Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-03 / 103. szám
Nagygyűlés Nyíregyházán Péter János külügynvnlszter beszédét mondja. Kék ég, verőfény, nyárias meleg: így köszöntött ránk wx idei május első napja. Szerte az országban — így Sza- bolcs-Szatalárban is — ünneplőruhás emberek tarka forgataga töltötte meg az utcákat, a tereket, öregek és fiatalok együtt emlékeztek a munkásosztály nagy nemzetközi eseményére, a munka ünnepére. Nyíregyházán — a zenés ébresztőt követően — délelőtt tíz órától a festői környezetű Krúdy Gyula Szabadtéri Színpad volt a legnagyobb esemény színhelye: A Szakszervezetek Megyei Tanácsa állal rendezett nagygyűlés kezdetére ezrek töltötték meg a nézőteret és környékét. Tíz órakor foglalta el helyét a nagygyűlés elnöksége, akik között ott volt Péter János, a Magyar Népköztársaság kül- ügymtaisztere, Orosz Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Antal Pál, Bánóczi Gyula, Kanda Pál, Murczkó Károly, Oláh László, Zajácz János, a megyei párt vb. tagjai, Nemes Imre, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, Bíró László, a városi tanács vb. elnöke, Kovács Károlyné, a nőtanács megyei elnöke. Az elnökség soraiban láthattuk a munkásmozgalom veteránjait, a társadalmi- és tömegszervezetek, az üzemek, a termelőszövetkezetek, az intézmények képviselőit, Kanda Pál elvtárs, az SZMT vezető titkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd Péter János külügyminiszter mondott ünnepi beszédet Péter János beszéde szonyai megváltoztak. Túl azon, hogy a Szovjetunió és a szocialista tábor képes bármilyen agresszió visszaszorítására — mondotta — nem szabad figyelmen kívül hagyni; az utóbbi 4 év alatt 40 ország szabadult fel a gyarmati rabságból s helyezkedett szembe az imperializmus háborús köreivel. Ugyanakkor a Szovjetun ó mellett 13 szocialista ország nőtt fel a második világháború óta s míg a koreai háborúban valamennyi szövetséges messzemenően támogatta az Amerikai Egyesült Államokat, addig a vietnami kontaktusban fenntartás nélkül már egy szövetséges sem segíti az amerikai imperializmust. Nemcsak a NATO-val szakító Franciaországra kell gondolnunk, hanem azokra a tüntetőkre, akik nap mint nap elítélik a vandál pusztítást a világ .különböző pontjain Európától Latin- Amerikáig. — Mi is mélységesen elítéljük az amerikai agresz- szorokat, vietnami műszakokkal, jobb munkával teremtjük meg az alapokat a VDK anyagi és katonai segítéséhez. Jól tudjuk, ezt a konfliktust a Szovjetunió és a szocialista tábor rendelkezésére álló eszközökkel rövid idő alatt fel lehetne számolni. Mégis azt valljuk: az agressziót a termonukleáris háború veszélye nélkül, az emberiség békéjének megóvása, jövőjének biztosítása által kell fokozatosan felszámolnunk. Ehhez egyre inkább megvannak az adottságaink: a szocialista világrendszer mindinkább meghatározó tényező a nemzetközi helyzet alakulásában. A népek mind jobban felismerik a Szovjetunió és a szocialista tábor országainak őszinte békeakaratát s ez növeli tekintélyünket az embermilliók szemében. Emlékeztetett a külügyminiszter az SZKP XXIII. kongresszusán elhangzott beszámolóra, amely béke- hangvitelű volt, amely a békés egymás mellett élés szempontjából értékelte a nemzetközi helyzet alakulását, s kereste a kivezető utat — világpusztítás nélkül — a jelenlegi konfliktusokból. Világszerte kedvező visszhangra talált ez a megnyilatkozás — mondotta —, majd arról szólt, hogy hazánk is egyre aktívabban veszi ki részét a háború elkerüléséért vívott küzdelemből, s ez az igyekezet tovább növeli országunk nemzetközi tekintélyét. Szólt kormányküldöttségünk afrikai—ázsiai útjáról, diplomáciai tevékenységünk frissüléséről, arról a nagy felelősségérzetről, amely a különböző nemzetközi fórumokon, tárgyalásokon képviselőinket áthatja s amelyet minden esetben nagy elismerés övez. Megvan a lehetőség a harmadik világháború kiküszöbölésére — mondotta — s miközben ezen fáradozunk, egy új korszak létrejöttén is munkálkodunk. Egy új korszak megteremtése mindig sok vajúdással jár: de akik két kezük erejét, szellemi képességüket nem kímélve dolgoznak a szoci- al'zmus világméretű győzelmén, olyan történelemformáló erőt képeznek, amely biztosíték a békére — fejezte be nagy tetszéssel és hosszan tartó tapssal fogadott ünnepi beszédét Péter János külügyminiszter. Ezt követően Kanda Pál elvtáxs bezárta a nagygyűlést. Vasárnap a déli órákban Péter János külügyminiszter megtekintette Nyíregyházát: felkereste a konzervgyárat, az új lakónegyedet, a déli iparvidéket, a tanárképző főiskolát. Délután Sóstót több, mint tízezren keresték fel: megtekintették a kultúr- és sportműsort, birtokukba vették az újra megnyílt strandot, a csónakázót és szórakoztak a teraszon, a sátorvárosban. Péter János először a Központi Bizottság, a forradalmi munkás—paraszt kormány és Kádár János elvtárs személyes üdvözletét tolmácsolta a gyűlés résztvevőinek. Majd így folytatta: — Május elseje az egyik legnagyobb ünnepünk. Indokolt, hogy ezen a napon a különböző korú, foglalkozású és világnézetű emberek együtt emlékezzenek arra a történelemformáló erőre, amely az utóbbi évtizedekben alapvetően változtatta meg személyes sorsunkat, az ország életét, közelebbről Szabolcs-Szatmár arculatát. Ez az erő a munka: 4 kéz, az értelem munkája, mely alkot, teremt s amely átalakította az ember jövőjét. Most különösen gazdag értelme van az alkotó munkának, mert hatása már nemcsak a földön, hanem a világűrben is érezhető. Ezután arról szólt, hogy a fiz'kai és az értelmi alkotás gyümölcsei a gyárakban, a szántóföldeken egyre jobban gazdagítanak bennünket s ugyanez a történelemformáló erő jelenti életünk, békénk védelmét is. Azok a rakéták — mondotta — amelyek a szovjet űrhajókat juttatják túl a föld vonzókörén, képesek megvédeni a szocialista tábor, egész Európa és a világ békéjét a háborús gyújtogatóktól. így függ össze a mi mindennapi munkánk a világ békéjével, felemelkedésünk más népek életével. Megemlékezett ezután a szónok a szabolcsi, a nyírségi munkásmozgalom fényes napjairól, a nyíregyházi tüntetésekről, a sóstói harcos májusokról, majd a felszabadulás utáni időszak eredményeit méltatva elmondta: — Megtanultuk a helyes összefüggést a munkás és a munka között, jól tudjuk, hogy a munkának akkor adunk legméltóbb elismerést, ha elsősorban a teremtő, alkotó munkást becsüljük meg. Vezető testü- leteinkben, az országosakban éppúgy, mint a helyiekben ezért került előtérbe utóbb a nagy felelősség az életszínvonal alakulásáért, melynek számtalan kedvező jelét tapasztalhatjuk. A továbbiakban nemzetközi kérdésekről beszélt a külügyminiszter. — Az utóbbi években rendszeresen részt veszek az ENSZ-közgyűlés munkájában. Elmondhatom, minden, szellemileg újat és előrevivőt a Szovjetunió és a szocialista tábor képviselői nyújtottak a világszervezetben. Elsőként a Szovjetunió mondta ki, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján és nem a csatatereken kell megoldani, hogy az újabb világégést ki lehet küszöbölni, mindenek előtt az általános és teljes leszereléssel. A Szovjetunió mérhetetlen katonai ereje birtokában javasolta mindezeket, bizonyítván, hogy őszintén akarja a békét. Majd arról szólt: az első világháború után húsz évvel már kivehető volt egy újabb világégés alakulása. Most, a második világháború befejezését követő 20 év után alapjában változott meg a nemzetközi helyzet: megvan a lehetőség a katasztrofális pusztulás elkerülésére. Amíg a harmincas évek végén a fasiszta Németország — gyors ütemű fegyverkezése révén — kivételes helyzetet élvezett, most a nagyhatalmak erőviVirággal kedveskedtek az úttörők a veteránoknak. A nyíregyházi nagygyűlés közönsége.
