Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-13 / 191. szám
Felnőttként k 'ä»Nem szeretik az emberek, ha nem mindig tartják őket felnőtteknek. Az őszinte és reális tájékoztatás a napi építő munkáról, életünk kis és nagy problémáiról ma már politikai igény. Egyúttal a találgatások, téves hírek elterjedésének legjobb ellenszere”. Saját szavaival így fogalmazta meg a Politikai Bizottság tavaly júniusi határozatának fő mondanivalóját az egyik pártnapi hozzászóló. Hasonló véleménynyel sok helyen találkozhatunk. Az emberek érdeklődése annak hőfokú minőségi változáson ment keresztül. Nemrég foglalkozott a tájékoztatás megjavításáról szóló határozat végrehajtásával a Nyíregyházi Városi Pártvégrehajtóbizottság. Megállapították, hogy a párt és a tömegszervezetek a korábbinál elevenebben, rendszeresebben tájékoztatják a közvéleményt az időszerű kérdésekről. A párttagság tájékoztatásában fontos szerepe van a felsőbb pártszervek által adott tájékoztatóknak. Ezek egyre inkább rendszeressé válnak és eljutnak az alapszervezetek tagságához. Jól bevált tájékoztatási alkalom a nyilvános pártnap, melyet két- havonként valamennyi városi pártalapszervezet tartott A pártnapok látogatottsága tömeges, jelezve a megnyilvánuló érdeklődést, egy-egy témakört 5—6000 dolgozó hallgatott meg. Egyre kevesebb az úgynevezett „kényes” kérdés — legyen az bel-, vagy külpolitikai témájú — ugyanis a tapasztalatok meggyőzték mind a tájékoztatókat, mind azok meghallgatóit; a legtöbb kényes kérdés csak addig viseli ezt a nevet, amíg őszinte, tárgyilagossággal hozzá nem nyúlnak. A tájékoztatásban elért eredmények hozzájárultak a párt és tömegek közötti közvetlen eszmecseréhez, a nyílt légkör további gyarapításához, de nem tehetik elégedetté a pártszerveket. A városi párt-végrehaj főbizottság szerint nem megfelelő a tájékoztatás tempója, az események gyors egymásutánisága azt követeli, hogy gyorsabb legyen a tájékoztatás, soha ne veszítse el időszerűségét. A városban is volt rá példa, hogy tájékozatlanság, a téves híresztelés megkavarta az egyik lakónegyed közhangulatát. Elég nagy bizonytalanság tapasztalható a városfejlesztési gondok megoldásában, melyeket a tanácstagi beszámolók, fogadóórák, a különféle tájékoztatók segíthetnének eloszlatni. Sajnos azonban a múlt év második felében a 126 tanácstag közül mindössze 56-an tartottak beszámolót, a 66-os év első felében pedig a 96 tanácstagi beszámolóból csak 37-et tartottak meg. Egyes helyeken alkalmi értekezletek, konferenciák szűkös napirendjévé zsugorítják a tájékoztatást. Nem találják állandó feladatnak, a politikai, gazdasági és kulturális munka életelemének. A városban mintegy hetven pártnapot tartottak ezekben a hetekben, s bizony a hozzászólók nagy része eltért a pártnapi témakörtől. A Patyolat Vállalatnál arra voltak kiváncsiak az emberek, hol épül Nyíregyházán kenyérgyár, hogyan alakul a város közlekedése, mikor rendezik véglegesen a Szarvas utcát, miért szünetelnek az óvodák 30 napig. A gépjavító vállalatnál főleg az üzem jövőjére, a fejlesztés lehetőségeire vonatkozó kérdések hangzottak el. A statisztikai hivatal dolgozói a lakásépítés problémáiról. Bebizonyosodott, hogy a tájékoztatás további javítása nemcsak megyei és járási vonatkozásban fontos, hanem minden munkahelyen. A titkolózás egyes gazdasági intézkedések, vagy személyi problémák körül semmiképpen sem kedvező a közhangulatra, az üzem, a vállalat termelési kedvének növelésére. Jelentős szerepe van a •viszonttájékoztatásnak. A felsőbb szerveket tájékoztatni szükséges lentről felfelé is, a legtöbb embert érintő gazdasági és egyéb intézkedések hogyan érintik a dolgozókat, hogyan vélekednek az intézkedésekről. Erre pedig a felsőbb pártszervek tartanak igényt. Páll Géza ARCOK, EMBEREK: „Együtt megtehetjük../* Hirtelen szakadt a környékre az augusztus délutáni vihar. A jég verte az ablaküveget, a kövér dohányleveleket, tépte, szaggatta az útmenti fákat. A Nyírlugos-szennyes- pusztai — most már Szabadság telepi — Szabadság Termelőszövetkezet irodájában borongó arccal ültek az emberek. — Ez az idő megtette a magáét — morzsolta a szót lassan a házigazda, Mik- lóssy Ferenc, a közös gazdaság elnöke, s közben arra gondolt, mivel lehetne még menteni a tervezett jövedelmet, mert bizony a jég nem megy el nyomtalanul. Hányszor élt már át hasonló perceket ezen a vidéken? Maga sem tudja. Vihar, jég, állatkár, aszály — mindmegannyi elemi csapás, aminek láttán ösz- szeszorul az ember torka, s csüggedten-reménykedve járja a letarolt földeket. De élni kell holnap is, jövőre is. És újra és újra reményt adni, utat mutatni, gyorsan, mint ahogy a növény is zöld hajtást ereszt. Miklóssy Ferenc életútja hasonló volt sok más szövetkezeti elnökéhez, akik a bontakozó közösségek élére kerültek. Mégis, neki több volt, más volt ez hat esztendővel ezelőtt, amikor a pusztán, a szövetkezetszervezés befejeztével azt mondták az ott élő emberek: „Meggyőzött az intéző úr — igen így mondták —, de tartson továbbra is ve- lünk._" A „továbbra is” és az „intéző úr” külön jelentőségű volt akkor a tanyán, mert Miklóssy fiatalemberként intéző volt az uradalomban a háború utolsó éveiben, s a pusztabeliekkel együtt dolgozott. Tanya, cselédsor, sötétség... A Cserhágón visszajár a méltóságos asszony szelleme... Tíz ember közül egy ha akad, aki úgy-ahogy ír, olvas... A vidék a „kódusok legkódusabbja”... Ezt vállalta Miklóssy. A küzdést a méltóságos asz- szony visszajáró szelleme ellen; harcot a házaknak nevezett hetven kunyhó lerombolásáért; küzdést a „kódus” homok megszelídítéséért. — Azt mondta egyik volt professzorom — emlékezik dr. Miklóssy Ferenc —, hogy „itt nem tudni, hanem szeretni kell gazdálkodni”. A fiatal szőlőskertben, gyümölcsösben kövér csep- pekben hull le az eső utáni víz a levelekről, apró krátereket ütve a könnyű homokba. „Nagy nehézségek árán, elindultunk közösen. A kertészet a fiatalok kezenyomán teremtődött meg. Ha elmennék, félbe maradnának további terveink”. A tanyaközpontban, a baromfitelepen fiatalemberek. Tavaly megyei rekorddal nevelték az aprójószágot: elsőséget szereztek. „Az átlagos életkor 60—65 esztendő volt. Visszaédesgettük az ifjúságot. Megtalálják számításukat. És szüleik is velük együtt”. Az ifjúsági brigád tagjai — 45-en vannak — mostanában vasárnapi munkát szerveztek; térdig érő vízből mentették a kenyérnek valót A pénzt országjáró kirándulásokra gyűjtik, meg a vietnami fiataloknak küldik. „Kunyhók voltak itt. Kultúrház, sportpálya, könyvtár? Most már ez is természetes. Közösen, együtt megtehetjük”. Egyik elejtett szavában azt mondja az elnök: megszállottja lettem ennek a tanyának. De a kérdésre, hogy miért? — a válasz elmarad. Később mondja: — Semmi különös érdek nem köt ide, az érdem is mindannyiunké. — És megismétli : — Ha elmennék, félbe maradnának további terveink™ A hirtelen jött augusztusi vihar elvonult Szabadságtelep fölött. A délutáni napfény megcsillan a háztetőkre szerelt tv-antenná- kon. Samu András Óvatosan, mégis gyorsan Egy különleges brigád érdekes vállalása A Keleti Főcsatorna vasbeton hídját elhagyva Tisza- dadának tart a műút, de előbb még érinti balkéz felől az erőmű lakótelepét, s néhány száz méter után érdemes a transzformátormezőre és magára az erőműre figyelni. A transzformátormezőben rendszerint néhány ember dolgozik. A tiszapalkonyal karbantartó csoport szerelői végzik az úgynevezett felújítást, karbantartást. Kötélkordon jelzi az áramtalanított részt, ám minden oldalon több ezer Volt nagyságban fut az energia. A gépeket hajtó erő veszélyes közelségben vah. A karbantartók és a vezénylőterem dolgozóinak idegeit azonban ez már nem borzolja. Nem azért nem félnek, mert gyakorta tartózkodnak itt és már megszokták a veszélyt. Biztos mozgásuknak inkább az óvatosság a titka. Vigyáznak. Amikor a villámok cikáznak Tisztes távolságban a vezetékektől Kórik Zoltán művezető és Ha vacs József elektrikus egymást váltva magyarázzák; bármennyire is furcsán hangzik, náluk az óvatosság kongresszusi vállalásukban is szerepel. A vezénylőterem tizenhárom tagú szocialista brigádja az üzemelési biztonság 100 százalékos teljesítését vállalta. Részekre bontva ez nemcsak annyit jelent, hogy folyamatosan, megszakítás nélkül szolgáltatják az energiát, de körültekintő, óvatos, gyors és biztos munkával a folyamatosságnak teremtik meg a feltételeit. Viharok esetén például — mostanában eléggé gyakoriak — villámok özöne bombázza a transzformátormezőt. És ilyenkor a keletkezett hibák kijavításával nem lehet a jó időre várni. Július 29-én műszakváltás- kor, csúcsidőben történt a baj, amikor legnagyobb a fogyasztás. Villámcsapás miatt az egyik transzformátor leoldott. Csak szakemberek értik meg igazán, mit jelent két-három perces szabályozással a kiesett részt újra üzembe helyezni, összeszinkronizálni az országos hálózattal. Ilyen esetekben észnek, szívnek helyén kell lenni. A hibát akkor is gyorsan elhárították. A fogyasztók, gyárak munkásai, házak lakói semmit nem vettek észre. Más eset. A 120/35 A transzformátoron elvégezték a karbantartást és rákövetkező nap a mellette Mikes György: Veifem egy pár cipói Az úgy volt, hogy bementem a legelső, utamba kerülő cipőboltba, és kértem egy pár fekete cipőt. Felpróbáltam. Egyet léptem előre, egyet hátra, aztán mozgatni kezdtem a lábujjaimat. Megfelel? Igen, köszönöm, megfelel. Blokk, pénztár, csomagoló, pricc- pracc-prucc, és már készen is voltam. Amikor kiléptem az ajtón, megkönnyebbülten felsóhajtottam: na, ez is megvan, ezen is túl vagyok!... Odahaza eldugtam a cipőt a szekrényem mélyére, és egy szót sem szóltam. Megvártam, amíg a feleségem megkérdezi: mi újság? Vettél cipőt? — Hová gondolsz? — feleltem sértődötten. — Ma csak a kirakatokat nézegettem. Láttam egy-két szép, modern fazonú cipőt, de még nem tudom, hogy melyiket veszem meg... — Még nem tudok semmit... Még gondolkodom... Láttam a feleségem arcán, hogy nagyon elégedett velem. — Még gondolkodom — ismételtem meg lassan, meg. fontoltan, és jobb kezem mutatóujjával megkocogtattam homlokomat. — Cogito ergo sum... Gondolkodom, tehát vagyok. Gondterhelt orcám, tűnődő tekintetem, no meg a latin szavak elbűvölték az asszonyt. — Jól teszed — mondta elismerő hangon. — Ne hagyd, hogy a nyakadba sózzanak valami vacakot... Másnap azt meséltem, hogy benn voltam egy cipO- boltban és kiválasztottam magamnak egy cipőt, de amikor a pénztárhoz mentem, megszólalt bennem egy hang... — Milyen hang? — kérdezte megdöbbenve a feleségem. — Nem tudom. Egy hang. lévő B transzformátor főszekrénye a nagy esőben beázott. Mindenkit mozgósítottak és úgy dolgoztak a viharban, hogy a javítással az előírt normaidőn belül végeztek. Dolgoztak és nem láthatták a nagy mérkőzést, az angol—NSZK döntőt. Látták mások. Izgalmas, jó mérkőzés volt. Csicsereg a vezeték A transzformátormezőben a vezetékeknél, vagy bárhol elég egy hajszálrepedés és megtörténhet a baj, átívelés, majd robbanás következik. Azoknak, akik ott dolgoznak nemcsak jó szemüknek, jó fülüknek is kell lenni. Volt már példa a hibát úgy fedezték fel, hogy észrevették a megszokottól eltérően „csicsereg” a vezeték. A jó szem, jó fül, de mindenek fölött a kvalifikált képzettségnek, éber munkának eredménye; személyi hibás üzemzavar eddig még nem akadt az erőműben. Hogy továbbra se legyen — ez is kongresszusi vállalás — a szocialista brigád tagjai havonta egyszer szakmai továbbképzésen vesznek részt. Ezeken a találkozókon vitatják meg az észlelt hibákat, a hibaelhárítások módját is. Hogy nem fogynak ki a vitatémából, arról vihar, villám gyakorta gondoskodik. Seres Ernő Példamutató záhonyi fiatalok A záhonyi MÁV-csomó- ponton közel ezer fiatal dolgozik, jelentős részük csatlakozott i’alamilyen munkaversenyhez. A csomóponton többféle módozat alakult ki a versenymozgalomban való részvételre. Vannak többszörös ifjúsági szocialista brigádok, szocialista címért küzdő ifjúsági brigádok, a minden fiatal dolgozót átfoít túrok közötti verseny, és végül a szocialista üzemrészért folyó verseny. Legelterjedtebb az ifjúsági brigádmozgalom. 65 ifjúsági brigád dolgozik, 390 taggal. Ebből 26 már szocialista brigád, s közöttük négyszeres szocialista brigád is található, mint például Torony József brigádja. Valamennyi munkaversenyformában a KlSZ-alap- szervezet a szakszervezettel közösen, kettős célt tűzött ki. Egyrészt a gazdasági munkák előbbrevitelét, nevezetesen a szállítási tervek maradéktalan teljesítését, másrészt a versenyben résztvevők szocialista emberré nevelését. A vállalások tehát e két fő feladat köré csoportosulnak. A munkát néha akadályozó objektív körülmények között is jó néhány brigád egészen kimagasló eredményt tudott elérni: Márta Benjámin brigádja 138 százalékra, Tóth Béla brigádja 131 százalékra, és Molnár József brigádja 128 százalékra teljesítette vállalásait. ifj. Vincze Péter Kisvárda Haláridő elölt befejezik a kisvárdai üzem rekonstrukcióját Tágas csarnok, étkezde, fürdő-öltöző, orvosi rendelő épül S ez a hang azt mondta: ne vedd megI Ne vedd meg! Ezért a pénzért szebb és jobb cipőt is kaphatsz! Egy pillanatig tétováztam, vívódtam, gyötrődtem, aztan visszaadtam a cipőt... — Jól tetted! Nem szabad elhamarkodni a dolgot... — Várj! Még nincs vége. Alig adtam vissza a cipőt, megszólalt bennem egy másik hang, o hang II. — Még egy? — Még egy... Ez a hang II. azt mondta nekem: ne légy hülye, azonnal vedd meg a cipőt! Vedd meg... Szörnyű helyzetben voltam... Ott álltam a cipőboltban, és nem tudtam, mitévő legyek... Képzeld magad az én helyemben!... Végül is úgy döntöttem, hogy nem veszem meg, de amikor ezt eldöntöttem, megszólalt bennem a hang: meg fogod bánni! Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát... Több millió forintos költséggel, még az elmúlt év végén megkezdték a kisvár, dai öntöde rekonstrukcióját. A munka elkészültével lényegesen megváltozik majd a gyár képe. Tágas szerelőcsarnok, külön kazánházzal ellátott fürdő-öltöző, üzemorvosi váró és rendelő, étterem, higiénikus konyha, raktárak, irodák váltják majd egymást a nemrégiben nyitott új, főbejárati kaputól végig, a tíz évvel ezelőtt épült öntőcsarnokig. A rekonstrukciós munkával egyidőben sor került a — Dehogy fogsz sírni — vigasztalt a feleségem. — Előbb-utóbb megtalálod az igazit... Csak légy türelemmel... Harmadnap azt mondtam, hogy kinn jártam Óbudán egy maszeknál, majd onnan Kispestre mentem cipót nézni. — És vettél? — Nem vettem — feleltem. — Még körül akarou nézni egy-két helyen. Az ember nézze meg, mire adja ki a pénzt, nem igaz? — De igaz... — Az ember nézze meg, mire adja ki a pénzt — folytattam ünnepélyesen —, a te pénzedet és az enyémet, azaz a mi pénzünket, amiért te is, én is, mind a ketten keményen megdolgoztunk... Nincs igazam? A feleségem nem szólt egy szót sem — a meghatottságtól nem tudott szóhoz jutni, csak bólogatott, hogy igazam van, és gyengéden simogatni kezdte a tarkómat. A negyedik napon megmutattam a cipőt, sikerem volt, tetszett, megdicsértek: — Látod, fiam, most jól vásároltál! korábban épült öltöző-fürdő korszerűsítésére, tatarozására is. Ez a közel egymillió forint értékű felújítási munka már befejezés előtt áll, s előreláthatóan augusztus közepén adják át rendeltetésének. Az ÉM. Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói mindent megtesznek, hogy az időközben módosult beruházási program ellenére is tartsák a szerződésben vállalt kötelezettségeket. Még ez évben befejezik a gyáregység gyors fejlődését biztosító rekonstrukciós munkákat Az eredeti terven felül elvégzik az ebédlő fölé kerülő irodaépület megépítését is. Ez mintegy félmillió forinttal növeli az öt és fél millió forintos beruházási programot. Az épületek nagy része már tető alatt van. Sikerült megrövidíteni a több, mint 460 négyzetméter alapterületű csarnok készültségi fokát is. A hat és fél tonnás főtartók beemelését a tervezett augusztus elsejei ütemezéstől eltérően már a napokban elvégezték. Az épületek egy részében már elvégezték a belső vakolási és szerelési munkákat, s a konyha, étterem, az orvosi rendelő és az emeleti irodaépületek már szeptember végén elkészülnek. Legkésőbb októberben befejezik az új fürdő és öltöző építését is. A rekonstrukció során mintegy 800 ezer forintos költséggel korszerűsítik a gyár villanyhálózatát is. A több, mint hétmillió forint értékű munkát — a közbejött módosítások ellenére Is — a tervezett év végi határ, idő előtt egy hónappal végzik el az építők. T, A.
