Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-06 / 106. szám
A tizenkettedik órában sem késő OKOSÍTSANAK ki, mit tegyek hát? — kérdezte a minap egy művezető. A beszélgetés előzményei évekre nyúlnak vissza, tíznél is többre, amikor az egyszerű szakmunkást társai vezetésével bízták meg. Mindenképpen alkalmasnak látszott erre, becsületes dolgozó volt, megbízható és szorgalmas. Aztán teltek az évek észrevétlenül. A család és a munka betöltötte az életét, boldog is volt, hiszen gyermekei örömet szereztek neki, a gyárban pedig szerették, s megbecsülték. Es úgy érezte, odaadó munkájával ki is érdemelte ezt. Az utóbbi években azonban több furcsa dolog történt. Gépeket hoztak a gyárba, olyan bonyolult gépeket, amelyeknek nem értette a működését. Mit tehetett hát? A hiúság nehezen levethető gyengéje az embernek: ágált ellenük, kifogásokat és hibákat keresett, gáncsolta a korszerűsítést. Hiába próbálták meggyőzni, hogy ez neki is érdeke, nem sikerült. RÁADÁSUL, műszakjában feltűnt egy fiatal technikus, akivel gyakran keveredett vitába. Ezeket egy darabig hatalmi szóval a maga javára döntötte el, de a véletlen úgy hozta, hogy műve-_ zetőnk megbetegedett, és hónapokig nyomta az ágyat. Ezalatt a technikus vezette a műszakot, mégpedig kitűnően, s a termelés fellendült. Több új módszert és eljárást vezettek be, • mikor művezetőnk ismét elfoglalta munkakörét, ezeket sem értette. Mit tett? Ugyanazt, amit korábban: fitymálta az eredményeket, megpróbálta lekicsinyíteni az újat, s úgy feltüntetni, mintha a kísérletezés a minőség rovására menne. Pedig erről szó sem volt. Ekkor került sor a beszélgetésre, melyen az említett kérdést feltette. Hogy mi váltotta ezt ki? Közeledik az ötven évhez. A hatodik osztállyal befejezte az iskoláit is annak idején, s el kellett mennie inasnak, így lett belőle szakmunkás. Hogy képességei szerint mérnök is lehetett volna? Akkoriban még nem szerették, ha munkásember fia tanul. Nem tanulhatott. De aztán feltettek neki egy kényelmetlen kérdést: — És azóta? Huszonegy év telt el! ÉPP ERRŐL a huszonegy évről van szó. Sok munkásból lett vezető a fordulat éve után. A legtöbb megértette: amit a régi világban elmúlasztott, mert el kellett mulasztania, azt most pótolhatja. Illetve pótolnia kell, kell, és nemcsak lehet. S ezek az emberek tanultak, éjüket is nappallá téve. Miközben más aludt, kártyázott, táncolt, vagy moziban szórakozott — ők könyveiket bújták, mint a megszállottak. Nehéz volt, de micsoda felemelő érzés az eredmény! Mellettük viszont néhá- nyan a dolog könnyebbik végét fogták meg. Hát nem egyszerűbb rámondani, hogy fölösleges a tanulás, fő a tapasztalat? S aztán maguk is elhitték, hogy mindent tudnak, amit csak kell. CSAG EGYET felejtettek el, ez pedig egyre jobban hiányozni fog, s nem véletlenül. A technika forradalmát éljük, s ez szervesen összefonódik társadalmi forradalmunkkal. Úgy is mondhatnám, hogy a kettő feltételezi egymást. A lovastengerész hitvány örökségének, a szabolcsi manufaktúráknak és sufniszerű üzemeknek a kora lejárt. A világ, a mi világunk bonyolultabbá vált a technikában is, valami új kezdődött, automata gépekkel, elektronikus berendezésekkel... Huszonegy év alatt megyénk is beért a huszadik századba. S ezt nemcsak a konzervgyár jelenti, vagy a gumigyár. Az egyes üzemeken belül is végigkísérhető a fejlődés, még talán az is, hogy ez az utóbbi tíz évben mindenütt felgyorsult. Más ma az építés, mint a pallérok korában, másként gyártják a cipőt, mint ahogy a cipészműhelyek mélyén görnyedő suszterok csinálták, másképpen visz a vonat. Minek soroljam? Csupán az a kérdés, mi jelenti ezt a változó világot, például egy művezetőnek? Nyilván saját munkaterülete, ahol néhány új gép tűnik fel, korszerű munkamódszer, eljárás, technológiai változtatás... Ezek közül sok minőségileg más már, mint a korábbi. Megértésük bizonyos fokú szakmai képzettséget tételez fel, s nem elég hozzá a harminc éve szerzett szakértelem. PERSZE nemcsak a technika szalad félelmetesen, hanem — társadalmi törvény — igyekszik megteremteni a további fejlődés lehetőségét is. Jönnek a fiatalok, felvértezetten az elméleti tudással, tapasztalatokat szereznek, aztán állni kell velük a versenyt. Ez pedig nehéz lesz mindazoknak, akik a huszonegy év alatt elmulasztották a lehetőségeket. Ezért felelték a művezetőnek az egyetlen lehetséges választ: — Tanuljon! Most legalább, a tizenkettedik órában. DE MEG KELL ÉRTENÜNK húzódozásukat is. Nehéz ezt elhatározni is, nemhogy belekezdeni. Ősz hajjal, a napi munka mellett... De van példa rá, hogy végig lehet csinálni. Van és nem is kevés. K. I. A technika rohamos fejlődése lehetővé teszi, hogy egy, ugyanazon terméket egyik napról a másikra kevesebb költséggel, esetleg jobb minőségben állítsanak elő. A gépek fokozódó használata, a jobb munkaszervezés, a gyártástechnológia tökéletesítése olyan feltételeket teremt, hogy a dolgozó — munkaerejének, szellemi képességének nagyobb igénybe vétele nélkül is — korábbi teljesítményének többszörösét képes elérni. Természetes dolog, hogy ilven esetekben szükséges a munkanormák felülvizsgálása, rendezése, új normaidők bevezetése. Körültekintő felkészülés Az 1964. évi, decemberi párthatározat nyomán megyénk üzemeiben is fokozott gondot fordítottak a munkanormák felülvizsgálására. Általában sikerült rendezni a fellazult munk'anormákat, Négy deci huberíusz 4 Amikor ölt az ital ^ „Nem bántja a lelkiismeret?“ ^ „Mi nem adtuk a kezébe .. Szakoly — homokba süppedt falu. A községben húsz alkoholistát tart számon a tanács. (És mennyit nem?) Sok novabor terem, és szinte csak az. A cukrászda és italbolt a múlt hónapban százezer forint értékű szeszes italt adott el. De ez nem minden. Az italbolt vezetője négy napot tétlenkedik a hétből, mert nem kap elég bort, meg sört. — A forgalom három szarosát is megcsinálnám, mert itt bármennyi italt el lehet adni. Amennyit csak ideszállítanak. Ebben a községbein az ital megölt egy fiatalembert. ÉLT 29 ÉVET Igen, az ital ölte meg, mert enyhe influenzában nem szoktak az emberek meghalni, s ezenkívül „csak” alkoholmérgezés volt. Élt 29 évet. Viznyiczki István élete éppúgy folyt, mint annyi más társáé. Az iskolában manapság is gyakran éreznek borszagot a gyerekek leheletén. Később neki is kikértek a kocsmában italt a felnőttek, hogy az ajtón kívül megihassa. Később futballozott is, és ha valahová elutaztak, ő derítette fel legelőször, hol mérnek pálinkát. Mindig megtalálta, de a csapatból hamarosan kihagyták. Szülei tszcs-tagok, ő a legkisebb gyerek, s nem fogták erősen munkára. Ha az ital hajtotta a vérét, néha verekedett, és egyre gyakrabban kellett hazavinni.., „NEM TUDTOK BERÚG ATNI!“ Ahogy azon az éjszakán is történt. — Nem tudtok berugatj- ni! — virtuslcodott ő a cimboráinak. Ketten két- telkedtek, s kértek neki négy deci hubertuszt. Hát ettől aztán berúgott, alaposan berúgott. Nem is él>- redt fel többé. Megkerestem azokat, akikkel életében utoljára együtt volt. Elsőnek Cs-né- től, a cukrászda vezetőjétől kérdezősködtem. — Odajött az egyik fiú, háromcenteseket kért, és két deci hubertuszt. Kérdeztem, pohárba? Azt felelte, pohárba. Később felállt a másik is, és ugyanígy vitt Viznyiczki István aznap Balkányban is sörözött, aztán épp ez a négy deci okozta a halálát. Bár záróra kilenckor van, mindez utána történt, és a cimborák csak fél tizenegykor távoztak. Lelkiismeret-fur- dalást nem érez, Cs-né? — Nem érzek én, kérem, egyáltalán nem. Kikérték, kiadtam. Legfeljebb a záróra miatt, az szabálytalan volt Talán ha hazaküldöm őket, nem történik meg ez. Más miatt nem. M. Ferenc a község KISZ-titkára. — Sokszor hazavittem már, és most is nálunk aludt el. Reggel elszaladtam a doktor űrért, és ő mondta a hozzátartozókr nak, rohanjanak telefonálni, mert lehet, hogy meg fog halni. De ők még sokáig tanakodtak nálunk, hogy milyen sokba kerül majd a mentő, meg a kórház... Később kiderült hogy ekkor már lehetetlenség lett volna megmenteni. „HAVEROK VOLTUNK" S a lelki ismeret, Feri? — A minap kérdezte tőlem egy bácsi, miért nem vettem ki a kezéből a poharat? Hiszen ón is vele voltam egész este. Azt feleltem a bácsinak, ha nem a verekedés Viznyiczki Pistáról lett volna szó, meg is tettem volna. De így? Aki kivette volna, olyan nem, de aki a kezébe adta a poharat, olyan bizony akadt. —1 ■■■— 1 ■ ■ " ± ■ ■ -------KISJÓ: Laikus szemmel A futbaXlról írt kritikák pozitívumként állapították meg, hogy sportszerű volt a játékosok magatartása, jók a bírók, és fegyelmezett a közönség. Negatívuma a mérlegnek a kevés gól, az unalmas játék és hogy a lelátó hangulata nem tudott jelmelegedni. Mint laikus, töprengek egyrészt azon, hogy ilyenformán mi volt a forduló, fejlődés, vagy visszafejlődés? De még inkább azon, hogy a negatívumok és pozitívumok között nincs-e valahol valamiféle okozati összefüggés? A gólhiányon, szerény véleményem szerint könnyű segíteni. Bőkezűen kell mérni azt a tizenegyest, ingyenben van, egy krajcárt se kérnek érte, miért sajnáljuk tőlük? Ha mérkőzésenként csak 10—12 büntetőt rúghatnak, máris esik 5—6 gól és az bizonyára serkentőleg hat a petyhüdt idegekre. Ha nem segít, meg kell engedni kissé a merev szabályok rövid zabláját, azonnal élénkül az iram, s ha sikerül kifogni egy rossz bírót, egyszeribe forró a tribün levegője. Hogy a jó rendezés milyen fokra tudja emelni a hangulat melegét, arra csak futólag említem az egykoron lezajlott helyi derbit. Amikor 35-ben nálunk, otthon a Szötöká és a Böhécé mérte össze tudását, már az első félidő tizedik percében kitört az általánas verekedés. Bíró, taccsbíró, két rendező, hat játékos és a nézősereg tizenhárom tagja került kötözésre. Köztük az állami útmester, az adóügyi jegyző, és a református segédlelkész. (A plébánosnak csak a lovát érte egy távoli kődobás.) Igaz, labdarúgásról szó se volt, az azonban bizonyos, hogy egy pillanatig sem unatkoztunk. Ha a fiúknak nincs kedve hozzá, engedjék játszani a közönséget. — Mi nem adtuk a kezébe. Mi csak odavittük tálcán és letettük eléje. Ű vette fel magától. Ezt két fiú válaszolta, a gyilkos kétdecik kikérője. — Haverok voltunk, ránk mindig hallgatott Pista. Jó fiú volt, rendes gyerek, s hogy ivott egy kicsit, ezért nem lehet őt elítélni. Kikapcsolódott néha. Látszik rajtuk, hogy nem félnek kiejteni a szavakat, mert nem szokotlant mondanak, hanem természetest, nyilvánvalót, magától értetődőt, — vagy legalábbis ilyennek tartott véleményt. És mit számit, hogy Viznyiczki István idült alkoholista volt? — A temetésén ott voltak? — Ott. Persze, — A lelkiismeret nem bántja magukat? — Egyáltalán nem. Miért bántana? Kun István biztosították a megnövekedett tervfeladatok teljesítését. A 104 százalékos termelési tervteljesítés mellett — a tervezetthez viszonyítva — jó eredményt értek el a munkáslétszám és a munkabéralap felhasználósában is. Az egy főre jutó termelési érték teljesítésében — éppen ennek következtében — több, mint hat százalékos túlteljesítést értek el a könnyűipari vállalatok’. Rendszeresebbekké váltak a termelékenység emelését elősegítő tapasztalatcserék. Magasabb norma — több bér . . . Lemérhető a normarendezések hatása a teljesítmények alakulásában is. A bázis időszakot figyelembe véve az elmúlt év noveinjeié- ben a 95—104,9 százalékos teljesítménnyel dolgozok részaránya öt százalékkal emelkedett a normában foglalkoztatottak körében. Ugyanakkor a 95 százalékot teljesítők részaránya mintegy három százalékot csökkent, a 125, és az ettől nagyabb százalékkal dolgozók részaránya a korábbinak felére zsugorodott. Mindebből megállapítható, hogy az újonnan támasztott követelmények reálisak, teljesíthetők voltak, az ehhez szükséges feltételeket a legtöbb esetben már korábban biztosították. A munkanormák rendezése egy vállalatnál sem okozott az átlagbérszínvonallal szemben tartós keresetcsökkenést. A béralapmegtakarítás zöme — és ez a helyes — létszámmegtakarítással járt, s a megtakarításból a vállalatokat megillető pénzt a munkások premizálására fordították. Novemberben például — a bázishoz viszonyítva — 2,5 százalékkal növekedett a munkások átlagbére a tanácsi könnyűipari üzemekben. A műszaki intézkedések következtében megtakarított összeg viszont meghaladta a kétmillió 700 ezer forintot. A Nyíregyházi VAGÉP tervében például 123 ezer forint megtakarítás szerepelt, de a jól megalapozott, és végrehajtott műszaki intézkedések következtében 163 ezer forint lett az eredmény. Rendezés után élüzem Az értékelt könnyűipari üzemekben érvényben lévő 3378 munkanorma közül az elmúlt évben több, mint kétezer került rendezésre. A Szatmárvidéki Faipari Vállalatnál a normáknak mintegy kétharmadát módosították, s ez 129 dolgozót érintett. A nagyarányú normarendezés mégsem okozott törést: az elmúlt évi eredmények nyomán a vál (?.t élüzem lett, a munkások elégedettek, szívvel-lélekkel dolgoznak, ez év első negyedében is szép eredményeket értek el. A 182 esetben végzett munkanapfelvétel során kiderült, hogy a legnagyobb mérvű veszteségidök ebben az időszakban a Nyírbátori Vastömegcik’kipari Vállalatnál, a Kisvárdai Bútor- és Faipari Vállalatnál és a Szabolcs-Szatmár megyei Nyomdaipari Vállalatnál fordultak elő. Különösen tanulságos volt a feltárás a nyomdaiparban, ahol a munkanapfelvételre kijelölt üzemrészekben negyven százalékos arányú veszteségidőket állapítottak meg, s ennek háromnegyed része szervezési és műszaki hibából adódott. Átmeneti jellegük ellenére körültekintőbb szervezéssel ezek is elkerülhetők lettek volna. Bár a fellazult munkanormákat általában már az elmúlt évben rendezték az üzemekben, a normakarbap- tartást — mint a termelékenység emelésének fontos eszközét — továbbra is felszínen tartják. Körültekintőbb vizsgálatot követel az alkalmazott technológiák ellenőrzése, a termelóberen- dezések kapacitásának kihasználása, a munkaszervezés. Csak ésszerűen takarékoskodni Helytelen, hogy a vállalatok egy része — a nyereségrészesedés növelése érdekében — túlzott bérmegtakarításra törekedik, különösen akkor, ha ez a fizikai dolgozók bérszínvonalának rovására történik. A létszámmegtakarítással és az átlagbérmegtakarítással elért bérkeretet célszerűen és idejében fel kell használni. Ez az alapbérek, személyi bérek emelésén kívül elsősorban a gazdaságossági és minőségi prémiumok kifizetésére történik. A normarendezések alkalmával mindig figyelembe kell venni az embert. Nem lehet szigorítani a normákat ott, ahol ehhez nem tudják biztosítani a feltételeket. A tágas, egészséges munkahely, megfelelően karbantartott gépek, berendezések, a szociális létesítmények jelenléte legalább olyan követelmény, mint az új, korszerűbb gyártástechnológiák kidolgozása és alkalmazása. Tóth Árpád 33 százalékos utazási kedvezmény a Budapesti Nemzetközi Vásárra Készül a város programja — Május 23 és 28 között szakmai napok — ISon-stop filmvetítés Az idei május 20-án nyíló Budapesti Nemzetközi Vásár bővelkedik majd eseményekben. A vásárközpontban kezd kialakulni a végleges program, amely szerint ismét megrendezik az előző években már jól bevált szakmai napokat. Május 23 és 28 között minden délelőtt 10 órától 2 óráig szakmai bemutatók lesznek, amelyekre az érdeklődő szakemberek a vállatok, intézmények útján igényelhetnek belépőjegyeket. Ezen az öt napon a nagyközönség csak délután 2 órától látogathatja a vásárt. A pavilonok este 8 óráig, a vásár területén lévő vendéglátóhelyek pedig este 10 óráig lesznek nyitva. A vásár programja az idén új eseménysorozattal gyarapszik, külön filmstúdiót rendeznek be, hol nonstop vetítés lesz. Mintegy 50 műszaki, technikai, tudományos, árupropaganda és idegenforgalmi kisfilmet neveztek be a filmbemutatókra a hazai és külföldi cégek. A vidéki látogatók számára a BNV alkalmával ezúttal is 33 százlékos utazási kedvezményt nyújtanak. Ehhez vásárigazolványt kell váltani, amelyet az induláskor a vasútállomás jegypénztáránál, a visszautazás előtt pedig a BNV erre kijelölt pénztáránál kell lebélyegezni. Reális követelmények, elégedett munkások A normarendezések tapasztalatai tanácsi vállalatainknál