Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-25 / 200. szám
Lakás «*■ megegyezéssel Három nemzedék Hirdetés a helyi lapban: írBelvárosi lakásomat elcserélném Északi Alközpontban lévőre, megegyezéssel. Válaszokat a kiadóba." Nem ritkaság az ilyen ajánlat manapság, hiszen az új városnegyed távfűtése, központi gázellátása nagy vonzerő. S az ember természetes igénye az otthoni kényelem, amit a sóstói erdő szélén lévő lakócentrum már az idén bőséggel juttat. Hovatovább „rangot” jelent Nyíregyházán az Északi Alközpontban lakni. Egyáltalán nem örülhetünk viszont annak, hogy egyesek megpróbálnak üzletelni ezekkel a kényelmes lakásokkal. A városi tanácson a közelmúltban nem járultak hozzá egy csereszerződéshez. Kezdődött azzal, hogy a nagycsaládos, üzemi munkás tágas, központi fűtéses állami lakást kapott egy új tömbben. Alighogy beköltözött, máris megjelent a lakáshivatal- ban: „Szép, igazán gyönyörű est 9 lakás... csßk egy kicsit nagy és a bére is sok.” így sopánkodott, s kérte, hadd cserélje el azt X nyíregyházi lakos sah Megakadályozták a cserét, mert az a nagycsaládos bérlőre nézve előnytelen lett volna: néhány év múlva újra sorbaáli több- szobás lakásért, melyben megfér majd népes családja. Ugyanakkor a cserepartner lakbérpótlékot fizetett volna az „új szerzemény1' után. Nyilvánvaló, hogy a „megegyezés" mögött nagyobb pénzösszeg húzódott.. Hasonlóan akart próbálkozni egy idős hölgy is, akinek a főbérlete életveszélyessé vált a déli városrészben. A lakáshivatal segíteni akart rajta. „Nekem nem kell emelet, méregdrága új lakás! — mondta. Hozzájuttatták egy régebbi építésű, földszintes bérleményhez, Ő elfogadta, s már kezébe is adták a kiutalást. Néhány nap múlva előállt: meggondolta, mégis csak jó lesz nett az emelet, a központi fűtés, most már csakis oda szeretne menni. „Legfeljebb, ha nem tudom megszokni, majd elcserélem.” S mert újabb kérésével elkésett, megmakacsolta magát. Most is az életveszélyes épületben lakik saját felelősségére, s jó lehetőségre várva. Nemcsak jogilag, de erkölcsileg is erősen támadható az effajta üzletelés, s csak helyeselni lehet a cserék meggátlását. Mert többről van itt szó, mint puszta nyerészkedésről. Valaki a közelmúltban a belváros egyik tetszetős új lakóépületére mutatott: „Tudja, hány munkás lakik ebben? Egy se.'' Ez utóbbit erős hangsúllyal mondta. S igaza volt, abban a tömbben most nehéz munkáscsa- lédot találni. De csak most. Mert amikor átadták, jelentős része fizikai munkásé volt. Csakhogy időközben megírták azokat a bizonyos csereszerződéseket.. Mond• A város szívében lévő kisvendéglőben a szokásos esti kép: zsúfoltság, szemet maró, torkot kaparó dohányfüst illemhely- és pálinkabűz. Megfordul itt mindenféle-fajta népség. Olcsó, és elviselhető a „kocsisbor”, a 10 és egynéhány forintos alföldi fehér. Többen esküsznek rá, hogy jobb — akár tisztán, akár szódával —, mint a szomszéd nagyvendéglőben, a háromszoros áron adott „hosszúnyakú” furmint. Másokat az avat itt törzsvendéggé, hogy „rövidben” kommer- szet kaphatnak. Ugyancsak olcsón, és úgyszintén jobbat, mint mondjuk a kecskeméti fütyülős. Ezért fordul meg itt mindenféle népség, magamat is odaszámitva. Aztán azért is — magamra értve a dolgot —, mert itt kendőzetlenebbek az emberek. Még az a hivatalnok is, aki magasabb klasszisig fényesebb szórakozóhelyen alig mukkan, ebben 3 „köpködőben” felszaba- éulían kiált « pincérnek. hatják erre egyesek, a lakáscsere nem újkeletű dolog, megvolt rá eddig is a lehetőség. Valóban, helyte. len lenne erőszakkal akadályt gördíteni az indokolt cserék elé. Ha például egy családból kirepülnek a gyermekek, s az idős szülőknek már nagy a lakás, igényüket meghaladja, cserélhessék el azt kisebbre, kevesebb bérűre, s amit köny- nyebb tisztán tartani. Ebben nincs semmi erkölcstelenség. Van viszont megvetendő abban az igyekezetben, amely- lyel egyesek az államtól kapott lakáson akarnak nye. részkednj, alighogy megmelegedtek új hajlékukban. M hallani magasabbszintü ügyeskedésekről is. Mit tesz például az a főbérlő, aki öröklés, munkahelyváltoztatás, vagy más úton újabb lakáshoz jut, s már nem szorul az államéra? Elmegy a lakáshivatalba és leadja a főbérletet? Aligha. Cserél. Méghozzá szövetkezeti lakásért, (á Iá megegyezés), s azján már csak egy lépés, hogy tízezreket kovácsoljon az egykori állami lakásból. Indokolt, 7lagyanis indokolt tehát a lakáscserék megszigorítása. Nem kevésbé fontos azonban a még körültekintőbb elosztás, Különösen a vállalatok által megjelölt személyek helyzetét, igényét szükséges az eddiginél alaposabban szem. ügyre venni, s aszerint juttatni az egy- vagy többszobás lakásokat. A szétosztó bizottság által készített rangsornál legyenek tekintettel arra, hogy az éppen lakáshoz jutó család anyagi helyzete milyen lakbér megfizetését teszi lehetővé. Nyilvánvaló, hogy valamely kétezer forintos havi jövedelemmel rendelkező hattagú család egy hipermodern lakás magasabb bérét hosz- szú időn át nem tudja zavartalanul fizetni, inkább elcseréli. Az ésszerűbb - kiutalással ennek elejét lehet venni. Csak így lehet elejét venni az üzérkedésnek, a nyerészkedésnek, a városon belüli népvándorlásnak, ami furcsa képet fest társadalmunkról. A tízforintos okmánybélyegért kapott lakás a társadalom juttatása, amit megbecsülni kötelesség, elherdálni, üzletelés tárgyává tenni bűn. Az ilyen ember méltatlanná válik a közösség megbecsülésére, anyagi támogatására. Mi lehet tehát a megoldás? Korántsem a cseréket egyszer, s mindenkorra megtiltó rendelkezés. Sokkal inkább az, hogy csakis olyan lakáscserékhez adjanak hozzájárulást, ahol a jogtalan előnyszerzésnek a legkisebb lehetősége sem áll fenn, ahol a „megegyezés” nem a társadalmi tulajdon feletti egyezkedést jelenti. Mert az állami lakás közvagyon, a tízezrek, százezrek által megtermelt javak közvetett juttatása. A. S. Mindig akad itt látni hallani való. Egyik asztalnál két piaci fuvaros a frissensült falusi cimborát még egy, már csak egy utolsó kör szilvapálinka fizetésére unszolja. A sarokban egy „jobb napokat látott hölgy” szórakoztatja férfi asztal- társaságát. Az oszlop mellett törik a söröspohár, dűl a szék, pofon, majd újabb pofon csattan... Az előbb még teljes békességben ittak, most egymás haját markolják. Rendőr lép közbe. Elgondolkodtató látnivalók. Tegnap este mégsem ezek kötötték le érdeklődésemet. Vékony dongájú, idős ember lép be, és csetlik- botlik az asztalok között. Meg-megáll kérő, előrenyújtott tenyérrel. — Legyenek szívesek, csak ötven fillért... — hallom a szomszéd asztaloknál. Vannak, akik nem „hallják”, mások dohnak egy-; Csak pillanatokra pergetjük vissza a történelmi sorsfordulót Császárszálíá. son. 1948. Ádáz küzdelem folyik országszerte a belső reakcióval. Első hónapjait éli a munkáshatalom, s itt a pusztán a legmerészebbek Vörös Nyíl néven, elsőkén» a nyírségi homokon termelőszövetkezetet alakítanak. Cselédlakásokból indulnak a földhöz juttatottak barázdákat és az életüket is összeszántani. Az első nemzedék Élnek még az alapítók, a szövetkezeti eszme első hírnökei. Nyolcán voltak. Nevük összeforrott a tsz történelmével. Hidasi Mihály és fia István, Császári János, idős Kós Pál, Répánsz- ki János, Tóth Imre, Virág János és Szürke János. (Bátrak között is a legbátrabb: Hidasi Mihály. Két világháborút és két forradalmat küzdött végig. Vöröskatonaként harcol a cár és zsoldosai ellen. Fegyvert fog a Tanácsköztársaságért. A bukás után Konstancába internálják. Hazajön. Küzdelmes élet, cselédsors. Fel- szabadulás. Ö épít elsőnek úri birtokból saját otthont. Öt követi a többi cseléd. Ö buzdít szövetkezésre, ő lesz az első elnöke a Vörös Nyílnak. Már nyugdíjban van. Hetvenhat esztendős. — Féltek az emberek, hogy visszajönnek a földesurak. Egy pár lóval kezdtük, az enyémmel. Közös birtokba vettük a 170 hold juttatott földet. Akkor még krumpliból sem jutott jóllakásig. Magunk hoztuk össze a vetőmagot is. Gyalog jártam Káliéba, Nyíregyházára. Napidijat nem fizettek, de az egységet is csak akkor írták az elnöknek, ha ott kapált, ott egyelt a többiekkel... 1949- ben volt az első zárszámadás. Nem sokat osztottunk, mert időközben feléltük ami volt. Ekkor kaptunk egy pár lovat, de olyan szépek voltak, hogy elvitték kiállításra. Filmezték már a burgonyánkat is. Engem hívtak fel a filmstúdióba, mert szép volt, 100 mázsát adott holdja. Mi minden bokor alá komposztot raktunk... 1955-ben a mai új falu helyén még szántóföldek voltak. Most tucatszámra sorakoznak egymás mellett a modern, szép lakások. Itt ott már tv-antenna is van a tetőkön. Idős Császári János Liszkai nagyságos háziszolgája volt. Sok évig tehe- nészkedett a közösben. Most nyugdíjas, de a dohánypalánták nevelését nem bízza másra. Jónai József megegy pénzdarabot A kérő kéz gazdája nem hasonlít a kocsmakörnyékek fájdalmas arcot vágó pálinkakoldusaira. A mozgásán látszik, hogy nincs tréning- je a szakmában. Ott van már asztalunk fölött is az inas, bütykös kéz. Bevallom, nem szoktam adni kéregetőknek. Sem az utcán bandásodó, fagyira-cukorra gyűjtő cigánygyerekeknek, sem azoknak, akik húsz-harminc fillérenként gyűjtik össze a nagyfröccs, a féldeci pálinka árát. Most, mé£ís belemarkoltam az aprópénzbei Izgatott az idős ember szemérmes, csendes várakozása. — Mire? — kérdeztem, markába csörrentve a pénzt. Kevesen kérdezhették ezt még tőle, mert néhány pillanatig tétovázott, aztán válaszolt: — Cigarettára. — majd hozzátette; Munkásra.-, maradt ma is „gépész úi nak”. Ez vplt az uraságnai, most a tsz gépeit javítja. Derecskéi Mihály béres volt. Most éjjeli őr, vigyáz a közvagyonra. (Harmadik évben már a többi tanya népei is csatlakozott a Vörös Nyílhoz. 1949. augusztus 20-án egyesült a Vörös Nyíl a rozsréti Szamuely Tibor Tsz-szel. Azóta van fenn a tsz-iroda bejárata felett az agyagból faragott embléma: Uj Alkotmány Tsz, alakult 1949- ben.) — Ilyen tájban, gépelés idején történt. Jött az ünnep, tanakodtunk, milyen neve legyen. így választottuk az Uj Alkotmányt — mondta Hidasi bácsi. ő pihenni tért, s átadta a fejlődés gondjait a következő generációnak. A második nemzedék (Ez a derék had. Sok vihart megért. Egyik képviselője a szőke, erősen kopaszodó Molnár Imre 42 esztendős. Apja itt volt cseléd. Ö is abból a hatalmas ku- bikgödörböl veretett vályogot az új lakáshoz, amely helyén most nyárfák fejlődnek.) — Egyesülés után már 2500 holdas a gazdaság. Következnek a politikai viharok, de ötvenháromban és ötvenhatban is áll a tsz. (Molnár Imre a negyven holdas gyümölcsösben hátán hordja a permetezőgépet. Emberfeletti erő kellett ahhoz, hogy az elhanyagolt gyümölcsöst rendbehozza. Faiskolát létesít, a régi alapítók, Hidasi és Garai bácsi segítkeznek. Huszonháromezer csemetét ültetnek el. Ebből pótolják a 40 holdban a foghíjakat. Aztán harmincholdas konyhakertészetben brigádvezető. 1957- ben hetedmagával megalakítja a pártszervezetet. Párttitkárnak választják. Most is az. De egyben gépcsoportvezető is. Hajnaltól késő éjszakáig talpon van a közösségért) A harmadik nemzedék — 1957-től már egyenes a fejlődés a tsz-ben is, az emberek fejében is. Elégedettség és egyre javuló életmód. Aztán 1962-ben újra egyesülés. Három szokást, három tagságot, három vezetési módszert kellett átgyúrni eggyé. Csatlakozott hozzánk a káliéi Uj Élet és az Előre Tsz. Ma már három és fél ezer holdon gazdálkodik az egykori Vörös Nyil... (A küzdelmes időkben még gyerekek voltak. Mer- za Ödön, a fiatal állattenyésztési agronómus a tsz ösztöndíjasaként tanult. TízSejtettem, nem csupán cigarettára gyűjt, de ezzel most nem törődtem. — Hány éves? — Hetvenöt... — Nyugdíj? — Az nincs, kérem szépen. Asztalos voltam én, kérem, városszerte híres asztalos volt... János. Csak hát, maszekként öregedtem meg. Mondja, büszkeséggel mondta teljes nevét az öreg, Demeként, vagy Dömeként hangzott. Röstell- tem rákérdezni, hogy mi pontosan. — És... János bácsi, egyedül? — Most mint az ujjam. — Gyerekek? — tapogatózom tovább óvatosan, de a fordulat meglep. Elzárkózást vártam, helyette megeredt az öreg Deme (?) nyelve, szemei felcsillannak. — ötöt neveltem én fel, kérem, szakmával a kezükben. Egy pesten, kettő Ausztriában, kettő meg itt, a városban van. A? itthoni kettő az én szakmámban. Asztalosok. Jól megy nekik, hálistennek, nagyon ezer forintot áldoztak rá. Az alapítók, a? egykor} s4ök ganép.) — 1964 augusztusában ke- rültem 21 éves fejjel a tsz- be. Szenvedélyemmé vált a szövetkezetben a munka. Sokat tanulok itt mindenkitől. Szívesen segítenek. Először a kertészetben dolgoztam. Csak azért, hogy megismerkedjem a gyakorlattal, a szövetkezet mellém rendelte Molnár Ferencet. Sokat köszönhetek neki. Ez év elején kerültem át az állattenyésztésbe. Juhár szainktói, de elsősorban idős Hajcsák Józsi bácsitól sok tapasztalatot szereztem,.. Tudom, kik voltak ennek a szövetkezetnek az alapítói. Nem könnyű a nyomdokaikban járni, úgy helytállni mint ők. Pe igyekszem. Ezt vallotta három nemzedék Császárszálláson, az Uj Alkotmány Tsz-ben, melynek az alapjait 1948 őszén nyolc bátor „szolgaember” vetette meg Vörös Nyíl néven. A Vasvári Pál utcai részen, az Északi Alközpontban különös faalkotmány áll, mellette daru, cementsiló, — s körülötte a szerdára virradó éjszaka óta, reflektorfényben, éjjel is dolgoznak az emberek. — Kedden reggel kezdtük az új munkarendet — válaszol Kovács János építés- vezető. — Nem megszokott dolog az építőiparban, hogy három műszakban dolgozzanak. Munkásaink azonban megértették, hogy szükség van erre, és az első éjjel rendben ment minden. Ez a különös faalkotmány nem más, mint az épülő tízszintes öntöttház földszintjének a váza. A falak helyét körülzsaluzták, a megmaradt térben — kívül js, belül is —, vashálót helyeztek el. Ebbe a térbe kerül majd a beton. — A három műszakra való áttérés lehetővé teszi — — felel Kovács János —, hogy a készülő szuperettnéí és itt hét végéig összesen 750 köbméter betont termeljünk be. Az öntöttház földszinti részébe 136 kömé- ter nehézbetont kell bedőljél. Egyiknek kocsija is van, a másik... — Volkswagenje, ugye? — szól közbe barátom. — Igen, igen, a Jánosnak —• mondja örvendezve az öreg. — Tetszik látni, nem hazudok én. — Segítik? — Segítenek, hogyne, segítenek azok, kérem. Kétszáz forintot adnak össze egy hónapban. Még néha egyebet is. ■p» Hát, ha van nekik miből... — mondom lehan- goltan és a poharamért nyúlok. — Van, hálisten, van... — hallom még az öreget. Mikor ismét körülnézek, az inas, bütykös, kéregető kezet már a harmadik asztal fölött látom. * A város szivében lévő kisvendéglőben a szokásos zsúfoltság, szemet maré dohányfüst, illemhely- és pálinkabűz. Megfordul itt mindenféle-fajta népség. Sasau Áaáráa Olvasónk irfat Magtárban a kenyérnek való Országszerte kedvezőtlenül hatott az esős időjárás az aratási munkára. A közös gazdaságok vezetőinek és tagságának nagy erőfeszítése árán kerülhetett csak a magtárakba a jövő évi kenyérnek való. Igen nehéz körülmények között végezték az aratást nálunk is a tsz tagjai. Közismert, hogy megyénk beregi részén alig esik egy kis eső máris elsüllyed nemcsak a gép, de még az ember is. Kombájnosaink, Ka- tj Ferenc, Kiss József, Kovács Bertalan, Szabó István sokszor siettek egymás segítségére, mert az ázott talajon elakadtak a gépek. Mégis mindén percet kihasználtak, végezték az aratást, hogy minél kevesebb szem menjen veszendőbe. Sajnos így is 744 hold őszi búzából csak 683 holdat tudtunk learatni, mert a többi területről kipusztította a belvíz a termést, s a holdanként! termésátlag is kevesebb lett a tervezettnél. goznunk. Ebben a házban* ha elkészül, összesen 1100 köbméter beton lesz a falakban. Ennyi betont csak nagy teljesítményű betonkeverővel lehet gyorsan előállítani: már működik a lengyel gyártmányú 500 literes betonkeverő. A két betonsilóval együtt olyan korszerű cementközpontot alkot, amilyenhez hasonlót még nem használtak építkezésnél megyénkben. A legnagyobb előnye: teljesen kiküszöböli a nehéz fizikai munkát. Az öntöttház építése különben is új megyénkben: ez a legelső Ilyen létesítmény. Elkészítése próbára teszi majd a műszakiak és a munkások szakértelmét, rugalmasságát, felkészültségét. Persze, ezt nem bízták a véletlenre: elküldték Debrecenbe Nagy István szocialista brigádvezetőt két társával, hogy nézze meg az ottani építkezést és szerezzen olyan tapasztalatokat, hogy itt is rendben menjen minden. Debrecenben járt Kerékgyártó András, az ácsbrigád vezetője is: — Csak a földszintet zsaluzzuk fával. Ha ez készen lesz, utána gyorsan megy az építés. Láttuk Debrecenben, hogy a vaslemez formákkal szinte hetente el lehet készíteni egy-egy emeletet. Szerdán este öntik be a fazsaluzat közé az első adag cementeket, gyakorlatilag ezzel kezdődik az öntöttház falainak felhúzása. — A huszonnegyedik órában vagyunk ahhoz, hogy időben tető alá kerüljön az épület — folytatja Kovács János. — Legkésőbb november végére szeretnénk elkészülni a kilencedik emelettel, hogy — mire a fagyok megérkeznek — a tél ne veszélyeztesse munkánkat. Ezért is vezettük be a háromműszakos termelést. A földszinti részen nehézbetonból készülnek a falak, amelyet vibrátorral tömörítenék. Feljebb ezt nem használhatják, mert a falat már habosított kohósalakból húzzák. Ez lesz a középső épület. A vízmű felé már látszik a következő helye: kiemelték a pincerészt, s a földet egy markoló rakja dömperekbe. Az iskola irányában lécekkel elkerített területen is dolgoznak: már kijelölték a harmadik ház helyét, s hamarosan kiássák az alapokat. (kau) Faxkas Kálmán Szarka Károly vb-elnök Gulács-Tivadar Az Északi Alközpont krónikájához Öntöttház, reflektor fényénél Novemberre tető alatt az első tízszintes épület A volks wage mos apja
