Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-12 / 60. szám

A beosztottak bizalma „Fellebbezek, mert túlsá­gosan súlyos büntetést kap­tam, — egyetlen kijelenté­semért.” A kijelentés — amelyet nem bír el a nyomdafesték — egy mátészalkai üzem­ben rezegtette meg az iro­da ablakait. Az áruforgalmi előadó emberi méltóságában sértett meg — jogtalanul egy dolgozó nőt. Tekintettel arra, hogy az illető nem elő­szűr használt ilyen hangne­met társaival szemben, a Területi Munkaügyi Döntő- bizottság elutasította a fel­lebbezést, indokoltnak talál­ta a vállalat döntését a ju­talommegvonásra, a csök­kentett nyereségrészesedés­re, a természetbeni járandó­ság mérséklésére. Sajnos, nem egyedüli eset a mátészalkai: másutt is ta­pasztalni, hogy némely ve­zető beosztású dolgozó han­gulatkérdéssé egyszerűsíti a munka közbeni kapcsolatot, érintkezést. A Szakszerve­zetek Megyei Tanácsán ko­rábban elkeseredett hangú levelet mutattak. A nyíregy­házi járás egyik körzeti földművesszövetkezeténél dolgozó asszony írta: „Én ezt nem bírom sokáig, közel állok az idegomláshoz. Ügy­vezetőnk szinte naponta, idegenek előtt megszégyenít, ledorongol, a legapróbb hi­báért ordítoz rám és mások­ra is. Segítsenek." Az áru- forgalmis azzal védekezett, hogy hosszú utazás után, pihenés nélkül állt azon a reggelen munkába. Az ügy­vezető azt tartja: a munka nem üdülés, szép szavakkal nem lehet fegyelmet tartani. Márpedig a munkafegye­lem megtartása igen fontos feladata a vezető beosztású dolgozónak, akivel szemben nem támaszthatunk rendkí­vüli igényeket, hiszen ő is csak ember, örömeivel, gondjaival együtt. Számta­lanszor előfordul, hogy be­osztott dolgozók is idegesen ingerlékenyen beszélnek fe­letteseikkel, mert amikor belépnek az üzem kapuján, nem tudják levetkőzni kí­vülről, hazulról hozott prob-' lémáikat. Miért legyen kivé­tel ez alól a vezető? — kérdezhetik számosán. Túl egyszerűnek tűnik er­re az a válasz, hogy azért, mert vezetők. Aki ilyen be­osztáshoz jut, korábban munkájával, magatartásával bizonyította, hogy értéke­sebb ember az átlagosnál, képes arra, hogy társai munkáját, sorsát igazgassa. ra felhasználni a Tiszát? * 24 A belvízrendezés, a víz- hasznosítás és a vízi utak jobb kihasználásával fog­lalkozott legutóbb a Vósá- rosnaményi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az 1960-ban alakult beregi víz­gazdálkodási társulat keze­lésében jelenleg 197,2 kilo­méter hosszúságú úgyneve­zett harmadrendű csatorna van. Ebből 114 kilométernyi új csatornát épített, il­letve javított fel a tár­sulat, az összes vízren­dezett terület 11 300 hold szántó. A beregi részen még 24 000 hold szántóterület szorul- vízrendezésre. A kö­vetkező években meggyor­sítják a csatornák felújítá­sát és szükségletek szerint új csatornákat építenek hogy a járás, illetve a tár­sulat területén a belvízren­dezés a harmadik ötéves terv időszakában befejeződ­jék. A belvízrendezéssel együtt gondoskodni akar­nak a vizek hasznosításáról is, gondolva az aszályos időjárásra. A belvizek egy részét a terméketlen holt­medrekben visszatartják. A gclénesi és a tisza- szalkai víztárolók meg­építésével a Szipa fő­csatorna vízgyűjtőjéről 4 millió köbméter káros A baj legtöbbször ott kez­dődik, amikor a vezető be­osztású dolgozó ezt az érde­met életre szólónak tekinti s megfeledkezik arról: a bizalmat mindennap ki kell érdemelni. Ennek azon­ban több összetevője van: szakmai és erkölcsi egy­aránt. Úgy tűnik, a szakmai résszel nincs is baj (az em­lített áruforgalmi előadó például jogvégzett ember.) A vezetés normális feltétele azonban igen gyakran hát­térbe szorul. Pedig fontos­ság, sorrendiség alapján aligha lehet határvonalat húzni a kettő között. A be­osztottak bizalma nemcsak — és nem elsőként — a szakemberre vonatkozik, ha­nem arra az emberre is, aki mindenkor megfontol­tan, kellő tisztelettel és bölcsességgel munkálkodik a szocialista munkaerkölcs kialakításán. Nem szabad ezt a kitételt elcsépelt szó­lammá kicsinyíteni, hiszen túl azon, hogy, egyre bonyo­lultabb szakmai problémák megoldásán fáradoznak üze­meinkben, statisztikai „mu­tatók" nélkül is mindennapi feladatunk a szocialista mó­don gondolkodó ember tí­pusának a kialakítása. Már­most ugyancsak furcsa, ha ebben a nehéz küzdelemben éppen a vezető beosztású dolgozók szolgálnak negatív példákkal. A példamutatás — legyen káros, vagy jó — nagy erő. A beosztottak gyakran észrevétlenül is a vezető stílusához igazodnak, mert egy kicsit mindenhol példaképet akarnak látni benne. Ilyen megvilágítás­ban már tisztán látszik, mi­lyen közvetlen hatással le­het magára a termelésre is egy-egy vezető viselkedése. Az új gazdasági mechaniz­mus növelni igyekszik a ve­zetők felelősségét, hatáskö­rét. Ez azonban nem jelent­heti azt, hogy durván, sér­tő módon irányítsanak. Szá­molniuk kell azzal, a beosz­tott dolgozók között igen sok egyszerű ember találha­tó, aki nem mindig tudja választékosán kifejezni ma­gát. A ,;lzontrázásnál" -sok­kal célszerűbb ellenkező példát mutatni, formálni, nevelni ezáltal is a felada­tok közvetlen végrehajtóit. Mert a nagyobb önállóság csak akkor vezet eredmény­hez, ha az elképzelést való­ra váltók mindennap ér­zik: munkájukért megbecsü­lik őket — erkölcsileg is. belvizet lehet felfogni, mellyel meggyorsul a más területeken lévő belvizek lefolyása. Az öntözéses gazdálkodás feltételeinek megteremtését az 1960-as évek elején kezd­ték meg a termelőszövetke­zetek. 1960—61-ben a gulá- csi Uj Élet Tsz-risk 180 kh, a vitkai Kossuth Tsz-nek 50 kh, s a tarpai Győzelem Tsz-nek 240 holdas öntöző­telepe volt Négy évvel ez­előtt öt esőztető berendezé­se volt a járás tsz-einek. 1963-ban már 1700 holdat öntöztek. ekkor kezdték meg a csőkutak telepítését, 18 csőkutat telepítettek, s az esőzetők száma 19-re nö­vekedett. A 65-ös évben az öntözött terület 5000 hold­ra, az esőztető berendezések száma 54-re emelkedett. A csőkutak száma 70 darab, a kutak percenkénti vízhoza­ma 1000—2500 liter között mozog. Az öniözőtelepek létesí­tésére eddig 20 millió forintot költöttek a já- rásbcli tsz-ek, 26 tsz- nek van öntözőtelepc, 25-nek pedig esőztető, öntözőberendezése. Gondot okoz azonban a szakemberhiány ugyanis mindössze 9 tsz-ben van öntözéses szakképesítésű ag- ronómus. öntözéses gépész Heteken át folyt a vita Bökönyben, telepítsenek-e gyümölcsöst, vagy sem. Krumplit, dohányt termel­tek, de almát soha. Ha tar­talék földje lenne a falu­nak. Megpróbálnák. De nincs egy talpalatnyi sem. Az ősi jussból, az ükapák hagyatékából nem akarnak „áldozni”. Vita éjfélig Ha mégis úgy döntenek, kell az almás — félezer holdnyi! — altkor ölest a kézbe és mérni. Minden tszcs gazda főijéből ki- kanyarítani azt a százöt­ven ölnyit, amit ki tudja hányadszor számoltattak már ki Salamon Miklós ta­nácselnökkel. ősz volt, éjszakába nyúló öreg este. A falu tekinté­lyesei, idős Pistar Miklós, K. Szabó Mihály, G. Laka­tos Miklós, L. Almási Já­nos és többen föl zörgették a tanácselnököt. „Ne íorró- fejüsködd el a dolgot fiam.” Meghogy nem terem né­hány évig, adó se jön utá­na. Éjfélig tartott a vita. Döntöttek: holnap telepíte­nek. Nincs öles. Csináltatnak. Ki mérje a földet? Sala­monra és Szoták Mihályra, a Kossuth Tszcs elnökére bízzák. Mérnöki pontosság­gal látják el a munkát. Érkeznek a csemeték. Nem akarják ültet­ni. Vita, szerződés. Sző­tök bosszankodik. Egymás után huzza ki a földből a csak úgy tessék lássék mó­don beletett csemetéket. Hozzálát maga. Kórót sze­rez. Védeni a fákat a nyúl- rágástól. Az elnök Három ház egymás mel­lett. A Szoták testvéreké. A fekete kerítéses az el­nöké. Két puli vaklant. Fe­lesége siet elénk. Panasz­kodik. „Alig látni, most is három napig Kallót járta.” A kis „házban” spór, az asztalon szakajtóban krump­li, az ágy tetején abroszon szép sárga levéltészta... Szo- tákéknak 12 hold földjük van. Ebből, az asszony há­rom hold tengerit, hatszáz ölnyi dohányt és egy hold Jjurgonyát művel minden esztendőben. Egyedül, és szakmunkásképzés ugyan volt az évek során, azonban a hirtelen növekedéssel nem bírtak lépést tartani, s jelenleg az 54 gépész he­lyett 3 dolgozik a tsz-ek- ben. Ezen úgy akarnak segíteni a tsz-ek, hogy a legjobb traktorosokra bíz­zák az öntözőgépek kezelé­sét, tanfolyamokon képe­zik át a traktorosokat. Na­gyobb a probléma a beta­nított szakmunkásokkal, 130 ilyen öntözéses szakmunkás­ra lenne szükség a jelenle­gi 57-tel szemben. Foglalkoznak a járás szakemberei a szállítá­sok megkönnyítésével is, évente a beregi részről, amely kiesik a vasúti forgalomból mintegy 14—15 000 va­gon mezőgazdasági ter­ményt és terméket kell elszállítani. Megfontolandó, hogy nem lenne-e gazdaságosabb ezt a jelentős árumennyiséget vízi úton szállítani. De a különböző építőanyagok, főként az évenként mint­egy 5—6000 köbméter ka­vics melyre a vízrendezési és községíejlesztósi építke­zéseknél van szükség, szál­lítása Tiszabecs—Milota tér­ségében 50 százalékkal ol­csóbb lenne, nem beszélve a vasút tehermentesítéséről. A végrehajtó bizottság kér­te a Felső-Tiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóságot, hogy vizsgáltassa meg a lehető­ségeket, hogy az olcsó ví­ziót nyújtotta lehetőségeket jobban kihasználják a bere­gi járás tsz-eí. (P) — Bírja? — Ha nem bírom, majd leteszem... Meg hozzá még néhány sor szőlő és a gye­rek. Kis idő múlva szól a férje. — Felveszünk napszámost is — így Szoták. — Mennyit fizetnek egy napszámért? — Hatvan forintot. De sokszor még ennyiért sem lehet kapni — magyarázza a tszcs-elnök. Az asszony a férjére pillant. — Igen, mert amióta tszcs-elnök, nem volt ke­zében a kapa. Nem érkezik. Ha meg egy kis szabad ide­je van, fel a motorra a ker­tésszel, s ki a „csemegésbe”. A saját szőlőjét meg sem nézte. Szoták hallgat. így van. Nappal szaladgál. Vetőma­got szerez, műtrágyát, szer­ződést köt. Ilyenkor elnök. Havonta 1500 forint tiszte­letdíjért. — Nem sok. Egyedül töb­bet keresek, ha besikerül a dohány, szólal meg újra a felesége. Szotáknak nincs érve. Es­te „egyéni” gazda. Valamit segít a ház körül, a jószá­gokat megeteti. De a szíve már az igazi közösség, a tsz felé húzna, ha... — Jaj, ezt fel sem lehet hozni az embereknek. Tsz? Még nem pászol — így a felesége. Szoták felemeli a fejét. — Lassan oda fejlődünk azért, no. — Hogyan képzeli? — A gyümölcsösön ke­resztül. Mert ez már a kö­zösségé. Van egy brigádunk is, amelyik állandóan ebben dolgozik, ök már bért kap­nak. Csak forduljon termői­re. Valamelyik nap kinn voltam. Egy-egy fán hat- van-hetven termőrügyet is számoltunk. Az ennyi alma. Ha ebben könnyebb mun­kával keresnek több pénzt, képesek lesznek a földet kishaszonbérietbe adni. Ki mondom: otthagyja a föl­det. A városi tanács végrehaj­tó bizottsága és a Hazafias Népfront városi elnöksége a város idei községfejlesz­tési tervéből összeállította azokát a kivitelezésre ke­rülő létesítményeket, ahol társadalmi munkát lehet végezni. Ezek közül kiemelkedik a bujtosi városrészen a járdaépítés, útépítés a Toldi utcában, a Ság- vári telepi új települé­sen, a Vasgyár utcában, Makarenko utcában. Arany János utcában és az Ifjúság útján. Számítanak a társadalmi munkára a parkosításnál, fá­sításnál, a külterületi vil­lanyhálózat bővítésénél. Na­gyobb létesítmény lesz a csatornahálózat és vízveze­ték építése a Kert közben, ivóvízhálózat építés a Síp utcában. Sólyom utcában, csapadékcsatorna építés a Tompa Mihály utcában. Szükség lesz társadalmi munkára a Ságvári te­lepen kivitelezésre ke­rülő ncgylantermcs ál­talános iskola építésé­nél, s a tekepálya lét­rehozásában a stadion területén. A felsorolásban nem sze­repelnek azok a szociális, egészségügyi és kulturális magasépítési létesítmények, melyek már befejezéshez közelednek. Ezeknél terep- rendezési, parkosítási, taka­rítási munkák elvégzésébe kapcsolódhatnak be a ta­nácstagok Irányításával a környék lakói. — Jó lesz ez? Néz rám mosolyogva. — így fejlődünk tsz-é. Ekkor már nem lesz egy­ség sem, készpénzben fize­tünk. Én így képzelem... So­káig Hajdúhadházról jártak ide földet bérelni. Most mi béreljük. Már van öt­ven hold. Ez a közösé. Táb- lásítottuk. Sor kerül a töb­bire is. 1961 a fordulat kezdetét jelentette. Az ötszáz hold gyümölcsösből 283 és fél hold a Kossuth Tszcs-é. Ez mór teljesen közös. Alapja a jövő tsz-nek. Közös va-j gyonuk 12 millió forint, j Van három erögépjük. 110; hold befogadására alkalmas dohánypajtájuk. És most építenek hármat, újabb 10 holdnak. fönnének, akár ötvenen Olyan mint egy tsz-köz- pont. Tiszta, rendezett. A csomózóház egyik végében iroda. Az előtérben egy ágy. Rávetve suba. — A juhászé. Most éjjel­nappal itt van, ellenek a juhok. A simítóház, a juh- hodály is közös vagyon már. És 153 anyajuh. Előkerül Biliczky István juhász is. Beszédén érzik, hogy valahonnan Szatmár- ból került ide. Elégedett. 1300 forint alapfizetése van. — És a juhtartás — így az elnök. A gyapjú meg a tej utón prémiumot kap. Szép látvány az ötszáz hold gyümölcsös. Teljesen bekerítve, kutakkal ellátva. Szoták ebben látja a jö­vőt és a fejlődést. — Jönnének, akár ötve- nen-hatvanan is dolgozni a gyümölcsösbe. Különösen a fiatalok. Vonzza őket. Meg akik eljárnak a városba dolgozni. Megállítanak: „mi­kor jöhetünk haza”. Ha­marosan elérkezik annak is az ideje, — mondja biza­kodva. A fejlődés nem áll meg. Farkas Kálmán A lakosok közvetlen érdeke, hogy a múlt évihez hasonlóan az idén is készítsenek vi­rágágyakat házaik előtt, pótolják a kitört, vagy kiszáradt sorfákat. Városunk fejlesztését a múlt évben több vállalat azzal is elősegítette, hogy dolgozóik jelentős értékben végeztek társadalmi munkát. Erre a segítségre a városi tanács végrehajtó bizottsá­ga és a Hazafias Népfront városi elnöksége az idén is számít. B. F. Ebben az évben jelentős összeget fordítanak Nagy- kállóban a község fejleszté­sére. A villanyhálózat fejleszté­sére ez évben 100 ezer fo­rintot irányoztak elő. Befejezik a Dózsa György út építését. A még elkészí­tendő munkákra 400 ezer forintot költenek. A múlt évben több mint 10 ezer négyzetméter járdát építet­tek öt kilométer hosszú­ságban. Az idén erre a cél­ra 90 ezer forintot irányoz­tak elő; elérik, hogy a köz­ség fő- és forgalmasabb mellékútvonalainak járdáit portalanítják. A községfejlesztés révén Megjegyzés: Falazás — titokban? Nem kell bizonygatni, szép dolog az, ha az épí­tőiparban mór február vé­gén, március elején meg­kezdhetik a munkások a külső falfelhúzást. Miután pár helyen már láttunk ilyet, kíváncsiak voltunk, vajon kihasználták e min­denütt a kedvező időjárás adta lehetőségeket. Az ál­lami építőipar termelési osztályáról megkaptuk a szükséges felvilágosítást. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Építő-Szerelő Vállalat termelési osztályán a követ­kező felvilágosítással szol­gáltak: „Üj igazgatónk van és tőle még nem kaptunk utasítást, hogy nélküle is nyilatkozhatunk.” Ehhez ha­sonló választ kaptunk a Nyíregyházi Építőipari Ktsz műszaki vezetőjétől is; az elnök nélkül ő sem adhat tájékoztatást. Napjainkban — amikor éppen arról van szó, hogy könnyíteni, gyorsabbá kell tenni a közvélemény tájé­koztatását a sajtó és a rá­dió útján is — kissé fur­csának találjuk ezt az el­járást. Az építkezések ko­rai megkezdéséről szóló tá­jékoztatás nem öncél. Az újságolvasó emberek igény­lik a tájékoztatást — sokan személyes okokból is — szeretik tudni, hogy egy egy lakás, vagy éppen ipari lé­tesítmény építése mikor és milyen ütemben fejeződik be. Számos jelenség utal arra, hogy a beosztott vezetők, dolgozók csupán azért nem nyilatkoznak, mert el akar­ják kerülni az ebből szarw mazó, esetleges kellemet­lenséget. De vajon milyen vezető az, aki szemrehányást tesz beosztottjának azért, hogy tájékoztatja a közvé­leményt a vállalatnál, ép­pen a saját működési terü­letén történt eseményekről? Ka ez a közlés a valóság­nak megfelel, akkor miért a titkolózás? Miért kell elő­zetes engedély ahhoz, hogy egy műszaki vezető, vagy a vállalat termelési osztá­lyán a kő vélemény tájékoz­tatásával megbízott sajtó képviselője ne tudhassa meg; milyen építkezésen, mit dolgoznak az emberek? —tá— felépítették, s az utolsó *i- mításikat végzik a tűzoltó- laktanyán, melynek építési költsége több mint 350 ezer forint. Kulturális intézmé­nyek közül a napközi ott­hon bővítésére és korszerű­sítésére mintegy hetvenezer forintot irányoztak elő. Az idei községfejlesztési alap­ból ezek mellett telekkisajá­tításra, belvízvédelemre, parkosításra, valamint a község vízművesítésére for­dítanak jelentős összegeket, A tervek szerint a parkok­ban több száz rózsatővet, örökzöld növényeket és fe­nyőket ültetnek. e. I A. S. Napirenden a beregi víz 4 millió köbméter belvizet fognak vissza öntö- zésre — Üj víztárolók, öntözőberendezések épülnek a vásárosnaményi járásban — Eddig 20 milliót köl­töttek öntözőtelepekre — Hogyan lehetne szállítás­Ct-, járda- és csatornaépítés, parkosítás, fásítás a városban Új lehetőségek társadalmi munkára Korszerű villanyhálózat, J 7 portalanitott utak Nagykállóban Ötszáz hold gyümölcsös A bökünyi Kossuth Tszcs a fokozatosság példája

Next

/
Oldalképek
Tartalom