Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-05 / 157. szám
Alkotó, aktív tömegerő Eső után a Egyik országos vezető mondta a napokban, hogy a gazdaságirányítási reformból következő kormányintézkedés, bármily hasznos is, csak keret. Tartalommal az embereknek kell megtölteni. Akkor válik élővé, ha mindenki — a legkisebb beosztású dolgozótól a legnagyobb hatáskörűig — úgy dolgozik, hogy tudatában van saját munkája, jó, vagy rossz következményének. Az új gazdasági mechanizmust nagy reményekkel fogadta az ország közvéleménye. Ezekben a hónapokban sok üzemünkben téma: milyen változást hozhat majd munkánkban, életünkben a nagyobb önállóság, hogyan élnek majd ezzel a vezetők és a dolgozók. Nem utolsósorban az a vita központja, hogy az egyszemélyi felelősség a vezetésben és a kibontakozó, nagyobb beleszólást megkövetelő üzemi demokrácia hogyan kerül összhangba. Vasárnapi lapjaink közölték a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa vezetőinek megbeszéléséről kiadott határozatot. Ez az okmány világos választ ad arra, hogy az új helyzetben csak úgy lehet helyesen kidolgozni a feladatokat, a végrehajtásban elkerülni, a minimálisra csökkenteni a hibákat, a zökkenőket, ha a dolgozók — és elsősorban a milliós tömeget jelentő öntudatos szervezett dolgozók — javaslatait, tanácsait kikérik a gazdasági vezetők. Olyan feltételeket, légkört teremtenek az üzemekben, vállalatoknál, amely a tevékeny részvételre serkent, s nem kárhoztat passzív szerepre. Fontos az állami, gazdasági szervek és a társadalmi szervek, különösen a szak- szervezetek tartalmasabb, jobb, mélyebb együttműködése. Időszerű és helyes az is, amit a határozat így fejez ki: „Az állami vezető szervek és a szakszervezeti központi szervek között tovább fejlesztik az állandó konzultációs kapcsolatot, ja. vasilataikat közösen egymás ülésein előterjesztik, s arra törekednek, hogy a kérdések megítélésében előforduló véleménykülönbségek nyíltan felszínre kerüljenek és egyeztetésük megtörténjék.." Ez az intézkedés biztosítja, hogy a munkások, az ipari, a mezőgazdasági és más ágak üzemeinek dolgozói az eddignél jobban vegyenek részt a közügyek intézésében. S ahogy az országos szervek jobb együttműködése kapcsolatuk új formája is pozitív változást, hatást eredményez majd, joggal bízunk abban, hogy a szakszervezetek és a gazdasági vezetés immár közös helyi feladata: a mozgósítás a kötelességekre, a vezetésben való részvételre és a jogok gyakorlására — is fellendíti az egyszerű emberek aktivitását. Alaposabban, lelkiismeretesebben foglalkozni a dolgozók hétköznapi ügyeivel, érdekvédelmével, élet és munkakörülményeivel, segíteni őket a problémák megoldásában — ez mindennap feladata. Ki más illetékesebb ebben, mint a szak- szervezeti vezetőség, amely ismeri a helyi gondokat? Az e kérdésekben hozott döntések sehol nem nélkülözhetik a szakszervezetek hozzájárulását. Ezzel kapcsolatban említi a határozat, hogy a szakszervezetek óvják a törvényes rendelkezéseket. Emeljenek vétót minden olyan intézkedés végrehajtása ellen, amely sérti. a szocia! % ta erkölcsnek megfelelő bánásmódot, a törvényességet, a dolgozók érdekeit. Még sok intézkedés lát majd napvilágot, amely tovább szilárdítja a szakszervezetek, s ezzel a dolgozók jogait, a munkásellátást magasabb szintre emelni. Ez a most született határozat is kedvező fogadtatásra találta munkahelyeken. Annak az útnak jelenti a folytatását, amelyen már elindultunk. S amely a keret szerepén túl a tartalmas munkát, szebb életet segíti érvényre jutni. Kopka János Sok eső esett, s előnye mellett kedvezőtlen, hogy torlódott a munka, kalászos és kapás növény egyidőben kívánja a dolgos kezeket, de nem pihenhetnék a növény- védelmi brigádok sem, mert peronoszpóra, burgonyabogár, fuzikládium és egyéb kártevők inváziója indul. Megyénk földművesei helyt állnak. A közös gazdaságok vezetői úgy szervezik a munkát,' hogy kombájnra, burgonya, kukoricakapált s- hoz és permetezéshez is jusson ember. Szükség van erre a jó szervezésre, mert minden fontos. A kenyér éppen úgy kell, mint hozzá a hús, a zöldség, a burgonya és gyümölcs. A legfőbb törekvés tehát csak egy lehet; amit a föld megterem az veszteség nélkül magtárba kerüljön. Erre nem mondhatjuk, hogy népgazdasági, vagy termelőszövetkezeti érdek, ez közös érdek, Megyénk dolgozó parasztsága tudja és érti ezt. Hogy elmúltak az esős napok, elmúlt a tétlenkedés ideje is. Arató vasárnapot tartottak és a hét kezdetével — mint képriportunk is bizonyítja — a munka minden területén szorgoskodnak az emberek. A kombájnok, a traktorok kormánykereke, a kapák és kaszák nyele jó kezekben van. Lányok az esztergapadnál „Anyukám ötlete volt”... — Jutalom: a Balaton Jövőre már tizenegyen Közel 700 hold kalászos vár Idén aratásra a nagycserkeszl Űj Élet TermelőszBvei- kőzetben. Hétfőn Pokoracki István és Marcsek Gyula — miután az őszi árpával végeztek, — a kombájnokkal megkezdték a búza betakarítását. — Nem félnek? Egymásra néznek, aztán zavartan: — Már nem... Az emberek szinte eltörpülnek a hatalmas forgá- csológépek csarnokában. A két kislányt meg már egyenesen keresni kell a marógépek, esztergapadok mellett serénykedő szakik között A gépnél félni kezdett —t Anyukám takarítónő a vállalatnál — folytatja Kónya Marika. — Az ő ötlete volt, hogy szakmunkás legyek. Nekem is tetszett a gondolat, csak amikor oda állítottak a gép mellé, akkor kezdtem félni. Különösen a gyalugép mozgását volt nehéz rnegszokni. — Meg a szerszámköszörülésnél lehulló szikraforgácsot — szól közbe Bá- konyi Magdolna. — Mindig attól féltünk, hogy a szikra megéget bennünket. Pedig csak a védő- szemüveget kell használni... Már túl vannak az első napok, hetek félelemérzésén, megbarátkoztak a hatalmas gépekkel. Lassan megismerkednek a szokatlan kifejezésekkel is. Pedig az első év még csak a nyírbátori tanulói intézetben zárult az év végi vizsgákkal. Itt, a vastö- megcikkipari vállalatnál szeptemberben telik le az első tanév, a legelső esztendő. Még két év, és szakmunkások lesznek; Marika marós, Magdi esztergályos. Jobb a gépírásnál — En gyors-gépíró iskolába jelentkeztem — mondja Magdi — de nem vettek fel. Már nem is bánom. Azzal legfeljebb ezerkétszázat kapnék. Itt meg a jó szakmunkások kétezren is felül keresnek. Újra Marika veszi át a szót: — Ha leteszem a szakmunkásvizsgát, itt maradok a vállalatnál. — Én is — csatlakozik gyorsan Magdolna. — A gimnáziumot meg elvégzem levelezőn. Marika gépipari technikumba szeretne majd járni. Mesterük Lecza László művezető, de szívesen segítenek a szakik is. Jórészt még felügyelet mellett dolgoznak. Annak örülnek, ha a „kispad” szabad, mert azon önállóan is lehet. Magdi már csapokat készített a szovjet exportra készülő napellenzőkhöz. Marika a fogaskerékszekrény furatait és ékpályákat mart... Nem vallottak szégyent Egészséges, barnára pirult arcuk — ha nem mondanák is — elárulják a kéthetes balatoni nyaralást. Alig pár napja érkeztek meg. Jutalomként kapták aiz iparitanuló-iskolától, jó tanulmányi eredményükért. Az első üdülés volt és ott, ahol még sohasem jártaki Büszkék rájuk a vállalatnál is. ök az első fecskék, az első lányok Nyírbátorban, akik a vasas szakma elsajátítására vállalkoztak. Még csak első évesek, de már látszik; nem vallanak velük szégyent. A példa ragadós. Az első ötöt ősszel újabb hat lány követi... Tóth Árpád Mikes György Vásárlás Vevő megáll a pult előtt és lelkesen. Kérnék szépen abból öt darabot! Megmutatja, hogy miből. Eladónő kedvetlenül. Ebből? Vevő. Abból. Eladónő. Mennyit? Vevő. ötöt kérek. Eladónő hitetlenül, önnek ízlik? Vevő még mindig lelkesen. Nagyon!... Eladónő csodálkozva nézi a vevőt. Vevő most már bizonytalanul, Szerintem egészen jó... Eladónő még mindig csodálkozva nézi a vevőt. Vevő megrendülve. Egészen jó... Eladónő elhúzza a száját. Jó? Vevő szégyenkezve lehajtja a fejét, és alig meri kimondani. Jó ... Eladónö. Hát igen, kinek milyen a gusztusa... Vevő. Hat igen ... Eladónő. Azért mégis viszik a népek... Vevő felcsillan a szeme. Viszik? Eladónő legyint. Az embereknek mindenre van pénzük... Vevő a csillogás eltűnik a szeméből. Eladónö. Hány darabot adjak? Vevő némi gondolkozás után. Négyet... négyet kérek. Eladónő undorodva turkál A Gyulatanyai Állami Gazdaság nyíregyház! üzemegy ségében Molnár József trak» toros fitoftora ellen rézoxiddal permetezi a burgonyát. A nagykállől Zöld Mező Termelőszövetkezetben szépen gyomtalanított dohánytáblák a dohányos brigád szorgalmát dicsérik. A képen: Csordás Andrásné, Bariba Istvánná, Kőhegyi Lajos, Kőhegyi Lajosné és Kerekes Jánasné. az áruk között. Nekem akkor sem kellene, ha ingyen adnák... Vevő halkan. Pedig nem rossz.... Eladónő. Mennyit is tetszett mondani? Vevő úgy tesz, mintha szórakozott lenne. Ííjnye, mennyit is mondtam?... Azt hiszem, hármat mondtam .,, Eladónő közönyösen. Három elég lesz? Vevő felkiált. Várjon csak! Elég lesz kettő is... Eladónő. Én csak egyet ettem, de az is elég volt... Brrr! Soha többé!... Vevő suttogva. Soha t|b- bé! Eladónő. Szóval kettőt? Vevő gyorsan rávágjp. N#m! Csak egyet! Eladónő. Egyet ebből a finomból ... Vevő. Tudja, mit? Nem kell... inkább valami mást kérek... Eladónő. Meggondolta magát? Vevő. Igen, közben eszembe jutott, hogy?.. Eladónöi. Kérem, ahogy a vevő óhajtja... Verő. Inkább valami mást. Lázasan gondolkozik, hogy mit kérjen. Eladónő. Tessék csak nyugodtan választani... Verő. Nem tartom fel? Eladónő közönyös hangon. Azért vagyok Itt, kérem, hogy eladjam az árut...
