Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-24 / 121. szám
Gennagyij Szavjecsev: fl Finn KP elnöke az új kormány programjáról Tengeralattjáróval a világ körül MOSÍ.KVA Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke hétfőn a Kremlben fogadta Johannes Uyl Den holland gazdaság'ügyi minisztert, aki a holland üzleti körök Moszkvába érkezett küldöttségét vezeti. BRÜSSZEL A Belga Kommunista Párt vasárnap kiadott nyilatkozatában határozottan szembe helyezkedett azzal, hogy esetleg Belgiumban állítsák fel a NATO vezető szerveinek székhelyét. Követeli, hogy az egész kérdést terjesszék a parlament elé. BERLIN Vasárnap a nyugat-berlini NSZEP első pártkongresszusán határozatban egyhangúlag jóváhagyták a jószomszédi politikát szorgalmazó javaslatokat. Ebben a határozatban az NSZEP indítványozza, hogy Nyugat-Berlin vezetői törekedjenek a város békés és boldog jövőjének biztosítására, és alakítsanak ki jó kapcsolatokat az NDK- val, az NDK vezető politikusaival, államférfiaival. HAVANNA Kuba délkeleti részén fekvő guantanamói amerikai támaszpont katonái vasárnap este hétkor meggyilkoltak egy kubai őrt. A havannai televízió műsorát megszakítva sugározta a fegyveres erők minisztériumának ezzel kapcsolatos bejelentését. 1964. júliusa óta most először történt fegyveres incidens a guantanamói támaszpontot övező sávon. DJAKARTA: Jobboldali indonéz diákok hétfőn megrohanták a dja- kartai parlament épületét A tüntető fiatalok — nyugati hírügynökségi beszámolók szerint — teherautókon, katonai személygépkocsikon, motorkerékpárokon érkeztek a parlamenthez és körülbelül ötezren lehettek. A katonaság a fegyverét használta. Sebesülés is történt PEKING Mint angol és francia lapok rámutatnak, a Kínai Népköztársaság kormánya intézkedéseket tett a Peking- ben élő külföldi állampolgárok biztonságának növelésére. Erre az szolgáltatott alkalmat, hogy az utcán támadás ért két külföldit: egy mali újságírót és az NDK egyik diplomatájának feleségét. Az afrikai újságíró elhagyta Kínát, a német asz- szony pedig, aki terhessége kilencedik hónapjában volt, kórházban fekszik. Bécs, (MTI): Harne Saarinen-nel, a Finn KP elnökével közöl interjút vasárnap a Volksstimme, az Osztrák KP lapja. Az interjúnak különös jelentőséget ad, hogy a finn kommunisták — 18 év után először — ismét részt vesznek országuk kormányában. A Finn KP, amely a tavaszi választásokon a szavazatok 21,2 százalékát kapta, most 41 mandátummal rendelkezik a 200 fős parlamentben. A baloldal választási szövetségének eredményeként a munkáspártok abszolút többségre tettek szert a törvényhozó testületben. A Finn Szociáldemokrata Bonn (MTI) Vasárnap a francia és a nyugatnémet fővárosban egyidejűleg nyilvánosságra hozták az NSZK kormányának május 3-i emlékiratára küldött francia válaszjegyzéket. A május 18-1 keltezésű jegyzékben Franciaország közli, hogy nem hajlandó tárgyalni a német földön állomásozó francia csapatok jövőjéről, ha csak a nyugatnémet kormány hivatalosan ki nem jelenti: ragaszkodik e csapatok maradásához. Ellenkező esetben Franciaország 1967 július 1-re kivonja csapatait az NSZK területéről. Mint az AP megjegyzi, a franciák két hadosztály és két légiköteléket (összesen 72 000 főt) tartanak Délnyugat-Német- országban. A francia jegyzék indítBécs MTI) „Miután az osztrák kormány a jogállam szemszögéből kiindulva ítéli meg a kérdést, immár csak technikai kérdés, hogy ő és családja megkapja osztrák útlevelét” — jelentette ki Habsburg Ottó a bécsi Kurier jelentése szerint Passauban. Ottó hozzátette, hogy útlevele birtokában „természetesen ismét meglátogatja majd hazáját, amelynek földjére 1945 óta Párt — mondotta Saarinen —, nyugati orientációjú, tagja a szocialista interna- cionálénak, követi e szervezet határozatait a NATO- val, a szocialista országokhoz fűződő viszonnyal kapcsolatban. Másrészt megfigyelhető, hogy a párt új irányt keres, különösen a nemzetközi politikában. Paasio, a párt elnöke és a párt vezető szervei az utóbbi években Finnország es a Szovjetunió jó kapcsolatai mellett nyilatkoztak. A szociáldemokrata párt bizonyos mértékig megváltoztatta álláspontját a békemozgalomhoz, a finn— szovjet társasághoz, felülvizsgálja nézetét a vietnami kérdésről és a háború befejezését kívánja. ványozza, hogy a két kormány közvetlenül tárgyaljon a francia csapatok jövőjéről, a francia és a szövetséges katonai parancsnokság pedig tárgyaljon arról, hogy egységeik miként működjenek együtt háború esetében. Az utóbbi tanácskozás eredményeként „együttműködési megállapodást” kellene kötni, amelyet majd a NATO tagállamok kormányai hagynának jóvá. ★ Ludwig Erhard bonni kancellár hétfőn repülőgépen Londonba érkezett, hogy Wilson miniszterelnökkel a NATO válságáról, a kelet— nyugati viszony problémáiról és nyugat-európai kereskedelmi kérdésekről tárgyaljon. Erhardot Stewart külügyminiszter fogadta a repülőtéren. nem léphetett”. (Ottó a háború után rövid ideig Tirolban tartózkodott, széles körű tiltakozásra azután a szövetségesek eltávolították). A Habsburg-család feje szerint nem kell attól tartani, hogy visszatérése belpolitikai nyugtalanságot, vagy külpolitikai bonyodalmakat váltana ki. Ottó visz- szatérése után „irodalmi munkásságot és tanulmányokat” kíván majd folytatni —■ mondotta. 6. Később, amikor az eredményhirdető táblánál a parancsnok politikai helyettese a szelvénysor száma mellé hatalmas számjegyet biggyesztett, valaki közelben kijelentette: — Véletlen! — A véletlenekben is van törvényszerűség — válaszolt a politikai helyettes. E véletlenség egyik szerzőjével, Pavel Szkljarenko tizedessel a szerszámosládán ülünk és beszélgetünk. Szkljarenko zömök és köpcös. Sőt, nagyon zömök és nagyon köpcös. Húsos arcában élénk, ragyogó szemek csillognak. Minél tovább jutottunk a beszélgetésben, annál szimpatiku- tabb és tiszteletreméltóbb lett előttem. Most értettem meg a hajóparancsnak szavait: „Szkljarenkónak tekintélye van”. A tizedes szívesen beszélt a szolgálatról, de magáról csak keveset. Itt van például Ivan Haj- voronszkij íőmatróz, aki bármilyen feladatot a bányászra jellemző vasakarattal hajt végre. Egyébként baj társa is van itt, aki szintén bányász. Segítik egymást, egyebek között bizonyos fokig versengenek is. Bízom-e bennük? Természetesen. Ahhoz, hogy | biztosak legyünk az emberhez, ismernünk kell őt. A tengeren pedig, én mondom önnek, az ember szinte a tenyeremen van: minden oldaláról látható. Magam a parancsnokról veszem a példát, ö t.. én példaképem. Miért? Azért, mert kommunista. Valódi kommunista, ahogyan én értelmezem. Valentyin Jakovleviccsel a kiváló parancsnokkal, akiről a tizedes beszélt, már korábban ismerettségbe kerültem, és nagyon igaznak találtam beosztottjának róla alkotott véleményét. Egyesek talán azt gondolnák, hogy az önálló hajózáson lévő tengeralattjáróban a legénységnek a szolgálat ellátásán kívül nincs is más dolga. Márpedig nem így van. Valentyin Ja- kovlevicsnek a szolgálat ellátásán kívül millió teendője van. A tengerészek vállalták, hogy ezen az úton felkészülnek és leteszik a besorolási vizsgákat, tehát parancsnokunk legelső kötelessége, hogy segítse őket vállalásuk teljesítésében. És én láttam a tisztet, amint váltás után hol az egyik, hol a másik beosztottjának segít, megmagyarázza a rajzokat, válaszol a kérdésekre. Egyébként neki magának is tanulnia kell, elhatározta, hogy az út befejezéséig vizsgát tesz a harci egység önálló irányításából. önk'ént határozta el, senki sem kötelezte erre, hiszen köztudott, hogy a tengeren rengeteg dolga van. Évente ezernyi hajó szeli át az Egyenlítőt. Csakhogy azok az óceán felszínén úsznak, mi pedig nagy mélységben úszunk át alatta. Emiatt sokan bizonyos fokig úgy érzik magukat, hogy ők az Egyenlítő tenger alatti átszelésnek úttörői, s ezért különös gonddal készülnek rá. Külön bizottságot létesítettek. Annak „operativ csoportja” beszállásolta magát a társalgóba. Egyeztetik az ünnepség részleteit, szétosztják a feladatokat. Neptun szerepére egyöntetűen Jevgenyij Zajcejevet javasolták, az egyik szelvény gazdáját, tapasztalt tengerészt, aki számos tengeralattjárón kitűnő iskolát kapott. De miért éppen őt? Nyilván azért, mert Zajcev vidám, éles eszű ember, ami pedig a legfontosabb, pompás, valóban neptuni szakáll borítja ábrázatát. A bizottságban tehát nincs ellen- vélemény: Neptun csak Zajcev lehet. A dötő tanácskozás után azonnal megindul a munka. Varrták a kosztümöket, készültek a szövegkönyvek, tanulták a szerepeket. Végre elérkezett a várva várt nap. Az Egyenlítő átszelését gongütés jelezte. Utána induló harsant fel. A közlekedő nyílásból, amely a főőrség részlegébe vezet, két tarajos gőte lépett elő. Hírül adták, hogy az atom- tengeralattjáróra megérkezett a tengerek és az óceánok parancsolója, a mélység birodalmának ura, Neptun. Az induló újult erővel hangzott tovább, s a nyílásban megjelent a háromágú szigony, a korona és a szakáll. Nyomában... nyomában belíbbent a sellő. A helyiséget nevetés és taps töltötte be. A tengerek ura felséges pocakján kissé feszülő alsóinget, lászárig hasított fehér nadrágot, cipő helyett pedig túlságosan is modern kinézésű könnyűbúvár uszonyokat viselt. A sellő fiatal, elragadó lény vplt. Karcsú derekára halpikkelyes kosztüm feszült. Igaz, vérpiros ajkai fölött bajuszka sötétlett, de erre senki nem fordított figyelmet. Neptun évszázados szokásokhoz híven, háromágú szigonyával háromszor dobbantott a fedélzeten és megkérdezte a parancsnoktól. — Kik vagytok, mely államból jötettek, hova mentek és mit kerestek birodalmamban? — Szovjet rakétahordozó atam-tengeralattjáró tengerészei vagyunk — válaszolta a parancsnok. — A parancsnokság utasítására víz alatti világ körüli utat teszünk. Kérünk téged, tengerek királya, bocsáss át bennünket birodalmadon. — Nos, sellő — mordult fel Neptun —, nézd meg csak a nagy könyvben, mikor tettek orosz tengerészek ilyen utat? Meghallgatva a választ, Neptun parancsot adott, „kereszteljék” meg azokat, akik még nem jártak az Egyenlítőnél. Most kezdődött csak a hadde,hadd. A keresztelő kicsit furcsán hatott: kerti locsolóíecskendőhöz hasonló készülékekből vették kezelés alá a delikvenseket, A két tarajos gőte nem sajnálta erejét. A fecskendőkből erős vízsugár tört elő, ami esetleg fájhatott is, de azután gyógyírként sziporkázó tréfálkozások és csipkelődések közepette valamennyi „megkeresztelt” megkapta az Egyenlítő átszelését tanúsító emlékokmányt. „Én, Neptun, az összes tengerek és óceánok ura — szólt a diploma —, a nagy és kis halak parancsolója, diplomával tüntetlek ki azért, mert rakétahordozó atom-tengeralattjáróval víz alatt átszelted az Egyenlítőt, e ezzel a szovjet flotta dicsőségét öregbítetted", Neptun, miközben átadta a diplomát kormányosunknak, megérdeklődte tőle, hogy milyen irányban vezette tengeralattjáróját az Egyenlítő felé, s milyen módszerekkel állapította meg helyét. A válasz tökéletesen kielégítette a tengerek urát. Látom, érted kormányosi mesterséged. Megparancsoltam, hogy az atom-tengeralattjáró útjából takarodjon el minden zátony, minden szirt, és veszedelem. De... bizz Neptunban, kormányos magad pedig ne hibázz! Ezután a tengerek királya kíséretével végigjárja a hajót. Szelvényről szelvényre haladva Neptun mindenkinek átadta az oklevelet, és mindenkinek jó utat kívánt. Ezen a napon sor került még, amint az atom-tengeralattjárón elnevezték, a víz alatti kis szpartakiád- ra. Természetesen 400 méteres síkfutás és távolugrás nem volt. Volt azonban nyújtógyakorlat, expanderhúzás. A győzteseket pont olyan ünneplésben részesítették, mint bármilyen más sportversenyen. (Folytatjuk) Francia jegyzék Bonnhoz Habsburg Ottó visszatér Ausztriába? title í1 (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 35. — Hát miért ne melegített volna? Teának is melegítettem vizet. Az eset egyre érdekesebb. Délután még volt áram, de az ismeretlen villanyszerelő manipulációi után elromlott. És csupán éppen ebben a házban... Kostrze- wa kiment a kertbe. — Rudzinska asszony itthon van ? — Már hogyne lenne? Ott üldögél a nyomorult a gyertya mellett. Ez még nálunk, falun is urisabb: petróleum lámpával világítunk. Itt meg egész gyertyaparádé van. Hirtelen rémült kiáltás hallatszott a ház belsejéből. — Jesszus! — jajdult fel a lány és a kezével csapkodott. Úristen! — Vigyázatlan, pánikszerű mozdulattal eloltotta a gyertya lángját. Sűrű sötétség lett. Kostrzewa visszafojtotta lélegzetét. Űjabb kiáltás hallatszott, de ezúttal sokkal gyengébb. Futás közben nyúlt bele a zsebébe és előhúzta zseblámpáját. Éles, fehér fénykéve vágta át a sötétséget. Leírt egy kört a lámpával. A hallban senki sem volt. — Segítséé... — ez valahol fent van. A doktor rohant a lépcsőn, átugorva néhány fokot. Itt minden másodperc számíthat... Rudzinska aléltan támaszkodott a falnak. Szeme rettenetes ijedt kifejezésbe meredt. Arca teljesen vér- telennek tűnt. — Mi történt? — kérdezte gyorsan Kostrzewa. Az asszony hunyorgott a fény hatására. — Ott keze nehézkesen felemelkedett, s az ajtóra mutatott — bejöttem és valaki... Nem várt tovább, egy lendülettel a szobában termett. Egy alacsony útonálló tekintetű férfi elfojtott káromkodás kíséretében ugrott fel. — Állj! — nem engedte ki a reflektor sugarából. — Kezeket fel! Az áldóját — villant át az agyán. — Ha pisztoly lenne nálam... De nem volt fegyvere, be kellett érnie az öklével. — Állj! — ismételte pa- rancsolóan. Az ismeretlen leguggolt, mintha ugrani készülne Hogyha... Ugrott is végül. Egy pillanat töredéke alatt megpillantott valami fémes villanást. Védekező mozdulattal maga elé nyújtotta a kezét. Amaz mégis gyorsabb volt. Mintha a meny- nyezet omlott volna a fejére. Szeme előtt fekete karikák kezdtek táncolni. A zseblámpa kiesett a hirtelen eszméletét vesztett ember kezéből és valahol a szőnyegen kialudt. Kostrzewa erősen megingott — és ha nincs ott az íróasztal támlája, a padlóra zuhant volna. Nem tudta meddig tartott eszméletlensége. Talán néhány másodpercig. Amikor visszanyerte látását, senki sem volt a dolgozó- szobában. A sötétségben mintha szétfolyó zöld fény világítana. Nem törődött vele. Zúgott a feje. Ingatag léptekkel kiment a szobából. Rudzinska továbbra is a falnál állt, ugyanazon a helyen, ahol otthagyta. Csak még jobban összehúzódva. — Ott... ott... a lépcsőn... — suttogta reszkető hangon. Kostrzewa nem tudott visszaemlékezni arra. miként jutott a földszintre. Azután átszaladt a kerten. A kutya a láncát rángatta, mintha veszettségi roham tört volna ki rajta. Itt sincs semmi. A kapu? — lenyomta a kilincset. Engedelmeskedett. Maryska lelkem nem vett magának fáradtságot, hogy bezárja a reteszt. Na és, ha mégis bezárta? A'bűnöző nyugodtan kinyithatta, vagy átmászhatott a drótkerítésen. A sötétségbe borult kertből minden út kijáratnak izá- mított. Kinézett az utcára: üres volt. Hátával a kapu vasoszlopához támaszkodott. Melle a nehéz légzés egyenetlen ritmusában emelkedett Még nem tudott magához térni a kapott ütés után. Csak most nyúlt ujjaival a fájdalom góca felé, a feje tetejére. Nem volt véres. Valami tompa tárgy lehetett, de az éppen elegendő volt... Kegyetlenül... XVI. — Kontárok, a kutya szentségüket! A villanyszerelő, akit Kostrzewa hivatott, alaposan megtörölte a kezét. A kezeslábas vízhatlan anyagában. — Hogy is lehetne áram, ha a fővezeték leágazása el van vágva? Nincsenek csodák. — Mi lehet az oka az ilyenfajta szakadásnak? — Tudom is én — vonta meg a vállát. — Valami vak, vagy béna lehetett. Felmászik az ilyen az oszlopra és azt hiszi. hogy mindenkinek túljár az eszén. Azután pedig elpucol. Még jó, hogy csak itt van így. Előfordul, hogy az egész kerület az ő szórakozásuk levét issza meg. A szerelő távozása után felhívta a villanytelepet. Nem, ebben az időben senki sem jelentett semmiféle meghibásodást. Nem küldtek ki szerelőket. Ha valaki volt, az nem az ő emberük. Az ügy határozottabb körvonalat kapott. Ez nem volt valami alkalmi tolva- jocska, aki kihasználja a sötétséget. Látogatásait egész alapossággal kidolgozta. — Ki volt ez az ember? — kérdezte a továbbra is rémült Rudzinska asszony. — Legjobb, ha egy jósnőtől kérdezi meg asszonyom — mordult rá durván. A feje pokolian fájt. — Annyit tudok, mint ön. Röviddel azután észbekapott. Micsoda hang ez? Egy púp az ember fején nem igazolja a gorombaságot. Különösképpen nőkkel szemben nem. — Meglátjuk — mondta szelíden. — Teljes gőzzel fogjuk keresni. Remélem, végül majdcsak megtaláljuk. Ez hazugság volt. Néni reménykedett. Hogy lehet valakit megtalálni, akiről egyáltalán semmit sem tudnak? (Folytatjuk?
