Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-30 / 153. szám

Érdekes dokumentum Az Egyesült Államok Kommunista Pártja már befe­jezte XVIII. kongresszusát, amelynek határozataira, egész munkájára szerte a világon felfigyeltek a társadalmi ha­ladás hivei. A kongresszus idején készült kép megkésve érkezett hozzánk, de még így is történelmi dokumentum. Képünkön: az elnöki emelvény, s mögötte a kongresszus jelszavai olvashatók. (Rádiotelefoto —- MTI Külföldi Képszolgálat.) Az argentin diktátor letette az esküt KAIRO Kairói sajtójelentések szerint De Gaulle francia elnök, aki augusztus végén látogatást tesz Etiópiában, útközben megáll az EAK fővárosában és megbeszélést folytat Nasszer elnökkel. A két államfő nemzetközi problémákról és a francia— egyiptomi kapcsolatok meg­szilárdításáról folytat esz­mecserét. KARACHI Az amerikai fejlesztési hivatal kedden bejelentette, hogy 70 millió dolláros köl­csönt nyújt Pakisztánnak, elsősorban iparfejlesztési célokra. SANTO DOMINGO Kedden elhagyta Domini­kát a 14 hónapja az or­szágban tartózki)!ó ameri­kai ejtőernyősök első ötszáz főnyi csoportja. Az ejtőer­nyősök a dominikai népi felkelés napjaiban szálltak partra és az AÁSZ múlt heti határozata után távoznak az országból. Miután jelen­létükkel lehetővé tették a konzervatív Balaguer meg­választását. NEW YORK Üjabb robbanás történt az Alva Cape angol tank­hajó fedélzetén, alig 12 nappal azután, hogy a New York-i kikötőben a hajó összeütközött egy amerikai olajszállítóval és kigyul­ladt. Míg a tűzvésznek ak­kor 33 halottja volt, ezúttal három volt az áldozatok száma, hat tengerész el­tűnt, négyen megsebesül­tek. Az újabb szerencsét­lenségre akkor került sor, amikor megkísérelték eltá­volítani a hajó olajrakomá­nyát LOS ANGELES Egy Los Angeles-i bíró­ság bűnösnek találta Her­man Lee Henry 43 éves amerikai fajvédőt. Henry ki akarta irtani az Egyesült Államok néger lakosságát: terve az volt, hogy minden négernek mérgezett élelmi­szercsomagokat küld. Az ítéletet július 27-én mond­ják ki. WASHINGTON Az amerikai Federal Re­serve Board szerdán kia­dott jelentése szerint május hónapban újból 86 millió dollár értékű arannyal csökkent az amerikai tar­talék. PRÁGA f . , Szerdán Pragaban meg­kezdte munkáját a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság nemzetgyűlése. A küldöttek megvitatják az 1965. évi költségvetést. Buenos Aires, (MTI): Szerdán Juan Carlos On- gania tábornok a Buenos Aires-i Casa de Gobierno- ban letette a hivatali esküt, mint Argentina új köztár­sasági elnöke. Onganiát, aki az argentínai puccsokban legtöbbször szerepet játszott és legutóbb a hadsereg fő- parancsnoka volt. a keddre virradó éjjel államcsíny révén hatalomra jutott és magát „forradalmi juntá­nak” nevező három fegy­vernemi parancsnok állí­totta az ország élére. Hírügynökségi jelentések szerint Ongania az esküté­tellel egyidőben bejelentet­te kormányának összetéte­lét. Mint a Reuter tudósító­ja közli, Ongania, első hi­vatalos teendőjeként, beje­lentette a junta „forradalmi statútumát” amellyel az el­törölt alkotmányt helyettesí­tik, s amely gyakorlatilag teljhatalommal ruházza fel a kormányzó tábornokokat Az AP arról tájékoztat, hogy bár a „forradalmi sta­tútum” részleteit még nem tették közzé, az kétségtele­nül élesen peronistaellenes és antikommunista lesz. Kedden az új katonai re­zsim megszámlálhatatlan nyilatkozatainak egyikében tudatta a világgal, hogy célja: „Argentina nemzet­közi tekintélyének újjáépí­tése és az ország moderni­zálása”. Még a nyugati hír- ügynökségek is élesen szem­beállítják ezt a proklamá- ciót azokkal a fejlemények­kel, hogy az argentin junta, közvetlenül hatalomra ke­rülése után, szétkergette a kongresszust, feloszlatta a legfelső bíróságot, a politi­kai pártokat és tudomásra hozta, hogy semmiféle mun­kásmegmozdulást nem tűr el. A megbukott Illia elnök sorsáról nem érkezett újabb jelentés azóta, hogy közöl­ték: kedden Buenos Aires közelében házi őrizet alá helyezték. Carlos Perette, a volt alelnök. az AFP jelen­tése szerint Uruguayba szö­kött és menedékjogot kért, ezt a hírt azonban uruguayi részről nem erősítették meg. Leoni venezuelai elnök tu­domásra hozta: megtagadja a diplomáciai elismerést az új rendszertől. A brazil külügyminisztérium viszont kinyilvánította, hogy a kor­mány elismeri az új rezsi­met. Kolumbia felfüggesz­tette a diplörftáéfái kapcso­latokat, míg a chilei képvi­selőház határozatban emelte fel szavát „az argentin de­mokratikus és alkotmányos elvek sárbatiprása” ellen. Costa Rica utasította Buenos Aires-i nagykövetségét, hogy további utasításig ne vegyen fel kapcsolatot az új kor­mánnyal. Uruguay „minden normális elővigyázatossági intézkedést” megtett, bele­értve a határok és a táv­közlés fokozottabb ellenőr­zését. Közben Limában ülé­sezett az úgynevezett latin­amerikai parlament, a föld­rész országaiban működő törvényhozó szervek szövet­sége és kedden elítélte, „dik­tatórikus lépésnek” nevezte az államcsínyt, s lemondta a június 8-ra Buenos Aires- be összehívott parlamenti ülést. Kladt — Kondratyev: Az aranyvon (Dokumentumtörténet) Fordította: Pető Miklós Magyarok őrzik az aranyvonatot Panacsevet éjszaka álmá­ból rázta fel a küldönc. — Azonnal kérik az ál­lomásparancsnokságra ! Itt már várt rá Koszu- hin. Két ember volt vele, külsőre nem oroszok. Egyi­kük, magas, szurok fekete hajú férfi, barátságosan mo­solygott és az orosz nyelvet törve, így szólt Panacsev- hez: — Érted, elvtárs! Add le őrséget. Ezredünknek pa­rancsa van kísérni Arany­vonatot. Panacsev Koszuhinra né­zett. Az félrevonta. — Az okmányaik rend­ben vannak. A megbízóle­vél is. Ismerős csekistával jöttek. Ismert emberek: ma­gyar internacionalisták. A jelszót azonban nem tudják. S miért nem kaptunk uta­sítást a hadseregparancsnok­ságtól? — Várj csak — felelt Panacsev —, utánanézünk, nehogy baklövést köves­sünk el. Nem fát szállí­tunk. Panacsev kisietett a szo­bából, s őröket állított az ajtó mellé. Aztán Koszu- hinnal a távírász helyiségé­be ment. — Add le a következőket, de azonnal — mondta Pa­nacsev a távírásznak: „Az 5. hadsereg forradalmi bi­zottságának. A köztársaság állami kincseinek őrzését nem adhatom át a nemzet­közi ezrednek, miután sen­kitől nincs hivatalos pa­rancsom. Várom az utasí­tást a készüléknél. A 262. ezred 3. zászlóalj parancs­noka: Panacsev”. Néhány perc telt el fe­szült várakozásban. A készülék nemsokára működni kezdett, gyorsan gördült a szalag: „Pana­csevnek, a 262. ezred 3. zászlóalja parancsnokának. Megparancsolom, hogy ad­ják át az önökre bízott ál­lami kincsek őrzését a „Harmadik Internacionalé” hadosztály első nemzetközi ezredének, mihelyt megkap­ják azt a szerelvényt, amellyel visszatérnek Ir- kutszkba. A végrehajtásról értesítsék...” Világossá vált, hogy a 3. zászlóaljat átvezénylik a frontra, hogy részt vegyen a szétvert fehér seregek végleges felmorzsolásában, az arany őrzését pedig át­adják a „Harmadik Inter- nacionalé” hadoszíSly 1. nemzetközi ezredének. Az aranyvonat őrzése áp­rilis 12-én délután négy órától a nemzetközi ezredre hárult. A vonatkozó jegy­zőkönyvet Varga István ez­redparancsnok és Mihályi Kálmán ezredkomisszár ir­ta alá. Az 1. nemzetközi ezred nemrég, 1920 januárjában alakult a Kolcsakék elleni, Irkutszk környéki harcok­ban. Alapvetően magyarok­ból, továbbá németekből, csehekből, stb. állt, akik a sors akaratából Szibériába kerültek, s a döntő pilla­natban a szovjet hatalom oldalára álltak át. Akadtak köztük orosz és ukrán kato­nák is. Az ezred parancs­noka, a 26 éves Varga Ist­ván magyar internaciona­lista, 1920-ban lett a Szov­jet Kommunista Párt tagja. 1916-ban mint az osztrák- magyar hadsereg főhadna­gya esett fogságba és került a krasznojarszki fogolytá­borba. Varga István több magyar bajtársával. Hed- rich Richárddal, Mihályi' Kálmánnal, Oldal Gézával, Papp Józseffel, Pogonyi An­tallal és másokkal megszö­kött a táborból és jelentke­zett a Vörös Hadseregbe, s annak soraiban küzdött az ellenség ellen. Ennek az ez­rednek volt egyik század­parancsnoka Zalka Máté. A nemzetközi ezred pa­rancsnokai és katonái fur­csa benyomást keltettek külsejükkel. Ugyanis azt a csukaszürke egyenruhát vi­selték, melyet a Kolcsak- hadsereghez tartozó lengyel légionistáktól zsákmányol­tak. Különböző félreértések­re adott okot az öltözékük, de a piros szalag és a csil­lag mégis felismerhetővé tette őket. Az internacionalisták két zászlóaljának őrizete alatt (az ezred harmadik zászló­alja Krasznojarszkban ma­radt) most már tovább gör­dülhetett az aranyvonat nyugat felé. Naponta leg­alább háromszor ellenőrizték a vagonokat, az ajtókat, a zárakat, s a Koszuhin, illetve a stáb vagonjában lévő el­lenőrzési könyvbe rendsze­resen bevezették: ,,A kont­roll megtörtént. Minden rendben”. 1920. április 16-án Lenin táviratot kapott: Az arany­vonat Omszkba érkezett. Ide futott be a kormány választávirata, Lenin aláírá­sával, azzal a rendelkezés­sel, hogy tovább kell szál­lítani a kincseket Kazány- ba. A távirat — látva, hogy maga Lenin írta alá — fel­lelkesítette a kísérő sze­mélyzetet és az őrséget. Gyorsan megtettek minden előkészületet a továbbhala­dásra. A szerelvényhez kapcsolt vagonokba bera­kodták az omszki bank aranytartalékát is. Április 21-én este már minden készen állt az indu­lásra. Koszuhin és Varga István újra ellenőrizték a kísérő személyzetet, az őr­séget, géppuskákkal erősí­tették meg a mozdonyt és az elől haladó vagonokat; elterjedt ugyanis a hír • városban arról, hogy ■ banditák támadásokat intéz­nek a vonatok ellen. Még indulás előtt a pályaudvar távírdájából közvetlen veze­téken táviratot adtak fel: „Kreml, Moszkva, Lenin elvtársnak. A 10950 sz. rend­kívüli szerelvény Omszkbói április 21-én moszkvai idő- szerint 20 órakor elindult nyugatra”. (Folytatjuk) Tadeust Kostecki: idői (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 67. Az egészség mintaképe volt mindig, és hirtelen... Volta­képpen mi volt a megbe­tegedés oka? Mérgezésről suttogtak. Ha Barbara adta be neki, akkor, mint ezek­nek a machinációknak ré­szese, feltétlenül tudott vol­na a világító falról is. Ta­lán valaki más, kihasználva egy figyelmetlen pillanatát, mérget öntött a teába. Ki? Golikon és Rudzinskán kí­vül erre másnak egyáltalán nem volt lehetősége. A fláz, a nyomozás kezdetén egy ostromlott erődítményre emlékeztetett, és nem lett volna könnyű ide észrevét­lenül bejutni. Gondolatmenete hirtelen összekuszálódott. Mintha valakinek tekintetét érezte volna. Háttal ült az ablak­nak és akaratának teljes ere­jével küzdött vágya ellen, hogy megfordítsa fejét. Ez sarkalatos hiba lett volna. Ha valóban valaki idegen nézett be... A táskája ott volt az asz­talon a keze ügyében. Oda. húzta magához. Puderkom- pakt. Talán egészen termé­szetesnek tűnik, hiszen nő­ről van szó. Megvillant a kerek tükör: a szeméhez emelte, ujjai hegyével meg­fogta a púdertől porzó pa­macsot. Még egy alig észre­vehető mozdulat. Most a tükörben volt az ablak képe. Ajkait erősen össze­szorította. Csak nyugodtan. Egy arc lapult az üveghez. Férfi? Nő? Az arcvonások kivehetetlenek voltak. Itt égett a villany — az abla­kon túl vágni lehetett a sö­tétséget. Csak egy kimeresz­tett szempár fehérje villo­gott kékesen. Tehát így állunk... Nem engedte el a táskáját. Ugyanis éppen abban van a.. Nyugodtan felállt. Ez nem volt könnyű dolog. Nyakizma megmerevedett. Mit csinál az ott, az ab­laküveg mögött? Most már nem látta, hiszen szünet nélkül nem tarthatta szeme előtt a tükröt. Ez nagyobb baklövés lelt volna, mintha egyenesen az ablakra nézne. Minden sietség nélkül el­indult az ajtó felé. Táská­jába süllyesztett kezével megfogta a kisméretű pisz­toly markolatát. Kostrzewá- naic igaza volt: az ügy egyes szakaszait sűrűn hatá­roló hullák bizonyítják, hogy egy figyelmetlen pil­lantást az életével fizethet meg az ember. A bejárati ajtó sarokva­sai elnyújtottan nyikorog­tak. A kutyafáját, hogy sen­kinek se jutott eszébe ezt megolajozni! Kirohant a kertbe. A konyhaablaknál már senki sem volt. Hát, világos, ta­lán csak a süket nem hal­lotta volna a zajt. Valahol a közelben rejtőzködik? Kö­rös-körül az áthatolhatatlan, majdnem koromfekete sötét­ség függönye lógott. Locsogva potyogtak az esőcseppek. A táska mélyén lapult egy kis zseblámpa: ha ki akar­ná venni, el kellene en­gednie a pisztolyt. Jobb, ha nem rizikózik. Jobb, ha... Aha megvan, a sötét­ségben hirtelen feltűnt egy elmosódott árny. A kerítés felé rohant. Lisicka utána ugrott. Nem sok reménye lehetett — a néhány méte­res előny és a kavicsok közé süppedt magas sarok miatt. — Állj! — a táskából előkapta a fegyvert. Most már nincs idő, még csak gondolni is a konspirációra. — Állj! — Az árnyalak gyors fordulattal a fák kö­zött termett, s eltűnt a lá­tóhatárról. Hogy eljuthas­son a kerítésig, ki kell lép­nie a nyílt térségre. Az át- kúszás sem sokat segítene ezen a szakaszon. A ma­gas betonalapzat lehetetlen­né tette az álcázást. Akár így, akár úgy, meglátja, amikor átvág a kerten. Es akkor, ha nem engedelmes­kedik... Felhúzta a biztosítót, ujját a ravaszra helyezte. Nehéz lesz. (Folytatjuk) I — A „menet” útvonalát Ienet a vonulás napjából. Alig százan indultak el a Tennesee állambeli Mem- phisből, június 6-án James Meredith néger diák vezeté­sével, hogy gyalog járva az 51-es autóúton, bebizonyít­sák Mississippi állam né­gereinek: félelmük túlzott, álljanak bátran csatasorba jogaikért. Alig léptek Mis­sissippi földjére, a polgár­jogi harcosok menetét kísé­rő rendőrök és fotóriporte­rek szeme láttára, fényes nappal, a fehér fajvédők egyike három lövést adott le közvetlen közelről Mere- dithre, akit súlyos sebekkel szállítottak kórházba. Ha az első napon Mere­dith menete csak néhány so­ros hírt kapott az amerikai újságokban, ez a három lö­vés milliókat rázott fel. Meredith, akinek nevével négy esztendővel ezelőtt is­merkedett meg a világ, amikor először ő iratkozott be a kizárólag fehéreknek fenntartott oxfordi „Öle Miss” egyetemre Mississip­piben. Meredith a washing­toni kormányzat által oda­vezényelt szövetségi csapa­tok sorfala között látogatta az előadásokat és vállalta azt az életveszélyt, amelyet a fajgyűlölők fenyegetese ábrázoló térkép és egy je­jelentett számára. Bátorsá­gával a fajüldözők elleni küzdelem ^gyik jelképévé vált, s néhány héttel ezelőtt arra vállalkozott, hogy őri­zet nélkül lép Mississippi földjére és vezeti a 360 ki­lométeres menetét a „féle­lem ellen”. A Meredithre adott lö­vések, a sebesülése után a Nobel-békedíjas Martin Lu­ther King által folytatott menetre dobott bombák, a provokációk és rendőri gu­mibotok, a menetet kísérő újságírók autóbuszában el­helyezett mérgeskígyók — mind-mind azt bizonyítják, hogy Mississippi négereinek félelme indokolt. Az amerikai négerek har­ca napjainkban új lendüle­tet vett. Ma már nem lát­szattörvényekért, hanem a néger lakosság tényleges jogaiért, gazdasági egyenlő­ségért. Ezzel foglalkozott az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának New York­ban most befejeződött 18. kongresszusa is, rámutatva, hogy a négerek gazdasági és politikai egyenjogúságáért indított mozgalmának győ­zelméhez a kulcsot a mun­kásmozgalom és a néger nép szövetsége jelenti. T Győzött — a „félelem elleni" menet

Next

/
Oldalképek
Tartalom