Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-30 / 179. szám

Gromiko sajtóértekezlete Aláírták a szovjet—japán konzuli egyezményt Tokió, (TASZSZ): Pénteken a japán külügy­minisztérium épületében aláírták a Szovjetunió és Japán konzuli egyezményét. Az egyezményt szovjet részről Andrej Gromiko külügyminiszter, japán rész­ről pedig Siina külügymi­niszter írta alá. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken vidéki útjáról visszaérkezett a japán fővárosba, ahol sajtóértekezletet tartott. A szovjet kormány jelen­tőségteljesnek tartja a Szov­jetunió és más államok képviselői közötti érintke­zést és úgy véli, hogy ezek létrejötte és megerősítése a kapcsolatok fejlődésének és megjavításénak leghatéko­nyabb eszköze — állapította meg Gromiko. Hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió síkraszáll a Japánnal fenn­tartott politikai, gazdasági, kereskedelmi, kulturális, stb. kapcsolatok fejlődése mel­lett. Nekünk úgy tűnik — foly­tatta —, hogy a japán kor­mány is tesz lépéseket a Szovjetunióval való kapcso­latok fejlődése érdekében. Ez elsősorban a kereskedel­mi és gazdasági kapcsola­tokra vonatkozik. Japán és a Szovjetunió természetesen nem értékel egyformán számos nemzet­közi eseményt. Ennek elle­nére meg kell találniok a közös nézőpontokat és bőví­teniök kell együttműködé­süket — állapította meg a szovjet külügyminiszter. Egy kérdésre válaszolva Gromiko kijelentette. hogy az Egyesült Államok súlyo­san megsértette az 1954-es genfi egyezményeket. Az amerikaiaknak nincs joguk beavatkozni bármely más nép, vagy bármely más ál­lam belügyeibe sem. A Szovjetunió támogatta és a jövőben is támogatni fogja a VDK-t az agresszió elleni jogos harcában. Segítséget nyújtunk és a jövőben is segítséget fogunk nyújtani, méghozzá egyre növekvő mértékben — hangsúlyozta a Szovjetunió külügyminisz­tere. U Thant—Brezsnyev találkozó Moszkva, (MTI): U Thant ENSZ-főtitkár egy nappal meghosszabbí­totta moszkvai tartózkodá­sát, hogy tanácskozzék Lco- nyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkárával. A világszervezet főtitkárának az eredeti ter­vek szerint pénteken kellett volna elutaznia. U Thant, az ENSZ főtit­kára pénteken fogadást adott Moszkvában. A foga­dáson megjelent Koszigin szovjet miniszterelnök, Ki­rillin és Novikov miniszter­elnök-helyettesek, Vaszilij Kuznyecov első külügymi­niszter-helyettes és más hl. vatalos személyek. Zendiilés Nigériában Lagos, (MTI): A Reuter hírügynökség megbízható forrásokra hi­vatkozva gyorshírben jelen­tette, hogy a nigériai hadse­reg egyes különítményei pénteken reggel átvették az ellenőrzést a lagosi repülőtér felett. Annak környékén harcok folynak és szemta­núk jelentése szerint több haláleset és sebesülés tör­tént. A nigériai rádió közlemé­nye szerint a délutáni órák­ra a kormány megszilárdí­totta helyzetét. A Reuter lagosi jelentése ezzel szem­ben megbízható forrásokra hivatkozva azt közli, hogy a fellázadt csapatok elfogták Aguiyi-Ironsi- vezérőrnagyot, a nigériai katonai kor­mányzat vezetőjét. A tábor­nokot a nyugat-nigériai Ibadanban őrzik és sorsa egyelőre ismeretlen. A hírügynökség szerint az esti órákban még folyt a harc a főváros közelében fekvő Ikeja repülőtér kör­nyékén. A kormány katonai bíróságot állított fel és kijá­rási tilalmat rendelt el a lázadás színhelyén. A UPI jelentésében ki­emeli, hogy jóllehet a lago­si rádió nem tesz említést a hadsereg belső viszályának részleteiről, nyilvánvaló, hogy a lázadásnak jelentős számú áldozata van. Az ösz- szetűzések azonban minden jel szerint a 9000 főnyi és afrikai viszonylatban meg­lehetősen jól képzett hadse­regre korlátozódnak, míg a 24 000 főnyi rendőrség, va­lamint a polgári lakosság egyik félhez sem csatlako­zott. MOSZKVA: A Szovjetunióban hivata­los látogatáson tartózkodó Bazzaz iraki miniszterel­nök pénteken felkereste Nyikolaj Podgornijt, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének elnökét. WASHINGTON: Az amerikai hadügymi­nisztérium bejelentette, hogy csütörtökön eltűnt az amerikai légierők egy U—2-es felderítő gépe amely „szokásos repülését” hajtotta végre Dél-Amerika irányában. Az amerikai ha­tóságok speciális felszere­lésű repülőgépekkel kezdték meg az eltűnt U—2-es fel­kutatását. PÁRIZS: Franciaország és az Egyesült Arab Köztársa­ság képviselői csütörtökön egyezfnényt írtak alá. Az egyezmény rendezi azokat a vitás kérdéseket, amelyek a két ország között a Szu­ezi csatorna államosításá­val, — s az egykor fran­cia kézen lévő tőkék és in­gatlanok kisajátításával kapcsolatban merültek fel. Vietnami jelentés Saigon (MTI): A saigoni amerikai pa­rancsnokság szóvivője közöl­te, hogy a csütörtöki bere­pülések során az amerikai repülőgépek több mint 375 bevetésben támadtak cél­pontokat az észak-vietnami partvidéknek Haiphongtól a demarkációs vonalig elte­rülő szakaszán. E támadásokkal egyide­jűleg amerikai és dél-vi­etnami repülőgépek 619 be­vetésben támadták a dél­vietnami szabadságharco­sok feltételezett állásait. A VNA pénteki jelentése szerint a vietnami nép­hadsereg légierői, tüzérsége és a helyi fegyveres erők egy­ségei pénteken Észak-Viet- nam felett három támadó amerikai repülőgépet lőttek k>. Ezzel az Észak-Vietnam felett július 29-ig lelőtt amerikai gépek száma 1265-re emelkedett Szabó László és visszavágás (Kémek harca) U«l Abban a zűrzavarban, amely Pearl Harbourban uralkodott, aznap reggel, ez a két ember úgylátszik nem vesztette el a fejét. Miköz­ben a parancsnokságukra siettek, hogy megtudják, mit tehetnek, látták a fényvil­lanásokat a padlásszoba ab­lakából. Mint régi, öreg ró­kák a kémelhárításban, gyor­san rájöttek, hogy ez vala­miféle jeladás és feltétlenül összefüggésben van a táma­dással. Gyors elhatározás: utánanéznek a dolognak. Ütközben még egy társuk­kal találkoztak, s őt is ma­gukkal vitték. Amikor megérkeztek a kis házija, amelyet Kühnék hét végi pihenőnek használ­tak, Frau Kühnt a nappali szobában lepték meg, amint éppen 13 éves fiát, Hansot próbálta megnyugtatni, hogy ne féljen, a bombarobbaná­soktól. Egyikük az anyát és— fiát vette őrizetbe, a másik kettő pedig gyorsan fel­ment a padlásszobába. Az apót és lányát még „mun­ka” közben érték tetten. Foglyaikkal együtt maguk­kal vitték a becsomagolt táskákat is, amelyek készen álltak az előszobában. De amikor a parancsnokságon kinyitották őket, csak pénzt találtak bennük, abból vi­szont nagyon sokat, köztük japán bankjegykötegeket is. Ezt a véletlen hozta, hogy Kühnék nem tudtak elme­nekülni. Ugyanis három ja­pán tengeralattjárónak sike­rült áthatolnia a kikötő vé­delmi berendezésein, s kö­zülük az egyik éppen azért jött, hogy felvegye Okoiro Okudot, valamint Yamamo- tot és Kühnéket. Hogyan kerültek ide Kühnék, hogy a japánoknak kémkedjenek? Korábban már szó volt a honolului Kühn-féle szalonról, ame­lyet Ruth Kühn vezetett. Bemard Julius Ottó Kühn tizennyolc éves korában be­lépett a Német Császári Tengerészeihez, és egy cir- kálóan teljesített szolgálatot. 1915-ben az angolok elsül­lyesztették hajóját, őt felvet­ték, és hadifogolyként Ang­liába szállították. Hogy el­üsse az unalmas órákat, amelyeket a hadifogság biz­tosított számára, elkezdett angolul tanulni és ebben kiváló eredményeket ért el. A fegyverszünet után vissza­tért Németországba, s mivel nem volt foglalkozása, elha­tározta, hogy orvostanhall­gató lesz. Mint annyi más német fiatal a huszas évek­ben, ő sem tudta folytatni foglalkozását, egyre nehe­zebb lett számára a meg­élhetés, s ez elkeserítette. Ezért aztán, amikor a nácik elözönlöttek a német váro­sok utcáit, s olyan ígérete­ket tettek, hogy a weimari Németország szörnyű megél­hetési küzdelmeit a nemzeti szocializmus megváltoztatja dr. Kühn szívesen hallgatta szavaikat, s később lelkesen követte őket. Megismerkedett és szemé­lyes barátságot kötött Hein­rich Himlerrel, a későbbi hóhérral, aki állást szerzett neki a Gestaponál. Nem volt ez valami fényes, még csak nem is jövedelmező állás, de értésére adták, hogy ez csupán ugródeszka számára a kiszemelt pozíció felé: az egyik német város rendőr­főnöke lesz. Himlerről köz­ismert volt, hogy barátainak tett korábbi ígéreteit meg­tartotta. Kühnnel mégsem ez történt. 1935 augusztus 15-én dr. Kühn feleségével és két gyermekével, a 18 éves Ruthtal és a hatéves Hanssal partra lépett a Ha­waii szigeteken. Ennek a különös, távoli költözködés­nek az oka tulajdonképpen Ruth volt. Kühnéknek volt még egy fiúk. Leopold, aki dr. Jo­seph Goebbels, náci propa­ganda- és tájékoztatásügyi miniszter magántitkáraként tevékenykedett. 1935 elején történt, hogy Leopold főnö­ke, a kis tuskólábú doktor estélyt rendezett a miniszté­rium személyzete számára. Mivel Leopold Kühnnek nem volt menyasszonya, de még barátnője sem, partneréül húgát, Ruthot vitte magával. Ruth rendkívül szép lány volt, látszott rajta a bim­bózó érettség frissessége, romlatlansága. Dr. Kühn el­fogadható erkölcsi törvények szerint nevelte fiát és lá­nyát. Egészen a minisztériu­mi estélyig Ruthnak határo­zott szándéka volt, hogy érintetlenül megy férjhez... (Folytatjuk) Tadeusz Kostecki: (Bűnügyi regény) 92. — Nagyon is... egyértel­műen. És micsoda hangon...! Ezután a beszélgetés után félholt voltam a rémülettől. Ugyanis... ...Hát még, amikor Rols- kit meggyilkolták... — Mivel magyarázta uta­sításait? Valami okát csak kellett adnia? — Persze. Azt mondta, hogy azok az üzletek nem voltak legálisak és komoly kellemetlenségei lehetnének belőle. — Biztos vagyok benne, hogy nem is ússza meg szá­razon — vetette közbe Kostrzewa. Azután hirtelen észretért: ez a megjegyzés teljesen felesleges volt: — Kérem, most mondja meg őszintén: gondolja, hogy ő ölte meg a férjét és Rolskit is? — Én... nem tudom. Fordította: Szilágyi Szabolcs — A levelekben valami­vel konkrétan fenyegette? — Nem olvastam egyiket sem. Nem mondták meg nekem pontosan, mi volt bennük. Csak azt, hogy fe­nyegetőzött. De mindig szőr. nyű idegesek voltak utána. Féltek. Klemens is, Rolski is. — Megsemmisítették azo­kat a leveleket? — Klemens a konyhába vitte őket, és megvárta, míg hamuvá égtek. — Ez minden, amit mond­hat, asszonyom? — Nem tudok többet. Kérem higyjen nekem. El­utazhatok? — Utazzon. Valóban: jobb ma, mint holnap. Lefelé menet Zaczek olyan élvezettel csipkedte a füle hegyét, mintha le akar­ta volna szakítani. Egyúttal valamit haragosan mozgott az orra alatt. — Ravasz róka, hogy a kutya nyalja meg a képit Leértek a hallba. — A bí­róság még képes elhinni, hogy csak az illegális üz­letek miatt félt. — Miért ne hihetné el? — És azok a fenyegeté­sek? Ha az anyag a mar­kunkban lenne, ha köze­lebbről is szemügyre ve­hetnénk, így azonban min­den olyan ködös, hogy meg­ütheti a guta az embert. Lesz másik programpon­tunk is. — Lesz bizony. — Elkép. zeléseibe gyorsan beavatta Zaczeket. Utána megmutat­ta a tervrajzot. Zaczek za­varban volt. — önműködő automata? Szép kis dolog! Most a változatosság kedvéért nem Broniarek száll ki a buli­ból, hanem az alibije. Lemérték a távolságot. A kiindulópontnak a kerítés mögött kellett lennie. Ugyanis ezen az oldalon a kertben nem volt fa. Be­csengettek a szomszédos ka­pun. Az igazolványok meg­tették hatásukat. A poca­kos úr arckifejezése igen nyugtalan volt. — Minket keresnek? Ez talán tévedés lesz, ugyanis... — Csupán egy dolgot sze­retnénk megvizsgálni a kertben. — Beléptek, s a két tel­ket elválasztó kerítés felé vették útjukat. Rudzínski dolgozószobájával átellenben sűrű lombú fenyő állt. — Kérhetnénk valami létrafélét? — Létrát? — a köpcös úr egyre kíváncsibb lett. — Természetesen, van. Csak­hogy én egyedül nem tu­dom idecipelni. Elhozta Zaczekkel együtt. A gallyak közötti kutatás nem tartott sokáig. A le­horzsolt és lehántolt faké­reg teljesen igazolta a tőr repülésének elméletileg ki- szúnított irányát. — Ott? kérdezte türelmet­lenül Zaczek. — Igen. Ehhez nem fér semmi kétség. — A vázlaton az „X” pont ceruzával volt megjelölve. Most már eh­hez az ismeretlenhez is oda lehet írni a pontos ér­tékét. (Folytatjuk) i Egy list a világpolitikában Diplomáciai csúcsforgalom — Moszkvai vendégkönyv — Új kormány Djakartábau Lázadás Kisanganiban A világpolitikában nyoma sincs a szokásos nyári holt­szezonnak: kormányfők és külügyminiszterek halasz­tották el szabadságukat, hogy a tárgyalóasztal mellé üljenek. A legnagyobb for­galmat ezekben a hetekben kétségtelenül Moszkva bo­nyolítja le. A szovjet fővá­ros jelképes vendégkönyvé­be — közvetlenül Indira Gandhi indiai s Wilson brit miniszterelnök után — az elmúlt néhány napban U Thant ENSZ-főtitkár, va­lamint Bazzaz iraki minisz­terelnök nevét jegyezték be. Gromiko külügyminiszter alighogy befejezte tárgyalá­sait Péter Jánossal, Tokióba repült, ahol a szovjet—ja­pán kapcsolatokról folyta­tott megbeszélést. Több más főváros is érde­kes látogatókat fogadott. Varsót Fanfani olasz kül­ügyminiszter kereste fel, míg Maurer román kormány­fő Ankarában tartózkodik. Couve de Murville francia külügyminiszter pedig már a negyedik, illetve ötödik szocialista országot látogatja meg az idén, s Prágából e hét csütörtökén érkezett Bu­dapestre. ' A száraz, tényszerű felso­rolás is bizonyítja, milyen Sokirányú tapogatózások folynak a kelet-nyugati vi­szonyban egy kedvezőbb helyzet kialakítására. Van miről tárgyalni. A kétoldalú kapcsolatokon túl, az iraki miniszterelnök moszkvai megbeszélésein, szóba kerül az arab országban kialakult új helyzet, a kurd háború befejezése nyomán. Az U Thanttal folytatott eszme­csere fontos napirendi pont­ja az ENSZ válsága, illetve a burmai diplomata főtitká­ri megbízatásának meghosz- szabbítása. (U Thant ötéves megbízatása novemberben jár le, s a munkáját érté­kelő Pravda-cikkből azt a következtetést lehet levon­ni, hogy a Szovjetunió nem ellenezné, ha továbbra is betöltené magas tisztségét.) Természetesen manapság nehéz olyan nemzetközi ta­lálkozót elképzelni, ahol ne kerülne szóba a vietnami válság. Az amerikai agresz- szió következtében előállott délkelet-ázsiai krízis a fe­szültség elsőszámú, legve­szélyesebb góca. E vonatko­zásban viszont — az éssze­rűtlen és bűnös amerikai magatartás miatt — termé­szetesen e héten sem történ­hetett haladás. Figyelemre méltó viszont, hogy a diplo­máciai mozgás mennyire tükrözi Washington fokozó­dó elszigeteltségét. S ez vár­hatólag folytatódni fog: amíg az Egyesült Államok nem változtat vietnami ma­gatartásán, amíg fokozza békeellenes lépéseit, önma­gát rekeszti ki a kelet-nyu- g-’ti kapcsolatok áramköré­ből. A héten a harmadik vi­lág több pontján vált ismét bonyolultabbá az amúgysem könnyen áttekinthető hely­zet. Az indonéz fővárosban újabb kérdőjelek sorakoz­tak az eddigiek mellé. Meg­alakult az új kormány, amely láthatóan Suharto tábornok tényleges hatalom- átvételének képviselője. Ugyanakkor Sukarno elnök drámai beszédben jelentette be: továbbra is magát tart­ja az állam- és kormányfő­nek. A politikai megfigye­lőket Nasution tábornok sze­mélye is erősen foglalkoz­tatja: az indonéz katonai vezetés korábbi ',erős embe­re” vajon önként vagy kényszerűségből marad vi­szonylag a háttérben? Ál­talában arra a meggyőző­désre jutottak, hogy az indo­néz válság eddigi ellent­mondásaihoz és problémái­hoz az indonéz katonai ve­zetők belviszályái is hozzá­járulhatnak. Kongót a fehér zsoldosok lázadása tartja izgalomban, ez Kisanganiban (a volt Stanleyville-ben) követ­kezett be. Érdekes módon csak a zsoldosok egy része, a belga származásúak és a francia ajkúak, valamint volt katangai csendőrök vettek részt a zendülésben, míg az angolul beszélők nyugton maradtak. Valószí­nű tehát, hogy jóllehet a lázadás közvetlen oka a fi­zetések elmaradása volt, a Kisanganiban történtek a nagy kongói sakkjátszma újabb lépését jelentik. A gazdag afrikai ország ugyanis évek óta a nagy amerikai, belga és angol monopóliumok vetélkedé­sének színhelye. Ez az el­lentét ad magyarázatot a puccsokra, a belviszályokra, a különös szerep- és hely­cserékre. Mobutu, a tavaly hatalomra került elnök — maga is államcsínnyel sze­rezte meg a kormányrudat — korábban Brüsszel híve­ként volt ismeretes. Az el­múlt hónapokban azonban közeledett az amerikai érde­keltségekhez is. Politikája hővel íred ett nacionalista szí­nezetű lépésekben, de azok nem általában a külföldi tőke, hanem csupán a belga tőke ellen irányultak. Nem alaptalan tehát a feltétele­zés, hogy Kisanganiban tu­lajdonképpen egy belga . el­lenlökésről” lehetett szó. Az imperialisták egymás közti viszálya mindenképpen fon­tos tényező Kongóban: ter­mészetesen a kongói nép igazi érdekei javára kellene kihasználni, s nem arra, hogy újgyarmatosító hely­csere történjék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom