Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-30 / 179. szám
Gromiko sajtóértekezlete Aláírták a szovjet—japán konzuli egyezményt Tokió, (TASZSZ): Pénteken a japán külügyminisztérium épületében aláírták a Szovjetunió és Japán konzuli egyezményét. Az egyezményt szovjet részről Andrej Gromiko külügyminiszter, japán részről pedig Siina külügyminiszter írta alá. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken vidéki útjáról visszaérkezett a japán fővárosba, ahol sajtóértekezletet tartott. A szovjet kormány jelentőségteljesnek tartja a Szovjetunió és más államok képviselői közötti érintkezést és úgy véli, hogy ezek létrejötte és megerősítése a kapcsolatok fejlődésének és megjavításénak leghatékonyabb eszköze — állapította meg Gromiko. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió síkraszáll a Japánnal fenntartott politikai, gazdasági, kereskedelmi, kulturális, stb. kapcsolatok fejlődése mellett. Nekünk úgy tűnik — folytatta —, hogy a japán kormány is tesz lépéseket a Szovjetunióval való kapcsolatok fejlődése érdekében. Ez elsősorban a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokra vonatkozik. Japán és a Szovjetunió természetesen nem értékel egyformán számos nemzetközi eseményt. Ennek ellenére meg kell találniok a közös nézőpontokat és bővíteniök kell együttműködésüket — állapította meg a szovjet külügyminiszter. Egy kérdésre válaszolva Gromiko kijelentette. hogy az Egyesült Államok súlyosan megsértette az 1954-es genfi egyezményeket. Az amerikaiaknak nincs joguk beavatkozni bármely más nép, vagy bármely más állam belügyeibe sem. A Szovjetunió támogatta és a jövőben is támogatni fogja a VDK-t az agresszió elleni jogos harcában. Segítséget nyújtunk és a jövőben is segítséget fogunk nyújtani, méghozzá egyre növekvő mértékben — hangsúlyozta a Szovjetunió külügyminisztere. U Thant—Brezsnyev találkozó Moszkva, (MTI): U Thant ENSZ-főtitkár egy nappal meghosszabbította moszkvai tartózkodását, hogy tanácskozzék Lco- nyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával. A világszervezet főtitkárának az eredeti tervek szerint pénteken kellett volna elutaznia. U Thant, az ENSZ főtitkára pénteken fogadást adott Moszkvában. A fogadáson megjelent Koszigin szovjet miniszterelnök, Kirillin és Novikov miniszterelnök-helyettesek, Vaszilij Kuznyecov első külügyminiszter-helyettes és más hl. vatalos személyek. Zendiilés Nigériában Lagos, (MTI): A Reuter hírügynökség megbízható forrásokra hivatkozva gyorshírben jelentette, hogy a nigériai hadsereg egyes különítményei pénteken reggel átvették az ellenőrzést a lagosi repülőtér felett. Annak környékén harcok folynak és szemtanúk jelentése szerint több haláleset és sebesülés történt. A nigériai rádió közleménye szerint a délutáni órákra a kormány megszilárdította helyzetét. A Reuter lagosi jelentése ezzel szemben megbízható forrásokra hivatkozva azt közli, hogy a fellázadt csapatok elfogták Aguiyi-Ironsi- vezérőrnagyot, a nigériai katonai kormányzat vezetőjét. A tábornokot a nyugat-nigériai Ibadanban őrzik és sorsa egyelőre ismeretlen. A hírügynökség szerint az esti órákban még folyt a harc a főváros közelében fekvő Ikeja repülőtér környékén. A kormány katonai bíróságot állított fel és kijárási tilalmat rendelt el a lázadás színhelyén. A UPI jelentésében kiemeli, hogy jóllehet a lagosi rádió nem tesz említést a hadsereg belső viszályának részleteiről, nyilvánvaló, hogy a lázadásnak jelentős számú áldozata van. Az ösz- szetűzések azonban minden jel szerint a 9000 főnyi és afrikai viszonylatban meglehetősen jól képzett hadseregre korlátozódnak, míg a 24 000 főnyi rendőrség, valamint a polgári lakosság egyik félhez sem csatlakozott. MOSZKVA: A Szovjetunióban hivatalos látogatáson tartózkodó Bazzaz iraki miniszterelnök pénteken felkereste Nyikolaj Podgornijt, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökét. WASHINGTON: Az amerikai hadügyminisztérium bejelentette, hogy csütörtökön eltűnt az amerikai légierők egy U—2-es felderítő gépe amely „szokásos repülését” hajtotta végre Dél-Amerika irányában. Az amerikai hatóságok speciális felszerelésű repülőgépekkel kezdték meg az eltűnt U—2-es felkutatását. PÁRIZS: Franciaország és az Egyesült Arab Köztársaság képviselői csütörtökön egyezfnényt írtak alá. Az egyezmény rendezi azokat a vitás kérdéseket, amelyek a két ország között a Szuezi csatorna államosításával, — s az egykor francia kézen lévő tőkék és ingatlanok kisajátításával kapcsolatban merültek fel. Vietnami jelentés Saigon (MTI): A saigoni amerikai parancsnokság szóvivője közölte, hogy a csütörtöki berepülések során az amerikai repülőgépek több mint 375 bevetésben támadtak célpontokat az észak-vietnami partvidéknek Haiphongtól a demarkációs vonalig elterülő szakaszán. E támadásokkal egyidejűleg amerikai és dél-vietnami repülőgépek 619 bevetésben támadták a délvietnami szabadságharcosok feltételezett állásait. A VNA pénteki jelentése szerint a vietnami néphadsereg légierői, tüzérsége és a helyi fegyveres erők egységei pénteken Észak-Viet- nam felett három támadó amerikai repülőgépet lőttek k>. Ezzel az Észak-Vietnam felett július 29-ig lelőtt amerikai gépek száma 1265-re emelkedett Szabó László és visszavágás (Kémek harca) U«l Abban a zűrzavarban, amely Pearl Harbourban uralkodott, aznap reggel, ez a két ember úgylátszik nem vesztette el a fejét. Miközben a parancsnokságukra siettek, hogy megtudják, mit tehetnek, látták a fényvillanásokat a padlásszoba ablakából. Mint régi, öreg rókák a kémelhárításban, gyorsan rájöttek, hogy ez valamiféle jeladás és feltétlenül összefüggésben van a támadással. Gyors elhatározás: utánanéznek a dolognak. Ütközben még egy társukkal találkoztak, s őt is magukkal vitték. Amikor megérkeztek a kis házija, amelyet Kühnék hét végi pihenőnek használtak, Frau Kühnt a nappali szobában lepték meg, amint éppen 13 éves fiát, Hansot próbálta megnyugtatni, hogy ne féljen, a bombarobbanásoktól. Egyikük az anyát és— fiát vette őrizetbe, a másik kettő pedig gyorsan felment a padlásszobába. Az apót és lányát még „munka” közben érték tetten. Foglyaikkal együtt magukkal vitték a becsomagolt táskákat is, amelyek készen álltak az előszobában. De amikor a parancsnokságon kinyitották őket, csak pénzt találtak bennük, abból viszont nagyon sokat, köztük japán bankjegykötegeket is. Ezt a véletlen hozta, hogy Kühnék nem tudtak elmenekülni. Ugyanis három japán tengeralattjárónak sikerült áthatolnia a kikötő védelmi berendezésein, s közülük az egyik éppen azért jött, hogy felvegye Okoiro Okudot, valamint Yamamo- tot és Kühnéket. Hogyan kerültek ide Kühnék, hogy a japánoknak kémkedjenek? Korábban már szó volt a honolului Kühn-féle szalonról, amelyet Ruth Kühn vezetett. Bemard Julius Ottó Kühn tizennyolc éves korában belépett a Német Császári Tengerészeihez, és egy cir- kálóan teljesített szolgálatot. 1915-ben az angolok elsüllyesztették hajóját, őt felvették, és hadifogolyként Angliába szállították. Hogy elüsse az unalmas órákat, amelyeket a hadifogság biztosított számára, elkezdett angolul tanulni és ebben kiváló eredményeket ért el. A fegyverszünet után visszatért Németországba, s mivel nem volt foglalkozása, elhatározta, hogy orvostanhallgató lesz. Mint annyi más német fiatal a huszas években, ő sem tudta folytatni foglalkozását, egyre nehezebb lett számára a megélhetés, s ez elkeserítette. Ezért aztán, amikor a nácik elözönlöttek a német városok utcáit, s olyan ígéreteket tettek, hogy a weimari Németország szörnyű megélhetési küzdelmeit a nemzeti szocializmus megváltoztatja dr. Kühn szívesen hallgatta szavaikat, s később lelkesen követte őket. Megismerkedett és személyes barátságot kötött Heinrich Himlerrel, a későbbi hóhérral, aki állást szerzett neki a Gestaponál. Nem volt ez valami fényes, még csak nem is jövedelmező állás, de értésére adták, hogy ez csupán ugródeszka számára a kiszemelt pozíció felé: az egyik német város rendőrfőnöke lesz. Himlerről közismert volt, hogy barátainak tett korábbi ígéreteit megtartotta. Kühnnel mégsem ez történt. 1935 augusztus 15-én dr. Kühn feleségével és két gyermekével, a 18 éves Ruthtal és a hatéves Hanssal partra lépett a Hawaii szigeteken. Ennek a különös, távoli költözködésnek az oka tulajdonképpen Ruth volt. Kühnéknek volt még egy fiúk. Leopold, aki dr. Joseph Goebbels, náci propaganda- és tájékoztatásügyi miniszter magántitkáraként tevékenykedett. 1935 elején történt, hogy Leopold főnöke, a kis tuskólábú doktor estélyt rendezett a minisztérium személyzete számára. Mivel Leopold Kühnnek nem volt menyasszonya, de még barátnője sem, partneréül húgát, Ruthot vitte magával. Ruth rendkívül szép lány volt, látszott rajta a bimbózó érettség frissessége, romlatlansága. Dr. Kühn elfogadható erkölcsi törvények szerint nevelte fiát és lányát. Egészen a minisztériumi estélyig Ruthnak határozott szándéka volt, hogy érintetlenül megy férjhez... (Folytatjuk) Tadeusz Kostecki: (Bűnügyi regény) 92. — Nagyon is... egyértelműen. És micsoda hangon...! Ezután a beszélgetés után félholt voltam a rémülettől. Ugyanis... ...Hát még, amikor Rols- kit meggyilkolták... — Mivel magyarázta utasításait? Valami okát csak kellett adnia? — Persze. Azt mondta, hogy azok az üzletek nem voltak legálisak és komoly kellemetlenségei lehetnének belőle. — Biztos vagyok benne, hogy nem is ússza meg szárazon — vetette közbe Kostrzewa. Azután hirtelen észretért: ez a megjegyzés teljesen felesleges volt: — Kérem, most mondja meg őszintén: gondolja, hogy ő ölte meg a férjét és Rolskit is? — Én... nem tudom. Fordította: Szilágyi Szabolcs — A levelekben valamivel konkrétan fenyegette? — Nem olvastam egyiket sem. Nem mondták meg nekem pontosan, mi volt bennük. Csak azt, hogy fenyegetőzött. De mindig szőr. nyű idegesek voltak utána. Féltek. Klemens is, Rolski is. — Megsemmisítették azokat a leveleket? — Klemens a konyhába vitte őket, és megvárta, míg hamuvá égtek. — Ez minden, amit mondhat, asszonyom? — Nem tudok többet. Kérem higyjen nekem. Elutazhatok? — Utazzon. Valóban: jobb ma, mint holnap. Lefelé menet Zaczek olyan élvezettel csipkedte a füle hegyét, mintha le akarta volna szakítani. Egyúttal valamit haragosan mozgott az orra alatt. — Ravasz róka, hogy a kutya nyalja meg a képit Leértek a hallba. — A bíróság még képes elhinni, hogy csak az illegális üzletek miatt félt. — Miért ne hihetné el? — És azok a fenyegetések? Ha az anyag a markunkban lenne, ha közelebbről is szemügyre vehetnénk, így azonban minden olyan ködös, hogy megütheti a guta az embert. Lesz másik programpontunk is. — Lesz bizony. — Elkép. zeléseibe gyorsan beavatta Zaczeket. Utána megmutatta a tervrajzot. Zaczek zavarban volt. — önműködő automata? Szép kis dolog! Most a változatosság kedvéért nem Broniarek száll ki a buliból, hanem az alibije. Lemérték a távolságot. A kiindulópontnak a kerítés mögött kellett lennie. Ugyanis ezen az oldalon a kertben nem volt fa. Becsengettek a szomszédos kapun. Az igazolványok megtették hatásukat. A pocakos úr arckifejezése igen nyugtalan volt. — Minket keresnek? Ez talán tévedés lesz, ugyanis... — Csupán egy dolgot szeretnénk megvizsgálni a kertben. — Beléptek, s a két telket elválasztó kerítés felé vették útjukat. Rudzínski dolgozószobájával átellenben sűrű lombú fenyő állt. — Kérhetnénk valami létrafélét? — Létrát? — a köpcös úr egyre kíváncsibb lett. — Természetesen, van. Csakhogy én egyedül nem tudom idecipelni. Elhozta Zaczekkel együtt. A gallyak közötti kutatás nem tartott sokáig. A lehorzsolt és lehántolt fakéreg teljesen igazolta a tőr repülésének elméletileg ki- szúnított irányát. — Ott? kérdezte türelmetlenül Zaczek. — Igen. Ehhez nem fér semmi kétség. — A vázlaton az „X” pont ceruzával volt megjelölve. Most már ehhez az ismeretlenhez is oda lehet írni a pontos értékét. (Folytatjuk) i Egy list a világpolitikában Diplomáciai csúcsforgalom — Moszkvai vendégkönyv — Új kormány Djakartábau Lázadás Kisanganiban A világpolitikában nyoma sincs a szokásos nyári holtszezonnak: kormányfők és külügyminiszterek halasztották el szabadságukat, hogy a tárgyalóasztal mellé üljenek. A legnagyobb forgalmat ezekben a hetekben kétségtelenül Moszkva bonyolítja le. A szovjet főváros jelképes vendégkönyvébe — közvetlenül Indira Gandhi indiai s Wilson brit miniszterelnök után — az elmúlt néhány napban U Thant ENSZ-főtitkár, valamint Bazzaz iraki miniszterelnök nevét jegyezték be. Gromiko külügyminiszter alighogy befejezte tárgyalásait Péter Jánossal, Tokióba repült, ahol a szovjet—japán kapcsolatokról folytatott megbeszélést. Több más főváros is érdekes látogatókat fogadott. Varsót Fanfani olasz külügyminiszter kereste fel, míg Maurer román kormányfő Ankarában tartózkodik. Couve de Murville francia külügyminiszter pedig már a negyedik, illetve ötödik szocialista országot látogatja meg az idén, s Prágából e hét csütörtökén érkezett Budapestre. ' A száraz, tényszerű felsorolás is bizonyítja, milyen Sokirányú tapogatózások folynak a kelet-nyugati viszonyban egy kedvezőbb helyzet kialakítására. Van miről tárgyalni. A kétoldalú kapcsolatokon túl, az iraki miniszterelnök moszkvai megbeszélésein, szóba kerül az arab országban kialakult új helyzet, a kurd háború befejezése nyomán. Az U Thanttal folytatott eszmecsere fontos napirendi pontja az ENSZ válsága, illetve a burmai diplomata főtitkári megbízatásának meghosz- szabbítása. (U Thant ötéves megbízatása novemberben jár le, s a munkáját értékelő Pravda-cikkből azt a következtetést lehet levonni, hogy a Szovjetunió nem ellenezné, ha továbbra is betöltené magas tisztségét.) Természetesen manapság nehéz olyan nemzetközi találkozót elképzelni, ahol ne kerülne szóba a vietnami válság. Az amerikai agresz- szió következtében előállott délkelet-ázsiai krízis a feszültség elsőszámú, legveszélyesebb góca. E vonatkozásban viszont — az ésszerűtlen és bűnös amerikai magatartás miatt — természetesen e héten sem történhetett haladás. Figyelemre méltó viszont, hogy a diplomáciai mozgás mennyire tükrözi Washington fokozódó elszigeteltségét. S ez várhatólag folytatódni fog: amíg az Egyesült Államok nem változtat vietnami magatartásán, amíg fokozza békeellenes lépéseit, önmagát rekeszti ki a kelet-nyu- g-’ti kapcsolatok áramköréből. A héten a harmadik világ több pontján vált ismét bonyolultabbá az amúgysem könnyen áttekinthető helyzet. Az indonéz fővárosban újabb kérdőjelek sorakoztak az eddigiek mellé. Megalakult az új kormány, amely láthatóan Suharto tábornok tényleges hatalom- átvételének képviselője. Ugyanakkor Sukarno elnök drámai beszédben jelentette be: továbbra is magát tartja az állam- és kormányfőnek. A politikai megfigyelőket Nasution tábornok személye is erősen foglalkoztatja: az indonéz katonai vezetés korábbi ',erős embere” vajon önként vagy kényszerűségből marad viszonylag a háttérben? Általában arra a meggyőződésre jutottak, hogy az indonéz válság eddigi ellentmondásaihoz és problémáihoz az indonéz katonai vezetők belviszályái is hozzájárulhatnak. Kongót a fehér zsoldosok lázadása tartja izgalomban, ez Kisanganiban (a volt Stanleyville-ben) következett be. Érdekes módon csak a zsoldosok egy része, a belga származásúak és a francia ajkúak, valamint volt katangai csendőrök vettek részt a zendülésben, míg az angolul beszélők nyugton maradtak. Valószínű tehát, hogy jóllehet a lázadás közvetlen oka a fizetések elmaradása volt, a Kisanganiban történtek a nagy kongói sakkjátszma újabb lépését jelentik. A gazdag afrikai ország ugyanis évek óta a nagy amerikai, belga és angol monopóliumok vetélkedésének színhelye. Ez az ellentét ad magyarázatot a puccsokra, a belviszályokra, a különös szerep- és helycserékre. Mobutu, a tavaly hatalomra került elnök — maga is államcsínnyel szerezte meg a kormányrudat — korábban Brüsszel híveként volt ismeretes. Az elmúlt hónapokban azonban közeledett az amerikai érdekeltségekhez is. Politikája hővel íred ett nacionalista színezetű lépésekben, de azok nem általában a külföldi tőke, hanem csupán a belga tőke ellen irányultak. Nem alaptalan tehát a feltételezés, hogy Kisanganiban tulajdonképpen egy belga . ellenlökésről” lehetett szó. Az imperialisták egymás közti viszálya mindenképpen fontos tényező Kongóban: természetesen a kongói nép igazi érdekei javára kellene kihasználni, s nem arra, hogy újgyarmatosító helycsere történjék.
