Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

A beteljesülő remények földje írta: Jurij Iinickij, az Ukrajnai Kommunista Párt Kárpátontúli Területi Bizottságának első titkára A közelmúltban tüntették ki a Szovjetunió Le- min-rendjével a Kárpátontúli Terület — testvér me­gyénk — pártbizottságának első titkárát, Iinickij elv­társat. Ez alkalomból kértük és közreadjuk az alábbi cikket. Harminchat évvel ezelőtt Anna Seghers, a híres né­met antifasiszta írónő ezt írta: „Adjatok a Kárpáton­túli Terület éhségtől kín­zott és rabszolgasorsban tartott dolgozóinak szabad­ságot, szabadítsátok fel őket a íöldesurak igája alól, akkor ők ezt a hegyvidéket virágos kertté változtatják...” A Kárpátontúli Terület az idén ünnepli a szovjet ha­talom fennállásának 21. év­fordulóját összegezve a szocializmus csillaga alatt leélt évek ta­pasztalatait, el lehet mon­dani, hogy az írónő kíván­sága és jóslata valóra vált Milyen ma a Kárpáton­túli Terület, — amelyik egyike Szovjet-Ukrajna 25 területének? A szovjet hatalom évei alatt a terület népgazdasá­gának a fejlesztésére 600 millió rubelt ruháztak be, á teljes termelés volumene összehasonlítva a háború utáni első évvel 11-szeresé- re emelkedett, a teljesítő képessége pedig majdnem négyszeresére nőtt, a mun­kások száma pedig több mint háromszorosra tehe­tő. A szovjet hatalom első tízéves tervének a befejezé­sére felújítottak és meg­építettek kevés híján 200 vállalatot. A Kártpátontúli Területet sokan a „zöld arany öveze­tének” nevezik. És ebben van is sok igazság. Kárpát- Ukrajna területe pontosan 12,8 ezer négyzetkilométer, és négyötöd része erdővel fedett hegység. Hatalmas tölgyesek, „szmereke” (kár­páti fenyő) gyertyán és sok más igen értékes fafaj­ta található itt. A fakiter­melő helyek közelében ha­talmas fafeldolgozó üzemek jöttek létre: 16 famegmun­káló kombinát, 13 fakémiai és bútorgyár. Ezek közül a legnagyobbak a szval- jánszkiji, a mukacsevszkiji és a beregovszkiji bútor­kombinátok (megjegyzendő, hogy ezek az utóbbi évek­ben óriásit fejlődtek) és évente több mint 20 millió rubel értékű bútort adnak a népgazdaságnak. Szeret­nék még egy adattal szol­gálni: az utóbbi nyolc év folyamán a bútoripar ter­melése négyszeresére nőtt. Hogyan hasznosítják a mélyen fekvő síkságokat, völgyeket, amelyek a Kár­pátontúli Terület ötödik ré­szét teszik ki? Hatvanezer hektárnyi területen a kol­hozok és szovhozok gyü­mölcsös és szőlőtáblái te­rülnek el, A szőlőgazdasá­gokban 150 szőlőfajtát ter­mesztenek, többek között olyan értékes fajtákat, mint a „traminer”, „olasz riz- ling”, „furmint”, „zöldszil- váni”, „alikant buse”, „leányka”, „muskotály” és mások. A márkás kárpá­tontúli borokat ismerik messze a Szovjetunió ha­tárain túl is: 12 nemzetközi kitüntetés az, — amelyeket a szovjet borok a különbö­ző országokban rendezett kiállításon és borversenye­ken nyertek — ami a kár­pátaljai bortermelők fárad­ságos munkáját dicséri. A gyümölcsösök és sző­lők termékei mellett még mintegy 40 százalékát ad­ják a termelvényeknek a növénytermesztés más ága­zatai. A közeli ötéves terv­ben a gyümölcsösök és sző­lészetek területe 100 ezer hektárral fog emelkedni. Ebben a zöld tengerben te­rül el és díszük kertészeink és mindnyájunk kedvence, a „Barátság kert”, melyet a határ mentén a testvéri Magyarország és Kárpát- Ukrajna gyümölcstermesztői közös erőfeszítéssel hoztak létre. Mezőgazdasági művelésre használt föld Kárpátalján kevés van — körülbelül 500 ezer hektár, — a szán­tóterület pedig háromszor kevesebb. 166 termelőszö­vetkezeti csoport és speciá­lis rendeltetésű szovhoz működik a területen, (ren­delkezésükre áll 1800 trak­tor, több mint 500 kombájn, 1500 gépkocsi és más tech­nika), figyelembe véve adottságaikat, elért ered­ményeik igen szépek. A szántóterület minden 100 hektárján a múlt évben — figyelembe véve az időjá­rás szeszélyes, kellemetlen voltát — 37,4 mázsa húst, 217 mázsa tejet állítottak elő. Az egyes gazdaságok a szántóterület minden egyes hektárjáról betakarítottak 35 mázsa szemes takarmányt 60—70 mázsa kukoricát. Ha ehhez még hozzá­tesszük, hogy több mint 100 közös gazdaság évente 200 ezertől félmillió rubeles eredményt ér el, hogy a kolhozisták pénzjövedelme az utóbbi ötéves tervben majdnem megnégyszerező­dött, a szövetkezetek oszt­hatatlan alapja pedig több mint hatszorosára nőtt. ak­kor világossá válik, hogy milyen ütemben halad elő­re a Kárpátontúli Terület mezőgazdasága, melyet két évtizeddel ezelőtt úgy tar­tottak számon, mint Euró­pa legelmaradottabb mező- gazdasági kultúrájú vidé­két... Volt idő, amikor a Kár­pátontúli Terület lakossá­gának a fele írástudatlan volt, (öt gimnázium és 15 városi iskola működött). Ma 768 iskolája van a terület­nek, ahol ukrán, orosz, ma­gyar és román nyelven mintegy 200 ezer gyerek ta­nul. Az Uzsgorodi Állami Egyetemen — amelyik nemrég ünnepelte fennállá­sának a huszadik évfordu­lóját, — 14 nemzetiségnek hét és fél ezer hallgatója nyer kiképzést A Kárpátontúli Terület életének csak néhány olda­lát érintettem, nem beszél­tem arról az ezerarcú vál­tozásról, melyet a mi dol­gozóink elértek a szovjet hatalom évei alatt. Nem beszéltem például bővebben arról, hogy a városokban és a falvakban 900 körül van a száma az állandóan mű­ködő gyógyintézeteknek, 533 klub és 2000 könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére. Nem szóltam arról sem, hogy 21 üdülője van a te­rületnek, amelynek a fel­szerelése magába foglalja a legmodernebb gyógyítási eszközöket, és amelyekben évente több mint 30 ezer ember pihen... És nem tud­tam beszélni még sok egyébről. De úgy gondolom, hogy az elmondottakból vi­lágosan el lehet képzelni, hogy milyen ma a szovjet Kárpát-Ukrajna. Fordította: Sigér Imre i| K I S J Ó: (Vltáqözőu A ballagásokkal kezdő­dött, a vizsgákkal foly­tatódott és évzáró ünnepé­lyek közeledvén, a fejlemé­nyek aggasztók némiképp. Attól tartok, hogy a rózsa­berek ki akar túrni a la­kásból. Elsőnek Jenő kislánya, Flórika hozott egy óriási bukétát, és feleségem tele rakott virággal valamennyi vázát. Másnap szomszédunk, a szemközti iskola népszerű Mária nénije lepett meg bennünket egy kosárra való­val. Osztályfőnök és hozta Dombrádiéknak, mert náluk szokott televíziót nézni, Fo- doréknák, mert az csinálja meg a villanyt, ha kivág a biztosítsék és nekünk csak úgy barátságból. Erzsi né­niéknél ugyanis kicsi a la­kás, nagy a család és vagy a virág, vagy a gyerek, hát inkább a virágot ajándékoz­za el és a gyerekeit tartja meg. így lett tele az üveg­kancsó, a mázas kancsó, a zománcos kancsó. Egyidejű­leg jött Boriska Verőcéről, ő ott tanít, tenger mezei virágot hozott, feleségem te­lerakta az asztalomat, az ő asztalát, a konyha asztalát, a szekrények tetejét, jutott a kék vájlingba, a mosófa­zékba és a maradék 'a kád­ban várja további sorsát. Ahogy az este éppen tana­kodunk, vajon kinek kéne elajándékozni a gyönyörű kiállítást, beállít újpesti só­gorom, a felesége és a kis­lánya, Ditke. Egész öböl ró­zsánál. Hatemeletes bérházban laknak. Másnap reggel az udvari oldalon, ahova a töb­bi negyven ablakkal abla­kuk nyílik, méteres betűk­ből jelent meg ismeretlen tettes vallomása: SZERETLEK! Méteres betűkből — piros rózsákból kirakva... Négy ház közös udvara az udvar, hatalmas négyszög és vagy százötven ablak néz le rá. Pillanatok alatt tele volt mind a százötven álmos, kó­cos női fejekkel: — Ki szeret? Kit szeret? — kérdezte a négyszer hat emelet. Huszonnégy óráig tartott a találgatás. Másnap reggelre alatta — csupa fehér rózsá­ból — megjelent a címzett neve: ED1TKE! Fehérebb lett Ditke, mint a rózsa, a mama azonban Összehangoltan épül a déli ipartelep Beszélgetés a két éve alakult megyei koordinációs bizottság munkáiázól Két éve alakult meg a megyei koordinációs bizott­ság Szabolcs-Szatmárban az­zal a céllal, hogy az egy településen belüli beruházá­sok összehangolását segítse a gazdaságosság és a befek­tetett összegek hatékonysá­gának fokozására. Szerencsés időpontban hívták életre a bizottságot, hiszen a második ötéves tervből még másfél év volt hátra, alkalom nyílt kellő tapasztalatok szerzésére, melyeket az új tervidőszak­ban már kamatoztatni tu­dunk — halljuk most Ko­csis Lászlótól, a koordiná­ciós bizottság egyik tagjától. Milyen konkrét felada­tokra irányították a fi­gyelmet? — Egyebek között arra, hogy az új ipari üzemek egymás mellé, vagy egy­máshoz közel települjenek, így a nélkülözhetetlen köz­művesítést gazdaságosan, üzemenként pedig olcsób­ban lehet elvégezni. Ezenkí­vül több telepítési kérdést vettünk napirendre eddigi 30 ülésünkön és fontos mű­szaki. gazdasági, pénzügyi vonatkozású ügyben is se­gítettünk a célravezető út megtalálásáig. Csak néhány érdekesebbet említsünk meg. A TÜZÉP és a Gön­gyölegellátó Vállalat új te­lephelyét úgy sikerült meg­határozni, hogy mindkét fél előnyös helyzetbe kerül. A VAGÉP és a Közúti Üzemi Vállalat jövőbeli telephelyét úgy alakítják ki az ipari gyűjtőterületen, hogy költ­ségmegosztással közösen' építhetik meg a közművet. Ugyanakkor megakadályoz­tuk a Baromfibegyűjtő Vál­lalat jelenlegi, Bethlen ut­cai telepének további, rész­leges bővítését a konzerv­gyár és a TITÁSZ közötti területen. Miközben teljesen új helyet javasoltunk a begyűjtő vállalatnak, meg akartuk — és akarjuk — teremteni a lehetőséget az említett másik két vállalat indokolt terjeszkedéséhez. Ügy tudjuk, a déli ipar­telep sok gondot oko­zott a koordinácios bi­zottságnak is. Van-e előrehaladás? — Sikerült a különböző érdekeket közös nevezőre hozni. A harmadik 5 éves terv végén épülő bútorgyár és a hullámdobozüzem a 4-es főút mentén, míg a megyei építőipari vállalat telephelye és a cementrelé megőrizte nyugalmát: — Kislányom, az ilyesmit el kell viselni... Minden­esetre hordd föl onnét, mi­nél gyorsabban, annál jobb. Égő fülcimpákkal ment le az ünnepelt és kapkodta össze a rettentő méretű val­lomás betűit. Háromszor fordult, amíg nyersanyaga fönt volt. Most aztán izga- lomyial várja a százötven ablak, hogy mikor jelenik meg az aláírás ... A rózsát, amit hoztak, hat kilóra becsülöm, s min­den eddiginél súlyosabb gond foglalkoztat. Ma dél­ben arra lettünk figyelme­sek, hogy az ablak alatt mé­hek köröznek. Alighanem előőrsök. Nem tudom, a sze­dett virág érdekli-e a méz­gyűjtő szaktársakat, de most már csak az hiányzik, hogy rétnek véljék a negyedik emeletet és társbérlőül köl­tözzék be hozzánk egy szor­gos méhcsalád. — mint rokonprofil — a Nagykállói úton lesz. Ha fáradtságosán is, 'de sike­rült meghatározni a ke­nyérgyárat, a malmot, a terményraktárakat és más létesítményeket magában foglaló élelmiszerkombinát helyét is. Az ÉM illetékesei a déli iparterületnek a vasúti sorompón túli ré­szére tervezték a komp­lexumot. Bizottságunk ez­zel szemben a sorompón in­neni, a városhoz közel eső részt javasolta, tekintettel a lakosság gyorsabb ellátásá­ra. Végül a mi javaslatun­kat fogadták el, melynek révén lényegesen olcsóbban is épülhet majd fel az élelmiszerkombinát. Ezen­kívül eldőlt a Nyíregyházi Kertészeti Vállalat jövőben megépítendő telephelyének a sorsa: a gumigyártól délre lévő terület lesz majd az új otthona. Jelenlegi helyé­re új, 20 tantermes ipari- tanuló-iskolát tervezünk. Egyik fiatal üzemünk, az üvegtechnikai gyár pedig a gumigyárral szemben lévő területen kap végleges elhe­lyezést. Megközelítő számí­tások szerint két év alatt az érdekek összehangolása ré­vén közel 20 milliós meg­takarítás elérésére nyitott lehetőséget a koordinációs bizottság. Tervek, elképzelések a jövőre? — Tovább fejlesztjük azt a jó gyakorlatot, hogy a koordinációs bizottság már a beruházások gazdasági előkészítésének időszakában munkához lát, keresi az olcsóbb és jobb lehetősége­ket. Tervezzük a visszame­Minden vállalat „magán­ügye”, miként gondoskodik a munkafegyelem megtartá­sáról, a társadalmi tulajdon védelméről. Viszont nagyon sok függ attól, milyen ha­tással van a belső ellenőr­zés a közvetlen termelésre. Példa erre a VAGÉP Válla­lat, ahol az utóbbi időben az eredmények' javulásához nagyban hozzájárult a belső ellenőrök ébersége: a leg­apróbb szabálytalanságot, munkafegyelem sértést is feltárják s gyorsan intéz­kednek annak megszünteté­séről, adott esetben a fe­lelősség megállapításáról. Mert jóllehet, a belső el­lenőrzés alatt legtöbb he­lyen a bizonylati rendszer követelményeinek a megtar­tását értik, sok múlik a ru­galmasságon is. A hiányosságok palástolá­sa, „fektetése” csak mélyíti a problémákat. Az egyéb­ként jó dolgozó vállalatok­nál is tapasztalni, hogy nem tulajdonítanak kellő jelentő­séget a belső ellenőrök mun­kájának. Megtörténik pél­dául, hogy a belső ellenőr huzamosabb távollétében nem gondoskodnak helyette­sítőről, vagy a kedvezőbb esetben plusz feladatként porciózzák ki ezt a tevé­kenységet hozzá nem értő dolgozóra. Sokhelyütt ta­pasztalni hosszadalmas, bü­rokratikus ügyintézést is. Ilyen „lassító műveletre” bukkantak nemrég a Nyír­egyházi Cipőgyárban, ahol — a főkönyvelő, a főmérnök közbeiktatásával — jóval nőleges koordinációt, ami azt jelenti, hogy már meg­lévő üzemek adottságait egyeztetjük, feltárjuk a ki­használatlan szociális, kom­munális létesítményeket. Ne legyen például két közel lévő üzemben indokolatla­nul nagy művelődési te­rem, és más helyiség. Ezek­ben óvodát, bölcsődét lehes­sen kialakítani. Reméljük, sikerül elérni, hogy a bi­zottság a jövőben nemcsak az ipari, hanem a mezőgaz­dasági beruházások, telepí­tések koordinálásában is részt vesz. Szabolcsban en­nek különös jelentősége van. Munkánk megkönnyítését szolgálná, ha alapot képez­hetnénk a különböző léte­sítmények megelőlegezésére. Például egy adott helyen három különböző időben épül meg 2—3 üzem, a köz­művet pedig egyszerre ész­szerű elkészíteni. Ezért a legkésőbb megvalósítandó létesítményhez is ebből az alapból előlegeznénk a köz­mű egy részét Azt is ta­pasztalatainkra alapozzuk, hogy mielőbb előtérbe kell helyezni az anyagi érdekelt­séget a koordinálásnál: ez­zel a tanácsokat éppúgy, mint a vállalatokat ösztö­nözni lehet az olcsóbb, gaz­daságosabb beruházásokra, még jobb együttműködésre. Ezek mellett keresni kíván­juk a megyék közötti koor­dináció lehetőségeit, amely népgazdasági szinten is rendkívül előnyös, kedvező. A megyei koordinációs bi­zottság hatásköre biztosíték arra, hogy a jövőben rugal­masan, de a lehető leggaz­daságosabban valósuljanak meg értékes létesítmé­nyeink. nyolc napon túl jutott el az észlelt hiányosság írásos bi­zonyítéka az érintett dolgo­zóhoz. Végül megnyugtató intézkedés történik ezekben az esetekben, de sokkal he­lyesebb volna az egyszerűbb és főleg a gyorsabb intéz­kedés. Mert, ha már nem si­került megelőzni a keletke­ző bajokat, legalább úgy sizolgálja a nevelést a belső ellenőrzés munkája, hogy időben kellő nyilvánosságot biztosítsanak a figyelmezte­tésnek, a fegyelmezésnek. Abból a szempontból pedig már egyáltalán nem „ma­gánügye” a vállalatnak az ellenőrzés, hogy a felfedett hiányosságokról a felügye­leti szervnek rendszeresen be kell számolni, a megtett intézkedésekkel együtt. Saj­nos, ezt rendszeresen elmu­lasztják az üzemek, a válla­latok, melynek révén a szá­monkérés is szinte lehetet­lenné válik. Érezhetően fokozódik már most a termelőegységek ön­állósága. Félő, hogy ha a belső ellenőrzés elmarad a fejlődésben, nem párosul kellő felelősség ehhez a cse­lekvési önállósághoz. Pedig a kettő egymás nélkül el­képzelhetetlen. (as) MEGjEGYZÉS „Magánügy“ — kapun belül 1966. május 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom