Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

Közönség — művészet és a kispolgári ízlésörökség

Az utóbbi időben izemmel láthatóan kerülnek előtérbe művészet és közönség viszonyát, kapcsolatát érintő kérdések. S ez így is van rendjén. Míg a művelődéspolitika, az oktatás, népművelés, a műsor- eg. terjesztési politika révén hatalmas erőfeszítéseket tett és óriási eredményeket ért el a művészeti kultúra általános színvonalának emelésében, — addig a szűkebb értelemben vett művészeti közélet jóval kevesebbet foglalkozott művészet és tömegek kapcsolatának kérdéseivel. Művészetelméleti és művészetkritikai éietünknek sokáig jellemzője volt s bizonyos mértekig még ma is jellemzője az az egyoldalúság, hogy a művészeti folyamatnak csak egyik részét: az esztétikai elvek, valamint a mű és a valóság viszonyát tartják szem előtt. Holott a művészi folyamat egészéhez természetszerűen tartozik hozzá a művek legszélesebb tömegekre gyakorolt hatása, illetve a közönségigény visszahatása a művészetekre. Az elmélet és kritika nem allhat meg az esztétikai elvek kimunkálásánál, alkalmazásánál, tevékenysége csak akkor válhat teljessé, ha figyelembe veszi: az egyes irányzatok és művek az adott körülmények között hogyan és mennyiben hatnak — vagy nem hatnak. És hogy nincs öncélú művészet, az nem csupán annyit jelent, hogy a művészi alkotások szükségképpen társadalmi állásfoglalást hordoznak — hanem: a művészi hatás csak közönségre találva bontakozhat ki, válhat reális társadalmi hatóerővé.

Művészet és közönség kapcsolata a kapitalista társadalomban egyre melyülő válságot mutat, mindinkább elválik, elkülönül egymástól a keveseknek szóló arisztokratikus művészet és a széles tömegeknek szánt kommerciális művészeti tömegtermeles. A szocialista... kultúra egyik legalapvetőbb célkitűzésé éppen ennek az ellentmondásnak a feloldása. A szocialista művgszetpolitika azokból a gondolatokból indul ki, amelyeket Lenin fogalmazott meg- Klara Zet- kinnel való beszélgetése során. „A művészet a népé, legmélyebb gyökereit a széles doigozó tömegek sűrűiébe kell lebocsátania. Ezeknek a tömegeknek érzéseit, gondolkodását és akaratát kell összefognia, őket kell felemelnie. Bennük kell a művészt felébresztenie es kifejlesztenie. Kell-e egy törpe kisebbségnek finom edes biszkvitet felszolgálnunk, amíg a munkás és paraszttömegek fekete kenyeren tengődnek? Ez magatol értetődik, nemcsak a szó betű szerinti értelmében gondolom. hanem képletesen is — mindig a munkásokat es parasztokat kell szem előtt tartanunk. Az o kedvükért kell megtanulnunk gazdálkodni, számot vetni. Vonatkozik ez a művészet es a kultúra területére is Ahhoz hogy a művészet közelebb • ásson a néphez? és a n«P a művészethez, először is tel k*'ll emelnünk a közmüveit- seeet és $'■ egyetemes kulturális színvonalat.”

Hogy ma mind többet beszélünk művészet és közönség kapcsolatáról. az korántsem azt jelenti, mintha eddig szem elől vesztettül volna ezt a legfontosabb szempontot. Sokkal inkább ■utói van szó. hogy a kul- tú (-forradalom kibontakozásának új állomásához él kezűink. hogy művészet és széles tömegek kapcsolata ű.t kérdéseket állított előtérbe \ mai helyzetet ugyanis \z jellemzi, hogy — számos feilett tőkés országtól is méltán irigyelt — eredményeket értünk el éppen „a közműveltség, az egyetemes kulturális színvonal” felemelésében, amit Lenin művészet és nép kapcsolatának egyik előfeltételeként jeiölt meg. Ugyanakkor ennek alapján, s főként a rádió és televízió revén mind szélesebb tömegek váltak és válnak a művészetek élvezőivé, a műalkotások mind szélesebb körű visszhangot váltanak ki, a művészeti közvélemény egyre szervesebb tényezőjévé válik a művészeti folyamat egészének, igényei, befolyása egyre hatékonyabban alakítja a szűkebb értelemben vett művészeti élet légkörét. Éppen ezeknek az eredményeknek, a kultúrforrada- lom kibontakozásának következménye, hogy manapság kerül sor a kulturális statisztikák, a terjesztési adatok, számok tüzetesebb elemzésére, a közönségigények differenciáltabb megközelítésére, a művészi kultúra még megmaradt „fehé^ foltjainak” feltárására és felszámolására.

S az sem véletlen, hogy „csak ma” esik több szó az ízlésről.

Az ízlés ugyanis felettébb konzervatív. Kialakulása igen sok tényező (otthoni és munkahely-környezet, városkép, stb.) összetett hatásától függ és már viszonylag korán, fiatal korban kikristályosodik egy-egy emberben. Éppen ezért az ízlés félöntudatos reflexek rendszerévé, igen mélyen gyökerező sajátságává válik az egyes embernek, amit jóval nehezebb befolyásolni, alakítani, formálni, mint a tudatos ismeretvilágot. Főként ezzel függ össze, hogy míg a kul- túrforradalom a legszélesebb tömegek számára biztosította az általános és szakismereteket, emelte a műveltségi színvonalat, addig az ízlés fejlődése ezzel a folyamattal nem tartott lépést. Ma már nem a műveletlen ember a „gyakori”.— hanem .az a jelenség, hogy művelt embereknek éppen széles ismeretkörükhöz mérten elmaradott az ízlésük. És ez azt is jelenti: épp az ízlés területén számoltuk fel még legkevésbé a múlt káros örökségét. Nem valamiféle mulasztásról, hanem az elért eredményeink alapján szükségképpen ma előtérbe került új problémáról van tehát szó.

A káros örökség — leegyszerűsítve — főként a sznobizmusban és az un. kispolgári ízlésben, azok továbbélésében nyilatkozik meg. Egyaránt jelen vannak a közönség egyes rétegeiben és a szűkebb értelemben vett művészeti életben; egymást kölcsönösen „táplálják”; együttesen pedig művészeti arisztokratizmusnak és művészeti tömegtermelésnek azt a kapitalizmusra jellemző kettősségét konzerválják, amely művészet és tömegek egészséges kapcsolatának körülményei közt is egyik legnagyobb akadálya.

Az ízlés azonban — ha „konzervatív” is — korántsem változhatatlan, amint azt a polgári kultúrpesszi- mizmus számos képviselője hirdeti. A szocialista társadalom szerkezete és célkitűzéséi lehetővé tették és teszik a sznobizmus és kispolgári ízlés elleni harcot, s hiba volna lebecsülni mindazt, amit ebben a tekintetben eddig elértünk. Nemcsak a műsor- és terjesztési politika figyelt fel a helytelen ízlésorientáció jelenségeire, de számos bíráló cikk, tanulmány született és születik a sznobizmusról, giccsről, kispolgári szentimentalizmusrói. a szórakoztató műfajokban jelentkező kispolgári if lés megnyilvánulásairól. Az

ilyen természetű közvetlen harcra — s még az eddigieknél is hatékonyabbra — természetesen szükség van. Emellett azonban nem szabad szem elől vesztenünk, hogy az említett rossz tendenciák nemcsak egyszerű ízlésörökséget jelentenek.

Azt is. De fennmaradásukban társadalmi tényezők is közrejátszhatnak és játszanak. Azaz a sznob és kispolgári ízlés elleni harcot nem lehet elválasztani a kispolgári szemlélet életforma, életvitel elleni harctól.

„A kispolgári szemlélet egyik megnyilvánulása — hívják fel a figyelmet az Ideológiai Irányelvek — az apolitikusság és a közügyek iránti közömbösség. Még ma sem tűnt el teljesen a:i a régi gondolkodás és magatartásmód, amely bizalmatlanul és hitetlenül tekint a közélet új lehetőségeire, igyekszik távol maradni mindentől, ami szerinte túlmegy a szűkén vett egyéni érdekeken, a magánélet körülbástyázva, a közügyektől elzárva keresi az egyén érvényesülését és boldogságát”. Ez a társadalmunkban még jelenlevő szemlélet és életforma a legfőbb melegágya a kispolgári és sznob ízlésnek. Mert az apolitikus, közügyek iránt érdektelen szemlélet természetszerűen ellenáll az igazi művészetnek amely mindig társadalmi felelősségre ébreszt, mindig erkölcsi és intellektuális erőfeszítést kíván s mindig igényt és követelményt is támaszt — élvezőjében. A giccsnek, szentimentalizmus- nak ezzel szemben mindig a társadalmi igénytelenség erkölcsi tartalma tlanság, a könnyű megközelíthetőség az erőfeszítés nélkül megszerezhető, éppen ezért múló, semmire sem kötelező hatás a jellemzője.

A kispolgári ízlés elsősorban a műit káros öröksége, de nem pusztán a maga tehetetlenségi nyomatéi« révén él tovább. A nvugati polgári hatás mellett,' az a szemlélet és életforma is konzerválja, amely a maga szűk köreit, individuális „nyugalmát”, üres „béícéjét” félti az igazi művészet vallató, felrázó társadalmilag elkötelező élményétől. S ezzel függ össze,- hogy á kispolgári szemlélet miért éppen a szórakoztató műfajokban és műsorokban tudja leginkább érvényesíteni ízlését. Hiszen számára a szórakozás igénye a művészeti igénnyel azonosul. Amennyire természetes és jogos, hogy minden dolgozó ember kikapcsolódásra, szórakozásra is igényt tart, ugyanannyira „természete” a kispolgári magatartásnak, hogy a művészetektől csak szórakoztatást vár el. Ez az egyoldalú tájékozódás mintegy tömöríti, koncentrálja ezeket a rétegeket, amelyek mint „közvélemény” tényleges arányukat messze meghaladó mértékben juttatják kifejezésre — sokszor nem is eredménytelenül — igényeiket

De a sznobizmus is ugyanerről a tőről fakad. A sznobot végső soron ugyanaz a társadalmi szkepszis, dezil- luzionéltság tereli az irodalmi, művészeti kuriózumok irányába, mint ami a kispolgárt a giccshez és szentimen- talizmushoz. Amik iránt ma a sznob elsősorban érdeklődik: a szélsőséges polgári avantgardizmus, absztrakcio- nizmus, modernizmus — azokat ugyanúgy a társadalmi vonatkozások kiiktatása, ugyanúgy a szociális tartal- matlanság jellemzi, miút a giccset és szentimentaliz- must. Kedvelt „művészeteiknek” csupán formája különbözik — apolitikus, társadalmilag közömbös lényegük azonos.

A kispolgári ízlés e két változatával szemben tehát nemcsak közvetlen vitával, bírálattal, a kiadók, szerkesztőségek, stúdiók részéről, nemcsak nagyobb éberséggel kell harcolni, de az aktív, eleven, széles körű közéleti- seg kibontakoztatásával — közvetve is — küzdeni kell.

Tóth Dezső

Kevés a gyermek és ifjúsági könyv

A város lakosságának 16,1 százaléka olvas rendszeresen Közelebb az üzemekbez, tsz-ekhez — Miért szűnik meg egy tsz-könyvtár — Ami hiányzik: belybenolvasási lehetőség

Egyre nő az olvasás iránt’ igény, különösen szükséges gondoskodni a megyeszékhelyen és a hozzá tartozó tanyavilágban az olvasás feltételeiről. Tripsánszki Jenő, a Megyei Könyvtár igazgatója ismertette a városban doigozó könyvtárak helyzetét, a feladatokat.

— A város mintegy hatvanezer dolgozóját égj’ megyei, és a városi könytár- hálózathoz tartozó 5 fél- függetlenített könyvtárossal működő, s 20 külterületi fiók- illetve könyvkölcsönző látja el szolgáltatásokkal. Ugyancsak

a város területén működik zömmel a Megyei Könyvtár 2. sz. művelődési autója, 3 tanyán tart rendszeres filmvetítést, 2 helyen kölcsönöz könyveket.

—< A városban 9800 olvasót tartanak nyilván, vagyis a lakosság 16,1 százalékát. Az olvasók 39,1 százaléka 14 éven aluli. A 14 éven felüli olvasók 15,1 százaléka ipari-fizikai, 14,7 százaléka mezőgazdasági dolgozó. A városban a nemek között arányosság van, a tanyákon főleg a férfiak alkotják az olvasótábort.

— Egy lakosra a városban

1,3 kötet könyv jut, a könyvállomány az elmúlt év decemberében 81 598 kötet volt. A könyvek 38 százaléka ismeretterjesztő irodalom.

Jónak mondható a társadalomtudományi müvek aránya is: az ösz- szes könyvállomány 12 százaléka tartozik ide.

Ellenben elégtelennek mutatkozik a 17 százalékkal képviselt gyermek- és ifjúsági irodalom, holott az olvasók 39,1 százaléka 14 éven aluli.

— S mit olvasnak a városban lakók: egy év alatt 297 ezer kötetet olvastak el, melyből 20 százalékos az ismeretterjesztő irodalom és 39 százalékos a gyermek- és ifjúsági szépirodalom. A mai magyar szépirodalmi műveket mind a belterületen. mind a perem részeken többen olvassák, mint a régi szépirodalmat.

A tanyavilágban egyre keresettebbek a mező- gazdasági szakkönyvek.

— Súlyán, Benkő és a Vajda bokorban és környékén, ahol gyümölcsöst telepítettek, dohánnyal, földieperrel, burgonya, alma termesztésével foglalkoznak, — igen keresik a mezőgazdasági könyveket.

— Különféle rendezvények voltak az elmúlt időszakban könyvtári közreműködéssel. A felszabadulási előadássorozat keretében két alkalommal Szabolcsból indultunk el címmel találkozó és beszélgetés volt a TIT-ben Galambos Lajossal, Váci Mihállyal, Rákos Sándorral. A költészet napján a

IV-es és a XIII-as iskolában, a Guszev telepi fiókkönyvtárban előadások hangzottak el, a TIT-ben pedig Alföld-est volt. író-olvasó találkozók, nagyvilágest, a tanyákon 25 könyvismertetés, előadás, vetélkedő, a III. sz. iskolában öt mesedélelőtt és egy könyv- ismertetés szerepeltek műsoron. Ezek a rendezvények alkalmat adtak az ismeretbővítésre, világnézeti fejlődésre, a művészi ízlés formálására. De

nem fogták át a város lakosságát, legtöbbször minden rendezvényen ugyanazok jelentek meg,

irodalomszerető olvasók, pedagógusok, diákok.

— A könyvtáraink közvetlen kapcsolatban nincsenek ipari vagy mezőgazdasági üzemekkel. Egyes rendezvényekre azonban igyekszünk meghívni őket Véleményünk szerint

Helyes lenne az iskolákhoz hasonlóan egy-egy rendezvényt közvetlenül egy-egy termelő üzemben megtartani.

Vannak persze közvetlen kapcsolatok is, többek között a Ságvári Tsz-el. az elmúlt években létrehoztunk

egy 600 kötetes könyvtárat a tsz-ben, azonban annyira nem vették igénybe, hogy a megszüntetésével most foglalkozunk. a könyv, ái- fenntartása érdekében nyugdíjas tanárkönytárost is alkalmaztunk volna, a esznek csak az erkölcsi támogatást kellett volna adni, azonban ezt sem vállaltan.

Ellenben a Dózsa Tsz biztosította a könyvtár elhelyezését,

* a jelek szerint az élei* Éépes munkához minden támogatást meg fog adni.

A könyvtári intéznie- nyék tárgyi és személyi íci- tételeit illetően sok a javítanivaló. Évek óta megoldatlan a Megyei Könyv .ár

gyermekrészlegének az elhelyezése. Reméljük ebben az eyben vegre mod nyílik.:, ez uttoroházban. A város, fiókkönyvtárak kicsik, nem eléggé otthonosak, helyben,,.- J^asra, folyóiratlapozásra

jóformán sehol nincs lel«, tőség, a hatókör kitérj««, tese érdekében régóta esedékes egy fíókkönytár nyj.

a Hirnes ben. A városi fiokok bútorzata korszerű «lesre szorul, a tanyája!iac 15 bővíteni kellene, a ta- nyai könyvtárak könyvi:-,*. ' e, cseréje nehezke*. a egyet Könyvtár a művelődési autóval heti egy alkalommal igyekszik segúe- “ eZ6n’ azonban a városi Könyvtárnak szállításra, ra kodásra, stb. költségvetési íedezete nincs.

Bár a . könyvállomány

tefko6?" elégség«mek mutatkozik - figyelembe véve a rendszeres fejlesztést — azonban a tanyai könyvtá- ^kan kevés az ismeret tér- J esz fcő könyv.

PöMán,•számban kellenének közérthető, isroere terjeszlö és szakkönyvek.

Sürgető igény van egy késő estig nyitvatartó hírlapSserey0lrat °lvasó létes>- tesere a varosban — feje?

f« be a Megyei Könyvtár

igazgatója. r

Pali Gém