Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-10 / 188. szám

Sikeres partizánakció Közép Vietnamban A Times a légiháború teljes kudarcáról Belgium csipkében és — pongyolában Az arany város Modern angol dráma ősbemutatója Brüsszelben TOKIO Kedden délelőtt a naga- S2aki Béke parkban több ezres nagygyűlésen emlé­keztek meg az első ame­rikai atombomba áldoza­tairól. A nagygyűlés előtt virágcsokrokat és koszorú­kat helyeztek az atombom­ba áldozatainak emlékmű­vére, majd nagaszaki pol­gármestere békenyilatkoza­tában felhívást intézett a világ népeihez, hogy ne engedjék meg az atomtáma­dás szörnyűségeinek meg­ismétlődését. VASHINGTON Wirtz amerikai munka­ügyi miniszter kijelentette, hogy teljesen zsákutcába jutottak az amerikai repü­lőgépszerelők sztrájkjának befejezését célzó tárgyalá­sok. Wirtz közölte, hogy a megbeszéléseket félbesza­kították és folytatásuk idő­pontját sem tűzték ki. PÁRIZS A L’Humanité közlése szerint egy madridi bíró­ság ítéletet hozott négy spanyol szakszervezeti funkcionárius ellen, akiket kormányellenes propaganda folytatásával vádoltak. A legnagyobb büntetést Gon­zalez Alonzo kapta, akit hét évi börtönre és tízezer pezeta pénzbírságra ítéltek. JERUZSÁLEM Negevtől északra az izra­eli határ mentén fegyveres incidens történt. Jeruzsá- lemi közlés szerint a szi- riaiak rálőttek izraeli ha­tárőrökre és azok a tüzet viszonozták. Halálos áldo­zatról nem érkezett jelen­tés BELGRAD Kedden háromnapos lá­togatásra Kamaradzs párt­elnök vezetésével Belgrád- ba érkezett az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt küldöttsége. Az indiai ven- vendégek a Jugoszláv Dol­gozók Szocialista Szövetsé­gének vezetőivel folytatnak megbeszéléseket, majd Pu- lába és Dubrovnikba lá­togatnak el. A küldöttség előzőleg a Szovjetunióban, az NDK-ban, Lengyelor­szágban, Magyarországon és Bulgáriában járt. VANDENBERG Egy „Atlas—F” típusú in­terkontinentális rakéta, amelyet hétfőn reggel lőt­tek fel a Vandenberg légi- támaszpontról, röptében felrobbant a Csendes-óceán felett. A baleset okát még nem derítették ki. CALCUTTA Az indiai Bihar állam­ban letartóztattak mintegy ezer szakszervezeti tagot és baloldali politikust, akik sztrájkra buzdítottak az élelmiszer-felhalmozók és feketézők ellen. Darvas József: Ügy szíven markolt a rémület, hogy majdnem le­estem a fáról. Magam sem tudom, hogy értem földet. Odaszaladtam a disznóhoz. Keserves sivalkodással csuszkáit ide-oda az út po­rában, de nem tudott talp- raálhii. Hátul folyt belő­le a víz, hogy egész sártó­csa keletkezett a faránál. — Mi lesz most? — döbbent belém a rémület. Úgy éreztem, ronngyá sza­kad a horizont és ösz- szekuszálódik körülöttem minden. Talán itt a végső ítélet ideje, mert ezután már nem következhetik semmi borzalom. Kiszakadt belőlem a sírás, de a sza­kadó könnyek árja most nem könnyített rajtam. — Kocám, kis kocám — könyörögtem a disznónak, mintha azt hinném, hogy csak ijesztgetni akar. Meg­Saigon, (MTI) Az amerikai katonai szó­vivő kedden Saigonban kö­zölte, hogy előző nap Kö- zép-Vietnamban a parti­zánok csaknem teljesen be­kerítettek egy amerikai századot és súlyos vesztesé­geket okoztak az egységek­nek. A csata térségében két amerikai helikoptert le­lőttek. Az amerikai veszteség számszerű adatait nem közölték. A Quong Tin tartomány­ban folyó Colorado elneve­zésű hadművelet során hét­főn hét amerikai helikop­tert rongáltak meg a sza­badságharcosok golyói. Bár egyik helikopter sem zu­hant le, a gépeken szállí­tott katonák közül többen megsebesültek, egy pilóta pedig meghalt. Huot Sambath kam­bodzsai ENSZ-képvise- lő hétfőn levelet inté­zett a Biztonsági Ta­nácshoz és tiltakozott az ellen, hogy amerikai gépek augusztus 2-án támadást intéztek egy kambodzsai határfalu ellen. A támadásra akkor ke­rült sor, amikor a nemzet­közi ellenőrző bizottság Djakarta, (Reuter): Malik indonéz külügymi­niszter a szűkebb kabinet, a kormányelnökség kedd délelőtti rendkívüli ülésén bejelentette, hogy Malaysia és Indonézia képviselői csü­törtökön Djakartában béke­megállapodást írnak alá. Tun Abdul Razak ma- laysiai miniszterelnök-he. lyettes csütörtökön reggel London, (MTI): Kedden az angol alsóház­ban egy ellenzéki képviselő felszólította Wilson minisz­terelnököt, jelentse ki, hogy Anglia sohasem mond le Gibraltárról, „amíg az otta­ni lakosság ezt nem kíván­ja.” Amikor Wilson válaszában csak annyit mondott, hogy e kérdésben angol—spanyol fogtam a farkát és vézna karjaimmal elkeseredetten cibáltam fölfelé, hogy talp­ra állítsam, de hiába. Céltalan kétségbeeséssel, segítséget keresve néztem szét. A közelben egy lélek se látszott. Fönt kéken ra­gyogott az ég, körülöttem gabonaérlelő bujasággal iz- zott a nyár. Az áldott ter- mékenységű természet vég­telen nyugodtsága még csak aláhúzta a bennem kavar­gó iszonyú tragédiát. Hát lehet itt még élni, mikor mindennek vége! A disznót addig noszo­gattam, mig kétségbeesett sivalkodások között leván- szorgott, farán csúszva az útról. Néhány percig áll­dogáltam még mellette, hogy talán csak szörnyű álom az egész és jóleső felébredés lesz a vége. Az­tán lélekszakadva, ki-ki- zökkenő sírással szaladni kezdtem a házunk felé. tagjai a helyszínen éppen kivizsgáltak egy előző in­cidenst. A keddi Times feltűnést keltő cikkben foglalkozik az amerikaiak vietnami bombázásainak „teljes ku­darcával”. A lap katonai szakírója megállapítja: Az Egyesült Államok nem nyeri meg az Észak-Vietnam feletti légiháborút. A célpon­tok megválasztásánál politikai kényszermeg­oldások érvényesülnek. Másrészről Eszak-Vietnam tökéletesített légvédelme, az észak-vietnamiak gyors helyreállító képessége és az elpusztult amerikai re­pülőgépek költséges volta — mindezek a tényezők súlyos helyzetet teremte­nek az Egyesült Államok számára. Katonai szem­pontból nézve Eszak-Viet- nam bombázása „teljesen mellékes hatással van” az ország katonai potenciáljá­ra. A vietnamiak — a be­vetett amerikai bombázók rendkívül magas száma el­lenére is — 48 óra alatt helyreállítják az okozott károkat. Egyetlen amerikai gép elvesztése viszont egy­millió dolláros kárt okoz, s ehhez képest az eredmény igen csekély — írja a Ti­mes katonai szakírója. érkezik az indonéz főváros­ba a megállapodás aláírásá­ra. Djakartai tartózkodása alatt a malaysiai politikus találkozik majd Sukarno elnökkel, Suharto tábor­nokkal, Malik külügymi­niszterrel és az indonéz kor­mányelnökség más tagjai­val és előreláthatólag pén­teken tér vissza Kuala Lum­purba. tárgyalások folynak, az el­lenzéki padsorokban förgete- ges hangorkán tört ki. Edward Heath, a Tory párt vezére a zaj elültével kijelentette: Wilson kitérő válasza arra mutat, hogy a kormány ét altarja adni Gibraltárt Spa­nyolországnak. A miniszter- elnök viszontválaszában azt tanácsolta Heath-nek, hogy várja ki a tárgyalások végét Más imádságot nem tud­tam, csak a miatyánkot. Annak a mondatai szaka­doztak föl a lelkem mé­lyén és csukló sírással ke­veredve, tolultak a szám­ra: — Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Mér csak az iskolában jóságosnak emlegetett is­tenben bíztam hogy csodát tesz és mire kimegyünk, vidám röfögéssel szalad elénk a disznó. Anyám éppen a pitvart söpörgette, mikor tántorog­va beestem az ajtón. Könnymaszatos, rámült ar­comon azonnal látta, hogy valami baj van. — Mi történt? Mi van veled? — riadt rám. — A disznó... a kocsi... Csak nyögdécselni tudtam a szavakat és a lábam any- nyira remegett, hogy majd­nem összerogytam. Neki kellett támaszkodnom a falnak. I—i A brüsszeli éjszakában nem lehet eltévedni, mert a távoli, zegzugos utcákba is odavillog a MARTIN reklám. A piros fénykariká­ban lévő sötétkék betűk egy 22 emeletes palota te- tetején kaptak helyet. S habár nem hirdetik a Mar- tini-éhoz hasonló kápráza­tos neonok, ugyanennek az üveg és betonpalotának földszintjén található — a Mercedes-Benz lerakat és egy rádió-tv-magnó áruház közé beékelve — a Belga Nemzeti Színház. A színház belülről épp­oly modern, mint a Ro­gier téri 22 emeletes fel­hőkarcoló külső képe. Az előcsarnok szeszélyesen ka­nyargó folyosóin rejtett vi­lágítás, a sarkokban ha­talmas vázákban száraz fa­ágak, az egyik kiszélesedő folyosószakaszban 3—4 ele­gáns büfépult, melyeknél még akkor sincs tolongás, amikor szünetben a közön­ség kiözönlik a nézőtérről A Brüsszeli Nemzeti Színház is tulajdonképpen két színház, éppúgy mint a budapesti. Ám itt Brüsszel­ben a kamaratársulás is a nagyszínházzal egy épület­ben kapott otthont! A 3—400 személyes kisterem egy emelettel feljebb van, ott mutatják be a kevesebb szereplős, kevesebb tért, mozgást igénylő darabokat. Pillanatnyilag a nagyte­remben vagyunk. A mű, mely színre kerül, „mo­dern”. írója Arnold Wes­ker, aki az angol dráma­írók legifjabb nemzedéké­hez, a többnyire Osborne nevével fémjelzett „dühös fiatalok”-hoz tartozik, eh­hez a változatos írói egyé­niségekből verbuválódott csoporthoz, akiknél: egyet­len közös jellemvonásuk: mindnyájan többé, vagy kevésbé tudatosan, de lá- zonganak a fennálló tár­sadalmi rend, a kapitaliz­mus ridegsége, embertelen­sége ellen, Az est bemutatója tehát Wesker darabja, a közön­ség pedig a nemzeti szín­ház baráti körének képvi­selői, magyarán: közönség- szervezők. Később meg­tudtam: csakis a nemzeti színház körül alakult ki a közönségszervezők hálóza­ta, akik társadalmi mun­kában végzik a jegyek és bérletek árusítását. Mun­kájukért csupán abban a megtiszteltetésben van ré­szük, hogy a színház min­den új bemutató előtt meghívja őket egy, külön a részükre rendezett főpró­bára, s annak megtekinté­se után kötetlen, őszinte, s Anyám eldobta a söp­rűt és rohant ki az útra. Én utána. Mikor odaér­tünk, a disznó még mindig fetrengett az árokparton. Ült a farán és első lábai­ra támaszkodva forgott maga körül, akár a kerge birka. Hosszú fejét égre emelte és szinte emberi fájdalommal sírt, könyör- gött. Még egy idegennek a szívét is megindították volna ezek a fájdalmas hangok. És mi, akik való­sággal családtagnak tekin­tettük?... Anyám egy ideig némán állt mellette és nézte meg­tágult szemekkel. Azután lehajolt hozzá és megsimo­gatta csúnya, nagy fejét: — Fáj, kis kocám? Na­gyon fáj? Olyan gügyögő gyenge­séggel kérdezte ezt, mint tőlem, mikor az első tapo­gatózó lépések után vé­gigvágódtam a földön és megütöttem magam. A disznó is megérezte a sza­vakból feléje sugárzó nagy szeretetet, mert néhány pil­lanatra abbahagyta a visí­tást és röfögve dugta te­nyerébe a fejét. Mintha azt mondta volna: — Csak simogass... ez nagyon jó... már nem fáj annyira... többnyire igen termékeny vitát folytatnak a színé­szekkel, rendezővel. Wesker drámája, melyet az író hazáját is megelőz­ve, Brüsszelben mutatta be a világon először — melyet tehát az ősbemutató előes­téjén láttam — nagy ér­deklődést keltett a meghí­vott közönség körében. A mű hőse Andrew Wad- ham építész. Fiaton, szinte kamasz korában ismerjük meg a mű első jelenetében, ahol egy katedrális fensé­ges látványától lenyűgöz­ve, rajongó lelkesedéssel mondja el élete nagy ál­mát: hat ragyogó várost szeretne építeni, ahol min­den ház azé, aki lakja, az üzem azé, aki dolgozik benne. Andrew Wadham a mai valóságos Angliába kíván­ja megteremteni ezt a sa­játos, „szövetkezeti kom­munizmust”, de sorra csa­lódik mindazokban, akiktől segítséget várhatna. A köz­munkaügyi minisztérium, s általában a közigazgatás szervei fel sem fogják a terv nagyszerűségét, a La­bour vezetőit sem érdeklik a merész álmok, elvesznek az apró-cseprő bérviták, kisszerű napi feladatok tengerében. Csupán szemé­lyes barátai segítik Wad- hamot, de később, amikor a terv a megvalósulás első szakaszába jut, ők is cser­benhagyják... S ami végül megszületik, az már hason­lít / ndrew Wadham ere­deti elképzelésére: a hat város helyett csak egy van, s ott is a legfontosabb hi­ányzik, a gyárak közös tu­lajdona. Ez az utóbbi mozzanat tévesen azt sejteti, hogy Beirut, (MTI): A bagdadi rádió Beirut- ban lehallgatott adása sze­rint Nadzsi Taleb nyugál­lományú dandártábornok, akit Bazzaz miniszterelnök és kormánya lemondása után bízott meg Aref köz- társasági elnök az új kor­mány megalakításával, befe­jezte kormányalakítási tár­gyalásait és az új miniszte­rek névsorát eljuttatta az elnökhöz. Tal^b jóváhagyott kabi­netjét Aref köztársasági el­nök tíz pontból álló terv megvalósításával bízta meg, hogy a szocialista forrada­lom keretén belül ily módon Hozzám egy szót sem szólt anyám, pedig remeg­ve vártam a szitkozódó szemrehányásokat. Csak a disznóval törődött, mintha én nem is lettem volna a világon. Egyszerre csak megfordult és szaladni kez­dett hazafelé. Nem tud­tam, hogy mihez kezdjek. Menni akartam én is. Ez volt hozzám az első sza­va: — Maradj! Olyan végtelen gyűlölet­tel dobta ezt oda, hogy újra megindultak a köny- nyeim. És az volt a leg­szörnyűbb, hogy nem is kérdezett tőlem semmit. Legalább szidna a vigyá­zatlanságomért. Azt se bántam volna, ha megver, az ostort is odanyújtottam volna neki, csak oldódna föl már ez a rettentő fe­szültség. Mi lesz itt? Hirtelen arra gondoltam, hogy világgá megyek. A nyár világos színeivel le­begő horizont úgy hívoga­tott és elcsitulást Ígért nagy szomorúságomban. Mégse mertem menni, csak álltam a disznó mellett és vár­tam a végzetet. Anyám nemsokára visz- szajött. Targoncát tolt és mellette bicegett Veréb Ja­ni bácsi. Wesker eljutott a kérdés lényegéhez, felismerve, hogy a jelenlegi kapitalis­ta tulajdonviszonyok mel­lett Angliában lehetetlen kommunista szigeteket te­remteni. Nem ez az igaz­ság: a csalódott Andrew Wadham, alakjának megal­kotója egy nem ke­vésbé csalódott Arnold Wesker, aki általában az emberi természet gyarlósá­ga és minden eszme, érze­lem hivságos volta felett mond keserű ítéletet. S ebből az általános és kö- rülhatárolatlan keserűség­ből nem kevésbé általános, sőt hözhelyszerű kiutat ta­lál. A darab legvégén, mi­után már megtudtuk, hogy a forradalmár utópistából sir Andrew Wadham lett, viszont látjuk Andrew-et húszévesen, ismét a kated- reálisban, s most is a fény vá­rosairól álmodozik barátai­val. Azaz, Wesker végső következtetése: „Mindig marad egy nyitott kapu”, mindig lesznek forradalmi szellemű fiatalok... Ha nem lettem volna ta­núja, el sem hinném, mi­lyen kirobbanó siker, mi­lyen értő és értékelő hoz­zászólások fogadták ezt a rokonszenves témájú, ha­ladó szándékú darabot, amelyek azonban naivak és valóban közhelyszerűek a következtetései. Egy dolgot minden bizonnyal megmu­tat: a viszonylagos jólét sem oltotta ki a munkás- mozgalmi hagyományokkal rendelkező belgákból a vál­tozások, a társadalom meg­újhodása iránti sóvárgást. Következik: Hormon és üzlet. Zilahi Judit erősítse a nemzeti egységet A terv többek között föld­osztást, gyors iparfejlesztést, az oktatási tananyag átala­kítását és Irak védelmi erejének növelését irányoz­za elő. Az új kormánynak folytatnia kell továbbá Bazzaz volt miniszterelnök­nek a kurd kérdés megoldá­sát célzó terve megvalósítá­sát is. Az új kormányban két kurd politikus is helyet kapott. Aref elnök felszólította Taleb kormányát, legyen hű az egyesített politikai pa­rancsnokság elveihez, amely Irak és az EAK egyesítését hivatott elősegíteni. A disznót föltett ék e targoncára és tolták haza­felé. Fölváltva, mert ne­héz volt és nem maradt nyugton. Otthon bevittek az ólba. Anyám mindjárt vizet adott neki. Mohón és sokat ivott. Belső égés emészthette szegényt. — Eltörött ennek a ge­rince — mondta Jani bácsi fejcsóválva, hogy alaposan körülnézegette. — Én azt mondom kést neki. Mig nem késő. — Hiszen hasas. Néhány hét múlva malaca lesz, — mondta anyám. — Ennek ügyem aligha lesz malaca... — Malaca lesz! Néhány hét múlva malaca lesz — ismételgette anyám olyan makacs hangon, hogy Jani bácsi jobbnak látta nem el­lenkezni. Köszönt és elko­cogott haza. Én ott ácsorogtam az ól előtt. Nem tudtam elmoz­dulni, mintha fogott volna valami titokzatos erő. Anyám bent foglalatosko­dott a disznóval. A fájdal­mas nyögéseken keresztül csak rövid félmondatok szűrődtek a füleimhez: (Folytatjuk) Vihar az angol al§óházhan Gibraltár miatt Gyermekéveimből Malaysia és Indonézia békemegáliapodást ír alá Hivatalba lépett az új iraki kormány

Next

/
Oldalképek
Tartalom