Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

a túlzón gyógyszerfogyasztásról, az idei kór házépítkezésekről nyilatkozik dr. Szabó Zoltán miniszter A Központi Sajtószolgálat munkatársa felkereste dr. Szabó Zoltán elvtársat, egészségügyi minisztert, s az olvasókat, a lakosság széles rétegeit érintő né­hány kérdést tett fel neki. Az alábbiakban ismertetjük a kérdéseket, s az azokra adott választ. — Hogyan alakult az elmúlt évben a lakosság egészségügyi helyzete? — Talán néhány szám­adattal jellemezném a la­kosság egészségi állapotának alakulását. Az elmúlt évben 1964- hez képest valamivel emelkedett az élveszületések száma, s a csecsemőgondo­zás további fejlődésének eredményeként 1965-ben ke­vesebb 1 éven aluli kisgyer­mek halt meg, mint 1964- ben. A statisztikai adatok saerint változatlanul magas volt a szívbetegségekben, a rosszindulatú daganat miatt, a az agyvérzés következté­ben elhaltak arányszáma. 1966-ben némileg emelke­dett 1964-hez képest a táp­pénzbe vettek száma. — Jelenleg 18 896 orvos tevékenykedik az országban, vagjU 10 ezer lakosra 18,6 orvos jut; köztudomású, bogy ez nemzetközileg is jó arány. Egy év alatt csak­nem háromezerrel emelke­dett a szakképzett egész­ségűéi középkáderek szá­ma. és ezzel nőtt a szak­képesített dolgozók aránya. 1965- ben 62 új orvosi kör­zetet szerveztünk, mintegy napi ezer órával emelkedett a szakorvosi munkaórák, és másfél ezerrel a gyógyinté­zeti ágyak száma. Tovább folytattuk a rendszeres tű­ri őszüréseket; kedvező jel, hogy az elmúlt évben mint­egy 3300-aal kevesebb új tbc-s beteget vettünk nyil­vántartásba. mint 1964-ben. Különösen örvendetes, hogy jelentősen csökkent a gümő- kóros megbetegedés a 14 éven aluli gyermekek kö­zött Egy esztendő alatt csaknem ezerrel szaporítot­ták az állandó bölcsődei helyeket, s a korábbinál több körzeti érmékorvos tevékenykedett. Mintegy 700 fővel több lett egy év alatt a szociális otthonok befoga­dóképessége is. ■— Ezek az adatok is mu­tatják, hogy az elmúlt év­ben is tovább javult a la­kosság egészségügyi helyze­te, ellátottsága. — Szinte minden kor­nak megvan a maga jellegzetes betegsége. Napjainknak egyik leg­általánosabb tünete a sok neurotikus panasz. UH a véleménye erről miniszter elvtársnak? — A neurózisok nem ne- rezhetók korunk betegsége­ik. Erre az elnevezésre nkább tarthatnak számot pl. i szív- és érrendszeri, va- amint a daganatos megbe- egedések. A neurózisok yákoriságáról elterjedt vé- emény részben abból szár- nazhat, hogy a különböző íredetü neuro-vegetatív pa- laszokat a közvélemény neurózisnak fogja fel. — Ezzel nem azt kívá­wm bizonyítani, hogy a íeurózis nem gyakori, hi- zen elég sok problémát lyújtó megbetegedés. Úgy ;ondolom azonban, helyes, ia a valóságos helyére so- oljük a betegségek sorában, lkai közt egyébként leg- yakrabban a különböző esti és lelki túlterhelés, az gyónnék önmagával, vagy :örnyezetével kialakult Lonfliktusai szerepelnek. — A sajtóban és más nyilvános fórumokon ismételt bírálat érte az abortuszbizottságok te­vékenységét. Hogyan ítéli ezt meg, s hall- hatnánk-c valamit a ter- besgondozás helyzeté­rül? — Az elmúlt évben több új vizsgálatot vezettünk be azzal a céllal, hogy tovább emeljük a terhesgondozás szakmai színvonalát. Széle­sebb körűvé tettük a ve­szélyeztetett terhesek kór­házi ápolását és kezelését is. Tavaly — néhány járás kivételével — már az egész ország területén végeztek RH és ABO vérvizsgálato­kat. Mind több vérkicseré- léses transzfuzióval sok új­szülöttet lehetett megmente­ni az életnek; országosan egy évben már mintegy 600 ilyen jellegű transzfu- ziót alkalmazunk. Városok­ban és mindenütt, ahol ar­ra mód nyílik, vérképvizs­gálatok, valamint belgyó­gyász- és fogászati szak- vizsgálatok egészítik ki a terhesvizsgálatokat. A ma­gas szintű és hatékony ter­hesgondozás szempontjából, az egészségügyi szervek közvetlen szakmai munkája mellett. nem közömbös azonban az sem. hogy mi­lyen a lakosság általános és egészségügyi kultúrája: he­lyes, céltudatos és eredmé­nyes felvilágosító, nevelő tevékenységet fejtünk-e ki? Különösen fontos ez a te­vékenység a tanyavilág még mindig nagyszámú lakói — asszonyai, leányai — felvilá­gosítása. nevelése érdeké­ben. — Mind az egészségügyi dolgozók és szakszervek, mind a társadalmi szervek hatékony felvilágosító és nevelő munkája nagyban segítheti az abortuszbizott­ságok tevékenységét is, kü­lönösen. ha ezek meggyőző ténykedése is tovább javul. A kettő együttes hatásá­nak eredményeként bizo­nyára egyre több olyan az abortuszbizottságokat felke­reső terhes lesz, aki végül is nem terhessége megszakítá­sa, hanem éppen megtartá­sa mellett dönt. — Elharapódzott és szinte „divattá” vált hazánkban a mértékte­len gyógyszerfogyasztás. Mi erről a véleménye? — A mértéktelen, helye­sebben a túlzott gyógyszer- fogyasztás világjelenség. A túlzott gyógyszerfo­gyasztás megszüntetése és a gyógyszerekkel való okos takarékosság megvalósítása érdekében nagyon sokat te­het a célszerű, hatékony felvilágosítás és nevelés. Mind az egészségügyi, mind a társadalmi szervek ez irányú munkájában sok még a javítani és tennivaló. — Hallhatnánk-e vala­mit arról: mivel gyara­podik 1966-ban a ma­gyar egészségügy? — 1966-ban több olyan egészségügyi intézmény be­ruházása folytatódik, vagy fejeződik be, amelyek épí­tése a második ötéves terv­ben kezdődött el. 1966-ban több új kórházat adunk át rendel tetősének. — Mind jelentőségükben, mind pedig méretükben nagy egészüségügyi építke­zések is megkezdődnek eb­ben az esztendőben. Hozzá­kezdenek a váci. a ceglédi, az ajkai új kórházak épí­téséhez, a zalaegerszegi kórház bővítési munkálatai­hoz. Megkezdődik a komáro­mi, a sárvári rendelőinté­zet; a kaposvári KÖJÁL; az ürömi, a nyíregyházi, a za­laegerszegi szociális otthon, a Gyógyáruértékesítő Válla­lat raktára, a debreceni gyógyszerraktár építése is. Tovább folytatják a salgó­tarjáni, karcagi, hatvani, siófoki, kazincbarcikai, dombóvári kórházak beru­házási munkálatait, a nyír­egyházi kórház bővítését. — Végül azt kérdez­nénk meg, hogyan érin­tette a bérrendezés az egészségügyi dolgozókat, s mit vár miniszter elv- társ a nagyobb anyagi megbecsüléstől? — Február elsejével az egészségügyi intézmények­ben mintegy 56 ezer dolgo­zó, az egészségügyi vállala­toknál pedig több mint 5 ezer dolgozó kapott bér­emelést. Rendeztük az ügye­leti díjakat is. — Biztos vagyok abban, hogy a nagyobb anyagi megbecsülés még jobb mun­kára serkenti az egészség- ügyi dolgozókat, s tovább javul és szilárdul a munka- fegyelem is. — A béremelés hatására biztosan csökken majd a kórházakból az elvándorlás, mindenek előtt a nővéreké és szakmunkásoké, akik közül, ennek előtte, sokan hagyták el munkahelyüket. Így sokkal inkább bizto­sított, hogy mind szilárdabb törzsgárda alakuljon ki az egészségügyi intézetekben is. Azt, hogy ennek mind 8 betegellátás, mind az inté­zetek műszaki és kisegítő működtetése szempontjából milyen jelentősége van. bi­zonyára nem kell hangsú­lyoznom — fejezte be nyi­latkozatát dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter. Nők — önmaguk/ó Ujfehértón Kis jó: Számok varázslói O lvasom, hogy előadást tartott a gyorsszámolás feltalálója és művészi fo­kon mutatott be összeadási és egyéb műveleteket. Távol áll tőlem a szán­dék, hogy érdemeket kiseb­bítsek, de a hír megfogal­mazása nem pontos. Lehet valami új fejlődési fokról akar értesítéssel lenni, de maga a gyorsszámolás már sokkal előbb föltaláltatott, s ez idő szerint is folynak műveletei. Nyári kertvendéglökben kánikula idején sebes ira­mú csodapókok egész sora produkálja magát. Amiköz­ben a plajbászt a céh jobb­oldalán felülről lefelé fut­tatják, lélegzetelállító hada­rást sodorván, úgy dobják föl a végösszeget, mint ün­nepi tűzijáték a csillagszó- rót és húzzák a csíkot oly káprázatos számrakéták, hogy bámulatában leesik a fogyasztó alsóajka. Minap a délbudai tájegység egyik híres teraszán három po­hár sörért szempillantás alatt 10 forint 70 fillért ug­ratott ki a főúr és a társa­ság tagjai azóta sem tud­nak rájönni, mennyi lehet egynek az ára, mert akár­hányszor osztják tízhetvenet 3-mal, mindig 3,566666666666..,. jön ki hányadosként és nyújthatod, mint a rétes­tésztát, véget soha nem ér a megbabonázott sor. Persze, ha valamely mai fia­tal azzal akarna büszkélked­ni, hogy a csodaszámolókat ez az ő mai kora termelte ki, hagyjon föl a kevélység­gel. A kis városban, hol egy­koron a mi ifjúságunk bim­baja virágba szökkent, gyorsszámoló villámakro­baták légiója dolgozott. Je­les intézetek buzgólkodtak a fiatalság nevelésén, mint például a Hableány, a Kék Egér, a Vörös Koporsó —, hogy csak a jobb restau­rantokat említsem. Legfé­nyesebb matematikus volt Jenő, a kacsakezű, a Bor- ka-bár főcsórója. — Fizetni — hangzott el hajnaltájt, Jenő jött, pillan­tást vetett az asztalra és már mondta is a végössze­get. A mi rendünk vívmánya és egyik alapja is a női egyenjogúság. A nő társa­dalmi szerepe két évtized során nagyon megnöveke­dett. És mégis. Hányszor halljuk beszélgetéseken, vi­tákon, még élnek az előíté­letek. A győzelem még nem teljes, van még mit ten­nünk az egyenjogúságért. Üjfehértón kérdeztünk asszonyokat, mondják el ők maguk, hogyan látják a helyzetüket. • Mályváskertnek hívják a nagyközség másik végét. Valamikor földhözragadt szegények, zsellérek, bére­sek lakták. Ma is találkoz­ni egy-egy házban a műit örökségének nyomaival. Itt, ezen a faluszélen tanít An­tal Jánosné, aki a nőtanács elnöke is. Antalné: „Hatnak még az előítéletek..." Én most azt mondom el, amin változtatni szeretnénk. Ezen a környéken például sok a gyerek. És ez kicsit meghatározza az asszonyok helyzetét. Sok férj eljár az iparba. És nem ritka, hogy ottmarad a kereset egyré- sze a kocsmában, vagy a vonaton, az utasban. Nyil­ván ezeknél az asszonyok­nál aligha alakulhatott ki az egyenjogúság tudata. Szinte ki sem jutnak a la­kásukból, alig mondáinak ön­álló véleményt, a férj egy- egy családban korlátlan úr. Példákat mottd, mit jelen­tenek még az előítéletek. A nőnek ott a helye a spór- nál, a gyereknél, nem az előadásokon, a rendezvénye­ken,. „Hányszor panaszolják asszonyok, hogy e miatt nem mernek eljönni a tea­délutánjainkra, pedig ezek Színes, szép esték”. Tudatára kell ébreszteni az asszonyokat itt, a falu­ban is, hogy nem elég csak gyéreket nevelni, s csak a magunk módján. A világot megismerni, látni, hallani kell, hogy értsük is benne a helyünket. — Micsoda??? — hördült föl egyhangúlag minden al­kalommal a társaság és or­dítottak a főnökért. Borka mester minden egyes alkalommal szeme fe­hérjét égnek fcá'dítvá üvöl­tötte: — Jenő, maga bitang, maga szántszándékkal tönk­re akarja tenni az én szolid üzletemet?!? Vegye tudomá­sul, hogy elsején ki van rúgvall Persze nem mindenütt ment ily simán a félreérté­sek kiküszöbölése. A város végén virult a Három Fe­hér Szegfű, minden idők legviharosabb betérője. For­ró júliusi éjszakán a Feke­te Macskából jövet néztünk be és ott Lehőcz Jóska or­szágos jó barátomat láttuk pillanatnyilag kedvezőtlen konstellációban. Gigor úr, a Szegfű tulajdonosa, igazgató­ja és kiszolgálószemélyzete, két kezével a torkát fogta, fejét a söntéspult márvány­lapjához szorította, akként, hogy Jóska dereka kilencven fok alatt hátra görbült és Gigor mester főléje borul­ván, szemmel láthatólag Nagy Gabriella: „Szerintem teljes az egyenjogúság..." azon igyekezett, hogy belő­le végérvényesen kiszorítsa a szuflát. Azonnal láttuk, hogy a céh valamelyik téte­léből eredt a terefere és az sajnálatos vágányra sik­lott. Bugár Laci, aki éppen ka- lonaévét szolgálta, haladék­talanul intézkedett. Derék­szíját leoldotta, feje kil'üí mégcsóválta és boldogabbik felével odacsapott. — Jó estét, tizedes úr — szólt, miután Jóska nyakát elengedte. — Egy liter az asztalra, egy a bandának — mondot­ta Bugár, amikóiben a szí­ját derekára visszaigazítot­ta. Tíz perc m/tlva a kék szalonból fülrepesztő össz­hangban zúgott Kifelé, hogy elmegyek a te:\~>lom mel­lett, jaj beh szépén énekéi­nek... Lehőcz Jóskq a tenort ha­sította, Gigor úr tercelt hozzá, a kis Turcsi G illír, a prímás pedig úgy húzta, hogy ádámcsutkája föl és alá szaladgált a szívbéli ol­vadástól... áruházban helyettesít. Fia­tal, tavaly érettscaizett, most szerzi meg a könyve­lői képesítést, s már van helye. — Egyenjogúság? Ta­nulhatok, dolgozz aiok, ugyanúgy fizetést kap­hatok, mint a férfiak. Es ha férjhezmegyek? Annyi a különbség, hogy jön majd a második műszak. De kü­lönben? Én szerintem teljes az egyenjogúság. Egy-két apróság kivételével, mint mondjuk a szórakozás. Mert ott még nem... Talmácsné: „Mit tud segíteni a férjem.. .?’* Talmács nénihez kísér, -'fémnek hívja, pedig fia- .alasszárny még. Harmincki­lenc éves. De tíz gyereket hozott a világra és nevel, mert még egyik sem dol­gozik. A legkisebb az ölé­ben, kilenchónapos. — Nehéz? — Nem nagyon — vála­szol, de hangján érződik, hogy ha nem lenne anya, ha nem szeretné olyan nagy hűséggel a gyermekeit, mind a tízet, azt mondaná, igen, az. A férje távol dolgozik — pedig közelebb is talált vol­na munkát —, s háromhe­tenként jön haza, szomba­ton. A bútor, az egc-z pici szoba szegényes. Egy kétki- lós kenyér egyszerre nem elég. Elégedett azért. „Szere­tem a gyerekeket. És az az egy szerencsém, hogy nem betegeskednek. Este? Van nekem itthon mozi. Öt jár iskolába, azok ta­nulnak. Én varrogatok, fő­zök, mosok, és olvasok me­sét a másik ötnek. A ki­csiknek. Mert nagyon sze- x’etjük az ilyen könyveket. A mesét”. Csak a lakásra panaszko­dik, kicsi és dűlőiéiben van, Mégis száz forintos lakbért kérnek érte... Nagy Gabriella az új Barabás doktornő: „Az anyák lemondanak. . * Barabás Magda huszonkét éve él az itteni asszonyok között. És orvosuk is. — Az asszonyok nagyon sokat dolgoznak, nekik kell vállalni a család gondját, a földet, mert a férfiak zöm­mel elmennek dolgozni a városokba. Van már mosó­gép, de még kevés. Olyan is van, hogy ha lehetne se igen használják. Előítéletek. Bár sokat változott a világ. A gyermek születésekor már azt ts mondják ,,a lá­nyért is adnak fiút.” Tud­ja, az kell, hogy a lányok is elhelyezkedjenek, s már­is nagyobb a becsületük. Most pedig van munkahely, itt a gazdaságban, a téglá­st gyárban, a szövetkezet­ben, a városban. Idősebbek és fiatalok. Két nemzedék. „A fiatal az fnegy a moziba. Nyáron megy a nánási, szobo6zlói, s a sóstói strandra, csapatos­tól. Az anyák? Tetszik tud­ni — válaszolnak, mikör kérdezem — a gyerek el­ment szórakozni, rámsza­kadt minden munka”. Sajnálom őket, sokszor el­csigázva jönnek ide a ren­delőbe. Pedig — és az or­vosnő hangsúlyozza — csak a családon múlik. Hogy mit lehetne tenni? A tanárnő és az orvosnő azt mondja, nem lehetünk elégedettek. A felvilágo­sult nő már nem lesz rab­szolgája, hanem egyenran­gú táráa a férjének. Ehhez persze felvilágosult férj Is kell. A fiatalok már ilyenek, öltét alig köti a múlt sok kolonca. A válaszok — nem vál­toztatott rajtuk a feljegy­zés semmit — talán kissé nyersek. Megírásukkal az volt a cél, hogy felhívjuk a figyelmet, mindegyikünk- két; egy szál virágot haza­vinni, vagy kis vállalati ün­nepséget rendezni egy év­ben egyszer a nőkért, szép, de nagyon kevés. Kopka János Hammel József felvételei 1966. március 6. A lakosság egészségügyi helyzetéről, Nem elege«} szál virág...!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom