Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

Sokoldalúan képzett káderek A lehetőségeket nem kínálják tálcán Piackutatás, önáiléság, korszerűség A pártszervezetekben mind gyakrabban esik szó a káderek helyzetének meg­ítéléséről, felkészültségéről, a velük szemben támasztott követelmények és feltételek érvényesítéséről. E témák azért foglalkoztatják foko­zottabban a párttagokat mert tudják, hogy amikor a párt a gazdaságirányítási rendszer reformján dolgo­zik, akkor a következő lé­pés az ember, aki a megha­tározott szervezeti rendszer­ben biztosítja a célkitűzések eredményesebb végrehajtá­sát A párt káderpolitikai irányelvei, valamint a VIII. kongresszus e vonatkozású határozatai ma is teljes egé­szében biztosítják a káde­rek kiválasztásának legjobb alapelveit E határozatok alapján például amikor va­lakit egy-egy adott munka- területre kívánnák beállíta­ni, elsősorban a politikai megbízhatóságot ezzel együtt a szakmai felkészült­séget, a vezetésre való al­kalmasságot és a vezetéshez szükséges emberi tulajdon­ságokat együttesen kell fi­gyelembe venni. Nem lehet tehát egyik követelményt sem mellőzni, nem elég ha valaki a követelmények csak egy részének felel meg. Ahol a kiválasztás során a politikai követelményeket a vezetői készséget és jár­tasságot figyelmen kívül hagyták, tapasztalható, hogy bár lehet az illető elsőren­dű szakember, mégis csak nehezen tud megbirkózni az adott terület vezetésével. Attól, akinek nincs készsé­ge a vezetésre, nem tud megfelelően bánni az em­berekkel, nem lehet meg­követelni, hogy azok össze­hangolt tevékenységét meg­felelően, eredményesen tud­ja irányítani. Felelősség terheli mind­azokat, akik nem megfelelő gondossággal választották ki a hozzájuk tartozó területek vezetőit. Felelősség terheli őket azért, mert a szakem­berek között is szép szám­mal akadnak olyanok, aki­ket megfelelő politikai isko­láztatással, a vezetési elvek és gyakorlatok megismerte­tésével nagyszerű vezetőkké lehet felkészíteni, ha erre egyébként van hajlamuk. Mindennek a másik olda­la viszont az, amikor az egyébként nagy vezetői gyakorlattal, megfelelő poli­tikai felkészültséggel ren­delkező káderek szakmai felkészítését hanyagolják el. Nem arról van szó, hogy valamennyi vezetőnek kivá­ló specialistának, szerkesz­tő- vagy kutatómérnöknek kell lennie, hanem arról, hogy megfelelő közgazdasá gi-, gazdaságpolitikai isme­retekkel rendelkezzék és ismerje a hozzá tartozó, vagy vezetése alatt álló gyár, intézmény szakmai te­vékenységét A káderek szakmai fel­készítésében jelentős ered­ményeket értünk el az el­múlt esztendőkben. Többsé­gükben az adott terület ve­zetéséhez szükséges szakté mákkal ismerkedtek meg, egy jelentős részük azonban — a káderképzés irányítá­sában mutatkozó fogyaté­kosságok miatt — olyan kö­zép- vagy felsőfokú iskolát végzett, amely szakmailag nem jelent sok segítséget az adott terület irányításá­hoz. Mert vajon az a mű­szaki vezető, aki elvégezte a jogi egyetemet, szakmai­lag mennyivel jobban tudja ellátni feladatát? Ha az eddig elmondot­tak nem is általánosak és jellemzők, de rávilágítanak arra, hogy a káderek terv­szerűbb képzésére van szük­ség, amely biztosítja, hogy mindenki a munkaterületé­hez szükséges ideológiai-po­litikai és szakmai képzett­séget szerezze meg. Jogos tehát az az igény, amely a párton belül és a közvéleményben napjaink­ban jelentkezik, hogy már jóelőre foglalkozzunk a so­ron következő időszak fel­adatai, célkitűzései végre­hajtásához szükséges sze­mélyi feltételek biztosításá­val. Ez megköveteli, hogy mindazokat, akik alkalma­sak — és a káderek több­sége alkalmas — a felada­tok megoldására, az eddi­ginél jobban készítsük fel, és pótoljuk mindenkinél a hiányosságokat. így válnak olyan vezetővé, aki körülte­kintőbben, önállóbban tud­ja megszervezni a hatáskö­rébe tartozó dolgozók tevé­kenységét. Kinél a politi­kai, kinél a szakmai felké­szültséget kell javítani, má­soknál a vezetői készséget kell fejleszteni. Nem feled­kezhetünk meg azokról sem, akik hosszú időn keresztül eredményesen, becsületesen dolgoztak, de képességeiket a fokozódó követelmények végrehajtása meghaladja. Nekik — a képességüknek megfelelő helyre kell ke­rülniük. Nem tűrhető meg, hogy azok, akik évtizede­ken keresztül az ügyet szol­gálták, most mellőzöttnek érezzék magukat. Az ügy érdekében velük együtt kell megoldani a problémákat, továbbra is bizonyítva a pártunk politikájának kom­munista humanitását. Az a körülmény, hogy a fokozódó követelményekre fel kell készíteni valameny- nyi terület vezetőit és ká­dereit, nem jelentheti a káderek cserélgetését. Első­sorban az ott dolgozókat kell felkészítenünk arra, hogy eredményesebben, ’ jobban tudják ellátni feladataikat. Továbbra is érvényt kell szereznünk annak az elv­nek, hogy egy-egy vezető minél hosszabb időt töltsön el egy adott munkakörben Ez az egyik feltétele an­nak, hogy területét megfe­lelően tudja irányítani. Hi­szen csak így képes a he­lyi ismeretek sokoldalú megszerzésére, csak így tudja elnyerni munkatársai bizalmát, hogy azokat meg­ismerve — legjobb tulaj­donságaikat hasznosítva — mind eredményesebben szervezhesse munkájukat. A káderek sokoldalú ne­velése és képzése elenged­hetetlen követelmény, ezért fokozottabban érvényt kell szerezni annak a helyes elvnek, hogy a kádermun­ka nem reszortfeladat, ha­nem szerves részét képezi a vezetésnek. Minden ve­zetőnek, s a helyi pártszer­vezeteknek az a feladatuk, hogy fokozottabb gonddal lássák el a kádermunkából adódó feladataikat, elsősor­ban a káderek nevelését. Elsőrendű jelentőségű, hogy minden területen politikai­lag szilárd, magas szakkép­zettségű vezetők álljanak. Csak így oldhatjuk meg azokat a gazdaságszervező és kulturális feladatokat, amelyek a szocialista forra­dalom jelenlegi szakaszában pártunk előtt állanak. Élt egyszer, nem is olyan régen Károlyi gróf ricsikai birtokán egy kondásember. Volt ennek az embernek tizennégy szép gyermeke, egymás mellett akár az or- gonasip. Közöttük is volt egy lány, aki már tizenhá­rom éves korában elszegő­dött a grófékhoz napszá­mosnak részes aratónak. — Ha egyáltalán érdekel valakit, hát elmondom: Ricsikán ért bennünket a felszabadulás, én azután nemsokára férjhez mentem, két gyermekünk született de már csak a hatodikos Kati van velünk. Ahogy idekerültünk, a kisvárdai kísérleti gazdasághoz, Feri éjjeliőr lett, én meg kony­hai beszerző. Igyekeztünk, ragasztgattunk, jó kis házat építettünk. Ebbe a házba kiabált be ötvenhatban egy ember: „Szépasszony, most eljött a mi időnk.” Nem féltem, de az ideg a tor­komban kalimpált. Persze, majdnem elfelejtem, hogy ötvennégy óta ülnök va­gyok a járásbíróságon. Azt az embert lopásért elítéltük korábban... Feri? A férjem? Jó ember, csendes ember, az ülnökségemre csak azt Kellemetlenül érezhették magukat nemrégiben az egyik megyei üzem veze­tői, amikor a Bútorértékesi- tő Vállalat megbízottja ki­jelentette; a tervezett áru­nak még a felére sincs szükség, termeljenek vala­mi mást, olyat, ami kelen­dőbb. Szerencse, hogy nem estek mindjárt pánikba, kü­lönben jóvátehetetlenül el­hamarkodtak volna a dol­got. Maguk néztek utána; valóban nincs már keletje a korábban annyira kedvelt bútoroknak? Gépkocsiba ül­tek, és sorra járták a bú­torüzleteket. Rögtönzőit Meggyőződhettek arról, hogy a vállalat nem jól mérte fel az igényeket. A bútorüzletekben a vásárlók igen is keresik az általuk gyártott típusokat, sőt az üzem kapacitását is megha­ladó mennyiségre köthettek volna szerződést. A rögtön­zött piackutatás tehát ered­ménnyel járt. Nem kellett az alig begyakorlott mun­káról átállni más munká­ra, tetemes költséggel új termék gyártására berendez­kedni. Az eset kapcsán is mél­tán felvetődik a kérdés: vajon megfelelő-e a külön­böző kereskedelmi szerveK piackutató tevékenysége, szükség van e arra, hogy a vállalatok, gyártó üzemek is bekapcsolódjanak a piacku­tatásba? A tapasztalatok igazolják, hogy a nagykeres­kedelem korábbi zárkózott­sága kezd felengedni, de még nem teljesen mentes az aktaszagú ügyintézések­től. Megtörtént már, hogy a ci­pőboltokban hasztalan kere­sett áru — különböző mond­vacsinált kifogások miatt — a CNV raktáraiban hevert. Bár az ez év elején beveze­tett előszállításoknak már van gyakorlati eredménye — hamarabb raktárba ke­rültek az Idényjellegű cik­kek — még mindig akad tennivaló az átfutási idő lerövidítésénél. Az önállóságot kezdeményezni is kel! Szükség van a vállalatok, üzemek piackutatási tevé­kenységének fejlesztésére is. Amennyire fontos ez a fo­gyasztók jobb ellátása ér­dekében, legalább annyira szükséges a gazdaságos ter­melés előfeltételeinek meg­mondta: te tudod, te biz­tosan tudod, hogy ott kell lenned. Hanem amikor jöt­tek az újabb funkciók — hogy csak a legfontosabbat említsem: beválasztottak a pártvezetőségbe is — né­hanapján mondogatta Feri, az uram, ne vállaljak ma­gamra annyi rengeteg dol­got, rámehet az egészségem. Mert — hogy szavamat ne felejtsem — én a legtöbb­ször hajnali négykor kelek, főzök, mosok, takarítok, el­látom az aprójószágot. Igv megy ez mióta az eszemet tudom. Aztán beiratkoztam az általános iskolába, két­gyermekes anya létemre. Senki sem kötelezett erre engemet, inkább csak a sors vitt rá. Már mondtam, hogy ötvennégyben ülnök lettem a bíróságon. Hitte volna ezt az apám valaha Ricsikán? Hát azt mond­tam magamnak, jobban megleled az igazságot, ha tanulsz hozzá. Kijártam a nyolcat. Amikor először ül­tem a bíró jobbján, válópe­reket tárgyaltunk. Iszákos férj, fiatalon kötött házas­ság, veszélyeztetett gyerme­kek elcsábított feleség... teremtéséhez. Gazdaságosan termelni, olcsóbb árut elő­állítani csak úgy lehet, ha minél nagyobb sorozatban, huzamos ideig folytathatják egy-egy jól bevált cikk gyártását. A felkutatott piacok megtartása, bővítése megalapozza az ütemes ter­melést, tervszerűbbé, folya­matossá teszi az anyagellá­tást is. A gazdaságirányítási rend­szerünkben egyre nagyobb teret kapó vállalati önálló­ság is csak ott lesz való­ban hasznos, ahol van kez­deményezőkészség, akarás. A Nyírbátori Vastömeg­cikkiparl Vállalat már él­vezi ennek előnyét. A szűk kapacitással rendelkező Győ­ri Vagon Gyártól átvették a vasúti tartálykocsik alvá­zainak gyártását és elvég­zik a vasúti személykocsik alumínium tartozékainak csiszolását. Felkutatták, és ki is használják a lehetősé­geket, beleszólnak a megye iparfejlesztésébe. Az Építőanyagipari Válla­lat cserépkályaépítő rész­lege — tevékenységük fo­kozására, a lakosság köz- megelégedésére — már a me­Berreg az Arriflex motorja, méterről méterre pereg a celluloid szalag, tájakat, embereket, szabolcsi házso­rokat és szabolcsi emberi sorsokat rögzít a film — dolgozik a tv-stáb, készül a Magyar Televízió egyhetes szabolcs-szatmári műsorsoro- zatának egyik, 30 perces filmje. A felvevőgépet hárman állják körül: B. Megyeri Gabriella rendező, Németh Attila operatőr és Acs Ist­vánná rendezőasszisztens. Szemük az országút menti bokrokat kutatja, s közeli házsorokat kémleli — ml az, amit ebből érdemes rögzíte­ni? Rövid tanácskozás után döntenek, s az operatőr in­dítja a felvételt — cserjék színes virágain, majd az Oros-széli utcácskát pásztáz­za a gép lencséje. „Mozi" — adja M az uta­sítást a rendezőasszisztens a filmesek rejtélyes zsargon­jában, s ezt ugyancsak zear­Leginkább akkor szorult össze a szivem, amikor a gyermek már alku tárgynak tűnt Mi Ricsikán tizenha­tan megvoltunk, békesség­ben, pedig bizony sose volt teli asztal. Persze, kifá­rasztja az embert, ha min­dig csak az élet árnyas ol­dalát kell néznie. De ami­kor tanultuk a paragrafu­sokat. az előadásokat hall­gattuk, én mindig arra gondoltam: légy azon, hogy minél kevesebben járjanak az árnyékos oldalon. Egy­szer egy kerékpártolvaj állt előttünk, látszatra „könnyű esetnek” tűnt. Az én ja­vaslatomra változtatták a felfüggesztett büntetést bör­tönre, mert az már a har­madik hasonló esete volt. Találkoztam nemrég az em­berrel. Messziről köszöntött, én viszont üdvözöltem, lát­tam, javára vált az ítélet. Volt másfajta találkozásom is, egy tsz-elnökkel. Az öt­venes évek derekának hely­telen mezőgazdasági politi­kája zavart keltett náluk, s az elnök felelősségét állapí­tották meg. Később felmen­tették, rehabilitálták: egy tapasztalatcsere alkalmával itt ebédelt nálunk, a mi főztünkből. Láttam, jól ér­zi magát, és ettől megnyu­godtam. Megértem, hogy furcsáR­gyén kívül is vállal mun­kát. Legújabban a Szolnok megyei Kisújszálláson nyit a vállalat megrendeléseket, felvevő helyet. A Patyolat Vállalat — az igények rendszeres felmérése után — olyan helyeken nyit felvevő részlegeket, ahol az ellátás szempontjából a lakosság­nak és nekik is a legkedve­zőbb. A VAGÉP Vállalat a Vörös Csillag Traktorgyár­ral tárgyal a dömper alkat­részgyártás átvételéről. Kiállítás az ISA-ban Természetesen ezeket a le­hetőségeket nem kínálják tálcán. Fel kell kutatni, utána kell járni. Ez is piac­kutatás! Ugyanúgy, mint az árubemutató, a kiállítás, vagy a börze. A Rakamazi Cipész Ktsz például termé­keiből az USA-ban rendez rövidesen kiállítást. A ven- csellői cipészek már elké­szítették a saját kreációju, 1967-es divatú cipőmodelle- ket, amelyeket exportgyár­tásra el is fogadtak. Üzemeinkben nincsenek kijelölt piackutatók, s ép­pen ezért a jó gazdasági gonnal lehet pontosan lefor­dítani: — „Lóra!” Indul a Nysa mikrobusz. Az úticél — Nyírmada. Állami Gaz­daság, almáskert. Egy óra az út odáig. A filmeseknek kettő. Üton-útfélen fékez a kocsi, szerel a stáb. A ter­mészet csaknem minden ki­lométerkőnél produkál olyasvalamit, ami a rende­ző szerint filmre vagy hang­szalagra kívánkozik. — Homokvihar, állj meg, Gyuri! — Kiállt az opera­tőr. A segédoperatőr Hra- bák Ferenc, összeszereli a felvevőgépet, előkészíti az állványt, betolja a lencse elé a narancssárga színszű­rőt. A gép és mestere újabb széllökést vár, majd amikor a hamisíthatatlan szabolcsi homokfelhő már szinte az égboltig röppen fel, az ope­ratőr lenyomja a felvevőgép indítóját... Űjabb kilométereket hagy maga mögött a kisbusz. A kocsi utasai a tájat fürké­ja a fehér köpenyt, meg a fityulát. Időközben én let­tem a főszakács. Nyíregyhá­zán tettem le a vizsgát, százhúsz embernek főzök. Ma éppen máj galuska le­ves volt, borjúpörkölt, tar­honyával és almakompót. Amolyan „anyáskodó szak­ma” ez, akárcsak a társa­dalmi funkció. Lehet, Ri­csikéről hoztam magammal a vágyat, hogy nagy család gondját vállaljam magamra, a bíróságon is, a konyhán is, a pártvezetőségben is. No, de ez már túl szép meg­fogalmazás, hiszen nincs az én életemben semmi újság­ba való. Legfeljebb még az, hogy ötvennégyben ültem életemben először repülő­gépen: jutalomüdülésre vitt Szófiába, a gyönyörű Bul­gáriába. Ha még egyszer kijutok külföldre, Moszkvát szeretném látni. Annyi szé­pet hallani róla. Persze, a pénzt még másra kell gyűj­teni. Katikánk úgy szeretne egy televíziót. Talán mire betölti a tizenhármat, meg­lesz. A ricsikai kislány nagy­lány lett, közéleti asszony lett, édesanya lett. Ma úgy szólítják: mi Majoros­nénk. a mi szakácsnőnk, a mi ülnökasszonyunk. Angyal Sándor vezető sohasem lehet rövid- látóan elégedett. Az Öntö­dei Vállalat kisvárdai gyár­egységében például állan­dóan folynak a kísérletek s korábbinál jobb radiátorok előállítására, pedig elhelye­zési lehetőségeik szinte korlátlanok. A technika ro­hamos fejlődésének korában élünk. Lehetséges, hogy amit ma még nélkülözhetetlen gyártmányként készítünk, holnap már elavult, s az új, olcsóbb, korszerűbb cik­kek iránt nő meg az igény. Aki jóelőre felkutatja, is­meri ezeket az igényeket, az nem jön zavarba, maga ajánlja gyárának az új ter­mékeit megvételre. Sajnálatos dolog, hogy megyénk ipari üzemei oly kevés termékkel vesznek részt a piackutatás és el­helyezés kitűnő lehetőségeit kínáló, rövidesen megnyíló Budapesti Nemzetközi Vá­sáron. Igaz, iparunk sok tekintetben fiatal még, de már százszámra sorolhat­nánk azokat a terméke­ket, amelyek miatt már a világ szeme előtt sem lehet szégyenkeznünk. Habár ter­mékeink nagy része ajánlás nélkül is gazdára lel, né­hanapján a jó iparcikknek sem árt a cégér. héthez szik. Mindenben a megye jellegzetességét keresik: a mai forgatási napot elsősor­ban a szabolcsi tájnai. szen­telik. Sorompó késztet meg­állásra. A gépkocsivezetők és a sietős utasok nem ked­velik az effajta várakozást, a filmesek azonban ebből is „hasznot húznak. — Csináljunk egy vonat­snittet! — hangzik a javas­lat. A mozdony füstje már látszik a kanyarnál. A Ny- sában parancsszavak röp­ködnek, rövid tőmondatok, az avatalan fülnek érthe­tetlen szakmai kifejezések. A kocsi belsejéből felvevő­gép. igen érzékeny magne­tofon, mikrofon kerül elő. Az egész stáb elhelyezke­dik a sorompó tövében. Az operatőr gépével megcéloz­za a szembe robogó vona­tot, s hangmérnök Réti Já­nos — fülén fejhallgatóval — kapcsolja a magnót... A vonat tovatűnik. Péntek van. Talán ezen a vonaton is érkeznek haza azok kö­zül, akik családjuktól távol töltik az egész hetet, akik valahol az ország más vidé­kén dolgoznak, akik 35 ez­ren vannak — akiknek a sorsáról ez a film készül. Sokan megmozdultak a ket­tészakadt családok sorsáért az utóbbi időben. Országos és megyei értekezletek gya­kori témája az ő sorsi ik. Doktori disszertáció is ké­szült róluk, s javasolt meg­oldásokat. Most a film, a TV-techníka próbál segíteni. A Jelzőtábla Nyírmada felé téríti le a kocsit a fő­útvonalról. A gazdaság iro­dája előtt „idegenvezetőt” kaptunk. Cséke László fő­kertész ül be, s útban az almáskertek felé megismer­teti a környezettel a tv munkatársait. A száguldó szél tépázza az alacsony törzsű delicsesz fák koronáját. Az össze­csapódó falevelek zizegésé összekeveredik, egybeolvad a fekete filmfelvevő mono­ton surrogásával. Szabolcs megyéért dolgo­zik a tv. Szilágyi Szabolcs (k) A ricsikai iáin/ Tóth Árpád Hogy készül a ív-riport? Előzetes a szabolcs-szatmári 1996. május 8.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom