Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

A népi ülnökök írta: Bálint Károly, a megyei bíróság elnöke A népi ülnöki intézmény létrehozása óta eltelt IC év alatt a népi ülnökök rend­kívül nagy fejlődésen men­tek át. A társadalom fejlő­désében elért eredmények itt is tükröződnek. Olyan, a munkában kitűnt, munka­társai, környezete előtt köz- tiszteletnek örvendő dolgo­zókat választottak népi ül­nökké, akik felismerték és megértették ennek a tiszt­ségnek a komolyságát, szép és felelősségteljes voltát. A népi ülnökök egyre nagyobb része igyekezett minél job­ban megfelelni a feladatok­nak. Ez a nagymértékű fejlő­dés talán azon mérhető le legjobban, hogy milyen fel­adatokat teljesítenek ma a népi ülnökök.Feladataik két részből állanak. Az egyik rész­nek akkor tesznek eleget, amikor a bíróságokhoz mű­ködésre be vannak híva. amikor a bíróságok munká­jában ténylegesen részt vesz­nek. A bíróságok munkájá­ban, az ítélkezésben való részvétel során a népi ül­nökök felismerték, hogy az egyes emberi sorsokban, ese­tekben társadalmi jelenségek is megnyilvánulnak. Ezért az egyéni sors, érdek mellett figyelemmel kell lenni a dön­tések meghozatalánál a tár­sadalmi érdekre is. Az íté­let akkor szolgálja helyesen a megelőzést, ha felderíti az okokat és segít azok meg­szüntetésében azzal, hogy megmondja, mit kellett volna tenni annak érdekében, hogy a bűncselekményt ne követ­hessék el, vagy hogy jogvita ne keletkezzen. Nem elég megállapítani azt pl., hogy a vádlott sikkasztott, tisztáz­ni kell azt is, hogy mi tette lehetővé a sikkasztás elkö­vetését. Ennek a megállapítá­sa teszi lehetővé annak a megakadályozását, hogy újabb sikkasztást követhes­senek el hasonló körülmé­nyek között. A népi ülnök a bíróságoknak ebben a meg- , előző tevékenységében külö­nösen az élettapasztalatával, gazdasági, helyi ismereteivel, emberi hozzáállásával és megértésével segít sokat. A társadalmi kihatások felmé­rése, figyelembevétele a fej­lődésnek egyik ismertető je­le. i A fejlődést mutatja az, hogy a büntető eljárási jog­szabályok a népi ülnökök­nek ma már a bírósági ta­nácselnökök hatáskörébe tar­tozó egyes feladatok elvég­zésére is jogot ad, így pl. a magánvádas ügyekben az előkészítő, békéltető eljárás lefolytatására. A feladatok másik részét a népi ülnökök akkor vég­zik- — s ez semmivel sem . kisebb értékű és jelentősé­gű mint az első —, amikor a bírósági működésük során szerzett tapasztalataikat, él­ményeiket, meglátásaikat to­vább adják környezetüknek, munkatársaiknak, családi, ismeretségi körüknek. Ezek a tapasztalatátadások álta­lában kötetlen formában a mindennapi érintkezés so­rán történnek. Ezenkívül azonban a népi ülnök köte­les beszámolni a bírósági mű­ködéséről, az ott szerzett ta­pasztalatairól elsősorban azoknak, akik ülnöknek jelöl­ték. Mintegy számot ad arról, hogy a vele szemben meg­nyilvánult bizalomnak ho­gyan felelt meg. A népi ül­nökök beszámolói egyre gyakoribbak, tartalmasab­bak, hatásuk egyre jobb, ha ezen a téren még sok ten­nivaló is van. A népi ülnökök ugyancsak a feladatuk másik! részének tesznek eleget akkor, amikor egyre jobban bekapcsolód­nak a társadalmi élet más területén is a munkába, s az ülnöki tapasztalataikat ott is felhasználják. Különösen jelentős eredményeket értek el a volt népi ülnökök a tár­sadalmi bíróságokon, ahol számos volt népi ülnök mű­ködik hatásosan. A népi ül­nökök jó munkáját bizo­nyítja az is, hogy az igaz­ságügyminiszter elvtárs 196G-ban több népi ülnököt kiemelkedően jó munkájuk­ért miniszteri dicséretben részesített. A népi ülnököknek ahhoz, hogy feladataikat jól ellá- sák, megfelelő felkészülésre is szükségük van az életta­pasztalatok mellett. Az alap­vető jogelveket, jogintézmé­nyeket, pártunk, államunk célkitűzéseit ismerniük kell ahhoz, hogy munkájuk meg­felelően segítse a társadal­mi haladást. Az ismeretek megszerzéséhez a bírósági működésük során kapott fel­világosítások mellett nagy­mértékben hozzájárulnak a népi ülnöki akadémiák. 1965-ben a megyében 10 né­pi ülnöki akadémia műkö­dött eredményesen. A z 1966. május 15-től júni- us 30-ig tartó választá­sokon a megyében 950 népi ülnököt választanak. A népi ülnököket a járásbírósághoz a járási tanácsok, a megyei bírósághoz a megyei tanács választja. Az ülnököket a bíróságok területén mőködő üzemek, vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek, társadalmi szervek és egyéb állami intézmények dolgozói jelölik. Ez a jelölé­si rendszer a biztosítéka an­nak, hogy a legtekintélye­sebb, legalkalmasabb dolgo­zókat ajánlják a tanácsok­nak megválasztásra. A jelö­lőgyűlések most folynak, s május 15-ig fejeződnek be. Népi ülnök minden olyan büntetlen előéletű, magyar állampolgár lehet, akinek választójoga van, és 23. életévét betöltötte. Ezek az előfeltételek lehetővé te­szik, hogy a dolgozók túlnyo­mó többsége számba jöhes­sen mint népi ülnök. A je­lölőgyűléseken a dolgozók­nak azonban figyelemmel kell lenniük arra, hogy a bíróságok működése mind a társadalom mind az egyén szempontjából igen fontos. A szocialista törvényesség a szocializmus teljes felépíté­sének egyik módszere. A szocialista törvényesség ak­kor érvényesülhet maradék­talanul, ha a bíróságok jól működnek, ennek pedig elő­feltétele, hogy arra alkal­mas dolgozókat válasszanak meg népi ülnöknek. A bírói székbe csak pilitikailag meg­bízható, a szocializmus ügye iránt odaadó, társadal­mi kérdésekben jártas, ön­tudatos, határozott állásfog- lalású dolgozó kerülhet. Elengedhetetlen ezen kívül még az is, hogy az ülnök er­kölcsileg feddhetetlen le­gyen. munkatársai megbe­csüljék és megfelelő életta­pasztalattal bírjon. A népi ülnökség nemcsak tekintélyt ad, hanem tekintélyt is kö­vetel. Ilyen tekintélye pedig csak annak lehet, aki a munkában élenjár, magatar­tásában példamutató. Szükséges a résztvevők körének bővítése, s olyanok megválasztása is, akik eddig még népi ülnökként nem működtek. A bírósági mun­kai színvonalának a biztosítás sa azonban szükségessé te­szi, hogy ne cserélődjön ki az eddigi népi ülnökök túl­nyomó része. Ezért azokat, akik mint népi ülnökök is jó munkát végeztek, jó ered­ményeket értek el, helyes és szükséges újra jelölni, s új­ra választani. A jó munka elismerését is jelenti az új­ra jelölés. A népi ülnök tisztsége nem könnyű; az igazságszol­gáltatásban betöltött szere­pük politikai és társadalmi súlya teszi azzá. A jól vég­zett munkát azonban a dol­gozó nép megbecsüli. Ez a megbecsülés, valamint a szo­cializmus teljes felépítése érdekében végzett munka, jóleső tudata az, amiért ér­demes népi ülnöknek lenni. A város peremén és azon tál Amióta ismertté vált Nyír­egyháza általános rendezési terve, gyakran hangzik el a kérdés: mi lesz a történeti­leg kialakult külterülettel, a tanya és bokortelepülések­kel? UTCA- ILLEGÁLISAN Téved, aki úgy véli: az építési tilalom után megkez­dődött a külterület elnépte­lenedése. Az utóbbi néhány évben közel 200 engedély nélküli házat építettek túl a város peremén. A repülőtér környéki Sátor utca — amely­hez hasonló jócskán talál­ható az erős vonallal megje­lölt belterületi határ mögött — valójában illegálisan épült fel, különösen azután hogy — a TITÁSZ-nak is van ter­ve! — bevezették oda a vil­lanyt. De építkeznek másutt is, udvaron vetett vályogból, kalákaszerüen, negyedáron, mint a városban. „Ha rájön­nek, inkább kifizetem az 5 ezer forint büntetést, s még így is lényegesen olcsóbb, mintha a városban csinál­nánk.” Elég sok szülő véle­kedik így a külterületen, ki­váltképp ott, ahol az ifjú pár kereseti forrása is a tsz., vagy a tszcs. Tucatjával so­rakoznak a frissen épült la­kóházak a Kemecsei úton, a gáztelep környékén, a badu- ri részen és a Kisteleki sző­lőkben : valamennyi hely építési tilalom alatt van. Az illetékes hatóság lassan fel­mérni is képtelen ezeket, nemhogy a szükséges eljá­rásra maradna ereje. S a büntetést is vállalják az érintettek, legfőbb bizonyí­tékául annak: a külterület élni akar. Hová jutnánk, ha szabad utat engednénk a terjeszke­désnek? — hallik a viszont­kérdés. Szerény számítások mutatják, hogy a város Észak—Dél irányban a Kiste­leki szőlők szélétől Sóstó­hegyig több, mint 10 kilo­méter hosszan nyúlna el. Ez pedig nemcsak közlekedési, közművesítési gondot okoz, hanem hátrányos az áruellá­tásra, a szociális követelmé­nyek megtartására. Mind­emellett — ilyen település- rendszerben — Nyíregyháza nemhogy szüntetné, hanem erősítené mezőgazdasági jel­legét. De a külterület élni akar, hátrányai mellett elő­nyöket is rejt magában. Mert az, aki éveken át megszokta a gazdaportás otthont, a há­zikertet, a háztáji állatok nevelését, aligha vágyódik a korszerű alközpontok falren­getegébe, különösen, ha a szövetkezeti lakásokra is hosszú ideig kell várnia s ha az OTP-sorházakhoz nincs elegendő pénze. LEHETŐSÉG A BELTERÜLETEN Megoldást nyilván az hoz, ha elegendő és kedvező he­lyet biztosít a város a fel­számolandó települések la­kóinak kertes családi ház építésére. Csakhogy ez az „elegendő” ma inkább kívá­nalom, mint valóság s a ki­látások sem a legfényeseb­bek. Hiszen ha csupán azt nézzük, hogy a 15 éves la­kásépítési terv 900 kertes családi házzal számolt, már­is szűk kapacitással talál­kozunk. Az újabb tervek szerint 1970-ig 1610 magán­erős házat kell felépíteni a városban, melyből 950 ker­tes, földszintes családi ház lesz. Tehát jóval a 15 éves lakásépítési program vége előtt több kertes házat kell megépíteni, mint amivel a városrendezők 1975-ig szá­moltak. S mi marad ezután ? Egyáltalán nem megnyugta­tó a kép, ha a belterület te­leklehetőségeit vesszük szemügyre. A Ságvári telep­nek már csak a szélén van mód házhelyek kialakításá­ra, a Hímes is lassan beépül, a megyei kórház környékén is elfogy a házhely a belte­rületi határvonalon innen. Marad Sóstó — amely sajá­tos üdülőtelep — és Borbá­nya, amely közelsége miatt belterületnek számít. Sóstó­fürdő területén az Igrice patak, a Földművesszövetke­zeti és a Kemecsei út által határolt háromszögben' — terv szerint — csak hétvégi házak és villaszerű családi házak építhetők. Borbányán ma még csak látszólagos az építkezési lehetőség: fellen­dülés csak a közeli ipartelep kialakításával párhuzamosan várható. Ide viszont a leen­dő üzemek leendő munkásai kívánkoznak majd elsősor­ban. Nagyobb arányú csalá- diház-építés a terület teljes rendezése után — jelentős kisajátítással, szanálással — oldható meg. Azért vesszük sorjába mindezt, hogy lássuk: indo­kolt felülvizsgálni a város­perem szomszédságában lé­vő külterületek építési tilal­mát, hiszen a valóság ellent­mond annak. A Nyíregyházát Sóstófürdővel összekötő Ke­mecsei út beépítése éppúg> napirendre kívánkozik, mint a Sóstóhegy és Vajda bokor között húzódó sávé. Ha egy­általán nincs mód a tilalom szigorú megtartására, szem- hunyás helyett még mindig célravezetőbb lenne a Kiste­leki szőlők sorsának rend - zése is, ha kell, házhelykije­löléssel, ésszerűen irányított telepítéssel. Mindennél fol­tosabb azonban, hogy a ker­tes házak építésére rendi vül alkalmas Család ut<; környékét — a Bujtostól ke­letre eső részt — ne soká ; tekintsék tartalék lakóterü­letnek. Eredetileg ez lelt volna a város Keleti Alköz pontja, de a tervmódosításolt miatt ez a terület máig is ki­használatlan. Tekintettel ar­ra, hogy a belterület keleti pereméről van szó, kö­zel félezer kistelkes, kertes családi házból álló lakótelepet lehetne, itt kialakítani. Ez a város egyik legmagasabban fekvő pont­ja, légvonalban közelebb esik a városcentrumhoz, mint a Ságvári telep, vasúti sorompók nem akadályozzák a közlekedést, a csapadék könnyen elvezethető innen az Igricébe és közel lesz majd ide a megépülő körút. Már most iskola és óvoda van a közelben, csupán böl­csődére és üzletházra lenne szükség. Gyorsan elérhető lesz innen a tervezés alatt lévő déli ipartelep is. HÚSZ ÉV MÚLVA A húszéves távlati terv Nyíregyházán 85 ezer lakos­sal számol, melyből a szoro­san vett belterületen 75 ezer ember él majd s tízezer túl a város peremén. Kétes, hogy a külterület jelenlegi 18 ez­res lélekszáma ilyen arány­ban csökken, hiszen — túl a természetes szaporodáson — a városba munkát vállaló vi­dékiek éppen a súlyos telek- viszonyok miatt — enge­déllyel, vagy anélkül — a kö­zeli külterületen vetik meg lábukat. Időszerű feladat te­hát jobban szétnézni a város peremén s annak tőszom­szédságában és felkutatni a magánerős építkezésekre kí­nálkozó lehetőségeket. Ezzel a rugalmassággal — talán — elejét lehetne venni az ön­kényes terjeszkedésnek. Angyal Sándor A güthaba atyja O lyan mint egy svájci lak, csak a manzárd hi­ányzik és a környezet nyír­ségi. Két oldalt nyitott és kövezett veranda, zöldre festett oszlopokkal, s az ab­lakon is hasonló színű redő­nyök. Ott áll a tudós háza, a kisvárdai kísérleti gazda­ság bejáratának jobb olda­lán. Nyugdíjba vonult. Pi­hen. Teichmann Vilmos friss Állami-díjasunk hű maradt hagyományokban hazájához, Szász-Svájchoz, de a fekete amivel felesé­ge kínál bennünket magya­rosan készült. Szenvedélyes dohányos. Fecskével kínál. Élvezettel eregeti a füstöt, miközben gondolkozik. Mi más is le­hetne a beszélgetés tárgya a burgonya atyjával, ha nem a burgonya és a termeszté­sével kapcsolatos problémák. Németes keménységgel ejti a magyar szót, vigyázva a fogalmazásra is. Először ar­ról beszél, mi az oka a bur­gonyabetegségek terjedésé­nek. — Világjelenség a vírus terjedése a burgonyater­mesztésben, s ezért a burgo­nyanemesítés fő célja vi- rusellenálló burgonyafaj­ták kinemesítése. Tény az. hogy régen nem voltak ezek a betegségek mint ma. Eh­hez azonban tudni kell azt is, hogy a háború alatt a vetőburgonya-ellátás nem volt megfelelő mennyiségi­leg sem, minőségileg sem. A negyvenes évek végén külföldről hoztunk be vető­gumót, s vele együtt a be­tegségeket is, amelyeket ké­sőn vettünk észre. Termé­szetes, hogy ezek a beteg­ségek az addig a Nyírség­ben termesztett, de érzékeny fajtákat „kikészítették.” Ezért égetően sürgős tenni­való két probléma megoldá­sa: az egyik a fajtakérdés, másik a vetőgumó-ellátás. Újabb cigaretta. Rövid gondolkodás, s e harcról szól. — Ez eleinte igen nehezen ment. A vetőgumó-szaporí­tást a kisparaszti parcellá­kon lehetetlen volt átütően megszei-vezni. Régen, a fel- szabadulás előtt a nemesí­tett vetőgumót az akkori nö­vénytermelési hivatal átvet­te a nemesítő teleptől, s ezt az elit anyagot megbízható nagy gazdaságokban szapo­rította. Utána mint csere­vetőgumót kiadta termesz­tésre. Amikor a felosztott nagybirtokok helyén később megalakultak a szövetkezeti gazdaságok csak ekkor lehe­tett újból nagy táblákban a vetőgumó-termesztés szerve­zéséhez hozzálátni. Csak ez után sikerült a fajtaproblémát megoldani, mely Teichmann nevéhez fűződik. Újabb ma már jól ismert fajtákat nemesített ki. így a kisvárdai rózsát, a boldogítót és a minde­nest. E rről a következőket mondja: — A virusbetegségek el­leni harcban újabb fajta­fenntartó, nemesítés! mód­szerekkel vírusmentes elit alapanyagot állítottunk elő. S így a régebbi, kimondot­tan szubjektív minősítési módszerek helyett objektív laboratóriumi vizsgálatokon keresztül ellenőrizhetjük, a kiadandó vetőgumó biológiai értékét, továbbszaporításra való alkalmasságát. Nagyon lényeges, hogy 3—4 év után ugyanazt a fajta burgonyát, ugyanazon a területen ne termesszük, hisz fertőződ­het. A vírus általi fertőzés mindig csak fertőző gócpon­tokból indul. Ezért fontos a vetőgumó-termesztési eljá- ben az ilyen gócok meg­szüntetése olyan módon, hogy nagyobb zárt körzetek­ben termesszünk vetőgumót. De ne csak a nagy táblákon. A háztáji kertekben se hagyjunk vírussal fertőzött vetőburgonyát. Különféle vetőgumó-termesztési eljá­rással (előcsiráztatás, szár- talanítás) a fertőzési lehe­tőségeket a legminimáli­sabbra csökkenthetjük. Kommerszburgonya-ter- mesztési területen pedig a vetőgumócsere, egészséges burgonyának a vetésre va­ló felhasználása az egyetlen orvosság. Arról kérdezem, hogyan biztosíthatják ezt szövetke­zeteink. —Úgy gondolom, hogy a mostani nagy tsz-gazdaságok saját maguknak oly módon biztosíthatnak egészséges burgonyavetőgumót, hogy a burgonya területnek mint­egy 20 százalékán eredeti nemesített fajtákat termesz­tenek az első évben. Ezen a 20 százalékon aztán vé­gezzék el a szükséges szelektálás! munkákat, s eb­ből a többi területet beültet­hetik. De ezt a 20 százalé­kot állandóan és ésszerűen lássák el friss vetőgumóval, s így megakadályozhatják a vírusfertőzést, a megbete­gedést és nem lesznek ter­méscsökkenések. — De így is attól tartok, ha kifogástalanok is lesz­nek a vetőgumók, még min­dig nem fogjuk azt a burgo­nyatermesztési nívót elérni, mint egykor. Holott most több műtrágyát használnak. — Ezt ön mivel magya­rázza? — Két okkal. Egyik. Túl sok a korai fajta, s ezek mégsem hozhatnak olyan bő termést, mint a későn érők. Ezért az a javaslatom, hogy rá kell térni egy egészséges arány ki­alakítására a korán és ké­sőn érők ültetésében. A má­sik. Részben a burgonyave­tésterület, részben a megfe­lelő talaj. Ezekre több gon­dot fordítani. Azelőtt Sza­bolcsban nem termesztettek annyi kukoricát, különböző ipari növényeket, mint most. Ezek a növények gyengébb homokon nem termeszthe­tők, s érthető, hogy jobb ta­lajba teszik. Így aztán a burgonyának marad a köny- nyű homok. Ebben a kérdés­ben is több figyelmet kell fordítani a burgonyára. De itt felvetődik a talajerőgaz­dálkodás problémája is. Saj­nos a gyenge homokon most sokkal kevesebb csillagfürtöt használunk, mint régen. Én a tervezésben is látom a hi­bát. Sok növényt kell elhe­lyezni kevés területen, s így nem jut hely a csillagfürt­nek, mely után jól teremne a burgonya. S zívügyét említi.- Nem lehet eleget be­szélni arról, hogy takarmány nélkül nincs állattenyésztés, állatok nélkül nincs trágva, s enélkül nincs talajerőután­pótlás. Műtrágyákkal sokat segíthetünk, de nem min­dent, s itt van a kinemesített kisvárdai homoki lucerna, mely nemcsak kiváló, de a gyenge homokon is bőven ad takarmányt Mint talajjavító növény is felbecsülhetetlen értékű. Igaz, hogy a telepí­tése nem könnyű, de meg­oldható. Erről meggyőződ­hetnek a Balkányi Állami Gazdaságban. És ami a fő: a termesztése által jó bur­gonyatermés várható. — Ügy látom, jelenleg e problémáknak a megoldása vezethet csak egyrészt a burgonyaleromlás csökken­téséhez és megakadályozásá­hoz, másrészt a termésát­lagok megtartásához és nö­veléséhez, valamint a bur­gonya biztonságos termeszté­séhez. Búcsúzom. Kikísér, s ba­rátságosan int utánam az öreg tudós, aki a szász-svájci szülőhaza után itt a Nyírség­ben talált otthonra. Farkas Kálmán 1966. április M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom