Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
MEGJEGYZÉS: Mindegy? Elbocsátás — törvénysértő módon Van egy hatatmoszférás gázvezeték, és van egy huszonöt atmoszférás. Adott egy vállalat, és adott egy másik. Az egyik vállalat megcsinálhatja a hatost, de a huszonötöst már nem, mert arra nincs profilja, A huszonötöst csak a másik vállalat fektetheti le, és hiába kéri tőle az egyik, nem adja kj a kezéből, mert jól fizető munka. Az egyik vállalat munkájának eredménye függ a másiktól, hiszen a vezeték első két kilométere nagynyomású, a többi kisnyomású vezeték, s ha a nagynyomásúban nincs gáz, nem lehet megtölteni a kisnyomásút sem. Nem titok, ez a helyzet most városunk gázellátásában. Az itteni építők — a megyei vállalat és a CSŐ. SZER — gyakorlatilag készen vannak a városi gázvezeték hálózatának elsó szakaszával, tőlük már szeptember végén a tűzhelyekbe ömölhetne a kitűnő minőségű olcsó fűtőanyag. De a lecsatlakozó vezeték, sanely az országos fővezetéktől az átvevő állomásig vinné a gázt, — nincs készen és a munkát még meg sem kezdték! A beruházó szol no _ ki, a kivitelező a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat. A beruházó megbízottja nemrég Nyíregyházán járt, s azt a könnyelmű ígéretet tette, hogy egyetlen hónap Matt befejezik a nagynyomású vezeték lefektetését. Ennek azonban semmi jele, a kivitelező még hirt sem adott magáról. Pedig sürgős lenne az ®gy több ezer nyíregyházi háziasszonynak. És nekik nehéz megmagyarázni, hogy a profilvita miatt miért nem adta át a kivitelező a nagynyomású vezeték építését is a CSŐSZER-nek, ha most azt mondja, hogy van neki ennél fontosabb munkája is. Ha ez már a tavasszal megtörténik, szeptember végén gáz ran a nyíregyházi hálózatban. És most? Van egy hálózatunk, várjuk a gázt, s azt, hogy mikor mozdulnak meg végre Szolnokon vagy Siófokon. Csak azt nem értjük, ha nekik nem szívügyük, ha nekik .mindegy, mikor kap gázt a város, — miért vállalták el a munkát, miért ragaszkodtak hozzá? (k) K észülődés az iskolába. Izgalom. Vegyes színekkel telített percek, napok. Kis és nagy diákok várják a pillanatot, amikor átlépnek az iskolák kinyitott kapuin. Régen is volt készülődés, csak több sötét színnel- gonddal. És sokan kényszerű tehetetlenül néztek a megnyílt kapukra: nem jutottak be rajtuk. Különösen nem az elemitől magasabb szintre. Én is ezek közé tartoztam. Akkor, vasárnap estére, szerény kopogtatás után jött be hozzánk Ábrahám tanító. Apámmal, anyámmal beszélt. Hogy nekem jó volna továbbtanulni. Ismer, emlékszik rám. Ö nyugdíjba ment, de tanítás nélkül nem tud maradni. Megszerzi a polgári iskolai könyveket, csak tanuljak belőlük. Meg, a magánvizsgákra gyűjtsük össze a díjat. A felkészítésért maga semmit nem kér. Szüleim elsor jázták agJúliws 15-én levelet kapott igazgató főorvosától Makay Miklós 25 éves fü- lesdi lakos, a fehérgyarmati kórház gazdasági vezető helyettese, amelyben közölték vele, hogy létszámcsökkentés miatt augusztusban már nem tartanak igényt munkájára. Makay fellebbezett, de ezt elutasították. Újból fellebbezett, így került ügye a Területi Munkaügyi Döntőbizottsághoz. Azt mondták, csak szimulál Az elbocsátás gyökerei régiek, és nem is tisztázhatók egészen. Makay Miklós három éve dolgozik ott: mióta létezik a gyarmati kórház. Kezdetben könyvelő volt. Tavaly nyáron főkönyvelő nélkül maradt a kórház, és ő hónapokon át ellátta a főkönyvelői teendőket is. Már korábban őt választották — alighanem azért, mert elégedettek voltak munkájával és magatartásával, — a kórház munkaügyi döntőbizottságának és az szb. számvizsgáló bizottságának elnökévé. Miután hónapokig ellátta a főkönyvelő leendőket is. biztatták, hogy őt fogják kinevezni a megüresedett helyre. Dr. Kovács László igazgató főorvos őt javasolta. A döntést azonban olyan ember hozta, akivel korábban Makay Miklósnak nézeteltérése volt. Közben a megfeszített munka kikészítette ideg- rendszerét és az év elején körzeti orvosa táppénzre írta ki. Míg pihent, többször támadták: nem beteg ő, csak szimulál. Végül bizottság elé idézték, hogy igazolják a gyanút. Váratlan fordulat: a bizottság nem írta ki munkára, hanem beutalta a nyíregyházi kórház idegosztályára. „...fölényes és agresszív tett“ Itt gyógykezelték, hazament, azután a soproni szanatórium betege lett. Amikor ismét visszatért, nem pihent tovább, kérte, írják ki munkára. Bement a kórházba. s ekkor kivetették vele évi szabadságát. S hogy újra munkára jelentkezett, megkapta a felmondást. Egy jóformán meg sem gyógyult dolgozót elbocsátani? Ez legalábbis embertelen cselekedet, ellenkezik társadalmunk erkölcseivel. De nézzük, mivel indokolták: „...Munkához és munka, társaihoz való viszonya az utóbbi fél évben annyit romlott, .hogy ezt a határozásnál figyelembe kellett venni”. gályáikat, hogy heten vagyunk testvérek, nehéz az olcsó napszámból, harmadosból élni, inkább segítenék én is valamit a családnak. Elég lenne tán a hat elemi is. Ábrahám tanító úr győzött. És örült. Mosolyogva ment el tőlünk. Nem volt számára elég az évtizedeken át tartó tanítás, a több száz gyermek, akik közül sokan már akkor is apákká, anyákká lettek. Ütőnket „toborzott” vissza, polgári iskolai magántanulásra. A vaspántos cipője kop- pant ajtónk bütykös küszöbén. Görbebotja hozzákoccant a paticsfalhoz. „Holnaphoz egy hétre találkozunk nálam, fiam. Reggel nyolc órakor” — mondta nekem. Jó volt a továbbtanulás. Nagyon vágytam rá. Pedig nem volt könnyű. Apám szegény, abból nem engedett, hogy a háznál csak tanulással töltsem az időt. Különösen nyáron. Paréjt, dudvát kellett hordanom a Az „utóbbi fél évben”? Hiszen alig dolgozott valamit! Makay Miklóst azonban nem olyan fából faragták, hogy simán belenyugodjon olyasmibe, amit igazságtalannak érez. Az igazgató főorvosnak védenie kellett álláspontját: „Kötelességünk volt, hogy a létszámcsökkentést végre, hajtsuk. Hangsúlyozom, Makay Miklóst mi nem elbocsátottuk, hiszen ehhez elegendő indokot nem találtunk, hanem a létszámot csökkentettük vele. ö azonban nem vette át a munkakönyvét, hiába küldtük neki postán is. Azt válaszolta: neki az nem kell, ő úgyis visszajön ide dolgozni. Ilyen fölényes és agresszív magatartású lett, és jelenléte sem kívánatos az intézetben”. Jó képesítéssel, a szakszervezet nélkül... Hát ki nem válna agresz- szívvá ilyen körülmények között? Makay láthatta, hogy igazságtalanok voltak vele szemben. Neki van a legmagasabb képesítése — a KALÁSZ — a hasonló beosztású dolgozók között, hiszen azoknak ez nincs A Szegedi Konzervgyárban megkezdte működését a magyar találmány alapján készült magszárító berendezés. Segítségével a konzerv, készítésnél visszamaradó magvakat megszárítják és olajat sajtolnak belőlük. Erre szerkesztették a feltalálók az új típusú, úgynevezett lebegtető rendsze. rű. olajtüzelésű szárítógépet. Lényege, hogy a 300 fokos levegőt szállító lég- esatornákba, illetve szárító, tornyokba juttatott nyers Az óriás állami gazdasági gyümölcsöskertekben rpin- denütt serényen készülnek a téli almafajta betakarítására. A szedési főszezon előtti határszemlék tanúsága szerint az idei almalermés általában jó közepesnek ígérkezik. Az állami gazdaságok kereken 10 000 vagonnyi téli alma betakarítására készülnek fel. A nagy meny- nyiségű gyümölcsöt körülhatárból a malacoknak, árokpartra hajtani a libát, rendben tartani az udvart, fát vágni, vizet hordani anyámnak mosáshoz, főzéshez... Mindennek ellenére már elvégeztem a polgári három osztályát. A negyediket is megkezdtem. Ábra- hám tanító úr fáradhatatlanul tanított, magyarázott. Mikor kap az algebrai művelet eredménye mínusz előjelet, hogyan „tüntetjük” el a zárójeleket. Különösen a történelmet, irodalmat „adta elő” szeretniva- lóan: a Dózsa időt, Mohácsot; Petőfi, Ady költészetét... Vaspántos egészcipőjében kivitt bennünket, öt- létszámos önkéntes osztályát a régi Rákóczi vár romjaihoz, a református templom háta mögé, ahol a sertéscsürhe avas téglákat tűrt ki a földből. A tanító úr itt könyvet vett elő táskájából, és a sárgult lapok közül kikereste azt az oldalt, amelyen a hajdani Rákóczi vár metmeg. Makay pedig most is tanul. Az elbocsátással — a hosszú betegeskedés után — rendkívül nehéz anyagi körülmények közé került; bár helyette megoldhatták volna a létszámcsökkentést olyan dolgozókkal is, akik már túllépték a nyugdíj- korhatárt. De ő lett „nem kívánatos” valakiknek az intézetben... A TMDB tárgyaláson a kórház egyik dolgozója kijelentette, hogy ha Makay nem betegeskedik, nem őt küldik el. Furcsa értelmezése ez az emberségnek! A tárgyaláson megjelent a szakszervezet megyei képviselője is, hogy a kórház vezetői Makay elbocsátása előtt nem kérték ki a megyei bizottság előzetes hozzájárulását. Ez szb-tag esettében feltétlenül szükséges lett volna, a megyei tanács egészségügyi osztálya írásban figyelmeztette is erre a kórház igazgató főorvosát. (Ha kérték volna, akkor sem kapták volna meg Makay esetében a hozzájárulást). A TMDB határozott: az elbocsátás törvénysértő, ezért Makayt visszahelyezték az állásába, és kötelezték a kórházat, hogy 1300 forint kiesett munkabérét térítse meg. Kun István magvak mindaddig lebegnek a forró levegőben, amíg nedvességtartalmuk el nem távozik. A száraz magból azután a növényolajipari vállalat készít olajat. A szegedi üzemben szerzett tapasztalatok alapján több más konzervgyárban is felszerelnek hasonló mag- szárító berendezéseket. Ezeknek a kezelésére nemrég tanfolyamon képeztek ki szakembereket a szegedi gyárban. belül 35 nap alatt kell betakarítani, osztályozni, csomagolni és elszállítani, illetve raktározni. A szedési idényben naponta átlag 13 000 főnyi munkássereget foglalkoztatnak az almás- kertekben. A nagyobb gyümölcsössel rendelkező állami gazdaságok az idén 30 nagy kapacitású, részben már komplett manipuláló gépsort állítanak ‘ munkába. szerét láthattuk. Közben simogatta, nyomkodta a lábaszárát, ahol térdig ért léi a kétágú vaspánt. Golyó roncsolta jobb lábaszárát az első világháborúban. Március tizenötödikén négy kitüntetési érmet tűzött a mellén kabátjára. De mindig csak március tizenötödikén. Máskor nem. Egy alkalommal apám szép görögdinnyét küldött velem a tanító úrnak. Nézett rám, s fejét csóválta. „Vagytok ti hozzá elegen. Kell az nálatok. Vidd szépen vissza”. Egy másik nap, a következő „órán” nagyon szomorú volt Ábrahám tanító úr. A felesége is, lánya is. Mindhármuk mellén sárga textilanyagból csillag alakú folt éktelenkedett. Most nagyon furcsa, szomorú hangú volt a tanítói magyarázat. El-elrévedezett, töprengve akadt meg a szó. Temetésen van ilyen. Szomorú, tragikus halál után... Máskor már be sem mehettünk Ábrahám tanító úrhoz. A kis „osztálya” állt a kapu előtt. Egy ideig néztünk be gyámoltalanul. Egy keserű búcsú idézése Tízezer vagon léli alma betakarítására készülnek az állami gazdaságok Új magyar találmány: a magszárító Nyíregyháza „éléskamrája“ A Csemege: hentesáru, háztartási cikk, trafik éyi negyvenmillióért fwio: Hammel József Az egykor! „Japán” cukrászda és néhány konfekció, bolt helyén immár tizenhárom éve székel a nyíregyháziak éléskamrája, nem hivatalos, de annál közismertebb nevén: „A Csemege”. Naponta megfordulunk benne (egész pontosan napjában hatezren fordulnak meg itt, havonta 180 ezren, évente több. mint kétmillió vevő lépi át a „kamra” küszöbét), választunk, fizetünk és megyünk. Természetesnek vesszük, hogy van a Csemege, s leginkább csak akkor figyelünk fel az itteni munkára, ha túl hosszú a sor a pénztár előtt. Pedig már a sorállás is érdekességgel szolgál. Kezdetben évi 15,5 milliót hagytak a vásárlók ebben az „emeletes speizban", mostanság pedig — ki hinné — a bolt kilenc osztályán 4« millió forint értékű élelem, háztartási cikk, trafikáru vándorol a bevásárlókosarakba. Egyebek között hetente 30 mázsa húsárú. naponta 20 mázsa kenyér, 5 ezer darab sütemény. De hiába nőtte ki önmagát az áruház és sorállás ide, sorállás oda, ez a legkedveltebb boltja a városnak. Vannak, akik csupán nézelődni térnek be, mert „a Csemege” mindig szolgai valami újdonsággal. Itt lát. Vártuk, hogy kijön a tanítónk, beint, hív bennünket. De nem jött. Szekereket vezényelt ki a fegyvereket még tartó té- bolyság. Erőszakolt parancsa családokat hányt a szekerekre, hogy elindítsa őket az állomásra. A tehervagonok szűk nyílásain is szögesdrót kötések. Ábrahám tanító rokkant lábát mereven előrenyújtva ült a szekéren. Mellette elmaradhatatlan görbebotja. Bárgyú értelmetlenséggel néztem. Bontakozó tudatommal nem bírtam felfogni: mi miért történik vele. Apámat kérdezve, mégj óbban összekuszálódott bennem a tisztulatlan érzet. „Mert állattá lett a világ” — felelte apám szegény. És Ábrahám tanító úr a szeméhez nyúl. Még távolabbról is vissza-vissza- nézett rám. Meg a falura. Ekkor már zsebkendő is volt kezében. A könnyet fakasztó keserűség ártatlan jelképe. Mert keserű búcsúzás volt ez. Soha többé nem láttuk Ábrahám tanítót. Asztalos BáJlot ni mindig az első primőrárut, s itt főzik a legjobb, a legillatosabb feketét. (Készítője Balázs Józsefné, aki 13 éve dolgozik itt: Závodni Bélánéval naponta másfélezer szimplát főznek.) Vannak, akik azért térnek be, hogy régen látott ismerősükkel találkozhassanak, itt íandevúznak a közeli moziba menők, s az előtérben egy dupla mellett idézik a régmúlt ifjúságot Nyíregyháza nyugdíjasai. Mi a titka ennek a nagy népszerűségnek ? Ta tán az, hogy itt mindig friss a húsáru (jórészt idegenből hozzák!), hogy a duplát csak friss pörkölés») kávéból főzik, s hogy a gyümölcs rövid úton, közvetlenül jut a boltba. (Madai Géza vezető: „Ma éppen Makovics Rudi bácsitól vettünk 3 kosár kitűnő szőlőt. Ö az egyik törzsszállítónk... ") Titok az is, hogy bátran vállalkoznak itt az újra: A Csemege hozta be Nyíregyházára a lágyfagylaltot: Tamásné, ismertebb nevén Zsuzsika napjában két mázsát adagol a tölcsérekbe a bejárati ajtóközben. Innen indult városi sétára az első élő Mikulás (Tomkó József, Aguía József), itt próbálkoztak először a boyszolgálattal: „telefonon” küldtek egy üveg konyakot Pécsre, valakinek a születésnapjára. S a legszebb „titok”, hogy a 66 alkalmazott 40 százaléka kiváló dolgozó.. Közöttük a veterán csemegés, Franczel Sándor, aki napjában má- fél-kétmázsa szalámit szeletel kitartó türelemmel, pedig „néha” siet a vevő, s 10 deka porcért leszedeti a fél pultot. S ha valamelyik fiatalabb segédnek elfogy a türelme — mint legutóbö történt — már írják is a figyelmeztetést Ötszörös kiváló bolt ez, itt nem bízzák a hangulatra az udvariasságot! Érzik ezt már az idegenek is: mind több külföldi Vásárol az áruházban, ilyenkor Szűcs György helyettes vezető áll a pult mögé, s kínálja az árut németül. oroszul. A népszerűség újabb lehetőségét a cukorkaosztály öttagú brigádja igyekezett kihasználni: tavaly elnyerték a szocialista címet. Megvan már a terv arra is, miként tart lépést 1 a Csemege a növekvő forgalommal: övék lesz a Kossuth tér déli oldalán felépítendő ABC-áruház, ahol — a csemegeosztály kivételével mindenütt önkiszolgálást vezetnek be.
