Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-26 / 175. szám

1 Moneadánái kezdődött Vietnami felenSés A kubai forradalom fák­lyáját tizenhárom esztendő­vel ezelőtt gyújtotta lángra százhatvanöt bátor férfi, amikor 1953 július 26-a haj­nalán megtámadták a san­tiagói Moncada laktanyát, Batista diktatúrájának egyik fellegvárát. Tudták, hogy ők százhatvanöten, bármi­lyen bátrak is, nem dönthe­tik meg a népelnyomó rend­szert, de remélték, hogy tet­tükkel meggyújtják a forra­dalom fáklyáját és harcra ösztönözhetik az elnyomott kubai népet. ’ Fidel Castro állt a leg­bátrabbak élén, s ő mondta el a bíróság előtt a híres beszédet, amelytől nemcsak a bírák, hanem a diktátor Batista is megrettent. Jobb­nak látták küföldi száműze­tésbe küldeni őt, ahonnan néhány évvel később a Granma fedélzetén tértvisz- sza a bátor forradalmárok élén. Már partraszálláskor élet-halál harcot kellett vív- niok, s alig tucatnyi hős felkelő törhette át a gyű­rűt, hogy a Sierra Maestrá- ban a forradalom zászlaja alá gyűjtse a népet. A Mon­cada ostrománál kezdődött forradalom öt és fél eszten­dővel később Batista buká­sával végződött. Győzött a forradalom. A július 26-i célok egy hétmilliós nép programjává lettek, bebizonyítva, hogy a kor, amelyben élünk, az imperializmus hanyatlásá­nak. a szocializmusba való átmenet korszaka. És a for­radalom győzelme óta hiába támad szinte állandóan az óriási jenki szomszéd, hiába kergette invázióra a zsoldo­sokból és ellenforradalmá­rokból dolláron toborzott osztagokat — a támadók a Disznó-öböl mocsarában vé­gezték. Kuba hős népe és a szocialista világrendszer határozott, egységes támo­gatása útját állta az ameri­kai agressziónak. A kubaiak százezrei ma is egyik kezükben fegyverrel végzik építő munkájukat. A diktatúra leverése óta eltelt közel hét esztendőben jelen­tős előrehaladást értek el a gazdasági élet gyarmati jellegének megszüntetése és a szocialista Kuba felépíté­se érdekében. Ennek az épí­tő munkának egyik jelentős dátumához éppen a július 26-ra való ünnepi emléke­zés napjaiban érkezik Ku­ba, amikor a szovjet segít­séggel épülő Rente-i és Ma- riel-i hőerőműveket átadják rendeltetésüknek. Ezek az erőművek fényt visznek sok kubai városba és faluba, s egyben magasra szítják azt a forradalmi tüzet, amely tizenhárom esztendővel ez­előtt Santiago de Cubában, a Moncada ostrománál lob­bant lángra, s mutatja a követendő utat kétszázmillió elnyomott latin-amerikai számára. Saigon, (MTI): Miközben Dél-Vietnam te­rületén az amerikaiak hét­főn is folytatták a parti­zánok üldözése címén ter­rorakciójukat a békés la­kosság ellen, a szabadság- harcosok közvetlen Saigon közelében tíz ponton is kisebb támadásokat intéz­tek különböző dél-vietnami katonai állások ellen. A hajnali lövöldözések zaja tisztán hallattszott a város szívében is. A UPI jelentése szerint a partizánok több hidat fel­robbantottak. A Vietnam két része kö­zött húzódó demilitarizált övezettől délre amerikai B—52-es óriásbombázók hét­főn délelőtt három helyen szőnyegbombázást hajtottak végre a Hastings fedőnév alatt folyó „tisztogató műve­let” támogatására. A Da Nang-i amerikai tá­maszpont repülőterén hét­főn lezuhant egy amerikai csapatszállító repülőgép. A közvetlenül a felszállás után bekövetkezett szerencsétlen­ségnek két halottja és 30 sebesültje van. A Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont közelében a szabadságharcosok lelőttek egy amerikai sugárhajtású repülőgépet. A gép elpusz­tult. Megalakult az űjj indonéz kormány Djakarta, (MTI): Hétfőn bejelentették az új indonéz kormány össze­tételét. A kabinet 29 tárcá­ból, illetve 27 miniszterből áll. Közülük tizenketten ka­tonai személyek. A kor­mányt Suharto vezeti. Mint a nyugati hírügy­nökségek jelentéseiből ki­tűnik, Indonézia katonai diktátora: Suharto tábornok, legalább két órával meg­előzte Sukarno elnök kor­mányalakítást bejelentő rá­dióbeszédét, ugyanis Sukar­no megszólalása előtt sajtó- értekezleten hozta nyilvá­nosságra a hírt. A Sukarno-bejelentést megelőző sajtóértekezletén Suharto tábornok nem csi­nált titkot abból, hogy az új kormányt szilárdan kéz­ben tartja, Sukarno elnököt pedig látszatvezetésre kár­hoztatja. A kormány felső szintjét a kormányelnökség alkotja, amelynek öt, főminiszteri rangú tagja van. A kor­mányelnök Suharto, aki egyben ellátja a hadügyi és belbiztonsági főminiszter tisztségét is. Az új miniszterek csütör­tökön délelőtt teszik le a hivatali esküt. A UPI tájékozott kor­mányforrásokra hivatkozva közli, hogy Indonézia kül­döttséget meneszt az ENSZ szeptemberi közgyűlésére. A források szerint az indonéz küldöttséget Adam Malik külügyminiszter fogja ve­zetni. Incidens Dél-Tiroiban Bolzano, (MTI): Dél-Tirolban az olasz— osztrák határmenti San Candidóban vasárnap éjjel ismeretlen tettesek merény­letet követtek el három olasz vámtiszt ellen. A kisváros­ban, amely öt kilométerre van a határtól és mintegy 100 kilométerre Bolzanótól, éjféltájt lövéseket adtak le a őrhelyükre visszatérő vámtisztekre. A lövések ta­láltak, az egyik vámtiszt meghalt, két társát pedig súlyos sebesüléssel kórházba szállították. Dél-Tirolban, amely az első világháború előtt Ausztriához tartozott nem ritka az ilyen merény­let. Az olasz kormány feb­ruári jelentése szerint az el­múlt négy év alatt 18 olasz katonát és rendőrt öltek meg ezen a vidéken. Összeüli £& Biztonsági Tanács New York (MTI): Hétfőn este, 19,30-kor összeült a Biztonsági Ta­nács, hogy megvitassa Szíria Izrael ellen benyújtott pa­naszát. Mint ismeretes Szíria azután kérte a BT összehí­vását, hogy Izrael július lé­én szíriai területet bombá­zott. Az ülésen szavazati jog nélkül részt vesz Szíria, Iz­rael és Irak képviselője is. A tanácskozást Abebo (Nigé­ria) elnökletével tartják. Tadeusz Kostecki: (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 88. — Nem tudom, léteznek-e egyáltalán olyan emberek, akik emlékezetből ismernék Varsó minden átjáróházát. Nos... — megkínálta ciga­rettával. — Tehát a bal lá­bába célzott annak idején, az éjszakai látogatónak? — Biztos vagyok benne, hogy el is találtam... A ki­képzésen első helyezést ér­tem el lövészetből. — És az az ember is épp a bal lábára sántított? — Igen. Egy pillanatra felfigyelt erre a teljesen új körül­ményre. Valóban érdekes. Kár, hogy elvesztette a nyo­mot. Nehéz azonban őt okolni. Mindenki találkoz­hat magánál ravaszabbal. Ez a bicegő pasas pedig. . A futás az autóhoz, elgon­dolkodtató volt. Mire az a nagy sietség? — Tehát, a kollegina vé­leménye szerint, az a borí­ték több, mint egyszerű le-' vél? — Egészen biztos. Nagyon ki volt tömve. Valami pa­pírok, vagy más egyéb. Azt hiszem mégis, hogy pénz le­hetett. — Le volt ragasztva? — Amennyire én meg tudtam figyelni, talán igen. — Hm... Ki tudja, nem egy harmadiktól származik- e? Az átadó betolthette a küldönc, vagy akár a köz­vetítő szerepét is. — Vajon meg volt cí­mezve? — Nem láttam egyetlen betűt sem Talán inkább sima volt. — Megismerné, kollegina, ezt az alakot? — Természetesen. Hacsak lesz rá még alkalmam vala­mikor — tette hozzá két­kedve. — Reméljük. Jó lenne kö­zelebbről látnunk azt a borítékot és a levelet... Akárcsak magát a borítékot, akkor is, ha nincs megcí­mezve. Megpróbálná meg­szerezni ? Amilyen ügyes.. — Én, ügyes? — a kérdést keserűség fűszerezte. — Volt már rá bizonyí­tékunk. Hogyha nem jut eszébe a világító fal vizs- gáltatása, még most is egy­helyben topognánk. Egy ap­ró balsiker pedig nem ok arra, hogy azonnal elveszít­se önbizalmát. — Megpróbálom Távozott. A hamutartón növekedett a csikkek boglyája. A bal lábába célzott, ez meg épp a baljára sántít. Biztosan el­találta. Azt senki sem mond­hatja, hogy Lisicka hajla­mos a dicsekvésre; inkább összességében kicsinyíteni szokta érdemeit... A ház asszonya és vala­ki, aki éjnek idején setten­kedve látogatja meg ezt a házat, a lövöldözést is meg­kockáztatva? Azután talál­koznak egy cukrászdában... Szabó László Orvtáwnad&s és visszavág (Kémek harca) 03 Hogy egészen pontosan mi lehetett a különös uta­sítás mögött, hogy miért nem volt kiváncsi, az egyéb­ként mindig kiváncsi Hoo- wer a filmre vett anyagra, amelyhez Stanleyék merő véletlenségből jutottak, — az máig is titok. Minden­esetre, a filmet megsemmi­sítették. Csak amikor már megtörtént a katasztrófa, Pearl Harbourt izzé-porrá bombázták a japánok, ak­kor derült ki, hogy minden­ről az amerikaiak jóval előbb tudhattak volna, ha előhívják a filmet és le­fordítják a japán szöveget. Ugyanis 1942 nyarán elfog­tak egy japán ügynököt az Egyesült Államokban, aki­ről kiderült, hogy a hadba lépésig a konzulátuson dol­gozott, majd ezt követően nevet változtatott, s költö­zött el egy tengerparti ja­pán halászkoloniára, illega­litásba. Ez az ügynök el­mondta, hogy a Los Ange- les-i konzulátus chiffre-szo- bájában, a falba épített kis páncélszekrényben már 1941 szeptembere óta őrizték az Egyesült Államok tengeri felvonulási tervét, összevo­nási rendszerét, azt a terve­zetet, amely az 1941 novem­ber 25 és 30 közötti össze­vonási műveletet tartalmaz­ta Pearl Harbourban. De az amerikaiak nem­csak itt vétettek hibát. Ha nem lett volna ez a rivali­zálás a fegyvernemek és az FBI között, akkor körülbe­lül ugyanebben az időben egy másik vonalon — sőt, egy harmadik vonalon is — tudomást szerezhettek volna arról, mire készülnek a japánok Pearl Harbour el­len. A másik ilyen buta sze­rencsétlen eset Singapore- ban játszódott le. Ezerkilencszáznegyvenegy októberét írták, s a háborús feszültség a nagy angol tengeri támaszponton, Sin- gapore-ban is napról napra fokozódott. Itt már sokan olvastak különböző jelek­ből, s ezekből világosan ki- vehették, hogy a japánok rövidesen újabb vállalkozás­ba kezdenek a Csendes­óceánon. Ez pedig Singa- pore-t válságos helyzetbe hozhatja, mert bármit be­széljenek is a támaszpont védelmének áthatolhatatlan- ságáról, akik ott voltak, na­gyon jól tudják, milyen gyenge lesz ez a védelem. A kívülálló úgy gondolhatja, hogy ilyen jelek birtokában csak fokozták a biztonsági intézkedéseket, és megsze­gésükért a legsúlyosabb büntetéseket szabták ki. Mégis, az angol tisztek — akiknek különösen tisztában kellett volna lenniük a helyzettel — sor- ra-rendre követték el az ilyen jellegű vétségeket, főleg az angol tiszti klub­ban. A tiszti klub állandóan tele volt angol és itt „ven­dégeskedő” amerikai tenge­résztisztekkel. Egy október végi napon egy fiatal amerikai tenge­résztiszt, bizonyos Anderson kapitány, éppen erről vitat­kozott angol kollegájával, Ross őrnaggyal. Miután megbeszélték a világpoliti­kai helyzetet, Anderson el­mondta, hogy rövidesen Pearl Harbourba indul. Fenn is akadt a szeme az angol tisztnek fecsegő amerikai kollégája szavain. Meg is korholta ezért, aztán a be­szélgetés átcsapott arra, hogy mennyi hír szivárog ki az angol és az amerikai haderőtől. — Fecsegnek, nagyon fe­csegnek a£ emberek — szö­gezte le Ross őrnagy. — S az imént ön is vétett, mert tudomásomra hozta, hogy hová készülődik csatahajó­jával ... Ha én most hír­szerző lennék, könnyen megállapíthatnám, hogy in­nen, Singapore-ból, nem véletlenül rendelik át az önök egységét Pearl Har­bourba, ami nem kis tá­volság ... Az amerikai tiszt meghök­kent az őrnagy szavain, de elismerőleg tudomásul vet­te, hibázott — Tényleg nem szabad fecsegni... — mondta ő is. — Különösen itt... — folytatta Ross őrnagy. — Ha én lennék a japán kém­főnök, egyszerűen beépíte­nék egy jó kémet ebbe a klubba. Biztosra veszem, hogy minden katonai vagy tengerészeti eseményről ér­tesülne ... Olyanokról is.- amelyek nemcsak itt a gyarmaton történnek, hanem távolabb is ... Például az önökéről. Anderson kapitány már Jó néhány hete Singapore-ban állomásozott, s nem volt nap, hogy be ne tért volna az angol tiszti klubba. így aztán elég jól kiismerte magát, s megismert nem­csak sok tisztet, hanem jó- néhányat az itteni alkalma­zottak közül is. Most, hogy az őrnagy felhívta valamire a figyelmét, körülnézett. Csendes és ügyes szolgák suhantak az asztalok között. Valamennyien malájok, kí­naiak, illetve japánok vol­tak ... Anderson egyetér­tőén bólintott: — Igaza van. Ez egy jó terep lehet a japánok szá­mára ... Tudja, kit gyanúsí­tanék elsősorban? A főnö­küket, Shawant. Túlságosan szolgálatkész... — Ö, ez spéciéi teljesen ki van zárva! — mondta Ross. — Ezzel az eggyel nem értek egyet... Van nekem is egy olyan érzésem, hogy valaki dolgozik itt a japá­noknak, de szerintem semmi­képpen sem Shawan ... Már évek óta itt van ... Szerin­tem, ha nem lenne itt, a klub talán már nem is mű­ködne. Nagyobb angolbarát, mint én magam — neve­tett az őrnagy — és rendkí­vül használható. — ö fogadja fel mindig a szolgákat igaz? — válaszolt közbe Anderson kapitány. — Igen... ő itt a fő­nök ... Rendkívül vigyáz, hogy senkit se csapjanak be a számlával, és szinte be­csületbeli kötelességének tekinti, hogy mindig legyen elég skót whisky a raktár­ban. fiúsról kezdtek beszélget­ni, de Ross őrnagynak mintha bogarat tettek volna a fülébe. Az őrnagy hirte­len visszatért az eredeti té­mára: — Tegyünk egy próbát Rendezek egy vacsorát né­hány barátomnak. Jól meg fogom válogatni őket és elő­re megmondom nekik, hogy vacsora közben beszéljenek olyasmiről, amiről egy lel­kiismeretes tiszt egyébként nem beszél. Persze, csak légből kapott dolgokról. Az­tán majd figyelni fogjuk a pincéreket, meglátjuk, lesz-e olyan közöttük, aki gyanú­san viselkedik. Játsszuk eb Jó? — Nekem mondja, őr-i nagy? — kérdezte Ander­son. — Ezt csak ön látszhat­ja el, hiszen ön ismer itt mindenkit (Folytatjuk) VARSÖ: Tore Fanfani olasz kül­ügyminiszter hétfőn hivata­los láthatásra Lengyelor­szágba érkezett. Varsóban megbeszéléseket folytat majd a lengyel külügymi­niszterrel a két ország kap­csolatainak fejlesztéséről és az európai biztonság problé­máiról. VUHAN: Mit jelenthetett találkájuk a csendes kis cukrászdában? Lehet, hogy Rudzinska job­ban benne van ebben az ügyben, mint az eddig feltéte­lezhető volt róla? De ez is elképzelhetetlen. Eltekintve Rudzinska megtámadásának tényétől, amit egyébként nem lett volna nehéz meg­játszani — ő maga, saját kezdeményezéséből állandó rendőri felügyeletet kért a villába... Hogyan lehetne ezt a két tényt összekapcsolni, ha egy. szer ez a kapcsolat éles ellentétben van a logikával? Saját mozgásának önkéntes korlátozása, gyanakvó sze­mek megfigyelésének magá­ra irányítása... Tulajdonkép­pen mi lehetett a célja mindezzel? Ezenkívül — a rádium. Ha elfogadjuk azt a koncepciót, hogy az asz- szony is benne van ebben az ügyben, akkor kétségte­lenül tudnia kellett az ér­tékes kincs befalazásáról is. És éppen ő tudta volna ész­revétlenül, a legkönnyebben megszerezni. Igaz, hogy a dolgozószoba ajtaja a vizs­gálat első időszakában le volt pecsételve, de később szabadon hagyták és Ru- dzinskának módjában állt bemenni anélkül, hogy el­lenőrizték volna. Mi szük­ség lett volna ebben az esetben egy harmadik sze­mély bevonására, mégpedig ilyen feltűnő módon? Az egész ismét kezdett részekre hullani, s ezek kö­zül egyik sem illett a má­sikhoz. Újabb cigarettásdoboz és újabb koncepciók. Hanem a Broniarek köny­veinek margóján lévő fel­jegyzés? Valahogy elhanya­golta ezt az ügyet. Azonnal értekeznie kellett volna egy specialistával, aki járatos a fotocellák területén, mert ezeknek a számításoknak közvetlen kapcsolatban kel­lett állniok a könyv tartal­mával. Eddig azonban a kis- ujját sem mozdította, hogy ezt elintézze. Ilyen tempó mellett? Nem is lehet cso­dálkozni, hogy az ügy foly­ton csak döcög. Újabb csikkhalmaz nőtt a hamutartón. Fotocellák? Nem ártana egyébként sa­ját szemével is megnézni, hogy is működik. A Kultúra és Tudomány Palotájába be­építettek egy látogatottságot számláló készüléket... De ta­lán nemcsak ott? Igaz is! Hogy az előbb nem jutott eszébe: a lóversenyen. Sok­kal nagyobb a hatóköre... Hány méterre is hat a foto­cellán alapuló automata? (Folytatjuk) Mint az Uj Kína jelenti Mao Ce-tung, a KKP elnöke július 16-án újból úszott a Jangce folyóban. Teljes 65 percen át szelte a hullámo­kat s összesen 15 kilométeres távot úszott. Az Uj Kína hírügynökség rámutat: az örömteli hír gyorsan elter­jedt Vuhanban és mindenki boldogan állapította meg, hogy Mao elnök milyen cso­dálatos egészségnek örvend. RECIFE: Hétfőn helyi idő szerint reggel fél kilenckor a bra­zíliai Recife repülőtéren, ahová a választási körúton levő Costa E Silva marsallt várták, pokolgép robbant. A merényletnek három halálos áldozata és 25 sebesültje van. Életét vesztette Nelson Fernandes nyugalmazott tengernagy is. A kormány­párt jelöltje csupán annak köszönheti megmenekülését* hogy repülőgépe késett. PÁRIZS: Manlio Brosío NATO fő­titkár elnökletével hétfőn tíz órakor megkezdődött at atlanti országok hadügyrnü nisztereinek értekezlete Pá-< rizsban. A tanácskozás naJ pirendjén szerepel a NATO fegyveres erőire vonatkozd terveknek, a katonai létszání következő ötéves programjá­nak tanulmányozása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom