Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-05 / 184. szám

Magyar vezetők Üdvözlő távirata szovjet államférfiakhoz Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki jó kívánságait N. V. Podgornijnak, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének és A. N. Kosziginnek, a Szovjet­unió minisztertanácsa el­nökének magas tisztségük­ben történt újraválasztásuk alkalmából. A magyar vezetők táv­iratukban sok sikert és jó egészséget kívánnak a két szovjet vezetőnek a kom­munizmus felépítése, a szo­cialista tábor egységének erősítése, a nemzetközi bé­ke, a szovjet és magyar nép testvéri kapcsolatainak fejlesztése érdekében kifej­tett nemes tevékenységük­höz. Péter János külügyminisz­ter is táviratban üdvözölte A. A. Gromikót, a Szov- jeunió külügyminiszterévé történt újbóli kinevezése al­kalmából. Indonéziai helyzetkép Az indonéz kormány csü­törtökön Sukarno elnökleté vei három és fél órás ülést tartott. A megbeszélés után Mohammed Diah tájé­koztatásügyi miniszter kije­lentette, hogy Indonézia augusztus 17-ig, a független ség napjáig rendezni akarja a malaysiai konfrontáció kérdését. Mohammed Juszof ezredes vezetésével háromtagú ma­laysiai katonai küldöttség érkezett az indonéz főváros­ba. A küldöttség feladata Abdul Razak miniszterelnök­helyettes djakartai látogatá sának előkészítése. BUDAPEST A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa elnökségé­nek meghívására — berlini és prágai látogatása után — csütörtökön Budapestre ér­kezett Kumaraszvami Ka- maradzs, az Indiai Kong­resszus Párt elnöke és Ramaswami Venkataraman, Madrasz állam iparügyi minisztere. MOSZKVA A moszkvai Politikai Ki­adó gondozásában megje­lent „A Szovjetunió Kom­munista Pártjának történe­te” című hatkötetes munka 2. kötete. Az új párttörté­netet az SZKP Központi Bizottsága mellett működő marxizmus—leninizmus in­tézet készítette elő. A má­sodik kötet az 1904-től 1917 februárjáig terjedő időszakot öleli fel, DELHI Az indiai népi kamará­ban (alsóház) csütörtökön négy napi vita után szavaz­tak a kormány ellen hétfőn beterjesztett bizalmatlansá­gi indítványról. A képvise­lők 267 szavazattal, 61 el­lenében elutasították a bi­zalmatlansági indítványt MONTEVIDEO Alberto Heber Usher, az uruguayi kormányzótanács elnöke szerdán meglepetés­szerűen bejelentette, hogy „ideiglenesen visszavonul funkciójából”. Az elnöki hi­vatal közlése szerint az el­nök, aki körülbelül két év­vel ezelőtt vette át ezt a tisztséget, azért döntött így mert az ország kormány­zási rendszerének megrefor­málására vonatkozó tervei akadályokba ütköznek. GENF A genfi nemzetek palo­tájában csütörtökön megtar­totta 279. zárt ülését a ti­zennyolchatalmi leszerelési bizottság. Az értekezlet részvevői ez alkalommal a leszerelési részintézkedések keretében a föld alatti atomfegyver-kísérletek el­tiltásáról tárgyaltak. SAIGONI JELENTÉS: Amerikai gépek újabb támadása a demilitarizált övezet ellen A B—52-es amerikai stra­tégiai bombázók csütörtökön, szombat óta harmadízben intéztek támadást a demili­tarizált övezet déli része el­len — jelentette a saigoni katonai szóvivő. A bombá­zás, az amerikai állítás sze­rint, utánpótlási vonalak, tüzérségi állások és élelmi­szerraktárak ellen irányult. India, mint a nemzetközi ellenőrző bizottság elnöki tisztségét betöltő ország, új kezdeményezést tett a viet­nami demilitarizált övezet megőrzésére. Rahman, a bi­zottság elnöke Hanoi és Saigon együttműködését kér­te az ellenőrzés hatékonyab­bá tétele céljából. Az indiai diplomaták hangsúlyozzák, hogy a de­militarizált övezet ellen in­tézett amerikai bombázások új veszélyt jelentenek a vi­etnami konfliktus kiszélesí­tésében. Félő, hogy a bom­bázások előjátékát jelentik a további csapatmozdulatok­nak. Az indiai indítvány az ellenőrző bizottság megfigye­lő mozgó alakulatainak sűrű őrjáratait javasolja a demi­litarizált övezet védelmére. A javaslatot továbbították a bizottság két másik tagjához is. Mint a UPI jelenti. az amerikai légierő szerdán úi légi vonalat nyitott az Északi sarkon át a vietnami harc­ban megsebesült amerikaiak hazaszállítására. Jelenleg havonta körülbelül 700 sebe­sült elszállítását kell bizto­sítani. Az amerikai hatósá­gok erre a célra heti három járatot irányoztak elő. Újabb dél-tiroli incidens Bolzano (MTI): Dél-Tirolból, az olasz— osztrák határ közeléből újabb incidensről érkezett jelentés. Bolzanóban a bíró­ság épületének második emeletén a kora esti órák­ban — csupán 15 perccel a hivatal bezárása után — időzített bomba robbant. A robbanás következtében az épület több ablaka betört, a légnyomás kiszakította az aj­tókat. Nem sokkal ezután a brenneri vasútvonal mentén néhány kilométerre Bolzanó- tól ugyancsak bomba rob­bant. A rendőrség véleménye szerint a tettesek jobboldali nacionalista szervezet tagjai és az incidens esetleg újabb terrorista cselekmények kez­detét jelenti. Tárgyalások a brit—kínai légiforgalom megindításáról London, (MTI): A BOAC angol légifor­galmi társaság elnöke csü­törtökön sajtóértekezletén közölte, hogy másfél éve folynak a puhatolózó tár­gyalások a légiforgalmi tár­saság és a Kínai Népköz- társaság illetékes szervei között — a tanácskozások nem kormányszintűek — arról, hogy a BOAC légi­járatokat szándékozik indí­tani Hongkongból, illetve Ausztráliából Pekingbe. Balta László: Tadeusz Kosteckl: vafatái vilta, tuba (Bűnügyi regény) 97. — Engem? — még min­dig játszotta a szerepét. — Milyen vád alapján? — Kettős gyilkosság el­követésének vádjával. — Nevetséges... A fehér köpenyes ember hátrébb lépett. És a bal lá­bára sántított. Ez az észre­vétel villámszerűén hatott. — Talán az is nevetséges lenne — szűrte át a sza­vakat a fogán Kostrzewa — ha az ön cinkostársa — fe­jével hanyagul odabökött a a mellettük álló ember felé — jobban elrejtette volna az önműködő tőrkivető Fordította: Szilágyi Szabolcs 1986. augusztus 5. szerkezetet? Egyébként: a fotocella és minden, ami ehhez tartozik a helyén van. Szakértőink már be­fejezték a vizsgálatokat. További felvilágosításokat öntől várunk, Broniarek úr! A fehér köpeny hirtelen eltűnt a láthatárról. A ki­vert ablaküveg harsányan megcsörrent. Majd egy ki­áltás hallatszott. Kostrzewa oda se nézett. Úgysem lép le. Ez itt, a hordágyon sok­kal nagyobb figyelmet igé­nyelt. Hirtelen felugrott, mint a vadmacska. — Nem! — Broniarek kezét egy ke­mény szorítás ejtette fog­ságba — Ez nem lenne megfelelő elégtétel. Ujjai közül kis ampullát húzott ki. — Ciánkáli? — hangzott a kérdés, csaknem tisztelet­tudóan. LXII. — Józef Baniocka, har­minchat éves, szakmája: felcser... Jelenleg a mentő- szolgálatnál dolgozik. Arca bekötözve, kötszer a kezén is. A vastag üveg éle alaposan felsértette. Né­hány sebét varrni kellett. Elfogatásakor aktívan el­lenállt, mindenáron meg akart szökni... Még kissé zavarodott volt, Kostrzewa azonban nem akart egyáltalán várni a kihallgatással. — Pisztoly, hangtompító és ez a törkivető konstruk­ció. Gyatrán álcázta ezt a boszorkánykonyhát. Ez egy­szer melléfogott — mondta maró gúnnyal. Gyatrán? Honnan tud­hattam, hogy valakinek eszébe jut kaparászni a meszesláda alatt? Beregszászi jegyzetek LÉPJÜNK BE Beregszász bármely művelődési intéz­ményébe, érdeklődjünk a város kulturális élete felöl bármely illetékes hivatal­ban, előbb-utóbb mindenütt találkozni fogunk egy név­vel. Ez a név: Horváth An­na. Viselője szobrászmű­vésznő és keramikus, olyan ember azonban, akinek min­dig egy kis fenntartással szoktuk megnevezni a köz­vetlen foglalkozási körét, szakterületét. Fenntartással, mert úgy érezzük, hogy ez a meghatározás keveset mond róla, nem érzékelteti széles skálájú, sok minden­re kiterjedő tevékenységét. A beregszászi népszínház együttese évek óta az ő nagyszerű színpadi érzékkel megoldott dekorációi között aratja megérdemelt sike­reit, de a színház vezetői szívesen elfogadják és el­várják tanácsait a műsor­darabok megválogatásánál, a rendezésnél is. A Barát­ság Házban elhelyezett mú­zeumnak Horváth Anna egyik első vezetője, gyűjte­ményének avatott kezű gya­rapítója és rendezője volt. Az Ungvári Iparművészeti Szakiskola nem egy diákja emlékszik rá vissza mint első mesterére: a kerületi úttörőotthon képzőművészeti szakkörének vezetőjeként évekig kutatta és nevelte a fiatal tehetségeket. A kerü­leti pártbizottságban a mű­velődési egyetem megszer­vezése során kifejtett mun­káját becsülik nagyra. A városi kereskedelmi osztály az üzletek és vendéglátó­ipari intézmények belső ki­képzése terén egy lépést sem tesz nélküle, s Horváth Anna állandó szaktanács- adói munkáján kívül maga is szívesen vállalkozik egy- egy üzlet, vagy cukrászda megtervezésére és a deko­rációs munkálatok irányí­tására. E KISSÉ HOSSZÚRA NYŰLT bevezető után azon­ban legfőbb ideje, hogy be­kopogtassunk Szovjetukraj- na legjelentősebb magyar képzőművészének otthonába, amely különben már maga is érdekesen tükrözi egyé­niségét: a tartózkodó egy­szerűséggel berendezett, félig lakószobának, félig műteremnek használt helyi­ség bútorait a művésznő maga tervezte, sőt részben maga is készítette, s a vi­lágos színű, sajátos vonalú berendezési tárgyak igen eredeti, természetes keretei a szobában látható, java­részt terrakotta színű alko­tásoknak. Ha sajátos művészetének kiindulási pontját keressük, talán mindjárt itt is kezd­hetjük vizsgálódásunkat: munkáink színénél. Igen Horváth Anna határozottan szereti a terrakotta-techni­kát, legtöbbször kiégetett agyag formájában képzeli el és valósítja meg alkotá­sait. S bár nem ő az első művész, aki különösképp megkedvelt valamilyen anyagot, úgy érezzük, hogy az ő választásának érzelmi oka is van. Ezt az elképze­lésünket Horváth Anna is megerősíti. Tizenkét évig dolgozott a beregszászi tég­lagyárban különböző beosz­tásokban. Mint a csempe­részleg vezetője búcsúzott el a gyártól, de volt itt közember is. Téglagyári munkájára ma is szívesen gondol vissza, hisz nem­csak későbbi művészetének anyagát ismerte meg és szerette meg itt, nemcsak technikai ösztönzést kapott az alkotáshoz, hanem emo­cionálisát is: a teremtő munka élménye, az alkotó ember alakja itt vésődött bele lelkiségébe azzal a mélységes élményszerűség­gel, amelyet minden szob­rából kiérzünk. Ezért, egy­kori téglagyári élményeitől indíttatva törekszik arra, hogy munkái olyan színűek legyenek, mint a kemencé­ből frissen kikerült tégla. UGORJUK AT az indulás éveit, s vessünk egy pillan­tást Horváth Annának mindjárt azokra a műveire, amelyek az első országos sikert hozták: Kijevben első ízben az 1961-es jubileumi Sevcsenko-kiállításon tűnt fel a nagy ukrán költő port­réival, továbbá a verseitől ihletett, igen eredeti felfo­gású kerámia- és szobormü­vekkel. Azóta az ukrán fő­város képzőművészeti köz­véleménye nagy megbecsü­léssel beszél róla, számol művészetével, a kritikusok pedig gyakran emlegetik a kerámia legjobb ukrajnai művelői közt a nevét. Ele­mezzünk e munkák közül csak egyet: a „Perebengya" c. Sevcsenko-vers hősét megjelenítő domborművet. A főmotívum itt nem embe­ri figura, hanem egy hatal­mas koboz; e mögül bújik elő az öreg, vak kobzos élet­től elkínzott arca. Pereben­gya énekel, s keze — rop­pant kifejező kéz — a húro­kat pengeti. És Horváth Anna első nagy sikerű al­kotásainak egyikén mindjárt meg is figyelhetjük művé­szetének egyik legszembetű­nőbb jellegzetességét, a mű­vésznő szeret az alaptémá­ból kiragadva felnagyítani és szimbólummá emelni egy­két egyszerű motívumot, hogy azután ezeket tovább­fejlesztve, tovább hangsú­lyozva, szinte a téma egész eszmei „töltetét” átruházza rájuk. MUNKÁSSÁGÁNAK KO­RÁBBI, pár évvel ezelőtti szakaszából még számos ilyen művet idézhetnénk: az „Ébredő Afrika” c. majoli­kát, ahol egy elszánt néger arc és egy fáklyát tartó kéz összekomponálásával a dí­szítőművészetnek ezen a programművek számára meglehetősen szokatlan te­Kostrzewa alig észreve­hető jelzést adott Zaczek- nek. A fiú szó nélkül ki­ment. / — Gyilkosság kétszeres kísérletével vádoljuk. — Senkit se akartam megölni. — A magam részéről más a véleményem. Lövést adott le rám és Lisickára, a nyomozócsoport munka­társára. A várakozás ellenére nem tiltakozott. — Rögtön tudtam, hogy a nő is spicli. De csak ri­asztó lövéseket adtam le. Magára is, őrá is. — Ez valóban bárkit megriasztott volna. Mert ugye egy átlőtt kalap... — Ha meg akartam vol­na ölni, eltaláltam volna a fejét is, nemcsak a kalap­ját. — Ennyire biztos a lövé­sei pontosságában? — Világos. A háború idején sneiper voltam. — Melyik hadseregben? — Hát... a németben. Minket, lista szerint, erő­szakkal vittek el. Nem akartam senkit megölni — ismételte. Ugyanis kevés okom volt rá. Amikor Rud­zinska rámnyitott, akkor én csak úgy könnyedén vág­tam fejbe, mint egy új­szülöttet. Utána meg azt, ott a kertben. Megpakol­hattam volna golyóval, és azt se tudta volna, hogy kitől kapta. Én meg csak a markolattal... Aztán va­laki a dolgozószobában le­pett meg. Öt is csak rövid időre csendesítettem el. Megkérdezheti... — Köszönöm — Kostrze­wa alig tudta türtőztetni hirtelen vágyát, hogy a fejéhez ne nyúljon — anél­kül is tudom. Mit keresett a vakolat alatt? — Broniarek küldött. Egy ólomampullának kellett ott lennie. Megtalálásáért egy kis pénzt Ígért. Mellette vi­lágítania kellett a festék­nek. Világítani világított, de az ampullát r.em találtam. — Mondta, hogy mi volt abban az ampullában? — Nem. Érdekelt is en­gem? Ha ampulla, akkor ampulla. Csak a pénz le­gyen meg érte! — Mikor ismerte meg Broniareket? (Folytatjuk) rületén alkotott ugyancsak szűkszavú, de annál meg­győzőbb, szinte szuggesztív erővel ható munkát, vagy a „Békét” c. dombormű ciklust, ahol szinte káprá­zatos leleményességgel va­riálta ismét csak művésze­tének ezt a két kedvenc motívumát (arc, kéz) a bé­keharc pár legkevésbé sem szokatlan kifejezőjével (olajág, galamb stb), mégis igen gazdag mondanivaló­beli sokféleséget, emocioná­lis változatosságot tudott kifejezni velük. FŐKÉPPEN ÚJ MÜVEI­RŐL szeretnénk azonban itt szólni, azokról, amelye­ket a látogató most láthat műtermében. Ezek közt ta­lán leginkább felhívja ma­gára a figyelmünket a sok és sokféle kerámiafaldísz. A legérdekesebb ezeknél az ugyancsak ötletgazdagsá­gukkal kiemelkedő művelő nél, hogy az égetett agyag természetes színét a mű­vésznő igen eredeti formá­ban kombinálja bennük a lazúrosán felrakott, dekora­tív csillogású színezéssel. A faldíszek egy részén ember arcokat láthatunk (itt a t pusalkotás egyéni módo fonódik össze a dekoratí törekvésekkel), más részűt munkaábrázolás. A „Szüret’ érdekessége, hogy a szerző éppen a mű legfontosabb részét, az emberi alakokat hagyta színezés nélkül, s ezzel a kissé bizarr megol­dással adott nekik különös hangsúlyt. De ma már sokan vannak művészetének ismerői közt olyanok is, akik Horváth Annát elsősorban épületde­koratőrnek, enterieur-terve- zőnek tartják. A beregszászi borkóstoló — amelyet Ho­moki József építésszel kö­zösen alkotott — középkori romantikát idéző, patinás stílusával ragadja meg az embert, s bármily furcsán hangzik: ugyanakkor az is szemünkbe tűnik, hogy Horváth Anna dekorációs feladatát modernül fogta fel, a díszítő művészet mai nyelvén szólt a közönséghez — a középkori romantika idézése és a modern szem­lélet mégsem kelti sem va­lami stíluskeverék, sem pe­dig anakronizmus hatását — a művésznő kivételes de- korátori készségei magától értetődően egységes, termé­szetes egésszé olvasztották össze a két meglehetősen idegen elemet. Horváth An­nának erről a készségéről kü­lönben meggyőződhetünk szá­mos más beregszászi vendég­látóipari üzemben, de egyre gyakrabban találkozhatunk műveivel az ukrán főváros falain is, első nagysikerű kijevi dekorációs munkája — a város főutcáján, a Krescsatyikon lévő Kárpá- tontúli Minta-Borüzjet — nagysikerű művészi kivite­lezése után az ukrajnai magyar művésznő Kijev közintézményeitől szárpo* más megrendelést is kapott, ezek egy részét már el is végezte, másrészükön most dolgozik. Az utóbbi hónapokban Horváth Anna amúgy is széles skálájú művészete újabb technikával gazdago­dott: munkái közt ma már jelentős helyet foglal el a rézdomborítás. A rézben rejlő dinamikai lehetőséget kihasználva, főként a moz­gás ábrázolására törekszik bennük. Vázát, dísztárgyat a közelmúltban a művésznő szintén sokat készített, de ezek közül említsünk meg csak egyet: a „Kárpátontúl'’ c. nagyméretű fehér vázát, ahol a tájat, az embert és a népi ornamentumot kom­ponálta egy egésszé, minél teljesebben igyekezve kife­jezni ezzel a vidék lelkisé­gét. Itt említjük meg azt a kerámiasorozatát is. amelyben a magyar nemze­tiségű művésznő a kárpá- tontúli ukrán népviselet szépségeit igyekszik a dí­szítőművészet eszközeivé! összefoglalni — ezzel is bi zonyságát adva, hogy a né' pék barátságának témáját amely egész alkotó útjálj végigkíséri, változatlant fontosnak tartja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom