Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
Made in Nyíregyháza Lantos László riportja a konzervgyárból Nagyapa leszek már talán, s akkor is mesélni fogom a történetet, úgy, ahogy most hallottam: — Elindult egyszer két ember, s megérkezett Nyíregyházára, gyárat alapítani a homokon.» Mesélni fogom, mert színes és érdekfeszítő beszélgetésbe illik a kezdet és folytatása: — Soha nem hittem volna, hogy a magyaron' kívül más ember valaha ki tudja majd ejteni ezt a szót: Nyíregyháza. És most használják is, mondják is, levélbe diktálják is és még csak nem is törik nagyon. Mert megtanulták étvágy- gerjesztő cíinkékrőj és üzle- ™ ti tá i’Cvr1 f'1 io-iv7riW'n 'rveiből: made in Nyíregyháza — készéit- isyiit.gyi.ui.an, s e márkát kérik tengeren innen, keresik óceánon túl... Az öreg A Vasgyár utcai csupaüveg, csupabeton palota legidősebb emberével egy kora reggeli órát használtunk ki csendes beszélgetésre. Az öreg — életkorán túl beosztásának jár ez a titulus — Beretvás Dezső igazgató, egyik a kettő közül, aki elindult akkor gyárat alapíta. ni. Most ötvenegy esztendős, ebből tizennyolc évet a konzerviparnak adott; volt főmérnök és igazgató, s vezető tisztségviselő a minisztériumban, amikor megírtak az első levelet a nyíregyházi gyárról. S ezt az első levelet legalább olyan jól ismeri, mint a későbbi terveket és sikereket, s mint ma a gondot, hogy érkezett-e elegendő zöldbab vagy paprika, üveg vagy doboz, s hogy hány gyári törölközőt váltanak naponta a fürdőkben, s hogy milyen előírások szerint veszi át a konzervet, ab kikötő, New York. Igen ám, de a megindulás és e valóságos és átvitt értelmű kikötőbe érkezés között csupán hónapokkal több az idő, mint négy esztendő; kezdetén nincs más, mint egy megfontolt határozat, aztán célszerű tervezés és két ember: Beretvás igazga. tó, Selei Jenő főmérnök, 8 még öt társ, akit nagy múltú, régi gyárakból hívtak- kértek Nyíregyházára. Az már szinte régmúltnak tűnik, hogy volt valamikor — 1960-ban — egy elképzelés: valamilyen konzervgyár kelj Nyíregyházára, s hogy ekkor számoltak előbb a régi olaj. malom átalakításával, majd gondoltak 2200, később 3250 vagonos kapacitásra.» — ...de ez a teljesítmény az idén már négyezer, jövőre ötezer vagon konzerv Í£SZ„ S az is a múlt, hogy akkor, négy esztendeje — az alapítók 1962 tavaszán költöztek, s telepedtek ide — fel kellett építeni a gyárat, hozzá kiképezni a munkásgárdát és megszervezni, hogy majd legyen anyag, ha kell... — ...az Idén hatezer vagon zöldséget és gyümölcsöt dolgozunk Jel, 173 partnerrel van szerződésünk... Még végiggondolni is sok, mennyi terhet viselt akkor az a néhány gyáralapító. Országon át utaztak beton- vasért, vitáztak gépgyárakkal, kiválasztottak, szerződ- tettek, s tanulni küldtek rá. termett fiatalokat, itthon rövid tanfolyamokra fogtak kétezer embert — iskola- szervezők, tanárok maguk voltak... — -..és közben mi szereltük fel a berendezések 85 százalékát, hogy aki majd itt dolgozik, mindent megtanuljon, megismerje a gépet, amelyet kezelnie kell... Vevő: Európa, Amerika, Afrika S járták a megyét, ajánlottak és vitatkoztak, meggyőztek kétkedőket és tartózkodókat; ők hozták és telepítették meg az almát, a krumplit, a szilvát tökéletesen értő e tájbeli ember keze alá a zöldségféléket, a szamócát, a málnát... — ...van tsz, amelynek az idén hetvenezer forintot fizettünk egy-egy hóidról leszedett málnáért... — Áldják is, gondolom, érte a gyárat. — Most már igen. De kezdetben hallatlan nehézségekkel kellett birkózni. — Vagyis: hozták magukkal a gyártási profilt, az innen kívánt cikkek listáját... — ...és ehhez elő kellett teremteni az akkor itt még nem honos, még nem termelt nyersanyagot. Gyorsan peregtek az évek és idő múlásával sikerekké érett ez a befektetett roppant energia. A nyíregyházi telepítés — ide illő szóval — termőre fordult. — ...1964—65-ben már az iparágban kiemelkedő minőségű árut adtunk, ma termelésünk 80 százalékát exportáljuk, a Szovjetunióba, a többi szocialista országokba, Finnországba és Kanadába, Svédországba és Afrikába, Angliába. Amerikába és így tovább... Mostanára — úgy érzem, amikor mondja, büszke rá az igazgató — igazi konzer- vessé vált itt az a több ezer ember, akinek már állandó munkát, tisztességes megélhetést ad a gyár. Csak részleteket jegyeztem fel abból, ami az „igazi konzerves” fogalmának tartalmát, értelmét adja, de ezek a töredékek is rendkívül kife- jezőek: — Igényességre neveltük az embereket. Ez volt a legnehezebb Hogy naponta kétszer kell fürdeni: kezdéskor és munkavégzéskor, hogy a minőségből engedni nem leheh hogy a technológia: törvény. — Az idén több mint 40 millió forint munkabért fizetünk ki. Magas keresetet akarunk biztosítani, mert magas követelményeket óh lítunk az emberek elé. A munkások prémiuma az idén csaknem egymillió forint lesz, többszöröse az alkalmazotti prémiumnak... — Április-májusban két hétre ismét egy csomó embert az iskolapadba ültettünk. Kapták a fizetésüket és csak tanultak.„ Kati A nagy csarnokban, a bonyolult gépek rengetegében hallottam róla, hogy a színeknek milyen fontos és rejtett értelmük vap. Ha egy asszony például zöld kendőt hord a fején, akkor e kendő viselője — made in Nyíregyháza — borsót babot, lecsót készít a világnak, a piros pöttyösök reszortja az édes gyümölcs, a fehérek a szárítóban hagymára, miegyébre ügyelnek. Nos: Kati — Bartku Istvánná — ez a nyírcsaholyi fiatalasszony zöld kendőt visel, most a lecsót gondozza, s huszonöt asszonya-lánya munkáját irányítja. Ahogy pályakezdését meséli — óh, hisz alig tegnap volt ez, mert bár a legelső szakmunkások közül való, még csak most 23 esztendős a cseppnyi kis teremtés — az az érzésem, mintha akkor, 1963-ban valami „jobb híján” meggondolásból keresett volna munkát az alakuló gyárban. Maga mondja: — Mátészalkán érettségiztem, tanár akartam lenni, nem vettek fel a főiskolára, olvastam a hirdetést, hogy itt érettségizett fiatalokat keresnek, jelentkeztem. A gyáralapítók Pestről jöttek — Kati és a többi vállalkozó Pestre mgnt iskolába, régi üzemekbe. Ösztöndíjjal. Végzett, visszatért, aztán működni kezdett a gyár, s Kati egyszer csak csoportvezető lett és neki kellett és kell azóta foglalkozni és törődni szervezéssel, mások gondjával-bajá- val.„ — ...ez a legnehezebb: beszélni az emberekkel. Én nem tudom, hogy van az: rám valamiért hallgatnak kezdettől kezdve. Kati már nagyipari munkás Nyíregyházán, jó szakmában, hyolc forintos órabérrel, prémiummal, szövetkezeti lakással, másfél szoba összkomfort az Északi Alközpontban. Csúcsidőben, egy műszakon öt vagon konzervet készít a csoportja, s az újak, a még nálánál is fiatalabbak tőle tanulják a gyári törvényeket, hogy: itt másnapra halasztható munka nincs, hogy: a zöldborsót szedés után négy órán belül fel kell dolgozni, hogy: olyankor is munkába kell állni — késő délután, éjszaka, — amikor otthon alszik, s álmodik a falu. És Kati még Nyírcsaholy- ból férjezett asszony is; a férj mezőgazdász, oda- vissza utazó, s éréskor kosárban jön otthonról a gyümölcs. Kérdezem Katitól: szokott-e télire befőttet készíteni? Azt mondja, igen, s elképzelem hirtelen, hogy ő, akinek napközben vagontételeken és exporton és minőségen és tonnákban mért nyersanyagon kell törnie a fejét, ilyenkor délután levél celofánért, tasak szalicilért szalad a boltba, mert otthon dunsztosnak kell lepnie, saját eltevésü birsbefőttnek, körtének, szilvának... 6 ahogy nem tudom most még elhinni, hogy télen, ha szil- vásgombócot főz, bele kon- zervgyümolcsöt vegyen, éppúgy élesen látom a jelenetet, amelynek színhelye Nyíregyháza, hőse egy angol üzletember volt. Ezt mondta itt a mister igazgatónak: — Uram, ami az áru minőségét illeti — yes, it is very good — önök abban elsők a világon. Már .egészen ,és még csak félig munkássá vált soksok ezer Kati, sok-sok ezer konzervgyári két kezének, s roppant erőfeszítések értelmének dicsérete ez. fiz Uniti Tanács ülése A népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Törvényerejű rendeletet hozott az „INTERME- TALL” vaskohászati együttműködési szervezet létesítéséről szóló egyezmény, valamint a szervezet alapszabályának kihirdetéséről. Módosította a Büntetőtörvénykönyvről szóló 1961. évi 5. törvény egyes rendelkezéseit, valamint az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről szó. ló 1958. évi 12. számú törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács új törvényerejű rendeletet alkotott a szabadságvesztés büntetés végrehajtásáról. Az Elnöki Tanács Szigetvár községet várossá nyilvánította, majd folyamatban lévő ügyeket tárgyalt. Nagygyűlések, munkás-paraszt találkozók megyénk községeiben Megyénkben ma délelőtt kezdődnek a vidéki ünnepségek, nagygyűlések. Tisza- lökön Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Csengersimán Bánóczi Gyula, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Demecserben Polcz János, a Hazafias Népfront megyei elnöke, Ófehértón Gulyás Emilné dr, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, Nagyhalászban Nemes Imre, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, Aporligeten Szabó Pál, a Hazafias Népfront alelnöke, Mátészalkán Szegedi József, a Központi Bizottság munkatársa, Tisza- bercelen Markovics Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Balkányban Szilágyi Menyhért, a megyei pártbizottság osztály- vezetője vesz részt az ünnepi nagygyűlésen. Az ünnep alkalmából megyénkben több helyen rendeznek munkás—paraszt találkozót. Mátészalkára a Kohó és Gépipari Minisztériumból húsz fős csoport érkezik, ugyanakkor a járásból húsz termelőszövetkezeti tag utazik Budapestre. Ugyancsak munkás—paraszt találkozóra kerül sor Záhonyban. A négy környező termelőszövetkezetből 15—15 fős csoport utazik Záhonyba, s találkozik a MAV-át- rakó dolgozóival. Megyénk szinte minden községében rendeznek kultúr- és sportműsorral egybekötött ünnepséget. A KISZ és a tömegszerve, zetek közös rendezésében ifjúsági találkozókat tartanak az alkotmány ünnepe tiszteletére Márk és Vállaj fiataljai, a záhonyi, a tyukodi fiatalok. Az ifjúság találkozóin mintegy kétezer fiatal részvételére számítanak. Gazdag programot ígér az augusztus 20-i sóstói kultúrműsor. A szabadtéri színpad mintegy kétórás rendezvénysorozatában táncosok, énekesek, zenekarok lépnek fel. A sóstól ünnepi kultúrműsort lampionos felvonulás és tűzijáték fejezi be. Kitüntetések Alkotmányunk ünnepe alkalmából „szocialista kultú. . ráért” kitüntetésben része, sült Kanyó Tibor, urai mü- velődésiotthon-igazgató, Molnár Mátyás vajai tanár, Szondi Sándorné nyírmegy- gyesi művelődésiotthon- igazgató, Forgács András, a Fehérgyarmati Járási Ta_ nács VB elnökhelyettese, Varga Zoltánná, botpalád: művelődésiotthon-igazgató, Barla Árpád gacsályi mü- velődésiotthon-igazgató, Szűcs Imre nagykállói nép. művelési felügyelő, Faggyas Jenő tarpai tsz-elnök, Ben- ke Gyula, a Kállósemjéni Növényvédő Állomás igazgatója, Bodnár Bálint kis- várdai központos, Sánta Miklós vásárosnaményi mü- velődésiotthon-igazgató, Takács Károly ajaki népművelési ügyvezető, KalydJ Jenő tunyogmatolcsi művtslŐ- désiotthon-igazgató. Miniszteri dicséretben ré. szesült Katona Jolán jánk- majtisi művelődésiotthon- igazgató és Jaczkó Pál Nyíregyháza, Rozsrét bokori népművelési ügyvezető. A kitüntetéseket Gulyás Emilné dr, a megyei tanács vb elnökhelyettese pénteken délelőtt nyújtotta át a megyei tanácson. „Örülök, hogy il dolgozik . Férjeikről az aszonyok Újságcikkek, riportok, tudósítások, portrék tucatja jelent már meg róluk. Illesse most az asszonyokat a szó, akik ugyan nem tagjai a brigádnak, de férjük oldalán tekintélyes részt vállalnak a mozgalom sikeréért. Tóth Istvánné férje a Szabolcs megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat egyik szocialista brigádjában dolgozik. Két gyerekük van. István másodikos gimnazista, Mária most szerződött le a cipőgyárba, felsőrészkészítő tanulónak. Lelkesedéssel beszél a brigádról: — Nagyon megértik egymást. Most is az egyik munkatársuknak segítenek a házépítésben, társadalmi munkában. A férjem három nap szabadságot vett ki, hogy ő is ott lehessen. Becsülöm érte. Örülök, hogy ilyen brigádban dolgozik ... A Széchenyi utcai tejivóban fehér köpenyes, barna fiatalasszony mutatkozik be: „ifjú Krajecz Mihály- né.” Fiatal házasok, fiúk Tamás még csak hároméves. A férj a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Ktsz-nél dolgozik, a drótfonó részleg vezetője. Most versenyeznek a szocialista brigád cím elnyeréséért. — A férjem nagyon szeret dolgozni. Az adminisztrációs munkát gyakran odahaza végzi el, mert napközben nem ér rá. Tudom, hogy a részleg a tervet mindig túlteljesíti. Meg is becsülik őket, férjemet is, jól keres. Tavaly jutalmul a Szovjetunióba küldték üdülni. Most az NDK-ban tölti a szabadságát. Én a gyerek miatt — sajnos — nem mehettem... Majd jövőre együtt megyünk... Nyíregyháza, Rákóczi utca 5. A tágas, virágos udvar hátterében húzódik meg Budaházi Józsefék lakása. Budaháziné az alig féléves Erikát pesztrálja. A nyolcéves Tibor most nincs odahaza. A férj a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalatnál brigádvezető. — Jó, hogy megismerkedtem a férjem munkatársaival, meg a feleségeikkel. Most, hogy itthon vagyok gyakran felkeresnek az asz- szonyok. — Amíg a férjemék nem versenyeztek a szocialista címért, még véletlenül sem ismertem senkit közülük. Most meg? Még a disznóölés sem múlhat el anélkül, hogy valaki a toron Itt ne legyen. A látogatást mi is viszonozzuk... Három asszony beszél a férjéről, a brigádról, amelyről azelőtt csak keveset tudtak. Ma már új kapcsolatok szövődnek, több a férjek munkáját megértő szó, könnyebb az áldozatvállalás. Tóth Istvánné maga is jó példával igazolja szava hitelét. Két éve végezte el az általános Iskolát, aztán szakmunkásvizsgát tett, s most művezető. Hét éve szb- titkár a Patyolatnál. Krajeczné sem zúgolódik, pedig ... Férje KISZ-titkár, és munkásőr, szinte csak aludni jár haza. Egyszer taggyűlés, aztán értekezlet, vagy szolgálat. Máskor anyagbeszerzés, vagonrakodás éjszaka, vagy vasárnap, nehogy sok legyen a fekbér. Gyakran kell másodszor is megmelegíteni az ételt Bu- daházinér.ek is. A brigádve. zetőnek sok a dolga, legtöbbet váratlanul. S ha a távolmaradás néha hosszúra Is nyúlik, az asszony tudja; nem ok nélkül... Tóth Árpád
