Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-25 / 149. szám

Ktadt—Kondratyev: Az a rau yvouat (Dokumentumtörténet) Fordította: Pető Miklós MOSZKVA: Mint a TASZSZ jelenti, Alekszej Koszigin, szovjet kormányfő júliusra esedé­kes svédországi látogatását későbbi időpontra halasz­tották. A kérdésről — a TASZSZ szerint — valószí­nűleg hivatalos közleményt adnak ki. SZÖFIA: ♦ Július második felében bolgár párt és állami kül­döttség utazik baráti láto­gatásra a Mongol Népköz- társaságba. A delegációt Todor Zsivkov, a BKP Köz­ponti Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, és Georghi Trajkov, a nemzetgyűlés elnökségé­nek elnöke vezeti. VARSÖ: Magyar pártküldöttség ér­kezett csütörtökön este Varsóba dr. Dimény Imré­nek, az MSZMP Központi Bizottsága póttagjának, a Központi Bizottság mező- gazdasági osztályvezetőjé­nek vezetésével. Pénteken délelőtt Jozef Tejchma, a LEMP Köz­ponti Bizottságának titkára a Központi Bizottság mező- gazdasági osztályának ve­zetője fogadta a küldöttsé­get. Délután a küldöttség Poznanba utazott. Közlemény az Osztrák Kommunista Párt küldöttségének magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására 1966. június 20—23 között Franz Muhrinak, az Oszt­rák Kommunista Párt el­nökének vezetésével baráti látogatást tett hazánkban az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának kül­döttsége. A delegáció tag­jai voltak: Friedl Gürnberg, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság tit­kára, Alfred Ruschitzka, a Politikai Bizottság tagja' és Heinrich Fritz, a Központi Bizottság tagja. A küldöttség magyarorszá­gi látogatása során eszme­cserét folytatott Kádár Já­nossal, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárá­val, Szirmai Istvánnal, a Politikai Bizottság tagjával, a Központi Bizottság titká­rával és Szurdi Istvánnal, a Központi Bizottság titkárá­val. A két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjuk tevékenysé­géről, a nemzetközi hely­zet és a nemzetközi kom­munista mozgalom kérdései­ben elfoglalt álláspontjuk­ról. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken a megtárgyalt kérdésekben tel­jes nézetazonosság nyilvá­nult meg. De Gaulle Szibériában De Gaulle francia köztársasági elnök — balról — és Podgornij a Legfelső Tanács elnökségének elnöke No- voszibirszk repülőteréről útban a város felé. (Teleíoto — MTI Külföldi Képszolgálat) NICOSIA: Hírügynökségi jelentések szerint a ciprusi kormány péntek reggelre feloldotta a nicosiai töröklakta negyed­re elrendelt háromnapos zárlatot. A tilalmat a cip­rusi főváros görög részé­ben történt legutóbbi bom­barobbanás miatt rendelte el. AMSZTERDAM: Mint az AFP hírügynök­ség jelenti, csütörtökön es­te újabb tüntetés zajlott Je Amszterdamban a rendőri erőszak ellen. Több száz fia­tal tüntető vonult fel az utcákon, s követelte a rendőrfőnök lemondását, majd a De Telegraf szer­kesztősége előtt tiltakozott a lap munkásellenes maga­tartása miatt. MOSZKVA: Mintjárt az első napon igen nagy érdeklődés nyil­vánult meg az ARTEX ma­gyar külkereskedelmi vál­lalat első moszkvai bútor­kiállítást iránt, ahol 35 ízlé­ses garnitúrában gyönyör­ködhetnek a látogatók. Az Izvesztyija közölte, hogy a kiállítás alatt tárgyalások folynak majd szovjet kül­kereskedelmi szervekkel magyar bútorok eladásáról. TORONTO: Torontóban nemzetközi konferencia kezdte meg munkáját. Az értekezleten, amelyen 21 ország és az ENSZ képviselői vesznek részt a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozá­sának kérdését vitatják meg. Tadeusz Kosteckl: 63. — ö? Ugyan már. Hozzá úgy illett volna a szelle­mekről szóló társalgás, mint a fürdőruhához a bundabéléses kesztyű. — Ez tény. Visszafelé menet folyton gondolkodott. De mindez túl bonyolult volt — és in­kább a rossz gyerekeknek való mesékhez hasonlított. XLII. Zaczek szidta az egész világot. — Az ördög a megmond­hatója, mit képzel egy ilyen tuskó. Hat krémes és két almáspite: mintha kihají­tottam volna az ablakon! Falni, azt igen, de ha ar­ról van szó, hogy marad­jon itt akár csak néhány napra, hallani se akar ró­la! Még kétségbevonják a kiadásaimat, mint céltalan költekezést, az meg nem olcsó játék. A Szibériában tartózkodó De Gaulle francia köztár­sasági elnök Nyikolaj Pod- gomijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksé­ge elnökének társaságában pénteken délelőtt megtekin­tette a novoszibirszki vil­lamossági gépgyárat, amely 37 országba exportálja ter­mékeit A gyár dolgozói szívélyes fogadtatásban ré­szesítették a vendégeket. A gyárlátogatás után a francia köztársasági elnök és kísérete elutazott a No- voszibirszktől mintegy 30 kilométernyire fekvő Aka- gyemgorodokba, a tíz évvel — Legyen benne biztos, hogy nem vonják kétség­be. A nyakamat rá! — Mondjuk, hogy nem. De a kudarc, az kutya? Persze végső soron nem is púpos, nem is sánta, mindene a helyén van. Es ha látta volna, doktor, hogyan bántam vele, szőrmentén. — A szó szoros értel­mében? — Nem sok hiányzott hozzá. Ha valamelyik ismerősöm látta volna, miként sür­gölődtem ekörül a te­hénke körül... És most mindennek fuccs! Rudzinska levert volt. — Egyedül lenni ebben a házban? Ez felülmúlja erőmet. — Talán majd ráakad valakire — hümmögött meggyőződés nélkül’ Kostrzewa. — Hogyan? Hirdetést adtam fel, és megkértem ezelőtt létrehozott nagy tu­dományos központba. A szibériai tudósok két jakut gyémántot ajándékoz­tak a francia elnöknek. A tudósoknál tett látoga­tás után Alekszej Zverev, a novoszibirszki tanács el­nöke villásreggelit. adott De Gaulle elnök és kísére­te tiszteletére. A villásreggelin elmon­dott pohárköszöntőjében De Gaulle kijelentette: — Most, hogy eljöttünk ide, láthattuk, hogy Szibé­ria iparilag is kitűnően fejlett országrész, korszerű eredményekkel, haladó gondolkodású, férfiasán helytálló emberekkel. minden ismerősömet. Na persze, jöttek is. De még gyorsabban el is tűntek. Egyikőjük még előleget is vett fel. Többet nem láttam. Inkább itthagyta a bizonyítványát, semhogy még egyszer visszajöjjön ebbe házba. Ügy látszik, valakinek suttognia kellett néhány szót mindenről. S ami a legfontosabb — mi­kor nézzek új lány után? Marysia kategorikusan ki­jelentette, hogy ma délután elmegy, még akkor is, ha megláncolják... Nem telje­sen két óra múlva már egyedül maradok. — Na, nem egészen egye­dül... Zaczek kolléga... — Ö, az persze nem old­ja meg... — Értem. — Végtére nehéz volt nem megérteni. Tekintete szó­rakozottan tévelygett a fa­lakon. Az a veszély fenye­getett, hogy Rudzinska is Tovább kelet felé Az előkészítő munkála­tokban részt vett a bank igazgatója, Nyikolaj Kaza- novszkij, a tapasztalt bank- tisztviselő, aki életének ér­telmét látta az arany hi­ánytalan megőrzésében, és még hárman a bank alkal­mazottai közül. Valameny- nyiük tevékenységét ébe­ren figyelték a kolcsakista kémelhárítás ügynökei. Megint ellenőrzés követ­kezett: 1919 október végén Kazanovszkij irányításával. E nem hivatalos kontroll alkalmával megállapították, hogy Kolcsak és emberei eddig több mint 11 500 púd aranyat tékozoltak el. A szovjet csapatok kö­zeledtére Omszkban pánik tört ki, Kolcsak Irkutszkot jelölte meg a kormánya új tartózkodási helyéül. 1919 október 31-én az omszki bankból a teljes aranykészletet átvitték a vasútállomásra. Huszonki­lenc vagon sorakozott fel az állomáson. November 12-én elhangzott a parancs: indulás kelet felé! S az aranyvonat a Kolcsak „fő­városához” közeledő Vörös Hadsereg ágyúinak dörgése közepette elindult. Két napra rá Omszk felszaba­dult. Kolcsak út közben tud­ta meg, hogy Irkutszkban felkelés tört ki. Megparan­csolta Szemjonov atamán- nak, hogy „foglalja el a várost, likvidálja a felke­lést”. Eleinte váltakozó si­kerrel folytak az irkutszki harcok, de végül is a fel­kelők akcióját siker koro­názta. Ez idő tájt Kolcsak már nem volt a helyzet ura. Mi­vel nem látott más kiutat, mindenben engedett a szövetségesek utasításának. 1920 január 5-én így írt naplójában: „Ma megkezd­tem a vonat átadását az állami értékekkel együtt a csehszlovák fegyveres erők­nek”. Mindenesetre ennek előtte maradt még annyi ideje, hogy húsz láda kincset át­vitessen saját kupéjába. De korántsem ez volt minden érték, amit Kolcsak „meg­őrzésre” átvett Még ugyanezen a napon az admirális aláírta le­mondását Gyenyikin tábor­nok javára. Alighogy hírt szerzett Kolcsak lemondá­sáról, Gyenyikin levelet írt neki, s követelte, hogy bo­csássa rendelkezésére az aranykészletet. Röviddel később Nyeratov, az orosz ellenforradalom ismert sze­mélyisége, Gyenyikin meg­bízásából így írt London­ba Szazonovnak: „...Az el akarja hagyni a villát. Ez egyenlő lenne a helyzet további bonyolódásával. És hirtelen eszébe ötlött a „beépített ember” gondolata csakhogy merőben más értelemben. Miért ne? — Ügy hiszem, tudnék önnek ajánlani egy lányt — jelentette ki váratlanul. Az asszony értelmetlenül nézett rá. — Maga? — Igen. Épp most jutott eszembe, hogy ismerek egyet, aki teljesen megfe­lelne. Zaczek orrcimpája kitá­gult, mintha valamit szi­matolt volna. Kétségtelenül már rájött, miről is van szó. De Rudzinska asszony is erre gondolt. — Hivatalnoknő, a nyo­mozó osztályról? — Háztartási alkalma­zott. Ügy vélem, elégedett lesz vele, asszonyom. Te­hát küldhetem? — Ha az rendes házi­munka lesz... — A világon a legren­desebb. — Abban az esetben ki­mondhatatlanul hálás le­szek magának. — Remek gondolat — suttogta Zaczek, amikor be­aranykészletet haladéktala­nul külföldre kell szállíta­ni megőrzésre, azzal a cél­lal, hogy e fedezetre a szükség szerinti hiteleket felvehessük Angliától, az Egyesült Államoktól, s Ja­pántól, körülbelül egyenlő mértékben.” Még január 5-én este a csehszlovák parancsnokság megtekintette az arannyal telt vagonokat, s a maga részéről is leplombálta azo­kat, majd cseh katonákból őrséget állított a vagonok mellé. Az aranyvonat 1920 ja­nuár 10-én elindult kelet felé. Az út Irkutszkhoz a várostól mintegy 130 kilo­méterre fekvő Cseremhovo járáson át vezetett, amely nagy iparvidék volt. Kősze­net is bányásztak itt, ez­zel táplálták Kelet-Szibé- ria vasúthálózatát és üze­meit. lelena akcióba lép A helyi munkások, a bol­sevikok vezetésével, már megindították aktív harcu­kat a szovjet hatalom el­lenségeivel szemben. Még 1919 nyarán Cseremhovóba érkezett E. V. Berdnyiko- va, akit az OKP irkutszki megyei bizottsága illegális munkára odairányított. Je- léna, — ahogy az elvtár­sak nevezték — azonnal hozzálátott, hogy erős bol­sevik szervezetet kovácsol­jon össze. A szervezet kap­csolatokat létesített a me­gye minden üzemével és bányájával, továbbá a cse- remhovói bányászpartizá­nokkal. December 6-án egy bá­nyász lakásában illegális találkozóra gyűltek össze Cseremhovo járás kommu­nistái. Jeléna és a pártbi­zottság tagja, a munkás vö­rösgárdista Perszikov azt javasolta, hogy a partizá­nokat vonják össze a város körül, s szervezzenek di- verziót a vasúton. S ami a legdöntőbb, december 19­órtek. — A mi tuskónkat meg kísérje szerencse az útján. Az ezredest nem kellett meggyőzni. Tetszéssel fo­gadta az ajánlatot, nem volt semmi ellenvetése. — Teljesen racionális sakkhúzás ebben a szituá­cióban. Meglátom, kit tu­dok küldeni önöknek. — Röviden beszélt a házitele­fonon. — Szerencséjük van Lisicka éppen szabad. — Lisicka? — Egy valódi gyöngyszem Nomen est omen. Rókaszi­mata van ennek a lány­nak. Hasznunkra válik majd. Amikor Lisicka belépett, Kostrzewa fürkésző pillan­tást vetett rá. Szerény az öltözködése, a haja hátra­kötve, festéknek nyoma sincs, a tekintete ártatlan. Egy túl szigorú iskola nö­vendékének, meg egy ked­vesnővérnek a keveredése. Semmi se árulta el a „ró­kaszimatot”, amit az ezre­des említett. De nehéz len­ne kétségbevonni az ezre­des emberismeretét — kü­lönösen a kapitányság munkatársait illetően. — Kollegina, ért a főzés­hez? — kérdezte. Ez kissé meglepte a lányt. re hirdessenek általános sztrájkot, majd robbantsák ki a fegyveres felkelést. Már végefelé járt a gyűlés, amikor egy provokátor ve­zetésével berontottak a házba Kolcsak kémelhárí- tói. Több elvtársat letar­tóztattak. Jeléna elkerülte a letartóztatást: a bölcső mellé ült és megjátszotta a fiatal anyát, a házigazda feleségét. E kudarc ellenére a cse- remhovoi kommunisták te­vékenyen készülődtek ter­vük megvalósítására. A városban, a bányákban, a vasútállomásokon munkás­egységeket szerveztek. A pártbizottság indítványára több kommunista beépült a garnizonba, hogy fegyvert szerezzenek. December 10- én a még illegálisan mű­ködő pártbizottság megad­ta a direktívát a munká­soknak : „Minden eszközzel tegyétek lehetelenné a fe­hérek mozgását kelet fe­lé!” Tíz nap sem telt el, s megkezdődött a fegyveres felkelés. A garnizon, s a vasutasok hamarosan át­álltak az OKP cseremhovói bizottságának az oldalára. A cseremhovói bányászok 30 kilométerre a várostól leállították a vonatokat, és feltartóztattak egy halálvo­natot is, amelyben elfogott illegális harcosokat akar­tak Kolcsakék keletre szál­lítani. Azok között, akik így visszanyerték szabad­ságukat, volt többek között Radó Ede magyar interna­cionalista. Ö, és fegyver­társa, a magyar partizán­osztagok szervezője: Pata­ki Ferenc és sokan mások azonnal bekapcsolódtak a helyi forradalmi munkába. A felkelők stábja — kö­zöttük Jeléna Berdnyikova. Radó, Pataki stb. — cse­remhovói megye legfőbb hatalmi szervévé alakult át. Több cseh katona is átállt a felkelőkhöz. (Folytatjuk) — Főzni ? Ebédkészítés­ről van szó? — Ebédet, vacsorát, reg­gelit és mindent, ami ehhez tartozik. Rövid szolgálat, háztartási alkalmazott mi­nőségben. — Egy magányos úrnál? — Nőnél. A magányos úr képében Zaczek kolléga ve­szi majd igénybe időnként a támogatását, aki ott gyö­keret vert. A helyzet a kö­vetkező... — tömören meg­határozta a feladatot, fel­vázolta a jelentősebb kö­rülményeket. — Megfelel a kolléganőnek? — Mikor kell odamenni? — Még ma. — Készen vagyok. Szük­ség lesz valamiféle bizo­nyítványra és ajánlólevél­re? — Nemigen. Nyilt kár­tyákkal játszunk. Valójá­ban nem igazoltam a há­ziasszony önre vonatkozó feltevéseit, de úgy is gon­dolom, hogy nem lesz túl nagy csalódása. Még egyet: nem ártana pisztolyt vinnie. Lisicka világos szembo­garán könnyed árnyék fu­tott át. — Ilyen komolynak tart­ja az ügyet? Kostrzewa vállat vont. (Folytatjuk) vitía titka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Csou En-laj elutazott Bukarestből Csou En-laj kínai minisz­terelnök pénteken reggel, nyolcnapos romániai láto­gatása után, különrepülő- géppel Bukarestből Albániá­ba utazott. A küldöttséget a repülőté­ren Enver Hodzsa, valamint más hivatalos személyiségek fogadták. fjjabb zavargások Hóéban Saigon, (MTI): A buddhista intézet ka­puit pénteken ismét meg­nyitották a hívők előtt. A rendőrség közleménye hang­súlyozta, hogy a rend és biztonság helyreállt, az in­tézetet visszaadták illeté­kes vezetőinek. Ugyanakkor Huéban új­ból drótakadály veszi körül a város két legnagyobb pa­godáját, A szerzetesek a két önkéntes tűzhalált halt asz- szony emlékére akartak fel­vonulást tartani. A hatósá­gok azonban megtagadták az engedélyt. Több buddhis­ta szerzetes a tilalom el­lenére pénteken reggel mégis megkezdte a felvonu­lás szervezését. A hatóság utasításaival való szembe­szegülés miatt hatot letar­tóztattak közölük. Péntekre virradóra a dél­vietnami partizánok aknával lőtték Thuong Dúc járási székhelyt. A kormányerők helyőrsége veszteségeket szenvedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom