Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-26 / 201. szám
Hodászi utazás a szekértől az autóbuszig BESZÉLGETÉS A BÖLCSŐDÉKRŐL Kétszáztíz új hely — és ez is kevés... Magyar Jáuos városi főorvos a gondokról, tervekről, lehetőségekről ©yalog, legfeljebb fogatna szekérrel indulni el húsz kilométernyi oda-visz- sza útra. Vagy buszra ülni, úgy járni be a fél országot Előbbit azért kellett, hogy kis pénzre tegyen szert a hodászi ember ' a nagyobb településű Mátészalka, vagy Nyírbátor piacán. Esetleg mindjárt venni is valamit, mert annyi minden a hiány. Máskor igazságot keresni a bíróságnál, főszolgabírónál, mert annyi minden igazsága hiányzik az egyszerű embernek. De vigyázni itt is, ott is. Válogatni a szót, a testtartást, mert olyan rossz, kétszínű a világ. Az utóbbi azért kellett, hogy azzal is elégtételt kapjon az érdem. Harminc fiatal száll fel a buszra, s nem visz magával semmi gondot-terhet. A kétnapos útirány: Miskolc, Lillafüred, Tapolca, Eger, Hortobágy. Többet látni az országból, életből, ami olyan jó. A közösség kincse Mire való a bevezető két példa? Ilyés Lajos, a 'tsz elnöke és Lőrinc István párttitkár nem maradnak adósak a magyarázattal. Hodászon kezdettől fogva nem úgy alakult — mint hallják egyes helyekről —, hogy a véletlen „intézkedett”. Mikor szövetkezeti egységbe fogott össze a falu, sáncon belül hagyták a fiatalokat is. Az idősebbek, a tapasztalt felnőttek maguk mellé állították őket, nem konzerválták a saját feltétlen akaratukat. Á ma mellett a holnap- utánt is tekintették, ami persze, hogy eljött. S az apákkal, anyákkal együtt vannak fiaik, lányaik. Nem irigylik tőlük az eljött hol- naputánt, az új divatöt, a „technikásabb szórakozást”, erősebb hangú nevetést. — Persze, hogy a fiatalok sem maradnak hálátlanok — mondja á tsz elnöke. — Szinte nincs az a munka, amelyben ne számíthatnánk rájuk nyugodt szívvel. Gyorsaságuk, lendületük valóságos kincs a közösségben. Mujdnerii másfél száZan vähriäk — flägy csapat. Jut közülök a gyümölcsösbe, kertészetbe, dohányba, állattenyésztésbe, fiúk közül a gépek kormányához. A fiatalok tényleges gyorsaságát, lendületét a tsé-en kívülről származó té- « nyék is bizonyítják. Egész sor vándorzdszlót szereztek máf- járástól, megyéiéi, sőt országos elismerés is akad köztük. Másrészt tekintélyes összeget képviselnek az óíyan „nyereményeik”, mint a lemezjátszó, óriási rádió, tv. A párttitkárral együtt megyünk ki a tanyaköz- J Egy nagy községben az országút mentén riíéQálltunk. egy takaros kis csárda mellett, amelynek hófehérre meszelt falán nagy tábla függött ezzel a felirattal: ■„Nemzetközi ételspecialitások." Ea a két szó, — ha kisebb-nagyobb hibával is, — még három nyelven volt kiírva. Társaságunk kíváncsi volt a nemzetközi ételekre és egyikünk megkérdezte a csárda vezetődét: — Milyen nemzetközi ételeket főznek? Az egyik asztal felé mutatott és megjegyezte: — Ott olaszok ülnek. Olasz ételspecialitást kaptak. Elárulom, hogy gulyást tálaltam nekik, de sók paradicsomot és makarónit is tettem bele. Mindegyikük két adagot rendelt. Amott az ajtónál németek eszitek. N&gyon ízlik nekik a neme- tes étel. pontba. Két pajtából hangos nevetést röppent a szél. A jól megtermett dohánylevelek fűzésénél sok lány serénykedik. Sült galamb repülés? Nem! Nyíltak, őszinték, beszélgetnek tovább. Ezek a lányok úgy tartják kezükben a hosszú „tűt”, nyúlnak a levelekért, tolják hónuk alatt hátrább a halmazt, hogy... azt már jobban sem lehet. — Vannak oda fiatalok a faluból? — kérdezem tőlük. — Dolgozni nem jár el senki. Minek járna? Csak aki tanul. — Megvan a számítás a tsz-ben? — Megcsináljuk. Sült galamb szájba repülése csak mesében vah. Nevetnek. — Aztán, mennyi az a számítás? — Havonta átlag megvan ezer forint. Esetenként több is. Múlt hónapban kijött ezerötszáz körül. De ezek csak előlegek. Fél évig egységenként harminc forint, fél év óta huszonnyolc. — Es, mi történik a keresett pénzzel? — Kinél mi. Odaadjuk anyukának. A szülők tudják, mire van szükségünk. Beszerzik. Vagy spórolnak nagy dolgokra. Merthogy... mi sem akarunk majd az ég alatt élni. A párttiíkáf megjegyzi, hogy a hodászi fiatalok, ha úgy kívánja a helyzet, felveszik a versenyt a Városiakkal. Akár divatról, szórakozásról, viselkedésről legyen szó. A tv-k, rádiók, magnetofonok, motorkerékpárok mellett olyan „nagy — Mit kaptak? — Ugyanazt, de makaróni és patadicsom helyett káposzta került a gulyásba. Nagyon ízlik nékik. Sohasem Vallók a németeknél szégyent a káposztával. Nem tudnak betelni vele, — Mit csinálna, ha véletlenül egyszer kínai vendég toppanna be? — Mandulát kevernék a gulyásba. Ők úgy szerelik, sok mandulával. Csehszlovák vendégék étkeztek a csárdában. Csakhamar tálalta nekik a gulyást, ezúttal persze cseh módra, gombóccal. Megdicsértük a „nemzetközi” csárda vezetőjét, aki dolgokat” is számon tartanak: hogy lesz, ha megnősülnek, férjhez mennek? Mert általános szokás a faluban, hogy az új pár új házban kezdi a közös életet. Egy-egy ilyen családi lakás építésére nyolcvan- kilencvenezer forintot költenek, s elvétve akad, aki OTP-kölcsönt vesz igénytfe. Sőt, mostanában már nem is annyira az elterjedt sátortetős házat építik, hanem tetszetősebb kivitelű két szoba, előszoba, kamra, „hétköznapi szoba”, kohy- ha, fürdőszoba lakásgarnitúrát. Legutóbb négy ifjú pár épített ilyen házat. Újabb liolnaputánok Jó a tsz? Tagadhatatlan, az elsők között van a mátészalkai járásban, sőt a megyében is. Hasznára van a sok fiatal? Hodászon nem ismerik a kampánymunkát, a rohanó kapkodást. Fiatalok vannak a rakodóbrigádban, fiatalok a gépeknél, s megtalálhatók mindenütt. A munkából kiöregedetfebbek már csak könnyebb téendő- ket látnak el. És helyeslik, hogy a közpénzből a szövetkezet vezetősége har- mic színház- és mozijegyet tart bérletben a legjobb fiatal dolgozók részére, Házasságkötéskor 400—50Ó, fiúk bevonulásakor 300—500 forintot jutalmaz. Hiszen a már megérkezett holhap- utánra újabb holnap, Hol- naputánok következnek. És sült galamb szájba repülése csak mesében van. Mennyire más mindez, mint amikor olyah rossz, kétszínű volt a világ. büszkén jelentette ki, hogy népi zenészeik Sem mindennapiak. \ — Ezt hogy éttsük? — Ügy, hogy ők minden női névre tudnak nótát. Rozáliára például azt, hogy ,,tíallod-e Rozika te .. Katalinra: „Kati, gyere ki..." Bözsire: „Bözsi, ne sírjon, Bözsike drága .. ", Ilonkára: „Ica, Vica, kukorica repce.. ” és így tovább. Társaságunkban volt egy fiatal nő, akt mosolyogva kérdezte: — Az én nevemre Is tudnak nótát? — A prímás nevében kijelenthetem, hogy nincs olyan női név, amelyre a banda ne tudna nótát. Az új tanév előtt évenként napirendre kerül a bölcsődék helyzete is: az elhelyezés lehetőségei, s a fejlődés, amely a következő években várható. Erről a problémáról beszélgettünk dr. Magyar János városi főorvossal. — Milyen jelenleg városunkban a bölcsődei ellátottság? Hol építenek új bölcsődéket, és ezek mennyit fognak enyhíteni a gondokon? — Tíz év alatt megháromszorozódott Nyíregyházán a bölcsődékben elhelyezhető gyerekek száma. 1955- ben — amikor már érezhető volt új társadalmunk tevékenysége — mindössze 123, az idei első fél évben pedig 43Í gyermeket gondozhatunk a város bölcsődéiben. A II. ötéves tervben 210 új helyet sikerült biztosítani, ez azonban még mindig kevés. A város nagy ütemben fejlődik, az ipari létesítmények gyorsítják az Urbanizációt, a lakosság számszerűen is nő, a nők munkavállalásainak lehetőségei nagyobbak, egyre több asszony dolgozik, és ez növeli az igényeket az új bölcsődei helyekre is. Mindezt összefüggéseiben kell látnunk, hogy megértsük, ma körülbelül 1600 gyermek elhelyezését kellene megoldanunk, bár lehetőségeink enhek csak a negyedrészét engedi még. Emiatt minden bölcsődénk túlterhelt. (Kivéve a Gu- szev-telepit, mert hiába minden érvelés oda nem hajlandók kivinni. Messze — Engem Ugyanis Erikának hívnák. A csárdás meghökkent: — Tessék egy pillanatig várni. Odament a prímáshoz, aki éppen a hegedűjét hangolta és tárgyalni kézdett vele. Pár perc múlva visszajött és diddaimas hangon mondta: — Kérem, én nein beszéltem a levegőbe! Azt állítottam, hogy minden női névre tud a zenekarunk nótát muzsikálni. — Erikám is? — Természetesen. Tessék csak odafigyelni! A zenekar rázendített és a prímás már énekelte is: — „Erika, Erika búzaka- Iász, nálamhál hűbb szeretőt nem találsz,. Palásti László van, mondják. Noha ott lenné hely.) — A gondokon, a túlterheltségen enyhíteni fog az új tervben épülő három bölcsőde, bár a nehézségeket ez sem fogja megoldani. A III. ötéves tervben 80 személyes módszertani bölcsőde épül az öz közben, 40 és 60 személyes a két alközpontban. Ezekkel együtt az elhelyezhető gyermekek száma 617-re emelkedik. — Hiányosak a tárgyi és technikai feltételek is a bölcsődékben. Mit tesznek ennek felszámolása érdekében, és várható-e javulás? — E területen legalább olyan rosszul állunk, mint a helyek számával, de mondhatnám azt is, hogy még rosszabbul. A városi bölcsődék felújítására 1961 óta csaknem félmillió forintot fordítottunk, főként a helyek számának bővítésére, a dolgozók szociális ellátására, valamint a legszükségesebb javítási munkákra. — Meg kell azonban értenünk, hogy a bölcsődék — kivéve az újonnan épülteket — nem erre a célra, épülteit, átalakítással váltak bölcsődévé. Három helyre nincs bevezetve a kótaji víz, A Guszev-tele- pi például beázik, padlás hiányában a folyosón szárítják a ruhákat, hullik a festés és a vakolat, a konyhában á nyári meleg szinte kibírhatatlan, mert nincs szellőzése... Hamarosan megkezdik a felújítást. A Bessenyei tériben ebben az évben már négyszer volt csőrepedés. A sort lehetne folytatni. — A technikai felszerelés évről évre javul, egyre több gépet kapnak. A gyermekek ellátottsága is javul, bár itt-ott még lehet látni madzaggal összekötött vaságyakat. Ezeket igyekszünk kicserélni, nemrég például a Az idei, esős időjárás sok állami lakásbah bk&z jelentős károkat a városban. A napirenden lévő beázások ítiégSzüntétéSé, áz apróbb hibák kijavítása sokszor akadályozza a lakóházak tervszerű karbantartását, felújítását. Az lhgátianke- zelő Vállalat éppéil ezért jobb műszaki szervezéssel biztosítja, hogy az ez évre tervezett hárommillió forintos lakóház javítási előirányzatot év végéig teljesítse. Különösen fontos feladatként kezeli a 4-es számú főútvonal városi szakaszán lévő bérlemények homlokzati felújítását. Ennek megfelelőén a Debreceni úton és a Dózsa György utcában összesen tizenkilenc állami rendeltetésű lakás külső tatarozását végzik el év végéig. Ugyanakkor a vállalatnál már elkészülnék a jövő évi hatmillió forintos előirányzattal sorra kerülő lakóház- javítási elötervek. Ennek az összegnek felét fordítják karbantartásra. Nagyobb arányú felújításokat végeznek jövőre a város főbb közlekedési útvonalain. Egymillió 800 ezer forintos költséggel kerül sor például 21 lakás teljes generál és 22 bérlemény homlokzati felújítására a Vöröshad sereg, Széchenyi, Kossuth és a Felszabadulás Besseneyi téri bölcsődé kapott tíz gyerekasztalt, és biztosítottunk keretet 80 heverő vásárlására is. Legnagyobb a probléma a textilellátottságban. A vezetők csakis a normában előírt összeget költhetik erre, s az állandó túlzsúfoltságnak az az eredménye, hogy nem áll rendelkezésre elég pelenka, ami egészségügyi problémákat is felvet. — Gyakori a panasz a bölcsődék dolgozóira. Mii tesznek ezért, hogy ezeket elkerülhessék? — A szülők panaszaiban van ami jogos, de a zöme jogtalan előny kérése. Tudomásul kell venni, hogy a bölcsődékben kollektív nevelés folyik, s ott éppen annyi jár az egyik csöppségnek, mint a másiknak. Ezt a szülők gyakran elfelejtik. Másrészt mostanában előfordul a bölcsődékben a munkafegyelem megsértése, ez ellen igyekszünk megtenni mindent a törvények keretében. A jövőben gondot fordítunk arra is, hogy a bölcsődék dolgozói és a szülők között egészséges kapcsolat alakuljon ki. Ide tartozik, hogy dolgozóink adjanak helyes információt a gyerekek fejlődéséről, s ez ne csak 1—2 rövid mondatból álljon, mert kedvezőtlen hatást vált ki. — Mit várhatunk még az új „bölcsődeévben?” — Egyetlen dolgot kérek dolgozóink nevében is a szülőktől: türelmet. Nehézségeinket igyekezünk megoldani, igénybe vesszük az eszközöket, amelyeket a népgazdaság jelenlegi teherbíró képessége lehetővé tesz, javítjuk a gyermekek helyzetét és ellátottságát, de mindent egyszerre nem tudunk végrehajtani. Kun István rint költséggel befejezik a Beloiannisz tér 15. szám alatti épület emeletráépítését. Kisebb beruházásokra — cserépkályhák, tűzhelyek, kazánok, felvonók stb. beszerzésére és beépítésére — szintén négyszáz- ezer forintot irányoztak elő az elötervek. Vízbekötésre, csatornázásokra, tervezésekre ugyancsak négyszázezer forintot költenek jövőre az állami lakásoknál. A lakások homlokzati felújításainál továbbra is vigyáznak arra, hogy az elég gyakori városkép jellegű épületek eredeti formájukat, kiképzésüket visszanyerjék. A hiteles restaurálás érdekében az épületekről fényképfelvételeket készítenek, melyről a bonyolultabb kiképzéseket kinagyítják. Ezekről gyakorlott szakembereit készítenek mintákat, majd a kész figurákat is hlegfélélő műgonddal, az eredeti fényképek felhasználásával helyezik el az épület homlokzatán.- M — 1956. augusztus 23. Asztalos Bálint Kép a terebélyesedő Északi Alközpontból. Foto: Hammel J. HCéfs^eransiyi a városi lakóházak Javítására Eredeti formában állítják helyre a városkép Jellegű épületeket — Fényképekkel segítik o restaurálást utcákban. Négyszázezer fo(®midafeLette.t
