Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
II OK VOLTAK AZ A vinohradovói kerületi Határőr Kolhoz dolgozói tavaly nagyszerű tejhozamot éí« tek el, száz-száz hektár term őterület után 433 mázsát. Be csülettel dolgoztak ezért az eredményért Varga Valéria és Kálmán Ilona fejőnők is. Korba! Leonyid felvétett Az „Uzsgorod“ szálloda várja Este a hegyi faluban Tizenhatan voltak. Negyvenhatban mindenki jávó- rovi úttörőknek nevezte őket. Most is úttörők. Ma is ezzel a szóval illetik az újat akarókat, a fáradhatatlan és bátor embereket. Igen, tizenhatan voltak i yenek. Közöttük Máiria Mitrovci, Andréj Mitrovci, Vaszilij és Julia Miskő, Fedor Talvaj, Nyikolaj Popo- vics, a két Birov — apa és fia... Még akkor, negyvenhatban a parasztok elküldték képviselőiket tapasztalat- gyűjtésre Ukrajna kolhozai, ba. Köztük volt Vaszilij Miskó is. Látogatás Ukrajnában A háború utáni első év... Nem, nem a cári palotákat mutogatták meg a kijevi terület kolhozistái Vaszilij Miskónak, a kárpátukrán szegényparasztnak. Az emberek még földkunyhókban, katonai fedezékekben laktak. Nem volt sem elegendő gép, sem elegendő ló. Ukrajna falvai elnéptelenedtek... A háború mindent felemésztett. Hogy mégis mi tartotta a kolhozrendszert? Az emberek! Hitük, a kommunisták hatalmas igazában, melyet a párt a háború előtt jóval feltárt. A kijevi kolhozisták szemében Vaszilij Miskov különleges örömcsillogást fedezett fel ugyanazt az örömöt, amelyet a győzelem napján olvastak a kárpátukránok a szovjet katonák szemében. A makárjevszkiji járásban a kárpátukrán földműves kért egy belépési nyilatkozatot Aláírta és kerté hogy vegyék fel a kolhozba. Elhatározta, hogy itt marad ezekkel a bátor és merész emberekkel, akik a munka frontján új ütközetet kezdtek. — Barátunk, te nem azért jöttél hozzánk — mondta erre a Május 1 Kolhoz elnöke — tőled a feleletet ott várják, Kárpátukrajná- ban, ahonnan küldtek. Menj A „Molnyija” ünnepélyes mondatai egy pillanat alatt tudatták a hírt a kombinátban: P á vei Vasziljevics Gebes mester műszakja rekordot állított fel — 42 köbméter forgácsolt árut gyártott. Ilyen még nem volt az üzem rövid történetében! — Látom ideje rákapcsolni Nyikolaj Jevgényevics! — iordult oda Velicskó mesterhez és huncutkasan ejtette a szavakat Vaszilij Jurjevics Gotykó, a műhely vezetője. A vetelytarsak ötszörösen túlszárnyaltak bennünket. __ Ez igen! — felelte a mester az irigység minden árnyéka nélkül. — A verseny így felélénkül. Hogy a végén pedig ki fog kikerülni győztesen, azt majd meglátjuk. Mentek együtt a tágas, világos műhelyben, amelyiket " a futószalag zúgása teljesen betöltött és valósággal látható volt, hogy ezekben a napokban a munkakollektívák meggyorsították a termelés ütemét. Nem. nem véletlen, hogy őt. Veiicskót választották a műhely kommunistái veés mondd el az embereknek azt, hogy hogyan éltünk hogy hogyan élünk és azt, hogy hogyan akarunk élni. De fogunk mi még jobban is élni, mint éltünk a háború előtt. Add át ottani testvéreinknek, hogy a mi mezőinken már újra elvetettünk és hogy jó termést várunk. Hősies erőfeszítés A belépési nyilatkozatát Vaszilij Miskov hazahozta, és átadta az embereknek. Az emberek a kezükben tartották ezt a papírkát, köztük Mária Dmitrijevna is, a férje is, Birov is, aki egészen belesápadt: hogy várta a szegény a földet, most meg nincs se ekéje, se lova, se más igavonó állata. Mária Dmitrijevna elolvasta a belépési nyilatkozatot és az aláírás mellé még két név került: az övé és a férjéé. Nem sokáig keresgették az utat a kezdeményező csoporthoz, sem Birov, sem Nyikolaj Popo- vics, sem a többiek. — Hősies erőfeszítések között telt el a mi első szövetkezeti évünk —, emlékezik vissza Vaszilij Miskó. — Nagyon nehéz volt. Olyan nehéz, mintha létrán akartunk volna az égbe jutni. Azóta jólétben és kulturáltan élnek a jávorovi szövetkezeti családok. A hús év alatt majdnem mindeki új lakásba költözött. A házak külseje is hangulatos, de a széles kőalapok és a hatalmas ablakok, meg a tágas szobák még többet mondanak. Csak a Birov család maga négy új lakóházat épített. Valamikor a négy Bállá család egy udvaron lakott, most pedig valamennyien az új telepre költöztek. A Balia-család Nyikolaj Bállá az elsők között volt Jávorovban, aki képes volt „megütni a zetőjükmek. Józan, megfontolt, együttérző, elvhű és következetes, képes magával ragadni az embereket, felgyújtani őket szóval és személyes példával egyaránt. — A mi embereinkkel hegyet lehet mozgatni — mintha a műhelyfőnök kitalálta volna a pártbizottság titkárának gondolatait. És ezekben a szavakban teljes tisztelet volt elvtársai, munkatársai, azok alkotó munkája iráint. — De a mi kötelezettségeink nagyok — jegyezte meg Gotykó. — Nem kelle- ne-e csökkenteni a felvett ütemet, nem éri-e szégyen az egész műhelyt? — Azt hiszem nem. Nem kell csökkenteni az ütemet — mondta Velicskó. — Hát nem erről beszél a Gebes műszak rekordja Is? — Hát igen, de úgy beszél, mintha nem az önök műszakjától vették volna el a versenyzászlót? — jegyezte meg mosolyogva a műhely vezetője. A gyűlésen, ahol a párt- kongresszus tiszteletére tett felajánlást beszélték meg, mindenkinek az volt a véleménye: a műhely nem Ezt az oldalt hazánk felszabadulásának 21. évfordulójára testvérlapunk, a Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították össze. A Kelct- Magyarország munkatársai hasonlóan egy oldalt írtak a Kárpáton- túli Terület pártbizottságának lapjába, az Igaz Szóba. II ELSŐK traktort’1. Most már a másik három is mechanikus, az ő tanítványa. Hogy él a traktorista? Ez különösen érdekes, mert a kolhozmozgalom jávorovi úttörői között negyvenhatban, az első tavaszon ott lehetett látni a 17 éves legénykét, Nyikolaj Ballát is. Nem sokáig „kormányozta ő" az ökörszekeret. Negyvenhétben munkagépkezelő, s égy év múlva már traktort vezet. Most pedig álljon itt Nyikolaj Bállá kolhozista 1965 évi költségvetése: ő maga és felesége dolgozott, kapott 22 mázsa búzát és 800 rubelt készpénzben. A nyári szünetben dolgozott a fiúk, a hetedik osztályos Nyikolaj Bállá is. — Megkereste a kalácsra valót — tréfáit az anyja. A családi kasszába a fiú 150 rubelt adott és egy fél mázsa búzát a magtárba. Természetes a kolhozista Nyikolaj Baliának van tehene, disznói és baromfifarmja. És milyenek voltak a kiadásai? — A nagyobbak: — feleli a családfő — férjhez adtuk a lányunkat, kapott ajándékba két garnitúra szobabútort. A * m rr JÖVŐ A kolhoz közgazdásza, a fiatal szakember, Klára Bakura a következő öt év ellenőrző számait ismertette meg velünk. íme: az ötéves terv végén az átlagos kalászos termés 43 mázsa lesz hektáronként. A mezőgazdasági terület minden száz hektárja után a szövetkezet 85 mázsa húst és 420 mázsa tejet fog adni. A pénzbevételt az ötéves terv utolsó évében egymillió 203 ezer rubelra tervezték. Ezt a tervet a kolhoz közgyűlése mér elfogadta: Intézkedései elindultak a megvalósulás útján.. Vaszilij Pilcsuk állhat meg az élért eredményeknél. Megtárgyaltak mindent: az ütemet, a minőséget, az önköltséget. A kommunista Mihail Mihajlovics BrUdnyák, az üzem mechanikusa kijelentette: — Az én személyes felajánlásom a kollektíva vállalásának teljesítéséhez: öt ésszerűsítés a munkafolyamatban. Mindenki tudta, hogy az ő szavait nem viszi el a szél. Ha mondta, akkor végre is fogja hajtani. Régen már gondolkodott Mihail Mihajlovics azon, hogy szerkesszen egy aprítógépet, amely jobban forgácsolna mint a régiek. Segítségére siettek a többi ésszerűsítők, tervezők, a kommunisták: Grigorij Gri- gorjevics Cankó és a műhely vezetője Vaszilij Jurjevics Gotykó. Együtt készítették el a tervrajzokat és az alkatrészeket. Majd együtt próbálták ki az új forgácsolót. Ezután átadták a termelésnek. Az ered- mány igen jó volt. A minőség is javult. És ez volt az egyik lényeges mutató, amelyikért a párt Központi Bizottságának szeptemberi plénuma után harcba indultak. Magasfokú szakképzettség, alkotási láz, égő munka- kedv, ezek minden kommunistának az alapvető tulajdonságai. Ilyen Vszevolod a vendégeket Az állami bizottság átvette a területi központban, a Bogdán Hmelnyickij téren felépített „Uzsgorod szállodát’1. Az új szálló hamarosan benépesül. Kétszázötvennégy szobája összkomfortos. Az első emeleten van az étterem. a posta, szolgáltató üzemek és az „Inturist1’ utazási iroda városi irodái. A közeljövőben Uzsgorodon az „Inturist“’ új szállodát fog kapni. Gyermeküdülő Breznyikiben „Csövéé, a gyermeküdülő 300 személyes: Bereznyikiben, a szvaljávszkiji járásban található, öt orvos, 25 ápoló, 20 pedagógus gondoskodik a gyerekekről. A gyerekek rendelkezésére áll egy klub, sportpálya és fürdő. Az önképzőkörökbén és az öntevékeny művészeti körökben táncokat, irodalmat, földrajzot és foto-alap. ismereteket sajátítanak el a gyerekek. Viktor Gorzov, a Csövéé Szanatórium főorvosa Pavlovics Bogdánov is, az egyik forgácsológép kezelője, aki nem tudott nyugodni, míg nem tökéletesítette gépét. — Megőrizni a versenyzászlót ebben az időszakban is, az ötéves terv startjában! Ez a törekvése a kommunistáknak, de a műhely valamennyi dolgozójának is. Amikor P. V. Gebes műszakja felállította az új rekordot, amelyről azonnal hírt adott a „Molnyija”, az üzem többi műhelyének dolgozói azonnal megértették, hogy a versenyben a forgácsolóüzemben egyre nehezebb győzni. De az üzemben mégis mindenütt örültek, mert tudták, hogy az ő győzelmük is. örült M. E. Velicskó, a pártbizottság titkára is annak ellenére, hogy látta az ő műszakjának a lemaradását. A versenyzászló, amelyik havonta vándorol a legjobb brigádhoz, most Velicskó műszakjánál található. A március havi munkaeredmények majd megmutatják, hogy ki termelte a legtöbbet. Az is lehet, hogy a versenyzászló más brigádhoz kerül, de az biztos, hogy az eredmény az egész műhely munkáját fogja dicsérni. Amikor a kongresszust megelőző időszak finisébe léptek, a közös célt Így Magasan nyújtózkodik el a hegyekben Uszt-Csorna, a favágók hegyi falúja. Festőecset alá kívánkozó tájak, gyors hegyi folyók, széles és tiszta utcák, rend- bentartott házak, mindig vendégszerető és vidám emberek — mindez fennsé- gesen vonzó és lebilincselő. Nem véletlen, hogy itt van a terület egyik legszebb üdülője. Az, aki először érkezik a mi kis falunkba, figyelmét állandóan az köti le, hogy itt a jelmondatok, a feliratok több nyelven is olvashatók, és hogy nálunk az emberek is több nyelven beszélnek. Nekünk nem feltűnő, mert itt Uszt-Csor- nában különböző nemzetiségű emberek élnek: ukránok, oroszok, magyarok, németek és más nemzetiségiek, ök mindannyian barátságban élnek együtt, vállvetve dolgoznak és kollektíván szórakoznak. Gyakran megtörténik, hogy a falusi kultúrházban a lakosság nemzetközi barátsági estet rendez, amelyiken fellépnek a különböző nemzetiségek képviselői, s azután együtt szórakoznak, éneklik és táncolják egymás dalait és táncait. A napokban tartották az egyik ilyen baráti estet. Az üdülő igazgatója, az orosz határozták meg: az első negyedévet tíz nappal hamarabb teljesíteni határidő előtt, és a XXIII. kongresszus megnyitásának napjára 1000 köbméter forgácsolt árut adná terven felül. Mindenki, — kommunisták és párton kívüliek — közösen indultak harcba e eél eléréséért, és türelmetlenül várták a napot, amikor jelenthetik: Vállalásunkat teljesítettük. Ez a nap is határidő előtt érkezett el. Március 18-án a kombinát bejáratánál a „Molnyija” tudatta: „A műhely kollektívája a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának tiszteletére teljesítette első negyedéves tervét. Az üzem vezetősége, a pártbizottság és az üzemi bizottság köszönti a verseny, résztvevőit!” Minden győzelem jó, kü-. Ionosén akkor, ha követi a másik. A műhely 1000 köbméter áruval adott többet, és gyorsabban a határidőnél, — március 23-ra. így ma van mivel büszkélkedni. * így fogadta szeretett pártunk kongresszusát a forgácsolóműhely kollektívája. Pavló Nadobenkó Szvaljanszkiji Fakombinát Ivan Mihajlovics Krailó mondta az ünnepi beszédet — „A barátság a mi erőnk címmel.” Örömmel szólt a különböző nemzetiségű emberek barátságának a felvirágzásáról. Öt követték a különböző nemzetiségűek. Utána az orosz Vlagyimir Filipovics Zsilkin a keskenyvasút vezetője emelkedett szólásra. Beszélt a szovjet népek barátságáról, amelyik a Nagy Honvédő Háború idején különösen megerősödött, a hébo- rü utáni években pedig elmélyült. — A szovjet népeket — testvéreinket közös cél egyesíti, vállvetve építik a kommunista társadalmat — mondta befejezésül V. P. Zsilkin. — Es nincs a világon olyan hatalom, amelyik szét tudná választani népeinket, meg tudná bontani a baráti kötelékeket. Majd az ukrán Iván Vasziljevics Delegán, a körzet orvosa kért szót. A Szovjetunió dolgozóinak internacionalista barátságáról — mondotta — lépten nyomon lehet hallani. — Vegyük csak a mi üdülőnk kollektíváját. Itt különböző nemzetiségű emberek találhatók. A munkában mindannyian a beutaltak egészségének megóvásán fáradoznak. Az üdülőben a kölcsönös megértés atmoszférája uralkodik. A magyar Imre Papp az Uszt-Csernyánszkiji Fakitermelő Kombinát idős mechanikusa lép az emelvényre. Büszkeséggel szól a keskeny nyomtávú vasút karbantartóinak munkájáról ahol ukránok, románok csehek, és más nemzetiségűek dolgoznak együtt. Háláját fejezte ki a szovjet hatalomnak és a pártnak azért a gondoskodásért, amellyel a különböző nemzetiségüe- ket körülveszik. Az esten beszélt még az orosz Vaszilij Ivariövies Spanov, az üdülő idős könyvelője, a német Joezif Iva- novics Pal, a fakitermelő kombinát javítóüzemének lakatosa és mások. A nemzetközi baráti est az Uszt-Csernyanszkiji Fakitermelő Kombinát „Barátság” együttesének a fellépésével ért véget. Ezután tömegjátékok, tánc és szórakozás következett. A kultúrház széles ablakából késő éjszakáig áradt a fény, szóltak a különböző népek dalai és a környéket vidám zaj töltötte be. Mihail Papariga Uszt-Csernyanszkiji Fakitermelő Kombinát mérnöke HARCOSOK 1966. április M.
