Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-22 / 68. szám
Teljes erővel építjük a házgyárakat Az építés iparosításáról — Az 1966. évi feladatokról — Az építőipar tervezett fejlesztéséről — nyilatkozik a miniszter Rohamosan nő a város vízigénye — és nemigen takarékoskodunk... I>r. Trautmann Rezső építésügyi minisztertől néhány kérdésben tájékoztatást kértünk a minisztérium tevékenységéről, terveiről. — Hogyan fejlődött a második Ötéves terv éveiben a magyar építőipar? — Az MSZMP Központi Bizottságának 1960. június 29-i határozata a II. ötéves terv időszakára az építés iparosítását tűzte ki célul, s egyben meghatározta a feladat végrehajtásának feltételeit is. Az állami építőipar ezeket a feladatokat csak részben tudta teljesíteni. 1965-ben már eljutottunk odáig, hogy az átadott lakások egynegyedénél a víz-, gáz- és fűtésszereléshez felhasznált vezetékeket szerelésre kész állapotban, az előregyártó műhelyekben készítették el. A betonszerkezetekhez felhasznált beton több mint egyharmadát központi betongyárak vagv központosított betonkeverő telepek szolgáltatták. (Utóbbiak komplex gépesítéssel dolgoznak.) Az építőipari vállalatok gépállománya 1960—1905 között megkétszereződött. Az £M építőipar a II. ötéves tervben előírt gépesítési arányt egyébként a földmunka és parkettacsiszolást munkáknál túlteljesítette; a vakolási és meszelé- si munkák előírt gépesítési szintjét viszont — a gépek nem kielégítő kihasználása miatt — nem érte el. Az ÉM építőipari vállalatai 1965-ben 34 százalékkal több építésszerelési munkát végeztek, mint 1960-ban. Az ezeken dolgozó munkások létszáma f t év alatt csupán 6,1 százalékkal nőtt. Az elért eredmények ellenére az állami építőipar elmaradt a II. ötéves terv előirányzatától; a tervezett 63,9 milliárd forint helyett a teljesítés 59,5 milliárd forint értékű volt. — Melyek az állami építőipar előtt álló legfontosabb feladatok 1966-ban? — A legfontosabb feladat ez évben is a beruházások határidőre történő megvalósítása. Az idén mintegy 250 értékhatár feletti objektumot kell befejezni s ebből 18 a kormány által kiemelt munka. A múlt évihez hasonló nagyságrendben építünk lakásokat is. A jelenleg épülőfélben lévő objektumokkal párhuzamosan az idén további 180 értékhatár feletti építkezést kezdünk meg. Ezek közül megemlíteném a miskolci és a győri házépítő kombinátot, a győri hűtőházat, a nagyatádi és szigetvári konzervgyárat, valamint a lábatlani papírgyárat. Úgy gondolom, az elmondottakból is jól érzékelhető, hogy az építőipar tevékenysége közvetlenül is befolyásolja a népgazdaság valamennyi főbb ágazatainak fejlődését, a lakosság élet- körülményeinek alakulását. Ez nagy felelősséget ró az építőipari munkásokra és vezetőkre egyaránt. A múlt évben kedvező eredményeket értünk el mind a termelés volumenét, mind pedig gazdaságosságát illetően, ezeket az eredményeket úgy tekintjük, mint az építőipar korábbi években felhalmozódott adósságának törlesztését. S az idén igyekszünk még többet törleszteni. — Hogyan készült fel ezekre a feladatokra a? iparág? — Mindenekelőtt az építőipar iparosítását kell megemlítenem. Az idén már teljes kapacitással termelni fog az első magyar házépítő kombinát. Termékeit a kelenföldi lakótelepen használjuk fel; ezzel egy új, minden igényt kielégítő, korszerű lakónegyeddel gyarapodik fővárosunk. Tovább növeljük az üzemben előregyártott vasbetonszerkezetek felhasználásának volumenét és arányát. Folytatjuk az építőipari vállalatok gépi eszközeinek és technikai felszereléseinek korszerűsítését. Külön megemlítem, hogy az átlagosnál nagyobb mértékben kívánjuk növelni a mélyépítő ipar kapacitását és műszaki színvonalát. A gazdaságirányítási rendszer készülő reformjával összhangban már az idén lépéseket teszünk, hogy a vállalatok közvetlen adminisztratív irányítása helyett egyre inkább előtérbe kerüljenek a közvetett irányítási módszerek. így például az értékhatáron vagy limiten aluli munkák elvégzésére a kivitelező vállalatok tételes kijelölést nem kapnak. A vállalatok maguk döntenek, Hogy a részükre tételesen kijelölt — népgazdasági szempontból különösen fontos, értékhatáron felüli — munkákon kívül milyen egyéb építési munkák elvégzésére vállalkoznak. Itt figyelembe vettük, hogy a központi szervek nem mindig tudják helyesen mérlegelni azokat az érdekeket, amelyeket a helyi szervek jobban ismernek. Ugyanakkor a kivitelezők az építőipari kapacitás koncentrált felhasználása érdekében jobban meg tudják határozni, hogy a fennmaradó szabad kapacitásukat hány munkahelyre és milyen térségben használhatják fel a leggazdaságosabban Az építőipar erőforrásainak koncentrálását és az építési időtartam csökkentését célozza — a korábbi operatív irányítási módszer alkalmazása helyett — a befejezett építmények elszámolásáról ez évben kiadott rendelet is. Eszerint a vállalatok csak akkor jutnak munkájuk ellenértékéhez, ha egy-egy új építményt, Illetve műszakilag elhatárolható megvalósítási szakaszt teljesen befejeznek. így tehát pénzügyi eszközökkel is a munkák mielőbbi befejezésére kívánjuk ösztönözni a kivitelező vállalatokat. Részben már az említett intézkedések hatása is, hogy a korábbi években jóváhagyott mintegy 30 tervmutatóval szemben most már csak 4 tervmutatót írunk elő a vállalatok számára. Ezek a legfontosabb feladatokat és a rendelkezésre bocsátott eszközeiket rögzítik. A tervjóváhagyás az építési munkák volumenét, a lakásátadási kötelezettséget, illetve a tervévben átadandó fontosabb létesítmények felsorolását továbbá az összes béralapot, valamint az önköltséget jelöli meg. A jóváhagyott tervmutatók körének és számának lényeges csökkenése szükségessé teszi, hogy megváltozzék a vállalati vezetés munkamódszere és a vezetési szemlélet A vállalati vezetők a terv keretei között rugalmasan alakíthatják ki az építőipari munkások, az ipari munkások a forgalmi dolgozók, az alkalmazottak létszámát és a bérezési formákat. Természetesen távolról sem kívánom azt állítani, hogy a jövőben a minisztérium és az irányító szerv csak mintegy „kívülről szemlélője’’ lesz a vállalatoknak, és csupán az év végén — a mérlegek elkészítése után — értékeli, jutalmazza, vagy bünteti a vállalatokat. A népgazdasági érdekek, nemkülönben a meg- lehetően sok előkészítetlen beruházás továbbra is igényel bizonyos operatív beavatkozást, közvetlen intézkedést a vállalatok irányítására. — Végül hallhatnánk valamit a harmadik «t- éves terv építőipari előirányzatairól? — Az építés iparosításának néhány aktuális irányelvét emelném ki. Változatlanul fontos az építési programok elemzése alapján egységes tipizált szerkezeti rendszerek kiali- kítása. Teljes erővel folytatjuk a lakásépítés iparosítására a házgyárak építését, a házépítő kombinátok létrehozását, a nagypanelos építés elterjesztését, az egységes ipari- és mezőgazda- sági vázszerkezetek gyártásának a megszervezését. A többszintes lakóházak és középületek építésénél a korábbi elképzelésnél szű- kebb teret kívánunk adni a magas házaknak és az öntött építési technológiának. A többszintes középületek építéséhez előregyártott vasbetonelemekből vázszerkezeti rendszert fejlesztünk ki. A magas lakóházak építéséhez is kikísérletezzük az előregyártott nagy elemek használatát. Előkészítjük az acél és az alumínium fokozott használatát épületszerkezeti anyagként. Kiemelkedő jelentőségűnek tekintjük — bár itt csak lassú előrehaladásra számítunk — a műanyagipar és az épület- gépészet ellátó iparok termékeinek korszerűsítését, új minőségi szintre emelését. Tovább kell folytatnunk az építőipar gépesítését, fejlesztenünk a munka szervezését, és mindezekkel emelni termelékenységét Az építés iparosítása e néhány kiemelt feladatán kívül ennek az annyira összetett iparágnak sok egyéb területén kell munkánkat fejlettebbé. magasabb színvonalubbá tenni, hogy minél teljesebben elégítsük ki az építőiparral szemben joggal megnyilvánuló igényeket — mondta befejezésül a miniszter. A szakemberek azt tartják, hogy a vízműépítést befejezni nem lehet, csak abbahagyni. Érthető ez a megállapítás, hiszen az igények állandóan növekednek az ú.' lakások, üzemek bekapcsolásával, s ami ma elegendő volt, két év múlva már kevésnek bizonyul. Hasonló a helyzet Nyíregyházán is. Nem árt a vas A város Kótajból kapja a vizet, ahol az első kutat 1928-ban fúrták az utolsót, — szám szerint a tizenegyediket — pedig a múlt évben. A munka azonban ezzel még nem állt meg, feltétlen szükség lesz újabbakra is. A konzervgyár indulása miatt a vízszolgáltatást haladéktalanul meg kellett kezdeni, s nem is volt idő a kótaji víz teljes vastalanítására. A lakosság részéről még ma is érkeznek észrevételek, hogy a víz olykor zavaros a magas vastartalom miatt Ma már egyre ritkábban fordulnak elő ilyen jelenségek. A tisztítási folyamat most már folyamatosan történik, de ha valahol új bekötést végeznek, szinte elkerülhetetlen, hogy a környéken ne tapasztaljanak a fogyasztók magas vastartalomra utaló zavarosodást. Jobb lesz a „minőségi A tavaszi nagytakarítást a vízmű vállalatnál is elvégzik, megtisztítják a csöveket, egyenletesebbé teszik az áramlást, mely szintén hatással lesz a víz minőségére. Természetesen a KÖJÁL is rendszeres ellenőrzéseket végez. Véleményük alapján a kótaji víznek nincs az egészségre ártalmas hatása. A város vízigénye az évszakoktól függően változik, azonban a számok ismeretében feltétlen gondolni kell a jövőre. Jelenleg napi 3—4 ezer köbméter víz fogy a háztartásokban és az egyes üzemekben. Ahogy közeledik a jó idő, ez a szám is növekedni kezd. Belépnek a rendszeres fogyasztók közé az idényjellegű üzemek. Szezonban például a konzervgyár vízigénye napi 4 ezer köbméter, tehát dúrván számítva annyi, mint téli hónapokban az egész Nyíregyházáé. A vízmű jelenlegi kapacitása napi nyolcezer köbméter. Ez annyit jelent, hogy nyári hónapokban még éppen ki tudja elégíteni az igényeket. A fejlődés azonban nem állt meg. Megkezdődik a gumigyár bővítése és csak a megyei építőipari vállalat több, mint négyszáz lakást ad át a város területén. Természetesen épülnek a társasházak, a közművesített családi házak is. Mind-mind újabb vízfogyasztót jelent. Fejenként napi 150 liter? S a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a nyíregyháziak nemigen takarékoskodnak a vízzel. Az országosan elfogadott tervezési alap 120 liter fogyasztás naponként és személyenként. A vízmű vállalat szakemberei próbaméréseket végeztek az Arany János utcai és Toldi utcai lakásokban. Meglepő eredmény született: tízhónapos átlagot tekintve 150 liter vizet fogyasztanak az emberek naponta. Harminc literrel többet, mint az országos átlag. Nyíregyházán negyvenezer rendszeres fogyasztóval számolnak. A különbözet tehát napi 1203 köbméter víz. A vízpazarlásnak számtalan módja van, és sajnos, az emberek egy része él is vele. Reggel a vízcsap alá tesznek egy-két üveg sört és az állandóan folyó vízzel hű tik. Délre háromezer liter víz távozik, teljesen feleslegesen a hálózatból. Ismerve az igényeket, már most gondolni kell a vízmű bővítésére. Ez komplex féladat. Nemcsak a nyíregyházi hálózatra vonatkozik hanem új kutak fúrására is. Kétségen kívül minimális hálózatbővítés is milliókba kerül. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni a rohamléptekben növekvő igényeket. Számolni kell erre, nehogy néhány év múlva csak a földszinten lakók kapjanak a kótaji vízből. Bogár Ferene Közel hét és fél millió forintos beruházással épül Kisvárdáa az új bankszékház, amelyet még ebben az évben átadnak rendeltetésének az építők. Elek Emil felv. Kis jó: Még egyszer a fűsarok H ónapok óta újból és újból fölmerül a sajtóban a hír, hogy a tűsarkú cipő kimegy a divatból és hogy ennek örüljünk, mert rengeteg balesetet okoz. Szemébe kell végre néznünk ennek a nőellenes tendenciának, mert az egész nem más, mint a női szabadságjogokat fúró klikk nevetséges próbálkozása. Mint a tüsarok igaz barátja, leszögezem, hogy a hír minden alapot nélkülöz és a hozzája fűzött következtetés a rágalom határát súrolja. 1. Valótlan, hogy a tűsarok ki akarna menni a divatból. A tűsarok napjainkban oly hegyes, hogy ahhoz képest a tegnapi kimondottan bumfordinak látszik. A tüsarok minden eddiginél tübb. 2. Tűellenes elfogultságból eredő ráfogás az, hogy a tűsarok a balesetek okozója. A balesetek okozója az a sajnálatos körülmény, hogy a főváros vezetősége mereven szembeszáll a kor szellemével és nem hajlandó alkalmazkodni a tűsarkú cipőhöz. Mi okozza, hogy a hölgy beleakad a villamos lépcsőjének rácsába? A tű? Szó sincs róla! A balesetet az okozza, hogy a villamos lépcsőjén rács van. Miért nem tud a hölgy szilárdan megállni két karcsú tűjén a kocsiban? Mert a padozatát hosszanti lécek borítják! Mi a teendő? Azonnali hatállyal felszámolni a rácsot, a lécet, helyette oly új anyagot föltalálni és azzal födni a lépcsőt, padozatot, mely egyfelől továbbra is elnyeli a nedvességet, másfelől szilárdul ellenáll a tüsa- roknak és azt nem engedi belemélyedni. Balesetet oltoz a sínek köze, ahova naponta ezerszer beleszorul a tű. Teendő? Azonnal felszedni a síneket, leszerelni a kerekeket, kicserélni késélü kerekekkel, a síneket ennek megfelelően késélbemélye- désü vágányokkal. A kerék éle és a bemélyedés csak valamivel legyen vékonyabb a zsilettpenge élénél, máris elérjük, hogy a tűsarok ne szorulhasson, bel«. Felszedni végül Budapest egész kövezetét és újjáönteni oly szurokkal, mely szilárdan ellenáll a tűnek és egyidejűleg az eddiginél is karcsúbbnak mutatja a női bokákat. Azt várni, hogy a tűsarkú kimegy a divatból, dóré ábrándozás. Mikor remélhető? Ha majd eltűnnek a rácsok, el a lécek, ha majd gurulnak a késélü kerekek a késélnyilású vágányokon és ha majd felszedték a főváros egész kövezetét és lerakták a tübenemfogadó új alapokat... ...a túsarkú cipő majd csak akkor megy ki a di- vatból. De akkor — lehet — már másnap.
