Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-08 / 56. szám
t Élni kell a gépesítés adta lehetőségekkel 1 A ma emberének egyre inkább nélkülözhetetlen segítőtársává válik a gép. Korszerű gépek és berendezések nélkül szinte el sem képzelhető mindennapi életünk. Lassabban épülnének a lakások, vontatottá válna a szállítás egy egész sor megszokott közszükségleti cikkről kellene máról holnapra lemondanunk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a felszabadulás után, de különösen az utóbbi években rohamosan emelkedett megyénk üzemeiben is a gépesítés foka, egy sor nehéz fizikai munkát végeznek már gépi erővel. Sokat állanak a segítő eszközök Húsz évvel ezelőtt a Záhonyba érkező árukat szinte teljesen kézi erővel rakták át. Ma már a gépi átrakás foka átlagosan eléri az ötven—hetven százalékot is. Teljesen gépesítették például a koksz átrakását, automata méri a Szovjetunióból érkező vagonok súlyát. Az építőiparban nagy teljesítményű emelődaruk teszik helyére a több mázsás előregyártott elemeket. A szállításoknál is egyre inkább alkalmazzák már az önjáró autódarukat, amelyek a vagonokból történő kirakásoknál, majd a munkahelyre történő lerakásoknál felbecsülhetetlen segítség. Amikor a gépesítés mértékéről beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy vajon kihasználjuk-e ezeket eléggé, nem állnak-e sokat tétlenül ezek a Sokszor milliós beruházásokat képviselő gépek, berendezések? Még az annyira szervezett álla ni építőiparban is előfordul, hogy egyes gépek kihasználási foka indokolatlanul alacsony. Az ÉM Sza- bolcs-Szatmár megyei Állami Építőipari Vállalatnál éppen ezért ebben az évben elsősorban a kölcsönkért nagy daruknál megvalósítják a két műszakos munkát. A munka jobb összehangolása érdekében létrehoznak egy nagy gépcsoportot, s olyan kölcsönbérleti díjrendszert alakítanak ki, amely arra ösztönzi majd a főépítésvezetőségeket, hogy maximálisan kihasználják a rendelkezésükre bocsátott gépeket. Tervbe vették, hogy a betonkeverő gépek múlt évi ötven százalékos átlagos kihasználási fokát legalább 70—80 százalékra emelik. Csak egy kerék A fokozott gépkihasználás érdekében szinte minden üzemben akad még elég tennivaló. A mezőgazdasági gépjavítóban egy éve nincsen üzemben egy marógép, mert hiányzik egy fogaskerék» Feleslegesen terheli a vállalat állóeszközértékét egy exkavátor, amelyre már nincsen szükség, de más helyen — feltehetően — nagy hasznát vennék. A legutóbbi termelési tanácskozáson ezt a dolgozók tették szóvá — jogosan. A vállalat vezetősége minden bizonnyal megtalálja a módját annak, hogy a hiányzó alkatrészt beszerezze és a felesleges gépet megfelelő helyre átadja. A gépesítés fokát végső soron nem a beszerzett gépek mennyisége határozza meg, hanem a kihasználás mértéke. Hogy megtérüljenek a milliók Vannak üzemek, ahol saját erejükből is lényegesen emelni tudták a gépesítés fokát. Saját problémájukon segítettek azzal a Kisvárdai Bútoripari Vállalat műszaki dolgozói amikor olyan nagy teljesítményű hidraulikus présgépet készítettek, amely- lyel a korábbi egy, másfél óráról 10—14 perce csökkentették a bútorlapok ragasztási Idejét. Mondani sem kell, hogy itt a befektetett munka és a költség is rövidesen megtérül. Az állam évről évre milliókat áldoz arra, hogy megfelelő színvonalra emelje a gépesítés fokát az üzemekben. Arra kell törekedni, hogy ezt a lehetőséget maximálisan kihasználjuk. A több műszak szervezése, az állásidők csökkentése, a javítási idők lerövidítése nem Öncélú követelmény. Minél hamarabb termeli meg egy gép, vagy berendezés a belefektetett forintokat, annál hamarabb nyílik rá lehetőség, hogy a korábbiaknál is korszerűbb, nagyobb teljesítményű gyártmányokat szerezzünk be helyettük. A körforgás gyorsítása végső soron minden egyes dolgozónak érdeke, mert eredménye nemcsak a fizetési borítékban, hanem az év végi nyereségrészesedésben is tekintélyes pluszt jelenthet. Tóth Árpád Vasárnap, négyszázan . . . ,,A mai munka becsületbeli ügy" Március 6, vasárnap. A szállítási osztály vagont rendelt erre a napra. Kovécsműhely: az ajax- kalapács hatalmas robajjal dolgozik — csak úgy, mint bármelyik hétköznap. — Pásztor József kovács kezében már a századik gabonafúvóhoz készülő_ alkatrészt alakítja reggel óta a hatalmas gép. A mezőgazdasági gépjavítóban vietnami vasárnapot tartanak a dolgozók. Reggel hat óráig 412 bélyegzőkártyára jegyezték fel a kezdési időpontot. — Amikor kezdeményeztük ■ vietnami műszakot — mondja Kovács Zoltán brigádvezető — nem is gondoltunk arra; csaknem mindenki itt lesz. De a termelési tanácskozás után nap mint nap csatlakoztak az újabb brigádok: Marótiék, majd az öt ifjúsági brigád, és torban a többiek. Maróti Mihály, a Lenin brigád vezetője: — Az első szóra egyem- bérként jelentkezett a brigád: Fekete László hegesztő, Nagy József, Sütő János lakatosok és a többiek. Hét éve dolgoznak együtt, 1962 óta a szocialista cím tulajdonosai. A vidékiek: Kovács József brigádjának valamennyi tagja vidékről jár Nyíregyházára dolgozni. Ma is mindnyájan itt vannak. Mátyók András és Juhász János Ófehér- tóról, Harsányi Béla Gégény- ből jött be dolgozni. — Reggel hat óra előtt indultunk, mai munkánk bor* junevelő készítése, azt he- gesztjük. Mindnyájan önként vállaltuk: még vidékről is bejövünk, hogy együttérzésünket és támogatásunkat kifejezzük a vietnami nép harca iránt. Szerelőcsarnok: Sándor János, a Gagarin ifjúsági szocialista brigád vezetője egyszuszra sorolja a napi előirányzatot: — Ezt a 29 darab kalapácsos darálót szereljük össze, elő is készítettük mindet, lássuk, mennyi van még hátra. A brigád többi tagja a gabonafúvók bilincseit állítja össze. — A .mai munka becsületbeli ügy — teszi hozzá Kocsis, a fiatal technikusjelölt. — Nap mini nap látjuk a tv-ben, olvassuk ap, újságban, mi történik Vietnamban. Ezt nem lehet tétlenül nézni... Borza István brigádja még nincs egyéves, de már elismert kollektíva. Az átlagéletkor alig 24 év. Februárban el is határozták, ifjúsági brigádként küzdenek meg a szocialista címért. Tizenhárom lakatos és hegesztő — de ha kell, mint mondják, egyszerre mind lakatos vagy egyszerre hegesztő. Közülük nyolcán tanulnak középiskolában... — Ma ugyanúgy dolgozunk, mint hétköznap, csak egy kicsit nagyobb erőbedobással. ★ A műszak végén: Hekmann László párttitkár és Bejczi Ferenc igazgató összegezi elsőként az eredményt: a vasárnapi műszak termelési értéke meghaladja a kétszázezer forintot. Takács Barnabás KISZ- titkár behozza az albumot. Az első lapon még alig száradt meg a tus: „A vietnami nép igazságos harcát támogatjuk... A mai vasárnapon szervezett vietnami műszak egy napi bérét felajánljuk a vietnami nép segítésére.” S a következő lapokon a gépjavító vállalat több mint négyszáz dolgozójának aláírása. Marik Sándor Új világ, új név, új élet Szennyespusztátől a Szabadság-telepig — Miért hívták Szennyespusztának? Mert szennyes volt ez a tanya, a düledezett nádfedeles viskókkal, tele rongyos emberekkel, cselédekkel. A hatvanéves Debreceni János, aki ötven éve dohányos mondja így nagy komolyan. A maga módján igaza is van, mert hiszen amit dr. Miklósi Ferenc tsz- elnök tud erről a névről, a lényegen mit nem változtat. — A török világban nádas, mocsaras, erdős vidék volt. A környék lakói, amikor a hadak közeledtek, ide menekültek ingóságaikkal, marháikkal. Az 1800-as évek elején aztán állandó település létesült. Uradalmi majort építettek, szalmatetős, nádfedeles cselédházakkal. a név maradt Szeny- szespuszta. Uj név és háttér Alig egy hete a megyei tanács elfogadta a helyi lakosság javaslatát: Szenynyespuszta nevét változtassák Szabadság-telepre. Az új név nem egyszerűen névváltozás, hű kifejezője annak, ami 20 éve kezdődött és történt. A település nem több két sor háznál. De a házak túlnyomórészt újak, cseréptetősek, elvétve akad csak egy-két szalmatetős. A központban a tsz-iroda, iskola, óvoda, egészségház. bolt, de méginkább a villany és bekötő út Jelzi a fordulatot. A rádió és tv kapcsolatot teremt a külvilággal. — Amíg idáig jutottunk — sóhajt az elnök. — A telephez 1642 hold határrész tartozik. Futóhomok vízállásos rész, kevés az igazán jó szántó. És a felnőttek 95 százaléka analfabéta. Amikor 5 éve megalakult a tsz, csak ez volt, ezzel kellett valamit kezdeni. Az első évben 7 forintot tudtunk egy munkaegységre kifizetni. KI maradt ezért a pénzért? Csak az öregek. Ä fiatalok mind mentek a nagyvilágba. Áz első esemény Az 1965-ös év gazdálkodása után már 41,20 forintot ért egy munkaegység. De önmagában ez még nem sokat mond. A föld tulajdonsága, természete nein változott. A művelés, a munkához való viszony, az emberek kapcsolata, a munkaszervezés annál inkább. A változást elősegítette a készpénzfizetési rendszer bevezetése. Alapjában ez tette lehetővé, hogy a napokban Szennyespusztán, illetve Szabadság-telepen az új helységnévvel megtarthatták az első eseményt. Tizenöt fiatal — többségükben lány — kertészeti ARCOK, EMBEREK c4 juluhz Szalmakupacon ül. Bal lábát mereven előre nyújtja. Kezében csontnyelű bicska élesedik, borotvafenő kövön. Igen elkopott már az a kő. Régen volt, mikor serdülő emberségben bátyjával együtt a szabad ég alatt kényszerült hálni. Nappal jó idő volt, éjszaka maró szél fújt. Reggelre hó borított mindent. A naptári Gergely nagyon rádörren- tett. Lengyel Pál bal lába erősen megfázott, nem jutott rá elég védelem a kopott gubából. De a báró semmiről nem tudott. És most görbebot van az őszülő juhász mellett. Nézi a bicska élét. Jó lesz-e már, hogy tovább vágja a túlnőtt juhkörmöt, ami letörik, behasad, ha az állat a kényszerű téli pihenő puha alomjáról kemény talajra lép. Jobb azt előre levágni. Aztán ne húzzon, ne szakítson a kés elei- ven húsba. A szelíd jószág hónapokig belesántul, fanyalogva legel. Leromlik. Igaz juhász nem szível ilyet. Nagy dolog volt, mikor pár éve megállt az az autó Turistvándiban. Megyei vezetők Lengyel Pálért érkeztek. Pesti útra invitálták, Csipkés Mária. Vasvár! János. Őrén Anna a szakmunkásvizsgán kitűnően vizsgázott. szakmából vizsgázott. Ünnep. így mondták a községben az emberek, annak ellenére, hogy a naptár hétköznapot mutatott. A vizsga valóban ünnepnek számított, mert lényegében a tsz megifjodásának napját jelentette. A 15 fiatal három évig tanulta a szakmát és nem kis vizsgadrukkal állt a bizottság elé. Teret az ifjúságnak A vizsga izgalma ott vibrált nemcsak a vizsgázókban, hanem a házakban, a határban is, ahol a tsz tagsága már végzi a tavaszi munkát. Egyre-másra érkeztek tudakozok, azzal a szóval: mi van? — Nem csoda, hogy ilyen nagy az érdeklődés — jegyezte meg Puskás Gyula párttitkár — hiszen ez a vizsga az egész falu ügye. öt éve telepítettük az első gyümölcsöst és ma 217 hold almásunk, 32 hold barackosunk, 48 hold szőlőnk, tíz hold málnánk, öt hold szamócánk van. A telepítés után úgy voltunk vele, hogy mondhattuk: van alma és barack, csak szakmunkás nincs. Metszés helyett vag- dalást végeztek az emberek. Akkor fordultunk a fiatalokhoz, de tudtuk, hogy a fiataloknak nem elég csak a munkalehetőséget biztosítani, a munkáért fizetni is kell, a szórakozásnak is meg kell teremteni a lehetőségét. Teret kíván az ifjúság és mi ezt biztosítottuk. Ifjúsági munkacsapatot szerveztünk és a fiatalok bebizonyították, ha alkalmuk van rá, nagy dolgokra képesék. A szabadság-telepi fiatalok ifjúsági brigádja alakulásától részt vesz a szocialista munkaversenyben. Nem egyszer helyezést értek el, televíziót, lemezjátszót nyertek. A tsz vezetősége és a KISZ-szervezet ösztönzésére vállalták, hogy szakmát tanulnak. Tavaly a szocialista kormánykitüntetés személyes átvételére. Csakmem hat és fél kiló gyapjút nyírni átlagban egész nyáj juh- ról, igen elismerésre méltó. Hogy csinálta? Csendes őszinteségénél maradt: „Mert a miénk a nyáj is, mint minden. A mi javunk van belőle. Azért csinálok mindent szívvel, folytonos gonddal”. Nyíregyházáról elment a pesti gyors. Kérték, üljön repülőgépre. Nem ült. Földön járt csak mindig, meg néha szükségből vonaton. Ragaszkodott régről örökölt szokásaihoz. Sok egyébben is. Akkor még... A magas kitüntetést posta közvetítette részére. És azóta másik oklevelet kapott. S ha esténként most hazamegy, első dolga, hogy bekapcsolja a rádiót. Igen megszerette, mióta a felesége, minden előzetes bejelentés nélkül beszereltette. De másokat sem gúnyol már ilyesmi bolondságok miatt. Sem az új ruhák, sem egyéb, házba való gépi dolgok miatt, amelyek frissebbé, kényelmesebbé teszik a kis faluban is a mát. Egyetlen sajnálata: hatvanöt éve. Abból is leginkább az, amely megbete- gítette a lábát. A környék egyetlen családjáért. Mikor még málékenyérből sem volt elég; szüntelen szomorította a hat gyermek sorsa. Egy meghaltra azt imádkozta: jól járt. Most azok vannak jól, akik élnek... A kora tavaszi napfény bevág a hodályba. Enyhe eléri a juhászt. Mellette klabárányok özönlenek a fényre. Sok köztük az iker. Egy anya hármat is ellett Pislogó szemmel nézik az ismeretlen kinti világot. Lengyel Pál Gergely napja után belesaabadítja őket Asztalos Bálint brigád cím elnyeréséért versenyeztek. A címet jó munkájuk alapján elnyerték. Nem éri meg idegenbe A szakmunkásvizsga sikerült. Mind a tizenöt fiatal eredményesen vizsgázott, közülük hárman, Csipkés Mária, Brén Anna és Vasvári János kitűnően. Az eminens Vasvári János azonban nemcsak arról tud mindent, hogyan kell a gyümölcsfákat kezelni* ápolni. Másról is beszél. — Négy éve dolgozom a tsz-ben. Azt megelőzően bejártam az országot. Mint segédmunkás dolgoztam Győrben, Baján és egyebütt, soha nem kerestem 1600 Ft-nál többet. A pénz nagy részét száraz kosztra költöttem. A tsz-ben tavaly megkerestem az átlag I860 forintot. Mondhatom, nem érdemes idegenbe menni. A beszélő köré kis csoportba gyűlnek a fiatalok és egymás szavába vágva bizonyítanak. A Szabadságtelepről valóban nem érdemes már idegenbe menni* Van tv. mozi, kultúrcso- port, futbalicsapat, ki-ki megtalálhatja jól fizetett munkája mellett szórakozását. a fiatalok nem is kívánkoznak el. A vizsgázot- takon kívül első és másodéves fokon most is huszonnyolcán tanulják a mező- gazdasági szakmát. Az általános iskola nyolcadikos osztályosai pedig egy kivételével szintén a tsz-ben szeretnének majd dolgozni, szakmát tanulni. A szakma- tanulásra jó ösztönző, hogy a közgyűlés megszavazta: a kitűnőre vizsgázó nyo’.c százalékkal, a négyes tanuló hét, a hármas hat százalékkal kap több fizetést Nemcsak a fiatalok A sikeres vizsgát kis házi ünnepség követte. Az ünnepségen sok szó esett arról, hogyan dolgozzanak tovább a fiatalok, hogyan alakulhat munkájuk nyomán a tsz jövője. Az asztalok mellett azonban másról is beszéltek. Nemcsak a fiatalok kedve lett nagyobb, de a termelőszövetkezet valamennyi tagjánál érezhető változás. A megyében talán elsőnek készítették el a dohánymelegágyakat, hatvannal többet mint tavaly, mert negyven hold helyett száz holdon termelnek dohányt. Munkaerő is lesz elegendő, hiszen a tsz-be kívánkozó fiatalokon kívül a legutóbbi közgyűlésen huszonhét felnőtt is kérte tagfelvételét. Szennyespuszta új nevéhez, az emberek életéhez így teremtődik az egyre szilárdabb új gazdasági alap. Seres Ernő 1966. március 8.
