Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
Miért szép és gazdag Szamosúilak? Három H&dfedél és kilenc Moszkvics A zuhanyzó «V rák hosszat ácsorgott a banknál Czap Lajos elnök, hogy dűlőre vigye a zuhanyozó megépítését a mándoki Üj Élet Tsz-ben. Érvelt, piagyarázott, nem kö- nyöradományt kér, saját pénzből kívánják. Nem és nem. Nem ért semmit. így aztán dolgavégezetlenül, bosz- szankodva húzta be maga után az ajtót. Azon törte a fejét, mit mondjon otthon az embereknek. Hiszen már beharangozta. — Először még azt sem mondták, itt ez a szék, üljön le, csattant fel újra. — Közgyűlés elé már nem is mertem vinni. így maradt ki a tervünkből is. — Rossz helyen kopogtattál — jegyzi meg erre mosolyogva Fucsku Sándor, a járási tanács mezőgazdasagi osztályának helyettes vezetője. Parázsló szóváltások. Érv és ellenvetés. — Ugyan hadd már — legyint az elnök. — Náluk a pén?, a miénk is... Ilová mentem volna kérni? — Hozzánk. Meg lehetett volna azt építeni, ha a mi műszaki előadónkat, Hegedűs Imrét keresed, — így Fucsku, s alig ejti ki a nevét, betoppan az irodába Hegedűs. — így van. Tőlem nem kérted... Nézd meg a tuzsérialiét. Zuhanyozó, fürdő-ebédlő. Egész modern. Már működik is... Felcsattan az elnök. — Hol itt a szövetkezet önállósága?... Először azt mondták a banknál szerezzek anyagot. Mondtam, hogy az meglesz. Érre fel elkezdtek kötölőzködni, hogy ha anyag lesz is, nem adnak rá pénzt. Csak néztem, miért. Kezdték magyarázni... Ha zuhanyozót tudok építtetni saját pénzből, akkor megvonják a kedvezményt a dohánypajtától... Nem vagyok én futóbolond!... Legalább kelszázezer forint lett volna rá. A bank egyik dolgozója rossz tanáccsal szolgált, s így került aztán a tervbe a zuhanyozó építése helyett a két istálló tetejének a felújítása. — A parasztnak nem kell fürdő? — szól újra Czap. Hallgatás. — Ha nagyon ügyes vagy, még most sem késő, — biztatja Fucsku Sándor. Czap Lajos szeme felcsillan. — Akkor ti vagytok a legügyesebbek — csapja össze tenyerét. Indulunk a földekre. Gondolkozom. Építhet-e zuhanyozót, füídőt a szövetkezet a tagjai részére? Megérdemli-e a szövetkezeti gazda, hogy így is érezze a szocialista mezőgazdaság előnyét? Egész nap kinn a határban. Fáradtan, porosán haza. Ej, ha felfrissülhetne. Erről folyik a beszélgetés a külső telepen. Emberek szalonnáznak. Ebédidő van. Egy kocsis hajt át az udvaron. A fogatról szólítja le az elnök L. Oláh Mártont. — Nem ártana kérem... Utoljára huszonhárom évvel ezelőtt álltam én zuhany alatt a katonaságnál. Azóta nem is láttam. — Márton, megy a lovad! — kiált egy ember. — Inni megyen, tudja a járást — legyint az öreg. —- Beszélgettünk a fürdőről az elnökkel, de nem lett abból semmi. Tán nem is lesz. Krumpliföld. A földút mentén akáccserje sor. A* jirnyékban emberek. Humorosan szól az ötvenhét esztendős Tóth Sándor, a brigád heccmestere. — Otthon már van fürdőkádunk. Beállítjuk a konyhába, s így fürdünk. En az asszony hátát mosom meg, ő meg az enyémet. Nevetnek. — De felférne egy fürdő a tsz-ben is. Hallottuk, hogy épül, de úgy látszik elhanyagolták, — fordítja komolyra a szót. Az elnök, Fucsku Sándor és Hegedűs Imre hallgatnak. Egymásra néznek. Az emberek, Sajtos B. András, Da- ku Sándor, Rab Sándor és Rab István meg arról beszelnek, milyen jó is lenne. Mondják, hogy ide tervezték a külső telepre az építését. Innen indulnak munkába reggel, ide érkeznek vissza fáradtan, porosán. Csaknem négyszáz ember. Mindennap. Elvétette a sorrendet az elnök. Ezen aztán újra szócsata kerekedik Czap, Fucsku és Hegedűs között. ígérik az elnöknek, hogy megkapja a Tuzséron felépített fürdőebédlő típustervét, csak építse. — Még berendezést is adunk — bőkezüsködik Hegedűs, a műszaki előadó. örvendezik Czap. Csak még azt nem döntötte el, komolyan vegye-e az Ígéreteket, vagy sem. Nyugtatgatják. Most jó helyen kopogtatóit. Farkas Kálmán Miért állnak bukásra? Virágruhába öltöztek a Szamos menti akácosok. Az idős emberek azt mondják, bö termő esztendő lesz. A szamosújlaki határban, ezen a pompás gazdag fekete földön kövér lucernát, ízökülő búzát simogat az enyhe szellő. A kicsi falu szélén óriási diófákat takar a lomb, de odébb már nem lehet látni mást, csak kerteket, szépen munkált almást. Az udvarokon — tiszta, nagy porták — kétféle anyagot találni. Almásládát, vagy építőanyagot: téglát és terméskövet. Az ember azon töpreng, mit építenek még, hiszen az egész község olyan, mintha most telepítették volna valami mintafalú céljából. Gazdagabb, szebb Szamos- újlak, mint szomszédjai, mint Cégénydányád, Gyügye és a többiek — ez mindjárt, első látásra szembetűnik. Az alma miatt? De jonatán másutt is terem. Akkor hát? Az első év nehéz volt Mondják az emberek, nem éltek ők rosszul egyéni korukban sem. Itt nem volt nagybirtok a múltban, kis parcellákon gazdálkodtak. Kinek, mennyi jutott, két- három-öt-nyolc holdon. Hatvanig nem is volt tsz, csak a falu körül, azok meg elég gyengén gazdálkodtak. Az elnök, Veszprémi Ferenc szerint tőlük nem sok jót láttak az újlakiak. Hat éve aztán megmozdult ez a falu is. De csak az aláírást vitték a közösbe. Az első év nagyon nehéz volt. Hazahívták a falubeli szakembereket. Veszprémi Ferencet elnöknek, Bégány Tibort főagronómusnak. Veszpréminek nyugodt, bedolgozott, kényelmes állása volt a csaholci gépállomáson, de hazajött. — Később néhány nappal a fejemhez vágták, hogy én Palásti László: Felkeresett a zenész, és számonkérte tőlem, hogy a cikkemben a csendes, zenementes kávéházak után vágyakoztam. — A zene üdít, szórakoztat. A zene élet, erő, egészség — mondta szenvedélyesen. — Még hogy sok a zenés hely? Kevés! Most írtam egy tanulmányt art»>l, hogy miképpen lehetne a zene valóban mindenkié. Felolvasta a tanulmányát, amelynek lényege az volt, hogy nagy hiba a zenét a vendéglátóipari üzemekre korlátozni. — A helyzet ugyanis az — írta dolgozatában —, hogy nem mindenki jár vendéglőbe, eszpresszóba. Egyesek hideg felvágottat vesznek a közértben, vagy tojást a piacon. Miért kell az illetőket megfosztani a zene élvezetétől? Hiszen ha hazamennek, gyakran hiába kapcsolják be a rádiójukat, azon talán éppen a gyorshegesztést sugározzák. Mi a teendő? A közértek szerződtessenek zenekart és csekély zenedíj hozzáadásával adják el a parizert. A akartam a szövetkezetei, csak azért, hogy elnök legyek. Az irodában körülülik az emberek és bólogatnak. így volt. Nem ment a munka az első esztendőben, nagy volt a lopás. Aki meg tudott fogni valamit, már vitte is haza. Volt mit csinálni a fegyelmi bizottságnak. Egymást érte a büntetés, a munkaegység levonás. Tizenhat forint jutott egy munkaegységre, s még abból is vissza kellett fizetni. — Itt az volt akkor a legnagyobb munka, hogy hitet öntsünk a faluba, szántsunk, vessünk, mert jövőre sem lesz. Hatvanegy tavaszán mar rendbejött a közös gyümölcsös, szépen mutatkozott a termés. És már nemcsak az aláírást, hanem a tagság bizakodását, reményét, munkáját is magáénak tudta az Űj Élet Termelőszövetkezet. Ettől számítják Szamosúj- lakon az új életet. „Csak a napló tudja . . — Negyven forintot ígértünk és hattal lett több. És már háromszázezer forintot tartalékoltunk. Jó lett a kedv. Megszűntek a lopások a fegyelmezetlenségek. Azóta nálunk kirívó eset nincs. Négy éve önmagától megszűnt a fegyelmi bizottság is. A többi év még jobban sikerült. 63 januárjában már meghaladták a hetven forintos munkaegységet, s azóta ettől nem volt kevesebb. A tavalyi eredmény után már majd hétszázezer forintot tartalékoltak. Hat év sűrített eredménye: kifizették az első évben felvett állami kölcsönöket, beruháztak négymillió forintot magtárra, almatárolóra, műhelyekre, istállók, sertésfiaztató, hizlalda téliesítésére és szép irodaházat építettek. Mindent saját erőből. És az emberek? Hatszáztizennyolc lakosból kétszázhuszonhárom a piacokon is hangulatosabb lenne a vásárlás, ha Őrdön- gős Pepi dobolna, vagy Terembura Tóni és népi zenekara muzsikálna a káposzta mellé. Tovább olvasott: — Azután itt van a reggeli. Megállapítottam, hogy egyetlen kávéházban, eszpresszóban sincs reggel muzsika. Miért csak este legyen? Be kell vezetni a komplett zenés reggelit. Kávé, vaj, dzsem Marinával, vagy Melodie damaour- ral. Esetleg tea rummal és „Nem én lettem hűtlen hoz- zád”-dal. — Kérem, én megértem önt — válaszoltam —, de mégiscsak kell egy olyan hely, ahol legalább reggelizni lehet csendben, nyugodtan, zene nékül. Elgondolkozott. — Igaza van. Tudok is ilyen helyet. Nem is egyet, sokat. Azt tudja, hogy egészségügyi hálózatunk egyre fejlődik. Napról napra szaporodnak a körzeti rendelő- intézetek. Ezeken a helyeken mindenki kaphatna a legnagyobb csendben, zene nélkül reggelit Próbareggelit... szövetkezet tagja. Az átlagosan teljesített munkaegység háromszázhetven. Tavaly ötmillió volt a tagság személyes jövedelme, egy emberre 27 800 forint jutott. Elégedettek? Húsvét első napján megjött a vagonnal a takarmány. A szocialista brigád tagjai vasalt nadrágban, ünneplő- sen sétáltak. Mikor szóltak nekik, hang nélkül öltöztek át. Május elsején ládát szállítottak, ma, vasárnap permetezni fognak. Bégány Tibor, a kertészeti brigádvezető azt mondja, másként tavaly sem lehetett volna 159 mázsa alma, 200 mázsa körte egy holdon. „A naplónk megmutatja, milyen keservesen hoztuk össze a tavalyi termést. Délelőtt végeztünk az egyik permetezéssel, jött az eső, s délután újra kellett permetezni, de már másik szerrel. Csak az írás tudja megmondani, hányszor és hányféle módon védtük az időjárástól a gyümölcsöst. Volt, hogy óránként, s hogy abba sem hagytuk”. Másképp mérik az embert Az első évben még sokan mondták, én nyolc holdat hoztam be, nekem több szavam van... A vezetőség kövptr kezetesen hangoztatta: itt már nem a hpldak számán, hanem kinek-kinek a munkáján mérik, mennyit ér, mennyi a szava, ök mondják, hogy eltűnt a különbség ember és ember között. A volt középparasztnak eszébe sem jut megnézni, volt szegényparaszt fiához adja-e a lányát. Ide tartozik, jól érzik magukat az öregek, meg a fiatalok is. Az öregek — negyvenhét nyugdíjas van — jórészt kap könnyebb munkát az almaválogatásban (helyben osztályozzák, csomagolják, ők szállítják a termést) és kereshetnek. Aki már nem bír, azt is segítik. A múlt évben hatvannyolcezer forintot osztottak ki köztük a szociális alapból. EzenfeA gyermek — tükör. Tükrözi neveltetésének körülményeit, szüleit, a szülők tulajdonságait. És most, — a közeledő tanév végével, — megnéztünk néhány gyereket, akik bukásra állnak. ★ Jancsi minden reggel elkésett. Az iskolában álmos volt, fáradt. Osztályfőnöke beszélgetett vele, hogy a félévi rossz jegyet kijavíthassa. Kiderült, hogy a gyermek nagyon egyedül van. A szülők elváltak, ő az édesanyjával él, aki gyakran dolgozik éjjel. Ilyenkor Jancsi televíziót néz, rádiózik, — és nem fekszik le. Ez viszont egy ötödikes fiún hamar meglátszik. Az emberi hangú beszélgetés után változott. Javított jegyein, és lehetséges, hogy az év végén nem fog megbukni. Az utóbbi időben azonban ismét sok a bejegyzés a napló mellé rendszeresített füzetben. Jancsi ismét rossz. Meglátogatták az édeslül szalmát, tűzifát adtak, segítenek a fuvarral is. Minden évben megrendezik az öregek napját. — Zárszámadáskor nekik is csinálunk kis zárszámadást. Most is huszonnyolcezret osztottunk ki köztük. Nem csoda, ha azt mondják, nemigen lehet a szájukból panaszt hallani. A fiatalok. Egy sem ment el máshová, csak aki főiskolán, egyetemen tanul, de az is visszajön. Kétheti fizetést kapnak a fiúk bevonuláskor, öt—ötszáz forintot a házasság előtt. „Ha látjuk, hogy jut, feljebb is megyünk”. A KISZ-brigád megyei első lett, vándorzászlót, tv-t kapott. A tsz-től meg antennát, rádiót, lemezjátszót. Az iroda épületében most festik a klubtermet, tv-vel, rexasz- tallal, sakkal adták át. „Minden van itt, bár nekünk lett volna”. A vezetők törődnek velük. Mennek a fiatalokkal, a sportolókkal, a tűzoltócsapattal, versenyekre, önálló szakmunkásképző iskolájuk van, most zárják a másodévet. „És milyen jól tanulnak”. Zöldséget termesztenek a gyümölcsös között, hogy legyen a falu ellátására. Regényt lehetne róluk írni Az irodában az emberek mosolyognak: „Hol vannak azok az idők, mikor ez a közösség indult?” Azt mondják, olyan itt, mint egy családban. Vita van, de csak azon, hogy lehet jobb. Mennyi álmatlan éjszaka, idegesség előzte meg hat év alatt ezt a mostani kormányelismerést, amíg kiváló tsz-gazdaság lettek. A vezetők szerényen: „Nekünk is van részünk benne, de az emberek...” Azt mondják, regényt lehetne róluk írni. Arról, hogyan akarnak mindig jobbat. Már negyvenkilenc tsz- tagnak van motorkerékpárja és kilencnek Moszkvicsa. És csak három házon maradt nádfedél. A százötvenhétből. Kopka János anyját. Csak a fejét dugta ki az ajtón, úgy felelt: — Nincs nekem időm. Nem érek rá tanárokkal társalogni. — Azzal be is csapta az ajtót. Megkérdeztem Jancsit a rossz jegyekről. — Mert mindig megvert. — Amikor a verekedőt kérdezem, csak az édesapja családi nevét mondja. — Odaköltözött a spájz- ba egy nővel. Kérdem, szereti-e az édesapját. így felel: — Látni sem. ★ Lajcsi, az elkényeztetett. Édesapja kisiparos, édesanyja nem dolgozik. Tavaly már elbukott a fiú: számtanból csak a javító- vizsgán sikerült nyolcadikba lépnie. Már a bukás hírére fenyegetőzni kezdtek a szülei: ide jelentik, oda jelentik, hogy a gyermeküket ebben az iskolában elnyomják. És ezt ők el is hitték, mert Lajcsi rendszerint így állította be otthon a dolgokat A minap aztán be is kellett hivatni a szülőket: a fiú nem mondott igazat, és szembesítették — a szülők előtt — az osztályfőnökével. Itt aztán kiderült, hogy mi is a baj otthon. A fiú elmondta társai előtt, hogy neki semmit sem kellett tenni, hogy felvegyék a szakmába ipari tanulónak. Megnyugtatták, a papa mindent elintézett helyette. A gyerek értelmes, most mégis bukásra áll, de már nem is egy, hanem négy tantárgyból. A szülők segítőt vettek fel melléje. A javuló eredmények hírére elküldték azt is, mondván elég lesz, ha csak a mama korrepetálja. Most a fiú ismét visszaesett, és kétséges, át tud-e majd év végén menni. A legutóbbi beszélgetéskor a szülők megkérdezték, mit tegyenek hát? — Miért nem állítanak eléje követelményeket? Miért nem követelnek tőle? Az édesanya erre sírva felelte: — Ma is azzal jött el, ha valamit nem csinálok neki meg, a vonat alá fekszik. ★ A két gyermek esete kirívó példa a 820 tanuló közül a Vécsey közi általános iskolában. Marika például szép kislány, gyönyörűen járatják. De kizárólag egyetlen dolgot tud: balettozni. Ez pedig nem iskolai tantárgy. A szülők szeretik szerepeltetni, s csak ez az egyetlen dolog érdekli őket. Tibi szülei vidéken dolgoznak, de jól keresnek, Igv a családban ismeretlenek az anyagi gondok. A kisfiútól azonban nem kérnek számon semmit, nem fegyelmezik, és csoda-e, ha most bukásra áll ? Laci gondozatlan. Szülei elváltak, őt nevelőmamája tartja. Persze, nem sok szeretettel. Laci félévkor is megbukott, most is bukásra áll. A gyermek tükör, a felnőttek tükre. Ahol torz képet mutat, ott baj van. Mindezt csak visszatükrözi a gyermek bizonyítványa, mert a szülőt nem lehet megbuktatni. Kun István Zenei iigy
