Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-28 / 177. szám
NYUGAT! NYUGAT? Napjainkban a turizmus kiterjedésével egyre többen jutnak el külföldre. Ezrekre tehető azoknak a száma, akik a SZOT csereakcióiban üdülnek határainkon túl, az IBUSZ- és EXPRESS társasutazásokkal, egyénileg több százezren utaznak évente külföldre, tölthetnek el más országokban egy-két hetet. De ennél az „egy-két hét”- nél érdemes egy kicsit többet időzni. Mit lát a turista, a rokonlátogató ez alatt az idő alatt? Többek között képtárakat, múzeumokat, történelmi nevezetességeket, természeti szépségeket, áruházakat, szórakozóhelyeket. A nyugati országokból hazajövök közül sokan áradoznak a ragyogó neonfényekről, a százhússzal száguldó — és egymást érő — autócsodákról, a „szórakozó nagyvárosok” életéről. Néha még túl sokat is. Akik pedig hallgatják az utibe- számolókat, a kintről hozott „menő” lemezeket, legtöbbször szorgalmasan bólogatnak: „Az igen! Az az élet!” És szinte észrevétlenül is az egekig magasztalják a nyugati életformlit, s afféle nyugatimádás bontakozik ki körükben. Különösen áll ez a fiatal, kevés élettapasztalattal rendelkező — manapság ^tizenéveseknek” nevezett — fiúkra, lányokra. Néhány dolgot azonban gyakran kifelejtenek az uti- beszámolókból. Azt, hogy egy-két hét nagyon kevés idő. Ez alatt nemhogy megismerni, de látni is keveset lehet. Tetézi a bajt, hogy a külföldre látogatók közül sokan nem is beszélik az illető ország nyelvét, ami eleve kizárja, hogy a felszi- nes ismereteken túl mélyebb tudásra is szert tegyenek. A fényesen csillogó, magukra figyelmet felhívó jelenségek — amelyek „milyen szép! Hogy nálunk ilyen nincs”! felkiáltásokra ingerelnek — a legtöbb esetben sekély esek, a csillogás mögött ott van a tőkés társadalom minden fonáksága. De ezt az árnyoldalt kevesen látják meg a rövid külföldi út alatt. És azt sem teszik hozzá, a nyugati életforma magasztalói, hogy a magasra értékelt nyugati világból hatvanezer magyar jött haza végleg az utóbbi években. Nekik alkalmunk volt megismerni a kevésbé csillogó, ám annál keményebb, a mindennapi létért küzdő nyugati életet is. De a „nyugatimádók” még mást is elfelejtenek. Bennünket most olyan világbirodalmakkal hasonlítanak össze, mint például a brit birodalom, amely több száz éven át 400—500 millió ember vérének árán mérhetetlen földek gazdagságait hordta össze egy európai országba. A mi népeinknek évszázados elmaradást kell behozniuk tíz-húsz és harminc-negyven év alatt. És nagyszerű ütemben pótoljuk is, álljuk a versenyt. Az pedig, bogy Magyarországon ma mindenki szabadon elmondhatja véleményét bármely kérdésről — közte nyugati útjáról is — hogy ki-ki úgy öltözhet, vagy éppen hordhatja a haját, ahogy kedve tartja, hogy ki-ki rajonghat a Beatles- együttesért, vagy az űrhajósokért, hogy a korábbihoz képest elképesztő méreteket öltött a nyugati országokba irányuló turistaforgalom (lehetőségeinkhez, deviza- készleteinkhez képest túlzott méreteket is!) szocialista társadalmunk fejlődésének részmegnyilatkozása. És ezzel visszaélni nem szabad. Úgy sem, hogy mindenről megfeledkezünk, amikor a „nyugati életforma” szépségeiről, az egy-kéthetes turistaút élményeiről beszélünk Itthon ismerőseinknek, gyermekeinknek. A valós életszemlélet, a hiteles kép kialakítása követeli ezt! Marik Sándor Bevált az ónálló tervezés Találkozott a népgazdaság és a tsz-ek érdeke a mátészalkai járásban Üj ötéves tervünk első esztendejéből eltelt egy fél év. Ez az első olyan esztendő, amikor a közös gazdaságok önállósága tökéletesebben érvényesült a termelési tervek elkészítésében. Hogyan teljesítették tervüket, s milyenek a kilátások az elkövetkező hónapokra? — erről kértünk tájékoztatást Meleg Gábortól, a Mátészalkai Járási Tanács VB elnökhelyettesétől. Elmondta, hogy a járás 23 termelőszövetkezetében a kenyérgabona vetéstervének kivételével, szabadon választották meg a közös gazdaságok a vetésszerkezetet, az állattenyésztésben az egyes állatfajok arányát, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy az önálló tervezés bevált, helyesen találkozott a szövetkezetek és a népgazdaság érdeke. Kenyérgabonából a járás tsz-ei a tervezettet nem tudták teljesíteni, mivel a 18 500 holdból 4458 holdat az ár és belvizek kipusztítottak. Ez a kiesés még a jó közepes terméskilátások ellenére sem pótolható. Kenyérgabonából, dohányból, magkenderből és almából 7 millió forint értékű terméskiesésre számítanak a járás tsz-eiben. Ennek pótlására nagyobb részben az állattenyésztésben kerestek lehetőséget. A csaknem 4 és félezer hold ár és belvíz sújtotta területen ezért szálas és abraktakarmányt termeltek a szövetkezetek. Előreláthatóan a burgonya termelési tervüket a tsz-elc túlteljesítik. A 3800 holdon 65—70 mázsás átlagtermésre számítanak. Kiemelkedő eredményekre van kilátás Nagyecseden és Mérken: 100 mázsa burgonyatermést meghaladó táblák is vanPillanatkép a gumigyárból: készül a gyermekek kedvence, a piros-fehér pettyes lab da. Hammel József felv. Cikkünk nyomán: Dolgozik Agócs Erzsébet Nagyon elkeseredett voltam, hogy nincs munkahelyem, amikor a Kelet-Ma- gyarország munkatársa felkeresett — írja levelében Agócs Erzsébet nagykállói béna kislány. — Azután nagyon jólesett, hogy ismeretlen emberek foglalkoznak ügyemmel, együttéreznek velem. Most örömmel közölhetem, hogy változtak a körülményeim és már dolgozom a Nagykállói Járási Tanács mezőgazdasági osztályán. Egy szülési szabadságon lévő asszonyt helyettesítek. Szeretem a munkahelyemet, munkatársaimat. Most már reménykedem, hogy a szerződéses állások után véglegesíteni is fognak, s akkor lennék igazán boldog, ha az egészségügyi pályán sikerülne. Olvasónk írja: Hasznos összefogás A záhonyi pénzügyőrök és családtagjaik hónapokig bajlódtak a vízellátással. Ugyanis a hidrofor, amely a bérházat és a szomszédos óvodát látta el vízzel, sokszor felmondta a szolgálatot. A pénzügyőri pártszervezet javaslatára párttaggyűlésen született meg a határozat, hogy társadalmi munkával, valamint a vámhivatal és a községi tanács anyagi támogatásával a törpe vízmű vízellátásába kell bekötni a lakóépületet és az óvodát. A párttagság, a lakók és az óvoda szülői munkaközössége öt nap alatt 110 méter hosszú árkot ástak ki a csövek lefektetéséhez. A szakmunkák után pedig minden szükséges földmunkát is elvégeztek. Közös összefogásuk eredményeként már zavartalan a vízellátás. Remegi János, a kisvárdai járási pártbizottság munkatársa nak. A meghatározott 1600 hold helyett 1700 holdon termelnek az idén cukorrépát. Ebből az átlagtermés terve 174 mázsa, de a felmérések szerint 180 mázsára számolnak holdanként. A múlt évben 59 millió forint bevételük volt a járás termelőszövetkezeteinek az állattenyésztésből. Az idei bevételi tervük innen 63 millió forint, melyből május végéig 34 millió forint bevétel származott. Míg 1965 első felében vágómarhából 454 darabot értékesítettek, addig most 533 darabot. Hízott sertésből a múlt esztendő első hat hónapjában 6627 darabot adtak közfogyasztásra, addig ez év hasonló időszakában 7437 darabot. Csaknem kétszeresére növekedett a vágóbaromfi értékesítése is. Tavaly ilyenkorra 564 mázsát adtak el, míg most 912 mázsát. Év végére állat és állati termékek értékesítéséből a tervezett 63 millió forinton felül így 7 millió plusz bevételre számítanak, főleg hízósertésből. hízómarhából és baromfiból. Ezzel igyekeznek pótolni a növény- termelésből származó jövedelemkiesést. Ezt azzal is igyekeznek biztosítani, hogy eddig tarlóba másodvetésként elsősorban a második félévi állattenyésztési terv teljesítése érdekében zöld- takarmányt vetettek csaknem 900 holdon. A járás tojástermelési előirányzata fél évre a termelőszövetkezetekből és a háztáji gazdaságokból összesen 3 millió 450 000 darab volt. Ezzel szemben csak 3 millió 260 000 a vásárlás. Bár az előirányzatot nem érték el, de a tavalyihoz képest a növekedés 5 százalékos. Nem teljesítették a tej termelési tervet sem hiszen május végéig a tervezett 24 450 hektoliterrel szemben csak 19 336 hektolitert adtak el, noha a tavalyi hasonló időszakhoz képest a növekedés 2 százalékos? F. K. A reform szellemében Á maguk retje A szomszéd rétje mindig zöldebb — mondják, ám a közelmúltban egyik nagy- vállalatunknál meggyőződhettek arról, hogy — a maguké a szomszédénál is zöldebbé, kívánatosabbá tehető. Nyudíjba ment a beruházási főosztály vezetője helyére fiatal, jó tudású, agilis mérnökember került. Előde sokat sóhajtozott, mert a szomszédos — más minisztérium felügyelete alá tartozó — vállalatnál „mennyivel könnyebb a munka.” Az utód sóhajto- zás helyett — átment a szomszédhoz. Utána saját vállalatánál végeztetett alapos felmérést, s a cél- tudatossághoz a szerencse is segítőtársul szegődött: a vállalatot saját minisztériuma bevonta egy kísérleti beruházási rendszerbe, jelentős könnyítéseket kaptak anyagi eszközeik fel- használásához. Rövid négy hónap alatt évek óta húzódó gondokat oldottak meg: saját erőből sok olyasmit, amiért korábban csak' kilincseltek — sóhajtoztak. A gazdasági mechanizmus reformja nagy figyelmet szentel a beruházási módszerek javításának, a döntések kelló szintre utalásának, s így nagy szerepet szán a saját pénzügyi forrásokból fedezett beruházásoknak az egyszerű újratermelés biztosításában — tehát az állóalapok szinten tartásában —, illetve a kisebb méretű bővítésekben. A reform a múltnak adja át a jelenlegi, nehézkes, a hatékonyságra nem kellő figyelmet fordító beruházási gyakorlatunkat, ám hiba lenne — ezt a bevezetőben említett példa is bizonyítja — beruházásifelújítási tevékenységünket valamiféle bűvös dátumhoz kötni, márcsak azért is, mert az utóbbi időben több kérdésben — így például a karbantartásifelújítási rovatok összevonása révén stb. — köny- nyebb lett a vállalatok dolga, rugalmasabban cselekedhetnek, jobban érvényre juttathatják a döntésekben a helyi körülményeket, igényeket. A kelleténél még mindig merevebb beruházási tevékenységünk, s ezt csak a gazdasági mechanizmus reformja oldja fel végérvényesen: mégis az idén bevezetett néhány központi intézkedés a korábbiaknál jóval több kezdeményezésre, önállóságra ad lehetőséget, elég itt példaként megemlíteni a vállalatok egy része és a külkereskedelmi cégek között kialakult „finonszírozási” gyakorlatot, vagy a gyorsan megtérülő beruházásokra nyújtott bankhiteleket. Élni e lehetőségekkel, illetve újakat keresni, a helyi erőforrások ésszerű koncentrálását biztosítani, a szétaprózva semmire sem elég, de összevontan gondoktól megszabadító anyagiakat ott felhasználni, ahol a legtöbbet kamatozzák, nemcsak a holnap, hanem már a ma feladata. ' A már most jelentkező előnyök mellett van ennek egy másik, ma még alig lemérhető pozitívuma is: a felkészülés a reform e részének sikeres megvalósítására A bankhitelből finanszírozott beruházások — amelyek elbírálásánál döntő súllyal esnek latba a vállalat saját felhasználású eszközei, valamint a saját erőből megvalósítottak egyaránt igénylik a „tréninget”, azaz a kellő fel- és előkészítést. A beruházások, felújítások hatékonyságának egyik döntő biztosítéka, hogy nemcsak a kivitelező — ez úgy ahogy eddig is megvolt —, hanem a beruházó is anyagilag érdekelt lesz a takarékos, ésszerű megvalósításban. Ehhez azonban kellő gyakorlatot kell szerezni, mind a döntéshez szükséges információk megszerzése, mind a kivitelezés legcélszeűbb útjának megválasztása tekintetében. E gyakorlat megszerzését segíti elő, ha nemcsak a szomszéd „rétjére” tekint- getünk, hanem megtanuljuk tőle, amit kell, s hozzátesszük a magunk akarását, kezdeményezését is: csak így lehet a saját rétünk zöldebb™ Igényesnek kiadó Bútorozott szoba kiadó. Egyetlen feltétel: nincs gyerek. Igényesnek kiadó: havi hatszáz forint, plusz villanyszámla. özvegyasszony keres lakást önmagának és két gyermekének. Sürgős, nagyon sürgős. Szenvíelenül Ház a Hunyadi utca elején. Három idős ember lakja. özvegy V. Gyuláné mutogatja a szobákat, és közben mindent megmagyaráz: — Itt, a konyhában egy házaspár lakik, ötszázat fizetnek, de most nem lehet benézni, mert a férfi éjszakás volt, alszik, és nem szereti, ha zavarjuk. Kiszorultunk miattuk a folyosóra, nincs konyhánk, hát ott főz a testvérem. Az udvar hátsó végében régi ház áll. Benézünk a „szobába”, a nagy, hodályszerű, betonozott helyiségbe. — Most mentek el a lakók. Ősszel diákokat szeretnénk ide befogadni. Leg. alább hármat. Hely van elég, tudunk több ágyat is beállítani. Figyelem, hogy beázik a mennyezet, s a kinti eső az ablak deszkája alatt is beköszön. — Most látom, — találja fel magát az asszony — meg kell majd csináltatni. A házhoz egy vityillót is toldottak, nyárikonyhának használhatták. Pár bútordarab szorong benn, de mozdulni sem lehet a földpadlón, annyira tele van a helyiség. A mennyezet hullámpapír, amelyre sötét foltokat festett az eső. L. Andrásné, az özvegy lakó, harminc körüli asszony, két fiával lakik itt. — Ezért csak 230 forintot kérünk — szól özvegy V. Gyuláné. — Meg kell élni valamiből. Sóhajtva Uj ház az öz közben, egy éve sincs, hogy felépült A szoba köves, berendezése szegényes, de tisztaság és rend van. — Novemberre várjuk — válaszol S. Andrásné. Húsz év körüli asszonyka. Hasára teszi a kezét. — Nem tudjuk, mi lesz. Lehet, hogy itt kell hagyni ezt a szobát. Már beszélgettünk róla, vagy inkább kerülgettük. Nem szereti senki a más gyerekének a sírását. A napokban adtuk be a lakáskérvényt. Hátha... De mások is várnak, régebben, mint mi. Várunk egyelőre, várunk, hátha mégis sikerűt Tárgyilagosan A Hunyadi utcai ház szomszédságában, — ott, ahol négy éve özvegy L. Andrásné is lakott, — az utcai szobát egy állatorvos vette ki, havonta ötszázért. Kap: villanyt, gázt, hűtő- szekrényt. És semmilyen kikötés nincs. Ezt pedig meg kell fizetni. Újabb ajtó, másik albérlő — négyszázért. Aztán a pince korhadozó kapuját nyitották ki. Lementünk a lépcsőkön. A bejárattól jobbra Sch. Jánosné lakik havi kétszázért, szemben pedig kétszer annyiért P. Józsefné két gyermekével. összeadom a lakók havi számláját: ezerötszáz forint. Tisztességes kereset, amilyent mások kemény munkával szereznek meg... Reménykedve M. Pálék az Erdősoron laknak, és ők is négyszáz forintot fizetnek egy szűk, köves konyháért. A háziak régi bútorai állnak benn. — Mióta összekerültünk, nem tudtunk ruhát akasztani magunkra. Megszületett Zsuzsika, neki sem hiányoz-; hatott semmi. De már kibírjuk ezt a kis időt, bútort is részletre veszünk. Mert kell. A szomszédban, az Északi Alközpontban építik azt a piros házat, amelynek negyedik emeletén mi is kapunk kétszobás lakást. Szövetkezetit Előrelátás, emberség Tavaly óta ismét nőtt Nyíregyházán a lakáskérvények száma, és csak az építkezések jelenlegi ütemének fokozásával lehet majd elérni, hogy a nehézségek megszűnjenek. Az albérlők helyzete azonban — amint azt M. Pálék esete is bizonyítja, — nem kilátástalan, csupán előrelátás és takarékosság szükséges. A „jól kereső” főbéri ők pedig... Nos, ők nem szegték meg a törvényes előírásokat, nem lépték túl az albérletért kérhető legmagasabb összeg határát sem. A kereslet-kínálat alakulásával szabják meg a béreket. Elbírálásuk nem is jogi, hanem erkölcsi, hiszen — mint a fenti esetekből látható, nem is olyan ritkán, — embertelen körülmények között lakó albérlőtől is igen borsos árat kérnek. ' Kun István
