Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-31 / 76. szám

Falusi ifjúságunk helyzete a megyei tanács előtt A falusi ifjúság helyze­téről és feladatáról tárgyalt szerdai ülésén a Szaoolcs- Szatmár Megyei Tanács. Az előterjesztés utalt arra, hogy a mezőgazdaság gyors fej­lesztéséhez, a korszerű ter­melési eljárások bevezetésé­hez és alkalmazásához mind több szakmailag jól képzett munkaerő szüksé­ges. Ezt az igényt már ma is, de a jövőben még in­kább a fiatalok bevonásá­val lehet kielégíteni. Jelen­leg a közös gazdaságokban a tagoknak csak a 15 szá­zaléka tartozik a 30 éven aluliak korosztályához, és 30 százaléka meghaladta a nyugdíj korhatárt. A falun élő mintegy 75 000 fiatal közül tagként csak nyolc­ezer, kisegítő családtagként U—20 000 dolgozik a közös gazdaságokban. Míg nyolc­ezren ipari üzemekben te­vékenykednek, 11—12 ez­ren pedig eljárnak a falu­ból dolgozni, mert ma még úgy látják, hogy ott nem találják meg számításukat. Hozzájárul ehhez az is, hogy u tanácsok és terme­lőszövetkezetek egy része nem oldotta meg a fiatalok otthonmaradásához szüksé­ges alapfeltételeket, mint az anyagi érdekeltség, elő­legosztás, szórakozáshoz, művelődéshez szükséges klubok, sportfelszerelések biztosítása. A falun élő fia­talok keresete is nagyon el­tér egymástól. Különösen szembetűnőek a különbsé­gek a tsz-ekben, állami gaz­daságokban, gépjavító állo­másokon dolgozó fiatalok keresete között A megyei tanács és a KISZ megyei bizottsága 1963. évi együttes ülése óta vannak biztató jelenségek. A fiatalok becsülettel helyt­állnak a munkában. Nőtt az érdeklődés a mezőgazda­sági szakmunkásképző isko­lák iránt 1965 második fe­lében csaknem négyszáz fiatal tért vissza a falura, nagyrészük termelőszövet­kezetbe. Tavaly a termelő- szövetkezetekben 199 ifjúsá­gi kollektíva dolgozott majdnem hatezer taggal. Néhány termelőszövetkezet­ben különféle juttatások­ban részesítik a fiatalokat Jutalomkirándulásokat szer­viének, televíziót, lemez­játszót sportfelszerelést vá­sárolnak, házassági, bevonu­lási segélyeket adnak. A vezetők és idősebbek sok helyen elismeréssel szólnak a fiatalok munkájáról. A megfelelő bizalom hiányára mutat viszont az, hogy a tanácstagoknak csak 7,4 százaléka fiatal, s a terme­lőszövetkezetek kétharma­dában a vezetőség között nincs KISZ korosztályhoz tartozó ifjú. A falusi ifjúságnak a szo­cialista mezőgazdasági ter­melésben való fokozottabb bevonása érdekében hozott határozat szerint törekedni kell annak elérésére, hogy a termelőszövetkezeti fia­talok munkadijazása meg­közelítse az állami gazda­ságban, iparban dolgozókét. Ennek fontos feltétele a tsz-ek gazdasági megerősí­tése. El kell készíteni a ter­melőszövetkezetek távlati munkaerőmérlegét, szak­munkás-utánpótlás tervét. Segítséget kell nyújtani a tsz szocialista brigádok szervezéséhez, működéséhez, s gondoskodni kell ezek anyagi, erkölcsi elismerésé­ről, megbecsüléséről. Tá­mogatni kell a fiatalokat a lakásépítésben. Megkülön­böztetett módon kell fog­lalkozni a lányok munká- baállításával, s a lehetősé­gekhez képest biztosítani kell a fiatalok foglalkozta­tását. Ezzel összefüggésben több gondot kell fordítani újabb kisegítő üzemágak létesítésére. ösztönözni kell a fiatalo­kat a szakmai és általános műveltség megszerzésére. Bővíteni kell a szakmun­kásképző iskolák hálózatát. Kedvezményeket kell adni a tanuláshoz, s a tanul­mány befejezése után pe­dig anyagilag és erkölcsileg is el kell ismerni a szak- műveltséget, mint teszik azt Tarpán és még néhány községben máris. El kell érni, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolát végzettek képességüknek megfelelő munkahelyeken dolgozzanak. A továbbkép­ző iskolákat és az általános iskolai gyakorlati foglalko­zásokat a mezőgazdasági szakmunkásképzés szolgála­tába kell állítani. Rendsze­ressé kell tenni a fiatalok politikai, világnézeti neve­lését. Fontos, hogy a veze­tők tájékoztassák őket politikai és gazdasági kér­désekről. A művelődésre előirányzott összegek célsze­rű felhasználásával töreked­ni kell a kulturális, sporto­lási, szórakozási igények reális kielégítésére. Végül szükséges a mező- gazdasági szakpropaganda fokozottabb előtérbe állí­tása. Formálni kell az egész megye lakosságának gondol­kodását. Tudatosítani kell, hogy ma már a mezőgazda­ságban is szakmák vannak. Szükséges, hogy az eddigi­nél is több írásos propa­gandaanyagot jutassanak el falura. A falusi ifjúság helyze­tét az elkövetkező hónapok­ban járási és községi ta­nácsüléseken is megvizsgál­ják. Az üléseken részt vesz­nek a megyei tanácstagok is. Hódi László Kijavították a pe^mtte/.őgépeket az ibrányi Rákóczi szere­lői. Képen: Tarr János szerelő és Oláh László munkagép­kéz elő. Foto: Hammel József Kitüntetések Április 4-e alkalmából tizenhárom olyan dolgozót tüntettek ki Munka érdem­renddel, akik a mezőgazda­ságban kiváló eredménye­ket értek el. A kitüntetése­ket dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyet­tese szerdán délután nyúj­totta át a megyei tanácson. A kitüntetések átadásá­nál jelen volt Orosz Ferenc elvtárs, az MSZMP Sza- bolcs-Szatmár megyei párt­bizottság első titkára. A Munka érdemrend arany fokozatát kapta Koz­ma Ferenc, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztá­lyának dolgozója és Schusz- ter Pál, az Állami Gazda­ságok Igazgatóságának fő­kertésze. A Munka érdemrend ezüst fokozatát nyújtották át Csorba Istvánnak, a ké- ki Búzakalász Termelőszö­vetkezet elnökének és Mi­ké Jánosnak, a kislétai Rá­kóczi Termelőszövetkezet elnökének. A Munka érdemrend bronz fokozatát kapta Tóth Mihály, a kisvárdai Rákó­czi Tsz sertésgondozója, Pethö Miklós, a csegöldi Bajcsy-Zsilinszky Tsz trak­torosa, Gulyás Péterné, a tiszaszalkai Búzakalász Tsz baromfigondozója, Krutilla Mihály, a nyírteleki Dózsa Tsz fogatosa, Nagy A. Já­nos, a tiszavasvári Lenin Tsz sertésgondozója, Pin- kóczy Ferencné, a tuzséri Rákóczi Tsz szocialista bri­gádvezetője, id. Németh Jó­zsef, a kölesei Kossuth Tsz tagja, Sebők Sándor, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Nö­vényvédő Állomás zárszol­gálati felügyelője és Mán Zoltán, a Fehérgyarmati Gépjavító Állomás minősé­gi ellenőre. A munkásőrség Szabolcs- Szatmár megyei parancs­nokságán szerdán kitünte­téseket adtak át hazánk fel- szabadulásának 21. évfordu­lója alkalmából. A munkás­őrség országos parancsnoká­nak parancsát Szappanos Mihály, a munkásőrség megyei parancsnokhelyet­tese ismertette. A kitünte­téseket és jutalmakat Hor­kai Sándor, a munkásőrség megyei párán csnolca adta át. A Haza szolgálatáért em­lékérmet Tabi József, a munkásőrség nyírbátori já­rási parancsnoka, Mészáros János, megyei technikai szolgálatvezető; a Közbiz­tonsági érdemérem arany fokozatát Birtok János, tár­sadalmi munkatárs; a Köz- biztonsági érdemérem ezüst fokozatát Gyurján László, a munkásőrség nyíregyházi városi parancsnoka, és Kiss Zoltán társadalmi munka­társ kapták. % Szűcs János, a csengeri Önálló munkásőrszázad pa­rancsnoka országos pa­rancsnoki dicséretben része­sült. Az ünnepségen több, a megyei törzsben dolgozó munkásőr jutalmat és di­cséretet kapott, az eddig végzett jó munkája elisme­réseképpen. Felszabadulási ünnepségekre készülnek megyénk dolgozói Emlékműavatás Záhonyban — Külföldi delegációk érkeznek Szabolcsba Április 4., hazánk felsza­badulásának 21. évforduló­ja méltó megünneplésére készülnek Szabolcs-Szatmár megye dolgozói. Az ünnep­ségekre szovjet és román delegációk érkeznek! me­gyénkbe. A megyei központi ün­nepségre április 3-án, 18 órakor, a Nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színházban kerül sor. Ezen részt vesz­nek a párt- és tömegszer­vezetek képviselői, az üze­mek, vállalatok, intézmé­nyek kiváló dolgozói, a Szovjetunióból és Romániá­ból érkező delegációk, a szovjet hadsereg képviselői. Az ünnepséget Koncz Ká­roly, a Hazafias Népfront megyei titkára nyitja meg, majd dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb. elnök- helyettese mond ünnepi be­szédet. Az ünnepség máso­dik! részében kultúrműsor lesz, melyben fellépnek a nyíregyházi művelődési há­zak öntevékeny művészeti együttesel, valamint a nagy- kállói fmsz tánccsoportja. Az évforduló napján, áp­rilis 4-én délelőtt tíz óra­kor Nyíregyházán koszorú­zásokra kerül sor. A me­gyei és a városi pártbizott­ság. a megyei és a városi tanács végrehajtó bizottsá­gai, a tömegszervezetek képviselői, a delegációk, a szovjet helyőrség, valamint az üzemek, vállalatok, in­tézmények, az ifjúság kép­viselői helyeznek el koszo­rúkat a Felszabadulás téri szovjet emlékmű talapzatán, majd ezt követően a Marx téri román emlékmű­vet koszorúz.'.ák meg. Mind­két helyen katonai díszel- gésekre is sor kerül a ko­szorúzások Idején. Az Északi temetőben lévő szovjet emlékműnél virág­csokrokat helyeznek el az üzemek, vállalatok és isko­lák! képviselői. Április 4-én a déli órák­ban a megyei tanács vb. el­nöke fogadást ad a megyei tanácson. Ugyancsak április 4-én a KISZ megyei, és városi bi­zottsága rendezésében fél tizenkettőkor ifjúsági gyű­lést tartanak a Nyíregyhá­zi Tanítóképző Intézet ud­varán, amelyen ezer új KISZ-tag tesz fogadalmat. Az ifjúsági gyűlésen Bá- nóczi Gyula, a KISZ megyei bizottságának első titkára mond ünnepi beszédet. Vidéken Záhonyban lesz az egyik legjelentősebb ün­nepség. Április 3-án dél­előtt tizenegy órakor fel- szabadulási emlékművet avatnak az új állomás előt­ti téren. Az avató és ün­nepi beszédet Lipők And­rás, a Kisvárdai Járási Pártbizottság titkára tartja. Az avatás után megkoszo­rúzzák az emlékművet. Az ünnepségre szovjetunióbeli vendégeket is várnak. A kisvárdai járási ünnepsé­get április 3-án, 18 órakor, a járási művelődési házban tartják, amelyen ünnepi be­szédet dr. Rozgonyi József, a járási tanács vb. elnöke mond. Baktalórántházán ugyancsak április 3-án 18 órakor lesz a járási ünnep­ség a Révai József Művelő­dési Házban, amelyen Nagy István, a járási pártbizott­ság első titkára mond ün­nepi beszédet. Mátészalkán április 2-án 18 órakor a járási művelődési' házban Fodor Károly, a járási párt vb. tagja mond ünnepi be­szédet; a községekben ápri­lis 3-án a délutáni órákban tartják a megemlékezése­ket. Április 4-én Mátészal­kán, Márkén, Vállajon és Nagydoboson megkoszorúz­zák a szovjet emlékműve­ket. Fehérgyarmaton ápri­lis 3-án 19 órakor lesz a központi ünnepség, ame­lyen Széles Lajos, a járási tanács vb. elnöke mond beszédet. Nyírbátorban áp­rilis 3-án a járási művelő­dé': házban Rohály Viktor, a Hazafias Népfront járási elnöke, a járási tanács tit­kára lesz az ünnepség elő­adója, Vásárosnaményban ugyancsak április 3-án 18,30 órakor a járási művelődési házban Pesti Endre, a járá­si párt vb. tagja mond be­szédet a járási ünnepségen. Vadvizek nyomában A nap az évszaknak megfelelően kelt; frissen, bujkálás nélkül, ma is egy fokkal emelve sugarainak beesési szögét, melyet amúgy sem zavart most semmi. A felhők még a hajnallal belemosódtak a messzeség­be. Pára vagy ködfoszlány, meg a kiegyenlített hőmér­séklet miatt nem képződ­hetett. (Ugyanis mindhárom összetett elem hőtartalma egyforma volt. Mert a leve­gő és a föld mellett, itt a vizet is számításba kell vermi.) A hófehér hajú, esupa- ránc arcú V, Szántó Ferenc bácsi, aki nyugdíjas korú létére sem tud a suton ülni, mert nyolcadmagával par nap óta a vadvizeket te­rengeti a vetésről a ba­rázdákba, onnan az árokba — pillantás né’kül nézi az emelkedő sugarakat. A láp mélyén épült, pi­roscserepes kerülőház arasz­nyi tornácáról, melyet^ al­kalmi szállásnak is szántak annak idején az illetékesek. A Ráz előtt, alig száz lé­pésnyire, szalmakazalba épített szükség birkaakol. Annak végében, jó tűztá­volságra, háromnegyedes ereszű, náddal fedett, desz­kaoldalú szín. Előtte faosz­lopokhoz erősített, vaspálcás nyitott karám — abban nyaral a meddő gulya — és az egész mindenség mö­gött a régi uradalmi tanya maradványa. A félig elbontott cseléd­ház — az elköltöző magá­val vihette a neki juttatott részt. Gyepes tetejű föld­ólak, hevenyészett disznóka­rámok, azok előtt deszka- vályúk és kenderből rekesz­tett tyúkól. Oldala sározva, teteje pedig, rókafaroknak nevezett vadfű. (Termővi­rága hasonlít a róka farká­hoz.) Talán a régi táj jut eszé­be az öregnek? A hatvan­hetvenöt év előtti, az ősi, az emberi kéztől alig há­borgatott — mert amint mondani szokta a fe’ette el­repült hetvenből, legalább hatvanra úgy emlékezik, mintha csak ma volna — melyet alig örökített meg emberi kéz. (Nem régen láttam róla egy ügyes, felnagyított toll- raj zot. Szép is, kifejező is, de mégsem tudja vissza­adni a monumentális való­ságot. A kép fő alakja, egy­ben címadója — halászni indul. Öltözete korabeli. Térdben buggyos vászon- nadrág, jólkötött hegyesor­rú bocikor, szalmakalap és vászoning. Vállán, két köz­nek nevezett húzóháló, ösz- szeeresztett varsa, jobb kezé­ben ladikhajtó csák — nem csáklya — és háttérben a nádas. A nádas szé'én, keskeny vízfolyosó, az égen bárányfelhők és ide-oda csapongó vadmadarak.) A régi tájra emlékezik, aminek feledhetetlen és visszatérő mozzanatai kö­zött a tavaszi vízömlés volt a legelső. Ha délről derült, megér­keztek pár nap múlva a vadvizek. így mondva he­lyes. mert tényleg több fe­lől jöttek. A nyír fe'ól zú­duló szőke volt. Szőke és tisztít, mint a hegyi víz. A hegy felől jövő szürke; és a bükkösök leve fekete. Jöttek és abban a ter­mészetes vízgyűjtő földtek- nőben, száz ágra is sza­kadtak. E sőnek a szeszé­lyesen kanyargó erek teltek meg. Szinültig. Majd át­csapva az idők folyamán magaépítette, agyagos par­ton, a zsombékos részeket árasztotta el Az ingólápra csak azután szivárgott. Ez ott képződött, ahol messzebb estek az ér­partok. És az odahulló nádleveleken, s egyéb ví­zinövényzet rothaaékán kí­vül, nem gyarapította más a talajt. Különben mindig a vízszinthez igazodott. Az emelte, • az sülyesztette, ezt az egybeállott rostos szőnyeget, mely messziről nézve szilárd talajnak tűnt. A zúduló vizek mégis csak nyomát lelték a tava­lyi nádasnak. (Szó szerint értve ezt is.) Ami arra va­ló volt, „levágták télen és hazahordták A csörmöt pedig meggyújtották; ked­vező szélben és ha elég száraz volt. (A semmire se jó kákát, a nádra kapasz­kodó vadkomlót — mely messziről néha szénabog­lyának tűnt — és az apró alulmaradt nádat nevezték csörmőnek.) Aztán egycsapásra meg­változott minden. Úgy lett, ahogy a mérnökök kiszá­mították. A nagy csatorna elvitte a külvizet — pár nap alatt, mely hónapokig csörgedezett volna át kü­lönben a lápon, — a bel­vizet pedig a vezérárokba ömlö számtalan apró csa­torna gyűjtötte össze. Ezt a vizet gép emelte át a töltésen. Éjjel-nappal ha kellett, mert a régi gőzzel hajtott szivattyútelepet, vil­lany erejűnek is kiegészí­tették. — Csodálatos föld ez még ma is — mereng el félig hangosan Feri bácsi. —- Például ott is víz van, ahol nem látszik. Amire nem is gondolna senki. Legfeljebb azt látja, hogy a szürkés­fekete szín helyett, opálos- fekete a fe’szín. amit a legsoványabb szél sem tud megszikkasztani. Az ember és a vad isme­ri fel csak ezeket. Az em­ber a föld színéről, a vad pedig a talpával. Az itt nevelkedett nyűi nem vág neki az ilyen résznek. Ha jobban süly- lyed a szokottnál, megáll. Megáll, megfordul és azon a nyomon amelyiken jött, szépen visszasattyog. Tavasz van. Nyakig a. föld vízzel, s így az égből hullott utánpótlás nélkül is nehéz az ember munkája. Mégis ő győz! Mert nemcsak a táj vál­tozott itt meg, hanem a benne lakó is. Az emberek, a tulajdonosok, akik se- hogyse tudnak már a régi módon élni. Nem azt mondják, amit a régiek mondtak a nagy víz láttán; hogy majd el­megy az, ha jött. Azok, ha későn ment el sem törték magukat. Leg­feljebb nem szántottak. Hogy mégis vethessenek, a tavalyi kórókat húzigálták ki és annak helyére tették az aranysárga kukoricasze­meket. Szállási László április 4-e alkalmából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom