Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-24 / 199. szám
Díszszemle és felvonulás az ünnepli! Bukarestben Diáktüntetések Argentínában A gyilkosok Bukarestben kedden dél. előtt nagyszabású katonai díszszemlével és felvonulással ünnepelték meg Románia nemzeti ünnepét, a fasiszta iga alóli felszabadulás 22. évfordulóját. Az ünnepi díszbe öltözött Repülősök terén emelt dísztribünön pontban reggel 8 órakor jelentek meg a párt és a kormány vezetői, élükön Nicolae Ceausescuval, az RKP Központi Bizottságának főtitkárával. Leontin Salajan hadsereg, tábornok, a fegyveres erők minisztere megszemlélte a felsorakozott egységeket, majd fellépett az emelvényre. A zenekar eljátszotta Románia nemzeti himnuszát és kezdetét vette a díszegységek felvonulása. Egymás után haladtak el a főtribün előtt a díszalakulatok. Nagy taps fogadta a díszszemle „sztárjait” a taktikai és légelhárító rakétákat. A díszszemle közben a legmodernebb lökhajtásos gépek húztak el a tér fölött. Az egyórás katonai díszÚjabb földrengés Törökországban Miközben Kelet-Anatóliá- ban megfeszített erővel folynak a mentési munkálatok az utóbbi napok súlyos földrengései során ösz- szedőlt házak alatt esetleg még életben lévő emberek kimentésére, a romhalmazzá változott Varto városkát hétfőn este újabb, három másodpercig tartó földrengés rázta meg. A török belügyminisztérium jelentése szerint az újabb földmozgás „eléggé erős” volt, de ' halálesetekről, vagy sebesülésekről nem érkezett jelentés. A korábbi földrengések halálos áldozatainak számáról hivatalos jelentést nem adtak ki, de tartani lehet attól, hogy az meghaladja a 4 ezret. Demirel miniszterelnök Ígéretet tett arra, hogy Vartó városát újjáépítik majd, de mint külföldi tudósítók megjegyzik, a lakosság egyelőre minél mesz- szebb kíván lenni e földrengés által rombadöntött városkától. szemle után megkezdődött a román főváros dolgozóinak színpompás demonstrációja. A felvonulók a nemzetközi munkásmozgalom nagy tanítóinak, Marxnak, Engelsnek és Leninnek, valamint a román párt és állam vezetőinek képeivel vonultak fel. Több mint 10 000 sportoló lenyűgöző felvonulása után a párt veteránjai sorakoztak fel a dísztribün előtt és az ünnepi seregszemle az Internacionáléval London, (MTI): A Daily Mirror washingtoni tudósítója szerint Dean Rusk kijeletette, hogy nemsokára lemond külügyminiszteri tisztségéről, és ismét a magániparban vállal jól fizetett állást, mert állami fizétéséből nem tud a kellő színvonalon élni. AzBuenos Aires, (MTI): Az argentin rendőrség könnygázbombákkal és gumibotokkal támadt Buenos Airesben és Cordobában a kormány ellen tüntető egyetemi diákokra. A diáktüntetések röviddel azután kezdődtek, hogy az argentin kormány utasítást adott tíz egyetemi fakultás közül ötnek a megnyitására. ■ Az egyetemeket három héttel ezelőtt záratta be az államcsínnyel hatalomra ke. rült új elnök, Ongania tábornok. előtt mai jövedelmének há. romszorosát kereste meg. Rusk azt állítja, hogy korábbi megtakarításait már csaknem teljesen fölélte, s két nagy fiát az ősszel egyetemre kell járatnia, ami rengetegbe fog kerülni. 20 százalékos adót fizet, így havonta tisztán 2500 dollárnál valamivel kevesebbet kap kézhez. A nyugat-európai sajtó egyre nagyobb nyugtalansággal foglalkozik az indokínai amerikai agresszió kiterjesztésének látható jeleivel. A párizsi Express nemrég helyszíni riportban számolt be egy olyan amerikai katonai kiképzőtáborról, ahol a Vietnamba szánt legénységet minden elképzelhető eszközzel „ak- limatizálják” a vietnami háború viszonyaira. A riportból n(|n nehéz a kellő következtetéseket levonni... — Hol az ezreded? — Nevem Robert Joins, számom 3550, születtem 1948. március 15-én. —•. Néhány jól sikerült pofon és gyomronrúgás után a kihallgatás folytatódik. — A századosod neve? — Nem tudom. Az én nevem Robert Joins, számom 3550, születtem 1948, március 1-5-én. Kissé távolabb egy másik kép: hatalmas, megtermett fickó még egy amerikai „foglyot” vonszol az apró, figyelőablakkal ellátott bambuszfalhoz. — Amerikai kutya! — üvölti a fickó, miközben foglyát gallérjánál fogva vonszolja. Térdének egy lökésével a falhoz szorítja, s ebben a pillanatban a bambusznád szálai között valaki vörös, ragadós folyadékot önt a veréstől elkábult katona fejére. Az egyik hóhér fel üvölt: vér, vér! A pocsolya mellett Bűzös, sáros pocsolya előtt egy katona térdel. A katonát kihallgatják. — Amerikai disznó, semmit sem ér a hadsereged... Valid be, hány ágyúja van az ezredednek? Hatalmas rúgás, és a katona feje már a bűzös pocsolyában van. Louisiana államba vagyunk, Fort Polliban. Amit látunk, az csupán az amerikai gyalogság „edzése” a vietnami háborúra. Fort Polk az egyik legnagyobb ilyen katonai tábor és gyakorlóterep ebben az államban. Mintegy 350 négyzetkilométernyi területet foglal el, főképpen erdők között. Itt. ugyanúgy, mint más hasonló táborokban, a katonákat a harci körülményekhez szoktatják. Jóllehet az egész olyan, mint egy színjáték, az ökölcsapások azonban épp oly igaziak, mint a gyűlölet és az erőszak légköre, amit itt kialakítottak. Falu a táborban Az éjszaka folyamán végignéztünk egy „vietnami falu” ellen rendezett támadást, amit 220 főnyi osztag hajtott végre. Külön e célra pálmalevelekkel fedett bambuszkunyhókat emeltek. Sőt, az egyik házban iskolát rendeztek be, közelében pedig fölállították az ősök hagyományos oltárát. Nem feledkeztek meg a disznók és bivalyok számára nélkülözhetetlen pocsolyáról sem. A disznók igaziak voltak, de bivaly nem volt, valószínűleg nem futotta a pénzügyi keretből. A kulisszafalu főterén tyúkok kapirgáltak. Az egyik kunyhón vietnami nemzetiszínü zászló lobogott. Egy házikó falán hatalmas plakát: vérző asz- szony gyermekkel a karján élettelenül hever egy amerikai katona csizmája alatt. A felirat vietnami nyelven így hangzott: Az amerikai agresszor felperzseli falvainkat, meggyilkolja asszonyainkat és gyermekeinket. Az ostrom Tökéletesen olyan volt a benyomásunk, mintha Vietnamban volnánk, csupán az zavart, hogy a falu bejáratánál „Behajtani tilos” és „Dohányozni tilos” angol feliratú táblák fogadtak. Öt amerikai katona feDjakarta, (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint a Kappi szélsőjobb- oldali középiskolás diák- szervezet kedden ultimátumot intézet Sukarno elnökhöz, követelve tőle, hogy 48 órán belül adjon magyarázatot a függetlenségi évfor. dűlőn elhangzott beszédére, különben a diákság akcióba lép. A diákok támogatják a szélsőjobboldalnak azt a hétfőn közzétett követelését, hogy az ideiglenes népi tanácskozó kongresszus fossza meg Sukarnót ideiglenes elnöki megbízatásától is. A Kami egyetemista diákkete öltözetben és műanyagból készült csúcsos kalapban — ilyet hordanak a vietnami parasztok, de szalmából — a támadást váró partizánok szerepét játszotta. Feladatuk az volt, hogy csapdákat helyezzenek el a faluban és aláaknázzák az utakat. Hajnali öt órakor tompa robbanás, elnyújtott kiáltás hallatszott. Az amerikaiak támadást indítottak. Az álvietnamiak lövöldözve visz- szavonúlnak. A falura gránáttűz zúdul. Az egyik katona észreveszi, hogy egy rőzsekötegből puskaagy kandikál ki. Abban a pillanatban, ahogy hozzányúl, a köteg felrobban. A katonát fehér por borítja, és szinte megsüketül a robbanástól. Nem sebesült meg, de megtanították, hogy hasonló hibát többé ne kövessen el. Az álvietnamiak, miután bekerítik őket, megadják magukat. Azok a fiatal katonák, akiket ebben a táborban dressziroznak, nem hivatásosak: 18—21 éves újoncok. A kiképzés kilenc hétig tart, utána egy hónap szabadságot kapnak, majd irány: Vietnam. A kiképzők egytől egyig Indokínát megjárt háborús veteránok. A kiképzés helyét gondosan elrejtették avatatlan szemek elől. A környező erdőségekbe sem nappal, sem éjjel nem lehet belépni, mert a betolakodót nyomban elkapják az éber őrszemek. A kilencedik hét végén az amerikai fiatalember tudni fogja, mi vár rá „ott”. szervezet szintén ultimátumra készül, a UPI tudósítójának a ; szervezet vezetői kijelentették, hogy Közép- Jáva kivételével egész In- . donézia katonai vezetőinek támogatására számítanak. A tudósító megjegyzi, hogy Közép-Jáván a lakosság körében a Kami legfeljebb 20 százalékos támogatást szerezhet és a katonai vezetői? is Sukarnót támogatják. Az Uj-Kína hírügynökség jelenti, hogy a Kínai Nép- köztársaság djakartai nagy- követsége augusztus 19-en jegyzékben tiltakozott a medani kínai konzulátus törvénytelen megszállása miatt. Varto: Egykori házának romjai felett kesereg három idősebb személy az augusztus 20-i földrengéssorozat után. A földrengés Kclct-Anatóliában óriási károkat okozott. Augusztus 22-ig 2300 holttestet ástak ki a romok alól, a sebesültek száma 2321. (Rádiótelefoto—MTI Külföldi Képszolgálat) ért véget. Husk lemond ? Növekvő feszültség Indonéziában Jelenő Rzsevszkoja: Hitler végnapjai — mítosz nélkül < Fordította: Kiss Tamás 2. A birodalmi kancellárián Hitler és szűkebb környezete a birodalmi kancellária óvóhelyén tartózkodott. Az óvóhelynek több mint ötven helyisége volt, tulajdonképpen kis szo- bácskák. Nagy teljesítményű híradóközpont és konyha csatlakozott ehhez. Élelmiszert bőségesen tartalékoltak. Az óvóhely mellett föld alatti garázs volt. Az óvóhelyet a birodalmi kancellária belső udvaráról és az előcsarnokból lehetett megközelíteni, ahonnan meglehetősen széles, de nem nagyon meredek lépcső vezetett lefelé. Rögtön a lépcső végén egy hosszú folyosó nyílt, sok ajtóval. Ahhoz, hogy Hitler óvóhelyéhez jussunk, még hosszú és bonyolult utat kellett megtenni. A belső kertből közvetlen bejárat is vezetett a führer-bunkerbe, ahogyan azt az óvóhely lakói nevezték. A kétemeletes führer- áyjnker sokkal nagyobb mélységben helyezkedett el, mint a birodalmi kancellária óvóhelye és a föfbtte lévő vasbetonréteg is jóval erősebb volt. (Rattenhuber, Hitler testőrségének parancsnoka a Szovjetunióban fogságban írt kéziratában így jellemzi ezeket a helyiségeket: „Hitler bombabiztos óvóhelye a legerősebb volt azok közül, amelyeket Németországban építettek — a bunker mennyezete fölötti vasbetonréteg vastagsága elérte a 8 métert. Neki tudnia kellett, mert ő volt felelős Hitler személyes biztonságáért.) A bunker bejárata mellett egy betonkeverő gép állt, Röviddel ezelőtt még dolgoztak itt, hogy megerősítsék Hitler óvóhelyének vasbeton fedelét — alighanem akkor, amikor már ide is becsaptak a tüzérségi lövedékek. A támadó csapatok rést ütnek a birodalmi kancelláriát védelmező utolsó zárógyűrűn és behatolnak az épületbe. Az őrség egy része már elmenekült, de a még itt lévők heves tűzzel fogadták a behatolókat. Gyerünk lefelé. A folyosóról és a szobácskákból felemelt kézzel katonák és polgári személyek jönnek elő. A folyosók padlóján sebesültek nyögnek. A pincében és a birodalmi kancellária emeletein újra és újra tűzharcra kerül sor. Rendkívül gyorsan kell tájékozódnunk, hogy felfedezzük és elzárjuk az óvóhely összes kijáratát. Felderítjük a helyzetet és megkezdjük a keresést. Az óvóhely vegyes összetételű lakói között nem könnyű segítőtársakat találni, olyanokat, akik másoknál többet tudnak Hitler sorsáról és vezetőink lehetnek a pince labirintusaiban. Megkezdődnek az első sietős kihallgatások. Rábukkanunk egy fűtőre. Jelentéktelen külsejű, polgári ruhába öltözött ember. Borisz Alexandrovics Bisztrov őrnagy és Ivan Iszajevics Klimenko alezredes az ő kalauzolásával indulnak el Hitler óvóhelye felé a sötét folyosókon és átjárókon keresztül, ahol minden lépésnél könnyen golyót kaphat ai ember. Hitler lakrésze elhagyatott. A falon Nagy Frigyes arcképe, a szekrényben Hitler zubbonya lóg, a szék támláján még egy szürke zubbony. A kis fűtő elmondja, hogy éppen a folyosón tartózkodott és látta, amint ezekből a szobákból két, szürke takaróba csavart tetemet, a folyosón át kivisznek az óvóhelyről. Elbeszélésének fonala ennél a pontnál megszakadt és az értesülés az első pillanatban nem tűnt valami hihetőnek. Klimenko és Bisztrov kimennek a birodalmi kancellária tüzérségi lövedékektől felszántott kertjébe. De hogyan tovább? Lehetséges, hogy valahol itt, a kertben égették el őket, de hol? Ezt a helyet kell megtalálni. Azóta, hogy a pincében rátaláltunk egy negyven év körüli testes emberre, Kari Schneiderre, a birodalmi kancellária garázsának technikusára, már a kutatás első lépéseitől kezdve nyilvánvaló volt, hogy „az e'ígetés helyét” kell megkeresnünk. Április 28-án, vagy 29-én — nem emlékezett rá pontosan — Hitler titkárságának telefonügyeletese utasítást adott Schneidernek, hogy minden rendelkezésre álló benzint küldjön a führer bunkerjébe. Schneider nyolc, egyenként húszliteres kannával küldött Ugyanazon a napon, de már éjszaka, újabb utasítást kapott a telefonügyeletestől, hogy a benzin meggyújtásához küldjön fáklyákat. Nyolc ilyen fáklyával rendelkezett, és el is küldte őket. Schneider nem látta Hitlert és azt sem tudta, hogy Berlinben tartózkodik-e, de május elsején a garázs vezetőjétől és Erich Kemp- kától, Hitler sofőrjétől hallotta, hogy a führer halott, öngyilkosságának híre elterjedt az őrség katonái között is. Azt is beszélték, hogy holttestét elégették. összevetve ezeket a hírekeit a kapott parancsokkal, Karl Schneider feltételezte, hogy az általa küldött benzinre a führer tetemének elégetéséhez volt szükség. Május elsején este azonban ismét jelentkezett az ügyeletes telefonhívása — egy újabb igénnyel: minden rendelkezésére álló benzint irányítsanak a führer bunkerébe. Schneider kiengedte a benzint a kocsik tartályából és még négy kannával küldött. Mit jelentett ez a hívás? Kinek a számára kérték ezt a benzint? Bisztrov őrnagy és Klimenko alezredes fichnei- derrel és Lange szakáccsal kimentek a kertbe. Lövedékektől feltúrt föld, letört fák, a tövüknél elégett ágak, a tflztől és a koromtól megfeketedett gyep, mindenféle összetört üveg és elszórt tégladarabok hevernek... De melyik az a hely, amelyről biztonsággal állíthatjuk, hogy ott és éppen ott történt az elégetés? Elkezdik átfésülni a kertet és a führer-bunker bejáratától néhány méterre rábukkannak Göbbels és felesége félig elszenesedett holttestére. Hát ezért kellett még- egyszer benzin! Berlin egét még lángok festik vörösre. A birodalmi kancellária épülete füstölög. A pincében nem működik a szellőztető berendezés, a levegő fülledt és nedves, sötét van. Ezekben a napokban a pincében — a birodalmi kancellária óvóhelyén — a papírok és dokumentumok tömegét kellett átnéznem. Jelentések a berlini utcai harcokról, Berlin náci pártvezetőségének összefoglalói a helyzet reménytelenségéről, a lőszerhiányról, a katonai fegyelem bomlásáról, Borman levelezése, Hitler személyes iratai kerülnek a kezembe. Elsősorban azt kutatom ezekben az iratokban, ami valami fényt vethet az utolsó napok itt lezajlott eseményeire, valamilyen támpontot nyújt a következtetésekhez, segít feladatunk helyes megoldásához, (Folytatjuk)
