Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

Koszigin programbeszéde (Folytatás az 1. oldalról) illúzióban ringatják magu­kat, hogy a német kérdés az ő feltételeik alapján oldha­tó meg. Koszigin figyelmez­tetett: nem vehetik revízió alá a második világháború következményeit. Európában létrejött a szocialista álla­mok elszakíthatatlan szö­vetsége. Ez a szövetség, amelynek tagja mind a Szovjetunió, mind pedig a Német demokratikus Köz­társaság, rendelkezik olyan erővel, hogy örökre elzár­ja a német militarizmus elől a Kelet felé vezető utat. Koszigin hangoztatta: a Szovjetunió hajlandó tovább keresni azt a lehetőséget, hogy a német kérdést a két német állam létezésének ténye alapján rendezzék. Az európai problémák vizs- gálásának egyik leginkább megfelelő formája egy össz­európai értekezlet összehívá­sa lenne. Koszigin hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió kész részt venni ilyen érte­kezleten bármely időpont­ban, amely más érdekelt ál­lamnak megfelel. A szovjet kormányfő a szovjet—olasz, majd a szov­jet—francia kapcsolatok elemzése után rámutatott: a Szovjetunió egyáltalán nem kívánja, hogy az NSZK-t ki­zárják azok közül az orszá­gok közül, amelyeket az európai biztonság megszi­lárdításának elősegítői kö­zött szeretnénk látni. Hozzá­tette: az NSZK-val való kap­csolataink természetesen el­sősorban az európai bizton­ság kérdésében elfoglalt nyugatnémet állásponttól függnek. Alekszej Koszigin prog­rambeszédében megállapí­totta, hogy a mai amerikai politikában egyre inkább az agresszív erők válnak hanga­dóvá. A Szovjetunió folytatja ha­tározott harcát az agresszió politikája ellen. Az Egye­sült Államok kormányának számot kell vetnie azzal, hogy a nemzetközi helyzet élezésének útján haladva a szovjet—amerikai kapcsola­tok jövőjét veszélyezteti. Ennek ellenére úgy véljük, — mondotta a szónok , hogy a szovjet amerikai kap­csolatok lehetnének jobbak is a jelenleginél. Rendezé­sükhöz szükséges, hogy az Egyesült Államok betartsa a nemzetközi jog szabályait és megszüntesse a más országok és népek belügyeibe való beavatkozást. A leszerelés kérdését em­lítve Koszigin megjegyezte: dacára a rendkívül feszült nemzetközi helyzetnek és a vietnami háborúnak, részle­ges intézkedéseket már most meg lehetne valósítani ezen a téren, legalábbis meg lehetne állítani a fegyverze­tek további halmozódását. Az ENSZ szerepéről szólva a szónok kiemelte: reális le­hetőséget lát arra, hogy nö­veljék e nemzetközi szerve­zetnek, mint az agresszió megakadályozása és az egye­temes béke támogatása esz­közének hatékonyságát. Koszigin programbeszé­dét azzal fejezte be, hogy a Szovjetunió továbbra is a béke és a békés együtt­élés, a nemzetközi feszült­ség enyhítésének politiká­ját folytatja. Legalább any- nyira, mint más államok — mondotta — készek va­gyunk a magunk útját meg­tenni, hogy partnereinkkel találkozhassunk az államok közötti megértés és egyet­értés kialakításában. A beszéd elhangzása után a Legfelsőbb Tanács egyhangúlag elfogadott ha­tározatban helyeselte a szovjet kormány bel- és külpolitikájának a kor­mánynyilatkozatban is­mertetett irányvonalait. Ezt követően Andrej Tu- poljev akadémikus, a világ­hírű repülőgéptervező a két ház külügyi bizottságainak megbízásából nyilatkozat­tervezetet olvasott fel. A nyilatkozat a Legfelsőbb Tanács állásfoglalása a Vietnam elleni amerikai agresszió fokozása kérdé­sében. . Nyilatkozat A Legfelsőbb Tanács nyilatkozatában ismét kinyilvá­nítja a Szovjetuniónak azt a készségét, hogy minden le­hetőséget megad a testvéri vietnami népnek az amerikai imperializmus agressziója ellen vívott harcában. A Legfelsőbb Tanács teljes mértékben helyesli a szovjet kormány politikai irányvonalát és gyakorlati tevé­kenységét a vietnami kérdésben és felhatalmazza arra, hogy dolgozzon ki és hozzon új intézkedéseket a vietnami nép megsegítésére, továbbá a világbéke és a népek biz­tonsága megszilárdításának érdekében. „A vietnami háború folytatásáért és kiterjesztéséért, valamint az ebből fakadó következményekért a teljes felelősség az Egyesült Államok kormányára hárul”. A szovjet parlament határozottan támogatja a Varsói Szerződés tagállamainak ny ilatkozatát, amely szerint a tagállamok lehetővé teszik önkéntesek Vietnamba utazá­sát, ha a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya ilyen értelmű kéréssel él. A Legfelsőbb Tanács felhívással fordult a világ kor­mányaihoz és parlamentjeihez, hogy „emeljék fel szavukat a nemzetközi kapcsolatokban megvalósítandó méltányos­ság és törvényesség elveinek védelmében az Egyesült Ál­lamok vietnami agressziójának fokozása ellen. A határozott hangú nyilatkozatot a Legfelsőbb Tanács egyhangúlag elfogadta. Ezzel a szovjet parlament kétna­pos ülésszaka befejezte munkáját. Vietnami jelentés „Adják vissza a fiamat!" Hanoi (MTI): A dél-kínai tenger felől érkezett tájfun kedden és szerdán heves trópusi esőzé­seket okozott Észak-Viet- namban és a második ár­hullámtól amúgy is nagyon megáradt folyók vízszintjét tovább emelte. Az amerikaiak ezzel egy­idejűleg fokozták a nagy víznyomás alatt álló folyó­gátak és csatornahálózat bombázását Sok helyen egymást követő hullámok­ban több órán át bombáz­tak és rakétáztak, hogy megakadályozzák a felsza­kított gátak helyreállítását. Újabban erősen megnöveke­dett az éjszakai bombatáma­dások száma. Az árvízzel és súlyos éhín­séggel fenyegető barbár bombatámadásoknak sok ha­lálos áldozata van. Kairó, (MTI): Az A1 Gumhurija című lap szerdai jelentése sze­rint a szudáni Darfur tar­tományban összeesküvést lepleztek le, amelynek az volt a célja, hogy elszakít­sa Nyugat-Szudánt. A lap NICOSIA Szerdán ismét tűzharc volt a Nicosiától 50 kilomé­ternyire fekvő, túlnyomó, részt török ciprioták lakta Lefka város közelében tö­rök és görög nemzetiségek között. Először török rész­ről tüzeltek a görög nem­zeti gárda állásaira. SZÓFIA A görög parlament 31 sza­vazattal 29 ellenében elfo­gadta az adótörvény meg­változására irányuló kor­mányjavaslatot A törvény- javaslat az általános jöve­delemadó 10 százalékos eme­lését irányozza elő. NEW YORK Jean-Paul Sartre és mone de Beaugoir francia írók neve szerepel azon ne­ves személyiségek listájá­nak élén, akik bejelentet­ték: készek részt venni a Russell angol filozófus által javasolt — a Vietnamban elkövetett amerikai hábo­rús bűnök kivizsgálására Hétfő óta megélénkültek a harcok a „Pálfordulás” elne­vezésű hadművelet kereté­ben, amely már március 10-e óta folyik, elsősorban a Pleiku térségében lévő fontos amerikai támaszpont védelmének biztosítására. Szerdán közel háromórás harcot jelentettek a térség­ből. A harcok erősségéti jelzi az is, hogy az 1. amei rikai gyorshadosztály töb’ii száz főnyi csapatát szállítót*- ták a helyszínre. Szerdád megjelentek a B—52-es ór'- ásbombázók is az amerik ti szárazföldi erők támogatási­ra. A szerdai harc alig kjét kilométerre folyt a kambod­zsai határtól. A dél-vietnami szabadság­harcosok kedd este a Saigon —Dalat útvonalon két kor­mányállás ellen intéztek tá­madást. Szerda reggel a Mekong deltájában volt em­lítésre méltó gerillaakció. a szudáni belügyminiszter­re hivatkozik, s azt írja, hogy a szervezet szabotázs- cselekményeket követett el. Részvevői közül 65 sze­mélyt — köztük rendőröket, katonákat és diákokat — letartóztattak. létesítendő — nemzetközi bíróságban. PERTH AMBOY Üjabb faji összetűzés volt kedden este Ameriká­ban. A New Jersey állam­beli Perth Amboy Puerto Rico-iak által lakott negye­dében száz színesbőrű fia­tal összecsapott a rendőr­séggel. A tüntetések négy napja folynak, mert egy új városi rendelet, a „csa­vargók megrendszabályozá- sa” címén, a nincstelen Puerto Rico-iakat sújtja. BONN Szerdán Bonnban folyta­tódtak a francia—nyugatné­met kétoldalú tárgyalások az NSZK-ban állomásozó francia csapatok jövőjéről. A tárgyalások eredményé­ről egyelőre részleteket nem közöltek. WASHINGTON Hét amerikai republiká­nus képviselő közös nyilat­kozatban ítélte el a hágai nemzetközi bíróság Dél- nyugat-Afrikával kapcsola­tos „szerencsétlen” dönté­sét Egy amerikai anya leve­le, akinek fiát l)él-Viet­namba hurcolták. A levelet, amely az Egyesült Államok kongresszusához szól, az alábbiakban kivonatosan is­mertetjük. A vietnami háborús konf­liktusban való részvételünk, kel összefüggésben szeret­ném kifejezni érzéseimet és gondolataimat. Tudom, hogy csak egyike vagyok annak a számtalan amerikai nő­nek, akik hasonló hely­zetben vannak. De tudom azt is, hogy ha ezek az asszonyok felemelik tiltako­zó szavukat, meghallják, és lehet, hogy ezáltal lehetővé válik a béke mielőbbi hely­reállítása. A más országokban folyó háború mindenekelőtt bel- ügy, ami nem szolgáltathat alapot ahhoz, hogy fiainkat belekeverjék és életük koc­káztatására kényszerítsék. Meg kell találni a lehető­séget, hogy ezt a szakadé­kot áthidalják. Engedjék ha­za a családi tűzhelyhez fiainkat! Segítsenek nekik úgy, mintha a saját gyer­mekeikről lenne szó. Én nem értem az Egye­sült Államok vietnami poli­tikáját és azokat az okokat, amelyek miatt az amerikai katonáknak ott kell lenniök. Talán nem fejezném ki ma­gam ilyen élesen, ha érez- ném, hogy cselekedetein« indokoltak. Ezt azonban egy­általán nem érzem. Hogyan lehet segíteni azoknak, akik nem kívánják jelenlétün­ket? Nem vagyok sem törté­nész, sem politikus. Sok­millió más anyához ha­sonlóan, a nemzetközi vál­ságok csupán akkor jutnak el hozzám, amikor azok há­zam ajtaján kopogtatnak. Most pontosan ez történt. Fiam Vietnamban van, a Csu Lajban állomásozó 5. tengerészgyalogos dandár­ral. Ezek a fiatalemberek éppen hogy megkezdték az életüket, és máris harcol- niok kell... Johnson elnök egyszer bí­rálóit „kishitű öregasszo­nyoknak” nevezte. De hogy tudnánk nyugodtak lenni! Állandó rettegésben csak azért imádkozunk, hogy va­lahogy átéljük ezeket a na­pokat. Vajon mit mondana az elnök a fronton, a mes­terlövészek golyói előtt, el­lenséges ostromban? Valami baj van álla­munkban. Mi ok késztetett arra, hogy belekeveredjünk ebbe a konfliktusba, ha csak nem az, hogy egyes úgynevezett washingtoni po­litikusok megmentsék presz­tízsüket, a gazdagok pedig még jobban megtömjék amúgy is duzzadt zsebeiket, ök mások élete árán élös- ködnek. Ha már nagy összegeket kell áldoznunk mások „meg­segítésére”, akkor ebből a pénzből küldjünk orvoso­kat, élelmiszert, gyógyászati berendezést, tanítókat, — nem pedig fegyvereket és bombákat. Mit ér a jó szom­szédság programja, ha ez pusztuláson és halálon kívül semmit sem ad. Szememre vethetik, hogy nem vagyok eléggé hazafias. Legyen. Egy egyszerű anya ír Önöknek, aki csupán egyet kíván; megmenteni egyetlen fia életét, aki számára a leg­drágább a világon. A fiám a mindenem, amim van, ezen a világon. Nem tudtam so­kat adni neki, de az életet adtam. Mindössze 18 éves — már nem gyerek, de még nem férfi. Amikor behívták a flottához, Vietnamnak csu­pán a létezéséről tudott Most pedig leveleiben kese­rűen panaszkodik ennek a háborúnak a kilátástalansá- gáról. Üjabb összecsapások Indonéziában a szélsőjobboldal és a baloldal közölt Djakarta, (MTI): Mint az Antara és a Reuter jelentéseiből kitűnik. Báli szigetén újabb heves összecsapások voltak a szél. sőjobboldal és a baloldal erői között. A kormány a múlt hónapban ezer ejtő­ernyőst küldött Baliba. Mint ismeretes, a szep­tember 30-a puccskísérletet követően a szélsőjobboldali muzulmán csoportok szőr. nyű vérengzést rendeztek a szigeten. Úgy tudják, hogy legkevesebb 5000 baloldali érzelmű embert — közöttük sok kommunistát — gyilkol­tak meg. Meg asszonyaikat, gyermekeiket sem kímélték. Djakartában egyébként Suharto, az ország katonai diktátora egyórás megbeszé­lést folytatott Sukarno el­nökkel, majd újságíróknak kijelentette, hogy a Malay, sta ellen irányuló indonéz „konfrontációs politika” azonnal és békésen véget ér”. Malaysia) delegáció utazik csütörtökön Djakartába, hogy megbeszéléseket foly­tasson az indonéz vezetők­kel a két ország ellentétel­nek rendezéséről — jelen­tették be Kuala Lumpur­ban. Összeesküvést lepleztek le Szudánban (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 96. — Igazolás nélkül is el­hiszem önnek. Át kell ten­nie az előadás időpontját. — Nem lenne egysze­rűbb a kihallgatásét átten­ni? — Nem. — Miért? Kostrzewa megelégedés­sel vette tudomásul a hangszín megváltozását. Csak így tovább. Az ügyész is részt kíván venni a kihallgatáson. Ez nagyon fontos ügy. — Felhívom az ügyészt. — Az semmit sem se­gít. Felhívhatja. Turewicz tudja, miről van szó, és nem enged a negyvennyolc­ból, még ha lyukat beszél is a hasába. A hallgatóban hosszú szünet következett. <— Nem értem, miért ra­gaszkodnak ilyen túl szigo­rúan az adott órához — hangja egyre durvábbnak tűnt — ugyanis mint szak­értő úgysem tudok tüstén véleményt mondani. — Szakértő? Hm... — Kostrzewa felettébb kifeje­zően köszörülte meg a tor­kát. — Nem egészen. Be­szélgetésünk jellege sok­mindentől függ majd... — És ha nem megyek tízre, csak egyre? — Fájdalom, tíz tizenöt­kor elővezettetem. — Az egyetemről is? — Bárhonnan, ahol önt ebben az időben megtalál­juk. Ennyit mondhatok. Nem várva meg a rep­likát, megszakította az ö«^- szeköttetést. Néhány perc­cel később közölte Ture- wicz-csel: — Az akna holnap tíz óra előtt robban. Vagy nem robban egyáltalán. LXI. A házat minden oldalról körülvették. Néhányan az előtérben álltak, mások diszkréten elrejtőzködtek. Nyirkos éjszaka volt. Fel­tételezhető, hogy amennyi­ben valamilyen akcióba kezd, azt inkább a sötétség leple alatt teszi. Zaczek képtelen volt egyhelyben ülni. Oda-oda- surrant a mély kapualj nyí­lásához és óvatosan kiné­zett. Erről a helyről kitű­nően látszott a szemben lévő háztömb bejárata. — Na... mit képzel? — sziszegte türelmetlenül. — Még a végén képes túljár­ni az eszünkön? A rendőrségi kocsi elol­tott lámpákkal ott állt az útkereszteződéshez közeli sarkon. A rövidhullámú vevő hallgatott. Ez azt je­lentette, hogy jelenleg sen­ki sem beszélt telefonon a Broniarek-lakással. A le­hallgató készülék mellett ügyeletet teljesítő rendőr­nek azonnal jelentenie kel­lett minden beszélgetést. A nedvesség beszivárgott a gallérok mögé, a metsző hideg a csontokig hatolt, a percmutató lustán írta le lassú körét az óra szám­lapján. Semmi sem tör­tént. Kostrzewa felállt össze­csukható székéről, kinyúj­tóztatta elzsibbadt izmait. Az éjszaka véget ért. És mi lesz, ha nem történik sem­mi, és reggel tíz órakor Broniarek bevonul a kapi­tányságra? Az végleges kudarcot je­lentene Persze veszteni is tudni kell. öt harminc. Még sötét van. Hat óra. Lassan kezd szürkülni. Valahonnan, az utca mé­lyéből mentőautó szirénájá­nak vészjósló sivítása hal­latszott. Az éles lámpák két elnyújtott fénysávja át­vágta a félhományt. A csil­logó tej üveges mentőkocsi szorosan mellettük surrant el. Éles fékcsikorgás. Pon­tosan a megfigyelés alatt álló háztömb előtt. Kostrzewa odalépett a kapualj nyilasához és a nedves falhoz lapult. Két fehér köpenyes em­ber összecsatolt hordággyal ment be a házba. Amikor pár perc múltán visszatér­tek, a hordágyon egy feje búbjáig pokróccal betakart alak feküdt. — Nincs rosszabb, mint éjszaka megbetegedni — suttogta Tworkowski. — Ez nem a mi pácien­sünk — jegyezte meg Za­czek. — Tudnánk róla, ha mentőt hívott volna. A hordágyat berakták a kocsiba. Kostrzewa ökölbe szorította a kezét, hogy szinte belesajdult. Nem Broniarek... Tőle nem te­lefonáltak. De hátha ko­rábban megbeszélték? Vagy megkérte egyik szomszéd­ját, hogy hívja fel a men­tőket? Nem olyan nehéz súlyos rohamot szimulálni. Megkockáztassa? Előugrott a kapuból. — Megállítani a kocsit! Tworkowski tágra nyílt szemének fehérje megvil­lant — De hisz a mentőt... — Megállítani, ha mon­dom — s már futott is. Abban a másodpercben ért az autóhoz, amikor az megindult. Feltépte a hát­só ajtó kilincsét. Beugrott — Mi az, kérem — egy fehér köpenyes zömök alak útját állta. — MU jelentsen ez? — Rendőrség! A fehér ruhás férfi úgy elrántotta a fejét mintha ütés elől hajolna el. — Itt még a rendőrség­nek sincs semmi keresni va­lója... Minden perc az éle­tébe kerülhet ennek az em­bernek. Majdnem haldok­lik! — Megnézem. Orvos va­gyok. Mivel a szanitéc nem tá­gított, meglökte a vállát. A pokróc már felhajlott a fekvő alak arcát egy gézszalag takarta. Miért? Odanyúlt, hogy leleplezze. Egy rántást érzett a csuk­lóján. — Hagyja békén a bete­get! — Kuss! — kiáltott rá. Egy villámgyors mozdulat — és a géz alól kitekintett egy arc... Broniareké. — Á — egyszeribe meg­szűnt az ököl szorítása. — Amint látom, régi ismerős? — Szívrohama van. — Súlyos szívroham — ismételte a fehér köpenyes ember. Kostrzewa megfogta a pulzusát. Elegendő volt egy pillanat. — Nincs semmiféle ro­hama. Letartóztatom. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom