Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
FARKAS KÁLMÁN: Térkép a szekrény ajtaján 12000 ember vár gondoskodást a nagykállói tanyavilágban Kátay Antalr Úira otthon Szél cibálja már a rozsvetést, fakó fácánok készülnek újra nászra, gömbölyű kocákat terel a puli, s János bácsi, a közös kanásza csorba pipáját újra cserélte végre, s ritkábban járnak is temetésre... A* MSZMP Szabolcs- Szatraár Megyei Bizottsága IS84 október 21-i ülésén feltárta a szabolcsi tanyavilág helyzetét és határozatot fogadott el a tanyákon élő lakosság életkörülményeinek állandó javítására. E határozat nyomán került sor — többek között — a Nagykállói Járási Pártbizottság tanyai ankétjára, melyet Görénypusztán tartottak meg. Tanyaparlament. Ott fogant meg bennem a pusztai iskolában, ahol csak dísz még a tanterem meny- nyezetén a tejfehér villany- búra, s esténként mécsvilág lángja mellett tanít történelmet az alig huszonnégy esztendős igazgató, Mocsár Gábor, a tanyán élő embereknek Görénypusztán, ahol jó ivóvízre szomjasak, s a golyva, a vérhas roncsol. Ott, ahol nemrég még elméket bontott a denaturált szesz. A reggelenként, különösen télen ezzel a méreggel ízesítette iskolába induló gyermekének teáját az anya. ízlelgetni kell e szót, ezt az új, jogot követelő fogalmat, mely oly régi, évtizedes keserveket rejt. Csak m tanyai küldöttek szeméből sóvárgó vágyakozás a jobb élet után, a gondokat és fájdalmakat palástoló reVcres János a tszcs elnöke dók az edzett „kommenció- sok” homlokán és arcán az élő tanúi: vártak erre * napra Görénypusztán. Tanyák népe. Sajátos lelkületű emberek. Külön világ. Ök ülnek most parlamentet járásiakkal és megyeiekkel. Nézem a mellettem ülő Veres Jánost, ezt a szigorú tekintetű embert. Ö a Rákóczi Tszcs elnöke, tanácstag. Kutatom a mély barázdák okait az ünneplőbe öltözött, fehér inget viselő Rácz Gábor bácsi arcán, az alig félszáz esztendős Kiss Istvánon és közöttük fiatalnak tekintendő Katona Mihályon. Anyakönyvük „hazudik”. Tíz esztendővel idősebbnek néznek ki. íme a cselédsors öröksége az arcokon. S még a gondolatvilágukban is. Rácz Gábor: ötvenöt esztendeje élek itt. Veres János: Már a nagyapák idejében is Görénypuszta volt. Kiss István bácsi a feketét szürcsölgeti mellettem. Gencsy, Kállay zsellérei voltak. Homokdombok mögé bújt település. Biri és Balkány között fekszik. Nyolcvanöt család lakja. Több mint háromszázharminc ember él itt, távol. Három utcája van. Még nevük sincs. De a házak egymás mellé búj - tak. Évszázadokkal ezelőtt is így volt. Ekevas nyomán fordul ki a barázdákból ősszel és tavasszal a régi élet maradványa. Az ezerháromszázas évek elején már találkozni a névvel: Gurynfa'va. Egy évszázaddal később a Zudor család birtokolja, majd a törökök pusztítják el. Újra „feltámad”. Uj élet sarjad, s a földbirtokosok zselléreinek élniákarása szalmatetős viskókat, négyes pitvarú cselédházakat építenek. Földbe hulltak a vert falú viskók. Veres János: Egy maradt meg emlékeztetőül, az özvegy Hanzel Mihálynéé. Kinn fütyül a szél. Hordja a homokot. Fehér meszelt falú tanterem. Itt tanácskozik a tanyai parlament. A falon ábc szemléltető tábla. Alatta sorba a tizes számrendszer. A virágok között Lenin képe. Csepelyi Tamás, a nagykállói járási pártbizottság első titkára térképet szegez fel a szekrény ajtajára. „Villany, víz, út, kultúra kell az embereknek.” Nézem a tnoso'ygó Lenint, aki erről álmodott. Gondolatokba szökkenő gondok, kívánságok fogalmazódnak meg. A nagykállói járás tanyavilágának égbekiáltó ellentmondásai. Csepelyi beszél: Részben konzerválódtak a két évtizeddel ezelőtti állapotok a tanyavilágban. Rácz Gábor bólint. „Kutakat kell fúrni.” Veres János: Feljött a talajvíz. Ihatatlan. „Nincs a tanyavilágban telefon. Orvos fehér holló itt. Tudunk olyan esetről, amikor a lázas beteg elindult a faluba a forró homokon. Kilométereket gyalogolt. Annyira felszökött a láza, hogy már nem tudtak rajta segíteni.” Veres János: Bizony sokszor előfordul, hogy Balká- nyig kell futni, s innen telefonálni mentőért, mert itt szüli meg gyermekét az anya. Százhuszonegy tanyatelepülés. Ebből negyvenhét tanyán száz — ezer közötti a lélekszám. Szatmárban kisebbek a falvak. Egyetlen hely nincs, ahol szakképzett ápolónő lenne. Katona Mihály: Nincs, aki egy injekciót beadna. Az igazgató segít, ő a „házi” gyógyszerész. Mocsár Pannóniája mindig útrakészen az iskolaudvarban. A járásban 40 600 ember él. Élőből tizenkétezer a tanyákon. Sgítséget, gondoskodást várnak. Harminc olyan tanyatelepülés van amelyet nem lehet, nem szabad felszámolni. Itt születik a legtöbb gyerek, a fiatalok aránya magasabb mint a községekben. Harmincöt iskola közül huszonhat külterületi. Nincs szakrendszerű oktatás. Drámai hangon egy pedagógusnő: Gyerekkaravánok járnak hófúvásban gyalog öt-nyolc kilométerre az iskolákba. Követolhel-e ponRácz Gábor tosságot a tanító? Elfáradnak, s alszanak a padban. Égető igényről szól Csepelyi: A szakrendszerű oktatás kollégiumi elhelyezéssel biztosítható lenne. Tervünk, hogy Balkányban épüljön fel. A község másfél millióval segít. Indokolt. Egyelőre 220 gyerek nem részesül szakrendszerű oktatásban. Vita kerekedik. Növekedni fog évről évre. Sérelmezi a tanyai parlament, hogy a művelődési autót elvették a járástól. Nincs egyetlen fúrott kút se a tanyákon. A bal- kányi fmsz négy tanyatelepülésen szüntette meg a boltját. Csepelyi: Ezzel nem a párt megyei bizottsága határozatának a végrehajtását segítik. Nem érthetünk egyet! Kiss István Űj térkép kerül a szekrényre. Egy üzlet tervrajza. Itt épülne Görénypusztán Segítséget várnak az emberek. Csepe'yi: Ha csak egy épülhetne évenként, az is előrehaladás. Dél elmúlt. Itt nem jelzi harangzúgás a pusztán. Tárgyal a tanyaparlament. Veres János kér szót. Küzd, remeg a hangja, s egyre csak köszöni ez a tanyai ember, hogy értük formálódnak a gondolatok, tennivalók. ígéri a tanya nevében: mindenben segítenek. Tizenkétezer ember gondja zsúfolódott e kis terembe Szöszke fejecske jelenik meg a nyikorgó tanterem ajtajának résén. A tanító „bácsi” talpon van. „Ma nincs tanítás” — siet eléje. Tanulunk. Életközelségből érzéke’jük mindnyájan a tanyai emberek gondjait. Úgy. ahogy azt a megyei pártbizottság 1964 októberi határozata megfogalmazta. Eszerint hangzanak el a kívánságok is. Névtelen ezrek mondják: Utak kellenek, melyek ösz- szekötik az embereket. Indokolja a kétezer hold gyümölcsös is. Betegek kívánsága: Szükség lenne egy terepjáróra egészségügy! célra. A mentők nem tudnak a tanyavilágban közlekedni. Ezernyi gyerek: villany, fény, fény, tanyai kollégium. Veres János szólal meg merettem: Igen, mert hátra nem szeret menni a nép, mindig több az igény. S ezeket Csepelyi, a járási pártbizottság első titkára fogalmazza meg újra és újra. És a segítség. „Indokolt a tanvai ko’légmm megépítése Balkányban. Vállaljuk a telep villamosítási tervének az elkészítését. Segítünk a bolt megépítésében. Berendezést is biztosítunk." Lassan simulnak a ráncok a szomszédaim homlokán. Veres János szeme mosolyog. Hogy ígéretek? De bennük rejlik a megvalósít ás. Érzékelhető a párt- határozat testet öltése. Szövődnek az érzelem szálai. Hogy érdemes-e erre a fanyavilág népe? E zártnak vélt világ feltárja magát. Csepelyi magva rázza szenvedélyesen: Pajtavárosok épültek évek alatt itt is. Tekintsenek ki. Az iskolával átellenben dohányt váró pajták katonás rendben sorakoznak. Negyven hasonló épült belőlük a tanyákon. Szem alig látja. Tavaly a tszcs-k húszmillió forint beruházással gazdagodtak. Jonatánt telepít az egykori cseléd ember. Harminchét saját erőgéppel ren de’kéznek. Szomjazzák ezek az emberek az úiat. a kultúrát. Gondolkodásuk változik. Itt a tanyákon tizenkét párt- alapszervezet működik. Szászhúsz kommunista a kovásza a fejlődésnek. \Tisz- szacseng fiilembe a járási titkár szava: konzerválódott állapotok. Ezek el’en kell felvenni a harcot. S buzog bennük a szenvedély. íme a tények. Harminc tanyán több mint ezer ember vitatkozott a jövőről, a tanyáról, sorsáról a téli tanfolyamokon. A tanyai napok valóságos ünneppé váltak. Csepelyi: Egyik helyen megsértődtek, mert még nem került rájuk a sor. Hat tanyán esténként- száz ember mellett világol a mécses, s küzd a matematikával, fizikával. De hol van ő e világtól? Igénye, látóköre bővül, s türelmetlen. Mert ő adja az erejét, munkáját. Ez meg százezreket ér. Csak számoljanak vele. Négy tanyán működik ideiglenes orvosi rendelő. „Kiselejtezett kórházi bútorokat kérnénk bele!” Nyolc tanyán már ég a villany. Ez évben Perked- pusztán gyűl ki a fény. Ezerötszáz tanyai ember örülhet ennek. Ezekre a helyekre tv-t biztosított a járás. Veres szól mellettem: Ide is hiányzik nagyon. De hát... Másfél éve még a postát sem kézbesítették csak hetenként kétszer. Most mindennap kapunk újságot is. Tudjuk mi történik a világban. Mozi? Sokan még nem láttak filmet. Csepelyi: Próbálunk segíteni A nagyobb tanyákra agregá torokat vásároltunk, míg villany lesz. Csak a MOKÉP-tól kaptunk volna nagyobb segítséget. Inkább vállalat. Pedig kulturális intézménynek kellene „lepnie. Kiselejtezett telefonkábeleket kérnek. Itt nagy kincs lenne. Az iskola épületével szemben tágas ablakú takaros ház. Tarján Ferenc és családjáé. Sovány asszony fogad. Keze tésztás. Lisztesszakajtó az asztalon, mellette Orionton táskarádió. Néger spirituálé szenvedélyes hangjai szűrödnek ki. Tarjáimé szülei még cselédek voltak. De ö már előre néz. ö mondja: Ez minden szórakozásunk. Ha villany lenne, vennénk tv-t, de talán előbb mosógépet. Ez ügyben, e nagyon fontos ügyben kell sokszor és érdemben üléseznie még a tanyaparlamenteknek. Hammel József felvételei Apám szusszant: Ennyi hír egycsokorba megnyomja mellét, s miközben tölt, liheg, küszködik e széllel-bélelt idővel, s miközben anyám is körül-tipeg koccintunk, kétszer, ötször is talán, aztán vers-olvasásra invitál. „Nem tudhatom...” Radnóti szól helyettem, s látom, idő-gyürt arca megremeg, „... annak térkép e táj” — veri vissza a padló, s tudom: e most megújult lelkeken — mélyen a szikkadt emlékek alatt — a holnap tenyérnyi álma felszakadt. S már tudom, hogy e táj nekünk is térkép. csak benne élő álmok ébredeznek, csőkutak szívják a homok szivét és régi cserjék terebélyesednek, hogy több legyen mint térkép: jövőnk e táj, mely féllábával még a múltba jár. Vasvári István: Tenger volt... Valamikor a régi hadseregben — komiszabbnál komiszabb kenyér: voltam honvéd, ki honját védeni fél — veszendő hont tűrő népe ellen. A Visó-völgyén kötötték ki társam, ki annyi úton velem menetelt — villogó por arcába tüzelt; lógott a fán fakó ájulásban. Váralján az országúti fákra kötöttek fel negyven katonát, negyven lengett jobbra, balra át s öltött nyelvet vérre, pusztulásra. Nemzetvesztő nemzetvezetökkel volt terhes a jajongó haza; s úgy szakadt rá 44 hava — zörgő szél a csont-jég temetőben. ♦ cserbenhagytuk a gyalázatot; áradtak az orosz csapatok; sodródtunk a földszin áradásban. Tenger volt és szürke volt és mély volt, Szatmár előtt megbújtunk vagy százan; mint minden nagyság, olyan egyszerű s vele mennyi könny, s milyen derű — széles föld és tornyosuló égbolt! Szava Holovanyivszkij: Fehér leiem Fehér terem fényárban úszik. Ünnep... Egy ősz vasöntő lép be most ide, keményen, mintha számadásra jönne. Hatvanadik évét ma tölti be. Helyet foglal, mellette felesége. Mindenki látja: ősz-fehér feje. S én visszagondolok sok régi évre, idézgetem, milyen volt élete. Hogy indult el Lenin hívó szavára — sapkáján égő csillag ragyogott — a munkáskormányért s ukrán hazája szabadságáért fegyvert ragadott, s később megint hosszú és virradatlan éjben hogyan vonult felégetett falvak közt, ismét partizáncsapatban, s földjére a hóhértól hogy védte meg. Én is szeretnék sok-sok évig élni, dolgozni a közös nagy célokon, s szintén a fényes szép terembe lépni hatvanadik születésnapomon. Szeretném azt is, hogy utam mezsgyéit az unokám vagy más ifjú legény lélekben vélem majd úgy élje végig, mint mostan az öreg munkással én. úl KÖNYV■ Magyar Lajos: KÉSŐI TUDÓSÍTÁSOK Péchy Blanka Regény című — néhány éve kiadott könyvében bukkant fel, hosszú évtizedek után, a kommunista forradalmárrá lett radikális újságíró, Magyar Lajos alakja. Igen, csak az alakja, mert — ha eredeti leveleit olvashattuk is felesége, Péchy Blanka művében — Magyar Lajos csak „Nikó János” néven szerepelt. A forradalmi érdem, az igaz ügy iránti odaadás és a hűség nem maradhat elfeledve. Magyar Lajos — aki tragikus halállal halt meg — most újra a maga nevén szerepel. S nemcsak a Kerepesi úti temető egyik gránitoszlopán, hanem a Péchy Blanka által sajtó alá rendezett könyv címlapján is. Nem vaskos könyv ez: a Tanácsköztársaság bukása után, a fehérterror „bírái” előtt elmondott, bátor és vádló „Védőbeszéd”-en kívül csak három írása szerepel benne. Az első egy csokorra való olyan haditudósítás az első világháborúból. amelyek akkor nem jelenhettek meg: az elemző riport nálunk nem valami nagy hagyományokkal rendelkező műfajának tartalmában több mint érdekes — az imperialista háború „boszorkány- konyhájá”-t leleplező, — formailag meg olvasmányosan, szépen, s ugyanakkor színvonalat soha fel nem adva megírt darabjai. A második írás naplóféle az 1918- as magyar polgári forradalomról a Nemzeti Tanács megszületéséről. (Magyar Lajos az újságírók küldötte volt a Tanácsban.) Ez is igen érdekes, maradandó értékű dokumentum. A legmagasabb szellemi teljesítményt azonban „A tiszta erkölcs kritikája” című írás jelenti. És nemcsak azért, mert Magyar Lajos a börtönben — a magyar prefasiszta rendszer halálos ítéletének árnyékában — írta ezt az erkölcs kérdéskörét marxista szempontból vizsgáló tanulmányt, hanem mert a részben úttörő módon felvetett elméleti problémákat — mi az erkölcs, kiknek az érdekeit szolgálja, hogyan viszonyuk az osztályokhoz és az osztályharchoz stb. — összekapcsolja a Magyar Tanácsköztársaság tapasztalataival. Magyar Lajost, a meggyő- ződéses és művelt forradalmárt nem törte össze sem az első magyar proletárdiktatúra bukása, sem személyes sorsának kilátástalansága. Azt fürkészte, mi a tanulság, mi az, amit jobban észbe kell venni, amit okosabban kell tenni. Gondolatgazdag és megrázó ez az eddig kiadatlan tanulmány és vallomás. A magyar haladó közírásnak gazdag tradíciói vannak, de azért nem olyan gazdagok, hogy ne lenne szükségünk ennek az „örökség”- nek minden tallérjára. Magyar Lajos „késői tudósítása” nemcsak egy kiváló magyar forradalmár portréját, hanem a politikai és tudományos jellegű újságírás éltető hagyományait gazdagítják. (Kossuth Könyvkiadó)
