Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

Befejeződött a CSKP kongresszusa ULÁNBÁTOR Szombat délután repülő­gépen Ulánbátorba érke­zett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának a Mongol Népi Forradalmi Párt XV. kong­resszusán részt vevő küldött­sége. A küldöttség vezetője Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese. LONDON Szombaton helyreállt a telefonösszeköttetés London és a rhodesiai brit főkor­mányzó, sir Humphrey Gibbs salisburyi palotája között. A Smith-rezsim rö­viddel a függetlenségi ál­lamcsíny után vágta el a főkormányzó telefonössze­köttetését a külvilággal, miután Gibbs, mint a brit korona képviselője nem volt hajlandó elismerni a tör­vénytelen függetlenségi deklarációt. Salisbury ben egyébként folytatódik a brit kormány és a Smith-rezsim képvise­lőinek bizalmas megbeszé­lése a hivatalos tárgyalá­sok felújításáról. BRÜSSZEL Per Haekkerup dán kül­ügyminiszter pénteken este a külföldi tudósítók vacso­ráján Brüsszelben beszédet mondott és ebben felszólí­totta Angliát, vegye át a NATO-ban a vezető szere­pet, amelyről Franciaor­szág lemondott. Kilátásba helyezte, hogy ez befolyással lenne Anglia közös piaci esélyeire is. DJAKARTA Az AP jól tájékozott for­rásra hivatkozva közli, hogy rövidesen újabb, titkos kül­döttség utazik Kuala Lum­purba, s további tárgyaláso­kat folytat majd Malaysiá­val a konfrontáció meg­szüntetéséről. Egy AFP-jelentés szerint indonéz küldöttség érkezett pénteken este repülőgépen Singaporeba Ali Murtopo alezredes vezetésével. A kül­döttség állítólag magával vitte az indonéz kormány jegyzékét arról, hogy elis­meri Singaporet. A kommunistaüldözés folytatódásáról szólnak a többi jelentések. Suharto tábornok, Indonézia „erős embere” pénteken egy rövid beszédben ismét felidézte a „kommunista veszélyt” azt állította, hogy az Indonéz Kommunista Párt aktív il­legális mozgalmat szerve­zett. Prága, (MTI): A CSKP XIII. kongresz- szusa szombaton reggel folytatta munkáját. Első­nek Qta Sik, a neves köz­gazdász szólalt fel. Beszé­dében az új gazdasági irá­nyítási rendszer főbb ideoló­giai és politikai kérdéseivel foglalkozott. A beszámoló feletti vita utolsó felszóla­lója Oldrich Cemik minisz­terelnök-helyettes volt, aki Santo Domingo, (MTI): A nyugati hírügynökségek szombaton reggel közölték a dominikai választások végleges, de még mindig nem hivatalosan közreadott eredményét. Eszerint Ba- laguer 754 409 szavazatot kapott Bosch 517 784 szava­zatával szemben. Balaguer tehát 236 625 szavazattal ka­pott többet. A harmadik el­nökjelölt, Bonnelly, a szél­sőjobboldal jelöltje 49 400 szavazatot kapott. Bosch híveinek tüntetése Saigon, (MTI): A Ky kormány megdön­tését követelő buddhista tiltakozókampány során az utóbbi 24 óra alatt két pap­nő és egy fiatal szerzetes­jelölt áldozta fel életét a lángokban. Velük együtt most már kilenc azoknak a fanatikus buddhistáknak a száma, akik egy hét alatt tűzhalált szenvedtek. Az utóbbi három öngyilkosság az ország három különböző A Gemini—-9 Cape Kennedy, (MTI): A Gemini—9 amerikai űrhajó pilótái járművüket harmadízben is a célrakéta közelébe vitték. E manőver­nek kellett volna bevezet­nie Cérnán űrpilóta két és fél órás „űrsétáját” és eset­leg a két „égi jármű” össze­kapcsolását. A hírügynökségek azon­ban gyorshírben jelentették, hogy az űrsétát egy nappal elhalasztották. A döntés oka. a népgazdaság fejlesztésé­nek egyes kérdéseiről be­szélt. Ezután Antonin Novotny, a KB első titkára bejelen­tette, hogy zárszót nem kí­ván mondani, mert a vitá­ban a beszámolóval kap­csolatban ellenvetés nem hangzott el. A vita lezárása után meg­kezdődött a kongresszus küldötteinek zárt ülése. a dominikai fővárosban az elmúlt 24 órában tovább tartott. A tüntetők hangoz­tatták, hogy a választáso­kon hamisítások történtek. A rendfenntartó karhata­lom, a katonaság és a rend­őrség többször beavatkozott. Három tüntető megsebe­sült. Az AFP értesülése sze­rint Bosch valószínűleg el­hagyja az országot és Mexi­kóban telepszik le. A Domi­nikai Forradalmi Párt köz­pontjában azonban ezt a hírt nem erősítették meg. pontján történt, az egyik Saigonban a város főpago­dája előtt, a másik Quang Triben a 17. szélességi kör­től 32 kilométernyire, és a harmadik Nha Trangban egy buddhista iskola kertjében. Az AFP megállapítása sze­rint ez alatt az egy hét alatt annyian tiltakoztak halálukkal a Ky kormány ellen, mint ahányan 1963- ban öt hónap alatt a Diem rendszer megdöntése előtt. hogy az amerikai tudósok megpróbálják fölről küldött rádiójelzések segítségével leválasztani a célrakéta or­rát borító üveggyapot bur­kot. Földi utasításra a célrakéta „táncba kezd”, hogy lerázza magáról mű­anyagköpenyét. A kísérlet megkezdődött, de eddig nem volt eredményes. A Gemini—9 űrhajó két utasa 30—40 méternyi tá­volságból fényképfelvétele­ket készít e próbálkozás­ról. Tüntetések Dominikában Kilenc tűzhakai Dél-Vietnnmbnn Elhalasztották az űrsétát Cikkek a Német Demokratikus Köztársaságról Az NDK helye a világgazdaságban (1.) Megtörténik, hogy a Né­met Demokratikus Köztár­saságról éppen Nyugat-Né- metországban hall az ember egyet s mást ami az or­szágról alkotott képet telje­sebbé teszi. Nemrég Münc­henben mondotta nekem egy ottani baloldali meg­győződésűnek korántsem ne­vezhető üzletember: „Én azt hiszem, hogy sokszor vi­lágosabban látom a való té­nyeket, mint hazánk egyes vezető politikusai. Tartha­tatlan állapot, hogy válto­zatlanul nemlétezőnek te­kintik az NDK-t, a Halls- tein-doktrina (minden or­szággal meg kell szakítani a kapcsolatot, amely elis­meri az NDK-t) többszörös csődje után még mindig ez a vesszőparipájuk. Köz­ben pedig mi történik? Az NDK kapcsolatai állandóan bővülnek, egy sor nyugati országgal is. Köztük olya­nokkal, mint Franciaország, Anglia, Belgium és Svédor­szág. Mi pedig, hogy mást ne mondjak, elesünk egy sor jó üzlettől”. A münche­ni úriember szavaiban va­lóban sok a realitás. Az elmúlt évben az NDK-nak a nyugat-európai kapitalista országokkal folytatott áru­cseréje nagyobb, mint a két német állam közötti áru­csere. És az NDK szakem­berei újabb területekre akarják kiterjeszteni ezeket a kapcsolatokat. A tavaszi Lipcsei Vásár igazolta, hogy ez a törekvés sikerrel járhat. Számos francia, belga, angol cégtől érkezett megfelelő javaslat. Tény: a mindkét félre elő­nyös megállapodásokat még sok felhő árnyékolja, mivel a NATO-országok területé­re az NDK üzletemberei csak a Nyugat-Berlinben székelő szövetséges utazási iroda engedélyével utazhat­nak. A lényeg azonban az, hogy az NDK, amely a vi­lág első tíz ipari hatalma közé fejlődött, egyre kere­settebb kereskedelmi part­ner. Jellemző: sok amerikai hosszú szünet után már szintén bemutatta áruit az NDK-ban. Ez persze a fej­lődésnek csati az egyik ol­dala, mert vitán felül áll: az NDK gazdasági együtt­működése elsősorban a ba­ráti országokkal fejlődik. A szocialista országok által szállított nyersanyagok, késztermékek szilárd alapot adnak az NDK népgazdasá­ga fejlődéséhez. Bonn pe­dig mindezt tehetetlenül dühhel szemléli. Már szin­te szólásmondássá válik Nyugat-Németországban, fel kellene állítani egy különle­ges hivatalt, a „tiltakozá­sok szervét”, amivel arra utalnak, hogy szinte véget nem ér a tiltakozó jegyzékek hosszú sora. A nyugatnémet kormány felháborodottan, kézzel-láb- bal tiltakozik, ünnepélyes elítélő nyilatkozatokat tesz, ha valamelyik nyugat-eu­rópai, vagy amerikai válla­lat üzletet akar kötni az NDK-val. Erhard kancellár szinte saját személyét tette nevetségessé, amikor egye­nesen De Gaullehoz fordult: tartsa vissza a francia cé­geket az NDK-val folytatott kereskedelemtől. A tábor­nok azonban nem válaszolt. A francia külügyminiszter adta meg később a választ, amikor Erhard követelésétől „függetlenül”, hosszasan ecsetelte, hogy Franciaor­szág a jövőben is keresked­ni óhajt a szocialista or­szágokkal, nem utolsósor­ban pedig az NDK-val. Amint említettük, az NDK gazdasági sikerei már az amerikai üzleti köröket is arra késztetik, hogy ve­gyék fel a kapcsolatot a Német Demokratikus Köz­társasággal. Nem vitás azon­ban, hogy bizonyos ameri­kai politikai személyiségek ezt szintén helytelenítik. Miért? Idézzük talán a Journal de Génévé cikk­írójának, Renée-Pierre Gos- setnak kis amerikai helyzet­képét. „Az amerikai ma­mák lépten-nyomon megle­petést okoznak nekem. Tom, drágám, — hallottam egyszer egy édesanyát be­hízelgő hangon szólni tíz­éves fiacskájához — tudod, mennyire elszomorítod a mamiKádat, amikor csizmás­tól mégy aludni! Az Ifjú cowboy annyira el van fog­lalva a lepedőre tett sar­kantyúival, hogy figyelemre se méltatta édesanyját. A mama hozzám fordulva ma­gyarázta: ha megszidnám, a bizonytalanság érzetét kel­teném benne. Mindenáron el kell kerülni, hogy konf­liktust okozzunk a gyerme­keknek”. Lehet, hogy a Fehér Ház­ban és a Pentagonban is ilyen jellegű logikával pró­bálják életben tartani az elméletet: „mindent ei kell kerülni, hogy konfliktusba kerüljünk a nyugatnémet vezető politikusokkal”? S. K. A Pentagon dölyfös urai kiadták a jelszót dél-viet­nami osztagaiknak: „Pusz­títsatok el mindent! ölje­tek meg mindenkit!” És amint eredeti képünk a megdöbbentő valóságot áb­rázolja: a parancsot való­ban végrehajtják. Miféle lé­lek lakozhatni ezekben a „katonákban”? Mert az még érthető lenne, hogy amikor szemtől-szembe ke­rülnek fegyveres ellenfeleik­kel, ők maguk is lőnek. Itt azonban már közönséges gyilkosságról van szó. mert fegyvertelen, foglyul ejtett, vallatással agyonkffi­zott, leírhatatlan gyötrel­meknek alávetett embereket pusztítanak el. Tarkónlövik őket. Pontosan úgy, amiként ezt a hitlerista SS kivégző- osztagosai cselekedték an­nak idején, ölj és ölj! Vá­logatás nélkül mindenkit? Puszta gyanú alapján? Az emberiesség perfid megta­gadásával? Az ilyen „had­viselés” végső soron csak becstelen és dicstelen pusz­tulás lehet! <—) Tadeusz Kostecki: tiiiCA Fordította: Szilágyi Szaboics (Bűnügyi regény) 46. Hányán voltak? A legkevesebb hárman, vagy négyen. De volt olyan perc, amikor úgy tűnt, hogy ke­zek százai csépelik. Egy erős ütés a nyakára, s a feje előrebukott. — Aau! — kiáltott, s hang­ját fogainak vacogása kí­sérte. Veszett düh kerítet­te hatalmába. Elkapták, mint egy védtelen kutyát. Lendületesen rúgott egyet. Ott állhatott az, amelyik ütötte. A cipő valami ke­ményet talált. Egy elfoj­tott jajdulás nyugtázta a rúgás találatát. Majd egy rekedt mordulás. — Te hekus... A pofád... —Most ütések özöne kö­vetkezett. Lába elernyedt, alig jutott lélegzethez, sze­me előtt kis tüzes szikrák repkedtek. Végre abbahagyták. A bordáin érezte a „TT”-pisz- toly nyomását, amely ott függött egy bőrszíjon, a zakója alatt. Ha ki tudná szabadítani a kezét.... Akár csak egy pillanatra is. Er­ről még csak álmodni sem lehetett. Egyre jobban el­sápadt, egész testére kisu­gárzott a fájdalom. Még néhány ütés — és súlyo­san rázuhat a járdára. Szá­jában megérezte a vér sós ízét. Most teljesen kikészí­tik, és ámen. Valakinek a rúgása egész testét meg­rázkódtatta. — Te spicli! —, * egy sereg piszkos gúnynév kö­vetkezett. — Ha még egy­szer beleütöd az orrod... — Na ezt jól az emlékeze­tébe véstük... Röhögés, gyors lépések kopogása, aztán csend. Nem hitte, hogy ez való­ság. Űjabb lépések. Egyre közelebb. Visszajönnek? Zord várakozásba dermedt. Teljesen tanácstalan volt azzal, ami vele történt. — Valaki megérintette a vállát. — Mi van magával? Nehézkesen felnyitotta szemhéját. Egy idős férfi nyugtalan arca, és szemé­ben hirtelen rémület. — Ki intézte így el? Zaczek lenyelte a vérrel keveredett nyálát. Felda­gadt ajkait artikulátlan hang hagyta el. — Huligánok? — bólin­tott a férfi együttérzően. — Van itt belőlük elég. — Vállával alátámasztotta Za- czeket. — Fel tud állni? Zaczek meg volt győ­ződve arról, hogy a legki­sebb mozdulatra sem képes, mégis felállt az öregúr se­gítségével, aki szomorúan nézte őt. — Esetleg hozassak men­tőt? De a legközelebbi tele­fonig hosszú az út. Zaczek óvatosan megta­pogatta karját és lábait, te­nyerével benyúlt a mell­kasához. Fájt, de talán a csontok sértetlenek. Elülső foga ujja nyomására elmoz­dult, bár ez még nem je­lentette azt, hogy ki kell esnie. Végeredményben jobban kikerült ebből a históriából, mint remélni merte. Ügy látszik, csak meg akarták leckéztetni a jövőre nézve, hiszen sem­miféle zavart nem okoztak az ügy folytatásában. — Nem — köpte ki a rózsaszínű nyálat — nem kell semmiféle mentő. — Hangja most sokkal érthe­tőbb volt. — Ha segíteni akar, vezessen el egy taxi­hoz. — Világos, hogy nem hagyom itt magát, ebben az állapotban — erősen vállonragadta. — Lazán tartsa magát. Valahogy kö­zös erővel... A téren két taxi állt. Za­czek a nagyobbikat válasz­totta. Ügy össze volt verve, hogy összehúzott helyzet­ben az ülés újabb tortúrát jelentett. Szívélyesen megölelte megmentője vállát. — Ha maga nem... — Bolondság — szakítot­ta félbe — szót sem érde­mel. Elvégre emberek va­gyunk. Lehet, hogy hol­nap valaki más engem szed fel a járdáról. Mert nálunk... — kezével búcsút intett és távozott. Zaczek a kapitányság el­mét mondta be. A vezető­ülés feletti tükörbe pillant­va mégis megváltoztatta el­határozását. Nem szabad ilyen arccal az embereket ijesztgetni. — Előbb men­jünk az ügyeletes rendelő- intézetbe. — Mindjárt így gondol­tam én is — mondta meg­győződéssel a sofőr és el­fordította a sluszkulcsot. XXXII. Zaczek látására Kostr- zewa tágra nyitotta szemét. — Villamosbaleset? Zaczek tömören beszélt a támadásról. Befejezés­képpen hozzátette: — Még most is az az érzésem, mintha nehéz páncélos had­osztály vonult volna raj­tam oda-vissza. — Elhiszem. Ügy véli, hogy Golik volt a cimbo­ráival? — A nyavalya tudja. Mindenesetre az ő hangját nem hallottam. Megismer­tem volna, egészen biztos. — Megvan az a darab vászna? Fejét tagadólag megráz­ta és felszisszent a fájda­lomtól. — Nem, otthagytam. Vé­gül is minek az? Egy régi zsákdarab a szemétládából. — Lehet. Még sem volt meggyő­ződve arról, hogy Zaczek- nek igaza van. Lehet, hogy a szemétládából, de lehet hogy nem. Ha megvan a zsákdarab, könnyebb keres­ni a többi részét és az egésznek a gazdáját. De en­nek a kérdésnek a széle­sítése csak időpazarlás len­ne. — Ez a támadás — foly­tatta pillatnyi hallgatás után — alkalmas arra, hogy bebizonyítsa nyomaink he­lyességét. — Ezt egyáltalán nem mondhatom — tiltakozott élénken Zaczek. — Azok ott úgy ejtenek ét bárkit, ahogy akarnak, csakhogy ne nézhessünk alaposabban a körmükre. Talán azt hit­ték, hogy az ő ügyeikben szaglászok... (Folytatjuk! „Ölj és ölj“

Next

/
Oldalképek
Tartalom