Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-02 / 27. szám

fiz Országos flrhivatal elnökének nyilatkozata az áremelkedésekről és az árleszállításokról Tovább építik a Déli Alközpontot Lakásáladások az idéti — Jövőre tíz­emeletes hátakhoz kezdenek — 4 KÖJÁL új helye — ABC áruház és egy szolgáltató központ Dr. Csikós Nagy Béla, az Országos Árhivatal elnöke a február elsején életbe lé­pett árváltozásokkal kap­csolatban válaszolt a Ma­gyar Távirati Iroda és a Népszabadság munkatársai­nak kérdéseire. — Miért váltak sz&ksé- gessé az árváltozások? Milyen célokat szolgál­nak? Milyen szempon­tok vezették az illetékes szerveket, amikor éppen a szóban forgó termé­keknél és szolgáltatá­soknál rendelték el az árak felemelését, illetve leszállítását? — Nem mondok vele újat, hogy árrendszerünk sok vo­natkozásban nem megfele­li. Bár 1957 óta néhány intézkedéssel javítani igye­keztünk, árrendszerünk még mostani formájában sem fe­lel meg, annak a követel­ménynek, hogy a termékek árai, a szolgáltatások díjai híven tükrözzék,_ amennyibe kerül előállításuk á társa­dalomnak. _— Ez a helyzet különbö­ző módokon — persze érez­tette is hatását. Ami erő­sen drága volt, azt keve­sebben vették és takarékos­kodtak vele, dé ami olcsó volt, afelé megnyílt és ro­hamosan nőtt a társadalmi igény, ami nem is baj addig, amíg ki tudjuk elégíteni. A gond akkor jelentkezik, amikor az ilyen termékek­nél nagy összegű beruházá­sokkal jelentősen bővítettük á termelést, de az olcsó ár miatt még így se lehetett az egyre növekvő igényeket kielégíteni. Nem is kell köz­gazdásznak lenni ahhoz, hogy megértsük, milyfen kö­vetkezményekkel jár a tár­sadalmi munkaráfordítást fi­gyelembe nem vevő ármeg­állapítás. Külön hangsú­lyoznom kell a következmé­nyek közül azt, hogy a hely­telen árrendszer fékezi a népgazdaság arányos fej­lesztését, a gazdaságnöveke­dés ütemét. — Hadd mondjak példát. A húsfogyasztás 1957 óta 30 százalékkal nőtt. Éz á növe­kedés alacsony húsár mel­lett következett bé. A hús fogyasztói ára és ezzel ösz- Szeí'Uggésbert a felvásárlási ára is alacsonyabb volt an­nál* mint amennyibe a megtermelése került. Az álácsöny felvásárlási ár nem ösztönzött a mezőgaz­daságban nagyobb, több ter­melést e, az egyre növekvő igények aráhyában az ál­lattenyésztés fejlesztésére. De ezzel sem fejeződik be a gondolatsor: ha alacsony is volt az állatok felvásár­lási ára, az állam még min­dig drágábban vette meg, mint amennyit a hús eladá­sánál bevételezett, s a kü- lönbözetet egyéb állami be­vételekből fedezte; közis­mert szóval: dotálta. Például minden kiló marhahúsnál 6 forint volt a ráfizetés. _— Az elmondottakból — úgy gondolom — világos az intézkedések célja. Azt akarjuk elérni, hogy az árak mindinkább és mind ponto­sabban tükrözzék előállítási költségeiket, közelítsük egy­máshoz a termelői és fo­gyasztói árakat, s ezzel job­ban ösztönözzük a termelés fejlesztését. Nem helyes, ha a burkolt — és a lakosság által nem ismert, tehát nem Is becsült — sok száz­milliós, sőt milliárdos álla­mi támogatások rendszerét alkalmazzuk, hanem azt kell elérnünk, hogy mindenki maga íizeSse még rfendes árán azt az árucikket, ame­lyet mégVásárol, elfogyaszt, azt a szolgáltatást (például közlekedést, közpöml fű­tést, stb.), amelyet igénybe vesz. E cél felé jeléhtenek lépéseket a mostani intéz­kedések. — Köszönjük, de amit hallottunk, újabb kér­désre késztet. Eszerint a hús- és a húskészít­mények áremeléseitek egyik célja a fogyasz­tás csökkentése? — Nem cél a húsfogyasz­tás visszaszorítása, lecsök­kentése, legfeljebb az, hogy ne az eddigi — már emlí­tett — nagy üUvnben nö­vekedjék tovább. Amikor a szakemberek az ár- és bérintézkedéseken dolgoz­tak, s kiszámították, hogy a bérből és fizetésből élők mennyivel többet fognak az áremelés után húsra költeni, változatlan fo­gyasztási szint alapján szá­molták ki ezt az összeget, s került éz — a csalá­dok nagy részénél — ellen­tétélezésre béremelési, csa­ládi pótlék- és nyugdíj- emelési, illetve árleszállítá- ri intézkedésekben. Az ál­lam egyetlen fillért sem keres a húsáruk és a tej­termékek fogyasztói árá­nak emelésén, sőt még va­lamivel többet is fordít a felvásárlási árak emelésé­re, hogy ezzel fokozza a termelési kedvet, a mező- gazdasági üzemek igyekez­zenek csökkenteni az ön­költséget, neveljenek több állatot, jobban tudjuk ki­elégíteni a lakosság igényeit húsban és állati termékek­ben, és emellett tudjunk többet exportálni is. Csu­pán mégemlítfjrn: ez az intézkedés lehetővé tette egyben a termelőszövetke­zeteknél az amortizációs alap létrehozását* ami szin­tén kedvezően hat a terme­lés további fejlesztésére. — Engedjen meg egy gyakorlati kérdést: a felvásárlási ár élősúly­ban, kilogrammonként a sertésnél 1 forinttal, a szarvasmarhánál 3 fo­rinttal lett magasabb: hogyan következik ebből a sertéshúsnál átlagosan 30, a marhahúsnál át­lagosan csaknem 50 szá­zalékos áremelés? — Azzal szeretném kez­deni, hogy az új fogyasztói árak részletes kialakításá­val a tőkehús fogyasztói átlagára az eredetileg elő- ifäßyzötthäl VälämiVfel ki­sebb mértékben emelkedik. A tőkehús átlagára 30 szá­zalék helyett 28,2 száza­lékkal nő. A marha tőke­húsnál pedig — annak kö­vetkeztében, högy az im­port fagyasztott hús a bel­földi húsnál kilogrammon­ként 2—4 forinttal (mint­egy 10 százalékkal) alacso­nyabb áron kerül forga­lomba — a különbség még nagyobb: az átlagos áreme­lés az előirányzott 5Ó száza­lék héíyétt 46,3 százalékot tesz kit Az árváltozások eredeti­leg számításba vett kiha­tását befolyásolja az js, hogy az étkezési Szalohha- íélék fogyasztói ára az elő­irányzott 11 százalék he­lyett 16,4 százalékkal csök­ken. — A kérdés 4ényegére térve: először is más az élősúly és más a vágott súly. A vágómarhánál az élősúlynak csak mintegy 50—55 százaléka hasznosít­hat»; ez az arány a serté­seknél kedvezőbb ugyan — mintegy 80—85 százalék —, ennél viszont azt kell fi­gyelembe venni, hogy a vágott sertés súlyának va­lamivel több mint 40 szá­zaléka a szalonna és a zsír, márpedig ezeket az eddigi­nél olcsóbban adjuk. A zsír ára 25 forint helyett 20 fo­rint lett, a szalonnaféléké — mint az előbb említet­tem is — több mint 16 szá­zalékkal, a tepertőé pedig kereken 14 százalékkal csökkent. — Mi az oka annak, hogy egyes húsfélék ára nem egyfbrma százalék­kal nőtt? Mire alapo­zódik a differenciálás? — Mindenki tudja, hogy kevesebb karaj van egy sertésben, mint combhús, de mivel nem volt elég nagy a különbség a kétféle hús ára között, a kereslet oly nagy mértékben iráhyult a karaj felé, hogy nem is le­hetett teljesen kielégíteni. A közgazdász nyelvén, de remélem, széles körök szá­mára is érthetően, így tu­dom ezt megfogalmazni: a differenciálással azt akar­juk elérni, hogy a termék fogyasztói árszínvonala ne csak a termelési költségek­hez, hanem a kereslet és kínálat irányításának köve­telményeihez is jobban iga­zodjék és helyesebben fe­jezze ki a használati érték­arányokat is, magyarán: a minőségi húsok árát emel­tük nagyobb aránybarf. — A Minisztertanácstól kapott megbízás alapján arra külön gonddal ügyel­tünk, hogy a lakosság által legnagyobb mennyiségben fogyasztott húsfélék — pél­dául a sertéscomb, vagy la­pocka — ára ne az átla­gosnál nagyobb mértékben, hanem annak megfelelően emelkedjék csupán. Ugyan­akkor egyes kevésbé érté­kes húsrészek ára az átla­goshál kisebb mértékben emelkedik, így például a dagadó ára kilogrammon­ként 30 forintról csak 34- re, sőt egyes kocsonyahúsok — közöttük a sertésfej — ára csökken. A szakmai szempontok, a kereslet és kínálat egyensúlyának elő­mozdítása a marhahúsnál még fokozottabban tetté szükségessé az árak széthú­zását. — A marhahús-fogyasztás zöme a csontnélküli szín- húsból, a hátszínből és ros­télyosból (amely kisebb mér­tékben csontos hús), vala­mint az égyi.1; leveshúsok­ból (ahol a csont részaránya magas) tevődik össze. Ezek áremelkedése együttesen 50 százalék alatt marad. Ez azonban úgy valósul meg, hogy például a comb és a lapocka ára mintegy 65 szá­zalékkal, viszont a leveshú­sok ára csak mintegy 20 százalékkal emelkedik. Az átlagosnál nagyobb mérték­ben kellett emelni a borjú­hús, a vesepecsenye és a máj árát. — Hogyan alakulnak az árak az üzemélelmezés­ben és a vendéglátó- iparban? — Az üzemélelmezésben csak az ételek elkészítéséhez felhasznált élelmiszerek ár­változásának egyenlegét, azaz az árkülönbözetet há­rítjuk át a dolgozókra: ki­számolják, mennyivel kerül többe a hús, vagy a húské­szítmény, illetve a felhasz­nált tejtermék, s ebből ie- vonják, hogy mennyivel lett olcsóbb a zsír és a sza­lonnaféle. Egyéb költségek is emelkednek itt. de eze­ket a vállalati költségvetési hozzájárulás emelésével fe­dezik. — Az új árakkal össz­hangban emelkednek az üdülési díjak, de — aho­gyan a lapok már hírt ad­tak erről, a SZOT elnöksége úgy határozott, hogy a szak- szervezeti kedvezményes üdülésnél ennek bevezeté­sére csak július elsejével kerül sor. — A kereskedelmi ven­déglátóiparban a haszon­kulcs „rárakodás” miatt na­gyobb mérvű drágulás tu­lajdonképpen csak az osztá­lyon felüli és az 1. osztályú éttermekben következik be. Ezeknél a vendéglőknél ugyanakkor a fix hasáon- kuícs rendszeriül a mözgó haszöhkulcs rendszerére té­rünk át. É2 lehetőséget ad arra, hogy a luxus étter­mek a szezonkövételmé- nyekhez igazodva idegen- forgalmi szezonban nagyobb és holtszezonban alacso­nyabb haszonkulccsal dol­gozzanak. — A szociális, egészség- ügyi és kulturális intézmé- hyfekhél. (óvoda, bölcsőde* kórház, iskolai étkeztetés, Stb.) áz élelmiszerek ár­emeléséből adódó többlet- költségeket nem hárítjuk át a lakosságra. Ezeknél az in- téZttléhyeknél a többletkölt­ségeket az állam téríti meg á költségvetésből. — Amikor nyilvánosságra került, hogy bizonyos ruházati cikkek árát le­szállítják, voltak olyan hangok, hogy ez sem­miben sem fog külön­bözni az úgynevezett szezonvégi kiárusítástól. Mi a valóság? — Évek óta folytatunk szezonvégi kiárusítást, s le­értékelt áron adunk el divat­jamúlt termékeket anélkül, hogy árleszállításról beszél­nénk. Most viszont valóban árleszállításról van szó, amely mellett megmarad a szezonvégi kiárusítás és megmarad a divatjamúlt termékek leértékelése is. Ebben a hónapban két ár- intézkedés is találkozik: az elsejei árleszállítás és a téli cikkeknek februárban induló szezonvégi kiárusí­tása. — Most mintegy 1500 ter­mék ára lett alacsonyabb. Szeretném kiemelni a leg­fontosabbakat: az ágynefnük és az ágyneműanyagok 8— 27 százalékkal, a selyem- szövetek közül a fehérnemű műselyem és nylonszövetek 20—30 százalékkal, a kötött­áruk közül a szintetikus felső- és alsóruházati cik­kek és a habselyem áruk 10—13 Százalékkal) a kártolt gyapjúszövetek és azokból konfekcionált cikkek 8—20 százalékkal íetteií olcsóbbak, összegszerűen ez kereken évi 730 millió forint megta­karítást jelent a lakosság­nak. — Ennél az árleszállí­tásnál milyen meggon­dolások vezették áz il­letékes szerveket? — Nálunk drágák a tex­tiláruk, s azoknak a cik­keknek az ára, amelyeket most az intézkedés érint, általában magasabb volt, mint amennyi a termelési költségük, fezért lehetett le­szállítani. Célunk, hogy ké­sőbb a rühazati Cikkek fo­gyasztói ára még közelebb ketüljöh a szomszédos, álta­lában az európai országok alacsonyabb árszínvonalához. — Az utóbbi években millió számra járnak ná­lunk külföldiek, illetve ma­gyarok külföldön, s elég so­kán akadnak közöttük, akik nagyon is jól felismerték, mi adódik abból, ha azonos cikkek ára nálunk Vagy a másik országban jelentősen alacsonyabb, vagy maga­sabb. — Gondoljuk csak meg hogy a nálunk olcsó szalá­miból* vagy kardigánból, pálinkafélékből mekkora mennyiséget „exportáltak” a turisták, hogy „cfeencse- lési” alapon azután varrás nélküli nylonharisnyát, or­kánkabátot, szilonihget, zsebkendőt, ágyneműt, ha­sonló cikkeket „importál- jahak” és kihasználták az országok közötti áreltérése­ket aria, hogy maguknak ezúton előnyöket szerezze­nek, sőt esetenként arra is hogy üzérkedjenek. A tex­tíliák mostani árleszállítá­sába bevont cikkek között találják az ágyneműt, a zsebkendőt, az orkánkabá­tot, a nylonféléket, közöt­tük a varrás nélküli haris­nyát, stb. Ez utóbbinál csak megemlítem a céltudatos törekvések illusztrálásakép­pen, hogy 1957. óta *nár többször került sor a ny­lonharisnyánál árleszállí­tásra. A varrásos nylonha­risnya ára 1956-ban még 98 forint volt, február 1-től 29 forintért kapható. Ehhez arányosítottuk a varrás nél­küli nylonharisnya árát, amely eddig 48 forint volt, s most 38 forint lett. — S logikailag ebbe a gondolatsorba tartozik, ha talán egy előző kérdésnél kellett volna említenem: ilyen összefüggésben vilá­gosabbá válik, miért emel­tük az átlagosnál nagyobb arányban a téli- és csfeme- geSzalámi árát. — Hallhatnánk vala­mit arról még, milyen külön meggondolások érvényesültek, amikor egy-egy textilárunál el­döntötték, hárty száza­lékkal csökkenjenek az árak? — A termelési tény­leges költségeken kívül Alig néhány éve indult meg a fiagyöbb arányú építkezés Nyíregyháza Déli Alközpontjában* máris egy teljesen új városrész körvo­nalai alakulnak ki. A kö­zelmúltban készült 3—4 emeletes lakóházakban sok száz család talált új otthon­ra. A Déli Alközpont azon­ban még most is egy félig kész település képét tükrö­zi. Érthető, hiszen a mun­ka rriég nincs befejezve évekre van szükség. Rend- bfehozzák az úttestet, elké­szülnek a nélkülözhetetlen járulékos beruházások. Jfeleniég a zord téli idő­járás ellenére is folyik a munka a Toldi utca és az Árpád utca között épülő 06 lakásos háznál: a belső szere­léseket végzik. Hasonló ütemben halad az Arany János és a Ma­karenko utca között ké­szülő 35 lakás építése is. Mindkettőt még ez évben átadják rendelte­tésének. Sok lakás vár bontásra az Arany János, Makaren­ko, Vécsey és a Jósa And­rás Utcák által határolt te­rületen. A szanálások mér­tékét azonban a népgazda­ság teherbíróképessége ha­tározza meg. Közismert, hogy az Arany János utcát a távlati tervekben meghosszabbítják egé­szen a kórházig. A kö­zeljövőben egyelőre csak a Szarvas utcáig kívánnak eljutni. Az utca vonalába eső há­zak sorsáról néhány napon belül dönt a városi tanács építési és közlekedési osz­tálya. Sokat vitatott dolog az állomás előtti tér sorsa. Az a néhány régi lakóház, a rendezetlen tér nagyon rossz hatást vált Ki a mo­dern. többszintes épületek szomszédságában. A ter­vek szerint hamarosan le­bontják a földszintes, kis lakásokat, s így lehetőség nyílik a tér teljes rendezé­séré. Fásítani, parkosítani szeretnének, mivel a Pe­tőfi kert is új arcöt öl­tött a nagyarányú ren­dezések után. Tízemeletes lakóházakat is kívánnak építeni a Déli Alközpontbari. A jelenlegi elképzelések szerint az első­höz jövőre kezdenek hoz­zá, és azt követően min­den évben felépítenek egy- egy tízemeletes épületet. Még nincs egységes állás­pont a KÖ-lÁB új helyé­itt is figyelembe ve­tők, hogy a helyesen meg­állapított árhak szabályzó funkciója is van. A kere­settebb cikkeknél az átla­gosnál kisebb, a kevésbé keresetteknél viszont vala­mivel nagyobb mértékben Szállítottuk le az árakat. — Az árlesíállítássál érintett termékcsoportokban egyébként közelebb kerül a felnőtt méretek ára a gyer- mekiméretek árához, de vi­gyáztunk arra, hogy az úgynevezett ütköző mére­teknél helyes árarányok ér­vényesüljenek. — A kár tolt szövetekből készült konfekcionált felső­ruházati termékek közül a felnőtt ruházati cikkek ára átlag 15 százalékkal, a gyermekruházati cikkek ára pedig 1Ö—13 százalék­kal mérséklődött. — Az árleszállításba be­vont cikkcsoportokon belül minden esetben* de csak kisebb mértékben csökken­tettük a gyermekruházati rői. Egyesek a Í5éli Alköz­pontban. mások a Család Utcában szeretnék Irivite- leztetni. Mindenesetre ke‘ alternatívát is készítetek, hogy ha a választás akát egyik, akár másik Helyre esik. haladéktalanul hozzá­kezdhessenek a munkák­hoz. A Déli Alközpont lakói lyakran kifogásolják az út­testek és a járdák állapo­tát. A szakembereknek az a véleményük* hogy amíg az építkezésekkel teljesén, nem végeznek, célszerűtlen lenne véglegesen megépí­teni az úttestet Ugyanis egy építkezéshez felvonuld építőipari gépek teljesen tönkretennék, ugyanakkor a különféle közmüvek lefek­tetésénél, ffiiht a gáz vagy a víz vezeték csövek, újra fel kellene bontani jelentős részét, ami plusz kiadást jelentene a beruházóknak. Amíg az építkezés be nem fejeződik, az út­testet ideiglenesen jár­hatóvá teszik. Elkészítik, — több helyen már el is készítették a dur­va alapozást, mely a gép­járműveknek egyelőre meg­felel, s a későbbiek során, erre kerül a végleges bur­kolat. Az új városrész egyre ne« hezebben képzelhető el kap­csolódó beruházások nél­kül. A tervezők természe­tesen erre is gondoltak, s még az idén megkezdik egy „szuperett” építését az Arany János és a Toldi utca kereszteződéséhez közel eső területen. A „szuperett” tulajdon­képpen egy kis ABC áruház lesz, ahol a környék lakói elsősor­ban élelmiszer szükség­leteiket elégíthetik kt. Hasonlóképpen elkészül­tek a kiviteli tea-vei egy minden igényt kielégítő szolgáltató üzletháznak, melynek építése hamarosan megihdul. Ebben cipőjavító, férfi és női fodrászat, férfi és női ruhajavító, üvegező­műhely, órajavító és egy patyolatfelvételi részleg kap helyet. Ugyancsak a Déli Al­központban épül egy 40 személyes bölcsődé és egy 50 személyes óvoda is. Rendelkezésre állnak a beépítési tervei az Arariy János utca és a Szarvas ut­ca kereszteződésénél egy nagyobb áruháznak. Kivite­lezésre azonban csak né­hány év múlva kerül sor. cikkek árát, mért ezeknek ára a felnőtt ruházati Cik­kekhez viszonyítva eddig iS alacsony volt és ez csak állami dotációval volt elér­hető. — Az árleszállítás köré­nek és mértékének megvá­lasztásánál az is vezetett minket, hogy eredménykép­pen különösen az alacsony jövedelmű rétegek ruház­kodási költségei csökkenje­nek, nem csökkentettük vi­szont á luxuscikkek árát — Ha úgy láttuk, hogy sem belföldi termelésből, sem importból nem tudnák kielégíteni valamelyik cikk­ből az árleszállítás esetén előreláthatóan megnövek­vő igényeket — nem nyúl- tpfik az árához: például ez áz oká. hogy á frottír tö­rülközőkre nem vonatko­zik az árleszállítás. — Elmondhatom: rendkí­vül nagy gondot fordítanak az összeS illetékes szervek arra, hogy aminek az árát leszállítottuk, azt kapni ié lehessen a boltokban. Bogár Keretű

Next

/
Oldalképek
Tartalom