Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-16 / 167. szám

Szovjet—magyar megbeszélések A Moszkvában hivatalos látogatáson tartózkodó Pé­ter János, magyar külügyminiszter tárgyalásokat folytat Gromikóval, a Szovjetunió külügyminszterével. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Szabó László: Qrvtánsatiás és visszavágás (Kémek harca) Moszkva (MTI): Péter János külügyminisz­ter pénteken délelőtt folytatta megbeszéléseit Andrej Gromi- ko külügyminiszterrel. A meg. beszéléseken, amelyek a nemzetközi helyzet számos időszerű kérdésére is kiter­jedtek, a szovjet és a ma­gyar külügyminisztérium Görög­országi helyzetkép Athén (MTI): Pénteken volt első évfor­dulója annak, hjpgy Görögor. szagban Konstantin ki­rály államcsínnyel lemon­dásra kényszerítette Geor- giosz Papandreut, a Cent­rum Unió vezérét. A rend­őrség országszerte riadóké­szültségben várta az esemé. nyékét. A Centrum Unió és az Egységes Demokratikus Baloldali Párt (EDA) ugyan­is tömeggyűléseken emlé. kezett meg a királyi puccs évfordulójáról. Az évforduló alkalmából a nyolcvanéves Papandreu üzenetet intézett a görök néphez. Röviden emlékezte­tett a múlt év július 15-i ál­lamcsínyre, amely — mint mondta — „a nép kormá­nyát lemondásra kenyszerí- tette”. Felvetette a kérdést, vajon Konstantin király elé­gedett-e a jelenlegi helyzet­tel, az állami intézmények elfajulásával és a jelenlegi kormánnyal, amely nem él­vezi a nép bizalmát és álta. lános megvetés tárgya. Papandreu követelte, hogy a Sztefanopulosz-kormány mondjon le és írjanak ki ál. talános választásokat. „A ki­rály uralkodjék csak, de ve­zetnie a népnek kell” — fe­jezte be a görök néphez in­tézett üzenetét Georgiosz Pa­pandreu. több vezető munkatársa is részt vett. Délben Gromiko szovjet külügyminiszter a fogadások palotájában ebéden látta vendégül Péter Jánost és a kíséretében Moszkvába ér­kezett magyar személyisége­ket. Az ebéden Szipka Jó­zsef, hazánk moszkvai nagy­követe is részt vett. Hanoi—Saigon, (MTI): A VDK légiereje csütör­tökön két amerikai repülő­gépet lőtt le Hung Yen tar­tomány felett — közölte a VNA hírügynökség. Ezzel a VDK felett lelőtt amerikai repülőgépek száma elérte az 1200-at. Csütörtökön este a dél­vietnami partizánok robba­nószerkezetet dobtak egy bár teraszára Vung Tau- ban, a Saigontól 64 kilomé­ternyire délkeletre fekvő tengerparti üdülőhelyen, az amerikai katonák pihenőhe­lyén. A robbanás következ­Chicago, (MTI): Egy halálos áldozata, öt­ven sebesültje van a leg­frissebb jelentések szerint a csütörtöki chicagói za­vargásoknak. Az áldozat egy 14 éves néger kislány: meg­ölte egy eltévedt golyó. Chicago néger negyedé­ben három napja robbantak ki a tüntetések, amikor a rendőrség megakadályozta, hogy a hőségtől elkinzott lakosság kinyissa az utcai vízcsapokat. Csütörtökön már valóságos tűzharcra került sor, miután a rendőrség rá­lőtt a tüntetőkre. A hírügy­nökségi jelentések szerint a rendőrökre a háztetőkről TOKIO A Jamanaka tónál meg­rendezett japán—szovjet if­júsági barátságfesztiválon csütörtökön szeminárium kezdődött az imperializmus elleni harc problémáiról. A fesztiválon szovjet és hala­dó japán ifjúsági szerveze­tek küldöttei vesznek részt. PÁRIZS Párizsban hivatalosa | be­jelentették, hogy De Gaul­le augusztus 25-én indul afrikai, ázsiai és polinéziai útjára. WASHINGTON Az amerikai képviselő­ház csütörtökön 237 szava­zattal 146 ellenében tör­vényjavaslatot hagyott jó­vá, amelynek értelmében az idén július 1-én me- nyílt 1967-es költségvetési esztendőben 3300 millió dollárt folyósítanak külföl­di katonai és gazdasági se- gélyekra tében egy amerikai katona meghalt és húsz személy megsebesült, ezek között ti­zenhárom amerikai katona volt. Amerikai és dél-vietnami katonai hatóságok bejelen­tették, hogy teryek készül­tek a dél-vietnami főváros háborús túlzsúfoltságának megszüntetésére. A tervek értelmében 1967 végére a külvárosokba, vagy az or­szág többi részeibe költöz­tetnek több fontos amerikai katonai berendezést és 1970 végéig áthelyeznek 15 000 dél-vietnami katonát család­jukkal együtt. lőttek vissza, és az abla­kokból üvegeket hajigáltak feléjük. Az esti órákban annak el­lenére, hogy Martin Luther King felszólította a város­negyed lakosságát, tartóz­kodjék az erőszaktól, mint­egy ötezer felháborodott né­ger vonult az utcára. A tö­meg betörte a kirakatokat, autókat gyújtott fel, s ami­kor a rendőrség fegyverét használta, általános lövöl­dözés kezdődött. Pénteken a hajnali órák­ban mintegy 900 rendőr zárta le a körzetet. A hiva­talos közlés szerint 167 sze­mélyt letartóztattak. jTJ Rövidesen az ONI egyik tisztjénél, Stanley tenge­részhadnagynál ült. Blake gyorsan mindent elmondott neki: hogyan ismerkedett meg Konoval, hogyan pró­bált a japán közös emlé­keket találni, milyen útjuk és beszélgetésük volt a Hol­lywood-! dombok alján, mi­lyen ajánlatokat kapott Ya- mamototól és milyen meg­bízatást adtak végül is ne-, ki... Még arról is beszá­molt, hogy kétségek fúr- dalták: nem volna-e érde­mesebb elfogadni a kilá­tásba helyezett összegeket.,. A hadnagyra nagy ha­tást gyakoroltak Blake őszinte szavai. Megkérdez­te tőle, hajlandó lenne-e együttműködni az ONI-val, mégpedig úgy, hogy min­dent megtesz, amit a japá­nok akarnak tőle? Stanley tudta, miért kiváncsiak a japánok az USA csendes- óceáni haderejének mozgá­sára... A Pennsylvaniát ugyanis egész egységével együtt a Hawaii szigete­ken fekvő támaszpontra, Pearl Harbourba vezényel­ték. S oda futnak be rövi­desen a többi csendes-óce­áni egységek is. Nagy ösz- szevonás készül... Nyilván erről akartak adatokat sze­rezni a japánok, s való­színűleg már sejthették a hajóhad útját. — Igen ám, de nekem semmiféle Campbell nevű ismerősöm sincs a Pennsyl- vánián — mondta Blake. — Mit csinálok, ha azt mondják, hogy keressem meg? És mi lesz, ha le- éllenőrzik, hogy tényleg van-e egy Campbell nevű kapitány a Pennsylvánián? — Semmi baj, lesz a ha­jón egy ilyen nevű kapi­tány! Mi azonnal odaküld- jük egy emberünket a Pennsylvania fedélzetére, s majd ő megszemélyesíti a nem létező Cambellt — mondta nevetve Stanley. De most még egyszer mondja el, hogyan is írta le Cambellt külsejét a ja­pánoknak. Blake gyorsan tájékoz­tatta a hadnagyot, majd bármennyire is hihetetlen — visszarohant a moziba, az oldalajtón át. Persze, amikor visszaérkezett, az ajtó ismét csukva volt Dörömbölni kezdett, mire az egyik jegyszedőnő mér­gesen kinyitotta. Blake fél­relökte a meglepett asz- szonyt, berohant a sötét nézőtérre, aztán kisietett az előcsarnokba. A türelmes japánok még mindig az ut­cán ácsqrogtak... Blake hazament és várta Kono telefonhívását. A ja­pán nem sokáig váratott magára. Utasítást adott Blakenak, hogy foglaljon egy helyet, a másnap Ha­waiiba induló repülőgépre. Blake megpróbálta a dol­got elodázni, hogy időt hagyjon az ONI-nak, de Chaplin volt komornyik­ja hajthatatlannak bizo­nyult, s aztán az amerikai kényszeredetten tudomásul vette az utasítást, bár egye­lőre fogalma sem volt ar­ról, hogyan értesíti majd a tengerészeti elhárító szer­veket a gyorsan pergő ese­ményekről. Ha sejtette vol­na, hogy az ONI máris fi­gyeli a telefonját, s ezt a beszélgetést is lehallgatja, bizonyára megnyugszik. De Stanley erről neki nem beszélt, így nem maradt más, mint a reménykedés: a hadnagy elég gyorsan in­tézkedjen, s valóban azon­nal küldje a Pennsylvá- niára azt a bizonyos Camp- bellt. Ám az ONI-nak is időre volt szüksége, már csak azért is, mert olyan valakit kellett keresni a fel­adat végrehajtására, aki külsőségekben megegyezik a Blake által leírtakkal. így aztán, amikor az ONI a telefon lehallgatása ré­vén értesült arról, hogy Blake beleegyezett a más­napi hawaii utazásba, Stanley azonnal elküldte egy emberét a légiforgal­mi társasághoz. S Blake egy óra múlva már hiába telefonált a Pan American Los Angeles-i irodájába, a kisasszonytól határozott választ kapott csupán: „Minden helyünk foglalt uram”. Blake még mindig nem gondolta, hogy a hadnagy keze benne van a dologban. Stuttgart, (MTI): A stuttgarti eküdtszék csütörtökön hirdetett ítéletet annak a 10 volt SS-tiszt pe­rében, akik a második vi­lágháború idején a tarna- poli tömeggyilkosságok végrehajtói voltak. A vád­lottak lelkiismeretét 30 000 gyilkosság terheli, — az Nem tehetett mást. várta Kono újbóli hívását. Jó két óra eltelt, amig a ja­pán újra jelentkezett. Az „izomember” közölte vele az új helyzetet, mire a ja­pán azonnali találkozóra hívta. Késő este volt, amikor az utcasarkon Blake ismét beszállt a japán kocsijába. A volánnál ismét Yamamo­to ült. — Megváltoztatom az utasítást! — mondta halk, de igen határozott hangon, mint aki tökéletesen biztos a dolgában. — Nem repü­lővel megy, hanem a Mat- sonjaval, amely két nap múlva indul San Francis- coból. Útirány ismét csak Honoluluba... Ott a Kühn- féle szalon melletti szállo­dában megszáll,,. Blake megijedt. Talán sejtenének valamit a japá­nok? Hiszen hajóval sok­kal tovább tart az út... — Tehát két nap múlva indul San Franciscoból.. Itt a pénz, a többi már magán múlik... Yamamoto egy nagy kö- teg papírpénzt nyomott a markába. Blake gyorsan számolni kezdett, higyjék csak, mennyire érdekli a pénz. Nyolcezer dollár... Ez igen... De miért ilyen sok? Nem ennyiről volt szó... Meg is kérdezte:-*■ Hogy a barátjától se sajnálja a pénzt — felelte Yamamoto. Amikor elváltak, Blake előtt újra ott ágaskodott a tanácstalanság kérdőjele: hogyan értesítse Stanleyt? Hátra pillantot, két nyur­ga férfi sétált a nyomá­ban. Bizonyára ezek is néme­tek... — gondolta. Hazafelé indult. (Folytatjuk) áldozatok zsidók voltak. Az esküdtszék kilenc havi tárgyalás után mondta ki az elkövetett bűnökhöz ké­pest enyhe ítéletet: két volt SS-t életfogytiglani börtönre ítéltek, másik ötöt két és fél évtől 10 évig ter­jedő fegyházra, hármat pe­dig felmentettek. Újabb két amerikai gépet lőttek ie a VDK felett Fegyveres tűzharc Chicagóban ítélet a stuttgarti SS-perben Tadeusz Kostecki: (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 80. — Milyen alkalommal? — Amikor Rolskival tár­gyalt. — Miről folyt az a tár­gyalás? — Mint rendesen, üzleti ügyekről. — Nem tudna visszaem­lékezni pontosabban a tartalmára? Nagyon fontos lenne ez nekem. Az asszony megrázta a fejét. — Sajnos. Véletlenül vol­tam fültanúja ennek. Soha sem engedték, hogy köz­vetlenül részt vehessek üz­leti tárgyalásaikban. A férjem ezt szörnyen elle­nezte. Kostrzewa csak akkor káromkodta el magát, ami­kor kilépett a kapun. De akkor aztán szép kis ada­got mondott el.' Most sem történt semmi. Hazudott, vagy igazat mon­dott az asszony? A vég­eredmény egy és ugyanaz. Ügy sincs semmi lehető­ség az ellenőrzésre. Talán csupán egyedül Golik mondhatna valamit erről a témáról. Ha akarna... De hol keressék ők? LI. Kisváros, a rendőrséget lámpással lehet keresni. A műhely tulajdonosa ahe­lyett, hogy az ajánlást kér­te volna tőle, odaállította az esztergához. — Szeretném látni, mit tud. Mert a papírok... ír­ni mindenfélét lehet. Egy óra sem múlt el, s a szerződést már meg is kötötték. — Jó lesz itt magának. Nálunk aztán nincs min­den utcasarkon egy szak­ember. A bejelentkezés nem okozott különösebb komp­likációt. — Természetesen, hogy mindenkinek felmondhat­nak. Varsóban meg aztán... Nézzen csak szét nálunk egy kicsit, majd maga is meglátja, hol jobb. Van egy padlásszobám, ha magának megfelelne... A szállást sze­rencsére még nem kellett bejelentenie. A szobácska teljesen megfelelt neki. Csendes volt, s a bejárat közvetlen a lépcső végénél. Végső eset­ben még mindig marad út­ja a szökéshez a tetőn át. Igazolását sebtében fabri­kálta össze: „Jan Kowalski, géplakatos”. Mit számit, hogy mindenben csupán egyetlen tény felelt meg a valóságnak? És itt épp en­nek volt a legnagyobb je­lentősége, Az igazolványon még hi­vatalos bélyegző is volt. Nem kellett hozzá egyéb, mint egy ötvengrosszys és egy kis ügyeskedés a vas- reszelővel. Nem kell ehhez sok ész. A tulajdonos elégedett volt. — Nem kellene monda­nom, de magának, Kowals­ki uram, arany keze van. Néhány nap múltán — már „Jan úr” volt. Meghitt viszonyuk nöttön-nőtt. Ke* resete is. Nem hajszolta az ismeretséget senkivel, de mindig akadt egy s más poharazó kompánia. Nyu­godtan volt itt, az isten háta mögött. A hulla, hátában tőrrel, s a nyomában lépkedő nyomozó — mindez, mint­ha egy másik planétán lenne. Kezdetben minden áldott este barrifeádot emelt szobája ajtajához, félrehúzott egy meglazult deszkát azon a válaszfalon, amely a szobácskát elvá­lasztotta a padlástól. Mert ki tudja... Nem kell hozzá sok logika, hogy rájöjje­nek, mitől zörög a haraszt. Később aztán egyre keve­sebbet gondolt erre. A rettegés ellanyhult, s az ügy minden egyes elmúlt nappal egyre többet vesz­tett reális körvonalaiból. Itt talán semmi se fenyegette őt. Már annyi ideje... Az ajtót most csak kulcsra zár­ta. Visszatolta a deszkát. A tetőről befütyült a szél, mintha száz ördög fütyü­részett volna. Különben is, ha valami történne, elég egy pillanat, hogy kijáratot teremtsen magának- Egyéb­ként úgysem lesz rá szük­ség... Már nem szimatolt minden órában rendőrt, nem állt meg unos-untalan a kirakatok előtt, hogy el­lenőrizze: nem jön-e vala­ki a nyomában? Egyre sza­badabban lélegzett. Álmosító és unalmas este volt. Bombrych többször is bekkukantott a műhelybe. Náluk, a szövetkezetben sokkal előbb végeznek. Nagy darab, ormótlan, csu- pajóság ember volt. A rendőrség említésére liba­bőrös lett. Valamikor ala­posan elkapták egy kis svindli miatt, és azóta rá­juk sem tud nézni. — Mivel üthetné el az ember az ilyen kutya időt? Csak egy-két stampedli se­gít mo6t. — Van még egy kis sürgős munkám. — Na, akkor csapja ösz- sze egy-kettőre. Később be­ugrók. Himlőhelyes arca egy óra múlva újra megjelent az ajtóban. — Mehetünk, Kowalski úr? Kihűl a vodka. Még néhányat húzott a reszelőn — és „Kowalski”, ledobta munkaköpenyét. — Ha egyszer nincs ér­dekesebb látnivaló... A kocsmában zaj volt és tolongás. A palackok mel­lett még az ablaküvegen folydogáló eső sem szegte kedvét senkinek. — Na, mi van, megtet­szett a mi kis sárfészkünk, Kowalski úr? Felemelte a poharát. — Tűrhető. Valóban nem volt itt rossz dolga. Világos, hogy nem egész életre. De át­vészelni a legnehezebb idő­ket... Azután majdcsak el­párolog innen. Fejében kellemes zúgást érzett, amikor kilépett a kocsma; f tón. Egy széles vállú férfi ter­mett előtte, minha hirtelen a földből nőtt volna ki. — Józef Golik polgár­társ? Megrettent. — Té,.. tévedés — hada­kozott dadogó hangon, — Engem Kowalskínak hív­nak. Jan Kowalskínak. Itt dolgozom a... Izé... a. Min­denki ismer itt engem, ö is... —• de Bombrych el­tűnt valahol a ködben. — Igazolványt! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom