Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
Milyen is a műi ifjúság? A IX. pártkongresszus tiszteletére A Beatles-frizurától a Bartók-estig Beatles-frizurás, trapéz- nadrágos fiúk ődöngtek a minap a nyíregyházi korzón. Egyikük nem éppen tisztelettel teli hangon megjegyzést tett az arra járó fiatal lányra, s a többiek hangosan nevettek. Egy idősebb asszony keserűen jegyezte meg: „Erre tanítják a mai ifjúságot.. A másik eset alig tíz napja történt ugyancsak Nyíregyházán, egy térmelő- szövetkezetünk klubjában. Kinyitották a televízió- készüléket, amelyben éppen a Ki miben tudós biológiai középdöntő folyt. Idős emberek ültek a tv előtt, s a nem mindennapi szellemi párviadal láttán többen is felsóhajtottak: „Ez igen. Ez a mai fiatalság!” Gitár és szülő Mindkét esetnek tanúja voltam. És mindkét epizód után elgondolkoztam rajta, milyen is hát a mai ifjúság? Azután arról kérdeztem a régebbi és a mai nemzedék néhány képviselőjét, látnak-e nemzedéki ellentétet. Szerintük kill - nyös-e, cinikus-e fiatalságunk? Izgalmas kérdés. Megpróbálom összefoglalni a válaszokat. Az ifjúság nagy többsége dolgozik es tanul. Jól dolgozik és jól tanul. Van olyan, aki letölti a munkaidejét és csak kivárja a csengetést. Olyan is, aki sötét szemüvegben, hosszú és koszos körömmel órákat unatkozik a presszók! asztalánál, merthiszen „divat” náluk az egzisztencializmus. És nincsenek kevesen azok, akik tiszteletlenek az idősebbekkel — a szüleikkel is. És azok száma sem keves,. akik a gitárra, és csak __ a gitárra esküsznek a zenében. Néhány éve bukkant fel és még ma is, tart a vita, az úgynevezett nemzedéki vita. „A fiatalok alig függnek a szülőktől. Sok példát tudnék mondani, hogy jön hozzánk az apa, beszéljünk a gyerekkel, vágassa le a haját rövidebbre, ne trapéznadrágot és pulóvert, hanem rendes ünneplő öltönyt vehessenek rá.” Egy gimnáziumi tanár mondta el a fentieket, de ugyanakkor a szülőket is elmarasztalta, akik értelmiségi emberek, de otthon, a saját, gyei/ne- kük nevelésénél már megállt a tudomány. Rábízzuk a nevelést a pedagógusokra, a munkahelyre? Felgyorsult hetséges és a lehetőségekkel mind tehetségesebb.” Hogy közömbös és cinikus a mai fiatalság? Erre nagyon sok ellenérvet lehetne felhozni. Ifjúsági munkabrigádok lelkes tevékenységét. Vagy azt, hogy mikor az almatároló gyapotraktára meggyulladt, a fiatalok gyors és bátor elhatározása mentett meg a pusztulástól milliós értékeket. Valaki így fejezte ki: nagyon is közösségi a mai ifjúság. Csak gondolatok kellenek és máris nekiindulnak, csinálják. Mennyire igaz. Thomas Mann és Bartók estet hirdetett egyik KISZ-szervezetünk. A tagság — csupa 17—18 éves — írta az egész műsor összekötő szövegét és adta a zenét. A nehéz Bartók zenét. Akkor hát miért hisszük, hogy csak a Beatlesek dallamtalan, féktelen ritmusa csábítja őket? Unalom? Megkérdeztem az unalomról az egyik munkásfiatalt. Mosolygott. Ugyan mikor? Dolgoznak, s utána esti iskolába járnak. Nincs szabad idő? De van. És azt ki is lehetne, ki kellene használni. Vannak már üzemi ifjúsági klubok, s próbálkoznak is. És néhány — sokszor nem is csak néhány — fiatalember mégis céltalanul cselleng az utcákon. Mert ezek a klubok egyelőre szinte csak mutatóban vannak, s azok sem képesek az igényeket kielégíteni. És vajon mit nyújtanak a városi művelődési házak? Valljuk be. nem sokat. Csak ha a fővárosból hoznak úgynevezett -hakni műsorokat, úgynevezett menő énekesekkel, s biztosítva látják a Bevételt. Dehát több kellene. Fiatalok javasolták, hogy legyenek itt is műsoros délutánok. Ok kérdezték, hogy miért nem lehet itt is rendezni nyíregyházi, vagy szabolcsi ifjúsági napokat? Színjátszók, szavalok, ifjú képzőművész tehetségek vetélkedőjét? Vagy éppen nyíregyházi diáknapokat, amire több a lehetőség, mint Sárospatakon. Hely sok is van — a színház, a szabadtéri színpad. „A díj az lehetne, hogy odaengednek bennünket. Az nekünk éppen elég, ha a győztes darabot az egész város előtt bemutathatnánk.” Egy-rgv nekifutás, felbuzdulás az ifjúsági szervezet és a művelődési szervek részéről és aztán semmi. Miért nincs például idén is a tavaly jól sikerült szellemi vetélkedő? Vagy miért nem lehet megoldani, hogy a fiatalok kapjanak egy állandó helyet, ahol irányítás mellett a saját előadásukban mutathatnák be egy-egy jól sikerült alkotásukat? A fiatalok fórumot kérnek. Ahol adtak nekik, ott jól érzik magukat, teli vannak kezdeményezéssel.* Mert — és ezt egy középiskolai igazgatótól hallottam — hihetetlenül sok ötletük van. És hihetetlenül sok jó ötletük. Ahol ismerik a fiatalság gondolkodás- módját, életét, ott jól irányítják ezeket a kezdeményezéseket. Van iskola, ahol a diákok tagjai az iskola- tanácsnak, s ahol az őket érdeklő napirendet az ifjúság képviselőjére merik bízni. Sajnos, a legtöbb iskola még nem ilyen. A legtöbb üzem sem hasonlít még a TITÁSZ-ra és a VAGEP-re, ahol az üzemi háromszögből négyszöget csináltak és az ifjúság képviselőinek a véleményét kikérik a lakás- és üdülőjegyek elosztásánál, a fiatalok elbírálásánál. Nemzedéki kérdés ez is? Közvetve, azt hiszem, az. De változásra érett probléma is. Nem rangon aluli! Az egyik fiatal fejezte ki, amit sokan elmondtak, hogy van közöny a KISZ- munka iránt is. „Jók és szépek a KISZ céljai. De ezek megvalósításához jobb eszközök is szükségesek.” Közelebb kellene kerülni az ifjúsági szervezetek városi, vagy megyei vezetőinek is ■ az~ if jósághoz.' Meg—tehetné valósítani azt a javaslatot, hogy találkozzanak_ a_ fiatalokkal a vezetők akár naponta. Éljenek "és vitázzanak, tervezzenek és cselekedjenek együtt. Sok sablont félre kell tennünk az ifjúsági szövetség munkájában és sok rutint, amely már régen elavult. A vita nem lehet rangon aluli. A gyakorlati KISZ- munka a szórakozáson, turisztikán, művelődésen át vezethet eredményekre. Változtatnunk kell a munka módszerén, s mindezek után fiatalosan, hévvel, ifjúi lelkesedéssel ragadhatjuk magunkkal a fiatalság egészét. Mert tehetséges és közösségi, alkotni vágyó a ma ifjúsága. Megéri, hogy jobban megértsük a gondjait, vágyait. Kopka János Újabb üzemek csatlakoztak a SZOT és a KISZ Központi Bizottságának versenyfelhívásához Két hete hangzott el a SZOT és a KISZ Központi Bizottságának közös felhívása, s megyénk üzemeinek máris jelentős része jelentette be csatlakozását a IX. partkongresszus tiszteletére induló versenyhez. „őnmeózás,‘, két és fél milliós megtakarítás A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói is megbeszélték az előttük álló feladatokat, s üzemrészenként tettek vállalást az éves terv célkitűzéseinek maradéktalan teljesítésére, túlteljesítésére. Az alkatrészüzem dolgozói vállalták, hogy éves tervüket 102 százalékra teljesítik, ugyanakkor az önköltséget két százalékkal csökkentik. Munkaterületükön bevezetik az „önmeózást”, hibás munkadarabot nem adnak tovább. A szerelőüzem munkásai egy százalékos tervtúlteljesítést vállaltak. Selejt nélkül, balesetmentesen dolgoznak, s a konrgesszusi verseny időszakában üzemrészükben igazolatlan mulasztás nem fog előfordulni. Az F-üzem dolgozói az éves tervet 102 százalékra teljesítik. A selejtátlagot négy százalékkal csökkentik, s úgy dolgoznak, hogy baleset ne fordulhasson elő. Mindhárom üzemrészben a fenntartási költségeket három százalékkal csökkentik. A versenyben részt vevő 350 fizikai dolgozó terven felüli munkájának elősegítésére, a költségek csökkentésére a műszákiak és adminisztratív ‘dolgozók is csatlakoztak a kongresszusi versenyhez. A versenyfelajánlás össze- í%itett eredménye — a másfél százalékos tervtúlteljesí- tésböl és a két százalékos önköltségcsökkentésből eredően — kétmillió 450 ezer forint. Ennek alapján a vállalat vezetősége — a vállalások teljesítése esetén — előre láthatóan mintegy 12 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést tud biztosítani a dolgozóknak. lutalom a legjobbaknak A szikvízipari vállalatnál termelési tanácskozáson beszélték meg a SZOT és a KISZ Központi Bizottságának munkaverseny felhívását. Elhatározták, hogy egész évre szóló, terven felüli vállalásaikat a kongresszus kezdetéig 85 százalékban teljesítik és év végéig maradéktalanul eleget tesznek a terven felüli célkitűzéseknek. A vállalásban az éves termelési terv 102 százalékos teljesítésével 235 ezer 800 forint értékű túlteljesítést vállaltak. A szik- vizes üvegek törésének három százalékos csökkentésével több mint nyolcezer forint megtakarítását teszik lehetővé. Az üdítő ital gyártásánál új zárási módszert alkalmaznak, amellyel jelentős önköltségcsökkentés mellett, a termék minőségét is javítják. Az önköltség további csökkentésére egy telepen bevezetik az olaj- tüzeléses eljárást. Az új módszerek alkalmazásával további 186 és félezer forint megtakarítást érnek el. Az egész évre szóló, terven felüli vállalások forint értéke meghaladja a 430 ezer forintot. A verseny sorén legjobb eredményt elérő üzemek dolgozóit pénzjutalomban részesíti a vállalat, a kiváló dolgozó szintekei teljesítők pedig oklevelet, illetve jelvényt is kapnak. Jobb választékkal Versenyfelhívással fordult a megye tanácsi üzemek dolgozóihoz a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat is. Vállalásaikban a 13 szocialista címért versenyző brigád célkitűzéseinek vállalati szinten való teljesítését határozták el. Az éves terv hét százalékos túlteljesítésével 400 ezer forintos többleteredmény elérését tűzték ki célul. Fokozzák a sütemény és finompékaruk termelését, választékát es minőségét. A vállalat dolgozói elhatározták, hogy októberben kongresszusi hetet, szerveznek, melynek eredményeivel a pártkongresszust akarják méltóképpen köszönteni. — tá -• A képen: Kiss F. Balázs és Fürst József a Tiszavasvárl Alkaloida fűtői munkában. Tadeusz Kos*eekh f Fordította. Szilágyi Szabolcs életritmus Az egyik üzem vezetője mondta el, hogy miután megismerte a fiatalokat a munkapadon kívül is, akk’or látta, hogy jóval nagyobb bennük az érték, mint addig hitte. És most beszéljen egy ifjú, negyedikes gimnazista: „Tulajdonképpen nem is értem, mi itt az ellentét köztünk és a szüléink, az idősebbek között. Hisz —.m ; is bennünk látják a hibát, hanem a szokásainkban, amelyek sok tekintetben másak. Az öltözködéstől még lehet valaki okos. szorgalmas és sokra is viheti.” Egy másik fiatal véleménye szerint az ellentét alapja, hogy a mai ifjúságnak mások a vágyai — nyugtalanok, s többet akarnak, gyorsabban akarnak haladni, mint az idősebbek. „Talán ez a felgyorsult életritmus az, ami leginkább megkülönböztet bennünket. Gyakorlatilag azért megvan egymás tisztelete. Mi becsüljük, hogy az ö küzdelmük árán jutottunk ilyen, aránylag könnyű helyzetbe. S úgy érzem, az idősebbeknek viszont tetszik, hogy a mai ifjúság te(Bünugyi regény) 6. — És a rács az ablakon? Volt, de egészen másféle. Olyan amilyet mindenütt használnak a széles ablakokon. De ez... — Rögtön a megvásárlás után tette fel mindezeket? — Igen. Sőt a költözködést is elhalasztotta, és megvárta, amíg befejezik ezeket a munkálatokat. O maga ügyelt fel rájuk. — Mikor volt ez? — Ügy hat évvel ezelőtt. — . Nem csodálkozott, hogy a férje a dolgozószobáját páncélszekrény mintájára alakítja át? Könnyű sóhaj röppent át kifestett ajkain. — Sok mindenen csodálkoztam. De ekkor már nem kérdezősködtem. Három évvel az esküvő után voltunk. Kezdetben megpróbáltam érdeklődni. Aztán már nem. Sikerült engem erről leszoktatnia. Néha nagyon dúrva tudott lenni. — Mindig olyankor, amikor érdeklődött? Igen... Egyébként nem, csak akkor. Gyakran ingerült volt. Idegei nem voltak rendben már akkor sem, amikor megismertem. Csak valahogy titkolni tudta. Mert különben... — Hosszan hallgatott, várta a további kérdéseket. — Ebből az időből származik a kutya? — Ez nem. Eleinte másik kutyánk volt. Aztán a férjem túladott rajta, mondván, hogy túlságosan szelíd, bár egyáltalán nem volt az. Egy kisfiút olyan mélyen megharapott, hogy kártérítést kellett fizetnünk a szülőknek, mert bírósági feljelentéssel fenyegetőztek. De ha összehasonlítom a Tygryssel... — Férje az előző lakásban is használt biztonsági felszereléseket? — Bizonyos mértékben, de nem úgy, mint itt. Nem a saját házunkban laktunk, maga is tudja, hogy így lehetetlen volt.' Egyetlen tulajdonos sem engedett volna meg ilyen átalakításokat. Keresztfa mindenesetre volt az a jón... — A bejáraton? — Nem. Minden csak az ö szobájára korlátozódott. Annak ellenére, hogy a harmadik emeleten volt, spa- lettát tetetett az ablakra. — Azt is csak a saját szobájában? — Csak. Ha kijött, mindig kulcsra zárta az ajtót és a kulcsot magával vitte. — És a takarítás? — Kizárólag az ő jelenlétében történhetett. Szó- sem lehetett arról, hogy valaki is bemenjen, amikor ő nem volt ott. Kutyánk akkor is volt. Kisebb, mint a Tygrys és mint ennek az előde. De éppilyen gonosz. — A férje szobájában tartózkodott a kutya? — Ugyan. Valami rettenetes., A férjem gyakran hosszú ideig távol volt a háztól és, mint már említettem, a szobát akkor zárva tartotta. Az a ronda dög pedig mindenkinek megmérgezte az életét. Az enyéimet mindenesetre... Vigyázni kellett minden erőszakosabb mozdulatra, mert rögtön harapott. Számtalanszor kértem a férjem, hogy adja oda valakinek, de erről hallani sem akart, — Csak akkor adott túl rajta, amikor megvették ezt a villát? — Nem adott ő túl rajta. A kutya még abban a lakásban megdöglött. Megmérgezték valamivel. — Honnan tudja? — A férjem felbomcoltat- ta. Arzént, vagy mit találtak a gyomrában. — Arzént? — kérdezte gyorsan Sobecki. — Igen. Épp akkor festették a fűtőtesteket és talán a festékben volt... Lehet az is, hogy a cseléd etette meg vele, egyenesen gyűlölte azt a kutyát. Őszintén szólva nem is haragudtam rá ezért... — Ugyanaz az alkalmazott, aki most is önöknél dolgozik? — Dehogyis. Azonnal elküldte a férjem. Fenyegette------- ' " ===3 a rendőrséggel is, bár nem volt semmiféle bizonyítéka, hogy ő tette. Mert hát a festék... A kihallgatás még sokáig tartott. Bizonyára ennek a tanúnak volt a legtöbb mondanivalója, különösen a körülményekről, de ki tutija, hogy nem éppen ebben kellett-e keresni mindannak az okát, ami ebben a hájban történt. Jelenleg azonban nem látszott semmi kiút. A jegyzőkönyv tekintélyesen gyarapodott. Mind újabb és újabb gyöngybetűs sor feketéllett a papíron. Ebből volt elég, de konkrétumokból. amelyek sokat jelentettek volna... Az asszony sorjában, aprólékosan visszaemlékezett a kritikus éjszakát közvetlenül megelőző eseményekre. — A férjem körülbelül este kilenckor tért haza. Ebédre nem jött. Egész nap nem is láttam... Itt várt rá Boleslaw Rolski úr — a címét tétovázás nélkül megadta az asszony: Krakkó, Stanomiejska utca. — Csakhogy ő nagyon ritkán van a lakásán. Járja az országot és valamiféle nyersanyagot vásárol. Nem tudom pontosan, hogy mit. (Folytatjuk)
