Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-28 / 151. szám

A partizánok tüzérségi támadása A buddhisták bojkottálni fogják a szavazást Kladt — Kondratyev f Az aram/vonat (Dokumentumtörténet) Fordította: Pető Miklós TORONTO Vasárnap Torontóban 26 ország küldötteinek részvé­telével befejeződött a nuk­leáris fegyverkezés kérdésé­vel foglalkozó 4 napos nem­zetközi értekezlet. A részt vevő küldöttségek, — közöttük a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői —, akik az érte­kezleten nem kormányuk képviseletében, hanem csak magánszemélyekként vettek részt, közleményt adtak ki. A közlemény amellyel az összes résztvevő egyetértett, felhívást intéz minden atomhatalomhoz a föld alatti nukleáris kísérletek meghatározott próbaidőre való beszüntetésére. NEW YORK Vasárnap végcéljához, Mississippi állam fővárosá­ba, Jacksonba érkezett a Meredith-menet, amelyhez az amerikai négerek ezrei csatlakoztak. Huszonkét nappal ezelőtt James Me­redith vezetésével mind­össze öt ember indította meg ezt a tiltakozó felvo­nulást. Most már 25 000 részvevő — élén James Meredith-tel, Martin Lu­ther King-gel és a mozga­lom más vezetőivel — vo­nult be a város utcáin és rendezett tömeggyülést a törvényhozó gyűlés épülete előtt, nem törődve a nem­zeti gárda szuronyos kato­náinak jelenlétével. MOSZKVA A magyar internaciona­listák emlékét megörökítő dokumentumfilm készül a Szovjetunióban ..Vörös jelek a hadak útján” címmel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évforduló­jára. A Szovjetunió állami filmbizottsága és a magyar Művelődésügyi Minisztérium film-főigazgatósága közötti megállapodás alapján a fil­met a MAFILM katonai stúdiója készíti. VARSÓ Puck kikötővárosban szombaton „Lengyelország ezer éve a Balti-tengeren” jelszó jegyében nagygyűlést tartottak, amelyen Zénón Kliszko, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára mondott beszédet. Kliszko hangsúlyozta, hogy a mai Európában nincsenek ha­tárkérdések, mert azokat végérvényesen megoldották a potsdami egyezmények. KAIRO , Hétfőn az Arab Liga ka­irói székházában össze­ültek az arab államfők személyes képviselői. Napi­rendjük első pontja a Pa­lesztinái felszabadítási szer­vezet és Jordánia ellentétei. Megvitatják az arab állam­fők képviselői Szíria Jordá­nia ellem emelet panaszát is. Saigon, (MTI): A dél-vietnami harcokról szóló jelentések két ütkö­zettel foglalkoznak. Az egyikről — az 1. számú or­szágút mentén Hue és Quang Tri között folyik az amerikai tengerészgyalogo­sok és szabadságharcosok között. Az északi mocsaras vidéken az amerikaiak to­vábbra is harcban állnak a felszabadító hadsereg egy­ségeivel. A partizánok tü­zérségi támadása amerikai jelentések szerint — súlyos veszteségeket okozott az amerikaiak egyik századá­nak. Thich Tam Chau budd­hista vezető, a saigoni buddhista intézet feje hét­főn újságíróknak nyilatko­zott. A többi között kije­lentette, megtörténhet, New York, (TASZSZ): Vasárnap New Yorkban a Webster Halléban véget ért az Egyesült Államok Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusa. Az amerikai kommunis­táknak hét év óta most volt először alkalmuk arra, hogy nyíltan megtarthassák or­szágos kongresszusukat. A kongresszus Gus Hall beszámolója alapján meg­határozta a párt politikai irányvonalát. A vasárnapi ülésen a kül­Djakarta, (MTI): Az indonéz katonai ható­ságok ellenőrzése alatt álló Antara hírügynökség jelen­tése szerint Szumitro vezér­őrnagy, Kelet-Jáva helyet­tes katonai parancsnoka utasítást adott a katonai rendőrségnek, hogy kutassa fel és tartóztassa le az In­donéz Kommunista Pórt tagjait. A tábornok ugyan­akkor utasítást adott a Subandrio volt miniszter­elnökhelyettes és külügymi­niszter vezetése alatt állt hírszerzőszolgálat emberei­nek a letartóztatására is. Az indonéz ideiglenes né­pi tanácskozó gyűlés, amely­ből eltávolították a balolda­li képviselőket, vasárnap es­te befejezte a múlt hétfőn megkezdett általános vitát. hogy a buddhista egyház bojkottálni fogja a szep­temberre kitűzött választá­sokat. A végleges döntést a buddhista intézet tanácsá­nak egy később összehívan­dó ülésén hozzák majd meg. . Francia professzorosok és előadók „békemozg;|om” elnevezésű szervezete a New York Times hétfői számában fizetett hirdetés­ként kiadott egy felhívást, amely sürgette az Egyesült Államokat, hogy segítse elő a tárgyalásokat, szüntesse be a bombatámadásokat, ismerje el a DNFF-et és tartsa tiszteletben az 1954. évi genfi megállapodást, amely megtiltja külföldi csapatok és katonai tá­maszpontok tartását Viet­namban. döttek titkos szavazással megválasztották a párt 80 tagú országos bizottságát. A párt országos elnöke is­mét Henry Winston, főtit­kára Gus Hall lett. A kongresszus módosítot­ta a párt szervezeti sza­bályzatát. E szerint az Egye­sült Államok Kommunista Pártja a munkásosztály po­litikai szervezete. Elmélete a tudományos szocializmus, a marxizmus—leninizmus. A kongresszus testvéri szolidaritását fejezte ki a harcoló vietnami néppel. A vita Nasution tábor­noknak, a parlament újon­nan megválasztott elnöké­nek a zárszavával ért vé­get. Nasution felszólalását a kommunisták és támogatóik elleni dühödt kirohanásokra használta fel. A tábornok kijelentette, hogy a Ma­laysia szétzúzására alakult parancsnokság rendeletére (e parancsnokságnak Na­sution a helyettes vezető­je) és a legfőbb államügyész javaslatára öt képviselőt Hem engedtek felszólalni a parlamenti vitában. Mint a hírrel kapcsolatban az An­tara megjegyzi, Nasution tábornok nem bocsátkozott részletekbe árról, hogy mi­lyen indokok alapján von­ták meg e képviselőktől a szót. Megbízható kezekben E feszült napokban az irkutszki kommunisták, bár viszonylag messze voltak még a Vörös Hadsereg él­csapatai, az egész szovjet nép támogatását élvezték. Sirjamov napról napra in­formálta a Szibériai Forra­dalmi Bizottságot az ese­ményekről, tudván, hogy a híreket türelmetlenül vár­ják Tomszkban, Kraszno- jarkszban, Moszkvában. Még arra is volt ideje a forradalmi bizottságnak, hogy Sirjamov ve­zetésével, a bizottság tagjai ellenőrizzék a vonat védel­mét. A legkiválóbb partizá­nokkal erősítették meg az őrséget, s az aranykészlet őrzésével megbízott részleg­hez kirendelték a bolsevik M. Bagajevet, akit az őrség komiszárjának neveztek ki. Az őrség parancsnoka egy irkutszki kommunista lett, N. Tokarjov. Az -aranyvonat melletti sínpárra két páncélvonatot állítottak, megerősített gép­puskás osztaggal. Ez azt bi­zonyította, hogy az irkutsz­ki bolsevikok elszánták ma­gukat arra, hogy a városhoz közelítő Kappelt „barátsá­gos fogadtatásban” részesí­tik. A helyzet meglehetősen bonyolult volt. Épp ezért, minden lehetőségre felké­szülve, a forradalmi bizott­ság kénytelen volt Kolcsak kihallgatását abbahagyni és a tábornokot halálra ítélni. Február 7-én az ítéletet végrehajtották. E napon a Kappel-féle csapatok elfoglalták Inno- kentyevszkaját. De ez volt az utolsó komoly fegyver­tényük. Miután képtelenek voltak előretörni, a demo­ralizált katonák fegyverei­ket eldobálva, futva kerül­ték el Irkutszkot. 1920 február 7-én az 5. hadsereg parancsnoksága és a csehszlovák hadtest veze­tői egyezményt írtak alá. A Szovjet parancsnokság biz­tosította a csehszlovák csa­patok elvonulását kelet fe­lé. A nép aranya megbízható kezekbe került. Az irkutszki forradalmi bizottság úgy vélte, hogy az aranyat Szovjet-Oroszország szívébe elszállítani nemcsak veszélyes, miután körös-körül még kalózkodtak a fehérek elszórt csapatai, de lehetet­len is: Kolcsak emberei, visszavonulás közben, majd­nem minden hidat és vas­útvonalat felrobbantottak. És ott voltak még a cseh légionáriusok is az arany­vonat őrségében, akik — Igaz — csak arra vártak, mikor evakuálják keletre csapataikat, hogy elvonulja­nak velük. Az irkutszki szovjet hata­lom közben megerősödött, s készült a közeli találkozásra a Vörös Hadsereggel. Az utolsó csehszlovák egységek 1920 március 4-én végül mégiscsak eltávoztak a városból, az arany gon­dozása, őrzése most már végleg a hadi forradalmi bizottság feladatává vált. Leltár— hányadszor? Mondani sem kell, hogy — mint már annyiszor — újra megkezdődött a leltár- készítés, az ellenőrzés. de most már az irkutszki mun­kások kívánságára. Mi ma­radt meg a kincsből, hányt- vetett útja és Kolcsak „gon­dozása” után? 619 púd rúd arany, 199 ládában és 20 823 púd aranyérme 6616 ládá­ban, összértékük 409 625 870 rubel. Ha azt vesszük, hogy az Omszkba szállított arany- készletet 651 532 117 rubelre becsülték, akkor is elher­dáltak azóta a nép vagyo­nából csaknem 242 millió értékű aranyat. Egy hét múlva a forradal­mi bizottság jelentést tett Leninnek az ország belse­jébe történő aranyszállítás előkészületeiről, az ellenőr­zésről, a leltárról és az új vagonokba történő átrako­dásról. Két nap sem telt be­le, s már jött is az intézke­dés, hogy az aranyvonatot Szovjet-Oroszország főváro­sába kell szállítani. Sirjamov javaslatára ez­zel a rendkívüli feladattal az 5. hadsereg különleges osztályának munkatársát, Alekszandr Koszuhint bíz­ták meg. Ezt a karcsú, ma­gas, fekete bajuszú fiatal­embert csak körszakálla mutatta némileg idősebbnek, de így sem tetszett többnek húszévesnél. Ennek ellenére már kellő harci tapasztala­tokkal rendelkezett. Az 5. hadsereg egységeivel vonult át egész Szibérián, s nem kis hősiességet tanúsított Kolcsak kémelhárításával szemben. Nemrég jött vissza Irkutszkba a várostól nem messze fekvő vasútállomás­Luigi Longo, az Olasz Kommunista Pórt főtitkára felszólalt a párt Központi Bizottságának és központi revíziós bizottságának együttes ülésén. A választá­si eredményeket elemezve kijelentette, hogy az elmúlt húsz év adatait vizsgálva, a tények rendkívül ékesszó­lóan tanúskodnak a pórt erejének és befolyásának ról, ahol egy illegális fe­hérgárdista szervezkedest tett ártalmatlanná. A be­csületes, bátor, állhatatos felderítőt megbecsülés övez­te a hadseregben, nem vé­letlen hát, hogy éppen ót jelölték e fontos feladatra. Gazdasági tekintetben áz aranyvonat felelőse az az N. Kazanovszkij lett, aki az aranyat Omszkból Ir­kutszkba kísérte. De nem ö volt az egyetlen az arany régebbi őrzői közül, aki megmaradt a bolsevikok aranyvonatán. A szerelvény védelmére a 262. lövészezred 3. zász­lóalját jelölték ki. A 671 emberből álló, harcokban megedződött zászlóalj pa­rancsnoka a 32 éves kom­munista N. P. Panacsev volt Komisszárja M. I. Bog- danovics partizánparancs­nok lett. Március 17-én az irkutsz­ki helyőrségparancsnok rendkívüli értekezletet hí­vott össze, ahol részletesen megtárgyalták az aranykész­let elszállításával kapcsola­tos utolsó teendőket. A pa­rancsnok átadta a megbízó­leveleket A. Koszúhinnak, s jó utat kívánt mindenki­nek. A megbízottak hozzálát­tak az arany átvételéhez, figyelmesen ellenőriztek min­den egyes ládát. Az utolsó három nap az előkészületek jegyében telt el. Végre Koszuhin jelentet­te a forradalmi bizottságnak, hogy készen áll az indulás­ra. Március 22-én a páft és a szovjet szervek megbízot- taiból alakult bizottság ér­kezett az állomásra. Kora reggel megkezdték a 26 va­gonból álló szerelvények vizsgálatát. Az első kocsiba került a fegyveres őrség, utána következett az érté­kes rakományt tartalmazó 13 vagon, ezután pedig a kísérő és kisegítő személy­zet vagonjai. Még egyszer ellenőrizték a vagonokat összekötő telefonvonalak működését, majd délután négykor, irkutszki munkás­tömegek jelenlétében, &z aranyvonat elindult hosszú és veszélyes útjára. (Folytatjuk) állandó növekedéséről, va­lamint a kereszténydemok­raták és a szocialisták visz- szaszorulásáról. A szocialista és a szoci- alista-demcirata párt egye­süléséről szólva Longo ki­jelentette, hogy ebben a fo­lyamatban a szocialista párt súlyosan meg fog bűn­hődni a kereszténydemokra­tákkal való együttműködé­sért. Véget ért az Egyesült Államok KP kongresszusa Indonéziai jelentés t További leszámolásra készül a jobboldal Luigi Longo felszólalása Tadeusz Kostecki: Fordította: Szilágyi Szabolcs (Bűnügyi regény) 65. Rudzinska letette a bi­zonyítványokat. — Jól van hát. — Még beszélgettek a kötelezettségekről és a fize­tésről. — Hogy szólítsam volta­képpen? — Oh. Zosia, ez termé­szetes. Hogy lehetne más­képp. Kifejezetten zavarban volt, amikor Rudzinska asszony távozott. Eredeti meggyőződésén, hogy az újonnan felvett háztartási alkalmazott a nyomozószol­gálathoz tartozik, talán már nem olyan sokat le­hetett változtatni. Nyílt kártyákkal játszani? Mi­nek? Ez egyáltalán nem könnyiti meg a feladatot. Annál is inkább, mert van még bizonyos esély e meg­győződés megváltoztatásá­ra. Csak Zaczek el ne ron­taná. Mert azok a kons- pirációs arckifejezések... XLIV. Az első nap zökkenőmen­tesen múlt el. Ebéd, három fogásból, majd meleg va­csora. — Zosia valóban kitűnő­en főz — Rudzinska asz- szony hangjában ügyetle-' nül leplezett csodálkozás érződött. — örülök, hogy ízlik — válaszolta szerényen. Zaczeket néhányszor rendre kellett utasítania, amikor valamit suttogott és gyanakodva körülnézett. — Hagyja már a titok­zatos James szerepét — húzta össze a szemét — maga is azt állítja, hogy megfigyelés alatt állunk. Ha pedig úgy van, akkor ne­héz megtudni, ki, melyik pillanatban és honnan fi­gyel. — Ó... — a tréfát nem ismerő hang zavarba hozta. — Gondolja kollegina, hogy lebukhat? — Megfigyelőnek nem szoktak vakokat kiszemel­ni. Azonkívül feledkezzék meg a kolléganőről. A fő- kapitányság előadója és háztartási alkalmazott? Ta­lán még a falnak is füle van. „Zosia kisasszony” — ez lesz a legmegfelelőbb ebben a helyzetben. — Végül „elcsúszik” ez a fiú. Alapjában véve pe­dig nem rossz anyag, csak még sokat kell tapasztal­nia. De teljesen érthető: a tapasztalat nem potyog az égből, mint a manna. Ezután már nem volt idő a beszélgetésre. A konyhá­ban rengeteg munka várta. Szinte ragadt a kosztól minden, el nem mosogatott edények rakásai, körös-körül régi ételmaradékok. Mary- sia kimondhatatlan koszos lehetett; nem tartotta vol­na meg egy napig se. Rud­zinska a maga részéről, úgy látszik méltatlan el­foglaltságnak tartotta saját háza gazdasági ügyeinek intézését, ha egyszer nem kergette el az ilyen fatus- kót. A füllesztő, forró levegő egyszerűen fékezte a lég­zést. Elzárta a hőségtől majd szétrobbanó fűtőtes­tet, az ajtót sarkig kitár­ta. A nedvességgel telített késő őszi levegő élénkítő hulláma áramlott be. Ér­dekes, mikor szellőztettek itt utoljára? Szoknyáját kö­tény takarta el, fején szo­rosan megkötött kendő,’ egyik kezében seprű, a má­sikban törlőrongy... Nem könnyű, ha egyszer rá akar szolgálni a háztartási alkal­mazottak gyöngye titulus­ra... Szemét, hulladék, porré­teg. Hogyan hagyhatta így a helyiséget, amelyben a nap nagyobb részét töltöt­te? Valóságos disznóól. Időnként hatalmába kerí­tette a kétségbeesés. Nem győzi, ha kibújik a bőréből akkor sem. Azután folytat­ta a takarítást. Végső so­ron nem válik kárára áz edzés ezen a területen. Wi­told se tartozott a túlsá­gosan figyelmes emberek közé, és amig megfelelően át tudja nevelni«. Későre járt, amikor ször­nyű fáradtan a székre ro­gyott. Igen, nehéz a szol­gálólány, sorsa. Neki meg, a házimunkához hozzájön még a hivatali elfoglaltság is... Ez azonban teljesen más. Adottság kérdése. Zaczek pillantott be, akit a hirtelen csend csalogatott ide. Attól a pillanattól fog­va, hogy kipenderítették a konyhából, valahol a hall­ban és a folyósokon kóbo­rolt. — Ö — kiáltott fel ámul- va — ég és föld! Egysze­rűen nehéz elhinni, hogy néhány óra alatt... Zosia kolle... izé... kisasszonynak az­tán ég a keze alatt a mun­ka! Lisicka vacsorát adott neki. Zaczek minden fala­tot külön élvezett. — Ha tudná Zosia kis­asszony, ezúttal egész köny- r.yen kiejtette — milyen moslékokkal tápláltak itt engem. A kisasszony azon­ban... Na, szavamra, kisik­lott tehetség. Ahelyett, hogy ... — a fenyegető tekintet­től megriadva elhallgatott. Egy darab hús majdnem megakadt a nyelőcsövén. — Hát, bizony — mondta ti­tokzatosan, de úgy, hogy messzire hallatszott — ki­siklott teheség. Ahelyett, hogy valami elsőosztályú étteremben lenne konyha­főnök. Akár osztályon fe­lüli kategóriában is... Egy diszkrét mosoly volt a hála. Nem is rosszul vág­ta ki magát. Lesz még em­ber belőle. Gyorsan leöblítette az edényeket és újra felvette a seprűt, meg a szerhétla- pátot. — Ilyenkor takarítani? — Csak az első emeleti feljáratot szeretném, Ott annyi por van ... Ez nem volt igaz. Telje­sen másról volt szó. A dol­gozószoba — ezt az ügyet nem tudta elfelejteni a Kostrzewával folytatott be­szélgetés pillanata óta. Tu­lajdonképpen mit látott ott Barbara? Most, amikor már Rudzinska asszony talán aludni tért, senki sem za­varja majd, Zaczeknek nem kívánta elmondani szándé­kát, kinevetheti érte. Mert, hogy nevetséges egy kicsit, az tény. Mit is ke­resne ott valójában? Szel­lemeket? Nem tud.ta pon­tosan meghatározni ennek a látogatásnak a célját. Szét akart nézni — ez minden. (Folytatjuk}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom