Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-07 / 133. szám

Ma kezdődik a Mongol Népi Forradalmi Párt XV. kongresszusa Kormányátalakítás Dél-Vietnamban Buddhisták részvétele nélkül 10 polgári személlyel bővült a Ky-kormány Cikkek a Német Demokratikus Köztársaságról A lipcsei Tamás-kórus (II.) Ma reggel nyílik meg Ulánbátorban a meg­alapításának 45. évforduló­ját ünneplő Mongol Népi Forradalmi Párt XV. kong­resszusa. Ulánbátor, Mongó­lia fővárosa ünnepi díszbe öltözve fogadta a kongresz- szus küldötteit és a külföldi vendégeket. A magyar párt­küldöttség Fehér Lajosnak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának vezetésé­vel már szombaton megér­kezett a mongol fővárosba. Hétfőn 23 külföldi párt­delegáció érkezett Mongó­liába, köztük a Szovjetunió Kommunista Pártjának öt­tagú küldöttsége Selepin- nek, az SZKP Központi Bi­zottsága tagjának, a Köz­Vígét ért a nyugatnémet SZOP kongresszusa Dortmundban véget ért a nyugatnémet szociáldemok­raták kongresszusa. A Német Szociáldemokrata Párt elnö­kévé ismét Willy Brandt nyugat-berlini polgármes­tert, helyettesévé Fritz Er­iért és Berbert Wehnert vá­lasztották. A dortmundi kongresszu­son még a korábbi karlsru- hei kongresszusnál is erő­sebben hallatták hangjukat a baloldali erők, amelyek követelték, hogy a pártve­zetőség végre önálló prog­rammal forduljon a bonni kormány politikája ellen. Az elfogadott határozatok a helyi szociáldemokrata párt- szervezetek több ésszerű követelését tartalmazták, így a kongresszus határo­zatban követelte a szocialis­ta országokkal fennálló kap­csolatok javítását és a dip­lomáciai kapcsolatok felvé­telét ezekkel az országok­kal. Dominikai jelentés Az AFP jelentése sze­rint a Dominikai Forradal­mi Párt levelet intézett a választási bizottsághoz, s ebben megállapítja, hogy az elnökválasztás során ta­pasztalható rendellenességek a valódi eredmények meg­változtatásához vezették. A párt ezért alapos vizsgála­tot követel a hivatalos vá­lasztási eredmények közzé­tétele előtt. Felszólítja to­vábbá a bizottságot: nyi­latkozzék arról, helyénva­lónak tartja-e a választás eredményeinek megsemmisí­tését. ponti Bizottság titkárának vezetésével. Valamennyi szocialista országból magas szintű pártküldöttségek ér­keztek, kivéve Kínát és Al­bániát. A Kínai Kommu­nista Párt és az Albán Munkapárt visszautasította a mongol kommunisták meghívását. A szocialista országok kommunista párt­jainak képviselőin kívül sok pártküldöttség érkezett Nyugat-Európából, a tenge­rentúlról, Latin-Amerikából, Ázsiából és Afrikából. A kongresszusnak külön­leges jelentőséget ad, hogy megvitatja a párt 4. prog­ramját amely a szocializ­mus teljes felépítését tűzte ki célul. Szófia, (MTI): Rodolfo Mecchininek, a DÍVSZ elnökének beszédé­vel hétfőn délután Szófiá­ban ünnepélyesen megkezd­te munkáját a legnagyobb nemzetközi ifjúsági szerve­zet, a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség VII. kongresszusa. A szervezet legfőbb fóruma tíz napon át folytatja tanácskozásait, hogy megvitassa az ifjúság helyzetének és a haladásért vívott küzdelmének idősze­rű kérdéseit A tanácsko­Brüsszel, (MTI): Hétfőn délelőtt fél 11-kor ül­tek össze a „tizennégyek” a brüsszeli kongresszusi pa­lotában, hogy közös állás­pontot alakítsanak ki a NATO miniszteri tanácsá­nak kedden kezdődő hivata­los ülésére. A nemhivatalos, de meg­bízható információk szerint négy kérdésben született megállapodás. Megegyeztek abban, hogy a Franciaor­szágból távozó NATO-pa- rancsnokságokat a Benelux államok területén helyezik el. A Benelux országok ne­vében Harmel belga külügy­miniszter közölte a többi partnerrel, hogy készek be­fogadni az atlanti parancs­nokságokat. A másik katonai jellegű döntés az európai szövet­séges főparancsnokságnak alárendelt közép-európai parancsnokság gépezetét egyszerűsíti. Megállapodtak a Washingtonban működő Saigon, (MTI) Hétfőn Saigonban össze­ült a fegyveres erők kong- reszusa. A saigoni bábrend­szer fegyveres erőinek kongresszusa — tagjainak száma 45 — nagy többség­gel megerősítette tisztségé­ben Thieu tábornok állam­elnököt és Ky tábornok miniszterelnököt. A kong­resszus egyúttal hozzájárult ahhoz, hogy a saigoni budd­hista intézet egyes vezetői és a kormány képviselői kö­zött a múlt héten létrejött megállapodás értelmében a katonai kormányzatot kie­záson körülbelül száz or­szág ifjúságának mintegy ötszáz delegátusa vesz részt. Hétfőn este a kongresszu­si megnyitó után nemzetkö­zi nagygyűlést tartottak az Universiade sportcsarnok­ban. Az öt kontinenst kép­viselő felszólalók szenvedé­lyes szavakkal bélyegezték meg az amerikai imperia­listák agresszív háborúját a dél-vietnami nép ellen, va­lamint a VDK ellen intézett intervenciós bombatámadá­sait. „állandó bizottság” meg­szüntetésében is. Végül megegyeztek a tizennégyek, hogy a NATO „védelmi kol­légiumát” — katonai főis­koláját — Olaszországba he­lyezik át. Kairó, (MTI): Szingh indiai külügyi ál­lamminiszter aki vasárnap megbeszélést folytatott Kai­róban Nasszer elnökkel, Mahmud Favzi külügyi kér­désekkel foglalkozó minisz­terelnök-helyettessel és Mahmud Riad külügymi­niszterrel, megvitatta az egyiptomi—indiai kapcsola­tok fejlesztésének kérdéseit, valamint a nemzetközi helyzetet. Tájékoztatta az gészítsék 10 polgári sze­méllyel. A fegyveres erők kong­resszusának határozata ér­telmében a sigoni kormány új tagjai: Dr. Tran Van Do (kül­ügyminiszter), dr. Pham Huu Chuong, Phan Khoang professzor, dr. Nguyen Luu Vien, Tran Van An (a vá­lasztási szabályzatokat elő­készítő bizottság elnöke), Van Thanhy Cao, (nyugál­lományú vezérőrnagy) a Cao Dai szekta képviselő­je, Nguyen Van Huyen (a katolikusok képviselője), Vu Ngoc Tran, Quang Luu Kim, Huynh Van Nhiem (a Hoa Hao szekta képvise­lője.) A katonai direktórium új, polgári tagjainak név­sorából kitűnik, hogy a buddhista intézet vezetői közül senki sem volt haj­landó tárcát vállalni a ki­bővített kormányban. Megerősítette ezt az el­utasító magatartás a budd­hista egyház egyik szóvivő­jének, Thict Nhat Huong- nak, a buddhista intézet főtitkárának éles hangú Amerika-ellenes és kor­mányellenes beszéde, ame­lyet hétfőn este a Vien Hoa Dao pagodában mondott el mintegy ötezer főnyi hall­gatóság előtt. Hangoztatta, hogy a válság egyedüli le­hetséges megoldása az, ha Ky miniszterelnök és Thieu államelnök lemond. Utalt arra, hogy ha maguktól nem tesznek eleget ennek a követelésnek, akkor majd államcsíny távilítja el őket Támadta az amerikaiakat is a Ky rezsimnek nyúj­tott támogatás miatt és Johnson elnököt személy szerint is felelőssé tette a Thish Thien Minh buddhis­ta ifjúsági vezetők ellen el­követett merényletért EAK vezetőit Belgrádban folytatott megbeszéléseiről. A kairói indiai nagykövet­ség szóvivője szerint Szingh megállapodott a Tito—Nasz- szer—Indira Gandhi talál­kozó időpontjában mind a jugoszláv, mind az egyipto­mi elnökkel: eszerint a hármas csúcsértekezletet va­lószínűleg ez év októberé­ben tartják meg. Az érte­kezlet színhelye vagy Delhi, vagy Kairó lesz: erről ké­sőbb határoznak. Aki Lipcsébe látogat, még, ha oly k'evés az ideje, nem sajnál legalább egy­két órát és megismerkedik az ősrégi tradíciókat és a modern élet követelményeit oly kereken és szépen egye­sítő Tamás-kórussal. Évszá­zadokkal ezelőtt, 1212-ben alapították, de virágkorát csak 1223-ban kezdte élni, amikor Johann Sebastian Bach lett a kórus vezetője. Érdekes, hogy az egykori dokumentumok hírül adják, hogy Bachot, az akkori vá­rosatyák csak hosszas vona­kodás után helyezték tiszt­jébe. így hangzik a fel­jegyzés: „Sajnos, nem tud­tunk a legjobbak között válogatni, ezért vettük fel Bach urat.” Bach már elejétől kezd­ve arra törekedett, hogy a fiatal fiúkat ne csak zené­re, éneklésre tanítsa, ha­nem gondosan ügyelt egyéb tanulmányaikra is. Ha vala­melyik gyengébb előmene­telt mutatott, nem sajnál­ta a fáradtságot, magán­órákat a 'ott neki. Lipcsé­ben megiiletődött emberek, akik a világ minden részé­ről érkeztek oda, lépnek be abba a kis szobába, ahol Bach dolgozott. Ahol nap­világot láttak azok a mű­vek, amelyek a legnagyob­bakat, Mozarttól Sosztako- vicsig jelentősen befolyásol­ták alkotó tevékenységük­ben. Erről a zenéről mondta Karl Liebknecht: „Nem ismerek szebbet, meghatóbbat és nagyszerűb­bet.” A Tamás-kórus élete per­sze napjainkban már más, mint egykor, amikor még Lipcse utcáin a kórus tag­jai naponta alamizsnáért énekeltek. Az egyik legki­válóbb nemet zenei szak­ember Mauersberger pro­fesszor, atd tagja volt a Ta­más-kórusnak, így nyilatko­zott erről a talán világvi­szonylatban egyedülálló in­tézményről: „Ügy hiszem, az utódok is jó munkát vé­geznek. Persze mindig fenn­áll majd az örök nehézség. A kórus tagjai állandóan változnak. Éppenhogy elju­New York, (TASZSZ): Az Egyesült Államokban működő kubai ellenforra­dalmárok, akiket felbátorí­tottak, az Egyesült Államok guantanamói provokációs akciói, nagymértékben fo­kozták tevékenységüket New York Manhattan ke­rületében vasárnap „gyű­lünk odáig, hogy egy tehet­séges gyermeket megfele­lően kiképzünk, és akkor már elhagy minket. Ez az­zal jár, hogy mindent min­dig, évről évre, néha hó­napról hónapra újból kell kezdeni. A kisfiú belép a kórusba és elteiik! egy vagy két esztendő, hamarosan be­következik a kamaszkor, a .íangváltozás, és mást kell a helyébe állítani.” Feltehető ezután a kérdés, kiket vesznek fel általában a Tamás-kórusba? „Nincse­nek különös feltételeink” — mondotta a professzor — „az ideális korhatár a nyolc—tíz év Közötti és per­sze szükséges a fiúcska bi­zonyos fokú muzikalitása, de korántsem csodagyerekek felkutatása a célunk. A’ap- vető követelmény viszont, bogy a gyermek egyéb ta­nú' mányait se hanyagolja el. És talán joggal állíthatom: a szocialista iskola ered­ményes típusát hoztuk lét­re. A Tamás-kórus sokkal többlet jelent ma már va­lamilyen énekkarnál, része egy tízosztályos politechni­kai iskola, azután a nyelvi tagozat és a természettudo­mányokkal foglalkozó inté­zet. Talán elfogult vagyok, de azt hiszem, a mi diák­jaink nagyon szorgalmasak. Hivatásom sokszor külföld­re szólít. Amikor visszaté­rek, első utam mindig a Tamás-kórushoz vezet. Éle­tem egyik fő célja kedven­ceim fejlődésének állandó megfigyelése.” A Tamás-kórus ifjú tag­jai, persze, elsősorban klasz- szikus zeneművekkel foglal­koznak. Vajon nem érdek- 'ődnek-e ők is, mint más fiatalok világszerte a jazz, a modern zene iránt? „Való­ban érdekli őket a könnyű­zene is” — tájékoztat a professzor. — „Sőt, leg­utóbb alakult közöttük egy kis együttes, s igen ügyes paródiaszámot tanult be a Beatlesekről. Szerintem jobbak voltak, mint az ere­detiek. Csak éppen a hosz- szú sörény hiányzott a nya­kukból. De ez talán nem is baj. S. E. lést” tartottak, amelyen részt vett az 1961-ben megkísé­relt kubai intervenció szét­vert dandárjának sok hír­hedt „veteránja”. A gyűlé­sen az ellenforradalmi söp­redék számos szervezetének kiegészítéséül megalakítot­ták az úgynevezett „közpon­ti felszabadítási frontot”. Szófiában megnyílt a DÍVSZ VII. kong resszusa A „tizennégyek“ határozata a NATO konferencián Tito—Nasszer- Gandhi találkozó Kubai elienforradainiárok k a rdcsörtetése (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 47. Kostrzewa a tapaszokkal tarkított arcot nézte. A megjegyzés tárgyilagosnak és meggondoltnak hangzott, és nehéz volt elhinni, hogy ezt épp Zaczek mondta. De hisz néha a leggöröngyö­sebb utak vezetnek a ta­pasztalatok megszerzéséhez. — Most az elnököt ve­szi kezelésbe! — Én? Hát, tudja, dok­tor... Ezek a tapaszok és az egész... — Hiszen pár nap múlva leszedheti őket. — Mit számit az? Úgyis olyan leszek, mintha a ko­bakomat áthajtották volna egy húsdarálón. Egyébként az igazat megvallva, nem szeretek foglalkozni elnö­kökkel és hozzájuk hasonló szerzettel. Az ördög tudja, hogy lehet velük valamire menni. Amikor még az embernek nincs rendben mindene, az egészet meget­te a fene. Ha csak lehet — nézett kérőn — szeretném Kikerülni ezt a magas küszö­böt. Kostrzewa bólintott Ta­lán jobb is, ha én magam megyek. Első alkalommal nem ta­lálta meg az elnököt. A várószoba padlóját bolyhos szőnyeg borította; a búto­rokon fénylett a simára politúrozott furnir. Ameny- nyezeten bronzból ková­csolt csillár. A titkárnő úgy ki volt festve, mintha tán­colni készülne — luxus: a szó teljes értelmében. A szövetkezetnek kolosszális haszonnal kellett dolgoznia, ha tellett ilyen reprezentá­ciós kiadásokra. A belépéskor azonnal kö­zölte, mi járatban van. Ügy vélte, hogy e területen a viselkedésnek ez a leg­megfelelőbb módja. — Tehát mikor találha­tom meg az elnököt? — Oh — a titkárnő fel­tűnően kifestett ajka szá­nakozó, vagy talán együtt­érző mosolyra rándult —■ ezt igen nehéz meghatároz­ni. Az elnök úrnak annyi elintéznivalója van a kü­lönböző minisztériumok­ban... — az utolsó szót Íz­lelgette, mint a cukrot. — Kérem, jelentsen be neki, holnap tízkor ittle­szek. A megjelölt időpontban az elnök ismét távol volt. — Értekezleten van — kö­zölte a titkárnő szűksza­vúan — és ma már nem is jön vissza. — Hangjának rideg, kissé durva tónusa megfelelő felsőbb utasítá­sokra engedett következtet­ni. Kostrzewának azonban elege volt ebből. — Két óra múlva eljövf — karórájáról feltűnően hát­rahúzta mandzsettáját — és ha nem találom őt itt, kény­telen leszek a kapitányság­ra hivatni. — Az elnököt? — pillan­tott a titkárnő rémülten Kostrzewára. — Igen, — erősítette meg hidegen — őt, saját szemé­lyében. Tizenkettőkor az elnök már várt rá. Az iroda még sokkal fényűzőbben volt berendez­ve, mint a váróhelyiség. A középkori szarkofágra em­lékeztető íróasztal mögött köpcös ember, kipuderezett kopasz fejjel. Azt nem tartotta szükségesnek, hogy felálljon a fotelből. — Maga állítólag azzal fenyegetőzött, hogy a rend­őrségre vitet engem? — összeráncolt homloka alól baljós tekintetet tüzelt Kostrzewára. — Arról volt szó, hogy hivatom. Kostrzewa helyet foglalt az íróasztal előtt lévő fo­telban. Bár nem kínálta hellyel senki. — Azonban az elővezettetés is szóbajö- het, amennyiben minden más eszköz csődöt mond. — Engem? — Az elnök ábrázata e pillanatban a sértett Cézár tekintete volt. — Mit talál ebben olyan különöset? Talán önt védi valamiféle, általam köze­lebbről nem ismert immu­nitás? — Ez... — látszott, hogy keresi a szavakat, amelyek leginkább visszaadhatnád felháborodása teljességét — ez egyszerűen hallatlan — fújtatott — panaszt teszek... — Minden állampolgár élhet mindenfajta panasz és felszólamlás jogával — konstatálta Kostrzewa tü­relmesen. Nyugalma a végsőkig fel­ingerelte az elnököt — A rendőrfőkapitány­nak! Kostrzewa hallgatott, s unottan nézegette cipője orrát — Akár a miniszternek is, ha szükséges! — kiáltot­ta az elnök. Kostrzewa lassan felemel­te a fejét. — Ezzel ki is merítettük a szóbajöhető fórumok lis­táját. Bocsásson meg ké­rem, nincs időm a bevezető vitára. Végül is, ez nem tartozik a kötelességeim kö­zé. Bátorkodom elkezdeni az ügyet, amely engem ide­hozott. Mióta ismer ön egy bizonyos Józef Golikot? — Hunyorított. — Józef Golikot? — Igen. — Egyáltalán nem isme­rem. Sohasem hallottam ezt a nevet. Nem értem hát, hogy mi célból... — Egy pillanat — ez elég hatásosnak tűnt, hogy meg­állítsa a felháborodás szó­áradatát. — Ezek szerint miért ajánlotta, hogy fel­vegyék őt a Zielona utcai szövetkezet műhelyébe ? A kérdés észrevehetően meglepte. — Én? — Igen, ön. — Nem emlékszem ilyes­mire — tagadott, s ered­ménytelenül igyekezett visz- szanyerni előbbi magabiz­tosságát. — De hiszen nemrég tör­tént. Egyébként ez a leg­kevesebb. Ezt a körülményt minden kétséget kizáró módon bizonyították. Ezért tehát várom a magyaráza­tot, hogy mi okból támo­gatta olyan határozottan azt az embert, akiről soha­sem hallott? — Én... hm... De mi a kifogása az ellen? — Pillanatnyilag ez nem tartozik ide. Szeretném tu­domására hozni, hogy a kérdés feltevésére én va­gyok hivatott, nem pedig ön. És nem engedem semmi szín alatt, hogv azt a szere­pet megcseréljük. Tehát hallgatom... — Maga... maga ilyen modorban... — Beszélgetésünk modo­rát ön tette ilyenné. Én ezt csak átvettem. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom