Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-24 / 199. szám

Díszszemle és felvonulás az ünnepli! Bukarestben Diáktüntetések Argentínában A gyilkosok Bukarestben kedden dél. előtt nagyszabású katonai díszszemlével és felvonulás­sal ünnepelték meg Romá­nia nemzeti ünnepét, a fa­siszta iga alóli felszabadu­lás 22. évfordulóját. Az ün­nepi díszbe öltözött Repülő­sök terén emelt dísztribü­nön pontban reggel 8 óra­kor jelentek meg a párt és a kormány vezetői, élükön Nicolae Ceausescuval, az RKP Központi Bizottságá­nak főtitkárával. Leontin Salajan hadsereg, tábornok, a fegyveres erők minisztere megszemlélte a felsorakozott egységeket, majd fellépett az emelvény­re. A zenekar eljátszotta Ro­mánia nemzeti himnuszát és kezdetét vette a díszegysé­gek felvonulása. Egymás után haladtak el a főtri­bün előtt a díszalakulatok. Nagy taps fogadta a dísz­szemle „sztárjait” a taktikai és légelhárító rakétákat. A díszszemle közben a legmo­dernebb lökhajtásos gépek húztak el a tér fölött. Az egyórás katonai dísz­Újabb földrengés Török­országban Miközben Kelet-Anatóliá- ban megfeszített erővel folynak a mentési munká­latok az utóbbi napok sú­lyos földrengései során ösz- szedőlt házak alatt esetleg még életben lévő emberek kimentésére, a romhalmaz­zá változott Varto városkát hétfőn este újabb, három másodpercig tartó földren­gés rázta meg. A török bel­ügyminisztérium jelentése szerint az újabb földmoz­gás „eléggé erős” volt, de ' halálesetekről, vagy sebesü­lésekről nem érkezett je­lentés. A korábbi földrengések halálos áldozatainak számá­ról hivatalos jelentést nem adtak ki, de tartani lehet attól, hogy az meghaladja a 4 ezret. Demirel miniszterelnök Ígéretet tett arra, hogy Vartó városát újjáépítik majd, de mint külföldi tudósí­tók megjegyzik, a lakos­ság egyelőre minél mesz- szebb kíván lenni e föld­rengés által rombadöntött városkától. szemle után megkezdődött a román főváros dolgozói­nak színpompás demonstrá­ciója. A felvonulók a nem­zetközi munkásmozgalom nagy tanítóinak, Marxnak, Engelsnek és Leninnek, va­lamint a román párt és ál­lam vezetőinek képeivel vo­nultak fel. Több mint 10 000 sportoló lenyűgöző felvonu­lása után a párt veteránjai sorakoztak fel a dísztribün előtt és az ünnepi sereg­szemle az Internacionáléval London, (MTI): A Daily Mirror washing­toni tudósítója szerint Dean Rusk kijeletette, hogy nem­sokára lemond külügymi­niszteri tisztségéről, és is­mét a magániparban vállal jól fizetett állást, mert ál­lami fizétéséből nem tud a kellő színvonalon élni. Az­Buenos Aires, (MTI): Az argentin rendőrség könnygázbombákkal és gu­mibotokkal támadt Buenos Airesben és Cordobában a kormány ellen tüntető egye­temi diákokra. A diáktüntetések röviddel azután kezdődtek, hogy az argentin kormány utasítást adott tíz egyetemi fakultás közül ötnek a megnyitására. ■ Az egyetemeket három hét­tel ezelőtt záratta be az államcsínnyel hatalomra ke. rült új elnök, Ongania tá­bornok. előtt mai jövedelmének há. romszorosát kereste meg. Rusk azt állítja, hogy ko­rábbi megtakarításait már csaknem teljesen fölélte, s két nagy fiát az ősszel egyetemre kell járatnia, ami rengetegbe fog kerülni. 20 százalékos adót fizet, így havonta tisztán 2500 dollár­nál valamivel kevesebbet kap kézhez. A nyugat-európai sajtó egyre nagyobb nyugtalan­sággal foglalkozik az indo­kínai amerikai agresszió kiterjesztésének látható jeleivel. A párizsi Express nemrég helyszíni riportban számolt be egy olyan ame­rikai katonai kiképzőtá­borról, ahol a Vietnamba szánt legénységet minden el­képzelhető eszközzel „ak- limatizálják” a vietnami háború viszonyaira. A ri­portból n(|n nehéz a kellő következtetéseket levonni... — Hol az ezreded? — Nevem Robert Joins, számom 3550, születtem 1948. március 15-én. —•. Néhány jól sikerült pofon és gyomronrúgás után a kihallgatás folyta­tódik. — A századosod neve? — Nem tudom. Az én nevem Robert Joins, szá­mom 3550, születtem 1948, március 1-5-én. Kissé távolabb egy má­sik kép: hatalmas, megter­mett fickó még egy ame­rikai „foglyot” vonszol az apró, figyelőablakkal ellá­tott bambuszfalhoz. — Amerikai kutya! — üvölti a fickó, miközben foglyát gallérjánál fogva vonszolja. Térdének egy lökésével a falhoz szorít­ja, s ebben a pillanatban a bambusznád szálai között valaki vörös, ragadós fo­lyadékot önt a veréstől el­kábult katona fejére. Az egyik hóhér fel üvölt: vér, vér! A pocsolya mellett Bűzös, sáros pocsolya előtt egy katona térdel. A katonát kihallgatják. — Amerikai disznó, sem­mit sem ér a hadsereged... Valid be, hány ágyúja van az ezredednek? Hatalmas rúgás, és a ka­tona feje már a bűzös po­csolyában van. Louisiana államba va­gyunk, Fort Polliban. Amit látunk, az csupán az ame­rikai gyalogság „edzése” a vietnami háborúra. Fort Polk az egyik legnagyobb ilyen katonai tábor és gya­korlóterep ebben az állam­ban. Mintegy 350 négyzet­kilométernyi területet fog­lal el, főképpen erdők kö­zött. Itt. ugyanúgy, mint más hasonló táborokban, a katonákat a harci körülmé­nyekhez szoktatják. Jólle­het az egész olyan, mint egy színjáték, az ökölcsa­pások azonban épp oly iga­ziak, mint a gyűlölet és az erőszak légköre, amit itt kialakítottak. Falu a táborban Az éjszaka folyamán vé­gignéztünk egy „vietnami falu” ellen rendezett táma­dást, amit 220 főnyi osztag hajtott végre. Külön e cél­ra pálmalevelekkel fedett bambuszkunyhókat emel­tek. Sőt, az egyik házban iskolát rendeztek be, kö­zelében pedig fölállították az ősök hagyományos oltá­rát. Nem feledkeztek meg a disznók és bivalyok szá­mára nélkülözhetetlen po­csolyáról sem. A disznók igaziak voltak, de bivaly nem volt, valószínűleg nem futotta a pénzügyi keret­ből. A kulisszafalu főterén tyúkok kapirgáltak. Az egyik kunyhón vietnami nemzetiszínü zászló lobo­gott. Egy házikó falán ha­talmas plakát: vérző asz- szony gyermekkel a kar­ján élettelenül hever egy amerikai katona csizmája alatt. A felirat vietnami nyelven így hangzott: Az amerikai agresszor felper­zseli falvainkat, meggyil­kolja asszonyainkat és gyermekeinket. Az ostrom Tökéletesen olyan volt a benyomásunk, mintha Viet­namban volnánk, csupán az zavart, hogy a falu bejára­tánál „Behajtani tilos” és „Dohányozni tilos” angol feliratú táblák fogadtak. Öt amerikai katona fe­Djakarta, (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint a Kappi szélsőjobb- oldali középiskolás diák- szervezet kedden ultimátu­mot intézet Sukarno elnök­höz, követelve tőle, hogy 48 órán belül adjon magyará­zatot a függetlenségi évfor. dűlőn elhangzott beszédére, különben a diákság akcióba lép. A diákok támogatják a szélsőjobboldalnak azt a hétfőn közzétett követelését, hogy az ideiglenes népi ta­nácskozó kongresszus fossza meg Sukarnót ideiglenes el­nöki megbízatásától is. A Kami egyetemista diák­kete öltözetben és mű­anyagból készült csúcsos kalapban — ilyet horda­nak a vietnami parasztok, de szalmából — a támadást váró partizánok szerepét játszotta. Feladatuk az volt, hogy csapdákat helyezze­nek el a faluban és aláak­názzák az utakat. Hajnali öt órakor tompa robbanás, elnyújtott kiáltás hallatszott. Az amerikaiak támadást indítottak. Az ál­vietnamiak lövöldözve visz- szavonúlnak. A falura grá­náttűz zúdul. Az egyik ka­tona észreveszi, hogy egy rőzsekötegből puskaagy kandikál ki. Abban a pil­lanatban, ahogy hozzányúl, a köteg felrobban. A kato­nát fehér por borítja, és szinte megsüketül a rob­banástól. Nem sebesült meg, de megtanították, hogy ha­sonló hibát többé ne kö­vessen el. Az álvietnamiak, miután bekerítik őket, megadják magukat. Azok a fiatal katonák, akiket ebben a táborban dressziroznak, nem hivatá­sosak: 18—21 éves újoncok. A kiképzés kilenc hétig tart, utána egy hónap sza­badságot kapnak, majd irány: Vietnam. A kikép­zők egytől egyig Indokínát megjárt háborús veterá­nok. A kiképzés helyét gondosan elrejtették avatat­lan szemek elől. A kör­nyező erdőségekbe sem nappal, sem éjjel nem le­het belépni, mert a betola­kodót nyomban elkapják az éber őrszemek. A kilencedik hét végén az amerikai fiatalember tudni fogja, mi vár rá „ott”. szervezet szintén ultimátum­ra készül, a UPI tudósító­jának a ; szervezet vezetői kijelentették, hogy Közép- Jáva kivételével egész In- . donézia katonai vezetőinek támogatására számítanak. A tudósító megjegyzi, hogy Közép-Jáván a lakosság kö­rében a Kami legfeljebb 20 százalékos támogatást sze­rezhet és a katonai vezetői? is Sukarnót támogatják. Az Uj-Kína hírügynökség jelenti, hogy a Kínai Nép- köztársaság djakartai nagy- követsége augusztus 19-en jegyzékben tiltakozott a medani kínai konzulátus törvénytelen megszállása miatt. Varto: Egykori házának romjai felett kesereg három idősebb személy az augusztus 20-i földrengéssorozat után. A földrengés Kclct-Anatóliában óriási károkat okozott. Augusztus 22-ig 2300 holttestet ástak ki a romok alól, a sebesültek száma 2321. (Rádiótelefoto—MTI Külföldi Képszolgálat) ért véget. Husk lemond ? Növekvő feszültség Indonéziában Jelenő Rzsevszkoja: Hitler végnapjai — mítosz nélkül < Fordította: Kiss Tamás 2. A birodalmi kancellárián Hitler és szűkebb kör­nyezete a birodalmi kancel­lária óvóhelyén tartózko­dott. Az óvóhelynek több mint ötven helyisége volt, tulajdonképpen kis szo- bácskák. Nagy teljesítmé­nyű híradóközpont és kony­ha csatlakozott ehhez. Élel­miszert bőségesen tartalé­koltak. Az óvóhely mellett föld alatti garázs volt. Az óvóhelyet a birodalmi kan­cellária belső udvaráról és az előcsarnokból lehetett megközelíteni, ahonnan meglehetősen széles, de nem nagyon meredek lép­cső vezetett lefelé. Rögtön a lépcső végén egy hosszú folyosó nyílt, sok ajtóval. Ahhoz, hogy Hitler óvóhe­lyéhez jussunk, még hosszú és bonyolult utat kellett megtenni. A belső kertből közvetlen bejárat is veze­tett a führer-bunkerbe, aho­gyan azt az óvóhely lakói nevezték. A kétemeletes führer- áyjnker sokkal nagyobb mélységben helyezkedett el, mint a birodalmi kancellá­ria óvóhelye és a föfbtte lévő vasbetonréteg is jó­val erősebb volt. (Rattenhuber, Hitler test­őrségének parancsnoka a Szovjetunióban fogságban írt kéziratában így jellemzi ezeket a helyiségeket: „Hit­ler bombabiztos óvóhelye a legerősebb volt azok kö­zül, amelyeket Németor­szágban építettek — a bun­ker mennyezete fölötti vas­betonréteg vastagsága elérte a 8 métert. Neki tudnia kellett, mert ő volt felelős Hitler személyes biztonságáért.) A bunker bejárata mellett egy betonkeverő gép állt, Röviddel ezelőtt még dol­goztak itt, hogy megerősít­sék Hitler óvóhelyének vas­beton fedelét — alighanem akkor, amikor már ide is becsaptak a tüzérségi löve­dékek. A támadó csapatok rést ütnek a birodalmi kancel­láriát védelmező utolsó zá­rógyűrűn és behatolnak az épületbe. Az őrség egy része már elmenekült, de a még itt lévők heves tűzzel fogad­ták a behatolókat. Gyerünk lefelé. A folyosóról és a szobácskákból felemelt kéz­zel katonák és polgári sze­mélyek jönnek elő. A fo­lyosók padlóján sebesültek nyögnek. A pincében és a birodal­mi kancellária emeletein újra és újra tűzharcra ke­rül sor. Rendkívül gyorsan kell tájékozódnunk, hogy felfedezzük és elzárjuk az óvóhely összes kijáratát. Felderítjük a helyzetet és megkezdjük a keresést. Az óvóhely vegyes össze­tételű lakói között nem könnyű segítőtársakat ta­lálni, olyanokat, akik má­soknál többet tudnak Hit­ler sorsáról és vezetőink le­hetnek a pince labirintusai­ban. Megkezdődnek az első sietős kihallgatások. Rábukkanunk egy fűtő­re. Jelentéktelen külsejű, polgári ruhába öltözött em­ber. Borisz Alexandrovics Bisztrov őrnagy és Ivan Iszajevics Klimenko alez­redes az ő kalauzolásával indulnak el Hitler óvóhelye felé a sötét folyosókon és átjárókon keresztül, ahol minden lépésnél könnyen golyót kaphat ai ember. Hitler lakrésze elhagyatott. A falon Nagy Frigyes arc­képe, a szekrényben Hitler zubbonya lóg, a szék tám­láján még egy szürke zub­bony. A kis fűtő elmondja, hogy éppen a folyosón tar­tózkodott és látta, amint ezekből a szobákból két, szürke takaróba csavart te­temet, a folyosón át ki­visznek az óvóhelyről. Elbeszélésének fonala en­nél a pontnál megszakadt és az értesülés az első pil­lanatban nem tűnt va­lami hihetőnek. Kli­menko és Bisztrov ki­mennek a birodalmi kan­cellária tüzérségi lövedé­kektől felszántott kertjébe. De hogyan tovább? Lehet­séges, hogy valahol itt, a kertben égették el őket, de hol? Ezt a helyet kell meg­találni. Azóta, hogy a pincében rátaláltunk egy negyven év körüli testes emberre, Kari Schneiderre, a birodalmi kancellária garázsának technikusára, már a kuta­tás első lépéseitől kezdve nyilvánvaló volt, hogy „az e'ígetés helyét” kell meg­keresnünk. Április 28-án, vagy 29-én — nem emlékezett rá pon­tosan — Hitler titkárságá­nak telefonügyeletese uta­sítást adott Schneidernek, hogy minden rendelkezés­re álló benzint küldjön a führer bunkerjébe. Schnei­der nyolc, egyenként húsz­literes kannával küldött Ugyanazon a napon, de már éjszaka, újabb utasítást kapott a telefonügyeletestől, hogy a benzin meggyújtá­sához küldjön fáklyákat. Nyolc ilyen fáklyával ren­delkezett, és el is küldte őket. Schneider nem látta Hit­lert és azt sem tudta, hogy Berlinben tartózkodik-e, de május elsején a garázs ve­zetőjétől és Erich Kemp- kától, Hitler sofőrjétől hal­lotta, hogy a führer halott, öngyilkosságának híre el­terjedt az őrség katonái között is. Azt is beszélték, hogy holttestét elégették. összevetve ezeket a hí­rekeit a kapott parancsok­kal, Karl Schneider felté­telezte, hogy az általa kül­dött benzinre a führer te­temének elégetéséhez volt szükség. Május elsején este azon­ban ismét jelentkezett az ügyeletes telefonhívása — egy újabb igénnyel: min­den rendelkezésére álló benzint irányítsanak a füh­rer bunkerébe. Schneider kiengedte a benzint a ko­csik tartályából és még négy kannával küldött. Mit jelentett ez a hívás? Ki­nek a számára kérték ezt a benzint? Bisztrov őrnagy és Kli­menko alezredes fichnei- derrel és Lange szakáccsal kimentek a kertbe. Lövedékektől feltúrt föld, letört fák, a tövüknél el­égett ágak, a tflztől és a koromtól megfeketedett gyep, mindenféle összetört üveg és elszórt tégladarabok he­vernek... De melyik az a hely, amelyről biztonság­gal állíthatjuk, hogy ott és éppen ott történt az elége­tés? Elkezdik átfésülni a ker­tet és a führer-bunker bejá­ratától néhány méterre rá­bukkannak Göbbels és fe­lesége félig elszenesedett holttestére. Hát ezért kellett még- egyszer benzin! Berlin egét még lángok festik vörösre. A birodal­mi kancellária épülete füs­tölög. A pincében nem működik a szellőztető be­rendezés, a levegő fülledt és nedves, sötét van. Ezekben a napokban a pincében — a birodalmi kancellária óvóhelyén — a papírok és dokumentumok tömegét kellett átnéznem. Jelentések a berlini ut­cai harcokról, Berlin náci pártvezetőségének összefog­lalói a helyzet reményte­lenségéről, a lőszerhiányról, a katonai fegyelem bomlá­sáról, Borman levelezése, Hitler személyes iratai ke­rülnek a kezembe. Elsősorban azt kutatom ezekben az iratokban, ami valami fényt vethet az utolsó napok itt lezajlott eseményeire, valamilyen támpontot nyújt a követ­keztetésekhez, segít felada­tunk helyes megoldásához, (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom