Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-03 / 182. szám

A kongresszus előtt ! Ezrefers tehető azoknak a dolgozóknak a száma, akik a megye különböző vállala­tainál, üzemeiben vállaltak jobb, eredményesebb mun­kát a közelgő pártkongresz- szus tiszteletére Jelzései ezek az ígéretek annak, hogy a munkások, a műsza­kiak, az értelmiségiek nagy fontosságot tulajdonítanak az eseménynek, melytől jog­gal várják gyorsabb fejlő­désünk további útjának, kö_ zös sorsunk alakulásának kijelölését. Gondoljunk csak az építőmunkásokra: ők több száz lakás határidő előtti átadását vállalták. A szállítást végzők a költsé­gek csökkentését, a munka­idő jobb kihasználását ígér­ték. A korábbiakhoz képest talán csendesebb, kevésbé látványosak voltak a mos­tani vállalások, de egyúttal megfontoltabbak is. Bizo­nyítja ezt az, hogy egyen­letesebb a teljesítésük, érté. kiesebbek az általuk elért eredmények. Az építőket említettük: egyáltalán nem véletlen, hogy hosszú évek után egy­re kevesebb rosszat hallunk róluk. Ez nemcsak amiatt van így, mert megtartják a vállalt határidőket, s az előírtnál hamarabb adják át — a családok nagy örömére — a lakásokat Sokat Ja­vult a minőség is, kevesebb a hiánypótlás. Az AKÖV nyíregyházi dolgozói pedig éppen a napokban vették át az országos elsőnek járó vörös vándorzászlót: a kong­resszus verseny során ke­vesebb volt az „üres járat”, csökkent — s nem is akár­hogyan ! — a szállítással já­ró költség. Hasonló példák egész sorát említhetnénk a VAGÉP-től a kisvárdaj vas­öntőkig: már a félévi gaz­dálkodási mérlegek is iga­zolták, hogy a munkaver­seny minőségi megújhodását eredményezi a kongresszus közelsége. Legjobban az fejezi ki ezt a minőségi változást az előző időszakok vállalásai­hoz, versenyeihez képest, hogy ritkultak ugyan a tet­szetős nagy számok, száza­lékok, a mennyiség kifeje­zői, de gyarapodtak a gaz­daságosság, a jobb minőség mutatói. Ugyanakkor min­den korábbinál konkrétab­bak a vállalások. Egyetlen példa: a VAGÉP egyik szo­cialista brigádja rendkívüli feladatként kapta a galván, berendezések gyártásának meghonosítását, önmagában már ez is rangos kongresz- szusi vállalkozásnak minő­sülne, hiszen a nehéz kö­rülmények ellenére remé­nyen felül teljesítik a fon­tos népgazdasági megbízáso­kat, Emellett a szóban lé­vő kollektíva külön jegyző­könyvben rögzítette: a párt- kongresszus tiszteletére a termelékenységet javító ko­vácsoló tűzhelyet készít, fő­ként munkaidő után, kalló­dó hulladékanyagból. Itt is, akárcsak a több száz hason­ló vállalkozás esetében az a eél, hogy a lehető legki­sebb költséggel a lehető legnagyobb gazdálkodási eredményt érjék el, amely végső soron a nyereségrésze­sedés alapjául szolgál. Az egyik titka a kongresszusi verseny sikerének, népsze­rűségének éppen az, hogy a részfeladatok végrehajtói pontosan tudják, mit mi­korra és miért kell elvégez­niük, s hogyan csapódik le fáradozásuk haszna a ma­guk és az egész gyár javá­ra. Javult az elmúlt idők­höz képest az értékelés is: mind több helyen rendsze­resen mérik a végzett mun­kát menet közben, dicsérik az élenjárókat és segítik az elmaradókat. Helytelen volna azonban csak a jót látni, s szemet hunyni a jelentkező hibák felett. Erre nemcsak a már elért részsiker kötelez, ha­nem a második fél év na­gyobb feladata is. Az 5-ös AKÖV például éppen az ünneplés óráiban érkezettel feladatának csúcsára: soka. sódnak az elszállításra váró mezőgazdasági termékek, nö az igény a kocsik iránt. Csak abban az esetben ma­rad náluk a megtisztelő vándorzászló egy hónap — az újabb értékelés — után is, ha ezekben a nehezebb napokban tovább javul a munka szervezettsége. Má­sutt is új igényként jelent­kezik a kongresszusi ver­seny eddigi eredményeinek megtartása, a munkafegye­lem további javítása, hiszen a különböző objektív okok miatt az évi tennivalók na­gyobbik része sokhelyütt a második 6 hónapra jut. Me. gyénk építőipara példáui 1966-ban közel egymilliárd forint értékű munkát végez: mintegy nyolcszáz létesít­ményt kell átadni, vagy el­kezdeni, 30 millió darab téglát, közel 100 ezer köb­méter perlitet, perlittermé- ket kell előállítani, s száz kilométert tesz ki a megépi. tendő út hossza. Jócskán maradt ebből a feladatból július utánra, s ha valaha, most, a harmadik 5 éves terv első esztendejében szükséges kiaknázni a mun­kaversenyben rejlő lehetősé­geket. Érthetően továbbra is a kommunistákra és a szocia­lista brigádok tagjaira irá­nyul a legnagyobb figyelem: az ő személyes példamuta­tásuk által válhat még mé­lyebbé, vonzóbbá a kong­resszusi munkaverseny, amely láthatóan nem egy hétre, vagy egy hónapra szóló kampány, hanem az egész esztendő sikerét meg­határozó mozgalom. A. S. Fegyelem és bizalom Változások a gemzsei Új Élet Termelőszövetkezetben A gemzsei Uj Élet Ter­melőszövetkezet 1400 hold szántón és 67 hold nem ter­mő gyümölcsösön kínlódott megalakulása óta. Legmé­lyebb ponton a múlt év őszén álltak, amikor a volt elnököt bíróság elé állítot­ták és el is ítélték, öt év alatt nem vitték annyira, hogy közös szarvasmarha­tenyésztést szervezzenek A föld termő ereje egyre csökkent, a műtrágya rak­tárban, vagy kint a szántón kupacban ment tönkre, istál­lótrágyázás alig volt. Hogy pénzre tegyenek szert a múlt ősszel eladták az idei hízó­nak való süldőket is. Talán fiz ember Ilyen állapotok után nem szükséges külön a tagok hangulatáról írni. Talán tíz ember sem volt a község­ben, akinek bizalma lett volna a szövetkezetben. Ideiglenesen Kozma Lajos, a községi tanács elnöke irá­nyította a szövetkezetei, amig a tagság meg nem vá­lasztotta az egyik brigádve­zetőt, Török Károlyt el­nöknek. Az új elnök fegyel­met és egy év bizalmat kért a tagoktól. Megszavazták. Több évi zilált gazdálkodás, széthúzás után egy szava­zással, egy közgyűlési ha­tározattal minden nem vál­tozik meg. Ahogy ilyen helyen lenni szokott, gyenge volt a párt- szervezet is. A tanácselnök, miután elnököt választott a termelőszövetkezet, legfőbb feladatának látta a politi­kai felvilágosító munkát. Beszélni az emberekkel, vi­tatkozni, ha kell tízszer is megmagyarázni valamit. A téli hónapokban így alakult ki egy egészséges többség a szövetkezeten belül. Velük megbeszélték a termelési terveiket, kidolgozták a fe­gyelmi határozatokat így lehetséges, hogy a többség bizalmával most már az elnök felléphetett a keve­sebb fegyelmezetlenek ellen. Amikor a feles kórót szállították be, látta az el­nök, hogy fe felénél jóval több volt a szekéren, mint Űj módszerrel, három hónappal hamarabb A fakitermelés meggyor­sítására és a munkások fi­zikai erejének megkímélésé- re a Nyírségi Állami Erdő­gazdaság baktalórántházi er­dészetében ez év tavaszán érdekes üzemszerű kísérle­tet kezdtek. Úgynevezett szálfás termelést alkalmaz­nak. Ezzel a módszerrel — mint azt az elnevezés is sejteti — a kidöntött fákat nem darabolják fel, hanem kötéldaru segítségével, egy­ben emelik rá a külön erre a célra igénybe vett nyolc­tonnás pótkocsira. A mint­egy 18 méter hosszú szálfák lerakását az erdészet ófe­hértói üzemének MÁV ra­kodóján végzik, ugyancsak emelődaruk segítségével. A szálfákat azután — a kívánt méretnek megfelelően — itt dolgozzák fel. A kísérleti célra az erdé­szet Baktalórántháza és Ro- hod között, egy 25 hektáron lévő öreg akácost jelölt ki, ahonnan mintegy háromezer köbméter fát termelnek ki ezzel a módszerrel. A régi, hagyományos fakitermeléssel ez a munka, tíz embernek nyolc hónapig tartana. Szál­fás termeléssel ugyanilyen létszámmal, de lényegesen kisebb fizikai igénybevétel­lel öt hónap alatt — novem­ber helyett már augusztus­ban — végeznek ezzel a munkával. A munka termelékenysé­gének fokozására tervbe vették a fafeldolgozás fo­kozott gépesítését is. A munkafolyamatok teljes gé­pesítésével már megteremtik a gyár jellegű fafeldolgo­zás alapjait, s a felszabaduló munkaerőket más munkate­rületeken tudják alkalmaz­ni. (t) Tudósítónk írja: Befejezte az aratást a rakamazi Győzelem Tsz Július 28-án a rakamazi Győzelem Termelőszövetke­zetben is befejeződött az aratás. A termelőszövetkezet 1187 holdon vetett kenyér- és takarmánygabonát. Az aratás nagy részét 800 holdon kombájn végezte. A kombájn munkájával egy- időben megszervezték a szalmalehúzást is, így mire a kombájn végzett tiszta lett a tarló. Ez tette lehető­vé, hogy 28-ig 500 holdon végezték el a tarlóhántási munkálatokat, ötven holdon végeztek vetőszántást és 50 holdon nyári mélyszántást. A tarlóhántással egyidőben nitrogénműtrágyát szórtak, hogy ezzel elősegítsék a tarlómaradványok gyors •el- korhadását Az aratás befejezésével a rakamazi Győzelem Terme­lőszövetkezetben felmérték az 1187 hold termésátlagát Megállapították, hogy az őszi árpa átlagtermése meg­haladta a 17 mázsát, a bú­záé megközelítette a 16 má­zsát. Hollós? Árpád tudósító ami kint maradt. Megvárta, amig beér a községbe a sze­kér és a közösbe irányította. Volt fogcsikorgatás, morgás, de nem mertek szembesze­gülni az elnökkel. így lett háromnegyed rész kóró a közösé és egy negyed a csal­ni akaró tagé. A traktorosok a múlt őszön mázsánként kaptak fizetést a betakarított bur­gonyáért. A tavaszi verem­bontáskor tűnt ki, hogy a prizmáknak fele föld. Török Károly kijelentette: a trak­torosok részére is megszűnt a bérmunka, a végzett mun­kájuk nyomán ők is úgy ré­szesednek, ahogyan termel a szövetkezet. 60 százalék előleget kapnak, 40 százalék bent marad és akkor fizetik, ha lesz miből. Első nap egyetlen traktoros sem ült gépre. Másnap egy traktoros azt mondta; ,,Ha a többi ta­gok nem halnak éhen, én sem” — megkezdte a mun­kát. Néhány nap múlva mind a tíz traktor pöfögött. Lehetne sorolni a példá­kat. Az egyik tag a lucerna harmadát — ami neki jogo­san járt — tehénfogatával hazavitte mielőtt a közöst betakarították volna. A ve­zetőség 200 forintra büntet­te. Utána senki nem nyúlt a lucernához, amig a közös kazalba nem került. Nincs gazdátlan parcella A tavaszon 270 hold szán­tót istállótrágyáztak. Nem­csak a háztáji gazdaságok­ból hordták ki, hanem a hatodik község határából, a lónyai legelőn lévő juhho- dályból is hazahozták a trá­gyát. Az idei műtrágyafel­használásuk 250—300 kiló lesz holdanként. Tavaly 70 hold kukorica kapálatlan maradt, az idén nincs egyet­len parcella sem, ami gaz­dátlan lenne. Aratás előtt ismertették a tagsággal, hogy a gépi aratás holdan­ként 202 forintba kerül, a kézi aratás pedig 419. Csak ott végeztek kézi aratást, a magas dombokon, ahová a gép nem tudott felmenni. A féléves felmérésnél a bank meg volt elégedve a szövetkezet eredményeivel. Korai burgonyából 30 má­zsát terveztek és 75 mázsát szedtek fel holdanként. Ed­dig nyereséges volt a ba­romfitartás. a kalászosok ho­zama is több a tervezett­nél. Korai volna még azt mon­dani, hogy mór minden rendben van Gemzsén. Hi­szen tehénistállót talán jö­vőre tudnak építeni, így közös szarvasmarha csak I968-ra lehet. Akad még néhány tag, akinek nem tet­szik a rend, jobb volt neki a zavaros. A vezetőség és a többség azonban már bizton tervezi a jövő évet. Hatvan hold tarlóba csil­lagfürtöt vetettek, ide jövő évre burgonyát számítanak, ötezer mázsa trágya már kint van a táblák végén — Elmehetek ma délután moziba? — kérdezte a fiam. A gyerek. szórakozásait ellenőrizni kell: — Mit akarsz megnézni? — néiztem rá szigorúan. Megmondta. — Itthon maradsz — je­lentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. — Az a film nem neked való... Inkább olvassál vala­mi jó könyvet... — Szeretném tudni, miért nem nézheti meg a filmet az a szegény gyerek? — érdek­lődött a feleségem, mikor kettesben maradtunk. — Az a szegény gyerek azért nem nézheti meg a filmet, mert nem neki való... _ Miért? Mi van benne? Van benne valami olyan, ami... — De van ám! Például az egyik jelenetben a hősnő, húszéves fiatal lány, fel­megy egy nős férfi lakásá­ra... — És aztán? — Aztán a nő levetkő­zik. Mikes György: Gondos szülő vagyok — Teljesen? — Nem. Csak a nagyka­bátját veszi le és a kalap­ját... — És? — Aztán olyanokat mon­danak, hogy elpirultam... — Na ne mond... Lehet, hogy én is megnézem... — Te megnézheted, de ő nem. Olyan közhelyeket mondanak, hogy az felhábo­rító... Minek tanuljon clya- nokat?.„ Nem az ő fülének valók... — Aztán mi történt? — A nő leült a rekamié szélére— — Afiá. És? — A férfi elindult felé­je. — Kezd érdekes lenni. És? — Aztán meggondolta magát és visszalépett. A nő pedig lehunyt szemmel elmondta az élete történe­tét. Azt hittem, menten el­süllyedek. Én még ilyen szemérmetlenül giccses tör­ténetet nem is hallottam. Többek között azért sem en­gedem el a fiút... Minek kell neki giccses történeteket hallgatni?... Meg olyan fia­tal... Meg olyan gyerek-. Ne rontsuk el... — Folytasd. Mi törént az­tán? — Elbúcsúztak egymás­tól. — Csókkal? — Csókkal. — Szenvedélyes csókok voltak? — Nem mondhatnám. Bot méter távolságból dobálták egymásnak. — Más nincs a filmben? — De van. Van benne néhány szokványos fordu­lat. Azt hiszem, nagyon rossz hatással lenne a gye­rekre, ha megnézné. Egyál­talán nem neki való az a film... Ismered az ő korában lévő gyerekeket: megnéznek egy filmet, aztán működés­be lép a fantáziájuk és azt képzelik, hogy jó film... — Szerinted mikor nézhet meg egy rossz filmet? — Majd egyszer... Ha na­gyobb lesz... Még ráér... — Pénzt fogsz adni neki, és elküldöd egy rossz film­hez? — Szó sincs róla... Egy jó apa mindent megtesz a gye­rekéért: magam viszem el egy rossz filmhez... Sajnos, ez a párbeszéd csak akkor jutott eszembe, ami­kor a fiam hazajött a mo­ziból és azt mondta, hogy állati jó volt a film. Elkéstem. kazlakban, a nyár végén le fogják szántani. A házi bri­gád saját erőből górét épít a közös kukoricának. Szak- emberhiány van a község­ben Most küldenek 3 fia­talt baromfitenyésztői tan­folyamra kettőt gyümölcs­kertészetire. A télen gépész­képző tanfolyamra is külde­nek fiatalokat. Akad még (emiivaló Alakul lassan a helyzet. A tanácselnök, aki régi pártmunkás, most a párttit­kári funkciót vállalta el ideiglenesen. Furcsa, hogy egy személy a tanácselnök és a párttitkár, de Gemzsén most erre szükség van. A gazdasági alapok rendeződ­nek, a továbblépéshez azon­ban nemcsak egy évre meg­szavazott bizalomra van szükség, hanem tudatos cselekvésre a többség ré­széről. Itt erősen előtérbe kell helyezni a politikai munkát. A legnehezebbjén már túl vannak, de akad még tennivaló bőven, hogy végre Gemzsét is a jó köz­ségek között emlegessék és mindenki elégedett legyen. Cs. B. Megjegyzés: Maid eldöntik Mint ismeretes, a nyíregy­házi I. számú általános isko­la a tavasszal életveszélyes­sé vált. A több mint száz­éves épület gerendái elkor­hadtak, emiatt az összedőlés fenyegette a Széchényi ut­ca végén lévő házat Június 15-én adták át a munkahelyet a Nyíregyházi Építőipari Ktsz-nek. Felmér­ték a szükséges javításokat és a munkák teljes költsé­gét 150 ezer forintban álla­pították meg. A napokban megnéztük, hogyan áll az újjáépítés, va­jon készen lesz-e az új tanév megkezdése előtt? Mindössze négy munkás volt az egyik tanteremben* de legalább csinálgattak va­lamit. Máskor ugyanis — azok szerint, akik állandóan az épületben tartózkodnak —, sakkoznak, társasjáté­kot játszanak. És széttárják a karjukat, hogy ők erről nem tehetnek, nincs anyag. Nincs elég gerenda, de ez csak az egyik hiányosság. Több tantermet nem tud­tak még átadni sem az épí­tőknek, mivel tele vannak paddal. Két helyiségben a sütőipari vállalat rendezett be szállást, de még nem ürí­tették ki a termeket, s így az iskola padjait össze kel­lett zsúfolni. Munka közben kiderült, hogy eredetileg nem mér­ték fel az összes javítani valót és pótmunkákra lesz szükség. A dolgozók máris arról beszélnek, hogy a ter­vezett határidőre sem tud­ják befejezni a felújítást. A tervezett határidő pedig ok­tóber 31. A felújítás befejezése te­hát előreláthatólag elhúzó­dik, az a hatszáz tanuló, aki ebbe az iskolába jár, nem kezdheti meg itt az új tanévet. Ismét szétszórják őket más iskolákba, gimná­ziumba, s ott növelik az egyébként is nehezen elvi­selhető túlterheltséget. Vajon mi lehet ennek az oka? Alighanem a négy dolgozó egyike válaszolt meg erre. Aggódva kérdeztük, hogy mi lesz majd a gyerekek­kel. így felelt: — Majd el­döntik ! És meglehetősen közöm­bösen legyintett. Úgy érez­zük, nincs egyedül a közöm­bösségével. Kun István 1966. augusztus 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom