Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-27 / 124. szám
Amerika-ellenes tüntetés Dél-Vietnamban Hűé: Huéban csütörtökön több száz buddhista diák megrohanta az amerikai tájékoztató szolgálat kétemeletes modern épületét, feldúlta a helyiségeket, az utcára dobálta és lángra gyújtotta a könyveket és a berendezési tárgyakat. Csütörtökön délelőtt a hűéi Dieu De pagodában megkezdődött temetkezési szertartás harcos Amerika- ellenes tüntetésssé változott — jelenti az AP. — A buddhisták szónokai elsősorban azért támadták az amerikaiakat, mert támogatják a Thieu-Ky klikket. Szenvedélyes beszédet mondott Bui Toung Huan, a hűéi egyetem rektora, aki ugyan elhatárolta magát a kommunistáktól, de tiltakozott amiatt, hogy az amerikai kormány „kolonialista politikát folytat és vakon választja meg vietnami lakájait”. Saigon: A tüntetés és az amerikai tájékoztató szolgálat könyvtárának felégetése után Cabot Lodge, az Egyesült Államok saigoni nagykövete telefonon felhívta Ky miniszterelnököt és megtárgyalta vele a hűéi helyzetet. Csütörtökön délelőtt a központi piactéren buddhisták tüntettek a Ky-rezsim ellen, de a könnygázgránátokkal felszerelt roham- j rendőrök hamarosan szétkergették a hívőket. Ugyan- j ez a csoport az amerikai j nagykövetség előtt is tüntetni próbált. A narancssár- í ga talárba öltözött szerzete- j seket üldözőbe vették és j ütlegelték a pajzsos, botos rendőrök. Csütörtökön az esti órákban — nyilvánvalóan az amerikai katonai hatóságok követelésére — egy zász- lóaljnyi saigoni kormánykatona — mintegy 500 fő — teljes harci készültségben tehergépkocsikon bevonult a városba az amerikai konzulátus és az amerikaiak megvédésére. Huéban mintegy 70 amerikai polgári személy tartózkodik. Washington: Sajtójelentések szerint az Egyesült Államok az idén még körül- j belül 125 ezer fővel növeli I a Vietnamban bevetett ala- ! kulatok létszámát. Folya- | matosan érkeznek a délvietnami támaszpontokra dél-koreai alakulatok is. Az év végére az amerikai parancsnokság alatt álló intervenciós erő létszáma így meghaladja a négyszázezret. Indonéziai jelentés Djakarta, (MTI): Malik indonéz miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter közölte, hogy egyelőre elhalasztja bangkoki utazását. Malik pénteken indult volna Thaiföldre, hogy találkozzék Abdul Ra- zak malaysiai miniszterelnök-helyettessel és megegyezésre jusson vele Indonézia és Malaysia viszályának elsimításáról. Az Antara hírügynökség jelentése szerint Nasution tábornok, Volt hadügyminiszter, aki most a legfelső politikai végrehajtó szerv, a „Malaysia szétzúzására alakult parancsnokság” helyettes vezetője (szerv már csak nevében tünteti fel a Malaysia elleni harcot) hétfőn az észak-szumátrai Me- danban kétmilliós tömeggyűlésen beszélt. Nasution arra szólította fel „az 1966-os nemzedéket” — azaz a hadsereggel együttműködő jobboldali diákszervezeteket —, hogy amikor az 1945-ös alkotmányhoz akarnak visszatérni, „ne követeljék a forradalom nagy vezérének, Sukarno testvérnek az elmozdítását.” Azt is mondta, hogy a hadsereg „a megfelelő pozícióba” akarja helyezni Sukamót, amint ezt az 1945-ös alkotmány előírja. Nasution a „forradalom ellenségeit” így sorolta fel: 1. imperializmus; 2. feudalizmus; 3. a szeptember 30-a mozgalom; 4. kétszínű opportunisták; 5. üzérkedők. Csütörtökön reggel Indonézia katonai diktátora, Suharto tábornok is beszélt. Üj katonai funkcionáriusok beiktatása alkalmából kijelentette, hogy a hadügyminisztérium „fokozza egységét” és álljon készen minden eshetőségre „a szeptember 30-a mozgalom maradványaival szemben.” Suharto egyébként kedden fogadta Marshall Greent, az Egyesült Államok nagykövetét. MOSZKVA Az SZKP Központi Bizottságának plénuma csütörtökön folytatta a vitát a magas terméshozamok érdekében teendő talajjavítási intézkedésekről a szerdai megnyitó ülésen elhangzott beszámoló felett. A csütörtöki ülésen több hozzászólás hangzott el. A plénum folytatja munkáját. RAWALPINDI Ajub Khan pakisztáni elnök csütörtökön reggel fogadta a Szovjetunió Legfel- ső_ Tanácsának küldöttségét. Ajub Khan és Mazurov, a küldöttség vezetője baráti beszélgetést folytattak, amely során érintették a két ország jószomszédi kapcsolatai fejlesztésének és megerősítésének kérdéseit. KAMPALA Az ugandai fővárosban nagy erőfeszítéseket tesznek a rend és nyugalom helyreállítására, Kampala külvárosaiból azonban még mindig hallható szórványos lövöldözés és a város szélén Edward Mutesza szakadár törzsi vezér rablóbandái garázdálkodnak — jelentik nyugati hírügynökségek. TEHERÁN Couve de Murville francia külügyminiszter csütörtökön hivatalos látogatásra Teheránba érkezett, ahol megbeszéléseket folytat az iráni kormány tagjaival. BELGRAD Dines Szingh, indiai külügyi államminiszter a közeljövőben tárgyalásokat folytat Belgrádban a Tito— Nasszer—Indira Gandhi hármas találkozó előkészítéséről. A miniszter június 1-én érkezik hivatalos látogatásra Jugoszláviába. LONDON Jenkins brit belügyminiszter csütörtökön utólagos jóváhagyás végeit az alsóház elé terjesztette a tengerészsztrájk kapcsán hétfőn meghirdetett szükségállapot rendszabályokat Guayana független Georgetown, (MTI): Szerdán éjfélkor hivatalosan kikiáltották Guayana, a volt Brit-Guayana függetlenségét. A Georgetown-i II. Erzsébet parkban 80 000 főnyi ujjongó tömeg szeme láttára James Jonkless, a middlesexi brit ezred tisztje lépett a zászlórúdhcz, hogy levonja az angol lobogót. Amikor az újszülött Guayana fekete-zöld-arany- fehér-vörös színekben pompázó lobogója felszökött az árboc csúcsára, felharsant az énekszó. A tömeg tombolva ünnepelte a történelmi pillanatot. Rakéták világították meg az eget, eldördült az ágyuk díszsor- tüze. A külföldi hatalmak közül ötven küldte el diplomáciai képviselőjét a geor- getowni ünnepségekre. Mások — így Tanzania és a népi Kína — üdvözlő táviratokat adtak fel Burnham címére. A nemzetközi sajtó is üdvözölte az új nemzetet. Tadeusz Kostecki: (Bűnügyi regény) Fordította-. Szilágyi Szabolcs 39. — Ahogy a huligánok összetörték a lámpát, szegényke úgy lóg szétzúzva. Jobb lenne, ha a tisztelt rendőrség inkább ilyenekkel foglalkozna a rendes emberek idejének elrablása helyett. — Mikor törték össze a lámpát? — Zaczek arcán könnyű volt felfedezni, hogy megint szenzációt szimatol. — Emberemlékezet előtt. Gondoltam, majd ha megválasztják az új izét, tanácsot, akkor megjavítják a lámpát is. Ugyan már... Valami új palotát, kétszáz emeletest felhúzni, azt igen, 1966. május 27. de egy vacak lámpát, azt nem... Sötét van, hogy az ember nem látja még az izé... hm... az orra hegyét sem... Kostrzewa mégsem füty- tyentett. Nem is rossz választék: a zöld Skodától a fekete Chevroletig... Megnézte a hátsó kerítést. Hetven méter a hossza és két sor drót, nagy tövisekkel átszőve. A sorok mellett kúszónövények nemrégiben összekuszált indái. Tehát talán éppen erre? Felmászott az odaállított létrára, és sokáig nézegette a szögesdrótot. Hirtelen odanyúlt az ujjával, és a tüskék közül óvatosan kihúzott két világosbarna fonalat. Ez már valami volt. Zaczek elámult. — Most már talán ön sem mondja, doktor, hogy nincs a kezünkben a szál — büszke volt saját elmés- ségére. — Elég megtalálni a zakót, amelyhez ezek passzolnak, és az ügy el van intézve. — Elég — erősítette meg csipkelődve Kostrzewa — persze. És e célból semmi többet nem kell tenni, csak vizsgálatot kell tartani az összes varsói lakásban. Hacsak a pasas nem utazott véletlenül vidékre. — Nincs minden lakásban elszakadt zakó. — Nincs, persze, hogy nincs. Csak azt kell tudni, hogy melyikben nincs és a nyomozás köre csodálatosan összeszűkül egyszeriben. Egyébként miért éppen zakó? Éppúgy lehet egy rongycafat is. Eddig még nincs szabály arra, hogy barna gyapjúból csak zakót lehet varrni. — Egyre indulatosabb lett. Mi a csoda? Görcsösen összeszorította a fogát. Miért bosz- szantja vajon ennyire? — Talán a végén találunk valami lényegeset — tette hozzá békülékenyen. Tanúkihallgatások az Egedy-Asbóth kémperben A Budapesti Katonai Bíróság tárgyalja dr. Egedy Lehel jogtanácsos, dr. Egedy Elemér egyetemi docens, és Asbóth László nyugalmazott ta nító kémkedési bűnügyét. — A képen: dr. Egedy Lehel elsőrendű, és dr. Egedy Elemér másodrendű vádlottakat szembesítik. (MTI foto: Friedmann felvétele) A budapesti katonai bíróságon tanúkihallgatásokkal folytatódott csütörtökön az Egedy—Asbóth kémper tárgyalása. Többek között vallomást tettek olyan személyek, akik munkahelyéről, társaságából ismerték Egedy Lehelt, vagy kapcsolatban álltak Egedy Elemérrel és családjával. Többen szóltak arról, hogy Egedy Lehel italozó, szórakozó, léha életmódot folytatott. Több tanúvallomás foglalkozott Taby Árpád személyével is. Az egyik tanú elmondta, hogy Tabyt felkereste Becsben, hogy Egedy Elemér megbízásából hazai étel- és italféleségeket, valamint ruhaneműt tartalmazó csomagot adjon át neki. Ellenszenvesnek találta fellépését, kérdéseit, ahogyan Magyarországról érdeklődött, s hazatérése után szemrehányást tett Egedy Elemérnek, amiért megbízásából ilyen emberrel kellett találkoznia. A bíróság több szakértőt is meghallgatott. Két igazságügyi katonai szakértő az Egedy Lehel és Asbóth László kémjelentéseiben külföldre juttatott közlésekkel kapcsolatban terjesztett elő szakvéleményt. Megállapították: a két vádlott által szolgáltatott adatok államtitkot képeznek. A rádiószakértő arról a két lefoglalt rádiókészülékről nyilatkozott szakvéleményében. amelyet a kémutasítások vételére használt Egedy Lehel, illetve Asbóth László. Megállapította: az Egedy Lehel által használt különleges berendezésű táskarádió kiválóan alkalmas volt a kémutasítások vételére. Asbóth készüléke pedig megfelelő vételi lehetőséget biztosított. A délutáni tárgyalásra több családtagot idézett meg tanúként a bíróság. Egedy Elemér és Asbóth László felesége a törvényben biztosított mentességi joguknál fogva nem kívántak vallomást tenni. Asbóth László fia viszont vallomást tett a bíróság előtt, ö vette ót azt a gépkocsit, amelyet apjának ajándékozott csendőrezredes bátyja a kémtevékenységért kapott pénzből. Kiderült a vallomásból, hogy a gépkocsit átadó, s Kovács Sándor néven bemutatkozó személy azonos Jóéval, akivel Asbóth László a korábbi években megismerkedett. A bíróság további tanúkat hallgatott ki a deviza bűncselekményekkel kapcsolatban, majd a tárgyalást péntekre elnapolták. Gennagyij Siavicsev : Tengeralattjáróval a világ körül 8. A fantasztikus regényírók próbálják elképzelni, milyen is lesz az élet a sokszemélyes bolygóközi hajókon, milyen lesz az emberek kölcsönös viszonya, életfeltétele. Álmodozni, fantáziálni természetesen lehet. Érdemes azonban arra is gondolni, amit az emberi kéz már megalkotott. Elég, ha az ember másfél hónapot tölt atom-tengeralattjárón, hogy meglehetős képet kapjon a jövő sokszemélyes űrhajóin való utazásról. Mennyi problémát kellett megoldani, hogy a legénység úgy Zaczek felélénkült. — És lábnyom? — mélyen meghajolva nézegette a kert közelében lévő földet. — Hagynia kellett valami nyomot. Kostrzewa is kutatott szemével a talajon. Hagynia ' kellett? Ez egyáltalán nem | volt ilyen egyszerű. Az ös- j vényt fedő vastag kavicsré- teg semmilyen reménnyel 1 sem kecsegtetett, a kerítés mentén pedig lehullott leve- ( lek takarója borította a pá- ' zsitot. Azonban egy bizo- j nyos területen nem voltak | levelek. Pontosan itt, a ke- j rítéshez vezető úton. Sokáig térdelt, s ujjaival j a fű kiégett tarlóját nyomkodta. Valóban, egyes ré- ! szék a préselődés nyomait í viselik. Ezt azonban nem lehetett lábnyomnak! nevezni! Szó se lehetett gipszmá- [ solat készítéséről, vagy j akárcsak lemérésről is. Für- \ csa. Ha futott... Mind mélyebben elmerült gondolataiban. Végül felállt és leporolta a nadrágját. Annak idején a dolgozószobában nem hallotta a lépéseit — itt meg nem találta lábnyomát. Valószínű, hogy az éjszakai látogató cipőjének talpa puha volt, lehet, hogy sarok nélkül. (Folytatjuk) érezze magát a víz alatt, mint a felszínen, sőt néha még jobban! Utunk egyik napján éjfélig üldögéltünk Szorokin ellentengernaggyal és az atom-tengeralattjárókról beszélgettünk. — Számomra első „atomutam” maradt a legemlékezetesebb — kezdte az ellentengernagy. — Kifutottunk a támaszpontról. Nyomban meglepődtünk: egyenletes menet, nincs vibráció, nincs csattogás, amit már úgy megszoktunk a Diesel-tengeralattjárókon. Amikor először alámerültünk, a mélységmérő mutatója kúszik és kúszik, már túlhalad minden elképzelhető és elképzelhetetlen normát. De ez még semmi! A hajó hatalmas mélységben, akkori fogalmaink szerint kolosz- szális sebességgel száguldott. És tudja — folytatta Szorokin —, nem volt sem taps, sem hurrázás. Tökéletes megindultságban, némán néztünk egymásra. Ekkor értettük meg, hogy a szovjet konstruktőrök micsoda fegyvert adtak kezünkbe. — Igen, a rakétahordozó atom-tengeralattjáró a magasabb osztályú fegyvereket képviseli. Birtokba vételükhöz, a velük való bánásmódhoz komoly elméleti és gyakorlati képzettség szükséges. Persze, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezeket a bonyolult gépeket csupán atomkorifeusok irányíthatják. Azon a hajón, amelyen először utaztam, az atomreaktort egészen fiatal tisztek irányították. — Az atomreaktor irányítása nem egyszerű dolog. Az embernek pillanatok alatt tudnia kell elemezni, kiértékelni, a számtalan műszer állását, és optimálisan a lehető legjobban dönteni. Láttam, hogyan teszik ezt a fiatal tisztek. Első látszatra egyszerűnek és könnyűnek tűnt. De addig amig valaki a vezérlőasztalhoz ül, sokmindent meg kell tanulnia, sokat kell gyakorolnia. A könnyedség kitartó munka eredménye. — Amikor először mentem az őrhelyre, ahol az operátorok teljesítenek szolgálatot, elkápráztatott a számtalan műszer. Olyan érzésem volt, mintha egy egészen más időbe, a jövő századba csöppentem volna. Később rájöttem, hogy ezt az érzést azok a rajzok keltették bennem, amelyekkel általában a tudományos-fantasztikus regényeket szokták illusztrálni. — Az atom-tengeralattjáró megjelenése forradalmasította a tenger alatti hajózást. A hagyományos tengeralattjárók, amelyeknek energetikai berendezései különböző fajtájú kémiai fűtőanyaggal működnek, lényegében nem is tengeralattjárók. A második világháborúban például a tengeralattjárók az egész hajózás alatt az idő mindössze 30—35 százalékát tölt- hették víz alatt. Ebben a tekintetben az atom-tengeralattjárók lehetőségei korlátlanok. Ez természetesen megkövetelte a gépezetek tökéletesítését, s következésképpen az emberek alaposabb és jobb kiképzését is. — A mi hajónkon sok gondot fordítanak arra, hogy minden ember tökéletesen ismerje szakmáját, a rábízott gépezeteket. Már mondtam valahol, hogy az egész úton rendszeresen folytak a gyakorlatok és a foglalkozások. Maga a parancsnok állandóan oktatta a tiszteket. És ezt nem csupán a foglalkozásokra szánt időben tette. A hajóparancsnok a központi őrségen Váltásról váltásra gyakoroltatta a tiszteket, tanította őket helyzetértékelésre és helyes döntésre. Egyszer éppen tanúja voltam, hogyan gyakoroltatta az egyik tiszttel a függőleges felemelkedés a rianásban. Türelmesen, szívósan. Ez még a déltengeri zóna előtt volt. (Folytatjuk)
