Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
Egészség és kultúra Egészség, kultúra — a harmdik öt éves terv két hangsúlyos címszava, s egyszersmind olyan emelkedő adatsorok sűrített kifejezője, amelynek közvetlenül érintik valamennyiünk életét, formálják az előttünk álló esztendők hézköznapjait. Két, bizonyításra aligha szoruló alaptételből kell erről szólva kiindulnunk. Egyrészt: nyilvánvaló, hogy az egészségvédelemre, a kulturális színvonal növelésére fordított milliárdok rendkívül lényeges tényezői az életszínvonal általános emelésének — másrészt: nem kevésbé természetes, hogy a szocialista társadalomban a gazdálkodásból származó „többletbevételekből” mind jelentősebb arányban költhetnek ilyen közösségi célokra, a jövedelmek ilyen közvetett emelésére. Ami az egészségvédelmet Illeti, a fejlődés itt arra a — minden túlzás nélkül — történelminek tekinthető vívmányra épül, hogy az országnak már csaknem minden lakosa jogosult a társadalombiztosításra. A következő évek programjában már lényegében az szerepel, hogy — jelentős összegekkel — javítsuk, tökéletesítsük ezt a társadalmi szolgáltatást különösen a termelőszövetkezeti tagság vonatkozásában. Orvosi, egészségvédelmi nézőpontból így összegezhető ez a program: a betegségek megelőzése és a betegellátás színvonalának növelése. Néhány jellem- aő számmal próbáljuk tényezőire bontani ezt az általánost célt, s ha meggondoljuk, hogy itt minden számjegy — emberiéletet, egészséget jelent, a szenvedés megelőzését, vagy elhárítását jelképezi, akkor aligha tekinthető egyhangúan szürkének az adatfelsorolás. Az orvosellátottság arányszámában eddig is előkelő helyen álltunk a világranglistán — egész sor nálunk gazdagabb országot is megelőzve —; most a tervidőszakban további 4000-rel emelkedik az orvosok száma, s az 1965-ben tízezer lakosra jutó 19,2 átlagról, az orvosarány 22-re növekszik. Az egészségügy fejlesztésének különösen fontos része az úgynevezett alapellátás bővítése, korszerűsítése. A társadalombiztosítás, az egészségvédelem központi alakja: a körzeti orvos. Nos, a körzetek száma mintegy 500-zal növekszik, ami javítja a betegellátást, csökkenti a körzeti rende lók zsúfoltságát. Előzetes adatok szerint hozzávetőlegesen napi 7000 órával emelkedik a szakorvosi el látás is. A gyógyításra jutó időt az is hosszabbítja, hogy a körzeti orvosok mellé általában ápolónő is kerül. A gyógyítás, az ország egészségvédelme szempontjából elsőrendű jelentőségű a kórházi ágyak növelése. A tervidőszak végéig — mintegy 7000—7500 új ágy' gyal — 84—85 ezerre növekszik az ország gyógyintézeti ágyainak száma. Szerte az országban több helyütt befejezik a folyamatban lévő kórházépítést, illetve korszerűsítést, s új kórházak építését is megkezdik. Az egészségügy forgalomkörébe tartozik a gondoskodás a legkisebbekről: a bölcsődéskoruakról. Jóllehet, 1970-ig hozzávetőleg ugyanannyi új bölcsődei hely létesül, mint a második ötéves tervben, az igényekhez mérten ez még kevés, valamennyi jelentkezőt még nem lehet elhelyezni. Jelentős költséggel, mintegy 300 millió forintos beruházással bővítik az óvodai helyek számát — ez megközelítően kétszerese a második öt éves tervidőszakban erre fordított összegnek. Az óvodától időben „felfelé” haladva, valójában minisztériumi „határt” is átlépünk: a művelődésügy szférájába érkezünk. Az ország kulturális színvonalának emelésében elsőszámú tényező: az iskola- politika, a tanulási lehetőségek gyarapítása. Az alsó és középfokú oktatás fejlesztésére állami és tanácsi költségkeretekből összesen 2,2 milliárd forintot irányoznak elő. Szükség is van a fejlesztére, mert az általános iskolát végző tanulók száma a következő években számottevően növekszik: az idén zárult tanév 153 ezer végzős tanulójával szemben, 1968/69-ben 183 ezer tanuló lép ki az általános iskolák kapuján. A demográfiai hullám — az ötvenes években született, nagyobb létszámú korosztályok — „átvonulásával” az általános iskolai időszakon, valamint az osztálytermek számának további növelésével csökken az úgynevezett osztott, délelőtt-dél- után igénybe vett tantermek száma (a jelenlegi 39 százalékról, mintegy 20—25 százalékra). A középiskolai létszám- arány lényegében a mai színvonalon marad — mintegy évi 65—67 ezer elsőéves középiskolással —■, s a nagyobb létszámú évfolyamok számára inkább a szakmunkásképző iskolák nyújtanak a jelenleginél széles körübb képzési lehetőséget. (Egyébként egész iskolarendszerünkben nagyobb hangsúlyt kap a népgazdaság igényeihez közvetlenebbül igazodó, szakszerű képzés). Az egyetemek, főiskolák elsőéves nappali hallgatóiként évenként mintegy 10 ezer fiatalt vesznek fel a tervidőszakban. Természetes, hogy ennek a keretszámnak nemcsak a tanulás tárgyi feltételeinek bővítéséhez szükséges ösz- szegek, hanem — ami ennél is fontosabb — a népgazdaság későbbi felsőfokú szakemberigénye szab határt. A művelődés, a kultúra egyéb tényezőiről szólva: a harmadik ötéves terv időszakában jelentősen bővül a művelődési otthonok hálózata, a könyvtárhálózatot nem mennyiségben, hanem színvonalában, korszerűségében fejlesztik, s ugyancsak inkább a korszerűség irányában fejlődik a mozihálózat is. Egészségesebben és kulturáltabban élünk a következő öt esztendőben — ezt sugallják a tervbe foglalt célkitűzések. T. A. JOBB KÉSŐN, MINT SOHA Mikor készülnek el a járulékos létesítmények az Északi Alközpontban ? Karbantartási munka a tiszalöki vízi erőműnél. Hammal József felv. Nyíregyháza leggyorsabban fejlődő és máris egyik legszebb részében, az Északi Alközpontban az építőipari vállalat november 10-én átadja az 575. lakást. Több mint kétezren költöztek be eddig az új házakba, de eddig egyetlen kommunális létesítmény sem nyitotta meg ajtóit az alközpontbeliek előtt. Amit elfelejtettek megtervezni Kétségtelen, hogy a tervezésnél és a program előkészítésénél hibát követtek el, amikor minden kiszolgáló létesítményt a lakások átadása után kívántak üzembe helyezni. Az első — még ez évben átadásra kerülő — járulékos létesítmény sem fűszer-csemege bolt, hanem ipari szolgáltatóház lesz. A tervezés rossz értelemben vett nagyvonalúságát tükrözi az is, hogy egyszerűen „elfeledkeztek” a közel hétszáz lakáshoz garázsépítési lehetőséget adni. A házak között maradó nagyobb parkfelületek, játszóterek világítására ugyancsak nem gondoltak, és most, a kivitelezés során közel 300 ezer forintot kell előteremteni, hogy bizonyos mértékig megoldják a már látható problémát. Ettől függetlenül biztatóan fejlődig az alközpont. A munkák összehangolt terveiről, a közeljövőben történő átadásokról kértünk választ a kivitelezésben és a lebonyolításban résztvevő illetékesektől. Rugalmas intézkedések A munka dandárja jelenleg az építőipari vállalatra vár. A tizenkét tantermes iskola végleges átadása ugyan november 15, de egyes részeit már szeptember első nap jaiban birtokukba vehetik a tanulók. Augusztus 10-én megkezdődnek a lakásátadások és november 10-ig öt Ki tudja, hányadszor mondta már el a hetvenéves Ilyés Géza bácsi, apai nagyapjának a testvére hogyan vette fel a szekerére Petőfit. Szatmá- ron vásárban volt a néhai rokon, s Matolcsra visszatérőben, Majtis táján gyalogló vézna fiatalembert ért el az úton. A legény nem kérette magát kétszer, hogy szekérre üljön. Még falatozott is a szívesen kínált tarisznyából. Matolcson a Szamos-parti kocsmában töltött egy estét, amiről öröks/lp verssorokat írt. Történelmet csinált a falunak... Egy másik nagy embere a falunak pedig éppen Matolcson született: Zalka Máté. Szabó Pál tizenöt éve tanácselnök, mindenről tud. mindenkit ismer. Készséggel megmutatja hol is állt régen az a nevezetes kocsma. Még mindig jól látszik a Matol- csot Tunyogtól elválasztó Holt-Számos két partján a hajdani kompátkelő helye. A folyónak e kacskaringós része festői környezetében „pihen”, mióta egyenes mederrel szabályozták. De túloldaléi mé® kiemelkedik a parti c/t matóUii <Szatno$-p(irt nyárfák mögül a végképpen letűnt úri dölyf maradt emléke, ahonnan a mulató egyszerű embereihez tiltó figyelmeztetés érkezett... A tanácselnök „Feri bá- tyám”-nak szólítva megállít egy alacsony, mosoly nélkül beszélni talán nem is tudó férfit. Lucernát akar darál- tatni, de várnia kell egy kicsit, hát otthon akarja eltölteni a várakozást. — Meg van-e még a vers, amit a régi kocsmáról írt Feri bátyám? — Papíron is, a fejemben is. Nagyon sajnáltam a kis vityillót, mikor összedőlt. Emlékszem rá. — És a verse? Feri bácsi folyton mosolyog, míg mondja a maga egyszerű nyelvével faragta strófákat. így kezdődik: Összedőlt a kurta korcsma a matolcsi faluvégen, nem muzsikál a ván cigány benne többé olyan szépen. De aztán, mint természetes erő és tudatos öröm következik a végső ítélet: Büszke kastély utoljára hozzád is van egy pár szavam: nem üzensz már többé átal, hogy az álmaid nyugtalan. A falu főterének is mondható, az országút mentén kiszélesedő utcán a virágos kert. A színpompából olyan becses • virágok is kiemelkednek, mint a dália. Járda a tiszta, takaros házak előtt. Több helyről hiányzik a kerítés: utcafrontra épülnek az új lakások. Most már csak jelkép, kellemes vízszalag, a Matolcsot Tunyogtól elválasztó holtág — közigazgatásilag együvé tartozik a két falu. Lakossága meghaladja a háromezret. Ezerkilencszázhatvan a fordulópont: azóta egységes itt is a paraszti gazdálkodás, a közös boldogulás akarata. Két szövetkezetbe tömörülve serénykednek a gazdák. A határból befelé robogó gépek feszesen telt zsákokban búzát szállítanak. Állandó • sietség, nem a legmegbízhatóbb az időjárás, kár ne legyen a reménységben. Eddig még nincs is baj. Másrészt olyan a határ, amelyre egyetlen szó a megfelelő: szép Azelőtt dehogy volt egy hold földön 180—200 mázsa cukorrépa, 80—100 mázsa burgonya, és főleg nem mindenkinek. Most ennyit várnak és mindenki. Kérdezem a tanácselnököt mi a legnagyobb gondja ma a falunak. Töprengés nélkül válaszolja: — Vízművesíteni szeretnénk. Akár hárommillió fo rintot is kész vagyunk érte adni. De sajnos, még csak a tervrajzok készültek el. Ez egyik. Másik, kicsi a kultúr- házunk. Nagyobbítani kelle ne legalább három klubszobával. Érdemes gondok. Szinte benne van a mai falu valamennyi élőjével, és a holna pi, holnaputáni lakosaival. .... Asztalos Bálint épületet, több mint 160 lakást adnak át. November 30- ig elkészül az új ipari szolgáltatóház. A bölcsőde, a postahivatal, a gyógyszertár és a szuperett munkáit az építőipari vállalat úgy időzíti, hogy jó körülmények között tudjanak téliesíteni. Ezek a létesítmények 1967. július második felében kerülnek átadásra. Kedvező, hogy a kiegészítő beruházások — járdaépítések, közvilágítás, — nagy részét egy kivitelező vállalat végzi. így a korábban már elkészült épületekhez megépítették a bekötő utakat, a lakóépületekhez a járdákat, elhelyezték a kandelábereket, a higanygőzös gomba armatúrákat. A TITÁSZ — annak ellenére, hogy az eredeti tervek szerint az alközpont elektromos berendezéseinek műszaki átvételét csak az építkezések teljes befejezésére irányozták elő — rugalmas intézkedésekkel megoldja, hogy az eddig elkészült kandeláberekben néhány nap múlva kigyúlnak a lámpák. • • Összehangolt O munka A parkosításhoz kész tervek állnak a Kertészeti Vállalat rendelkezésére. Elsőként a 12 tantermes iskola környékének parkosításához kezdenek — még ez év végén. Tavasszal hozzálátnak az eddigi legnagyobb parképítési munkákhoz. Az alközpontban 2,7 millió forintos költséggel képezik ki a nagyméretű összefüggő parkfelületet, közte játszóteret, sétányokat. A 7—17 jelű épületek környékét parkosítják elsőként, a bölcsőde, ugyancsak gondozott virágágyakat, lubickolót kap. Számos helyen jól összehangolják a különböző munkák végzését, a csatornamű, a TITÁSZ, távfűtés vezetékszerelők munkájával, s így nem lesz szükség utólag indokolatlan út- és parkfelbontásokra. Marik Sándor MF.G JEGY ZÉSEK: Űj módon A Tiszavasvári Gépjavító Állomásra nagy feladat hárul a harmadik ötéves tervben. Rengeteg gépalkatrészt, különösen sok fogaskereket kell készíteniük. A szükséges forgácsológépeik megvannak, de a szűkös műhelyekben nem tudják jól használni. Űj állami beruházást nem kaptak. A gépjavító vezetői elhatározták, hogy önköltségi hitelt vesznek fel és ebből építenek egy megfelelő forgácsolóműhelyt. A hitelt megkapták azzal a feltétellel: három év alatt ki kell gazdálkodniuk. Belementek, 900 000 forintot felvettek. Az építkezést saját erővel meg is kezdték. A kongresszusi versenyben vállalták, hogy december végére áll a műhely. Ez már az új mechanizmus kezdete. Volt bátorsága a javítóállomás vezetőinek vállalni, hogy az új műhellyel az önköltséget olyan mértékben csökkentik, ans 'wl három év alatt törlesztik a felvett hitelt. Ez pedig úgy lehetséges, hogy a jelenleg össze-vissza elhelyezett gépeket technológiai sorrendbe rakják, így jelentősen lerövidül a forgácsolási idő, javul a termelékenység és a jelenleginél sokkal olcsóbban állítják elő az alkatrészt. Ez már gazdálkodás! Többre képesek Befejezték a termelőszövetkezetekben a félévi felméréseket. Hasznos dolog ez a mérleg, de csak akkor, ha a tények tudomásulvételén túl, levonják a következtetéseket és a második fél évben hasznosítják a tapasztalatokat. A nagyszekeresi Petőfi Termelőszövetkezetben a félévi mérleg kedvezőtlen képet mutat. Mérleghiány nincs, de a bevételek éppenhogy fedezik a kiadásokat — hiányzik a tervezett nyereség. Négyszáz pecsenyebárányt terveztek, ebből előreláthatólag csak kétszáz lesz. A vágómarha és a hízott sertés eladásból is a nagyobb hányad a második fél évre maradt. Habár reménykednek, hogy ezt teljesíteni fogják. Az őszi búzájukból közel száz holdat elvitt a talajvíz. Rosszul kelt a cukorrépa (talajmunka miatt.) Későn tudnak zöldbabot szállítani, így elesnek a kedvezőbb korai ártól. Rengeteg évelő pillangósuk van, de a jövedelmező magfogást kevésbé hasznosítják, mert az egész határ arankával fertőzött. Azt gondolná az ember, hogy ilyen kilátások után minden fűt-fát megmozgatnak a veszteségek pótlására. Nem így van. A vezetők eléggé nyugodtak. Az elnöknek az a véleménye: még nem is biztos a búzából sem a kiesés, mert a termésátlag a megmaradt területen jobb, mint a tervezett. Lehet, hogy a kapások is jobbak lesznek. A fiatal gyakornok agronómus szintén eléggé határozatlan hangon beszél a vízlevezető árkok kitisztításáról, (pedig ezzel elejét vehetnék a talajvíznek) és arról is, hogy rendszeres vetésforgóval csökkenthetnék az arankakártételt. Különben az agronómus bizonytalankodása érthető, hiszen július elsején lejárt a gyakornoki ideje és még mindig nem nyilatkozott a szövetkezet, hogy alkalmazzák-e továbbra, de a járási tanács mezőgazdasági osztályától sem kapott erre vonatkozólag semmi tájékoztatást. Az anyagilag rendezettebb szomszédos termelőszövetkezetekben már kikelt a tarlóba vetett konzervgyári zöldbab. Miért nincs ez Nagyszekeresen? Mondják: ők nem kaptak vetőmagot. Honnan vettek a jobb tsz-ek? A nagyszekeresi határ sem rosszabb, mint a zsarolyáni, vagy a kisszekeresi. Most el van vadulva a határ, de ahogyan a szomszéd községek rend; behozták a vízlevezető árkokat, úgy ezt Nagyszekeresen ií megtehetnék. Nagyobb törődéssel, szervezettebben a nagyszekeresiel sokkal többre képesek. Csikós Balá»
