Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-04 / 183. szám
Koszigin programbeszéde (Folytatás az 1. oldalról) illúzióban ringatják magukat, hogy a német kérdés az ő feltételeik alapján oldható meg. Koszigin figyelmeztetett: nem vehetik revízió alá a második világháború következményeit. Európában létrejött a szocialista államok elszakíthatatlan szövetsége. Ez a szövetség, amelynek tagja mind a Szovjetunió, mind pedig a Német demokratikus Köztársaság, rendelkezik olyan erővel, hogy örökre elzárja a német militarizmus elől a Kelet felé vezető utat. Koszigin hangoztatta: a Szovjetunió hajlandó tovább keresni azt a lehetőséget, hogy a német kérdést a két német állam létezésének ténye alapján rendezzék. Az európai problémák vizs- gálásának egyik leginkább megfelelő formája egy összeurópai értekezlet összehívása lenne. Koszigin hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kész részt venni ilyen értekezleten bármely időpontban, amely más érdekelt államnak megfelel. A szovjet kormányfő a szovjet—olasz, majd a szovjet—francia kapcsolatok elemzése után rámutatott: a Szovjetunió egyáltalán nem kívánja, hogy az NSZK-t kizárják azok közül az országok közül, amelyeket az európai biztonság megszilárdításának elősegítői között szeretnénk látni. Hozzátette: az NSZK-val való kapcsolataink természetesen elsősorban az európai biztonság kérdésében elfoglalt nyugatnémet állásponttól függnek. Alekszej Koszigin programbeszédében megállapította, hogy a mai amerikai politikában egyre inkább az agresszív erők válnak hangadóvá. A Szovjetunió folytatja határozott harcát az agresszió politikája ellen. Az Egyesült Államok kormányának számot kell vetnie azzal, hogy a nemzetközi helyzet élezésének útján haladva a szovjet—amerikai kapcsolatok jövőjét veszélyezteti. Ennek ellenére úgy véljük, — mondotta a szónok , hogy a szovjet amerikai kapcsolatok lehetnének jobbak is a jelenleginél. Rendezésükhöz szükséges, hogy az Egyesült Államok betartsa a nemzetközi jog szabályait és megszüntesse a más országok és népek belügyeibe való beavatkozást. A leszerelés kérdését említve Koszigin megjegyezte: dacára a rendkívül feszült nemzetközi helyzetnek és a vietnami háborúnak, részleges intézkedéseket már most meg lehetne valósítani ezen a téren, legalábbis meg lehetne állítani a fegyverzetek további halmozódását. Az ENSZ szerepéről szólva a szónok kiemelte: reális lehetőséget lát arra, hogy növeljék e nemzetközi szervezetnek, mint az agresszió megakadályozása és az egyetemes béke támogatása eszközének hatékonyságát. Koszigin programbeszédét azzal fejezte be, hogy a Szovjetunió továbbra is a béke és a békés együttélés, a nemzetközi feszültség enyhítésének politikáját folytatja. Legalább any- nyira, mint más államok — mondotta — készek vagyunk a magunk útját megtenni, hogy partnereinkkel találkozhassunk az államok közötti megértés és egyetértés kialakításában. A beszéd elhangzása után a Legfelsőbb Tanács egyhangúlag elfogadott határozatban helyeselte a szovjet kormány bel- és külpolitikájának a kormánynyilatkozatban ismertetett irányvonalait. Ezt követően Andrej Tu- poljev akadémikus, a világhírű repülőgéptervező a két ház külügyi bizottságainak megbízásából nyilatkozattervezetet olvasott fel. A nyilatkozat a Legfelsőbb Tanács állásfoglalása a Vietnam elleni amerikai agresszió fokozása kérdésében. . Nyilatkozat A Legfelsőbb Tanács nyilatkozatában ismét kinyilvánítja a Szovjetuniónak azt a készségét, hogy minden lehetőséget megad a testvéri vietnami népnek az amerikai imperializmus agressziója ellen vívott harcában. A Legfelsőbb Tanács teljes mértékben helyesli a szovjet kormány politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét a vietnami kérdésben és felhatalmazza arra, hogy dolgozzon ki és hozzon új intézkedéseket a vietnami nép megsegítésére, továbbá a világbéke és a népek biztonsága megszilárdításának érdekében. „A vietnami háború folytatásáért és kiterjesztéséért, valamint az ebből fakadó következményekért a teljes felelősség az Egyesült Államok kormányára hárul”. A szovjet parlament határozottan támogatja a Varsói Szerződés tagállamainak ny ilatkozatát, amely szerint a tagállamok lehetővé teszik önkéntesek Vietnamba utazását, ha a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya ilyen értelmű kéréssel él. A Legfelsőbb Tanács felhívással fordult a világ kormányaihoz és parlamentjeihez, hogy „emeljék fel szavukat a nemzetközi kapcsolatokban megvalósítandó méltányosság és törvényesség elveinek védelmében az Egyesült Államok vietnami agressziójának fokozása ellen. A határozott hangú nyilatkozatot a Legfelsőbb Tanács egyhangúlag elfogadta. Ezzel a szovjet parlament kétnapos ülésszaka befejezte munkáját. Vietnami jelentés „Adják vissza a fiamat!" Hanoi (MTI): A dél-kínai tenger felől érkezett tájfun kedden és szerdán heves trópusi esőzéseket okozott Észak-Viet- namban és a második árhullámtól amúgy is nagyon megáradt folyók vízszintjét tovább emelte. Az amerikaiak ezzel egyidejűleg fokozták a nagy víznyomás alatt álló folyógátak és csatornahálózat bombázását Sok helyen egymást követő hullámokban több órán át bombáztak és rakétáztak, hogy megakadályozzák a felszakított gátak helyreállítását. Újabban erősen megnövekedett az éjszakai bombatámadások száma. Az árvízzel és súlyos éhínséggel fenyegető barbár bombatámadásoknak sok halálos áldozata van. Kairó, (MTI): Az A1 Gumhurija című lap szerdai jelentése szerint a szudáni Darfur tartományban összeesküvést lepleztek le, amelynek az volt a célja, hogy elszakítsa Nyugat-Szudánt. A lap NICOSIA Szerdán ismét tűzharc volt a Nicosiától 50 kilométernyire fekvő, túlnyomó, részt török ciprioták lakta Lefka város közelében török és görög nemzetiségek között. Először török részről tüzeltek a görög nemzeti gárda állásaira. SZÓFIA A görög parlament 31 szavazattal 29 ellenében elfogadta az adótörvény megváltozására irányuló kormányjavaslatot A törvény- javaslat az általános jövedelemadó 10 százalékos emelését irányozza elő. NEW YORK Jean-Paul Sartre és mone de Beaugoir francia írók neve szerepel azon neves személyiségek listájának élén, akik bejelentették: készek részt venni a Russell angol filozófus által javasolt — a Vietnamban elkövetett amerikai háborús bűnök kivizsgálására Hétfő óta megélénkültek a harcok a „Pálfordulás” elnevezésű hadművelet keretében, amely már március 10-e óta folyik, elsősorban a Pleiku térségében lévő fontos amerikai támaszpont védelmének biztosítására. Szerdán közel háromórás harcot jelentettek a térségből. A harcok erősségéti jelzi az is, hogy az 1. amei rikai gyorshadosztály töb’ii száz főnyi csapatát szállítót*- ták a helyszínre. Szerdád megjelentek a B—52-es ór'- ásbombázók is az amerik ti szárazföldi erők támogatásira. A szerdai harc alig kjét kilométerre folyt a kambodzsai határtól. A dél-vietnami szabadságharcosok kedd este a Saigon —Dalat útvonalon két kormányállás ellen intéztek támadást. Szerda reggel a Mekong deltájában volt említésre méltó gerillaakció. a szudáni belügyminiszterre hivatkozik, s azt írja, hogy a szervezet szabotázs- cselekményeket követett el. Részvevői közül 65 személyt — köztük rendőröket, katonákat és diákokat — letartóztattak. létesítendő — nemzetközi bíróságban. PERTH AMBOY Üjabb faji összetűzés volt kedden este Amerikában. A New Jersey állambeli Perth Amboy Puerto Rico-iak által lakott negyedében száz színesbőrű fiatal összecsapott a rendőrséggel. A tüntetések négy napja folynak, mert egy új városi rendelet, a „csavargók megrendszabályozá- sa” címén, a nincstelen Puerto Rico-iakat sújtja. BONN Szerdán Bonnban folytatódtak a francia—nyugatnémet kétoldalú tárgyalások az NSZK-ban állomásozó francia csapatok jövőjéről. A tárgyalások eredményéről egyelőre részleteket nem közöltek. WASHINGTON Hét amerikai republikánus képviselő közös nyilatkozatban ítélte el a hágai nemzetközi bíróság Dél- nyugat-Afrikával kapcsolatos „szerencsétlen” döntését Egy amerikai anya levele, akinek fiát l)él-Vietnamba hurcolták. A levelet, amely az Egyesült Államok kongresszusához szól, az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. A vietnami háborús konfliktusban való részvételünk, kel összefüggésben szeretném kifejezni érzéseimet és gondolataimat. Tudom, hogy csak egyike vagyok annak a számtalan amerikai nőnek, akik hasonló helyzetben vannak. De tudom azt is, hogy ha ezek az asszonyok felemelik tiltakozó szavukat, meghallják, és lehet, hogy ezáltal lehetővé válik a béke mielőbbi helyreállítása. A más országokban folyó háború mindenekelőtt bel- ügy, ami nem szolgáltathat alapot ahhoz, hogy fiainkat belekeverjék és életük kockáztatására kényszerítsék. Meg kell találni a lehetőséget, hogy ezt a szakadékot áthidalják. Engedjék haza a családi tűzhelyhez fiainkat! Segítsenek nekik úgy, mintha a saját gyermekeikről lenne szó. Én nem értem az Egyesült Államok vietnami politikáját és azokat az okokat, amelyek miatt az amerikai katonáknak ott kell lenniök. Talán nem fejezném ki magam ilyen élesen, ha érez- ném, hogy cselekedetein« indokoltak. Ezt azonban egyáltalán nem érzem. Hogyan lehet segíteni azoknak, akik nem kívánják jelenlétünket? Nem vagyok sem történész, sem politikus. Sokmillió más anyához hasonlóan, a nemzetközi válságok csupán akkor jutnak el hozzám, amikor azok házam ajtaján kopogtatnak. Most pontosan ez történt. Fiam Vietnamban van, a Csu Lajban állomásozó 5. tengerészgyalogos dandárral. Ezek a fiatalemberek éppen hogy megkezdték az életüket, és máris harcol- niok kell... Johnson elnök egyszer bírálóit „kishitű öregasszonyoknak” nevezte. De hogy tudnánk nyugodtak lenni! Állandó rettegésben csak azért imádkozunk, hogy valahogy átéljük ezeket a napokat. Vajon mit mondana az elnök a fronton, a mesterlövészek golyói előtt, ellenséges ostromban? Valami baj van államunkban. Mi ok késztetett arra, hogy belekeveredjünk ebbe a konfliktusba, ha csak nem az, hogy egyes úgynevezett washingtoni politikusok megmentsék presztízsüket, a gazdagok pedig még jobban megtömjék amúgy is duzzadt zsebeiket, ök mások élete árán élös- ködnek. Ha már nagy összegeket kell áldoznunk mások „megsegítésére”, akkor ebből a pénzből küldjünk orvosokat, élelmiszert, gyógyászati berendezést, tanítókat, — nem pedig fegyvereket és bombákat. Mit ér a jó szomszédság programja, ha ez pusztuláson és halálon kívül semmit sem ad. Szememre vethetik, hogy nem vagyok eléggé hazafias. Legyen. Egy egyszerű anya ír Önöknek, aki csupán egyet kíván; megmenteni egyetlen fia életét, aki számára a legdrágább a világon. A fiám a mindenem, amim van, ezen a világon. Nem tudtam sokat adni neki, de az életet adtam. Mindössze 18 éves — már nem gyerek, de még nem férfi. Amikor behívták a flottához, Vietnamnak csupán a létezéséről tudott Most pedig leveleiben keserűen panaszkodik ennek a háborúnak a kilátástalansá- gáról. Üjabb összecsapások Indonéziában a szélsőjobboldal és a baloldal közölt Djakarta, (MTI): Mint az Antara és a Reuter jelentéseiből kitűnik. Báli szigetén újabb heves összecsapások voltak a szél. sőjobboldal és a baloldal erői között. A kormány a múlt hónapban ezer ejtőernyőst küldött Baliba. Mint ismeretes, a szeptember 30-a puccskísérletet követően a szélsőjobboldali muzulmán csoportok szőr. nyű vérengzést rendeztek a szigeten. Úgy tudják, hogy legkevesebb 5000 baloldali érzelmű embert — közöttük sok kommunistát — gyilkoltak meg. Meg asszonyaikat, gyermekeiket sem kímélték. Djakartában egyébként Suharto, az ország katonai diktátora egyórás megbeszélést folytatott Sukarno elnökkel, majd újságíróknak kijelentette, hogy a Malay, sta ellen irányuló indonéz „konfrontációs politika” azonnal és békésen véget ér”. Malaysia) delegáció utazik csütörtökön Djakartába, hogy megbeszéléseket folytasson az indonéz vezetőkkel a két ország ellentételnek rendezéséről — jelentették be Kuala Lumpurban. Összeesküvést lepleztek le Szudánban (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 96. — Igazolás nélkül is elhiszem önnek. Át kell tennie az előadás időpontját. — Nem lenne egyszerűbb a kihallgatásét áttenni? — Nem. — Miért? Kostrzewa megelégedéssel vette tudomásul a hangszín megváltozását. Csak így tovább. Az ügyész is részt kíván venni a kihallgatáson. Ez nagyon fontos ügy. — Felhívom az ügyészt. — Az semmit sem segít. Felhívhatja. Turewicz tudja, miről van szó, és nem enged a negyvennyolcból, még ha lyukat beszél is a hasába. A hallgatóban hosszú szünet következett. <— Nem értem, miért ragaszkodnak ilyen túl szigorúan az adott órához — hangja egyre durvábbnak tűnt — ugyanis mint szakértő úgysem tudok tüstén véleményt mondani. — Szakértő? Hm... — Kostrzewa felettébb kifejezően köszörülte meg a torkát. — Nem egészen. Beszélgetésünk jellege sokmindentől függ majd... — És ha nem megyek tízre, csak egyre? — Fájdalom, tíz tizenötkor elővezettetem. — Az egyetemről is? — Bárhonnan, ahol önt ebben az időben megtaláljuk. Ennyit mondhatok. Nem várva meg a replikát, megszakította az ö«^- szeköttetést. Néhány perccel később közölte Ture- wicz-csel: — Az akna holnap tíz óra előtt robban. Vagy nem robban egyáltalán. LXI. A házat minden oldalról körülvették. Néhányan az előtérben álltak, mások diszkréten elrejtőzködtek. Nyirkos éjszaka volt. Feltételezhető, hogy amennyiben valamilyen akcióba kezd, azt inkább a sötétség leple alatt teszi. Zaczek képtelen volt egyhelyben ülni. Oda-oda- surrant a mély kapualj nyílásához és óvatosan kinézett. Erről a helyről kitűnően látszott a szemben lévő háztömb bejárata. — Na... mit képzel? — sziszegte türelmetlenül. — Még a végén képes túljárni az eszünkön? A rendőrségi kocsi eloltott lámpákkal ott állt az útkereszteződéshez közeli sarkon. A rövidhullámú vevő hallgatott. Ez azt jelentette, hogy jelenleg senki sem beszélt telefonon a Broniarek-lakással. A lehallgató készülék mellett ügyeletet teljesítő rendőrnek azonnal jelentenie kellett minden beszélgetést. A nedvesség beszivárgott a gallérok mögé, a metsző hideg a csontokig hatolt, a percmutató lustán írta le lassú körét az óra számlapján. Semmi sem történt. Kostrzewa felállt összecsukható székéről, kinyújtóztatta elzsibbadt izmait. Az éjszaka véget ért. És mi lesz, ha nem történik semmi, és reggel tíz órakor Broniarek bevonul a kapitányságra? Az végleges kudarcot jelentene Persze veszteni is tudni kell. öt harminc. Még sötét van. Hat óra. Lassan kezd szürkülni. Valahonnan, az utca mélyéből mentőautó szirénájának vészjósló sivítása hallatszott. Az éles lámpák két elnyújtott fénysávja átvágta a félhományt. A csillogó tej üveges mentőkocsi szorosan mellettük surrant el. Éles fékcsikorgás. Pontosan a megfigyelés alatt álló háztömb előtt. Kostrzewa odalépett a kapualj nyilasához és a nedves falhoz lapult. Két fehér köpenyes ember összecsatolt hordággyal ment be a házba. Amikor pár perc múltán visszatértek, a hordágyon egy feje búbjáig pokróccal betakart alak feküdt. — Nincs rosszabb, mint éjszaka megbetegedni — suttogta Tworkowski. — Ez nem a mi páciensünk — jegyezte meg Zaczek. — Tudnánk róla, ha mentőt hívott volna. A hordágyat berakták a kocsiba. Kostrzewa ökölbe szorította a kezét, hogy szinte belesajdult. Nem Broniarek... Tőle nem telefonáltak. De hátha korábban megbeszélték? Vagy megkérte egyik szomszédját, hogy hívja fel a mentőket? Nem olyan nehéz súlyos rohamot szimulálni. Megkockáztassa? Előugrott a kapuból. — Megállítani a kocsit! Tworkowski tágra nyílt szemének fehérje megvillant — De hisz a mentőt... — Megállítani, ha mondom — s már futott is. Abban a másodpercben ért az autóhoz, amikor az megindult. Feltépte a hátsó ajtó kilincsét. Beugrott — Mi az, kérem — egy fehér köpenyes zömök alak útját állta. — MU jelentsen ez? — Rendőrség! A fehér ruhás férfi úgy elrántotta a fejét mintha ütés elől hajolna el. — Itt még a rendőrségnek sincs semmi keresni valója... Minden perc az életébe kerülhet ennek az embernek. Majdnem haldoklik! — Megnézem. Orvos vagyok. Mivel a szanitéc nem tágított, meglökte a vállát. A pokróc már felhajlott a fekvő alak arcát egy gézszalag takarta. Miért? Odanyúlt, hogy leleplezze. Egy rántást érzett a csuklóján. — Hagyja békén a beteget! — Kuss! — kiáltott rá. Egy villámgyors mozdulat — és a géz alól kitekintett egy arc... Broniareké. — Á — egyszeribe megszűnt az ököl szorítása. — Amint látom, régi ismerős? — Szívrohama van. — Súlyos szívroham — ismételte a fehér köpenyes ember. Kostrzewa megfogta a pulzusát. Elegendő volt egy pillanat. — Nincs semmiféle rohama. Letartóztatom. (Folytatjuk)
