Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
„Hívja, várja a műemlékek városa Hónapok óta a soproni üzemek, vállalatok, hivatalod a „Hívja, várja Sopron” íeliratú borítékokban leveleztek. Később azonos felirattal megjelentek szerte az országban a hirdetmények is: Soproni Ünnepi Hetek 1966 július 1—18. Hazánkban kevés olyan hely akad, ahol a múltnak •nnyi szép emléke maradt volna fenn, mint Sopronban. A római korabeli várfalak, a gótika, a barokk és úgyszólván minden építészeti stílus képviselve van Sopronban. A rendező bizottság véleménye: az ünnepi hetek egyik legnagyobb látványossága maga a város és környéke. Szép erdeivel, állat- és növényvilágával, szubalpin klímájával, nyaralóival : az úgynevezett „Lövérekkel” kedvelt üdülőhely. Július 1-én este 9 órakor a hagyományos toronyzenével, majd a győri és a soproni kórusok közös hangversenyével nyitják meg az ünnepi heteket. Július 16-án a BM Tűzrendészet! Parancsnokság Szimfonikus Zenekara, Lakatos Gabriella, Róna Viktor, Szabó Miklós közreműködésével „Operett és balett-est” címen rendez műsort, mely után este 10 órakor nagyszabású tűzijátékkal zárul a jubileumi ünnepség. Mit rejt az anyaföld? Mátyás király aranyai, Báthori tallérjai a barázdában Az 1500-as évek második felében a Dunántúlon, harangok ereszkedtek le a templomtornyokból, mint már annyiszor, ha a török közeledett; arany kelyhek tűntek rejtekhelyükre, pénz- vagyonokkal megtöltött korsók a föld alá. Veszprém és Fejér megye szomszédos falvainak lakosai sokat beszélnek egy földig lerombolt faluról, amelynek harangjait egy közeli tóba rejtették a törökök elöl, s ha veszedelem közeleg, éjjelenként ma is ott konganak.” Igazak a lakosok meséi a kincsekről, ha lehánt- juk róluk, amit a képzelőerő rájuk ruházott. Verdefényes és használt ezüstök Balatonfőkajár közelében, az „öreghegyen”, nem messze a Zerge-féle pincétől, Szalai Károly, a tsz vincellére ellenőrizte a minap a szántást, s valami s szemébe viliódzott: sok ezüstpénz! Két, eltört kan- esóval. Összeszedtek hamarosan 3520 dénárt és garast és 273 tallért. Lengyel, olasz, magyar pénzek, az akkori uralkodók képmásaival. Az egyik nagy, kerek ezüstön Báthori István képmása és címere, másféle, nagy ezüstpénzen Lipót, megint másfélén Ferdi- nánd... Az ezüstpénzek egy része új, verdefényes, az apróbb pénz használtabb, kopottabb, s ez nem csoda: a kisebb pénzek sokat forogtak, s meghúzkodták őket kövön, csizmán, falon. hogy valóban ezüstök-e. Az öreghegyen elrejtett, „legfiatalabb” pénzt 1592-ben verték, ami arról vall. hogy a pénzvagvont körülbelül ezidőben rejtették a föld alá. Arany a krumpli között Alig gyűjtötte össze a veszprémi Bakonyi Múzeum a balatonfőkajári érmeleleteket, újabbat jelentettek neki. Ezúttal a Somló tövéből. Megható volt az az igyekezet, amellyel bejelentette a somlóvásár- helyi és bodorfái tanács elnöke és e két helység iskoláinak nevelőtestülete. És ahogy vigyázták a pénzt, igyekeztek megóvni mind! A Somló hegyéhez közel fekszik Lovaspuszta, ennek a közvetlen közelében szántott Fejes István tsz-társai- val. Krumplit potyogtatott az eke után, a barázdába. Aztán észrevették, hogy nemcsak krumpli van ott, hanem sok, fényesen csillogó pénz is! összesen 1638 garast és dénárt, — amilyent Balatonfőkajár határában is találtak —, de itt sárga pénz is villogott az érmék között Az öt „sárga” pénz „Mátyás-arany”, az 1400-as évek második feléből. A felirata: „Mathias. D. G. R. Unga- rie”. Huszonnégy karátos arany! Az aranypénzek majdnem száz esztendeig voltak forgalomban, mielőtt az 1500-as évek második felében elrejtették őket a későbbi garasokkal és dénárokkal együtt Kik rejthették el a pénzt? A balatonfőkajári lelet hajdani tulajdonosáról nem is sejthetünk semmi mást. minthogy nem tartozott a Azoknak mesélem el ezt a régi történetet akikben még fellelhető a hajlam arra, hogy úgy gondolkodjanak, miként hajdan a kapitalista főnökök. ★ A cég régi és patinás. Élelmiszert exportált a Tiszántúlról Berlinbe, Londonba, Bécsbe és ki tudja még hányfelé. A cégfőnök többet volt külföldön mint idehaza. Csak angol cigarettát szívott, aranyláncon függő medált hordott a nyakában és arany karkötőt viselt a jobb csuklóján. Negyvenéves, nőtlen, a baráti körében világfi és nagyvonalú volt, a cégen belül annál kicsinyesebb. A céget a papától örökölte. Mint mondtam, sokat volt távol, de mégis mindenről tudott, ami idehaza, a vállalat központjában, vagy számos felvásárló telepének bármelyikén is történt. Különösen a személyi ügyekre vetett nagy súlyt. Nélküle még a cégjegyzője sem vehetett fel senkit a vállalathoz és fel sem mondhatott senkinek. — Az én cégemet csak jól lehet szolgálni és oda- adóan — jegyezte meg nem szegényemberek közé. A lovaspusztai lelet hajdani tulajdonosáról többet sejthetünk. A középkorban a puszta helyén falu állt: Lovas község. Ez a somlóvá- sárhelyi apácák birtokában volt A törökök az 1500-as években teljesen elpusztították a falut. Az apácák elmenekültek, s csak később tértek vissza. Lehet, hogy ők rejtették el ezüstös aranypénzüket. Hajdan is találtak a szántó-vetők érmeleleteket. A régi Sopron megyei Árpás (a római kori Mursella) mellett rengeteg, papiruszba csomagolt „pogány- pénzt” (római pénzt) találtak, de nagy részét veszni hagyták. Ma, szerencsére, a lakosok jelzik a földben talált értékeket. Mostanában leginkább traktorral szántanak, s ez mélyebb rétegeket is felfordít. De tökéletesedtek a kutató műszerek is. Ez a magyarázata, hogy ma gyakran „terem” ezüstöt, sőt aranyat is az anyaföld. * ★ egyszer felemelt hangon, úgy, hogy kiérezzék belőle a fenyegetés is. — Aki nem paríroz, röpül! ★ A ladányi feldolgozótelepen valóban jól szolgált Kertes, a könyvelő, aki egyben a felvásárlást is irányította. És parírozott is! Ügy, ahogy a főnök kívánta. Hajnalban kelt, szét- küldte a hetivásárokra a másféltucat autót és lovaskocsit. A járművek estére kelve már megrakodva tértek vissza a rengeteg baromfival, tojással és más mezőgazdasági termékekkel. Mire Kertes lemérte, átvette, elszámolta a tömérdek árut, rendszerint éjfélre járt, fáradtan rogyott az ágyára. És hajnalban kezdte elölről, havi 160 pengőért. Nagy fizetés volt ez akkoriban. Az egyik nap egy százkilós láda — két rakodómunkás cipelte — az egyikük kezében megcsúszott. Éppen akkor érkezett meg a főnök Pestről. — Rúgja ki azt az ökröt! — kiabált Kertessel. — Előfordul az ilyesmi — válaszolt csendesen Kertes. — Magát persze az ilyesmi nem izgatja?! — foiyFöldes György: A TELEXJELENTESEKIG A Meteorológiai Intézetben vagyunk. — Mióta folynak meteorológiai kutatások, milyen „idős” az időjárás tudománya? — kérdezzük. Dr. Berkes Zoltán, a távelőrejelző osztály vezetője lapozza a könyveket és készségesen válaszol. — A forradalmat a barométer születése jelenti — mondja. — Gyakorlatilag tehát az 1640-es évekből számítjuk tudományágazatunk gyermekkorát. Ebben az időben jelent meg a hőmérő is, tehát már több mint 300 éve folynak a megfigyelések. Anglia, mint hajós nemzet áll az élen, rendszeres feljegyzéseket őriznek már 1680-ból. Magyarországon 1780 óta „figyelik” az időjárást. A budai Csillagda volt a kezdet, még Mária Terézia alapította. A tudományosabb vizsgálatok azonban csupán 1809-ben, a citadellái csillagdában indulnak meg. 186 éves sorozattal büszkélkedhetünk, ami európai méretékben is számottevő. Ma? Csupán hazánkban mintegy ezer állomás működik. Csapadékot, hőmérsékletet, légnyomást mérnek. Kapcsolataink az egész lehetőség — még így is tág értelemben véve az előrejelzést — maximum két hét. A csapadékprognózis azonban még egy napra előre is csak kisebb biztonsággal adható meg. — Érdekes és ezt saját 30 esztendős tapasztalatom is alátámasztja — folytatja Berkes dr. —, hogy a nyári hónapokban az idő „fordulása” általában a hét végére esik.- Angliában csütörtök ez a nap, s mire ideér az esőfront, vasárnap lesz. óránként készül a ként térképezik fel a hazai helyzetet. — A meteorológia tudomány és nem jóslás. A rómaiak ugyan próbálkoztok bél- és madárjóslással. De a madarakat bizony nagyon gyakran becsapja az időjárás. A madár is, a nömeteorológiai térkép Az időjárás a Nap tevékenységének függvénye. És mivel a nappal kapcsolatos ismereteink még elég hézagosak, így hosszabb tartamú ^lőrejelzésünk sem lehet 100 százalékos. Magyarország egész különleges helyzetben van. Országunk fekvése mélyen « Kárpát-medencében egészen bizonytalanná teszi a mindenkori „várható időjárást”. Az érkező áramlatok megtörnek a magas hegygerinceken és gyakran, — bennünket is becsapva — megváltoztatják irányukat. Tudvalevő, hogy a csapadék nagy részben az áramlatok találkozásától függ. Csupán a Szovjetunió és az USA ad ki, — mivel aránylag egységes és nagy terület — maximálisan egy hónapra előre távprognózist. Hazánkban a reális Zúg a telex, kattog a távirőgéo földgolyóra kiterjednek. Telex-gépeken, távírón érkeznek a jelentések. Képtávírón térképeket továbbítanak, felrajzolva a világ időjárását, a ciklonok és az áramlatok mozgását. Óránvény is csak a jelenlegi helyzetet észleli, és aszerint cselekszik. A madár megindul a meleg felé, a növényen kipattannak a rügyek. Következtetéseket „levonni”, „előrelátni” képtelen. Hogyan „készül44 az időjárás? PATINÁS CEQ tatta tovább a főnök, még jobban kiabálva. — Követelem, fizesse meg! Én nem lopom a pénzemet! — Rakják át a ládát — szólt ismét csak csendesen az emberekre Kertes. — Tegyék külön a törött tojásokat. — Tizenhat törött — mondta kisvártatva a főnöknek Kertes, amikor a két ember sebtében végzett az átrakással. — Hat fillér darabja. Majd vonjon le tőlem a főnök úr elsején 96 fillért. — Maga pedig nemcsak ökör, de szemtelen is! — dühöngött a főnök. Kertes szó nélkül sarkon fordult, bement a szobájába, ösz- szecsomagolt, otthagyta a főnököt és céget is, majd két utcával feljebb, belépett a konkurrens céghez, ahová már régóta csábították. A régi főnök ezt sohasem tudta neki megbocsátani. Viszont kinevezte a helyébe Bánfait, Kertes addigi helyettesét íz elkezdte gyűjtögetni a terhelő adatokat Kertes ellen. Hogy ne legyen se kenyere, se levegője, se becsülete. Két példányban készültek a rágalmaktól hemzsegő jegyzőkönyvek Kertes ellen, hogy a cég ügyvédje valamiképp össze tudja tákolni a bűnvádi feljelentést. A jegyzőkönyvet Bánfai gépelte, aszerint, hogy a főnök úr mit tudott kicsikarni a megfélemlített tanúktól. — Maga, Balázs bácsi, — kérdezte a telep öreg raktárnokát — ugye tud arról, hogy Kertes felárral számolta el a cégnek az árut? — Honnan tudnám? — kérdezett vissza az öreg. — Ne védje Kertest, azt a bitangot! — ripakodott a raktárosra a cégfőnök. — Mert annak nem lesz jó vége. És bekerült a jegyzőkönyvbe „Balázs József rak tárnoknak tudomása van arról, hogy Kertes hamis bevásárlási jegyzékekkel manipulálva rendszeresen megkárosította a céget”. Az ilyen megállapításoknak ugyan semmiféle bizonyító erejük nem lehetett, de arra jók voltak, hogy elindítsák a szóbeszédet, a pletykát és ezzel megkíséreljék a vád alapját megteremteni. Bánfai szeme előtt ösz- szefojtak a gép betűi a felháborodástól. Kertes becsületes ember, mindig a cég érdekeit tartotta szem előtt és most erkölcsileg is tönkre akarják tenni, hírbe hozni és meghurcolni. Egyszerű módszert eszelt ki, hogy hírt adjon Kertesnek főnöke mesterkedéseiről. A másolathoz mindig új indigót rakott a gépbe és az átütött indigókat levélben elküldte Kertesnek, aki ekként rendszeresen értesült az ellene felhozott vádakról. Másolatot nem készíthetett, mert azt A bél- és madárjóslástól
