Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-07 / 107. szám

Cikkünk nyomán 9 9 Öntözéses szakmérnököket! Segít a minisztérium A Kelet-Magyarország áp­rilis 29-i számában cikket avattak Debrecenben Sepsi Miklós, a íiszavasvári Munka Tsz főagronómusa O vörös diplomát kapott közölt „Maratoni várakozás” címmel. A cikkben foglal­tak a valóságnak megfelelő súlyos helyzetet mutatják be, ami a megyei rendelő- intézet szemészeti ellátásá­ban bekövetkezett. Előzmé­nye ennek, hogy a rendelő- intézetből két szemész szak­orvos eltávozott, és a fehér- gyarmati rendelőintézet sze­mész főorvosát kértük! meg, vállalja el a nyíregyházi szakrendelést, aki ennek a kérésünknek készséggel ele­get is tett. Egymagában azonban a mintegy 250 ezer lakosú terület ellátását nem tudja teljesíteni. Segített ebben a munkában egy ideig a megyed kórház szemészeti osztálya is, de folyamatosan nem tudják végezni ezt a munkát is. A bekövetkezett kedve­zőtlen helyzetet jelentet­tük az Egészségügyi Minisz­tériumnak, s a cikk megje­lenése után történt telefon- beszélgetésünk során közöl­ték!, hogy rövid időn belül egy orvost a kórházhoz, egyet pedig a rendelőinté­zethez ki fognak küldeni. Reméljük, ez az intézkedés megoldja a fennálló prob­lémát Megyei tanács vb egészségügyi osztálya dr. Moskovits Károly megyei főorvos * 48 MEGJEGYZÉS: Fegyelmi és a háttere A rakodási munkák „... olyan nagymérvűek hogy napi 12—14 órát vesz­nek igénybe, s igen sok eset­ben éjjel is kell végezni ki­rakodást, ugyanakkor reg­gel... munkába állni. így igen sok esetben éjjel-nap­pal, folyamatosan kell dol­goznunk. A munkabéreket... sem reálisan... fizetik ki.’’ A levelet a Baktalóránt- házi Vegyesipari Ktsz hét­tagú brigádja írta. A pana­szosok egyöntetűen vallják: „A folyamkavics rakodá­sáért korábban mázsánként 48 fillért fizettek, aztán 25 fillért, majd amikor szól­tunk, 28 fillért. Ha sok a túlóra, levonnak belőle és nem számolják el a tízszá­zalékos bérpótlékot sem.’’ Ilyen előzmények után két esetben tagadták meg az éjszakai kirakodást, amiért fegyelmit kaptak. Az első esetben ketten szóbeli feddésben, ketten pedig el­nöki figyelmeztetésben ré­szesültek. Mindannyian sé­relmesnek tartják, mert az éjszakai munkát megelő­zően már ledolgozták a ti­zenkét órát és előző nap is — a napi munka után — végeztek éjszakai rakodást. Fáradtak voltak, azért nem vállalták. Második esetben is első­sorban a fáradtságra és a helytelen bérezésre hivat­kozva nem vállalták az éj­szakai munkát. Újabb fegyelmi eljárás... Az ügy tovább bonyoló­dik. Bodnár Sándor elnök szerint a rakodómunkások megkapják a törvényesen biztosított bért, a túlórákat is rendesen kifizetik. Az órabéres munkákra megkap­ták a tízszázalékos pótlé­kot. „Az igaz, hogy az órák számából levontunk, mert a jelenléti ívre azt is ráírták, amikor felf esítménybérben dolgoztak. Az is igaz, hogy a kötbér elkerülése miatt idegen munkásokkal rakat­tuk ki az árut, és azoknak többet fizettünk.” Érvek és ellenérvek, tisz­tázatlan problémák. A ra­kodómunkások munkaköri kötelessége, hogy az érkező árukat kirakják és elszál­lítsák. De vajon lehet-e őket arra kötelezni, hogy napon­ta, huzamosabb ideig a 12 órán túl is dolgozzanak? Még akkor sem, ha ezért külön, teljesítménybért is kapnak. Az elnök és a vezetőség a szövetkezet érdekeit vé­di: nem akarnak kötbért fizetni, s kötelességük, hogy megakadályozzák a jogtalan bérkif i zetéseket. De mindezt emberséggel kell megoldani, csak közös akarattal lehet egyenlő ne­vezőre jutni. — t* ­Két hónap múlva szakmunkássá lesz Piros László és Balogh Gyula. A Nyírbátori Vasipari Vállalat fehér- gyarmati üzemében dolgoznak. Festik a 30 méter ma­gas térvilágító tornyokat. Ebből 5 darab készül a Diós­győri Lenin Kohászati Művek részére. Foto: Hammel J. Pénteken délben jelentős esemény színhelye volt a Debreceni Agrártudományi Főiskola: először kaptak diplomát szakmérnökök a felsőfokú szakoktatási in­tézetben. Két esztendővel ezelőtt kezdte meg tanulmá­nyait az a 28 mezőgazdasá­gi szakember, aki hosszab- rövidebb ideje a mező- gazdasági nagyüzemekben dolgozik, vállalatoknál, in­tézményeknél, tanácsoknál tölt be az öntözéssel és vízgazdálkodással kapcsola­tos fontos munkakört. A diplomadolgozat megírása, valamint a vizsgák sikeres befejezése után kapták meg az öntözéses szakmérnöki diplomát. Radnóczi Ferenc, az Ag­rártudományi Főiskola rek­torhelyettese köszöntötte a végzett mezőgazdasági szak­mérnököket a diplomakiosz- tó ünnepségen. — A mostani diplomaki­osztó ünepséggel határkő­höz érkezett főiskolánk — mondotta, nemcsak általá­nos mezőgazdasági mérnö­köket, hanem specialistákat képez. Külön figyelemre méltó az a tény, hogy a vég­zett szakmérnökök öntözés­sel foglalkoznak, A víz éle­tet jelent. Különösen azt jelenti az öntözés ezen a vi­déken, ahol a legkevesebb ' csapadék hull, ahol a leg­nagyobb az aszály. Soha ne feledjék el, hogy mezőgazdasági termelésünk igen fontos feltétele a víz. Gazdálkodjanak vele, egyen­gessék az útját, vezessék el oda, ahol megmenti az éle­tet és új életet ad. Ezután ünnepélyesen át­nyújtotta a diplomát a vég­zett öntözéses mérnököknek. Sepsi Miklós, a tiszavasvári Munka Termelőszövetkezet főagronómusa vörös diplo­mát szerzett. Szabolcs-Szatmár megyé­ből még rajta kívül a követ­kezők kapták meg az öntö­zéses szakmérnöki diplomát pénteken Debrecenben az Agrártudományi Főiskolán: Ádám Miklós, a Mátészalkai Járási Tanács főagronómu­sa, Józsa Endre, a Nyírségi Kutató Intézet kutatója, Dóka László, a tiszaeszlári Petőfi Tsz főagronómusa, Lengyel Károly, a vállaji Rákóczi Tsz főagronómusa, Mester István, a Tiszalöki Járási Tanács főagronómu­sa, Mészáros Károly, a Nyír­egyházi Magyar Nemzeti Bank műszaki főelőadója. A tanárok és a végzett hallgatók gratulációja első­sorban Sepsi Miklósnak szólt, aki vörös diplomát szerzett. A szerény, halk szavú fiatalember, aki máso­dik diplomáját kapta meg pénteken annak a falunak a szülötte, ahol most a Munka Tsz főagronómusa. Debre­cenben a főiskolán szerzett korábban általános agrár- mérnöki diplomát, s nyom­ban utána falujába ment dolgozni. Munkájáról, tervé­ről így nyilatkozott: A fejlett, korszerű mező- gazdaságnak szerves része az öntözés. Enélkül nem lehet eredményesen, egyre nagyobb hozamokkal és át­lagokkal gazdálkodni. A Ke­leti Főcsatorna egyik ágá­nak hasznosításával jelen­leg 200 holdon folytatunk öntözéses gazdálkodást. A kertészet rendszeresen mes­terséges esőt kap. A víz­ágyúk most is szórják a nö­vényekre a vizet, hiszen a tavaly ősz óta tartó rendkí­vüli időjárás a mostani má­jusi kánikulai hőséggel foly­tatódik. Sokat tanultunk a szak­mérnöki képzés alkalmával. Bizonyára hasznosítani is tudjuk s személy szerint én is. A tervünk meg is köve­teli a nagyobb tudást és hozzáértést: elképzeléseink szerint néhány esztendő múlva 600—800 holdra sze­retnénk növelni az öntözött területet. Ehhez még egyet feltétlenül meg kell említe­ni: nemcsak többet, jobban, hanem olcsóbban is akarunk termelni. Szűcs Lajos Marika és fesivérci Marikát péntek délelőtt hozták be Gulácsról a Nyíregyházi Gyermekvédő Intézetbe. Szőkésbarna, vézna lányka, csontjai szin­te átsütnek bőrén. Értel­mesen válaszolgat. Hány éves vagy? — Május 26-án leszek ti­zenhárom. Akkor lesz a születésnapom. Mit szoktál kapni a szü­letésnapodra? Marika erre a kérdésre lehajtja a fe­jét, s csak akkor válaszol, amikor harmadszorra is­métlem. — Semmit — Soha? — Soha. Sokkal fejletlenebb, mint a vele egykorú gyerekek. Vajon hogyan élhettek odahaza? Mit ehettek? — Babot. Meg krump­lit Húst? Ismét hallgat. Ettél már? — Soha. De gyakran mondja, hogy soha! És kolbászt? — Azt mi nem szeret­tük. Édesapám szokott en­ni. Nekünk nem kellett. Miért hoztak be? — Édesapám nem dol­gozott sosem. Ha dolgo­zott valahol, mindig eljött onnan, és a pénzt levitte a Halványra. Ott lakott egy néni, annak. És ha ha­zajött mindig megverte édest. Szombaton is meg­verte. Akkor jött a csa- rodai rendőr, és igazol­tatta. Ezután íratott fel édes bennünket. Aztán ma reggel értünk jöttek. Ha nem dolgozott apu­kád, miből éltetek? — Ebben az évben még csak négyszáz forintot adott haza. — De sokat hallhatta ezt a kis Marika! — Édes dolgozott. Házak­nál, Vasnénál, meg má­sutt. Marika édesanyját a na­pokban szállítják a szülőott­honba. Ütban van a tizedik gyerek. De ezt a kislány nem tudja. Csak annyit tud, hogy az intézetben megfürödtek jó meleg víz­ben, uzsonnát kaptak, al­mát, — meg virágos ru­hácskát, és játszhat a többi gyerekkel. — Olyan kockákkal... Amiből házat lehet csinál­ni. Nekem ilyen még soha­sem volt. Megtudja, mi lesz az ebéd. Kérdezem tőle, is­meri-e a zöldborsó levest? — Nem. — És a fejével bizonykodóan int. Mire ezeket a sorokat leírom, megismerkedik ve­le. Kun István Világtalálkozó lesz az idei BNV ^ 36 országból érkeznek kiállítók ^ Sok technikai újdonság a szovjet pavilonban ♦ Egymillió látogatót várnak Két hét múlva nyitja meg kapuit az idei Buda­pesti Nemzetközi Vásár. Az előkészületekről, a BNV iránt megnyilvánuló hazai és külföldi érdeklődésről számolt be pénteken az új­ságíróknak dr. Vitéz And­rás. A Magyar Sajtó Házában tartott megbeszélésen a vá­sárigazgató elmondta, hogy a vásár területe nem válto­zott, viszont igyekeztek úgy­szólván minden talpalatnyi helyet hasznosítani, mivel a kiállítók száma megnöve­kedett. — Az idén 36 or­szágból érkeznek kiállítók a BNV-re, s a külföldi részt­vevőknek, illetve a BNV-n képviselt országoknak a szá­ma évről évre 35—40 kö­zött kezd állandósulni. Né­hány ország kereskedelmi körei két-három évenként neveznek! be a BNV-re, s közben új kiállítók is je­lentkeznek. Ezúttal új kiállí­tók: Burma, Mongólia, Szí­ria, Tunézia és Spanyolor­szág. A BNV ma már jog­gal nevezhető világtalálko­zónak, mivel az európai or­szágokon kívül számos afri­kai, közel-keleti, sőt még távolabbi, tengerentúli or­szágok kereskedelmi körei is képviseltetik magukat Sok technikai újdonságot tár majd az érdeklődők elé a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország kiállítása. — A BNV rendeltetésének megfelelően mindinkább az ország külkereskedelmi ér­dekeit kívánja szolgálni. A kiállításra küldött magyar ipari termékek nagy többsé­ge olyan lesz, amely a kül­kereskedelmi vállalatok exportkínálatához tartozik. Ugyanakkor a külföldi kiál­lítók is egyre körültekintőb­ben veszik figyelembe a ma­gyar népgazdasági igénye­ket, a beruházási terveket és áruik túlnyomó része ipari felhasználásra szol­gál. A tavalyi BNV-n mint­egy egymilliárd devizafo­rint értékben jöttek létre export—import üzletkötések, de számos, a vásáron meg­kezdett kereskedelmi tár­gyalás csak később realizá­lódik szerződéskötéssel. Ez­úttal is úgynevezett szak­mai délelőttöket rendszeresí­tenek, hogy a kereskedelmi és ipari szakemberek a dél­előtti órákban zavartalanul tárgyalhassanak és tanul­mányozhassák a kiállítások anyagát. A szombatokat és vasárnapokat, illetve az utolsó hétfői napot kivéve tehát a nagyközönség csak délutánonként 2 órától lá­togathatja a vásárt. A nagy­diákok, a középiskolások és ipari tanulók szervezetten, tanáraik vezetésével szem­lélhetik meg a pavilonokat. A hazai és külföldi techni­kai újdonságok széles k>rű megismertetését szol­gálja a vásáron is­mét sorra kerülő és az eddig'éknél nagyobb sza­bású nemzetközi műszaki könyvkiállítás is. A techni­kai szakemberek tapaszta­latcseréjét szakmai előadá­sok egész sorozata egészíti ki, az előadások színhelye a Techn ka Háza lesz. — A magyar gyárak szin­te már hagyománynak’ te­kintik, hogy első alkalom­mal a BNV-n mutassák be újdonságaikat. A magyar és a külföldi ipar legfrissebb termékei sok érdeklődőt vonzanak és ezt jelzik a műszaki napok jegylgtnylé- sei is, amelyet nem is tu­dunk teljes egészében kielé­gíteni. Évente általában 900 000—1 000 000 látogató szokta felkeresni a BNV-t és az előjelek szerint ez a szám ez évben sem csökken majd — mondta befejezésül dr. Vitéz András. Restaurálják és hasznosítják a nagy káliéi „Inségdomhot“ Ankét a helyszínen A nagykállói járási és községi párt, tanács és Ha­zafias Népfrontbizottság pénteken délután ankétot rendezett az „Inségdomb” mellett a domb helyreállítá­sáról és hasznosításáról. Nagykállóban ugyanis egy különleges formájú, 15—16 méter magas domb emelke­dik a volt Kállay-kuria parkjában. A nép „Inség- domb”-nak nevezte el. Az biztos, hogy nem természe­tes képződmény, hanem em­beri munka terméke. Kelet­kezése nem teljesen tisztá­zott. A hagyományok sze­rint a község valamelyik földesura hordatta össze az egyik Ínséges évben: írásos emlékek is vannak arról, hogy 1780-ban ár- és belvíz sújtotta a községet, s a la­kosság Kállay Ferenchez fordult segítségért. Az ga­bonát kölcsönzött a népnek, s a kamatban pedig kasté­lya parkjában felépítette a dombot. Valószínűnek lát­szik, hogy a domb egyben a korabeli építkezési szoká­sok szerint a kilátó szerepét is betölthette. Az ankét részvevői — már korábbi tervezgetések alapján — megállapodtak abban, hogy a dombot nagy­arányú társadalmi összefo­gással, és viszonylag kevés anyagi hozzájárulással res­taurálják és alkalmassá te­szik nyári kiránduló és szó­rakozó hellyé. Előzetes szá­mítások szerint mintegy 2500 köbméter föld meg­mozgatásával három méter­rel megemelik, oldalát gyeptéglázzák, s tetejére ki­látót, mellé borkóstolót és táncteret építenek. Másfél holdas parkját rendbehoz­zák, felújítják, bekerítik és kerti padokkal látják el. Minden törekvésük az, hogy a ma még elhanyagolt ál­lapotban lévő községrészt olyanná varázsolják, ahol nemcsak a helyi és kör­nyékbeli dolgozók pihennek, szórakoznak majd, hanem az országjáró és külföldi ven­dégek is szívesen megfor­dulnak. A megbeszélés után meg­kezdődött a helyreállítási munka is. A társadalmi munkát a jelenlévő párt, tanács, társadalmi szervek vezetői — köztük Csepelyi Tamás, járási pártbizottsági első titkár — kezdték meg. h. I. 1966. május 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom