Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-16 / 63. szám

Ujalib 11 mil lisa i*«l a szennyes háborúra Stautordi professzoruk elemzése: Az amerikai nép ellenzi a vietnami hadjáratot A dél-vietnami szabad­ságharcosok hétfőn megtá­madták a kormányhadsereg két századát, amely azt az utasítást kapta, hogy a ten­gerpart mentén felevő stra­tégiai fontosságú fő ország­úton nyisson utat egy után­pótlási szállítmánynak. A két század csak a légierő és a tüzérség támogatásával tudott visszavonulni, s a harc során — egy kor­mányszóvivő közlése sze­rint — kisebb veszteségeket szenvedett. A harcok a Saigontól körülbelül 500 kilomé­ternyire északkeletre fekvő Quang Ngai tar­tományban zajlottak le. Thi tábornok korábbi hí­resztelésekkel ellentétben most is saigoni lakásán tar­tózkodik. Mozgási szabadsá­gát csak annyiban korlátoz­ták, hogy nem hagyhatja el a fővárost. Végleges utasí­tást még nem kapott a dél­vietnami kormánytól külföl­di megbízatását illetően. A VNA közlése szerint növekszik a katonaszö­kevények száma a dél­vietnami kormánycsapa­tok soraiban. Február első húsz napjára vonatkozó adatok szerint ‘Ben Tre tartományban 621 dél-vietnami katona állt át a szabadságharcosok oldalá­ra. A stanfordi egyetem hét szociológus professzora a társadalom különböző ré­tegeihez tartozó személyek megkérdezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az amerikaiak ellenzik a vietnami háború kiter­jesztését. A feltett kérdésekre adott válaszok azt mutatják, hogy 88 százalék a DNFF-fel va­ló tárgyalások mellett van, 70 százalék támogatja azt. hogy az ENSZ közvetítésé­vel valósítsák meg a fegy­verszünetet, 54 százalék he­lyesli, hogy választásokat tartsanak Dél-Vietnamban és 52 százalék azt javasol­ja, hogy a DNFF is vegyen részt egy dél-vietnami koa­líciós kormányban. A J ohnson-kormányzat egyre nagyobb összegeket bocsát rendelkezésre a viet­nami háború kiszélesítésé­hez. Johnson elnök kedden reggel aláírta azt a tör­vényt, amely 4,8 milliárd dollárt szavaz meg a háború katonai kiadásaira. Rövid­del ezután az amerikai kép­viselőház megkezdte annak a törvényjavaslatnak tár­gyalását, amely a rendes évi katonai költségvetésen felül újabb több mint 11 milliárd dollárt juttat a Pentagonnak a vietnami há­ború folytatására. A sok milliárdos ösz- szegből mindenekelőtt újabb fegyvereket sze­reznek be és bővítik a Vietnamba bevetett amerikai csapatok lét­számát. Az Egyesült Államok jelen­leg már havonta csaknem félmillió tonna hadfelsze­relési anyagot szállít Viet­namba. A Pentagon a ren­delkezésre bocsátott dollá­rokból csaknem 3000 új típu­sú helikopterrel és harci repülőgéppel, valamint ne­hézfegyverekkel, tüzérség­gel akarja megerősíteni az amerikai alakulatokat. Ha­talmas összeget fordítanak az állandó amerikai bázi­sok kiépítésére, új kikötők létesítésére is Vietnamban. Változatlanul szó van arról is, hogy ez év végéig leg­alább 400 ezer főre növelik az országban bevetett ame­rikai csapatok létszámát. Zavargások az indiai Punjab államban Üj-Delhi, (MTI): A reakció által felkorbá­csolt nacionalista szenvedé­lyek keddre sem csitultak el a napok óta izgalomban élő Punjab államban. Am­ritsar városában ugyan — mint a UPI jelenti — hely­reállt a rend, de újabb za­vargásokra került sor Lud- hiannában, Jullundurban és Patialában. A jobboldali dzsan szangh párt által támogatott tün­tetők — tiltakozásul a Szikh állam létrehozását kimondó kormányhatározat ellen — Ludhiannában porig éget­tek egy textilgyárat. A ha­lóságok katonai karhatal­mat vezényeltek ki. A rend­őrfőkapitány parancsot adott ki, amelynek értelmében felszólítás nélkül tüzet le­het nyitni fosztogatókra és gyújtogatókra. A városban — a Reuter jelentése sze­rint — három nappal meg- hosszabitották a kijárási ti­lalmat. Indonéziai jelentés (Folytatás az 1. oldalról) tottak, mert el akarta ke­rülni Sukamóval a szemé­lyes vitát a kormányszerve­zés legégetőbb kérdéseiről, elsősorban Subandrio mi­niszterelnök-helyettes _ és külügyminiszter jövőjéről. Az AP tudni véli, hogy Sukarno figyelmeztette a megjelenteket, „ne merész­kedjenek túl messzire”. Vannak olyan értesülések is, hogy Suharto valami­féle triumvirátus megalakí­tására készül. Ennek — rajta kívül — Nasution, a Sukarno által korábban le­váltott hadügyminiszter, és egy polgári személy lenne a tagja. A szárazföldi hadsereg sajtószervei egyébként olyan célzatos híreket közölnek, hogy a katonaság Suband­rio minisztériumában fegy­vereket és lőszert foglaltak le, s hogy a múlt héten Djakarta egyik külvárosá­ban is razziákat tartottak, amikor is fegyvereket talál­tak baloldali ifjúsági cso­portok tagjainál. Az AFP jelentése szerint hétfőn es­te járt le a djakartai város- parancsnok fegyverbeszolk gáltatási tíznapos ultimá­tuma, s ezután mindenkit, akinél fegyvert találnak, akár a helyszínen kivégez­hetnek. Ugyancsak az AFP közli, hogy a standokon már kap­ható a Trisakti című két­hetenként megjelenő lap, amely a hírhedten kommu- nistaelLenes, s a Sukarno- kormány által novemberben betiltott „Api” című újság örökébe lép. A lap első száma azt írja, hogy az in­donéz külpolitika, a Su- harto-féle hatalomátvétel nyomán, minden bizonnyal meg fog változni, elsősor­ban az indonéz—kínai vi­szony terhére. Carapkin felszólalása a genfi leszerelési értekezleten Genf, (MTI): Kedden jubileumi ülést tartott a 18-hatalmi genfi leszerelési bizottság. Négy évvel ezelőtt, 1962. márci us 14-én foglaltak helyet először a tárgyalóasztalnál a küldöttek. A keddi mun­kanapon, a 248. ülésen is­mét az általános és teljes leszerelés problémájával foglalkozott a bizottság. Carapkin szovjet födele gátus felszólalásában az ér­tekezlet legfontosabb fel­adatának ismételten a szi­gorú nemzetközi ellenőrzés­sel megvalósítandó általá­nos és teljes leszerelést mi­nősítette. Emlékeztetett rá, az 1962-ben előterjesztett szovjet határozattervezet azt a célt szolgálta, hogy meg­szabadítsák az emberiséget az atomháború fenyegetései­től és örökre száműzzék a társadalom életéből a hábo­rús konfliktusokat. — Nem a szocialista és az el nem kötelezett országok hibájául róható fel, ha mind ez ideig nem sikerült a tár­gyalásokról áttérni a lesze­relés gyakorlati megvalósí­tására. Ezen azonban nincs mit csodálkozni. Az Egye­sült Államok fő gondja je­lenleg ugyanis az — jelen­tette ki Carapkin, — hogy fokozza vietnami háborúját, és mint a katonai gyakor­lótéren, Vietnamban pró­bálja ki a legújabb ameri­kai fegyvertípusokat. Az Humanité nyilatkoza­tot közöl a Francia KP és a Kubai KP között Havan­nában lefolyt megbeszélé­sekről. A nyilatkozat le­szögezi, hogy a megvitatott kérdésekben messzemenő nézetazonosság mutatkozott a két párt között. BÉCS: Az osztrák mo*iarchisia mozgalom vezetője a 'vá­lasztási eredményre, a nép­párt abszolút többségére hi­vatkozva Habsburg Ottó visszatérésének engedélyezé­sét sürgeti. Az Osztrák Köz­társaság és Habsburg Ottó között nincs kibékíthetetlen ellentét” — adták ki a jel­szót a monarchisták. PRAGA: Francia—amerikai vita a NATO körül Washington (MTI): Amerikai hivatalos kö­rök De Gaulle lépését kom­mentálva hétfőn utaltak arra, hogy amennyiben Franciaor­szág visszavonná erőit a közös katonai parancsnokság alól, törvényes érveket lehetne felhozni további NATO-tag­sága ellen. Ugyanis S’ran- ciaország és az Egyesült Ál­lamok között fennálló öt kétoldalú egyezmény közül négy — az amerikai légitá­maszpontokra, katonai rak­tárakra, olajvezetékekre és az amerikai főhadiszállásra Kairó (MTI): Az arab kormányfői érte­kezleten hétfőn zárt ajtók mögött elhatározták, hogy az arab államok nem újít­ják fel Nyugat-Némeí or­szággal a tavaly megszakí­tott diplomáciai kapcsolatai­kat — közli az A1 Ahram. A lap szerint a kormány­fők főleg azt vették tekin­tetbe, hogy Bonn továbbra is segíti Izraelt, Szíria ja­vaslatára megvitatja az ér­tekezlet az Izraelnek kül­dött amerikai fegyverszállít­mányok kérdését is. Ugyancsak az A1 Ahram szerint szó esett hétfőn az Unrwa (a palesztinai me­nekültek megsegítésére ala­kult nemzetközi ENSZ-hi­vatal) deficitjének kérdésé­ről. A kormányfők kérik U Thant főtitkárt, látogassa meg a menkültek táborait, hogy jelentést terjeszthes­vonatkozó szerződések — a NATO-szervezet fennállásá­nak egész időtartamára vo­natkoznak. így ezeket csak 1969-ben, a szövetség fennállásának húszéves évfordulóján lehe‘ felmondani. Ha Franciaor­szág ezeket a szerződéseket megszegi, a nemzetközi jog szabályai szerint fizetnie kell az ezzel kapcsolatos összes kiadásokat — han­goztatják a fent idézett kö­rökben. Egyes becslések sze­rint ez az összeg hétszáz millió dollárt tesz ki. sen az illetékes ENSZ-szer- vek elé. Ugyancsak felhív­ják az arab országokban működő külföldi tőkés tár­saságokat, elsősorban az olajtársaságokat, hagy sa­ját profiljuk terhére járul­janak hozzá a négymillió dollárt meghaladó unrwa- deficit leküzdéséhez. Egy másik döntés szerint a negyedik arab csúcsérte­kezlet ez év szeptember 5- én nyílik meg Algírban. Varsó, (MTI): Wladyslav Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt első titkára hétfőn fo­gadta Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-he­lyettest és megbeszélést Kedden délelőtt Prágá­ban megkezdte munkáját a csehszlovák nemzetgyűlés ülésszaka. BONN: Kedden Schmidt Hot ix nagykövet vezetésével nyu­gatnémet kormányküldöttség utazott Dél-Vietnamba. Mint bonni kormánykörökben mondják, a küldöttségnek az a feladata, hogy tárgya­lásokat folytasson a dél-vi­etnami hatóságokkal az NSZK által nyújtandó „em­berbarát! segítségről” és tisztázza a Helgoland nevű kórházhajó Dél-Vietnamba küldésével kapcsolatos tech­nikai és jogi kérdéseket. LONDON: Kedden az angol fővá­rosban megnyílt a CENTO gazdasági bizottságának ülésszaka. Az agresszív ka­tonai tömb e vezető szervé­nek munkájában az Egye­sült Államok, Anglia, Irán, Pakisztán, Törökország kép­viselői vesznek részt. RÓMA: Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára fogadta a nemzetközi ifjú­sági mozgalom egyes veze­tőit, akik részt vettek a szombati és vasárnapi viet­nami békét követelő tünte­téseken Bolognában. folytatott vele, Szemjonov átnyújtotta Gomulkának azt az üzenetet, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára a lengyel pártveze­tőhöz intézett. A kairói értekezlet Gomulka fogadta Szemieuov szovjet külügyminiszter-helyettest URBAN ERNŐ■ 8. A kisöreg legyintett, hogy szamár beszéd az ilyen, majd szivart halászott elő a zsebéből, rágyújtott, és sűrű pöíékelés közben így adta elő az esetet: — Vendéget várt, rangos, megyei vendégeket az ün­nepségre Illés. Hanem meg­tudta, sofőrök mondták a fülébe, hogy a főfő vendég ae iszik, se dohányzik, még a pecsenyét is csak piszkál­gatni szokta, ellenben a roston sült és a kirántott halnak nem ellensége. Cset­tint is neki. annyira szere­ti. Jól van. gondolta ma- -ában Illés. Ha szereti — gusztusa ne legyen! — hadd szeresse. Hangosan pedig így agitálta a népet: „Pár vállalkozó szellemű tagtárs­ra volna szükség. Halunk van, hálónk is kerül, sem­mi akadálya tehát, hogy napfeljöttekor kerítózzünk egyet". — Aztán mi lett? — tü­relmetlenkedett Laci, mert (Kisregény) a szivarnak levált az egyik levele, és a kisöreg annak a nyálazgatásával piszmogott. — Az lett, hogy... vállal­kozókban nem is volt hiány. De nem ám. Elvégre... pasz- sziózásra és nem kapálásra történt a felszólítás, csak egyben tévedett Illés. Lacinak ismét közbe kel­lett szólnia: — Miben? — Abban — emelte föl mutatóujját a kisöreg — abban, öcsém, hogy akarni és tudni, az kettő. Továbbá: a tudás mindenhez. még a halfogáshoz is elengedhe­tetlen. — Stimmel — helyeselt Laci. — Ugye? Azért mondom: vállalkozóban nem volt hiány, de miféle kocahalá­szok húzták, ráncigálták, gabalyították ott hasig víz­ben a kerítőhálót? Csupa vénember. Csupa házsártos, egymást noszogató világ okosa. És még így is, ennyi sok balkézzel is sikeres lett volna a halászat, mert... amióta kastélyból, földből, mindenből kibúcsúztattuk a grófot, kétszer se hálóztuk le ősszel a tavat, de ki hit­te volna, melyik tudálékos vénség. hogy amikor ég­föld zeng, amikor nagyobb már nem is lehet a hajcihő — egy monstrum, egy igazi harcsakirály is hálóba akad? Ez egy. — És a kettő? — Hogy nem adta meg magát. Sőt. Kitört, és épp a leghangosabb, legjobban hőrögető vénembert. Hegy- megi Mátét döntötte fel. Nem hiszi? Pedig feldön­tötte. Úgy feldöntötte, hogy zsupsz: hanyatt esett és li­terszám vedelte a vizet. — Hegymegi? — ö. Éppen ő, — kaca­gott egy nagyot a kisöreg. — Aki csak mosdásra szok­ta használni a vizet. — Érdekes. — jegyezte meg kajánul Laci. — Mintha Takó Illés nevét emlegette volna az imént. Vagy téve­dek? — Türelem, — fohászko­dott neki a további fordula­toknak a kisöreg — Illés csak most jön, most veszi át a vezényletet. Ahogy a va­lóságban is történt. „Ke­rítsd!” — kiáltotta a part­ról, mert ez idáig onnan pró­bálta dirigálni a hálózást. Azzal le a csizmát, le a ru­hát, de még a gatyát is. Kötényt kötött, a végét át­húzta a lába között, a ke­zébe egy furkót. és bele a vízbe. A harcsa azonban eltűnt. Lacit elfogta a horgász­izgalom: — Eltűnt? — kérdezte. — Hogyan? Hálót szakított? — Még nem — nyugtatta meg a kisöreg. — A partol­dalban, a gyökerek és üre­gek között, a fészkében bujt meg. Illés is így vélekedett. „Itt lesz, a part alá, a gyö­kerek közé menekült” — mondta, és kurkászni kezdte a partoldalt. Tudja, a füty­kössel. amit marokra fogott. — És? — Megtalálta és pofon is döfte, amilyen pechje volt. — Pechje? — értetlenke­dett Laci. — Hát! — magyarázta a kisöreg. — Mert... gondolja csak el: a harcsa ki! — Má­ria anyám, a szopós borjú feje se nagyobb. — Üvöl­tés, víz reng, iszap kava­rog. a harcsa megveszik, tombol. Takó Illés pedig — az anyád ne sirasson! — zumm a fejére egyet a fütykössel. De pechje volt, fej helyett farkon találta. Erre a harcsa lódított egyet magán, és — Illés már or­dított is. Kínjában, áriázva ordított, mert ő esett kútba, őt marta meg a büdös dög­je. És hacsak megmarta volna! De — isten az atyám, én Is hallottam — a térde kalácsát is megrop- pantotta. — Ej! izgult, mérgelődött utólag is Laci. — Senki se volt kéznél? Mindenki csak a száját tátotta? — Hát... — vakarta meg a tarkóját a kisöreg — úgy valahogy. És ki is lett volna kéznél ott rajtam kí­vül, aki a parton álltam? Az a tucatnyi tehetségtelen vénség? Úgy odalettek, úgy megnémultak, hallja, hogy nagyobb csend nagypénteken a mészárszékben sincs. Pe­dig ott nagy van. — És a harcsa? Mi lett a harcsával? — Meglépett És vele a java hal, mert a hálót is cafatokba tépte. Azért mon - dóm: ha nagy dög, ha har­csakirály az esete, irány a szövetkezet, csak Takó Il­lést keresse. Az a legkeve­sebb. hogy engedélyt ad, mert még tanáccsal is szol­gál. A tulajdon elnöki kezé­vel mutatja meg, hogy mer­re, melyik tórészen történt a sebesülése. — Fölépült? — Föl, kutya baja már, de rögtön sántikálnj kezd, hacsak meghallja is azt a szót, hogy harcsa. Hanem... én tenném a dolgom, a* iszap is itt a legzsírosabb és hal se jár, magát se há­borgatom a locspocsolással. Mit vakaródzik? Kedve nincs harcsázni vagy az idejéből fogyott ki? Laci fölhúzta a vállát: — Isten tudja. — tűnő­dött. — Valahogy kérni restellek... Szívességet... Is­meretlentől, aki... elnök i* ráadásul. A kisöreg erre jót neve­tett. — Meg még mi Takó ma­ga szerint? Atyaisten? Ha- jaj, még kisisten. de még kisbíró se nagyon Nem mintha fafejű. vagy tesze- fosza volna. A, csak éppen tekintélye nincs, a szava nyom kevesebbet a kelleté­nél. Én már sokszor, a tag­ság fülehallatára is meg­mondtam neki, hogy... mon­dok te Illés... A fejtegetés itt megsza­kadt. Egy meglódult, bozótot taposó marhacsorda és egy nekibőszült. karton ruhás amazon odarontása miatt szakadt meg. (Folytatjuk) PÁRIZS:

Next

/
Oldalképek
Tartalom