Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-26 / 123. szám

A PÁRTSZERVEZET SEGÍT, ELLENŐRIZ Mindent az emberért Beszélgetés egy tapasztalt pártmunkással Nyírmadán Czigler Elek 1952 óta párttitkár a Nyírmadai Ál­lami Gazdaságban. Előtte pe­dig negyvenöttől községi párttitkár volt. Rajta kívül még kevés ember mondhatja él, hogy huszonegyedik éve egyfolytában ezt a funkciót tölti be. A gazdaság, ahol Czigler Elek dolgozik hosz- szú évek óta a legjobbak so­réba tartozik. A múlt évi eredményeik nyomán most is az élüzem cím birtokosai. Mint ilyen hosszú tapaszta­lattal rendelkező, a gazdasá­gi vezetőkkel jól együtt mű­ködő párttitkárt kértük meg, mondja el tapasztalatait. Czigler elvtárs a pártszerve­zet termelését segítő, ellen­őrző munkájáról többek kö­zött az alábbiakat mondta eL t. A pontosság nem bürokrácia — Ahhoz, hogy a termelést jól segíthessük első lépésnek a tervszerűséget tartom a pártmunkában. Van ugyan eset, amikor év közben az időjárás vagy más tényező miatt előre nem tervezett, nem látott problémával fog­lalkozunk. Azonban ez a „tűzoltómunka” nem hatá­rozza meg az alapszervezet feladatait. Mi nem tartjuk bürokráciának, sem merev­ségnek, hogy kéthetenként pontosan vezetőségi ülést tartunk és erről minden eset­ben jegyzőkönyvet vezetünk. Nemcsak a rend kedvéért csináljuk, így tudjuk saját határozatainkat, terveinket is ellenőrizni. — Mit tartalmaz a ter­vünk? Foglalkozunk a gazda­ság egészével, de csak főbb mutatóiban. A gazdaság ter­veinek figyelemmel kísérése miatt, de elsősorban azért, mert mindenütt emberek dolgoznak. Tudnunk kell az egész gazdaságról, azonban nem mindenről egyformán. Minden évben van a ter­vünkben bizonyos feladat, amivel kiemelkedően foglal­kozunk. Az 1966-os évre a burgonya és a dohányterme­lés különös segítését tűztük célul. A múlt évben ennek a két növénynek a tervteljesí­tésével nem dicsekedhet­tünk. As ellenőrzés két útja A gazdaságvezetéssel ösz- szehangolva tervünket, már a burgonyavetőgumó előké­szítésnél, vetésnél felhívtuk az emberek figyelmét a jó, szakszerű munkára. Erre az ösztönzésre, felhívásra a gép­csoport dolgozói is törték a fejüket, hogyan segíthetnék a burgonytermelést. Olyan jelölő szerkezetet készítet­tünk, amivel pontos sor és tőtávolságot lehet tartani. Az aszályos tavasz miatt nagy probléma a dohánypa- lántálás. A gépcsoport itt is segített, külön locsológépet szerkesztett. A gazdasági munka ellen­őrzésének két útja van. Újat nem mondunk vele, mind a kettő ismert, csak sok helyen elmulasztják. Egyik, amikor a gazdaság vezetőit beszá­moltatjuk vezetőségi ülésen, vagy taggyűlésen. A másik mód, minden két hétben be­számolnak a pártbizalmiak területükről. Információt ka­punk a gazdaság mindén ágazatáról, hiszen az állati- dó dolgozók 18 százaléka párttag. A pártbizalmiak el­sősorban nem a termelési százalékokról adnak számot, hanem az emberekről. Mi se­gítette, akadályozta a mun­kájukat, milyen gondjaik vannak. Itt, ha úgy tetszik szintén merevek vagyunk, amelyik pártbizalmi nem is­meri jól a területén dolgo­zókat, az nem tud mit mon­dani. Mi réneveljük őket, hogy minden két hétben le­gyen mondanivalójuk. A kétfelől érkező informá­ciók alapján dönti el a veze­tőség mit intéz saját hatás­körében, mire hívja fel a szakszervezet vagy a gazda­ság vezetőinek a figyelmét. A legutóbbi ülésen például a bizalmiak elmondták, hogy néhány dolgozó nincs meg­elégedve az illetményföld minőségével. Ezt intézkedés­re tovább adtuk az igazgató­A lap május 11-i számá­nak Fórum rovatában kö­zölte Kósa Pál, fehérgyar­mati olvasója levelét, amelyben a Fehérgyarmat— Tunyogmatolcs közötti út­szakasz állapotát és az azon végzett javítási mun­kát kifogásolja. A szatmári terület úthá­lózatán a főútvonalak ré­gebbi építésűek, s a forga­lom növekedésével jelentős mértékben leromlottak. A téli és tavaszi időszakban a felfagyások, a szokatlan mértékű belvizekkel étázta­tott alépítmények a burko­laton további súlyos káro­kat okoztak. Igazgatóságunk a KPM Közúti Főigazgatósághoz előterjesztést tett a burko­latkárok javítási munkái­nak lehetővé tétele érdeké­"■ ■ ■ ™ nak. Minden ügyre felfigyel a pártszervezet, de a gazda­ság vezetői helyett nem cse­lekszik. A munkások javaslatai Véleményem szerint alap- szervezetünk a gazdasági munkát elsősorban úgy se­gítheti legjobban, ha az em­berek tudatformálásával fog­lalkozunk többet. Kevés olyan dolgozó van már a gazdaságban, aki ne ismerné, a jobb munka és a saját bol­dogulása összefüggésben van egymással. Segítünk a gazdasági vezetőknek a Cél- prémiumos feladatok megha­tározásában. Mindig a leg­fontosabb munkákra tűzünk ki jutalmat és azt azok kap­ják, akik megérdemlik. A téli hónapokat minden évben jól hasznosítjuk az oktatásra. Nem lehet azt mondani, hogy csak ennek tudható be gazdaságunkban a jó versenyszellem, de mindenképpen a dolgozók tudaténak változását mutat­ja. A nemrégen elfogadott kongresszusi versenyben a munkások javaslatai alapján több mint hárommilliós vál­lalást Összesítettünk. Most azon dolgozunk, hogy az új mechanizmus megva­lósítását miként segíthetné jobban alapszervezetünk. Ed­dig, már háromszor tárgyal­tunk erről. Egy biztos. a nagyobb önállóság az alap­szervezetre is nagyobb fele­lősséget hárít. ben. A Közlekedési és Posr taügyi Minisztérium a be­jelentett igényt mérlegelve, 25 millió forint rendkívüli hitelt biztosított a legin­kább károsodott burkolatok sürgős kijavítására. Ezek a munkák már folyamatban is vannak. A szóban lévő útszakasz megerősítése és felújítása a rendkívüli hitel terhére még ebben az évben elké­szül. Addig is a forgalomra veszélyes és a gépjármüvek állagára káros sérüléseket folyamatosan ki kell Javíta­ni, még akkor is, ha a javí­tás átmeneti jellegű. Ez tör­tént az említett útszakaszon is, a lehetőségek szerinti megoldással. KPM Közúti Igazgatóság Nyíregyháza Csikós Balázs Panaszlevélre válasz ; 25 millió forint a szatmári utak felújítására Szabolcsiak a Nagyerdei úton D ebrecen, Nagyerdei út. A fürdővel ét­ellenben modern vonalú kétemele­tes épület. Olyan, mint egy hatal­mas és színes puncstorta. Pasztell színek, merész for­mák, napsütötte teraszok, az ablakokban az avasodó hazat füstölt szalonna, son­ka. Sétányok. Fényes, fekete csizmás, fehér inges paraszt- emberek. Üdülnek. A bejárat fölött felirat — neonkígyó: Ter­melőszövetkezeti üdülő. Mö­götte üde park virágokkal. Balra szökőkút. Locsolja a gondosan nyírt zöld gyepet. Körbe forog az önműködő cső. Bent újságolják, hogy az üdülők kirándulni vannak. Szoboszlón a Halászcsárda műanyag fedelű teraszán találom őket. Ismerkedni jöttek, meg áztatni a mun­kában fáradt csontokat. Ép­pen a halászlére várnak. Vidám asztaltársaság. Előttük sör. Szabolcsi em­berek. Félszázan vannak. Egy, csak egy embernek, *z ököritófülpösi Demeter Imre bácsinak van fekete, bolyhos kalap a fején. Fe­hér ing, kigombolva, fekete csizma. Széke mellett akta­táska. Le-lepillant a táská­ra, megvan-e? Valaki hec- celi. — De félti kend... Mi van benne? — Víz... hazai. Nagy derültség. Hetvenhat esztendős a nagy bajuszú Demeter Imre, a Szamos menti tsz tagja. Bólogatnak rá, szép idő. — Még ez Is kor?... Most akarok nősülni. Hozzák a hallevest. Leke­rül az öreg fejéről a kalap. A halat másnak ajánlja, ő a forró, illatos lét kana­lazza ... Változik a téma. Kérdik tőle, hányadszor van üdülni. Foghíjas szájával huncu­tul mosolyog. — Most másodszor. Elő­ször 1920-ban, amikor a csendőrök kísértek el üdülni nyolc hónapra Nyíregyházá­ra, merthogy kommunista voltam, meg most. Aztán komolyra fordítja a szót. — Most vagyok én ilyen helyen először. Mikor jöt­tem volna... egyéni ko­romban? Háromszor felszó­lítottak mióta a közösbe va­gyok. Menjen Imre bácsi üdülni. Mindig azt mond­tam a kocsordi Bakosnak, rendben. De másnap meg­gondoltam magam. Most az­tán már nem bújhattam ki. Tűvé tettek a faluban míg megleltek. Keresett a takarítónő. a főkönyvelő, hozták a papírt. Azt mond­tam, akkor küldjenek, ha kiülhetek a fa alá s hall­gathatom a rigófüttyöt... És helyette moziba, színház­ba járok. Nem is gondol­tam. Mellette ifjú Péter Antal, a komlódtótfalui Két Vadas Testvér Tsz alig harmincon túli traktorosa ül. — Te öcsém, hogy kerül­tél ide a legnagyobb dolog­időben? — kérdi tőle az öreg. — Szólt az elnök, hogy engem illet a jutalom... Elvégeztem minden mun­kát... Még szép, hogy jö­vök. Hitetlenkedik az öreg. — Részben Örült a felesé­gem is, mert a vetés kivet­te az erőmet. A lánctalpas­sal 640 holdat készítettem Üt, a mérleghiánytól < a jövedelmezőségig Új vezetés és bizakodás Győrieteken Uj tsz-elnökkel találko­zom Győrteleken. Tavaly más elnöke volt, meg az­előtt is. öt év óta a mos­tani a negyedik. De negye­dik a főagronómus is, a ve­zető könyvelő pedig har­madik a változás sorrend­jében. Rossz vezetés, kihasználatlan lehetőségek A falura nem lehet mon­dani, hogy rossz a határa, földje. Értéssel, szorgalom­mal szinte mindent meg­terem. Keresem a gyakori Veze- tőségváltozások okát. A ta­gok így summázzák véle­ményüket: „beszéljenek, meg velünk mindent, mint egyenlő jogúakkal”. Ezen eddig még mindig találtak csorbát. De a kifogások csomóit kötötték az olyan tapasztalatok is. hogy a vezetők a helyi adottságo­kat nem vették figyelembe. Lebecsülték a tagság javas­latait, észrevételeit. Példá­kat említenek: Előfordult, hogy olyan fajta kukorica termelését erőltették a lápi talajon, amely nem ért be, a korai fagy tönkretette. A kárt semmilyen felsőbb szerv nem vállalta, maradt a tsz nyakába. Rontva a közmorált. Az okok közé tartozik még az is, hogy több, mint félmillió forint értékű öntö­zőberendezés éveken ke­resztül kihasználatlan ma­radt A Szamos holtága a falu kertjei alatt kanyarog. Vizével valóságos paradi­csomi bőséget lehetett vol­na teremteni a határ nagy részén a korábbi száraz években. Ehelyett szűkös volt a termés, a munkaegy­ségek értéke 14—26 forint között ingadozott A fordulat kezdete Merre tart a tanulságos évek után _ a szépnevű Aranykalász ‘Tsz? Milyen célok, elképzelések állnak szembe a tavalyi többszáz­ezer forintos mérleghiány­nyal? Kovács István főagronó­mus tetszetős dolgokat So­rol. Az idei terveket nagy körültekintéssel készítették el. Ezúttal nem mondhatja a tagság, hogy kimaradt a szava, megítélése. Úgy is lehet ezt érteni: az idei el­képzeléseket a falu „szül­te”, a sajátja. Az elgondolások tenge­lyébe ezúttal az öntözés megvalósítása került, az 1540 hold közös művelésű területnek közel egyötödére vetítve. Szükség esetén a elő vetésre. És ezt húsz nap alatt. Április 20-tól hő vé­géig 54 munkaegységet tel­jesítettem — s számol. — Ez 1620 forint. — örül az asszony, mert legalább addig nyugta van — szúr közbe Imre bácsi. Jóízű kacagás. A trakto­ros elpirul. — Ne hadd magad — szól közbe az eddig hallgatag szobatárs, Szabó Gusztáv, a nagyecsedi Rákóczi Tsz gyü­mölcskertészeti dolgozója. —- Maga beszél, hisz a gyümölcsösben dolgozók egész évben csak a napot lopják — tromfol Imre bácsi. Ráhagyják. Szabó Gusztáv Is nehe­zen hagyta ott a munkát, hogy pihenjen. Alakulás óta tagja a közösnek, de még üdülni ő sem volt. — Először a házat építet­tem, azért nem jöttem. Az­tán a bepucolása gátolt. Ek­kor Szűcs Lajos bátyámat, az éjjeliőrt beszéltem rá, jöjjön helyettem. Most elő­re elrendezte Szala Lajos, a könyvelőnk. Beszélt az asz- szonnyal, fiammal, nekem csak pakolnom kellett... Jól is jött, mert beteg voltam. Leestem a szalmáról, gipsz­ben volt... Kórházi kezelés ingyen, még 400 forint se­gélyt is kaptam, s itt az üdülés. kertészeten kívül pillangó­sokat, kapásokat is öntöz­nek. Erre számítva, a ta­valyi 70 hold pillangós te­rületet Idén további 160 holddal növelték. Komo­lyan gondolnak az e tájon hagyományos aprómagfogás felújítására is. Sokatérő számok mutat­koznak több helyről is. Cu­korrépából Öntözéssel az eddigi átlagnál 50, pillangós takarmányokból 10—13 má­zsa hozamtöbbletet irá­nyoztak elő. E többletek ér­téke itt is megközelíti a 300 ezer forintot. A kerté­szetből — ahol már ez idő szerint is, működnek a vi­zet sugárzó szórófejek — ugyancsak szép termést, jó bevételt várnak. Átlagkereset: 10 000 forint felett A már említettek hat­százezer forint bevételt je­lentenek. A takarmányalap növeléséből pedig egyenesen következik az állattenyész­tés fejlesztésének lehetősé­ge. Egy fejőstehén átlagos tejhozama eddig alig érte el az 1200 litert. Most en­nek dupláját akarják bizto­sítani. A többlettejből 240 ezer forintot várnak. Az idén kövér sertésből százzal értékesítenek többet, mint az elmúlt évben. Na­gyobb terméshozamot akar­nak elérni kukoricából, burgonyából, napraforgóból és dohányból is. A célok valóra váltását, a feladatok teljesítését ezekkel a Szavakkal Jel­lemzi a főagronómus: ..Min­den remény megvan arra, hogy a tsz végre magára találjon”. A tsz gazdái minden tekintetben igye­keznek. Tízezer forint fölé évek óta csak az idei tervezés emelte az egy tagra jutó évi átlagkeresetet a közösből. Tavaly ez mindössze alig haladta meg a hatezer fo­rintot. A célok elérése, túlszár­nyalása lehetséges Győrte­leken. Különösen, ha a kezdetet követően is a tsz minden családja, Vezetője egész esztendőben egysége­sen ezen munkálkodik. Asztalos Bálint Egy kocsma történelmi átalakulása Húsz év múlva kevesen tudják majd, ml volt a Jegeske. Sokan máris el­felejtették. Hogy korán reggel meny­nyi ember fordult meg itt! Karikás szemű, bágyadt ze­nészektől, konzervgyári dél­előttösökig, kofáktól, ko­rán nyitó kereskedőkig... Ki tudná azt felsorolni? Forgalom mindig volt. Hogyne lett volna! Itt mindent lehetett kapni, sört, bort, pálinkát, fekete­kávét, fagylaltot, édességet. Piacnapokon nem lehetett bemenni az ajtón. Jó vásár után rendsze­rint itt ittak áldomást. S itt Ünnepelte a sikeres „bal­hét” a betörő is, és gyak­ran pontosan emiatt bu­kott le. Hogy kinek mit jelentett ez a kocsma, el­mondásához tán egy regény Is kevés lenne. Es a legkülönösebb az illat volt a Jegeskében. Sok­minden összekeveredett benne: a bor savanykás, a szilvapálinka átható, az édesség és a fagylalt émelygő szaga... Ez az Illat megszűnt. Az egykori törzsvendégek most Havonta tíz forintért. Eny- nyit fizetnek a tsz biztosí­tási és önsegélyező csoport tagjai. — Ennyit fizetünk, nem dolgozunk és mégis van minden — csodálkozik a Nyírmihálydiba való 64 esz­tendős Orosz Jánosné. — Hiába mondtam én az elnöknek, kiállítok éh ma­gam helyett négyet is, de azt mondta. Orosz néninek pihenni kell, sokat dolgo­zott ,,. öt gyermekem van. Négy lányom, egy fiam. Mind otthon laknak. Most ők kapálnak! helyettem — kezében szemüveget forgat. — Tegnap itt volt Annuska lányom ... Nem volt nyug­ta. Pedig meghagytam, ha nem érzem jól magam me­gyek haza. Éppen a villa­mosról szálltam le, a Biká­ban voltunk moziban, ami­kor megérkezett... Mennék már, mert vár otthon a do­hány. De itt is nagyon jó. Lányom nyugtatott, egyelik a répát, rendben van min­den. így aztán megnyugodott Orosz néni is. Túróscsusza kerül az asz­talra. Évike, az üdülő kul- túrosa mindenre ügyel. Sen­kinek ne legyen panasza. Farkas Kálmán városszerte keresik, szét­széledtek. Öt hete emberek jöttek, és csákányozni kezdték a falakat. Előbb belül bon­tották le, és néhány nap múlva már csak az ut­cai fal állt. A por szállt mögüle az ég felé, mintha egy eltűnt világ takarítá­sát jelképezné. Még ott vi­rított a régi cégtábla helye a vakolaton, de mögötte nem volt már semmi, csak rom meg nyomorult üres­ség, akárcsak korábban, mikor még működött. Azutáh ledőlt az utolsó fal is. Az utolsó? Dehogy­is. Sok olyan fal van még, amelyet ugyanígy le kelle­ne dönteni. Gyerekek jöttek, bájos, csipogó gyerekek. A tanár­nő az árnyékba húzódott, s onnan nézte őket. Elége­dettnek látszott, a gyere­kek fürgén dolgoztak. Igaz, nekik ez játéknak tűnt, s nem munkának. Futottak a téglákkal, rakták a csomó­ra, adták egyik kicsiny kézből a másikba. Közben úgy kacagtak, hogy a já­rókelők meg-megálltak bá­mulni, s irigyelni őket. Nem kellett biztatni az emberpalántákat. Mintha tudták, érezték volna mit cselekednek. Hogy maguk­nak játszanak. Utánuk ismét férfiak munkálkodtak. A téglákat, a bontási anyagot teher­autóra rakták és elvitték. A héten tán az utolsó da­rab is eltűnik a sarokról. Hova tűnik? Nem vész el. És nem Is vándorol messze, csupán egy kö2eli falucskába. Az anyagot az ottani emberek vásárolták meg, a tsz teherautót adott nekik, a tanács munkáso­kat, hogy kiszállíthassák. Ebben a falucskában. Nyírszőlősön áll egy ta­nyai kollégium. Az iskolá­tól messze lakó gyermekek élnek benne, hogy ne kell­jen kilométereket gyalogol­niuk, hogy könnyebben ta­nulhassanak... Most nyolc- vanan lakják, de őszre töb­ben lesznek száznál. Bővítik. A bontási anyagok­ból. Talán még egy tanter­met is toldhatnak as isko­lához. Ráköltenek vagy százezer forintot. De így is olcsó: jutányos árat szab­tak nekik a bontási ányag- eladásakor. A Jegeske tehát meg­szűnt, s új világunk egyik építőelemévé válik: tanya­si kollégium lesz az Ital- bűzös falakból. Kocsma soha Ily gyö# nyöfűen át nem alakulj még a történelemben. Kun IBtvte

Next

/
Oldalképek
Tartalom