Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

A. Mar janovics írig y a j z ismerőseim irigy- kednek rám. Allan» dóan. Azt mondják: neketn mindig szerencsém van. Amikor még kis újság­árus voltam, majdnem szét­pukkadtak az irigységtől, s i oly ton azt hajtogatták: — Jó neked! Csak lóf­rálsz az utcán és árulod a lapokat. Nem kell egy hely­ben ülnöd nyolc órán ke­resztül, mint nekünk. De szí­vesen lennénk a te helyed­ben! Később, amikor hivatali munkába kerültem, ismét csak fújták a maguk nó­táját: — Jó neked! Szabad vagy mint a madár... De mi??! kszedbe ne jusson a nősü­lés. Isten óvjon tőle... Ám, ha egyszer mégis rászánnád magad, te is megtudod, mi az a haddelhadd! Telt múlt az idő, és meg­nősültem. No — gondoltam —, így aztán már nekem sincs jobb sorsom, mint a barátaimnak. Kvittek va­gyunk. Tévedtem. — Tudod is te, hogy mi a gyerek, — legyintettek. — Valóságos kínszenvedés! Csak éldegélsz az asszony­káddal kettecskén. Boldog ember vagy.;. műsorok miatt, vagy mert nem működik rendesen a készülék: szalad a kép, búg, recseg a hang. Vagy lenne egy kocsim. Nem is tudom, mit nem adnék azért, hogy osztozhassam is­merőseim kínjában, keserű­ségében, akiknek saját au­tójuk van. De az én ,,jó­szerencsém” — ahogy ők mondják — engem az au­tótól is megkímélt. S to­vábbra is azt hajtogatják, mint a verkli: — Könnyű neked! Nincs semmid. Fogalmad sincs, mennyi bajjal járna, ha nam lennél ilyen ágrólsza- kadt!... £ lvihetné az ördög az én „jószerencsé­met”! Mert például a minap is mi történt? Ér­kezett hozzánk egy fiatal fickó és szinte egyik napról a másikra lakást kapott. Különálló, két szobás la­kást). Most aztán kiniódik szegény. Persze engem mindig megkímélnek az effajta kín­lódásoktól. Pedig nem kelle­ne barátocskáim! Mert ez már igazán túlzás!... Kép­zelem, mi történne, ha egy­szer kiállnék a hídra kol­dulni. — Jó neked! Csak állsz itt és nézed a vizet, nézed | a járókelőket, s amellett még alamizsnát is kapsz! — mondanátok, s az irigy­ségtől mind beleugranátok a folyóba... Fordította: Krecsmári László MÉLTATLANKODAS i t anem egy szer hoz- zánk is megjött gyerek. S mi­vel saját lakásunk nem volt, egy kis albérleti szo­bácskábán húzódtunk meg. Hagyne lettem volna elke­seredve... Ismerőseim azon­ban mégis engem tartottak u világ legboldogabb em­berének. — örülj, hogy nincs saját lakásod, — mondogat­ták. — Kifizeted havon­ként azt a néhány ezer di­nárt a tulajnak és nincs to­vább gondod semmire. De nekünk?! Hol bútort kell venni, hol mást, csupa vá­sárlás az életünk. Őszintén bevallom, kissé szégyelltem magam, hiszen „boldog” ember voltam, ők meg, szegények kínlódtak... Bárcsak lenne egy tele­vízióm, — gondol tr»n — hadd vegyülne már egy kis üröm is az örömbe, hadd enne a mei'cs et*- uisüHSdä \ KERESZTREJTVÉNY Budapest felszabadulásának huszonegyedik évfordulója al­kalmából a Néplap 1945. feb­ruár 15-i számának „Budapest felszabadult” című cikkéből idé­zünk. Beküldendő sorrendben: vízsz. I. függ 103 12. 25, 27, 38, vízsz. 55. Vízszintes: ÍJ. Szájvíz márka. 13. Borúra jön. 14. Német R. T. 16. Bonc- tani. 19 Juttat. 20. Lovat bíz­tató szó. 22. Kronológia. 23. Ütő­kártya. 24. Ghánái község. 26. Kevert aroma! 27. Allatszállás. 28. A méltóság, tisztség. 30. Tás­ka nagyobbik fele. 31. Másik be­tűi keverve 32. A vízsz. 14, de magyarul. 33. Nem mögé. 35. Torbággyal egyesített Pest me­gyei község 36. Régi római vál­tópénz. 37. A hazánk területén lakó emberekre. 38. Dátumrag. 39. Sír. 41. Szóösszetételek ele­jén az állatvilággal kapcsolatos. 42. Nyugati állam. 43. Skála­hang. 44. Talptánc, sűrített rit­musú koppantásokkal. 46. Cek- ker egyik fele. 48. A láb része. 50. Vegtelen lengyel pénzegység! öl. Svéd város 53. Kimagasló Teljesítmény jutalmazására kitű­zött értékes tárgy névelővel. 54. Levegő. 57. DTA. 58. Gól hang­zói. 59. Megjött a kedve. 61. Puha fém. 62. Erdélyi szél. 64. Lejegyezte. Függőleges: 2, Szolmizációs hang. 3. A hol­landok világcsúcstartó női úszója, pillangózo (Kok.). 4 Ló fajta. 5. Árut tovább ad + a. 6. A Fő­városi Operettszínház szólótán­cosnőjének utóneve. 7 Súlyá­ból veszít. 8. üssze-vissza sír. 9. Visszakerget!!! 15. Szériában kc- szit 17. A számok világá­ban nem egész. 18. Minőségi el­lenőr 19. Tartozik neki. 21. Be­cézett női név. 23. Vonatkozó névmás. 29. Galopp kevert betűi 31. Ritka férfinév. 34. Én latinul (+’). 35. ökör románul 40. Nyel­vemmel érzékelek. 45. Lakoma. 46. Meleg románul. 47. Kevert krém! 49. A vízsz. 19. felszólí­tó módban. 51. Vissza: szemé­lyemmel. 52. Jó kedvű-e? 55. Ür németül. 56. Zseblámpa tar­tozék. 59. FEA. 60. Számnév. 63. Kettőezer római számmal. 65. Helyhatározórag. 66. AI. A megfejtéseket legkésőbb feb­ruár 21-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKF^ FOGADUNK EL. Január 30-i rejtvénypályázatunk helyes megfejtése: A Fehér tengerbe ömlő Dvina folyó torkolatánál. Faipar, tő- zeghőerőmű, hajógyár Nyertesek: Gaál Margit nyíregyházi, Szé­kely István csengeri, Böszörmé­nyi László encsencsi, Kiss Ernő nagyhalászi, Bartha Elvira nap­kori, Kemecsei Sándorné és Ko­vács Endre nyírbátori, Tar Gá- borné szamosszegi, Pósán István­ná tiszadobi kedves rejtvényfej- tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. GYEREKEKNEK Vízszintes: 1 Megfejtendő. 6. Nemesfém 11. Csinálni. 14. Kutya. 16. Ci pészek ragasztója 17. Hamis. 18 Mocsár. 19 Azonos mássalhang zók. 20. Részvénytársaság jelzése 22. Szófaj. 23. Istállóféle (—’) 24. Megfejtendő. 26. Európai nép 27. ALNÓ. 28. Szándékozik. 30 Megfejtendő. 33. A selyeniher nyó kedvenc lakhelye. 35 Ránt betűi keverve. 36 Svájci kan­ton. 38. Betűket rósz. 39. ... is, marad is. 40. Taktusa. 42 Piros, vörhenyes. 43. Gépkocsi „szíve”. Függőleges. 2. Rendhagyó igerag. 3. Hor­dófertőtlenítő 4. Kiejtett más­salhangzó. 5. Repülő. 6. Névelő­vel, csípős gyökér, virslivel eszik. 7. Heiyrag. 8. Anna bece­neve. 9. Nikkel vegyjele. 10. Feldarabolja szabályos részekre 12. -tói ellentéte. 13. Elbocsátja 15. Táncmulatság. 17. Agnes be­ceneve 19. Alant. 21. Kugli 24. ...mész, ruhafehérítő. 25. Hu szonnégy órai. 27. Ritka női név. 29. Azonos betűk 31 ÁNU. 32 Pénz, fémből. 34. Csapadék! 36 Elő- ellentéte. 37. IMO. 40 Ver. 41 És. latinul. Megfejtendő: Törd a fejed / amelyről leveleiben oly gyakran Könyvjutalom: szó esik A fejedelem neve, valamint az íródeák (vízszintes 1, 24) és an­nak szülőfaluja (vízszintes 30). Múlt heti megfejtés: P. HOWARD — AZ ELÁTKO­ZOTT PART Fekete Tibiké, Nyíregyhaza* Tury Agnes Paszab, Porczán Erzsébet Üjfehértó. A Saturnáiiától a busójárásig Népszokások, hagyományok, farsangolás Az időszámítás előtt Saturnáliáknak nevezték a több hétig tartó népünne­pélyeket, a mai farsang elő­deit. A mezők istenét, Sa- turnust ünnepelték, aki — a korabeli hit szerint — egykor úgy uralkodott a földön, hogy noha senki sem dolgozott, mégis min­denki bőségben élt. Ennek a legendás aranykornak emlékét idézték fel fékte­len vigassággal. Az ünnepek alatt nem dolgoztak, a rab­szolgákat átmenetileg sza­baddá tették és uraikkal egy asztalnál étkeztek, a házakban, s az utcákon fel- cicomázva, állatbőrökbe bújva, borostömlőket ürít- getve, mindenki kedvére tombolt. A keresztény egy­ház a farsangolás keretei közé szelídítette és szorítot­ta az ősi szokást. Ám még XVII. században is akadt olyan egyházi krónikás, aki nem tudott megbékélni e téli mulatozással és így vé­lekedett róla: „Az ördög­nek szánt ünnep ez. Az esz­tendőnek oly szaka, ami­kor az emberi boldogságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, hogy maguk az emberek is szé­gyellik kicsapongásaikat, ezért rejtik el ábrázatju- kat álarc alá...” Vannak, akik a német Faselei azaz „mesebeszéd” szóból származtatják a far­sang szót. O-itáliai hagyo­mányokról lévén szó, in­kább az olasz farsa, vagyis bohózatból származik. Tény, hogy a magyar farsangolá­son országszerte megtalál­hatók a legősibb szokások nyomai. Még a menyeg­zőket, lakodalmakat sem csak azért rendezik far­sangkor, mert akkora meg­forr a bor, s ölésre vár a hízó, — vagyis készen áll a háznál a vendégváró lako­ma alapja. A farsangi me­nyegzőt a szokássá vált őshit tette közkeletűvé, hogy az új pár jövője és a termé­szet ébredése, a napok hosszabbodása és a hideg enyhülése között — ahogy ezt a természetimádó val­lások tanították — mági­kus kapcsolat van. Ebből a kapcsolatbeli hitből táplálkozik az a far­sangi szokás is, hogy a legények képüket bekor­mozva, dalolva, táncolva tüsköt húznak végig a falu utcáján, amit azután egy pártában maradt lány há­zának kapujában hagyják, kárpótlásként az elmaradt vőlegényért. Ősi farsangi szokás a télkihordás, tél­temetés. A fiatalok szal­mából, vagy másból telet formázó bábot készítenek, majd sok tréfával fűszerez.- ve, elpusztítják, s kiviszik a határba eltemetni. Elő­fordul, hogy a másik falu fiataljai viszont a „temető­ket” lesik ki, s a bábot visszaviszik eredeti helyére, a tél ne náluk időzzön. Egyszer egy ember sza­márháton igyekezett haza­felé a vásárból. Mellette ment a tizenkét éves fia. Találkoztak egy járókelő­vel, aki így szólt az apá­hoz: — Hát van neked jó dol­god, barátom? Te magad ülsz, a fiad meg itt gyalo­gol! Hisz a te lábaid — is­ten bizony — erősebbek mint a fiadé. Erre az lesszállt a sza­már hátáról, és felültette a fiát. Nemsok idő múlva jön szemben velük egy másik járókelő. Ez pedig ezt mondta: — Jó neked te gyerek! Te fent ülsz, apád meg itt gyalogol. Pedig a te lábaid még könnyebben mozognak, mint apád öreg csonjai. Fogta magát az apa és felült ő is a szamár hátára. Így utaztak tovább. Találkoztak egy harma­dik járókelővel. Ez viszont így kiáltott fel: — Ö, micsoda látvány. Két ostoba nagy szamár fel­Baxanyában, Tolnában és a Dunántúl más vidékein mostanában elevenítették fel újra a busójárás, a kongozás ugyancsak ősi szo­kását. A húshagyó héten állatbőrbe bújva, a régi rit­must játszva, éktelen zaj­jal, szüntelen kolompolás- sal temetik a farsangot. A farsangi virágot bú­csúztatva Csokonai így ír „A farsang búcsúszavai” cí­mű versében: „Űzik már a farsangot, Bor, muzsika, tánc, mulatság, Kedves törődés, fáradtság, Kik hajdan itt mulattatok, A közhelyről oszoljatok! Kongatják a harangot: Űzik már a farsangot!” Nyerges Ágneíi ült a szegény pata határa, és úgy ülnek ott, mintha semmi sem történt volna. Vesszővel kellene titeket móresre tanítani. Leszálltak a számárról es így mendegéltek tovább. Az apa az egyik oldalon, a ]ia a másikon, a szamár pedig középen. Találkoztak a negyedik járókelővel is. Ez pedig ilyen tanácsot adott: — IWi a csodáért menteti ti itt mind a hárman a sa­ját lábaitokon, mikor kettő­nek is elég lenne gyalogol­ni? Hát figyeljetek ide: Kő- zületek valaki vihet vala­kit a hátán! Ekkor mondja az apa a fianak: — Mi már mind a ket­ten ültünk a szamár hátán. Most természetesen az kö­vetkezik, hogy ő üljön fel a mi hátunkra. Leteperték a szamarat, a földre. Az apa összekötötte a szamár hátsó lábait, a fia az elsőket, aztán a kötelet összehurkolták, keresztül dugtak rajta egy rudat, há­tukra vették a magával így tehetetlen szamarat és el­indultak útjukra. A járókelők így nevettek rajtuk: — Emberek! Nézzétek! Két szamár viszi a harma­dikat. Az apa nem bírta sokáig az emberek csúfondáros ne­vetését. Ledobta a szamarat a földre, leoldotta a köte­let a lábáról és így kezdett okoskodni: — Ezek eddig valameny- nyen a szamárral tettek jót. De mivel most erre rájöttem, azt csinálok, amit akarok a szamárral, ők meg gondoljanak azt, ami ép­pen nekik jól esik. Felült szamárra, a fia pedig ment mellettük. Így aztán végre szerencsé­sen haza is értek. Famintából — vaskarika Különböző gépalkatrészeket nem lehet a hengersoron el­készíteni. Ezeket öntik. A műszaki rajz után a minta­asztalos megfelelő méretben fából elkészíti az öntendő anyag mását Ezután az ön­tő a famintát egy szekrény­be helyezi. A faminta körű! homokot döngöl be a vas­szekrénybe. s ezt olyan erő­vel tömöríti, hogy a szek­rény megfordításával a fa- mintát kivéve, a homok megőrizze a minta alakját Bonyolultabb öntvények elkészítéséhez a szekrényt több darabból kell összeil­leszteni, máskülönben a fa­mintát nem lehet kivenni. Ha az elkészítendő alkat­részben történetesen üreg is van, akkor homokból kell elkészíteni az üreg nagy­ságának megfelelő magot is. öntés előtt kiveszik a famintát A szek­rényt ismét összezárják, s a forma nyílásain keresztül az izzó anyagot beöntik a ho­mokforma üregébe. A fo­lyékony acél az üreget ki­tölti. Lehűlés után a szek­rényt szétbontják s az önt- vénvt megtisztítják Nem lehet mindenkinek igaza Jugoszláv népmese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom