Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-22 / 94. szám

Lenin Magyarországon J ártáé Lenin, ha csak fél napra, át­utazóban is, Bu­dapesten? Volt már efféle vita történészek között, •ajtóban, s lehet, hogy elő­kerül egyszer egy megbízha­tó emlékezés, hiteles doku­mentum, amely az igent fe­lelőket igazolja. De nem is ez a fontos. Ha testi való­ságban sohase járt itt, a ma­gyar forradalmi harcokban szelleme és tanítása min­dig jelen volt, attói az idő­től fogva, hogy a nemzet­közi munkásmozgalom leg­harcosabb és először győz­tes csapatának élére állt. 1905 február 13-án Ady írta a Budapesti Napló­ban: „Kong, kong Moszkva csodálatos harangja. Ilyen vészkondulás talán még so­hasem zúgott a világon. Az apró-cseprő lármák nem hallatszanak most meg. A moszkvai vészharang az egész világnak szól.” így látta meg a magyar költő, a forradalom viharmadara az orosz dolgozók és Lenin első forradalmának nemzet­közi jelentőségét. 1917 november 27-én a szokásos havi összefoglaló jelentést írták a cs. és kir. budapesti hadifogoly-levele­zést cenzúrázó bizottságban. Levélrészleteket idéztek, foglaltak össze azokból az íráshoz nem szokott kézzel rótt munkásanya, paraszt­asszony rótta sorokból, ame­lyeket a hadifoglyok itthoni hozzátartozói küldtek a messzi táborokban élőkhöz. Fekete Béla főhadnagy nem írta le jelentésében Lenin nevét. Mégis ott van a so­rok között. A tiszt össze­foglalja, mit írnak a vágy- va-vágyott békéről a kato­nafeleségek. A legfontosabb mondat ez: „Békének kell lennie és az orosz forrada­lom meghozza.” Amikor ír­ták a leveleket, még el sem hangzott a szovjethatalom, Lenin országának első sza­va, a békedekrétum. A nép, itt magyar földön is tudta már, merre visz a forrada­lom útja. De a cenzúrajelentés szü­letése előtt két nappal a Vá­rosliget őszi lombjai alatt kimondták Lenin nevét is. Százezernél több budapesti meg környéki munkás gyűlt össze az Iparcsarnok kör­nyékén, hogy nagygyűlésen köszöntse a győztes Nagy Októbert és követelje a bé­két. A szónoki emelvényen ott állt egy régi, megbe­csült munkásvezér, Bokányi Dezső. „Kezünket nyújtjuk az orosz elvtársak felé és melegen megrázzuk az ő kezüket, mert visszaadták az emberiségnek a szoci­alizmusba vetett hitet, bizo­dalmát és reményt!” —kiál­totta Bokányi. A felelet, a zúgó „Ügy van!” beleye- gyült a tapsba s akkor hangzott fel Lenin neve, meg a feledhetetlen jelszó, hogy az urakkal, a burzsoá­ziával „beszéljünk oroszul.” Tizenkilenc fényes száz­harminchárom napja is úgy kezdődött, hogy a csepeli szikratávírón Lenin nevét és Lenin szavát vitte-hozta az éter. És az 1919-es má­jus végén, amikor Lenin megírta és elküldte üdvöz­letét a magyar munkások­nak, örök érvényű szavakat mondott ki a proletárdikta­túra lényegéről és céljáról. „Célja, hogy megteremtse a szocializmust, megsemmisít­se a társadalom osztályokra tagozódását, dolgozókká te­gye a társadalom össze= tagjait, s megfossza talajá­tól az embernek ember által való bármiféle kizsákmá­nyolását. Ezt a célt nem lehet egycsapásra megvaló­sítani, ehhez a kapitaliz­mustól a szocializmushoz vivő, meglehetősen hosszú időszak Kell..Ma, a szo­cializmus teljes felépítésé­nek időszakában magyar földön Lenin tanításait és gondolatait használják fel, a magyar társadalom sajátos­ságait, népünk történetének tanulságait figyelembe véve a magyar kommunisták. Szólt a magyar forradal­márokhoz Lenin az elnyo­más sötét negyedszázadá­ban, Horthy idején is. Vala­mikor a harmincas-negyve­nes évek fordulóján egy debreceni kommunista ifjú­munkás, Tóthfalusi Sándor lakásán a csendőrnyomozók egy Budapesten megjelent kis Könyvecskét leltek. Marx Károlyról és munkás­ságáról szóltak a kis szürke füzet lapjai, szerzőjeként Szűts Gergelyt tüntette fel a kiadó. A nyomozótiszt el­olvasta a könyvecskét és szaporán elfogatóparancsot adott ki az „ismeretlen he­lyen tartózkodó Szűts Ger­gely ellen”, mert a füzetet igen veszedelmes forradalmi fegyvernek látta. Az is. volt. Abból a kis szürke füzetből Lepin tanítását olvasták a magyar munkások — egy Lenin-cikket adtak ki Szűts Gergely nevével je­lezve a magyar kommunis­ták. A jelenben ugyancsak mindennap szól hozzánk. Ha a Luna—10, a Hold első mesterséges holdja az Internacionale első ütemeit küldi a Földre, ha a Szov­jetunió kommunistái jövőt meghatározó döntéseket hoz­nak, ha a szovjet állam az emberiség jövőjéért száll síkra: Lenin szól a világhoz, hozzánk is. Születése napján április, a tavasz szép magyar virá­gait tesszük le pesti szobra talapzatára — nincs az messzi attól a ligeti térség­től, ahol először Kiáltották nevét negyvenkilenc esz­tendeje a gyülésező magyar munkások. Gárdos Miklós „Csillagműhel y" az Ér patak partján — Gyárberendezések ké­szülnek itt exportra. Az Ér patak párszáz négy­zetméteres, keskeny part' szegélyén letelepült „csillag­műhelyben”, szemben g. villanytelepi, hatalmas hű-: tőtoronnyal, szinte valószi- nütlenüj hangzik ez a fel­világosítás, Jóba Elek vas­ipari részlegvezető maga is megmosolyogja ezt a fonák­ságot és sietve kalauzol a házmagas acélszerkezetek közé. — Ez a harmadik perlit- gyári berendezés, ami itt. a vasipari ktsz-nél készül. Kettőt már el is szállítot­tunk Svájcba és Angliába. Ezt, a harmadikat — ha jól tudom — a Német Szö­vetségi Köztársaságba, vagy Spanyolországba készítteti az ÉM. Export Vállalat. Május 20-ig ezt is át kell adni. A több, mint félszáz egy­ségből — vagy ahogy itt szaknyelven mondják; „po­zícióból” — álló gyár érté­ke egyenként egymillió 600 ezer forint, ötvennégy ton­na acélt — lemezt, csövet, idomvasat — használnak fel hozzá, s nyolc-tíz mázsa hegesztő elektródát. A he­gesztések hosszát itt kilo­méterekben mérik. A milliméteres pontosság­gal illesztett élek mentén szinte csak az elektróda- cseréknél alszik ki a villa­mos ív fénye. Mégis vigyáz­ni kell, különösen a vizes leválasztónál, ahol két at­moszféra nyomásnak kell ellenállni a fél centis acél­falaknak. „Fröcskölés” meg a szerkezeti részeken sem fordulhat elő. A MERT át­vevők figyelmét a legki­sebb eltérések sem kerülik el a festés alatt is felfede­zik a hibát A fontosabb helyeken még csiszolással sem lehet szépítgetni a he­gesztéseket. A kényesebb reszeken Tukács Zoltán brigádvezető dolgozik. Még az Amper­erősségre is gondosan vi­gyáz, nehogy beégjen az anyag, veszítsen rugalmas­ságából. Olyan sima varra­tokat készít, hogy abban már a legjobb szakember sem találhat hibát. A szűk helyen húszán dolgoznak. Télen a hideg, nyáron a meleg teszi pró­bára őket. Az eső ellen egy hordozható féleresszel védekeznek, de legtöbbször csak a hegesztő fölé jut te­tő. Ez a munka itt a leg-1 fontosabb. Mégis jó minőségben, ha-1 táridőre dolgoznak. Május közepén már jöhetnek az | átvevők, a harmadik gyár­berendezés is készen várja | őket. Tóth Árpád Dolgoznak a lakatosok és a Józseí felyétele Két gazdász — egy család A járásnál hallottam, hogy az ifjú asszony, Bencs Tiborné, született Sági Ju­dit presztízsből engedte át a főmezőgazdászi posztot férjének a márokpapi Üj Barázda Tsz-ben. Együtt végeztek Jutka asszony gyermeket vár. De azért ott találtam a kertben, ásott. — Muszály rendbe tenni a kertet, mert már csak néhány nap, s megérkezik a kis trónörökös — mondja. — Az éves rendes szabad­ságot vettem ki. Jobban csak a kert miatt, mert szülés után legalább tizenöt napig nem csinálhatok semmit. Fiatalok mindketten. Együtt végeztek a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Itt szövődött a barátság, s a házasság. — Tibi tavaly májusig a Borsod megyei Kesznyéten- ben volt. Gyakorlati idejét töltötte. Innen került Má- rokpapiba — magyarázza a fiatalasszony. Sági Judit Tiszakerecseny- ben gyakornokoskodott. De mivel nem volt főagronó- mus, így ezt a teendőt is ő látta el. Megszerették a ke- recsenyiek, s ő is azokat. Ősszel esküdtek. Említem a járásnál hallottakat. Mo­solyog. — Valóban, a járási ta­nácsnál azt akarták’ hogy én legyek a főmezőgazdász, Tibi pedig az állattenyész­tési agronómus ... Érthető. Engem ismertek már, a férjemet nem. De én isme­rem Tibi képességeit. Kis idő múlva hozzáteszi. — Különben sem történt volna semmi. Együtt dolgozunk, segítjük egymást Aki csalt, rosszul járt Tavaly májusban még nem volt lakásuk. A ke- recsenyiek reménykedtek, hogy visszamegy. Üzenget­tek is érte. De nem ment. — Albérletben laktunk Tibivel egy háznál, de kü­lön. Akkor még menyasz- szonya voltam. Most jól jön az ismerettség, mert Gúla Bálintné szülésznő, ahol lak­tunk. Legalább segít a be­tanulásnál — mondja. Férje valahol a határban van. Vetik a kukoricát. A szolgálati lakást százhúsz­ezer forintért a tsz vette. Ott van az iskola tőszom­szédságában. Takaros ott­hon. Előtte fenyők. így ad­ták át nekik. A tetőn antenna, s benn a modern bútorokkal berendezett szo­bában nagyképernyős Sig­ma készülék. Két szoba, előszoba, éléskamra. Erre jegyzi meg. — Ha a beruházásiján odáig jutunk, ebből fürdő - szobát tervezünk. Lassan meggyckeresednek Bencsék Márokpapiban. Jutkának volt szokatlan az új hely. ÉS az emberek. Csipős megjegyzések a nő- agronómusra. Gúnyos mo­soly kísérte. De egyszer az­tán ... Az elnök kiküldte, hogy a kaszálásnál a résZe- lést végezze el. Be akarták csapni. A gyengébb minő­ségű takarmányt külön rak­ták. ö minden boglyába belenyúlt. Észrevette, me­lyik a szúrókás. És össze­keverte. — Ne csapódjon be a kö­zös se és az emberek se. Aki csalt, az rosszul járt — emlékezik vissza. — De már el is felejtettem — legyint. Szabadságon és mégsem Átvette az állattenyésztés irányítását. Egyik meglepe­tés a másik után érté. — Kutattam az okát, A bürokrácia iskolájának mintapéldájává léphet elő Zentai Ferenc immár öt­évesre nyúlt kálváriája. 1961-ben egy építési enge­déllyel kezdődött — s ma is tart. Egy 1961-ben kelt helyte­len építési engedéllyel elő­írták, hogy Zentai által építendő ház padlószintje mélyebben legyen a terep szintjétől — igazodva egy későbbi járdaépítéshez. Ez utóbbiból aztán semmi sem lett, azaz megépült ugyan a járda, de a régi terep- szinten. A következmény: Zentai ék háza fél méteres gödörben áll. Nyíregyházán, a Kisteleki utca 42. szám alatt. A következmények­hez nem kell kommentár. Zentai a Minisztertanács tanácsszervek osztályáig minden lehetséges fórumot miért nincs borjúállomány. Hát több mint hetven tehén nem volt hSŰsőeztetve . .. Van most. Havonta 15—25 ellés. így vált sürgőssé egy ötven férőhelyes borjúneve- lő építése. Ha szülési sza­badságon is leszek, csak be-benézek, mozgatni ezt az ügyet... Fel kell újítani a kocaállományt is. Te- nyészkocákat akarunk beál­lítani, a régiek kiöregedtek — és sorolja a sürgős teendőket. S kezdetben amilyen ide­genkedve fogadták őt és férjét a márokpapiak, most olyan közel kerültek ehhez a fiatal házaspárhoz. Külö­nösen az állatgondozók ke­resik fel Jutkát. — Itt járnak el előttünk. Be-benéznek. Hikula János bácsi épp az imént ment el. „Jutka, Jutka még mindig egyben? Mikor jön már a kis trónörökös?” Danes Lajos brigádveze­tőnek meg egyenesen meg­mondta, hogy még a szülés után is rendszeresen felke­resse, mert mindenről akar tudni, ami az állattenyész­tésben történik. Most aztán drukkólnak Jutkáért és az újszülöttért. Különösen az asszonyok, a szomszédok. Ha a faluba ér­kezik a mentőautó, azt le­sik, hol áll meg. Megszerették a márok­papiak a Bencs házaspárt. Farkas Kálmán megjárt. A különösséget az adja, hogy senki sem vitat­ja: a panaszosnak igaza van. Igazat adott — elő­ször 1963. október 7-én kelt levelében — a Nyíregyházi Városi Tanács VB. építési osztálya. Ezt követően a megyei tanács építési osz­tálya, majd az új kivizsgá­lás alkalmával ígéreteket is kapott Zentai Ferenc: műszakilag megoldják a problémát. Azóta ismét az ötödik hónapot írjuk, s a helyzet ha mar; is rosz- szabb, de nem is jobb a kezdetinél. Zentainak igaza van, az áldatlan állapot — marad. Az első panasz óta eltelt nyolcszáz nap nem hozta meg a várt eredményt. Le­het, hogy az ezredik napon is ugyanez lesz a helyzet? Különös rekord lenne! M. S. Barátság Csekén Kati szerint amilyen kel­lemetlenül kezdődött ez a kapcsolat, olyan kedvezővé változott öt év alatt. Emma nyomban bizonyítékokkal szolgál: Kulin Jolán és Ba­logh Zsuzsa ma már egyko­ri határőr felesége. Nagy Katalin: „Nem jó szemmel nézték kezdetben a csekei fiúk, ha a bálban egyenru­hás fiú kérte fel a lányo­kat. Különösen, akik eljár­tak dolgozni, s kétheten­ként hazajöttek..." Korpás Emma elárulja: éppen a fiúhiány adta az ötletet, hogy fel kellene venni a kapcsolatot a környékbeli határőr alakulat katonái­val. Kiállítottak hát egy meg­hívót a határőröknek: ha van idejük rá. jöjjenek el a KISZ-gyűlésre. Auer Ig­nác, Járó Ferenc, Sebők Sándor, Seres Lajos és a többiek nem kérették két­szer magukqt. Köztük volt Kocsis György, meg Illés András is, akik később há­zassággal pecsételték meg a határőrök és a falubeliek egymásra találását. Az egyik Abaúj szántóra, a másik Nyírkárászba vezette Jo­lánt, illetve Zsuzsát, akire Szatmárcsekén talált... Nagy Katalin, a csekei KlSZ-szer- vezet egykori és piai „mivr denese” legszívesebben a közös tánccsoportra emlé­kezik: micsoda táncosok voltak azok a Seresék! Nyírbátor, Mátészalka után a nyíregyházi közönség is vastapssal jutalmazta pro­dukciójukat. Nem múlt el próba a határőrök nélkül, klubest is ritkán volt nél­külük, a futballrajongók pieg a sportpályán tapsol­tak a határőrök góljainak. Megszerette őket az egész falu. „De nemcsak a tán­cos lábukért, a sportolásu­kért, meg a fegyelmezett viselkedésükért.” Amikor felvetődött a gondolat, hogy az épülő új művelődési ház­nál elkelne a fiatalság tár­sadalmi munkája, a határ­őrök voltak az elsők, akik megígérték, kimenőjük alatt szívesen keverik a maltert, lapátolják a föl­det, tesznek, anti éppen kö­vetkezik. Es állták szavu­kat. Ma már olyan műve­lődési háza van Szatmár- csekének, ahol a fővárosi színészeket is tudják fogad­ni, s ahol külön klub van, társasjátékokkal, lemezját­szós rádióval, televízióval. Azt is szívesen emlegetik a csekeiek, hogy a nehezebb munkától sem ijedtek meg a határőrismerőseik. Ara­táskor, csépléskor, vagy cu­korrépaszedéskor úgy dol­goztak, minha a sajátjukat takarítanák be. Ellenben tavaly egy kis törés állt be — vallja meg Kati és nem győz sajnál­kozni, hogy Miklósi Margit óvónő, az ifjúság szenvedé­lyes szervezője más köz­ségbe távozott. Most ma­gukra maradtak, duplán, hi­szen a csekei KlSZ-t\Íkár is háromhónapos iskolán van. De azért a tánccsoport meg­nyerte a körzeti versenyt a „Ványai csárdással” és most a járásin akar helyt állni. A kél pár egyikét Papp László határőr vezeti szín­padra... Aztán a szellemi vetélkedő: már a hatodik fordulónál tartanak és a falubeli csapatokat megelőz­ve 3 ponttal vezetnek ti ka­tonák. Most jön a „finis”, a döntés, kiké lesz a műve­lődési ház ajándéka. Friss hír, hogy a tsz ifjúsági szer­vezetének akcióprogramját egyeztetik a határőr KISZ' esekével, akik szívesen jönnek most is a szállí­tásokra alakult ifjúsági készenléti brigád segítségé• re. a művelődési ház park- jának szépítésére, s a legs nehezebb nyári munkákéi is, — az első hivó szóra. (a* Megjegyzés: Új ház — gödörb CD

Next

/
Oldalképek
Tartalom