Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

Koszorúzás Fellőtték a Luna-10-et Ülést tartott a KISZ tnégyei bizottsága Moszkva, (MTI): A Hold további kutatása programjának megfelelően 1966. március 31-én, moszk­vai idő szerint 13,47 órakor a Szovjetunióban a Hold irányába kozmikus rakétát lőttek fel. A rakétán található a Saigon, (MTI): Csütörtökön reggel a sai- goni piactéren több ezer tüntető gyülekezett a budd­hista fiatalok mozgalmának felszólítására. A tömegtün­tetés, amelynek célja, hogy kényszerítse a katonai jun­tát, adja át a helyét egy megválasztott polgári kor­mánynak, az eddigi legna- gyobbszabású kormányelle­nes megmozdulás volt Sai­gonban — jelentik a hír- ügynökségek. A diákszóno­kokat hallgató tömeg mö­gött, a piactéren álló kivég­ző oszlopokon, a katonai junta három vezetőjének kiszögezett karikatúrái vol­tak láthatók. A tüntetők kormányéi* lenes és Amerika-elle- nes feliratokat lobogtat­tak. A rendőrség szögesdrót­kerítést emelt a közelben lévő rendőrőrs épülete kör ré, de mint kid« rült, erre nem volt szükség, mert a gyűlés minden incidens nél­kül zajlott le. Ugyanígy fe­lesleges intézkedésnek bizo­nyult az, hogy Saigon kör­nyékére rendelték a hadse­reg két ejtőernyős zászló- úját Kőzép-Vietnam vidéken heves harcok folytak, ahol az amerikai gyors­hadosztály két századát Chu Phong támaszpon­Havanna, (MTI): A trikontinentális szolida­ritási szervezet végrehajtó titkársága szerdán közle­ményt adott ki, amely az április 24-től 30-ig terjedő hetet a dominikai néppel való szolidaritás hetének Luna—10 automatikus űrál­lomás. Az állomás fő feladata olyan rendszerek kidolgo­zása, amelyek a Hold mes­terséges holdjának létreho­zását biztosítják a Hold kö­rüli kozmikus térség kuta­tása céljából, valamint az állomáson elhelyezett rend­szerek kidolgozása az űr­ton a szabadságharco­sok körülzárták. A harc színhelyére csütör­tökön reggel jelentős ame­rikai megerősítést küldtek, de a szállító helikopterek közül a szabadságharcosok többet lelőttek. Egy AP- jelentés szerint az ameri­kaiaknak végül is sikerült utat vágni maguknak a kö­rülzárt támaszpontról, és a szabadságharcosok is vissza­vonultak. A vietnami néphadsereg Összekötő bizottsága kozott a nemzetközi fegy­verszüneti bizottságnál Quito, (MTI): Clemente Yerovi Indabu- ro ideiglenes ecuadori köz- társasági elnök, akit a reakciós katonai junta el­űzése után a hadsereg, a politikai pártok és a polgá­ri vezetők juttattak uralom­ra, szerdán este letette a hivatali esküt A TASZSZ jelentése Sze­rint az országban fokozato­san normalizálódik a hely­zet. Véget ért az általános sztrájk, a katonák vissza­tértek kaszárnyáikba. Az nyilvánította. A szolidari­tási szervezet felszólítja a világ népeit, hogy ezen B héten tartsanak tüntetése­ket, s ezeken követeljék a jenki csapatok kivonását Dominikából, nyújtsanak támogatást a dominikai nép harcához. állomásnak szelenocentrikus (Hold körüli) pályára juttatá­sa céljából. A Luna—10 űrállomáson elhelyezett valamennyi ké­szülék szabályszerűen mű­ködik. A koordinációs szá­mítóközpontban folyik a be­érkező információk feldol­gozása. amiatt, hogy a saigoni báb­kormány titkos megállapo­dást írt alá az amerikai kormánnyal, amely megál­lapodás értelmében Saigon 99 évre koncessziót ad az Egyesült Államoknak dél­vietnami területek felett — mint amilyen Da Nang, Ham Ranh, Vung Tau, stb. —, hogy azokat katonai tá­maszpontként használhassa fel. Az összekötő bizottság egy másik üzenetben eré­lyesen tiltakozott amiatt, hogy az amerikai kormány újabb öt zászlóaljat küld Dél-Vietnamba. új elnök közkegyelemben részesítette az összes poli­tikai foglyokat, és engedélyt adott az emigránsok vissza­térésére. Clemente Yerovi neün tagja egyik pártnak sem, de első nyilatkozatában kijelentette, hogy a „balkö- zép” álláspontjára helyez­kedik. Megígérte, hogy sem­leges kormányt alakit, és a lehető legrövidebb időn belül kiírja az általános vá­lasztásokat Hitet tett amel­lett, hogy az ország politi­kai problémáit csakis a gazdasági nehézségek le­gyűrésével lehet megoldani. Rarrtirez, az Ecuadori Kommunista Párt egyik vezetője, aki részt vesz az SZKP XXIII. kongresszu­sán, nyilatkozatot adott a Pravda tudósítójának a leg­utóbbi ecuadori események­ről. Kijelentette, hogy a junta lemondása az ameri­kai imperializmus ellen küzdő néptömegek győzel­me volt. A katonai vezetők távozása azonban egyma­gában még nem oldja meg az ország súlyos nehézsé­geit. A KISZ Szabolcs-Szátnoár megyei Bizottsága csütörtö­kön ülést tartott Nyíregy­házán. Az ülésen meghívott vendégként részt vett több tömegszervezeti vezető, párttitkár, tsz-elnök. Bánóczi Gyula, a KISZ megyei bizottságának első titkára ismertette a végre­hajtó bizottság előterjeszté­sét, a KISZ-szervezetek 1966. évi akcióprogramjának elkészítéséről, valamint a fiatalok között lezajlott vi­ták, beszélgetések tapaszta­latairól. A megyei bizottság meg­állapította: a helyi lehető­ségek kihasználásával ja­vult az arány a különböző ifjúsági tevékenységek kö­zött, a szervezetek prog­ramjaiban már jobb össz­hang alakult ki a termelés, a szabad idő a nevelés terü­letein. A KISZ-szervezctek mindenütt foglalkoztak a A Nyíregyházi Konzerv­gyárban sziuua óta hatal­mas tábla hívja fel a 'iMK- dolgozók figyelmét százezer forint prémiumra. Ez azért furcsa, mert korábban ez nem volt (az egész élelmi­szeriparban ez a helyzet), legfeljebb igazgatói jutalom. A cél: az egyes vonalak felkészítése a szezonra. „Nemcsak időre...“ A vajai Harsányi Gézát a borsóvonai villanyszerelé­sén találtam, az utolsó si­mításokat végezte, hiszen csütörtöktől kezdve a csar­nok világítását szereli 6 is. — Szép ez a prémium, de a feladatoík is nagyok. A vonal üzembe helyezését időre meg kell csinálni, s nemcsak időre, hanem jól is. Jó viszont, hogy tudom, mit kell csinálnom, ha prémiumhoz akarok jutni. Lelkiismeretesen kell dol­gozni, ez a lényeg. Ha va­lamelyik vonal villanyszere­lési hiba miatt leáll — én látom kárát És zsebre megy a dolog. így aztán munka közben kell gondolkodnom, hogy amit csinálok, ne csak átadáskor legyen jó, ha­nem később is. Itt van pél­dául a zakuszka-előkészítő. párt decemberi határozatá­val, a Központi Bizottság irányelveivel, ezek alapján vesznek részt az üzemek, termelőszövetkezetek gazda­sági érdekeinek megfelelően a termelésben. Komoly ter­veket, nagy lehetőségeket tükröznek a programok; a tuzséri fiatalok például fél­millió forint megtakarítását tervezik munkájuk jobb szervezésével. Javult a sport- és kulturális munka, valamint a nevelés tervezé­se. A KISZ megyei bizott­sága az elhangzott beszá­moló és vita alapján szá­mos elvi, és gyakorlati út­mutatást fogadott el, ame­lyekkel a szervezetek ak­cióprogramjának javítását, eredményes teljesítését kí­vánja elősegíteni. A KISZ megyei bizottsá­ga a továbbiakban szerve­zeti kérdésekről tárgyalt. Beázott a villanymotorja, s mikor megjavítottam, ment ugyan egy darabig, de az­tán megint zárlatos lett. Addig kellett variálnom, míg sikerült véglegesen el­hárítani a hibát. Mondom, zsebre megy a dolog. Míg beszélgettünk, két­szer4 is elhívták: már pró­bálták a borsóvonal egyes berendezéseit az átadáshoz. — Eddig a csarnokban két sor fénycső világított hosz- szában. Középen és a két szélen erősen homályos volt, nagy volt a baleset veszélye — áttervezték hát. Most keresztbe vezetjük a fénycsősorokat. Tegnapelőtt ki is próbáltuk, talán túl­ságosan is világos van. Kovács Géza éppen várta a hegesztőt: — Engem aztán érint ez a prémium. Gőz- és víz­vezetékszerelő vagyok, s olyan a munkám, hogy gyakran kell műszak köz­ben is segítenem. — Hogy megértse... A csövek nem örökéltűek, kopnak, repednek, lyukad­nak. Ha egy cső például ki­repedt, csak akkor lehetett meghegeszteni, ha a nyo­mást levettük. Most csinál­tunk egy változtatást: sze­lepekkel láttuk el őket, így csak egy szakaszból kell el­Lukács László születésé» nek 60. évfordulója alkal­mából csütörtökön délelőtt a Magyar Írók Szöv tsége koszorúzási ünnepséget ren­dezett Budapesten a B'.icsv- Zsilinszky út 65. s ímú pületben. a mártírhalált halt kommunista költő- műfordító egykori lakóházá­ban, amelynek bejáratánál márványtábla hirdeti r XX. százfedi magvar irodalom kiemelkedő munkásának emlékét. A kegyelete« ün­nepségen a költő hozzátar­tozói — felesége és leánya — mellett mecjélant Nemes Dezső, az M^ZMP Poli,!kai Bizottságának tagja. Kö~ peczi Béla, az MS7MP Köz­ponti Bizottsága kulturális osztályának vezetője, ott voltak az írótársadalom képviselői, Lukács Lásdó egykori pályatársai, bará­tai. Koszorút helyezett el az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében Orbán László, a Központi Bizott­ság tagja, a KB osztályve­zetője, majd a társadalmi szervek koszorúztak. távolítani a vizet vagy ft gőzt — és lehet hegeszteni. Tervezési hiba ez, kérem. — Tavaly minden vasár­nap benn voltam agyárban. Akkor, ugye, áll a terme­lés, javítgatni lehet a hi­bákat. Nagyobb kedvvel Százezer forint prémium, nem nagy ügy. Ami egy üzemen belül mégis azzá teszi, az csak ezután követ­kezik majd. A munkások iá gondolkodni fognak, — mintha a hibával sajátjukat érné károsodás, — és kez­deményezni. Ennek pedig nemcsak a konzervgyár lát­ja hasznát. Egyikük sem beszélt róla, de láttam, hogy örül­nek neki. Harsányi Géza azt mondta, hogy lelkiismerete­sen kell dolgozni. Aligha­nem arra gondolt, amit ft plakát aljára rajzoltak: „Most rajtatok a sor!” Mindez annak a követ­kezménye, hogy a konzerv­gyár összesen csak három mutatót kapott, s ezek kő zott a prémium nem szere­pel. Úgy gazdálkodnak ve­le. ahogy akarnak. Eltűntek a korábbi megkötöttségek. (k.) Tömegtüntetés Saigonban Heves harcok Közép-Vietnamban Szolidaritás! hét Dominikában Ecuadorban normalizálódik a helyzet 100 000 forint prémium Az új gazdaságirányítási rendszer első eredményei a konzervgyárban URBÁN ERNŐ• 22. Annak idején, az én időmben is molettpárti volt.. Nézzenek oda! El­pirult. Lisztes a feje és pi­rul! Marhaság! Lídia va­gány... Lidia sose volt irigy... Meglesz Pintérné. Megszerzem magának. Hányra hivassam? Mikorra kéne, apikám? — Köll a fenének! — mordult fel az öreg Bár­sony. — Én férfit keresek. Csilllk László kalauzt ke­resem. Itt lakik? Lidia vállat vont, és a legcsekélyebb zokszó nél­kül mondta: — Itt hát. Ahogy a ka­tonaságtól leszerelt, rögtön idejött lakni. Rokona ma­gának? Az öreg Bársony nagyot nyelt — Rokonom, — mondta. — Bár... hogy őszinte le­gyek... csak távoli, csak amolyan ba1 kézről rokonom. Nagy betyár, mi? Úgy hal­lom, hetenként cseréli a nőket. (Kisregény) — Kicsoda? Laci? — fut­tatta föl egyik szemöldökét a ténsasszony. — Nem is én. — Apikám, maga félre­beszél. Magát úgy átejtet­ték, hogy jobban se kell. — Átejtettek? Azt... tet­szik mondani?-— Világos. Ferkó, a szo­batársa, az igen, az akkora apikám, hogy az egész vá­ros tyúkjait végigbúbolná. De Laci...? — Nocsak, milyen? Hadd halljam! — biztatta az öreg Bársony. — Fesse már le a drágalátost. — Szelíd, — felelte áb­rándos orcával a ténsasz- szony. — Olyan szelíd, hogy templomi szobornak lehet­ne felállítani. — Lacit? — Nem is a haverját. Azt hiszi, linke’ék? Akkor jól figyeljen ide. Hat la­kóm van. érti? Hat darab háromszáz forintos férfila­kóm. Valamennyit Ismerem. Egyiknek sincs előttem tit­ka. És ha én azt mondom, há... Lidia azt mondja — emelte fel a hangját — hogy Laci mintafiú, hogy a töboi lakóm a boncajaig se ér, akkor keveset mondtam. Az semmi, hogy szelíd, de — szolid is. Még a neve- napján se láttam részegen. Én mondom, Lídia mondja: szerencsét csinál, kilószám hordhatja Szent Antalnak a hálapénzt, aki lány a szok­nyájához bírja majd ra­gasztani. — Ö...I — No nézd csak, mi a báj, de elkámpicsorodott, api... Mit várt? Hogy ta­lán legazembereaem Lacit? Azt várhatja. Ügy éljek, fufesőn ki a szemem, ha nem igaz: lenne csak lá­nyom — mindjárt Lacinak adnám. És íhifidenemet, még a nyakba való arany­keresztemet is vele. Nahát. Ez már sok volt, ez annyira szívből jött igaz­ságnak hangzott, hogy a nyakát vakargató öreg Bár­sony a lényeggel is kény- tfeléh volt előrukkolni. —* És... és sehki, egy... formás, helyes kis fekete ri­gó se járkál újabban hoz­zá? — Lacihoz? Ugyan. Pedig direkt jót tenne neki, ha járna. Meggyógyulna a lel­kem. — Hogyan? Beteg? Beteg. —- Mi baja? Mit mond a doktor? — Doktor? Mit tud a bajához egy doktor? Szív­beteg Szerelembeteg. Se szól, se eszik szegény. Olyan beteg hogy napvi­lágnál is a holdat nyalná. — Ne tessék mondani. — Ajaj, Lidia tudja. Li­dia prakszisból beszél. Li­dia szerelmi ügyekben pro­fesszornak számít. — Igen? Ja persze...! — jutott eszébe az öreg Bár­sonynak a ténsasszony viha­ros mú’tja. — Hát akkori­én mennék is. Nekem itt semmi keresni valóm. Is­ten megáldja, ténsasszony. — És Laci? Mit mondjak neki? — Semmit Mert... az a dsillík László, akit én ke­resek — magyarázta az öreg Bársony — egy szok- nyabolond. Ahánv ujja, arinvi babáig. No. kő«»K««m n hozzám va’é türelmét. M’nden jót. ténsasszony. Azzá1 m'ú'dá iiií.'.+ B v- ’nnia iránt löVte és már ihdtlít is kifelé, de a nlet.y- káZVipc ténsasszony utána­kiáltott: — És a lakókönyv? A lakókönyv mire való, api? Az öreg Bársony megtor­pant. — Lakókönyv? — Persze! Abban min­den benne van. Apja, any­ja neve, született ekkor meg ekkor, egyszóval min­den benne van. Nyomban ezután egy kiál­tás következett. Egy hatalmas, minden zu­got betöltő vadászkürt- futam: — Richárd! Ricsikém! A kiáltásra egy vézna, hegedű fejű kis figura ter­mett a tornácon. Kezében seprő és lapát. Nyakában vadzöld, bokáig érő kö­tény. Nyilván a szobaurak szállását volt kialmozóban — Igen? Parancsolj, szi- vi — fuvolázta előrenyújtott nyakkal. — A lakókönyvet! — Igen, a lakókönyvet. Máris hozom. A mázsás testsúlvú „szi- vi” ismét az öreg Bársony­hoz fordult: — Á férjem •— közölte. — Most lesz öt esztendeje, hogy a kezemmel megaján­dékoztam. Egyébként mű­vész á drágám Festőmű­vész. Még Pestrfil a fébv- korombó’ Imád. Masa is szólítsa művész úrnak. — őha! — riüantoH ie- ’<mtő=gw»trHereri a tornác bibliai tárgyú oineáimá- nvfrra az őre« Bársony. — Művész a férje. A ténsasszony legyintett: — Ez semmi, — szólta Ift a tornácfal áhítatgerjesztő jeleneteit — Ez csak ru­tin. időtöltés műve. Olajban nagy, olajban verhetetlen a drágám. Egyébként — nyomta meg a szót — bor és pá­linka ellenében is fest. Ma­ga Is rendelhetne tőle egy szentképet, api. — Nem megy. Nem en­gedi az elvem. — Miért nem? — A hitem miatt. Ugyanis... református va­gyok. — Ö, számit is az! Azt mondom én, azt mondja magának Lídia, api... Az érvelés abbamaradt, mert erre már — tenyerén a jókora lakókönyvvel — elősoompolygott a művész úr. — Parancsolj, szivi! — mondta. — Lenne még egyéb kívánságod is? Mire a „szivi”: — Semmi, — mondta.-— Eredj, passziózz csak. Éld ki a mindent megszépítő hajlamaidat, drágám. Ezzel el is intézte a mű­vész urat, és nyomban fel­ütötte a lakókönyvet. — Itt van, ez kell magá­nak, — állt meg hurkái mutató ujja a lap közepén. — Ez majd felokosítja, api. Igaza is lett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom