Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-30 / 101. szám
E*er gép pnsztnlása i'i et na m Imn Egy hét a vilá _____A biztonság és az összeurópai konferencia — Gromiko és Couve de Murville diplomáciai szereplé- se a békéért — jugoszláv—román békedemonstráció. — Polarizálódás az USA-ban a vietnami agresszió miatt. — Mit történik a „McNamara-bizottság” égi- sze alatt? — Felkészült a világ május 1-re! SZÖFIA: Pénteken délelőtt Szófiában megkezdődtek Ivan Ba- sev bolgár és Couve de Murville franci# külügyminiszter megbeszélései. A tárgyaló felek főként a két ország kapcsolatainak, gazdasági—kulturális együttműködésének fejlesztését vitatják meg, de minden bizonynyal kifejtik nézeteiket az időszerű világpolitikai kérdésekről / is. BELGRAD: Tito jugoszláv elnök pénteken Belgrádból repülőgépen Dubrovnik kikötővárosba utazott, ahonnan tovább folytatja útját Alexandriába, hogy találkozzon Nasz- szer elnökkel. A jugoszláv elnököt útjára elkíséri Marko Nikezics külügyminiszter is. LONDON: Stewart külügyminiszter •— mint már jelentettük — pénteken bejelentette az alsóházban, hogy a brit kormány egymillió font sterling összegű segélyt ajánlott fel Indonéziának. A konzervatív ellenzék szóvivője reményét fejezte ki, hogy a „nagylelkű gesztus” viszonzásaként Indonézia felülvizsgálja eddigi magatartását Malaysiával kapcsolatban és véget vet a „farkasszemezés” politikájának. TASKENT: A földrengés sújtotta Taskent építői úgy döntöttek, hogy nem érdemes •„foltozgatni” a természeti csapástól szenvedett városrészeket, hanem helyettük új lakónegyedeket kell építeni. Ügy tervezik, hogy az űzbég fővárosban két új házgyárat építenek. Rövidesen néhány szerelvény építőipari gép is befut Tas- kentbe. HANOI: Ho Si Minh a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke üzenetet intézett Norodom Szihanuk kambodzsai államfőhöz és abban megelégedését fejezi ki afölött, hogy pozitív eredményeket hozott a VDK kormányküldöttségének kambodzsai látogatása. Ho Si Minh megállapítja: a VDK kormánya állandó képviseletének létrehozása Kambodzsában — a vietnami-kambodzsai tárgyalások eredménye — szolgálni fogja a két ország barátságának, együttműködésének fejlődését. Az amerikai imperialisták pénteken folytatták a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen irányuló heves bombatámadásaikat, s ezek célpontjai elsősorban Bac Thai, Quang Vimh, Ha Bac és Phu Tho megyék voltak. A támadó gépek közül hetet lelőttek. Egyet ezek közül légiharcban pusztítottak el. Róma, (TASZSZ): Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára nyilatkozott a Rinascita című lapnak. Az olasz—szovjet kapcsolatok megjavítása szempontjából igen hasznosnak minősítette Gromiko szovjet külügyminiszter itáliai látogatását. Megvan minden feltétele annak, hogy javuljanak a kapcsolatok Olaszország és a Szovjetunió között, így például politikai síkon is. Azért küzdünk — Pénteken megérkezett Berlinbe az SPD országos elnökségének két megbízottja: Fritz Stallberg, az országos elnökség szóvivője és Hans Stniefler Alsó Szászország tartomány párttitkára. A Központi Bizottság székhazának bejáratánál az NSZEP képviselői fogadták a vendégeket, majd felkísérték őket abba' a szobába, ahol Paul Vemer és WerA Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen a háború kezdete óta támadásokat intéző amerikai repülőgépek közül az ezrediket Bac Thai megye fölött lőtték le. Az április 29-i támadásokat is beleszámítva eddig a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe fölött 1005 amerikai gép pusztult el. mondotta a párt főtitkára, — hogy az olasz kormány reális és független külpolitikát dolgozzon ki és valósítson meg. Olyan politikát, amelynek célja a nemzetközi feszültség enyhítése. Az olasz kommunisták síkra szállnak azért, hogy Itália baráti és békés viszonyt alakítson ki minden néppel. Az Olasz Kommunista Párt állást foglal amellett, hogy fokozatosan számolják fel Európában a katonai tömböket. nar Lamberz, az NSZEP Központi Bizottsága által kijelölt tárgyalópartnereik várták őket. A két párt küldöttei megkezdték az előkészítő megbeszéléseket, amelyeknek az a célja, hogy tisztázzák az NDK- ban, illetve Nyugat-Német- országban tartandó egy-egy olyan gyűlés feltételeit, ahol a másik párt szónokai is felszólalnak. Az a megalapozott és következetes békepolitika, amelyet az SZKP XXIII. kongresszusa ismét a világ népei elé tárt, napról napra érezteti hatását. Az SZKP és vele együtt még 86 párt küldöttsége teljes egyetértésben szállt síkra az emberiség békéjéért, biztonságáért, amelyet jelenleg két irányból fenyegetnek imperialista kihívások. A szem- beszökőbb veszedelem Vietnam déli és északi tájain figyelhető meg. A másik — kevésbé látványos ugyan, de éppen nem ártalmatlan — a nyugatnémet revansiz- mus terméke. Lokalizálni kell mind a kettőt, majd teljesen felszámolni, mielőtt általános világégés keletkezhet belőlük. E tekintetben a szovjet diplomácia az elmúlt héten határozott lépéseket tett, s ami bíztató jelenség, bizonyos nem kommunista erők támogatták e törekvéseket. Gromiko Olaszországban tárgyalt. Találkozott az olasz államvezetőkkel és VI. Pál pápával. Szóba kerültek mindazok a legfőbb kérdések, amelyek az egyszerű emberek százmillióit közelről érintik. És bár a részleteket illetően a nézetek nyilvánvalóan különböztek, a béke biztosításának óhaja határozottan kidomborodott. Végezetül szovjet —olasz gazdasági és kulturális megállapodást írtak alá, ami önmagában béketett. Történt azonban egyéb is. Gromiko legfontosabb követelményként hangsúlyozta: egyetlen állam se tegyen olyan lépéseket, amelyek tovább fokozhatják a feszültséget. Utalt a Szovjetunió, több más állam, s közöttük az olasz kormány kiinduló pontjára: az európai biztonság megteremtése szükséges. Erről sokféle javaslat hangzott már el. Például: az idegen országokban állomásozó külföldi csapátok létszámának csökkentése, illetve kivonása; atommentes övezetek létesítése; a német kérdés rendezése. Ez utóbbinak a Szovjet kormány különleges fontosságot tulajdonít, ezért kívánatosnak tartja égy összeurópai konferencia összehívását Gromiko kijelentette: ennek az értekezletnek kellene megvitatnia Európa még megoldatlan problémáit. Minél magasabb szinten hívnák ösz- sze a konferenciát, annál eredményesebb lehetne. Ez világos beszéd: egyértelmű szándékokat fejez ki. Talán kevésbé hangsúlyosan, de alapjait illetően ehhez hasonló tendencia mutatkozott meg Couve de Murville bukaresti beszédében. Nem kétséges: a francia külügyminiszter kormányának vonalát követve Szófiában sem mondhatott mást. Európa szerepe a világméretű enyhülés szolgálatában kézenfekvő. Ezért általánosan helyeslő az NDK kezdeményezéseinek fogadtatása a német egység kérdésében. Az NSZEP és SPD nyilvános párbeszéde Walter Ulbricht levelével és az arra adott SPD válasszal tulajdonképpen megkezdődött. Sajnos. Erhard és vezérkara, a bonni militaristák, revan- sisták és neofasiszták dü- hödten ellenkeznek. Erhard legutóbbi, nyugat-berlini szereplése sem a béke ügyét szolgálta. Annál inkább ezt tette De Gaulle — szilárdan ragaszkodva ismeretes NATO-politikájához. Nem elszigetelt jelenségekről van itt szó. Krag dán miniszterelnök amerikai megnyilatkozásai — bármennyire „simák” voltak ezek —, továbbá a CENTO- tanácskozás egyes résztvevőinek alig titkolt ellenszenve a katonai szövetségek ellen és a nyugat-európai tömegek heves megmozdulásai a béke érdekében: jelentős tények. Ide kell sorolni továbbá a jugoszláv és román vezetők legutóbbi közös megnyilatkozását Bukarestben. Vietnam helyzete a következő: az amerikai ag- resszor folytatja gyilkos gáztámadásait, nem mérsékeli baktérium és vegyi háborúját, s fokozza bombázásait mind Dél-Vietnam- ban, mind pedig a VDK- ban. Kettős közvetlen célja van vele: szeretné megakadályozni a DNFF új of- fenzíváját és szeretné harci (Folytatás az 1. oldalról). József mond ünnepi beszédet. A donlbrádi nagygyűlés előadója Pálinkás Ferenc, Mándokon Aczél Béla, Pap községben Cs. Nagy István, Zsurkon tíata László, Eper- jeskén Tótszegi Gyula, T.- szaszentmártonban Radios József, Kisvárdán Nyakó Sándor vesz részt és mond beszédet a nagygyűlésen. Tarpán Szűcs László, Gu- lácson Páti Sándor; Csaro- dán Danes Lajos, Vámoszajokba fullasztani a politikai válságot. Ez azonban reménytelen próbálkozás. Vietnamban nincs vége a jenkiellenes és Ky távozását követelő tömeg:;'learatnak. A VDK részéről pedig fokozódik a hatásos védekezés a terrorbombázások ellen. Nemcsak MÍG—21-es vadászgépek zúdultak az USA bombázókra, hanem elhárító rakéták is. Növekszik az amerikaiak vesztesége mind a levegőben, mind a szárazföldi harcok - ban. Mindezzel egyidőben az Egyesült Államokban pola rizólódnak a politikai erők Mialatt a kormányzat határozottan jobbra tolódik, a közvélemény általában balra tart. Ez utóbbit a háborúellenes tüntetések sora bizonyítja. De még az uralkodó felső körök sem egységesek. A Fehér Ház „belső köre” és a Pentagon szélsőségesen háborúspárti, de a szenátorok kö2ül már sokan — Mansfieldtől Fulb- rightig és Morsetól a Kennedy fivérekig — keményen bírálják az amerikai agressziót és a vérontás sürgős beszüntetését követelik. Ezzel csupán ahhoz a világközvéleményhez csatlakoztak, amely immár igen szigorú ítéletet mond a made in USA agresszió f - lett. Nem kíméli azonbar munkáspárti ellenzék a ját miniszterelnökét sí Wilson programját a ke, viselőház megszavazta ugyan, de a balszárny, Michael Foot Vezetésével, elszakadást követel az USA katasztrófa politikájától. Ez viszont éppen most tanácskozásokat kezdeményezett Londonban a „McNamara- bizottság” égisze alatt a nyugatnémetek bevonásáról a nukleáris fegyverkezésbe. Ilyen körülmények között ünnepli meg az idén a nemzetközi munkásosztály és az egész haladó világ május 1-ét. Százmilliók felvonulása és szenvedélyes kiállása most ez a nagy ünnep, a békéért, a haladásért, a népek testvériségéért és szabadságáért. Ez az ünnep valódi és győztes erőt sugároz. atyán Koncz Sándor, Aranyosapátiban Farkas Mátyás lesz az előadó. Nyírmadán Beretvds Dezső, Leveleken Köveii Pál, Ofehértón Skalczki Ede, Nyíribronybah Kiss Jáüos, Ramocsaházán Mogyorós János, Pusztadoboson Tábai Ferenc, á ázamosangyaloíi nagygyűlésen Bódi Sándor, Zaj tán Tóth. Károly, Tisztaberekén Papp Endre méltat ja a nagygyűlésen a munkásmozgalom nemzetközi ünnepének jelentőségét GYILKOLTAK A FASISZTA DIAKOK Fasiszta diákok tömegverekedést provokáltak és meggyilkolták Paulo Rossi 19 éves építészmérnök hallgatót, az Olasz Szocialista Párt egyetemi szervezetének egyik vezetőjét április 27-én, Rómában. A képen: az egyetemi hallgatók részt vesznek meggyilkolj társuk temetésén. (Tclefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Longo n^üeifkosscsta cs Eincsseiiának Megkezdődtek a tárgyalások az ISZEP és az SFŰ között iájus 1. ünnepi programja (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusz Kostecki: 17. — Miért engedte el? — vágta oda szemrehányóan. — Hiszen elég világosan megmondtam, hogy a nyomozás befejezéséig senkinek sem szabad végleg elhagyni ezt a házat. Ügy gondolta, hogy a süket falaknak beszélek? Rudzinska asszony széttárta a karját. — Nem... De mit kezdhettem? Talán nem mondtam, hogy várja meg az ön érkezését? Golik a tanúm. Nem hallgatott rám. Erővel csak nem tarthattam vissza. — Legalább megadta az új címét? — Igán, de... — De? — Itthagyta a kabátját Golikot kértem meg, hogy vigye utána. Nem találta meg ezen a címen. __ Valahova máshova ment? — Egyáltalán, ott se volt Magam sem tudom, mire véljem a dolgot, mert jóval tizenegy után ment el itthonról. Hová mehetett éjnek idején... Egyre érdekesebb a dolog. Sobecki szigorúan ösz- szeráncolta a homlokát, úgy érezte mégis, hogy kezdeti ingerültsége lecsillapul, átadva helyét az egykedvű közömbösségnek. Agyára újra nyoanás nehezedett. Egyre nehezebben szedte össze gondolatait. — Az ember átlép egy küszöböt és eltűnik, mint a kő a vízben. Furcsa. Adott valami ésszerű magyarázatot, hogy miért megy el hirtelen? — Ésszerűt? Ez nem látszik túl ésszerűnek. Közölte, hogy egy percig sem marad tovább abban a házban, ahol fél. Sobecki pislogott. Talán nem értette világosan? — Fél? — Igen. — Na, de asszonyom... Mitől félhetett? — Nem tudom. — önnek többet mondhatott erről az ügyről, nem? — Nem... nekem nem. Kimondhatatlanul reszketett. Lehet is beszélni egy olyan emberrel, aki bármely pillanatban kaphat valami rohamot. Talán Golik... — Kérem, mondjon el mindent a lehető legrészletesebben. — Tíz körül kikapcsolta az áramot a villanytelep. Gyakran megtörténik ez a mi kerületünkben. Nálam pedig, bosszúságomra, még egy gyertyacsonk sem volt éppen. Még akartam egy kicsit olvasni, de sötétben üldögélni az után, ami itt történt... Beküldtem Barbarát az irodába, gyertyáért Férjemnek egész gyűjteménye volt belőlük, mindenre számítva és még néhány megmaradt.. Gyújtott gyufát? — Minek a gyufa? Tudata pontosan, hol kell keresnie. Jobbról a második fiók az íróasztalban. Tapogatózva nem nehéz megtalálni. Ráadásul nem is először... És hirtelen rémült kiáltást hallok. Olyant, hogy... Hát kellemes, mindenesetre nem volt. — Mit látott? — Nem tudom... Egy szót sem hallottam. Ez egyszerűen... nem is emberi hang volt. Mint amikor valaki nagyon megrémül. — Odaszaladt hozzá, asz- szonyom? A púder alól enyhe pir tűnt elő. — Én... Sötét volt... Honnan tudtam volna, mi történik? Meg éppen ott, ahol. Elképzeltem magamban, hogy talán... De Golik már futott is felfelé: jó hangosan megkérdezte, mi történt. Épp abban a pillanatban kapcsolták fel a villanyt. Akkor én is kijöttem és a lépcsőn összetalálkoztam Barbarával. Rémekről beszélt és, hogy egy percig sem marad tovább. Ö maga is olyan, volt, mint a kísértet Arca a falnál fehérebb és a szeme... Higyje el kérem... — Bement az irodába? — Nem... valahogy... Golik ment be. Körülnézett alaposan és mondta, hogy semmi sincs ott Barbarára mutogatott kifejezve, hogy bolondnak tartja. Be akarta húzni a szobába, hogy a saját szemével is lássa. Méghagy ő! Mindjárt kiabált El kellett engednie. Ez minden. Sobecki a homlokára tette a kezét — El kell ismernem, furcsa egy história. — Furcsa — válaszolt, mint a visszhang — de... — Golik vajon itthon van-e most? — Biztosan... Illetve, már meg mit beszélek, olyan Ideges vagyok. Természetesen, hogy itthon van. Épp akkor ment magának kaput nyitni, amikor én*. Bizonyosan nem ment ki... De hisz nincs is miért. — Legyen szíves, küldje fel hozzám. Az asszony tágranyílt szemmel nézett rá. Szeme nehezen kifejezhető tekintetbe merevedett — Fel?... A dolgozószobába akar menni? — Mint mindig. Talán van valami kifogása ellene, asszonyom? — Egyáltalán nincs.. Csupán... — félbeszakította a mondatot, szorosan öszt- szeszorította a száját. — Rendben van, küldöm. XII. Golibnak kétségtelenül rossz napja volt. Ujjai sokkal jobban remegtek, nem tudta türtőztetni magát. Hol zsebretette a kezét, hol kivette a kezét, aztán megint zsebbe. Egy másodpercig sem maradt mozdulatlan a két keze. Szeme sokkal ijedtebben szaladgált, mint általában. Sobecki óvatosan szemlélgette Golikot. Mi történt? Hiszem ez egyszer nem ő róla volt szó... Vagy talán mégis éppen őróla? Ennek az ördögi komédiának Barbarával közöáen kieszelt csele nem tartozott a valószínűtlen, megfoghatatlan dolgok közé. A célja? Ez aztán teljesen ködbe veszett de mit számit az? Kezdettől fogva minden áthatolhatatlan ködben úszott (Folytatjuk)