Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-02 / 51. szám

Gazdaságosabb, korszerűbb termelést Szabolcs ipari üzemeiben Kállai Sándor elvtárs felszólalása a Mezőgazdasági Gépjavító V állalat termelési tanácskozásán Termelési tanácskozást tartott kedden délután Nyír­egyházán a Szabolcs megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. A tanácskozáson részt vett Kállai Sándor elvtárs, a megyei pártbizott­ság titkára. Karádi Gyula főmérnök és Barcs Béla főkönyvelő ismertette a dolgozókkal a vállalat elmúlt évi munká­jának részletes mutatóit, s az idei tervfeladatokat — amelyekhez a munkások már eddig is sok értékes ja­vaslattal járultak hozzá, — majd hozzászólások követ­keztek. A vitában felszólalt Kál*- lai Sándor elvtárs is. Tol­mácsolta a dolgozóknak a megyei pártbizottság üdvöz­letét, majd iparunk időszerű feladataival foglalkozott. Rámutatott a most folyó termelési tanácskozások nagy jelentőségére, arra, hogy a dolgozók hatékony közre­működésével és lelkes hoz- zárájulásával végzett mun­ka garanciája az éves mun­ka sikerének. Különösen most, harma­dik ötéves tervünk első esztendejében döntő fontosságú a jó munka, hiszen ez az év nagy hatással lesz az egész tervidőszakra. Az elmúlt évi eredmé­nyekkel foglalkozva Kállai Sándor elvtárs megállapítot­ta: iparunk országosan túl­teljesítette tervét. A túltel­jesítés nagy része exportál­ható termék volt és a ter­melés mennyiségén kívül ja­vult a minőség, a termelé­kenység is. Szabolcs-Szat- már üzemei ugyancsak ele­get tettek 1965-ös kötelezett­ségüknek. Bizonyos adóság­gal zárt ugyan a2 építőipar, a Nyíregyházi Konzervgyár — nyersanyaghiány miatt — és a Nyírbogdányi Kőolaj­ipari Vállalat. Az exportkö­telezettségeit azonban meny- nyiségben és minőségben is teljesítette a konzvergyár, s több üzemünk szerzett jó hírnevet a világ piacain. — Jó alappal indulunk 1966-ban — folytatta a me­gyei pártbizottság titkára. — A tennivalók a népgazdasá­gi tervekből és a megyei pártbizottság éves intézke­dési tervéből adottak. Idén magasabbak a követelmé­nyek. S ezek elsősorban nem a százalékok emelkedé­séből következnek, (a meny- nyiségi növekedés 4—6 szá­zalék) hanem abból, hogy cl akarjuk érni, az ipar- vállalatok csak a szük­ségletre, a megrende­lésre termeljenek. Lesz olyan üzemünk, ahol nem használják ki a teljes kapacitást, mégis gyors nö­vekedést tervezünk a való­ságos népgazdasági szükség­letet kielégítő termékekből. Itt a kapacitás jobb ki­használása legyen a cél. El akarjuk érni még ebben az evben, hogy üzemeink az eddiginél jóval rugalmasabban al­kalmazkodjanak a szük­ségletekkel járó válto­zásokhoz. Kállai Sándor elvtárs ez­után az üzemek dolgozóinak, vezetőinek, párt- és mozgal­mi szervezeteinek megnöve­kedett felelősségét hangsú­lyozta azért, hogy megfele­lően ki tudják elégíteni a bel- és külkereskedelem mind nagyobb igényeit a minőségben és a választék­ban, majd így folytatta: — Megyénk üzemei igen fontos exportfeladatokat lát­nak el. Olyan üzemeink, mint a dohánygyár, konzerv­gyár, a Tisza vasvári Alka­loida stb., több milliós kül­földi megrendelést kapott. Az elmúlt évben telje­sített exportunk érfékc már meghaladta a fél- milliárd forintot. Ebben az esztendőben tovább növeljük az exportter­melést. Felhívom itt a figyelmet a gazdaságosságra, hiszen a nagyobb devizahozamot az jelenti, ha a jobb áron el­adható termékekből teljesít­jük, illetve teljesítjük túl az ipari exportterveket. Minden évben nagyobbak a nemzetközi piacokon a követelmények, csak a kor­szerű, a jó minőségű és az alkatrészekkel folyamato­san ellátott^ termékeink ver­senyképesek, csak ezeket tudjuk eladni. Ezért is nyer mind nagyobb jelentőséget a műszaki fejlesztés, a gyárt­mányok korszerűsítése. Mi a mi tennivalónk e terüle­ten? Az, hogy minden üzemünkben megvizsgáljuk. hogyan gyártsunk korszerűbb, ugyanakkor olcsóbb és világszínvonalú minősé­gű termékeket. — Néhány üzemünkben nagyon jó tapasztalataink vannak a műsaaki fejlesztés­ről. A konzervgyár, a gu­migyár és a nyírbátori nö­vényolajipar, de a gép­javító is jól koncentrál­ja erejét a legfontosabbak­ra. Nem általában fejleszte­nek, hanem a legkeresettebb cikkek termelését korszerű­sítik. Azt szeretnénk. ha ezek az elvek például szol­gálnának mindenütt a me­gyében, ha az igazgatók, a mérnökök, technikusok, a pártszervezetek megértenék : gyáruk jövője és a kor­szerűsítés egymástól el­választhatatlan. A jövő­ben se a kül-, se a bel­földi piac nem vesz át divatjamúlt, versenykép­telen ipari gyártmányt A termelékenységgel kap­csolatban elmondta a fel­szólaló, hogy tavaly már el­értük a kitűzött célokat, csökkentek a túlórák is. 1966-ban előtérbe kerül az üzem- és munkaszervezés, a technológiai folyamatok ja­vítása — s ez jóval bonyo­lultabb feladatot jelent. — Nagyok a kihasználatlan tartalékaink itt is — foly­tatta a megyei pártbizottság titkára. — Idei tervünk szerint négy százalékkal kell emelnünk a munka ter­melékenységét. A ter­melés növelésének te­hát már nyolcvan száza­lékban kell termelé­kenységből emelkedni. Ehhez a legjobb út a ta­karékos gazdálkodás anyag­gal, idővel, létszámmal. Meg vagyok róla győződve, hogy további lehetőségeinkkel él­nek is a megye vállalatai. Egy példa: sokat jelentene, ha az üzemek maguk java­solnák felsőbb szerveink­nek, hogy szüntessenek meg olyan — valamikor rendele­tileg előírt — adminisztrá­ciós munkákat. amelyekre nincs szükség. Ezenkívül is sok más módja van a keve­sebb papírrrlinkára, a taka­rékosabb létszámgazdálko­dásra való igyekezet érvé­nyesítésének. Elsőrendű feladat a lét­számmal és a béralappal való ésszerű gazdálko­dás. A megtakarított létszám bérének ez év­ben már hetvenöt szá­zalékát lehet visszatar­tani, felhasználni a jól dolgozó munkások kö­zött. Azt hiszem, helyesen élt e lehetőséggel a Nyíregyházi Konzervgyár, amely szerző­dést kötött az üzemrészek dolgozóival az így éves szin­ten megtakarított létszám bérének elosztására az üze­mért többet áldozó, mun­kálkodó dolgozók között. — Jobban ösztönöz a ha­tékonyabb munkára a pre­mizálás űj rendszere is. Megnőtt a vállalatvezetők hatásköre, s nem kis rész­ben rajtuk múlik a nyere­ség, a gazdaságosság — mi­ként élnek a lehetőségek­kel. ügy is mondhatnám, a vizsgára való felkészülés most kezdődik. A legfonto­sabb lecke most a vállalatok vezetőinek: a kellő, megfon­tolt intézkedések megtétele. A gazdaságirányítási rendszer átfogó reform­ja nyomán már 1966-ban is bővül vállalataink önállósága, hatásköre. Több üzemünk — elsősorban a minisztériumi iparban — idén már csupán a bérgazdál­kodásra s az értékesítésre ka­pott irányszámokat. Ezek a vállalatok már most bizo­nyíthatják, hogyan élnek az önállóságukkal, tudnak-e jól dolgozni a népgazdaság és az üzem javára. Kállai Sándor elvtárs ez­után a mezőgazdasági gép­javító dolgozóin;)/: munkájá­ról szólt. — Üzemük ma ismertette az éves terv megvalósításá­ra hozott intézkedéseket. A hozzászólások, a vita alap­ján nyugodtan kijelenthetem itt is felszínre kerültek az üzemi tartalékok további, lényeges forrásai. Korábban már utaltam arra, hogy 1966 nem csupán új tervévet, hanem a harmadik ötéves terv első esztendejét jelen­ti. Olyan évet, amikor beve­zetésre kerül gazdaságirányí­tási rendszerünk néhány új, nagyon fontos elve. Az üzem kollektívája — amely már nem egyszer bizonyította be, hogy képes nagy fel­adatok elvégzésére — idén újabb erőpróba előtt áll. A vezetők, a dolgozók össze­fogásával nagy eredménye­ket érhetnek el az önállóság bővülése nyomán megsoka­sodott tennivalókban. A dol­gozók bevonása a feladatok­ba, az irányításba tehát igen fontos követelmény. Tiszak&ród és Tíszacsécse. közös községi tanácsának alakuló ülésén ünnepélyesen búcsúztatták a nyugdíjba vonuló Farkas Bálintnét, a Tiszakaródi Községi Tanács volt vb-elnökét, aki az el­ső tanácsválasztásoktól mos­tanáig megszakítás nélkül látta el ezt a tisztséget. A megyei tanács vb nevében dr. Ignácz Béla, a járási ta­nács képviseletében For­gács András vb elnökhelyet­tes méltatta az elnökasz- szony érdemeit. Farkas Bálintné a felsza­badulás után mindjárt be­kapcsolódott a községi épí­tőmunkába. A földosztástól kezdve az MNDSZ-ben te- vénykedett több éven át, s már akkor megszerezte a község dolozóinak bizalmát. Az első tanácsválasztáskor így jutott az elnöki tisztség­A mátészalkai járás 23 szövetkezeti nagyüzemi gazdaságainak közös vagyo­na — a rossz időjárás elle­nére is — 53 millió forint­tal gyarapodott az elmúlt esztendőben, s megközelíti a félmilliárd forintot. Az egy tagra jutó része­sedés, járási átlagban 8589 forintra alakult. De egyes, különösen jól gazdálkodó tsz-ben az átlagnál jóval több a részesedés. A fül- pösdaróci Petőfiben 18 774, a Üborszállási Üj Életben Nagyon fontosnak tart­juk ezért a munkások között végzett politikai ipunkát, a jó hangulat megterem­tését, megőrzését. Úgy vé­lem, ennél az üzemnél is van még mit tenni a szo­cialista munkaverseny szé­lesítése területén. Még hatékonyabban kell segíteni a szocialista munkaverseny szerve­zését, s különösen a szocialista brigádmozga­lom szerepét emelem ki. ,E brigádok sikereihez biz­tosítanunk kell a feltétele­ket, hiszen ez a terv vég­rehajtásának egyik záloga. Ne sajnáljuk a szocialista brigádok tagjaitól, a ver­seny különböző formáiban résztvevőktől az anyagi el­ismerést, de legalább ilyen döntő fontosságú az erköl­csi megbecsülésük. — Pártszervezeteink mun­káját is tovább kell javíta­ni. Az a véleményünk, hogy az üzemek kommunis­tái törődjenek még in­kább a gazdaságszerve­ző munkával, a termelés pártellenőrzésével, de a pártszervezet ne aprózza el erejét azzal, hogy átveszi a gazdasági fel­adatok operativ irányí­tását. Befejezésül Kállai Sándor elvtárs sok sikert kívánt az idei feladatok teljesítéséhez az üzem dolgozóinak. A Szabolcs megyei Mező- gazdasági Gépjavító Válla­lat termelési tanácskozásán a szocialista brigádok javas­latát elfogadva, elhatározták a dolgozók, hogy vasárnap, március 6-án vietnami mű­szakot tartanak, s a műszak munkás li felajánlják e na­pi keresetüket a vietnami nép harcának megsegítésé­re. hez, s azóta újra és újra öt bízták meg a teendők el­látásával. Munkáját nagy körültekintéssel végezte, szoros kapcsolatot tartott a párt és tc%iegszervek veze­tőivel, tagjaival. Választói­nak még személyes problé­máját is ismerte. A község népszerű „Róza nénijéhez" mindenki mindenkor biza­lommal fordult. Nagy ér­deme volt abban, hogy 1960-ban a község dolgozói a járásban az elsők között léptek a közös gazdálkodás útjára. Farkas Bálintné azonban még most sem mondott vég­leg búcsút a közéleti sze­replésnek. Mint a közös községi tanács végrehajtó bizottságának tagja átadja gazdag tapasztalatait a fia­talabb nemzedéknek. (hódi) 14 689, a jármi Alkotmány­ban 14 677, a hodászi Bé­kében 12 695 forintra ala­kult az egy tagra jutó át­lagkereset. Az időjárás nehézségei el­lenére is fokozottan gon­doskodtak a szövetkezetek öreg és munkaképtelen tag­jairól. Bizonyítja ezt, hogy míg 1964-ben 1 millió 108 ezer forintot kitevő kész­pénzt és természetbeni szo­ciális juttatást adtak az arra szorulóknak, 1965-ben ez az összeg 1 millió 120 ezer forintra növekedett. 16 év községi tanács vb elnöki tisztségében Gyarapodtak a mátészalkai járás termelőszövetkezetei Hírek képekben Uj 210 személyes tanyai kollégium építkezését kezdték meg a nyíregyházi Északi Alközpontban. Itt húzódik majd a nyíregyházi Nagykörűt A távfűtési ve* zeléket már lefektették. A naményi Vörös Csillag Tsz műhelyében takarmáryos _dö» zsákat készít Baráth Sándor. Ilyenkor bognárkodik, -íyáro* a gyümölcskertészetben serénykedik. 200 ezer pár cipő készül idén a Rakamazi Cipész Ktsz kö­zépüzemében. Munkában a futószalag. Hammel József felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom