Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-17 / 194. szám

Ax amerikaiak vllágitórakétőval védekeznek Piei Me térségében A Pravda cikke a VDK korszerű légelhárításáról Saigon, (MTI): A dél-vietnami felszaba­dító erők hétfőn éjszaka több jelentős akciót hajtot­tak végre. Az amerikai első gya­loghadosztály Lai Khe- nél, Saigontól 40 kilo­méterrel északra lévő főhadiszállását két órán át tartották aknatfiz alatt. Az amerikai csapatok vesz­teségéről nem adtak ki tá­jékoztatást. Bátor támadást indítottak Saigon központjától alig 8 kilométerre, Nha Bénél is. Az akciót húsz főből álló csoport hajtotta végre a Nha Beben tárolt üzem- anyag-olajraktárhoz tartozó katonai járőr ellen. A dél-vietnami felszaba­dító erők erős nyomást gyakorolnak a Plei Me tér­ségében állomásozó ameri­kai erőkre. Az amerikai légierő gé­pei az éjszaka világító- rakétákkal védték a te­rületet a váratlan tá­madásoktól. Az amerikai haditengeré­szet repülőgépei hétfőn a Haiphongtól 30 kilométerre északnyugatra lévő Po Lai üzemanyagraktáraira szór­ták le bombaterhüket. A Krasznaja Zvezda ked­di száma foglalkozik az amerikai légierő növekvő vietnami veszteségeivel. 1965. első felében a Viet_ nami Demokratikus Köztár­saság légvédelmének kis­létszámú és gyengén felsze­relt egységei vették csupán fel a harcot az ellenséggel. A légitámadások szá­mának fokozásával azonban a légvédelem is egyre tökéletesebbé vált. A VDK elleni bombatáma­dások óta több mint 1300 amerikai repülőgépet sem­misítettek meg az ország lé. giterében. Az Egyesült Államok re­pülőgépei ma már egyre gyakrabban elkerülik azo­kat a zónákat, ahol a Viet­nami légvédelmi rakéták te­vékenykednek. Azokat a re­pülőgépeket pedig, amelyek mégis bemerészkednek ezek. be az övezetekbe, rendsze­rint lelövik. OTTAWA Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter a kanadai vezetőkkel folytatott tárgya, lásainak befejeztével sajtó- értekezletet tartott Ottawá­ban. Nyilatkozatában állást foglalt amellett, hogy az Európában állomásozó ka­nadai csapatok nukleáris kapacitását tartsák fenn, s hangsúlyozta a NATO meg­erősítésének fontosságát Ki­jelentette, Bonn hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy Kanada növelje nyugat-né­metországi légi támaszpont­jainak számát DAMASZKUSZ Hafez Asszad vezérőrnagy, szíriai hadügyminiszter ked­den reggel bejelentette, hogy a Tiberias-tón hétfőn lezajlott szíriai—izraeli in­cidens során a szíriai fegy­veres erők megsemmisítet­tek 11 izraeli katonai mo­toroscsónakot, s megölték le­génységének körülbelül 50— 100 tagját. A miniszter hoz­zátette, hogy a szíriai légi­erők lerombolták a Tibe- rias-tó déli partján fekvő izraeli kikötő berendezését. MOSZKVA Kedden délelőtt a moszk. vai Kremlben megnyílt az OSZSZSZK Legfelsőbb Ta­nácsának 7. ülésszaka, amelynek első napirendi pontja a falusi kulturális és közműépítkezések helyzete és fejlesztésének feladataival foglalkozik. A délelőtti megnyitó ülésen megjelent Poljanszkij, Szuszlov, Voro­nov, az elnökség soraiban láttuk Mikojant, Bugyonnij marsallt és sok más ismert személyiséget. Sukarno elnök a parla­ment keddi ülésén elhang­zott beszédében a többi kö­zött kijelentette, hogy Indo­néziának tovább kell foly­tatnia a harcot az impe­rializmus és a kolonializmus ellen. Malaysiáról az elnök nem tett említést. Hangsú­lyozta továbbá, reméli, hogy ha el is halasztották „az újonnan feltörekvő erők” konferenciáját, azt végül mégis meg fogják tartani. Az AFP közli az Antara alapján az indonéz kor­mány a függetlenségi ünnep alkalmából redeletet hozott több mint négyezer rab sza­badon bocsátásáról, vala­tásáról. Az új indonéz rezsim az ország iparának rendbehozá­sára 50 millió dolláros se­gélyt kér az Egyesült Álla­moktól. Palar washingtoni indonéz nagykövet szerint az amerikai kormány egyet­értőén vizsgálja meg a ké­rést. A Washington Post ked­den azt jelenti, hogy az in­donéz elleforradalom áldo­zatainak száma meghaladja a félmilliót. A lap munka­társa többhetes utat tett Indonéziában s személyes tapasztalatai alapján tette közzé jelentését. Tömeges elbocsátások Angliában London, (MTI): Az angol gyáriparban megkezdődtek az első tö­meges munkáselbocsátások: a Clarks cipőipari nagyvál­lalat hétfőn egyszerre 170 dolgozót tett az utcára, egy Le§zereíési értekezlet Genf, (MTI): A genfi leszerelési érte­kezlet keddi ülésének első szónoka Lukanov bolgár küldött volt, aki megállapí­totta, nehéz az általános és teljes leszerelés kérdéséről tárgyalni akkor, amikor az Egyesült Államok Vietnam­ban kiterjeszti a háborút abból a célból, hogy elfojtsa Nottinghami bútorgyár 80 munkást bocsátott el, de máshonnan is elbocsátások­ról érkeznek jelentések. Angol közgazdászok véle­ménye szerint az őszig leg­alább 450 000 dolgozó elbo­csátása várható. egy szabadságszerető nép akaratát. Roscsin szovjet küldött felszólalásában felhívta az amerikaiak küldöttségét, változtasson eddigi állás­pontján, s a népek várako­zásának eleget téve segítse elő megállapodás létrejöttét az atomfegyverek közvet­len vagy közvetett elterje­désének megakadályozásá­ról. r Indonézia Elitéit kér az Egyesült államoktól mint a büntetések módosí­Darvas József: Gyermekéveimből Gyönyörű tavaszi dél­előtt volt. Bársonyos zölddel voltak elevenek a búzatáblák, szinte kedvem lett volna őket megsimogat­ni. Amott kukorica alá szántottak. Zsírosán borul­tak a fekete barázdák és a nedves földből sűrű gőz szállt fölfelé az erős tava­szi napsütésben, mint áldo­zati oltár füstje. Az újra­ébredő élet szinte harso- názott a szertefutó földe­ken, és semmi sem mutat­ta, hogy ez tulajdonképpen a halál ünnepe. A falu fe­lől templomi harangok zú­gása jött utánam, de ezek­ben a szélesen zengő han­1966. augusztus 17. gokban is több volt az örömös ujjongás, mint a gyász szomorú áhítata. Most minden örömtől zengedezett nekem. Ügy éreztem, lépésről, lépésre könnyebb lesz a testem. Mintha a vidáman sütő nap engem is felszippan­tott volna cseppenként és a tavasz himnuszát éne­kelve, beleolvadtam volna a messzi kékségbe. Az út mentén sürgöny- póznák álltak és zúgtak. Odaszaladtam mindhez és rátapasztottam fülem a mohos fára, hogy kihall­gassam a titkos üzeneteket. Azután belekiabáltam én is, mert azt hittem, hogy elviszi a hangomat: — Tavasz van... Megyek a tanyára, a bátyámhoz... Ebben a két mondatban benne volt minden örö­möm és minden vágyako­zásom. Elhatároztam, hogy ha nagy leszek, én is elállók béresnek, akár a bátyám. Hiszen olyan szép lehet az élet itt, a tanyák között. Délfelé érkeztem ki a ta­nyára. Bátyám gazdája elég szívélyesen fogadott. Mihály nem volt bent a tanyában, kint szántoga- tott a birtok túlsó végében. Mindjárt kimentem hozzá. Mikor meglátott, örömmel kiáltott felém és a kalap­ját lengette. — Hát te hogyan kerülsz ide, öcskös? — kérdezte. — Kijöttem. — Gyalog? — Gyalog. — Nem fáradtál el? — Egy csöppet sem. Csakugyan, nem éreztem a lábamban még egy kis zsibbadást se. Szaporán lép­kedtem az eke mellett és hallgattam a földet hasító vas halk surrogását. A A Német KP él! A Német Kommunista Párt egyik utolsó legális gyűlés* 1956. augusztusában. Tíz esztendővel ezelőtt, 1956 augusztus 17-én Nyu- gat-Németországban betil­tották a Német Kommunis­ta Pártot. Adenauer kor­mánya már öt esztendővel korábban kérte a kommu­nista párt „törvényen kívül helyezését” a karísruhei al­kotmánybíróságtól — elő­ször éppen azon a napon, 1951 november 22-én, ami­kor a nyugati hatalmak külügyminisztereivel az új Wermacht, a Bundeswehr felállításának meggyorsítá­sáról határoztak. Néhány héttel a bonni hadkötele­zettségi törvény bevezetése után pedig betiltották az NKP-t. Mint Hitler idején, a kommunista párt betiltása szoros kapcsolatban állt a német militarizmus aktivizá­lódásával, a fegyverkezéssel, az agresszív készülődések­kel. Nem véletlenül hiszen az agresszív német imperia­lizmus szemében mindig szálka volt a Német Kom­munista Párt, amely születé­sétől kezdve a béke és a de­mokrácia, a szocializmus megalkuvás nélküli harcosa német földön. Hogyan gondolhatta az Adenauer-kormány, hogy megsemmisíthet egy olyan pártot, amely a német kom­munisták tízezreinek meg­gyilkolása, a véres terror el­lenére, végig küzdött a hit­leri fasiszta diktatúra ellen? A Német KP, amely 1918 december 30-án alakult meg, s amelynek vezetőit Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot néhány nappal később kegyetlenül meggyil­kolták, s amely fenállásá- nak több mint a felét ille­galitásban töltötte — az ül­döztetéssel dacolva folytatta harcát. A párt betiltása után tíz esztendővel maga Lübke, bonni belügyminisz­ter volt kénytelen hivatalo­san beismerni, hogy a Né­met Kommunista Párt él és befolyása egyre növekszik! Ez a hivatalos jelentés kénytelen-kelletlen elisme­ri: „Az NKP-nak sikerült helyenként más-más sikerrel javítarti és kiszélesíteni „nyílt” munkáját...” Az NSZK területén valamennyi körzeti bizottság munkaké- peis volt. Emellett sok ke­rületben is munkaképes ve­zető szervek működtek... Az NKP meg tudta őrizni párt­apparátusát, sőt ki is széle­sítette, vagy helyreállította a döntés végrehajtása során foganatosított intézkedések (vagyis a letartóztatások) után. A bonni rendőrminiszter azon kesergett, hogy az NKP gyűlésein egyre többen vesznek részt, s nemcsak munkások, hanem a nyugat­német társadalom vala­mennyi rétegeinek képvise­lői. A párt betiltása óta eltelt évtized is bizonyította, hogy a történelem kerekét nem lehet megállítani. Hiába ír­ta annak idején Adenauer szócsöve, a Rheinischer Merkur az NKP betiltását sürgető cikkében, hogy a „marxizmus végleges kiirtá­sát, a szocializmus ártalmat­lanná tételét ne csak Né­metországban oldják meg, hanem egész Európára kisu- gárzóan is”. Hiába hangol­ták össze terveiket a NATO- országok — Franciaország­ban és Olaszországban nem tilthatták be a kommunista pártot, Német Demokrati­kus Köztársaságban pedig már győzelmet arattak azok az eszmék, amelyekért Rosa Luxemburggal, Liebknechttel és Thälmannal együtt sok tízezer német kommunista áldozta életét. Nyugat-Né- metországban a párt betil­tásával ugyan ideiglenesen sikerült visszaszorítani a demokratikus erőket, azon­ban éppen a bonni rendőr­miniszter jelentése tanúsít­ja, hogy a Német KP to­vábbra is a demokráciáért küzdő erők élvonalában ha­ladva küzd a szabadságért. A Német Kommunista Párt 1963-ban Nyugat-Né- metországban az illegalitás nehéz körülményei között tartott kongresszusán össze­gezte tevékenységét. Bebi­zonyosodott, hogy a párt be­tiltására hozott törvényt a bonni állam felhasználja az összes demokratikus és ha­ladó erők elhallgattatásá­ra. Politikai ügvekben tíz esztendő alatt közel félmil­lió ember ellen indítottak eljárást, vagy hoztak ítéle­tet. Most a „kivételes álla­potról” szóló törvények el­fogadtatásával akarja az Erhard-kormány megszüntet­ni a Német Szövetségi Köz­társaságban a megnyirbált demokratikus jogokat, a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságot. Ezért a párt azzal fordult a lakossá choz, hogy egységesen szálljon szembe a diktatórikus törek­hallgattunk, csak néha fi­gyelmeztetett, hogy az ekét jobban kifelé, vagy befelé tartsam. Délben csakugyan má­kostésztát kaptunk. Jobb volt, mint amit anyám fő­zött és cukor helyett méz volt rajta, jó vastagon. — Van méhünk. Hat csa­lád — mondta a bátyám, mikor észrevettem a mé­zet. Kint ebédeztünk az is­tállóban. A gazdáék bent a konyhában. — Elég jó helyem van itt — mondta Mihály bá­tyám. — Csak a gazda na­gyon szeret parancsolni. Dehát azért gazda, hogy parancsoljon. — Majd itt alszol velem az istállóban. Holnapután bemennek a gazdáék a fa­luba. Szólok nekik, hogy té­ged is vigyenek magukkal. Megférsz a kocsin. Leg­alább nem kell kutyagol­nod. Ebéd után újra befogtuk a lovakat és kimentünk szántani. (Folytatjuk) vésekkel: „őrizzük és védjük meg azt, amink van”! hirde­ti az NKP jelszava. Nyugat-Németországban mind többen ébrednek rá, hová vezet az az út, amely­re Adenauer és örökösei a Német KP betiltásával lép­tek. Ezért követelik immár százezrek a húsvéti béke­menetek során az atomfegy­verekről való lemondást, a munkások között terjed a munkásegység és a Német Demokratikus Köztársaság­gal való tárgyalások gondo­lata. Tavaly neves szemé­lyiségek is aláírták a Német KP-nak azt a petícióját, amelyben a kormánytól és a parlamenttől a párt betil­tásának hatálytalanítását és a politikai elítéltek amnesz­tiáját követelte. A kommu­nisták befolyása megnőtt a szakszervezetekben, a gyá­rakban több száz illegális üzemi újság terjeszti a párt felhívásait. S a legbizta­tóbb jelenség, hogy az NKP új tagjai között megnőtt a fiatalok száma. A „gazdasá­gi csoda” országának ifjúsá­ga is kiutat keres a zsákut­cából, lelki sivárságából. A „motoros gyerekek” — mint a párt kongresszusán egy küldött elismerően mondta — lelkes sztrájktörőknek és aktivistáknak bizonyultak... De a kommunisták minde­nütt terjesztik igazukat s ott vannak még a Bundes- wehrben is. A Német Kommunista Párt túlélte Hitler terrorját és már leküzdötte az aden- aueri betiltás okozta csa­pást. Tagjai abban az or­szágban küzdenek az igaz­ságért, a szocialista eszmé­kért, amelyben az elmúlt évtizedekben a legkegyetle- nebbül sújtották a kommu­nistákat és a demokratákat. Ez sem rettenti el őket a legfontosabb céltól, meg­akadályozni, hogy a német militarizmus mégegyszer há­borút indítson Európában német földről! Ezért mun­kálkodnak minden demok­ratikus és háborúellenes erő összefogásáért. (S.) Újul»!» néger íünleíéseií Washington, (AP, Reuter): Kedden reggel Washing­tonban összetűzésre került sor a rendőrség és tüntető néger fiatalok között. A fel­vonuló négerek az ellen tiltakoztak, hogy a rendőr­ség alaptalan vádakkal le­tartóztatta két fiatalkorú tár­sukat. A tüntetés mintegy két óráig tartott, s a rend­őrség brutális fellépésének következtében öten megse­besültek. Néger tüntetés zajlott le a Mississippi ál­lambeli Grenadában is. tarack gyökere pattanva szakadozott. — Mi újság otthon? — kérdezte kis hallgatás után a bátyám. — Feri dolgozik? — A héten dolgozott. — Hol? — Falat tömtek a Gyö­keres-pusztán. Ezt meg Mihály bátyámnak küldte anyám — nyújtottam át neki a keresztülzsírosodott papírzacskót a tésztával. — Bírod tartani az ekét, míg megeszem? — Bírom — mondtam lelkendezve és már be is álltam a barázdába. Fog­tam az eke szarvát és jól megnyújtottam a lépései­met, ahogy a bátyámtól örültem, hogy úgy be­szélt velem, mint a felnőt­tekkel. láttam. — Veréb Jani bácsi meg meghalt — újságoltam ne­ki, hogy megajándékozzam valami hírrel az okozott örömért. — Mi baja volt? — kér­dezte a bátyám meglepet­ten. — Fölakasztotta magát. — Szegény Jani bácsi — morogta Mihály, inkább magának. Azután nem is igen beszél­gettünk. Nem volt miről. Szántogattunk és nagyokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom