Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-25 / 122. szám

MOSZKVA — A Szovjetunióban ked­den föld körüli pályára jut­tatták a Kozmosz 119 jelzé­sű mesterséges holdat. A Kozmosz 119 kijutott pályá­jára. A szputnyikon elhe­lyezett berendezés kifogás­talanul működik. TASKENT Kedden magyar idő sze­rint 8 óra 51 perckor újabb nagyerejű földrengés rázta meg az utóbbi idő­ben sorozatos földrengések­től sújtott Taskent városát. Erőssége elérte a 7 ballt. Ezt később két kettes, majd egy négyes erősségű föld­lökés követte. PÁRIZS A Francia KP megkezd­te kampányát a jövő évi parlamenti választásokra. A párt röplapokon és a pártsajtó hasábjain felhí­vással fordult a demokrati­kus választórétegekhez. Fel­hívásában rámutat azokra a körülményekre, amelyek ma útját állják a baloldal egységének és kifejti a párt taktikáját a 10 hónap múl­va esedékes parlamenti vá­lasztásokra. LONDON Mobutu a leopoldvillei Kongó elnöke sajtóértekez­leten kijelentette, hogy megbízta az igazságügyi minisztériumot, indítson vizsgálatot Csőmbe volt mi­niszterelnök tevékenysége ügyében. A vizsgálat azzal függ össze, hogy hazaárulás címén emeltek vádat Csőm­be ellen. Amennyiben a vizsgálat során a vád be­igazolódik, bíróság elé állít­ják Csombét, és lehet hogy megfosztják politikai jogai­tól. sőt esetleg állampolgá­ri jogaitól is. VOOMERA A dél-ausztráliai Woome- rában kedden sikeresen fel­bocsátották az ELDO (Eu­rópai Rakétafejlesztési Szervezet) 104 tonnás óriás­rakétáját. A háromlépcsős rakéta első fokozatát Nagy- Britannia, a másodikat Franciaország, a harmadi­kat Nyugat-Németország készítette. HAVANNA Kubában hétfőn elkísér ték utolsó útjára Luis Ra­mirez Lopez határőrt, akit május 21-én a guantanamói amerikai haditengerészeti tá­maszpontról bestiális módon agyonlőttek. Santiago de Gubában a gyászszertartá­son sok tízezer ember előtt Haul Castro, a Kubai Kom­munista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a forra­dalmi fegyveres erők mi­nisztere mondott beszédet. VARSÓ Kémkedés miatt kiuta­sították Lengyelországból az amerikai katonai attasé három munkatársát. A len­Júniusban magyar párt- és kormányküldöttség látogat az HDK-ba A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsá­gának és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormá­nyának meghívására Kádár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titká­rának vezetésével június­ban magyar párt- és kor­mányküldöttség látogat a Német Demokratikus Köz­társaságba. Vietnami jelentési Saigon, (MTI): A dél-vietnami Thieu-Ky katonai junta kedden Sai­gonban egy ötszáztagú fur­csa gyülekezetei csődített össze, hogy a teljes felfor­dulás közben a parlamen­tizmus látszatát keltse. „A nép és a fegyveres erők nemzeti kongresszusa” — ezt a nevet viseli a fórum, amelyről „csak” a két leg­nagyobb politikai erő: a Dél-Vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front és a buddhisták hiányoznak. Ott van viszont — és termé­szetesen az első sorban fog­lal helyet — Henry Cabot Lodge amerikai nagykövet. Az AP tudósítója őszintén megírja, hogy a részvevőket a katonai kormány „idéz­te meg”. Nguyen Van Thieu „ál­lamfő” mindössze annyi „engedményt” kockáztatott meg beszédében, hogy öt civillel kívánják bővíteni a juntát. Egyebekben megerő­sítette, hogy legkésőbb szeptemberben megtartják a választásokat, majd kérte a hadsereget, ne politizáljon, hanem engedelmesen szol­gálja tovább „a nemzetet". Kv tábornok szintén közeli választásokat helyezett ki­látásba. A kongresszus sem ülé­sezhetett teljesen zavarta­lanul : többszáz diák Ame rika-ellenes feliratokkal el­indult az ülésterem felé, hogy szintén részt vegyen „a nép és a fegyveres erők kongresszusán”. Oda azon­ban, ahová egy külföldi nagyhatalom nagykövetét beengedték, nem engedhették be a dél-vietnami fiatalo­kat, így hát rohamrendőrö­ket küldtek ellenük. Colin Gibson, a Reuter Da Nang-ba küldött tudósí­tója megrázó képet fest az egykor élénk kikötőváros levertségéről. A buddhisták hősi ellenállásának vérbe- fojtása után mindenféle törmelék és rom borítja az utcákat. Az egyik pagodá­ban harminchét férfi, nő és gyermek holttestét terí­tették ki, zokogó asszonyok és gyerekek siratják halot­taikat a vörös pagodatető alatt. A kormánycsapatok a je­lek szerint úrrá lettek a helyzeten, de a falakat min­denfelé a lázadók jelszavai tarkítják — írja a tudósító. „Mindez komoran emlékez­tet arra, hogy a város nem törődik bele sorsába”. Az AFP gyorshírben köz­li, hogy Huéban is megad­ták magukat a buddhista felkelők, s a „lázadó" csa­patok soraiban helyreállt az engedelmesség. Gennagyij Szavjecsev: Tengeralattjáróval a világ körül Feszült a helyzet Ugandában Uganda egész területére rendkívüli állapotot rendel­tek el, a Buganda tarto­mányban napkeltétől nap­nyugtáig kijárási tilalmat is hirdettek. A február óta lappangó válság hétfőn Buganda tar­tomány — az ország legna­gyobb királysága — és a szövetségi kormányzat kö­zött robbanáshoz vezetett. A belpolitikai válság előz­ményei : A szakadár bugandai ve­zetők tevékenységének sem­legesítése céljából Milton Obote miniszterelnök még februárban felfüggesztette az alkotmányt, s ezzel együtt Buganda is elvesztette ön- kormányzati jogkörét. Bu­ganda tartomány képvise­lői a szövetségi parlament­ben nem voltak hajlandók felesküdni az új kormány­ra. Végül a bugandai ki­rály úgy akarta „megolda­ni” a belpolitikai viszályt, hogy az ENSZ-hez fordult és U Thant főtitkárt arra kérte, hogy ENSZ-be- avatkozással adják vissza Bugandának a szövetségi állam státust. A történtek után az ugandai kormány bejelen­tette, hogy nem hajlandó osztozni a végrehajtó hata­lomban Buganda tartomány külön parlamentjével. Edward Mutsza bugandai király hívei és a szövet­ségi kormány csapatainak összecsapáséról csak szór­ványos jelentések érkez­tek. Uganda és a szomszéd országok között szünetel a telefon és a rádióösszeköt­tetés. 7. Később, este föllépett a tengeralattjáró dzsessz- zenekara. Ez az együttes már többször első helyet szerzett különböző művészi öntevékeny szemléken. A hangverseny most is sike­rült. Nem tett semmit, hogy a hallgatók! különböző szel­vényekben voltak, s az elő­adást hangszórók! közvetítet­ték — a zenekarhoz a juta­lomtaps ugyanezen a táv­közlési rendszeren érkezett Mögöttünk maradt az Egyenlítő és újra megkez­dődtek a hajózás megszokott napjai. Folyt az oktatás, a tanulás, az emberek szak­mák szerinti foglalkoztatása. Külön figyelmet fordítottak az anyagi részre, annak he­lyes felhasználására: a ten­geralattjárók legénysége előtt különösen veszedel­mes útszakasz állt, a Draké- átjáró. Az átjáró az Antartidák és a Tűzföld között van. Nevét Francis Drake angol hajóstól kapta. Magellán után ő volt a második, aki körülhajózta a Földet. Manapság ritkán járnak hajók a Drake átjáróban. A Horn-fokot nem sok ten­gerésznek adatik' meglátnia — az átjárónak rossz híre van. Gyakoriak itt a viha­rok, állandóan heves szél fúj, és nagyon könnyen jég­hegynek lehet ütközni. Hajóink víz alatt keltek át a tengerszoroson. Az átjáró előtt az akció parancsnoka, A. Szorokin ellentengernagy, törzskará­val gondosan elemezte a helyzetet, számításokat vég­zett. Gondosan felkészült az átkelésre a hajók! legénysé­ge is. Újra és újra felül­vizsgálták az anyagi része­ket, megismételtették a fel­adatokat Hajónk rádiósai felhívták a legénységet, hogy a Drake-átjáróban és az egész további út során, fokozott éberséggel tartsák az őrséget Mielőtt befutottunk a szo­rosba, rövid időre kinyom­tuk a periszkópot. Az óceán viharos volt A szél vizfel- hőket kavart a tenger fölé. Még azt sem lehetett meg­állapítani, hogy milyen szí­nű a víz: nemcsak a hullá­mok pezsegtek1, hanem az egész óceán, forrt, mint egy hatalmas Üst A tengeralattjárók leszáll­tak a mélységbe és behatol­tak a szorosba. A jéghegyek mégis csak jéghegyek. Egy ilyen jéghegynek csupán egyötöde látszik ki a vízből, a többi része mélyen bele­nyúlik a tengerbe. Útközben számtalan jégheggyel talál­koztunk. De most Is, akárcsak egész utunk során, az emberek és a gépek! feladatuk magasla­tán álltak. A szembejövő veszedelmes jéghegyeket ügyesen megkerültük, és a szoroson szerencsésen átkel­tünk. A világ körüli hajózás folytatódott. Az atom-ten­geralattjárók óceánról óceánra, tengerről tengerre jutottak. A gépek kifogásta­lanul működtek. Nem is le­hetett ez másként, hiszen az atom-tengeralattjárókat mesterségüket kitünően ér­tő tengerészek irányították1. A legnagyobb részük rang­sorolt szakember volt, a töb­bi pedig ezen az úton sze­rezte meg a rangsorolást. A jó munka elképzelhetet­len megfelelő pihenés nél­kül. A szárazföldön az em­ber percenként a környezet végnélküll váltakozásával találkozik. Ha kinéz az ab­lakon — az utcán embere­ket lát, újabb és újabb arco­kat, majd madárcsapat re­pül el a levegőben, elrobog egy autó, kémények füstöl­nek ... A benyomások! sza­kadatlanul váltakoznak. Megszoktuk ezt, enélkül ne­héz élni. A hajón azonban, mélyen a víz alatt, minden másként van. Napról napra, óráról órára egy és ugyan­az. A hajót körülvevő víz­tengerbe nem vethetsz pil­lantást; az atom-tengeralatt­járókon külső kémlelőnyílások nincsenek. És mégis lehet benyomásokkal szolgálni, változatosságot vinni a szol­gálatokot végző emberek életébe. Természetesen talá­lékonyság, ügyesség és ta­pasztalat kell hozzá. Már beszéltem arról, hogy a tengeralattjárón az embe­rek mennyire szerették a filmeket. Megjegyzendő, hogy a nézők és a film kö­zötti kapcsolat sehol sem domborodik ki olyan éle­sen, mint egy ilyen hosszú hajóúton. A szárazföldön megtehetjük, hogy nem me­gyünk el egy ajánlott fil­met megnézni. Itt azonban feltétlenül elmegy az ember és végignézi. ★ A hír, hogy a szov­jet automata űrállo­más simán leszállt a Holdra, nagyon megörven­deztette a legénységet. A TASZSZ közleményét tar­talmazó röplap kézről kézre járt. Valamennyien élén­ken tárgyalták a Szovjetunió újabb kozmikus győzelmét. Igaz, a közleményben az állt, hogy a lapok a Hold felületének képeit is közöl­ték, mi pedig ezeket a Je­peket nem láthattuk. — Nem baj — mondták a tengerészek —, majd otthon megnézzük. Este a társalgóban vala­hogyan a világűrre, a2 atom-tengeralattjárókra te­relődött a beszélgetés. Min­denki egyetértett abban, hogy az űrhajósok és a ten­geralattjárósok életében sok a közös. Erre hívta fel a figyelmet egy alkalommal Jurij Gagarin. Valóban, az űrhajósok is és a tenger­alattjárósok is olyan embe­rek, akik végigmentek a légkamra-próbán; ezeknek is, amazoknak is tökélete­sen hasonló probléma a lég­zés, mivel a kozmikus és a tengeralatti hajók egyfor­mán elszigeteltek a külvi­lágtól. Nem érzékelik hajóik mozgását, belül pedig kö2ös konstruktív elv uralkodik: harc a területért, törekvés, hogy a lehető legkisebb he­lyen minél több műszer, aggregét és berendezés férjen el. (Folytatjuk) Már 15 ezer tengerész sztrájkol Angliában London, (MTI): Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának Politikai Bizottsága nyilatkozatban ítélte el a szükségállapot bevezetését. A nyilatkozat hangoztatja: a brit kor­mánynak ez a lépése politikai nyomást jelent a sztrájkoló tengerészekre és egyúttal súlyos csapást mér a szakszervezetekre. A kormány intézkedése továb­bi, még reakciósabb eljárá­sok számára is precedenst teremthet. Miután Wilson miniszter- elnök a parlamentben beje­lentette a szükségállapot elrendelését, hétfőn éjfél­kor hatályba léptek a kü­lönleges törvények. Ezek rendkívüli hatalommal ru­házzák fel a kormányt a „nemzeti érdekek megvédésé­re” a tengerészsztrájk kö­vetkezményeivel szemben. A kormány egyelőre még nem élt a rendkívüli hata­lommal, de nem hagyott kétséget az iránt, hogy igénybe veszi a haditenge­részetet a kikötőkben ke­letkező torlódás felszámolá­sára, mihelyt ennek szük­sége mutatkozik. A kereskedelmi tengeré­szek nyolcadik napja tartó sztrájkjának következtében már több mint ötszáz hajó vesztegel legénység nélkül a dokkokban, s közel 15 ezer tengerész szüntette be a munkát. nanái tUUa titka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs gyei kormány a diplomáciai tevékenység megsértése, kémkedés, a hivatalos és polgári személyekkel szem­ben tanúsított arrogáns ma­gatartás miatt kiutasította az országból W. Athoff sor­hajókapitányon és P. Barr alezredesen kívül E. Woo­ten repülőalezredes, he­lyettes katonai attasét is. NICOSIA Hétfőn a késő esti órák­ban nagyerejű bomba rob­bant Nicosia Ciprus fővá­rosa, görög negyedében. A bombát a főposta épületé­nek egyik sarkán levő le­vélszekrénybe rejtették. A robbanás — tekintettel a késői órákra, amikor már a forgalom megszűnt — emberáldozátot nem köve­telt, két asszonyt szállítot­tak kórházba könnyebb sé­rülésekkel. Az anyagi ká­rok jelentősek. BECS Bizonyosra vehető, hogy Hetzenauer belügyminiszter még június 10-e előtt ki­állíttatja az osztrák útleve­leket Habsburg Ottó és csa­ládja számára — írja ked­den az e kérdésekben rendszerint jól értesült bécsi Presse. Az útlevelek — az eddigiektől eltérően — Ausztriába való beutazás­ra is feljogosítják a Habs- burg-család jelenlegi fejét. Tadeusz Kostecki: 36. A dolgozószobában, szem­ben az íróasztallal, a fal néhány négyzetméternyi fe­lületéről lepattogzott vako­lat fehér foltja tűnt fel. Kostrzewa kimeresztett szemmel nézte. A titokzatos betörő nyomai. Mit keres­gélhetett itt? A falat koráb­ban már sokszor átkutatták. Sobecki, Zaczek, a szakér­tők és az ördög tudja, kik még. Ez azonban semmit sem bizonyított. Tévedni emberi dolog. Hosszasan kopogtatott, centiről centi­re, feszülten figyelve a visszhangot. Nem, semmi... Egyenletesen száraz hang igazolta a fal masszívságát. Mérgesen szitkozódott. Egy­általán mi az érthető ebben az ügyben? Ki kapcsolta ki az ára­mot szándékosan? Azután a látogatás a sötétségben, a dolgozószobában, amelyet Rudzinski ismeretlen céllal megközelíthetetlen páncél- szekrénnyé alakított. Végül egy darabka lepattogzott vakolat a falon, amely sem­mi titkot nem rejtegetett magában. A fejtörőt új ré­szecskék egészítették ki. Sem megfejteni, sem az előzőkhöz kapcsolni nem lehet őket. A mennykő csapna bele az egészbe! Bement Rudzinska asszony szobájába. — Bocsássa meg asszo­nyom a gorombaságomat — kezdte engesztelést kérő mosollyal — de a kellemet­len csodáknak ebben a ho­nában az ember kezdi el­veszteni önuralmát. Egyéb­ként érintette meg kifejező mozdulattal a fején lévő ta­paszt — pedig ez sem jelent felmentést, de ... Az asszony mosolyra mo­sollyal felelt. — A legkevésbé sem sé­relmezek semmit. Én meg­értem ezt. Magam is nem egyszer... Higyje el, ké­rem, vannak pillanatok, amikor nem vagyok teljesen normális. Vajon lehetne-e másképpen, ilyen környezet­ben? Nagyon találóan hatá­rozta meg: kellemetlen cso­dák hona. Szörnyű kelle­metlen. Egyszerűen nincs már erőm... Kostrzewa hallgatással hangsúlyozta együttérzését. De nem azért jött ide, hogy a ház légkörén siránkoz­zék. Sokkal konkrétabb do* logról volt szó. — Visszatérve a titokzatos látogatásra... Rudzinska asszony első beszámolója túlságosan zűr­zavaros volt. Tárgyilagosán nézve a dolgot, megrémül­hetett. Most már talán kis­sé visszanyerte egyensúlyát. A Valeriána erős illata bi­zonyította, hogy bőséges adagot nyelhetett a csep- pekből. — Elmondhatna nekem mindent, a lehető legpon­tosabban. — Mit mondhatnék? — Talán ... Lehet, hogy megfigyelte a támadó kül­sejének valamilyen jelleg­zetes részletét? Ez segítene nekünk a felkutatásban. — Hogy figyelhettem vol­na meg? Sötét volt... — De hiszen égett a gyer­tyája — emlékezett vissza. — Igen, de kiverte a ke­zemből. — Tehát megütötte önt? Az asszony megtörölte a homlokát — Nem ... Talán nem... — Meglökte? — Nem tudom ... Nem tudom visszaidézni azt a pillanatot, amikor hozzám ért. — Tehát, hogy is volt tu­lajdonképpen azzal a gyer­tyával? Ahhoz, hogy kiver­je a kezéből, meg kellett önt érintenie. — Lehet... Lehet, hogy én magam ejtettem el? Ami­kor az ember úgy meg­ijed ... — A látása rémítette meg? — Igen. — Ebből következik, hogy abban a pillanatban, ami­kor meglátta, még nem volt sötét. Kérem, emlékezzék viasza — biztatta. — Igaza van. Akkor még égett a gyertya. Épp abban a másodpercben aludt el mégis. Nem volt időm, hogy megfigyeljem, a rémülettől eszméletlen voltam. Azt sem tudom, alacsony-e vagy magas. Sötétség. Ez minden. Az első pillanatban arra gondoltam... — ajkait ösz- szeszorította, mintha a to­vábbi szavakat vissza akar­ta volna tartani. — Ké­sőbb ... kis híján magam is elestem. Alig volt bennem élet. Kostrzewa visszaemléke­zett az asszony külsejére. Igen, ez igaz, teljesen olyan volt mint egy kísértet. Egyébként nem túl nehéz megjátszani... Festék, pú­der ... A fene tudja. —• Miért ment be a dol­gozószobába? — En — emelte szemét a doktorra. — Hogyhogy ... Még csak nem is gondoltam erre. Oda bemenni, sötét­ben? *— rázta meg a fejét. Ez meglepte Kostrzewát. — Előző elbeszéléséből úgy értettem, hogy... Űjra tagadó mozdulat. — Rosszul értette. Egyéb­ként semmi furcsaság... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom